Tehetség, elhivatottság vagy szerencse kell a sikerhez? Miért öröm az írás? Mi segíthet az embernek, hogy fejlődjön? Ezeket a kérdéseket járjuk körbe hat hete, különböző szerzők véleményét, tapasztalatait kikérve.
Ismét négy ismert szerzőt kértünk meg, hogy meséljen nekünk. Ezúttal Bartos Zsuzsa, Fekete Judit, Tara Monti és V. K. Bellone válaszol körinterjúnkban.
A szerzőket Kozma Réka szerkesztő kérdezte
Egészítsd ki a mondatot: nekem azért öröm az írás, mert…
Bartos Zsuzsa: …nekem azért öröm az írás, mert szeretem a teremtésben rejlő lehetőségek érzetét, általa kinyújtózkodik a lelkem. A világalkotás számomra egy játszótér, ahol jelmezeket próbálgatok, és miközben így próbálom értelmezni és összeilleszteni az élet részleteit – amik a valóságban sokszor logikátlannak tűnnek –, feltöltekezem. A flow-állapotból valahogy mindig a legjobb verzióm bújik elő.
Fekete Judit: Inkább írok egy rövid példát a miértre. Egyik nap pont arra jártam, ami az Őrület határán című könyvemben az egyik helyszín volt. Ahogy elhajtottam ott, pont úgy jöttek elő az emlékek, mintha én magam is megéltem volna ezeket. Egészen izgalmas, amikor egy általad kitalált világban érzed magad, hallod, látod és ismered a karaktereidet, megszereted vagy megutálod őket, pont mint a valóságban. Óriási élmény!
Tara Monti: Hm… öröm lenne? 🙂 Inkább állapotnak mondanám, amit meg kell(ene) tanulni irányítani, vagy legalább elboldogulni benne. Ebben az állapotban néha kínlódom, néha meg egész jól érzem magam, és olyankor persze tényleg elfog valami örömféle. 🙂
V. K. Bellone: …új világokat fedezhetek fel, miközben mégis sokat tanulok magamról és a körülöttem élőkről. Szeretem az érzést, amikor elhiszem, hogy a történet magát írja, tőlem függetlenül létezik, és a szereplők élnek. Ami a mindennapokban érthetetlen és zavaros, a fantáziavilágban letisztul.
Szerinted mi a legfontosabb, ha valaki sikeres szerző szeretne lenni: tehetség, elhivatottság, sok gyakorlás vagy valami más?
Bartos Zsuzsa: A siker egyénenként mást jelenthet. Ugyanígy egyetemes recept sincs rá, mert esetenként más-más arányban szükséges hozzá a tehetség, a munka, a kitartás. Van, aki kevesebb tehetséggel és több munkával válhat sikeressé, van, aki fordítva, aztán van, akit kevesebb munka és tehetség, de a kiváló marketing tesz sikeressé. Nem szabad alábecsülni a szerencse szerepét sem, az is számít, hogy jókor, jó helyen, jó évszázadban 🙂 legyünk, és hogy mennyire van kereslet arra, amit nyújtani tudunk. Amiben biztos vagyok, hogy az írást magát nem jó sem a siker, sem a kudarc szolgájává alacsonyítani. Maradjon saját sarok.
Fekete Judit: Kiábrándító leszek, de sajnos a kitartás és a sok meló. Szerintem, ha ez nincs meg, lehet valaki istenadta tehetség, sosem jut el az olvasókhoz a története, márpedig egy jó könyvet megírni nem kevés munka, és kell hozzá a kitartás. Szemétség, de ez van.
Tara Monti: Első körben szerintem a szerző ne akarjon többet, mint jól elmondani egy jó történetet. Aztán ha szerencséje is van, nemcsak tehetsége, ráadásul jókor és jó helyen áll elő a sztorijával, akkor még sikeres is lehet.
V. K. Bellone: Mind fontos, de amit mostanság a legszükségesebbnek érzek, az a kitartás. Befejezni a kéziratot, javítani, felállni a kudarcok után, és folyamatosan fejlődni… Továbbmenni azokban az időszakokban is, amikor az ember elszomorodik, hogy sosem lesz elég jó. Hiszem, hogy „sikeres” végül abból lesz, aki elég bátor szembenézni a saját gyengeségeivel, de elég őrült, hogy sose adja fel.
Neked mi segített abban, hogy alkotóként fejlődj?
Bartos Zsuzsa: Minden. Emberek és olvasmányok, helyek és hangulatok, élmények és fájdalmak, ja és sok-sok magány. Aztán sok írástechnika és mentorok is. Leginkább azonban két dolog: a saját kíváncsiságom és fantáziám segített, ezektől indultam és mindenek fogytán csakis ide érkezem vissza. Sajnos az alkotói létnek ára van: ezek ketten csak írásban szoktak segíteni, az életben csak a baj van velük. 🙂
Fekete Judit: Az egyik a szerkesztés. A szerkesztésből rengeteget lehet tanulni, és nagyon gyorsan. A megszerkesztett írásaimat javításról javításra néztem át mindig és a tanultakat igyekeztem beépíteni a következő írásomba. A másik, hogy sok féle zsánerben olvasok. Amíg az egyik szerző a világépítésben zseni, a másik kiválóan tud leírni, vagy hangulatot teremteni, más-más szókinccsel, eszközökkel.
