Az írás sokszor öröm, néha kemény munka, amihez rengeteg kitartás kell. Interjúsorozatunkban írókat, meseírókat kérdezünk arról, miért öröm nekik az írás, mi segített nekik a fejlődésben és szerintük mi a siker titka. Népszerű többkötetes és elsőkönyves szerzők egyaránt válaszoltak már a kérdésekre, most pedig négy sikeres mese- és ifjúsági írót kértünk meg, hogy meséljen: ezen a héten Demi Kirschner, Greff Magdi, Novák Vica és Palásthy Ágnes válaszolt
A szerzőket Kozma Réka szerkesztő kérdezte
Egészítsd ki a mondatot: nekem azért öröm az írás, mert…
Demi Kirchner: …feltölt, energiát ad. Kiránt a hétköznapok mókuskerekéből, amibe hajlamos vagyok belepörögni. Terápia, amivel fel tudok dolgozni nagyon sok mindent.
Greff Magdi: …a történetek kitalálása, a szereplők megalkotása kikapcsolódást jelent a napi feladataim között.
Novák Vica: …szeretek teremteni. Világokat, amelyekben otthon érzem magam, karaktereket, akik közel állnak hozzám. És a legjobban azt szeretem, amikor mindezeken osztozhatok az olvasókkal. Ha ők is otthonra és barátokra találnak az írásaimban, az fantasztikus érzés.
Palásthy Ágnes: …vannak történeteim, amelyek kikívánkoznak belőlem. Nagyon élvezem, amikor a szereplőim beszélgetni kezdenek a fejemben. Olyankor már csak le kell ülni, és lejegyezni ezeket a párbeszédeket, és köréjük rakni a történetet.
Szerinted mi a legfontosabb, ha valaki sikeres szerző szeretne lenni: tehetség, elhivatottság, sok gyakorlás vagy valami más?
Demi Kirchner: Nagyjából ez lenne az ideális sorrend, de talán a legfontosabb az elhivatottság. Fél szívvel nem lehet valamit csinálni és ez az írásra különösen igaz. Szerintem akkor lesz valakiből termékeny szerző, ha ad időt magának befelé figyelni és meghallani a történetét, majd leteszi a fenekét, megnyitja a wordöt és megírja.
Greff Magdi: Egy edző barátom mondta egyszer, hogy a tehetséges, de lusta sportolók elkallódnak, viszont aki nem tehetséges, de szorgalmas, abból bajnok lesz. Azonban igazi világklasszisok a tehetséges és szorgalmas emberekből válnak. Ez a gondolatmenet körülbelül igaz az írásra is, hiszen a tehetség önmagában kevés. Elhivatottság, tanulás és gyakorlás nélkül nem lehetsz sikeres szerző.
Novák Vica: Ezek mind nagyon fontosak, de ezeken túl megemlítenék még két dolgot. Az önmagadba vetett hitet, hogy a kudarcok után talpra tudj állni, és a támogató közeget, ahol egyaránt kapsz kritikát és motivációt a folytatáshoz. A sikerhez ezekre is szükség lehet.
Palásthy Ágnes: Egy népszerű szerzőtől kérdezték egy interjúban, mi a legnehezebb az írásban, és ő azt felelte, befejezni a történetet. Vagyis a felsoroltak mellett a kitartás is nagyon fontos. Az írás folyamatában a történetet kitalálni a legizgalmasabb mozzanat, utána jön a kőkemény munka, amihez önfegyelem és kitartás kell.
Neked mi segített abban, hogy alkotóként fejlődj?
Demi Kirchner: Amatőr írói közegben kezdtem, ami nagyon sok mindent megtanított, és olyan barátokat köszönhetek az ott eltöltött időnek, amelyek a mai napig segítenek a fejlődésben. Aztán ott van az Íróiskola, ahol három kurzust végeztem (alapozó, leírás, párbeszéd). Adott egy erős alapot, aminek köszönhetően sokkal tudatosabban írok, mint előtte bármikor. Ez nem azt jelenti, hogy lenyesték volna a szárnyaim, hanem ellenkezőleg: kaptam plusz tollakat, amikkel magabiztosabb vagyok. Főleg, ami a leírást és a dramaturgiát illeti. Nem utolsó sorban pedig film és sorozatírás világa is nagy gondolatébresztőként hatott rám, érdekes tapasztalat volt megtalálni a párhuzamokat a regényírással.
Greff Magdi: Elsősorban az, hogy tudatosan sok időt áldoztam az írástechnika megtanulására. Másodsorban számomra folyamatos motivációt és fejlődést jelent a különböző írós szakmai csoportokban, közösségekben vagy programokon való részvétel. És nem utolsó sorban sokat kell írni.
Novák Vica: Sok-sok olvasás és a visszajelzések. Nagyon sokáig csak klasszikusokat olvastam, és amikor elkezdtem ismerkedni a zsánerirodalommal, akkor is elég szűk keresztmetszetből válogattam. Most már törekszem rá, hogy minél többféle könyvet vegyek kézbe, akár zsánert, akár témát, akár megvalósítást illetően, hogy lássam, mi az, ami működik és miért. Ezen kívül a szerkesztői visszajelzések, az íróiskolai kurzusok segítettek abban, hogy sokkal tudatosabb legyek.
