A Könyvmolyképző Kiadó különleges antológiával készül 2020 karácsonyára. A járvány mindannyiunk életét megváltoztatta, de a viszontagságok mutatják meg, mi az igazán fontos, miért érdemes küzdeni, miért érdemes élni. Ebbe a kötetbe tizenhét életigenlő, szívdobogtató történet került, ami reagál a mostani helyzetre, mégis lehetőséget ad a kikapcsolódásra, arra, hogy kicsit megpihenj.
A Szerelem a Corona idején antológiába az Írástudó Íróiskola diákjainak műveiből válogattunk, illetve a Könyvmolyképző Kiadó szerzőinek novellái színesítik a kötetet. A novellákhoz László Maya készített illusztrációt.
A következő cikksorozatban bemutatjuk a történeteket és a szerzőket.
Róbert Katalin: Downdog
Róbert Katalin novellájának főhőse majdnem elkésik az online jógaóráról – azonban hamarosan nem az lesz a fő problémája, hogy megvárják-e a barátnői, hanem az, hogy a csetszobában egy idegen fiú bukkan fel. És ez a fiú mélyebbre ás az életében, mint hitte volna…
Less bele!
„Basszus! Már elmúlt öt, a sportmelltartó viszont összecsavarodva tiltakozott az ellen, hogy magamra rángassam, úgyhogy le kellett venni és szépen széthajtogatni, hogy belepakoljam a mellemet végre. Az ember azt hinné, a karanténban nincsenek késések, mert időben ott teremhetsz mindenütt, elvégre csak egy kattintás a világ. Na, hát erre sikerült nagyon hamar rácáfolnom. Az online világban konkrétan gyakrabban kések el, mint a valóságban tettem, mert teljesen elvesztettem itthon az időérzékemet.”
Így született a történet:
A tavaszi karantén idején olyan videós csethelyet kerestünk, ami nem dob ki 45 perc után, nem fagy le a tömegtől, és tudunk dumálni egyet. Eszes Rita ajánlott egy oldalt, ahol akár egyedül is nyithatsz magadnak szobát, amiben kipróbálod a videót, ellenőrizheted, hogy mi látszik a háttérből, és beszélgethetsz, mikor megjöttek a többiek. Fel is mentem az oldalra, beírtam szobanévnek, hogy „próba” – mire az oldal behajított engem egy beszélgetés kellős közepébe, ahol három ember éppen… próbált? csevegett? Ma sem tudom, mert úgy zavarba jöttem, hogy köszönés nélkül kinyomtam az egész oldalt. Aztán írtam ebből az élményből egy novellát. 😀
Büksi Zsuzsanna: Karanténszerelem
Büksi Zsuzsanna novellájában az erkélyeké a főszerep. Zalán bezáródik a lakásába, és leszűkül a világa, de még így is akad valami izgalmas látnivaló: a szemben lévő erkélyen. Na, de meddig hajlandó Zalán elmenni, ha a szerelem a tét?
Less bele!
„ÉLJEN A COVID-19! – gondolom szarkasztikusan. Bezártak az egyetemek. Ez kétségkívül minden antiszociális hallgatónak örömhír, de számomra maga a pokol, a tömegrendezvények lemondásáról nem is beszélve.”
Így született a történet:
Ablakot pucoltam a negyediken. Olykor megnéztem, mi történik odalent az utcán, de a szemben levő ház erkélyein nagyobb volt a forgalom. Elkaptam innen-onnan néhány pillanatnyi erkélyjelenetet, miközben feltűnt egy fiatal férfi, aki sűrűn járt ki dohányozni. Folyamatosan azt figyelte, hogy pucolom az ablakot. Mintha még életében nem látott volna hasonlót. Meglehetősen idegesített. Figyelemelterelésként gondoltam tovább a jelenetet, így született a novella alapötlete.
Ludacsek Noémi: Liliom a cserépben
Ludacsek Noémi novellájának főhőse kénytelen vigyázni egy kutyára. De ha csak sétáltani kellene…! Csakhogy Napóleon cukorbeteg. De vajon mit tesz az ember, ha a kutyát injekciózni kell, és ő retteg a tűtől? Segítséget kér valakitől, akit pedig el akart kerülni…
Less bele!
„Napóleon éppen önfeledten nyalogatta az ánuszát a küszöbön, amikor ajtót nyitottam. A telefont a vállamra szorítva kidugtam a fejem a folyosóra, mert biztosra vettem, hogy a futár csengetett a hétvégén rendelt könyvekkel, de az alsó szomszédék tacskóján kívül egy lélek se volt a gangon.”
Így született a történet:
Volt egy eredetileg karácsonykor játszódó novellaötletem, amiből csak a – roppant romantikus – első mondat volt meg, nevezetesen: „a dugikutya megint vért hányt”. Ezt poroltam le és csűrtem-csavartam a felismerhetetlenségig, a karácsonyból karantén lett, és így született meg Napóleon, a távolságtartó szomszédok önérzetes tacskója. (Aki szerencsére nem hányt vért, köszöni szépen, teljesen jól van 🙂 )
Közben hangsúlyos szerepet kapott az is, hogy mennyit tud jelenteni, ha egy nehéz időszakban valaki önzetlenül segít a másiknak, és hogy sokszor egy-egy krízis hozza elő a legjobbat az emberekből. Azt hiszem, a tudatalattim ezzel a novellával melengette magát a ridegebb napokon, na meg most különösen jólesett kutyákról írni 🙂
Csoma-Lőrincz Tamara: Hány fokos a tökéletes Nea Citran?
