Milyenek is a kecskék? Egyrészt olcsó az etetésük, hiszen viszonylag igénytelen állatok, másrészt szélsőségesen alkalmazkodó mindegyik. Nem utolsó sorban pedig időnként mémek lesznek. Ugye, láttátok ezeket…
A mai beszélgetésben érdekes témáról lesz szó, mégpedig az írói önmarketingről. Ennek is egyik alapvető eleméről fogunk csevegni, a blogról. A blog éppoly igénytelen, és alkalmazkodó dolog, mint egy kecske, és ki ne vágyna arra, hogy mém legyen belőle?
Tegyük fel, megírtunk egy zseniális regényt, esetleg mellé pár zseniális novellát, és senki nem tudja, hiszen honnan is tudná?
Kalandra fel, lássuk, mire érdemes figyelni:
1. A blog
Ne legyen a blog fekete, ez a 80-as évek sci-fis színvilága, és újabban a vámpíros, vagy horrorírók szeretik előszedni, de teljesen alkalmatlan olvasásra, főleg fehér betűkkel ötvözve. Az olvasó szeme kiég tőle, ne mi támogassuk a hazai szemcsepp-gyártókat.
Ne legyen a blog pöttyös, csíkos, izgalmas háttérképpel rendelkező, ha ezek a törzsszöveg olvasását zavarják.
Az sem jó, ha villózó kis bigyók, és előugró ablakok segítik az élményt, vagy telezsúfoljuk mindkét oldalsávot, betesszük a kedvenc zenénket, és persze sok gigás képeket, melyek nehezen töltődnek be. Egy-egy belőle még jó ötlet és színesítés, de mind egyszerre túl sok. Nem ezekért jönnek oda, hanem az írások miatt.
A törzsszöveg minél szélesebb legyen, zavaró, amikor túl keskeny, és érdemes csak a bejegyzés elejét kitenni, és elvágni, mert így áttekinthető marad a blog. Nem szerencsés a könyv formájú, dizájnos blog, görgő csúszkával, mert zavarja az olvasást.
A címke lényege, hogy odacsábítja az olvasót a bejegyzéshez. A „legutolsó komment” mező pedig segíti, hogy létrejöhessen egy beszélgetés. Az RSS, G+ stb mind lehetőséget ad az olvasónak, hogy odataláljon újra.
2. A tartalom
Akkor nyissunk blogot, ha van tartalom hozzá. Először elég havonta egy-két bejegyzés, utána illik minimum hetente egyszer frissíteni. Ne az első héten tegyük ki az összes novellánkat, mert utána nem marad anyag.
Nem elegáns az, ha ugyanazon a blogon vannak a könyvkritikák és a saját írás. Ha rosszul írunk, ez még megbocsátható, mert amatőr tinglitanglinak néznek, de ha jól írunk, akkor roppant kínos lesz, mert lenézést sugall mások műveivel szemben, főleg ha – jogos – negatív kritikával illetünk egy regényt.
Ha még nem jelent meg regényünk, akkor a blog népszerűbb, ha személyes hangvételű, és félig énblog is, vagyis szól az írói létről, az írásbeli fejlődésünkről, az útkereséséről… esetleg lehet írni írós találkozókról, rendezvényekről (ez azért is jó, mert odatalálnak a profi írók, szerkesztők).
Ha misztikus-romantikát, vagy ifjúsági műveket írunk, jó ötlet a blogregényezés. (Egyes felnőtt olvasórétegnél inkább kínos, mert az az üzenete, hogy az írásunk sehova nem kellett, és kétségbeesetten el akarjuk juttatni az olvasóhoz.) Vigyázzunk a helyesírásra, sőt, az is jó lenne, ha nem „melegen” kerülnének fel az új részek, hanem egy ismerős előtte átolvasná őket. Egy rossz blogregény negatív reklámmá is válhat.
Ne feledjük, a blog az önmegvalósítás mellett egyfajta netes írói lábnyom, amit esetleg kiadók is látnak.
Ha megjelent az első regényünk valami hagyományos kiadónál, akkor kicsit más a bloggerlét. Praktikus, ha nem a regény címe a blog neve, hanem a szerző neve vagy írói álneve. Ne öt írós blogunk legyen, hanem mindössze egy.
Érdemes figyelni rá, hogy jönnek olyan olvasók, akik nem amatőrnek, hanem profinak akarják kezelni a szerzőt. Nekik furcsa, ha az író agonizálni kezd azon, hogy nem tud írni, vagy jajuristenem jelezzetek már vissza, jót írtam-e.
Kifejezetten kínos, ha a szerző kiborul egy negatív kritikán és arról ír, mennyire rosszul esett neki (nők szokták, és önbizalomhiányt tükröz). Olyat is láttam, hogy a szerző elküldte a búsba az olvasókat, akik nem értik meg az írását (ezt inkább férfiak teszik, és szintén önbizalmi gond). Ha az író nem hisz a képességeiben, ne várja el, hogy az olvasó bizalmat szavazzon. A ló másik oldalára sem érdemes átesni, nem kell előadni a zsenit, ez is önbizalomhiányt jelez, ráadásul ellenreakciót is kivált.