Tara Monti: Az olvasás, olvasás, olvasás. De nagyon sokat köszönhetek a zenei tanulmányaimnak is. Fordítóként és szerkesztőként pedig mondhatni, hogy állandó edzésben vagyok.
V. K. Bellone: A figyelmes olvasás, bétázás, írástechnika tanulás egyedül és kurzuson (Leírás kurzus) is, és a szerkesztés. Emellett az írás által fejlődök emberként, és fordítva: néha először emberként kell fejlődnöm ahhoz, hogy jobban írhassak – nyíltabbá válni, szélesíteni a látókörömet, fejlődni az önismeretben. Utóbbit sokan elfelejtik, pedig szerintem legalább olyan fontos, mint a technikai alapok elsajátítása.
Mi az, amit szerinted sokan nem tudnak vagy félreértenek az írói léttel kapcsolatban?
Bartos Zsuzsa: Az írói élet nem is a könyvekről szól – az már az olvasóról szól. Az írói élet az alkotás folyamatáról szól.
Fekete Judit: Többek között azt, hogy úgy gondolják, van olyan: Írói lét. Én nem tudom, mi az, valami lilás dolognak tűnik, viszont azt tudom, hogy milyen család, munka és a háztartás mellett írni. Most komolyan, szerintem ezt csak az igazán kattantak csinálják. És ez nem írói lét, hanem maga az Őrült lét!
Tara Monti: Nem tudom, más mit képzeleg az írókról, mindenesetre nekem is megvolt a magam elég muris téveszméje. Még kamasz koromban olvastam egy irodalomszociológiai esszét, Az amerikai író természetrajza volt a címe, amelyben a szerző a 20. századi írók szokásait vizsgálta, tipizálta: hol laknak, milyen körülmények között, mit esznek, mikor dolgoznak és hogyan, milyen ruhát viselnek, stb. Na, abban volt egy egész fejezet a cigarettáról, valami olyasmi kicsengéssel, hogy az író cigarettázik, és ha a nap végére tele a hamutartó, akkor az egy termékeny, dolgos nap volt… Ezt már akkor is marhaságnak tartottam, mégis rászoktam a cigire. Megtöltöttem néhány hamutartót. 🙂 Mondjuk később írtam pár könyvet is.
V. K. Bellone: Sok minden 🙂 De gyakran találkozom pl. azzal, hogy sokan úgy gondolkoznak, mintha az első regény kiadása lenne a cél, utána ölbe hull a siker. A publikálás nem cél, hanem az út kezdete. Onnan jön csak a munka java…
(Férjem, átkukucskálva a vállam felett: „Azt, hogy egy íróval könnyű együtt élni”. Na igen, köszönet minden támogató családtagnak és barátnak, aki elviseli a nagy írós nyüszögéseket, meg azt, ha épp csak fizikálisan tartózkodom otthon.)
Mi a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?
Bartos Zsuzsa: Talán Elizabeth Gilbert Big Magic című könyvéből volt. „Engedd szabadon a csajt!” (a művészi felszabadulásról szól) Ehhez talán egy másik meglátását sem ártana észben tartsam: a történelem során a legtöbb ember úgy alkotott, hogy nem csapott különösebb felhajtást a dolog körül. Azért hozunk létre dolgokat, mert szeretünk dolgokat létrehozni, minden világmegváltási igyekezet és kemény munka ellenére az ember művészi önkifejezése – a világ problémái közt – üdítően lényegtelen.
Fekete Judit: Huh, hát sok jó tanácsot kaptam már, nem könnyű választani, minden tanács és meglátás az írás más- más szeletére vonatkozott. Ami mostanában rengeteget segített, az egy nagyon egyszerű és szinte unalomig ismételt tanács, engem viszont továbblendített: írd azt, amit te is szívesen olvasnál. Ne az elvárásoknak írj és ne megfelelésből, hanem ami igazán boldoggá tesz. Általában ugyanis ezekből lesznek az igazán jó történetek.
Tara Monti: Sükösd Mihály író mondta nekem még igen zsenge ifjú koromban: „Most akkor szépen húzza meg a szöveget kétharmadra, és ne hercigeskedjen!”
V. K. Bellone: A legnagyobb aggályaim idején nem egy-egy tanács segített, hanem több beszélgetés, ami felismeréssé állt össze: túl sokat görcsöltem azon, hogy milyen vagyok én mint „író” (tehetséges/tehetségtelen/középszerű?), ahelyett, hogy egyszerűen szolgálnám a történetemet. Csak az a lényeg, hogy a történet megkaphassa a lehető legjobb formát, eljuthasson minél több olvasóhoz – a fantáziavilágban nem király vagyok, legfeljebb idegenvezető. Már nem akarok mindent uralni, és ez felszabadít.
Olvasd el a korábbi részeket is:
Ecsédi Orsolya, Kántor Kata, K. László Szilvia és Lovranits Júlia
Bálint Erika, Istók Anna és Okváth Anna
Amira Stone, Eszes Rita, Molnár Andrea és Rácz-Stefán Tibor
Ashley Carrigan, Chiara és On Sai
Demi Kirschner, Greff Magdi, Novák Vica, Palásthy Ágnes
Kattints ide és tudj meg többet az Írástudó Íróiskoláról