Tehetség, elhivatottság vagy sok gyakorlás kell a sikerhez? Mi segítheti az embert, hogy publikáló íróvá váljon és azután is fejlődjön? Interjúsorozatunk első részében meseírókat kérdeztünk, most három sikeres, az Arany Pöttyös sorozatunkban (is) publikáló szerző – Bálint Erika, Istók Anna és Okváth Anna – mesél.
A szerzőket Kozma Réka szerkesztő kérdezte
Egészítsd ki a mondatot: nekem azért öröm az írás, mert…
Bálint Erika: …jó felépíteni egy történetet, benépesíteni karakterekkel, és közben elmondani, milyennek látom azt a világot, amelyben élünk.
Istók Anna: Néha nagyon nem öröm. Olyankor, amikor vérre megy, amikor valamit nagyon el kell mondanom, de még nem találom a megfelelő formát, a szavakat, amikor inkább félredobom és mást csinálok, mert tudom, hogy még nem jó, hogy máshogy kéne, és minden percem mögött ott húzódnak és nyomasztanak a le nem írt gondolatok. És aztán amikor egyszer csak bekattan valami, helyére kerül minden, és elkezdenek száguldani a karakterszámok, sorok. Na, akkor öröm, mert akkor tudom, hogy valami éppen megszületik.
Okváth Anna: …felemel, feltölt és megszabadít.
Szerinted mi a legfontosabb, ha valaki sikeres szerző szeretne lenni: tehetség, elhivatottság, sok gyakorlás vagy valami más?
Bálint Erika: Szerintem mindez, plusz egyfajta alázat, amellyel tűrjük és elfogadjuk a kritikát, megfontoljuk azokat a véleményeket is, amelyek esetleg megkérdőjelezik önmagunk és írásaink zsenialitásába vetett hitünket. 🙂
Istók Anna: Az egyik az alázat. Elfogadni azt, hogy nem feltétlenül vagyunk mi született zsenik, hanem azért meg kell dolgozni. Elfogadni mások tanácsát, építő jellegű kritikáit. Újraírni, ha kell, százszor is, törekedni mindig a legjobbra, tanulni, fejlődni folyamatosan. A másik, amit még fontosnak tartok, az olvasás. Kilépve a komfortzónából, olvasni klasszikusokat, kortársakat, verseket, tudományos cikkeket, tágítani a világszemléletet, hogy a megszerzett tudást aztán átszűrve magunkon egy sajátosan új világot tudjunk megmutatni az olvasónak, amit érdemes megismernie.
Okváth Anna: Ezek egészséges kombinációja, hiszen akármelyik is hiányozna, az megérződne a végeredményen. Talán még hozzátennék egy csipet mágiát. Lehet racionálisan írni, de én szeretem érezni az irracionalitást is ebben a folyamatban, az ösztönöket, a véletleneket, az inspiráció hatalmát.
Neked mi segített abban, hogy alkotóként fejlődj?
Bálint Erika: Az íróiskolai és írótábori gyakorlatok, ahol ki kellett lépnem a komfortzónámból, mert sokszor már a témák is idegenek voltak, és ráadásul olyan módokon kellett megbirkóznom velük, amiket nagyon távol éreztem magamtól. És hát a fejlődés, az egy örökké tartó folyamat, kész a regényed, de aztán elkezdődik szerkesztés, és rájössz, azért van még hová fejlődnöd. 🙂
Istók Anna: Elsőként, hogy egy írói közösségbe kerülve, inspirációt kaptam hasonszőrűektől. A másik a különböző kurzusok voltak, akár a Könyvmolyképző kurzusai, akár a Kabai Lóránt vezette költészeti kurzus. A rendszeresség, a hétről-hétre feladott tananyag, kreatív írásfeladatok mind segített abban, hogy a sokszor nagyon csapongó írói tevékenység összesűrűsödjön, és kilökjön magából néha egy-egy művet.
Okváth Anna: A kiadó és persze az olvasók visszajelzései. Itt nyilván az építő kritikát is értem, nem csak a pozitív véleményeket. Bár kétségkívül ez utóbbinak örülök a leginkább.
Mi az, amit szerinted sokan nem tudnak vagy félreértenek az írói léttel kapcsolatban?
Bálint Erika: Erre nem tudok válaszolni. Ugyan elég sokat írok, de ugyanaz a nő maradtam, aki voltam. 🙂
Istók Anna: Talán magát az író definícióját. Véleményem szerint nem mindenki író, aki ír, vagy akinek megjelent már egy könyve. Nem mindegy, hogy magánkiadásban, szerkesztéssel, lektorálással, vagy hogy az író fizetett-e azért, hogy megjelenjen. Amikor életemben először kaptam honort két versemért egy irodalmi folyóirattól, akkor éreztem azt, hogy nagyzolás nélkül leírhatom, hogy író (is) vagyok, hiszen fizettek a szövegemért. Persze lehet, hogy én tévedek, és más jelent írónak lenni.
Okváth Anna: Sokszor hiába próbálom magyarázni, hogy ha bekapott a gépszíj és végre írok, akkor nem érek rá hétköznapi dolgokkal foglalkozni, mint az evés, a helyváltoztatás vagy a rendrakás, mert akkor valahol máshol járok. Néha úgy érzem, az emberek azt hiszik, ez is csak egy munka, amit félre lehet tenni és ugyanonnan folytatni. Pedig nem.
Mi a legjobb tanács, amit az írással kapcsolatban kaptál?
Bálint Erika: Kerüljem az írástechnikai bravúrokat és a túlspilázott képeket. A kevesebb néha több. 🙂
Istók Anna: Az intenzív totalitás fogalma első mentoromtól, Képes Gábortól. 10 éve kísér a tanácsa, hogy próbáljunk meg íróként minél tömörebben minél fontosabb dolgot kimondani. Még akkor is, ha ezzel ki kell húzni a szöveg kétharmadát.
Okváth Anna: Tartsam meg az önazonosságomat, leljek örömet az írásban. Olyan egyszerűen hangzik, de nem mindig az.