A blog nem arra való, hogy negatívan kommunikáljunk, nem kellenek rá a kesergések a fogyási adatok fölött, a beszólás a kiadónak, aki csúsztatja a könyvet, vagy a szerkesztőnek, aki átíratta a művet itt-ott. Ezt meséljük egy el sör mellett a barátainknak, de ne az olvasónak.
3. A közeg
Érdemes tudni, hogy különböző írói rétegek élnek egymás mellett, és ezek másfajta tartalmat, másfajta kommunikációs normát tartanak megszokottnak mind a szerző, mind az olvasó részéről.
A misztikus-romantikában, ifjúsági fantasy rétegben és a csajos regények körül rengeteg fiatal van, itt jellemzőek a hosszú blogregények, csili-vili blogok, aktív élős találkozók. Normális egy szerző blogján az ujjongás, a fiatalok imádnak könyvjelzőkért, apró bigyókért játszani, a dedikálást néha szerzősimogatásként hirdetik. Ez egy lüktető és nyüzsgő réteg. Az írónak alkalmazkodni kell ehhez, és el kell fogadnia, hogy az olvasók kicsit belemásznak az életébe. Fontos tudni, hogy van élet a Facebookon kívül is, minden fontos anyagot ki kell tenni a nyílt netre, mert hiába tűnik hatalmasnak az Fb tábor, valójában rengeteg embernek nincs még regisztrációja.
A szépírós rétegben „nem cukik” az olvasók. Kevés a hozzászólás, és gyakran kritikus hangvételű, előfordul, hogy nagyon irodalmiaskodó stílben. Mivel pályázati pénzeket osztanak el, és sok publikáció ebből van, ezért néha lecsapódnak a blogokra a feszültségek. Az itteni írókból gyakran népszerűek a markáns hangú a közéleti bloggerek. Az élő találkozók oldottabbak, érdemes elmenni, és itt az sem furcsa, hogy alkohollal ülnek ki író-olvasó találkozóra vagy kerekasztal beszélgetésre, ami máshol kifejezetten kínos lenne.
A sci-fis réteg imád vitázni, és időnként éles hangon teszi, de ezt nem kell komolyan venni, élő találkozókon könnyedén leülnek az egymást ölő emberek közös vacsorára. Ha egy írásról beszélnek a „középszer” szó az erős középmezőnyt jelenti, vagyis pl. a molyos értékeléseknél a 3,5 pont már tetszést jelöl, nem lehúzást. Az Orka-féle pontozási rendszer újabban az alap.
A szerzők gyakran ösztönösen alkalmazkodnak az olvasóréteghez pl. a szépírók nem játszatnak könyvjelzőért, furán is néznének rájuk az olvasók ,vagy az ifjúsági fantasy-ban három napig nem felelni egy kommentre az bunkóság, míg a felnőtt fantasy-nál teljesen normális dolog.
Vicces gondok akadnak akkor is, ha az olvasók elkalandoznak. Mondjuk egy misztikus-romantikus szerző blogjára kommentel egy szépírós blogger valami kritikusabb dolgot. Vagy a scifis blogon a szerző égésnek érez egy lelkes, tíz felkiáltójellel író olvasót, aki a misztikából jön. A neten bizony átjárható, és így ütköznek egyes viselkedési formák. Ezt tudni kell a szerzőnek kezelni.
4. Cél
Az írós blognak két célja van. Az egyik a művek bemutatása, a másik pedig a kecskék… vagyis a figyelem felkeltése. Mindegy mit teszünk önmarketing címén, ha ezt a mondatot bevéssük, nagyot nem tévedhetünk.
-vb-
Tetszenek a gondolatok, amiket leírtál. Amit én hiányolok, az a kiadói közreműködés. Itt arra gondolok elsősorban, hogy érdemes lenne például a regények hátulján egy oldalban írni az íróról egy kicsit, megadni a weboldalcímét, „ahol további információkat és extrákat találsz”. Extra alatt pedig azt értem, hogy simán lehetne az adott regényből plusz részlet az oldalon, például „kimaradt jelenet”, vagy egy rövid novella az egyik mellékszereplőről. Ha például ezeket az extrákat a könyv végén jelezi a kiadó (vagy engedélyt kap rá a szerző), akkor az olvasót érdekelni fogja az a plusz kis szeletke is (ó, bár jobban megismerhettem volna Patrikot a Gyémántfiú 2-ből) és akkor simán elmegy az oldalra böngészni. Aztán lájkolja az FB profilt, ahová kikerül a friss, ami miatt felmegy az oldalra. Tessék, ezzel meg is van az olvasó, de ehhez kell a kiadói segítség is.
Tényleg, lehet egyáltalán extra-jelenetet, novellát a mellékszereplőkről vagy bármi mást kitenni egy megjelent regényünk kapcsán? Mert eddig ezt senkinél sem láttam, de az biztos, ha nekem lesz kiadott művem, akkor én ilyen extrákkal szeretném az oldalamra csábítani az olvasókat.