Palásthy Ágnes: Több dolog is. Azt szokták mondani, ha írni akarsz, először olvasnod kell. Talán kevesen tudják, de én magyar-angol szakos tanár vagyok eredetileg, és az egyetemen rengeteg klasszikus és kortárs művet olvastunk. Ez önmagában persze nem garancia arra, hogy valaki jól tudjon írni, de azt megtanítja az embernek, hogy felismerje, ha valami rossz, és azért ad egy pluszt is, például nyelvileg. Ezen kívül rengeteget tanultam a szerkesztésből, amibe egy kicsit belehal az ember, főleg eleinte, de ha odafigyelsz, sokat segít.
Mi az, amit szerinted sokan nem tudnak vagy félreértenek az írói léttel kapcsolatban?
Demi Kirchner: Az egyik, hogy az írást nem kell tanulni, mert ösztönösen buggyan ki az emberből. Minden művészeti ág elfogadja, sőt megköveteli a képzést, mert csak akkor tudod felrúgni a szabályokat és valami újat alkotni, ha ismered azokat a szabályokat. A másik az a munka lespórolása. Lemondásokkal jár egy történet megszületése: lemondott vacsik, bulik bújnak meg sokszor a könyvborítók mögött. Meg a fehér lap szindróma, a sakkozás a jelenetekkel, ja meg a #édesanyám_nekem_ez_nem_megy. Aztán mégis megy. 🙂 Csak kitartónak kell lenni, és akkor is leülni írni, mikor kicsit fáj.
Greff Magdi: Az átlagember olvasók nagy részében nem tudatosul, hogy az írás is munka, amit persze lehet nagyon élvezni is, de attól még rengeteg időt és energiát igényel, mire egy regény elkészül. Nem csak az író részéről, hanem mindenki mástól is, aki a szövegen dolgozik.
Novák Vica: Azt, hogy ez milyen iszonyúan kemény munka. Persze, élvezet is, hiszen szeretjük a történetünket, de a lehető legjobbat szeretnénk adni az olvasóinknak, és ehhez meg kell találnunk a legjobb eszközöket, sőt, néha le kell győznünk saját magunkat. Nekem például sokszor nehéz érzelmes jeleneteket írnom, mert zárkózottabb típus vagyok, így kicsit idegenek tőlem efféle kitárulkozások, de ha azt akarom, hogy az olvasó együtt érezzen a karaktereimmel, akkor közel kell engednem őt hozzájuk. Tehát hagyom, hogy a szereplők kimondjanak olyan dolgokat, amiket én magam sosem mondanék ki.
Palásthy Ágnes: Talán sokan azt hiszik, hogy írni könnyű. Nem az. Mondjuk, kitalálsz egy isteni szituációt, borzasztóan örülsz neki, hú, ez jó lesz, igen ám, de akkor ki kell azt is találnod hozzá, egyáltalán hogy kerül oda a szereplőd. Nem maradhatnak logikai bukfencek a cselekményben. Vagy eljátszol a nyelvi megformálással, és még mindig úgy érzed, hogy erőtlen a szöveg. És ezeken a hullámvölgyeken túl kell jutnod valahogyan. Valójában az írás olyan, mint egy érzelmi hullámvasút.
Mi a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?
Demi Kirchner: Az egyik legmeghatározóbb tanács az volt, hogy ne féljek az ötleteimtől. Meg kell írni, aztán kiderül, hogy működik-e vagy sem.
Greff Magdi: Az, hogy élvezzem, amit csinálok.
Novák Vica: Hogy ne görcsöljek rajta. Persze, attól még görcsölök. Állandóan. De amikor valaki ezt mondja, az kicsit mindig visszarepít a kezdetekhez, és eszembe juttatja, hogy miért csinálom. Mert öröm, és mert teremthetek.
Palásthy Ágnes: Két dolgot tanácsolt nekem egy szerkesztő ismerősöm, aki maga is ír. Az első az volt, hogy olvassam fel hangosan a szövegemet. Rögtön hallani fogom, ha valahol hamis. A másik tanácsa az volt, hogy délelőtt írjak, mielőtt még mások szövegeivel foglalkoznék, mert az összezavarhat. Mivel műfordító is vagyok, ez nagyon hasznos tanács volt, amihez próbálom azóta is tartani magam. Bár, ha jön a „flow”, az írók „Szent Grálja”, akkor nincs délelőtt-délután, csak a történet van, és megszűnik a világ…
Olvasd el a többi interjút is:
Ecsédi Orsolya, Kántor Kata, K. László Szilvia és Lovranits Júlia
Bálint Erika, Istók Anna és Okváth Anna
Amira Stone, Eszes Rita, Molnár Andrea és Rácz-Stefán Tibor
Ashley Carrigan, Chiara és On Sai
Kattints ide és tudj meg többet az Írástudó Íróiskoláról