Csoma-Lőrincz Tamara novellájának főhőse éppen szakít a barátjával, elköltözni azonban már nem tud. Két ember, akik valaha sokat jelentettek egymásnak, és most itt ragadtak egy lakásban – ez mindig nehéz helyzet. De még nehezebb, ha jön a betegség…
Less bele!
„Mély, recsegő köhögés szakadt fel belőlem. Olyan erős, kaparó fájdalom kísérte, hogy bele kellett kapaszkodnom a mosdó szélébe, nehogy ledöntsön a lábamról. Hideg vizet locsoltam az égő arcomra, és megpróbáltam egy kicsit inni. Ahogy a hűs folyadék végigcsorgott a torkomon, a fájdalom lassan enyhült.”
Így született a történet (amiben szerepel egy madáretető az erkélyen):
A karantén alatt magányosnak éreztem magam, szerettem volna találkozni a családommal, odakint sétálni és friss levegőt szívni. Aztán egy nap apósom átküldött egy videót: egy cinkecsalád költözött az erkélyükön lévő madáretetőbe. Az öt apró, pihés gombóc leginkább tollseprűre hasonlított, és folyamatosan ételért sivalkodott; még azután is csak rövid időre hallgattak el, hogy a mamájuk megetette őket. A madáretető tetejét le lehetett akasztani, így egészen közelről láthattuk őket. El is határoztam, hogy ha véget ér a karantén, beszerzünk egy madáretetőt. 🙂
P. Molnár Petra: Időzárt szív
P. Molnár Petra novellájának hősnője Skóciában dolgozik, és azon kevesek egyike, aki nem utazik haza a karantén idejére. Így találkozik a különleges és titokzatos Nash Channel, aki felnyitja a szemét, és új perspektívát kínál…
Less bele!
„Már régóta vágyom Alicja Banek szobájára. Abban a pillanatban, ahogy a lengyel lány kiteszi a lábát a diákszállóról, áthurcolom a bőröndömet a második emeleti, kopott, de hangulatos helyiségbe, majd elégedetten nézek ki a tengerre néző ablakon. A sötét, földszinti szobám után minden megoldás főnyereménynek tűnik. Különösen, hogy ezzel a húzással a zajos és trágár szomszédomat is lecserélhettem a szálló legtöbbet emlegetett lakójára, Nash Chanre.”
Így született a történet:
Skócia olyan eldugott félszigetén lakom, amely a magyar turisták számára kevésbé ismert, azonban Angliából nagyon sokan utaznak ide a nyugodt, békés környezet miatt. Itt elsősorban a turizmusból élnek a települések, melyek a korlátozások bevezetésével szinte szellemvárossá változtak. A szálloda, ahol én is dolgoztam, szintén azonnal bezárt.
A helyzet végtelenül sötétnek tetszett, amihez hamarosan a kedvem is igazodott. A karantén alatt olyan elcsépelt dolgokkal biztattak, hogy minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni a dolgok pozitív oldalát. Ezen először jót nevettem, hiszen ez mégiscsak egy hatalmas közhely. Sőt, a világ talán legelhasználtabb mondata. Aztán rájöttem, hogy valójában azzal tesszük banális szófordulattá, hogy nem tartjuk be ezt az egyszerű tanácsot: keressük meg a helyzet előnyeit, majd fordítsuk a saját hasznunkra.
A karantén alatt a helyzetem valójában semmit sem változott, csak a hozzáállásom, mégis újra reménytelin tudtam a jövőbe tekinteni. A világ tele van jó tanácsokkal, könyvekbe rejtett bölcsességekkel, pólókra nyomtatott szlogenekkel, mi pedig elmegyünk mellettük, nem tartjuk be őket. Legyintünk rájuk, akár ki is nevetjük őket, mígnem egyszer az élet rákényszerít minket arra, hogy végre másként kezdjük el szemlélni az eseményeket. Ez a felismerés adta a novella alapötletét. Az pedig nem volt kérdés, hogy ismét Skóciát választom-e helyszínnek, hiszen olyan gyönyörű. Elég csak rápillantani a környező hegyekre, és az ember problémái hirtelen jelentéktelennek tűnnek.
Rezeda Réka: Összetört dolgok
Rezeda Réka novellájának főhőse kénytelen elutazni a nagymamája farmjára, hogy ápolja az idős nagyit. Itt nincs internet, kiesik az egyetemről, de talán nem is ez a legnehezebb számára, hanem szembenézni a múlttal, és nyitni a jövő felé…
Less bele!
Esőcseppek dobolnak az Árkondpuszta felé döcögő betegszállító ablakán. A furgon nagyot zöttyen, ösztönösen megszorítom nagyi kezét. A bőre se nem hűvös, se nem meleg, nem bársonyos, nem érdes. Semmilyen. Talán az én kezemmel van a baj. Az ujjaim mintha fagyott csonkok lennének, nem éreznek semmit.
Én sem érzek semmit.
Így született a történet:
Amikor azon agyaltam, miféle sztorival állhatnék elő a Szerelem a Corona idején novellapályázaton, eszembe jutott, milyen jó lenne tanácsot kérni a nagymamámtól, aki rajongott a romantikus klasszikusokért. Azon töprengtem, ha még élne, vajon mit szólna, ha beleírnám egy szerelmes történetbe, olyanba, amiben az általa inspirált karakternek köszönhetően találnak egymásra a fiatalok. Így született meg elsőként a nagyi karaktere, én pedig ezzel a novellával szeretnék elbúcsúzni az én csupa lélek, csupa szív nagymamámtól.
Kíváncsi lettél? Olvass bele a kötetbe!
A kiadó honlapján most elő is rendelheted.
Hamarosan mesélünk a többi novelláról is 🙂