Plusz a szerzőknek is kellene támogatnia egymást. Az Ulpiusnál a kereszt-reklám jól működik, a Könyvmolynál a három muskétás is jól nyomja a közös projekteket, és utóbbi vonalat kellene erősíteni. ((például: megjelent az XY arójának, XY-nak az új novellája, én már olvastam, tegyétek meg ti is.)
Igen, ezek jó gondolatok. A Könyvmolyképzős könyvekben amúgy szerepel hátul a szerzők blogja (kivéve a Calderon, ahonnan szórakozottan kifelejtettük), és a blogokon gyakran vannak exkluzív anyagok.
Meg tényleg jó, ha a szerzők összefognak, nagyon szuper volt pl. az A38-as hajón a könyvbemutató, be se lehetett férni.
Tényleg, még azt kifelejtettem, hogy érdemes nyitni az újdonságok felé is. Például az Ask.Fm nagyon népszerű, és az ott feltett érdekes kérdéseket át lehet vezetni a blogra is. „A legfrissebb kérdéseitek Ask.Fm-en” mint post-cím, aztán csak simán másolgat az ember.
Aranymosó: nahát, de figyelmetlen vagyok, eddig nem vettem észre a könyvekben, de majd jobban figyelek. Viszont arra nem kaptam választ, hogy lehet-e egy már megjelent regényből extrákat feltenni egy blogra (novella mellékszereplőről, kimaradt jelenet, netán egy 30-40 oldalas eredettörténet).
A mesékről nem volt szó. 🙂 Én csak a meséimet teszem ki a blogomra, ezek szerint nem jól csinálom? 🙂
Tibor, igen szoktak is kitenni. 🙂
Ágnes, a mese más terep, hiszen nem a célközönség talál oda, hanem azok anyukája. 🙂
Soha egyetlen általam olvasott írónak sem néztem meg a blogját, se a honlapját, csak a művek érdekeltek. Olyannyira, hogy némely történetre, a hatására úgy emlékszem, mintha ma olvastam volna, de a címére, és az író nevére nem.
Hm. Lehet, hogy túl öreg vagyok?
Köszi a bejegyzést, nagyon hasznos volt. Néhány dologgal kapcsolatban megerősített, másokkal kapcsolatban elgondolkodtatott.
Külföldi írók blogjait olvasgatva kiderül, hogy szinte követelmény a saját blog. Nem csak akkor, ha valaki „indie”, és magánkiadásban jelenteti meg a könyvét, hanem a nagynevű kiadók is áttolják a reklámozást az írók térfelére.
A negatív kritikára adott reakcióval kapcsolatban csak egyetérteni tudok. Érdemes egyáltalán reagálni rá? Bár láttam olyan írót, aki megköszönte, sőt valaki felajánlotta, hogy valamivel kárpótolja az olvasót a csalódásért.
A szöveg szélességével kapcsolatban, amellett, hogy tényleg ne legyen keskeny, a minél szélesebb sem mindig jó. Nehéz olyan blogokat olvasni, amelyek teljes szélességet használnak. Lehet, hogy jól mutat a szerző képernyőjén, de egy nagyobb kijelzőn olyan hosszú lesz a sor, hogy nehéz a következő elejére ugrani.
Ez is olyan, mint maga az írás: az ember mindig tanul valamit.
A blog
Honlaptervező, webes karbantartó ismerőst is érdemes megkérdezni dizájnról, a könnyű kezelhetőség, eligazodás mindig az első szempont, nem a „csilivili, de egyéni vagyok” szemlélet. ide azért logika is elkél a szépérzék mellé. reklámoktól frászt kapok, a flash tartalmaktól pedig néha befagy/belassul a gépem, hiába új az oprendszer és a böngésző 😛 Nem szeretem.
A tartalom
Haha! 😀 Amikor frissen megnyitottam a blogom, elég aktívan posztoltam, mostanában viszont, ahogy nem vagyok munkanélküli, és sok munkám pályázatban vesz részt, újabb nyers írások meg annyira nincsenek, örülök, ha havonta kétszer ki tudok tenni valamit.
Az énes vonalt szerintem az elejétől fenntartottam, manapság is teszek kitérőket. A rinyát igyekszem kerülni, a negativizmus elég, ha néha magányomban elönti az agyam, nem még, hogy ezt netre véssem.
A közeg
Blogomnak több az olvasója, mint a hozzászólója, ha pedig valaki arra ragadtatja magát, ír, az ismerősi körből kerül ki.
A cél
Jah, műmegmutatás. Az ipari marketinges fogásokat papíron ismerem, de nem alkalmazom, abba több energiát kéne „belefeccölni”. Figyelemfelkeltésben nálam Kae viszi a pálmát 😀
Exkluzív anyagok: nagyon jó!!! 🙂 Összefogás: idő és energia függvénye. Egy szerző, aki mellette munkájában elfoglalt, talán nehezebben oldja ezt meg.
„Figyelemfelkeltésben nálam Kae viszi a pálmát :D”
Öööööö… ez jó, vagy rossz? 😀