Az írók gyakran küzdenek azzal a gonddal, hogy tehetségesek, de úgy érzik, nem tudják „eladni magukat”. A következő hetekben körbejárunk néhány önmarketinghez kapcsolódó témát.
*
Fekete Judit cikke:
A branding öt fontos eleme, avagy vegyük végre kézbe saját arculatunk megtervezését
Ahogy már Besenyő Pista bácsi is megmondta, minden ember a maga sorsának pogácsa.
És ha a mondás ugyan nem is teljesen így szól, a jó hír, hogy ma már nem kell óriási költségvetés, és sok-sok beosztott ahhoz, hogy arculatot tervezzünk, hogy brandinget építsünk. Saját magunk is menedzselhetjük arculatunkat, van ugyanis öt alapelv, ami eligazít ebben. Írjuk fel ezeket egy nagy üres papírra (oké, megteszi a word doksi is), mégpedig tartósra, mert ahogy telnek az évek, érdemes lesz újra és újra elővennünk.
Az alapelvek:
Pozicionálás
Történetmesélés
Design
Ár
Kapcsolattartás
És akkor nézzük kicsit részletesebben:
1. Pozicionálás
A pozicionálás fogalmát elsőként Al Ries és Jack Trout használták 1980-ban kiadott Positioning című könyvükben. A pozicionálás célja, hogy a vásárlóban kialakítsuk, mit képvisel egy adott márka, illetve hogy milyen módon viszonyul más hasonló márkákhoz. Meg kell tudnunk határozni, hol helyezkedünk el a piacon, miért vagyunk mások, azaz miben vagyunk jobbak, erősebbek, mint a többiek. Ez azért fontos, mert a fogyasztók/olvasók mindig egy felmerülő igényükre keresnek megoldást, és a „címkézés” segít eligazodni.
A pozicionálás segít a marketingstratégia kialakításában is, azaz ahhoz, hogy tudjuk ki a célközönség, kinek adjunk el, tudnunk kell pontosan, mi van a kezünkben. (És fordítva.)
Fontos a szerzőnek is, amennyiben a saját kezébe veszi az önmarketinget, és fontos ez a kiadójának is, hogy tudják, kit és milyen csatornákon szólítsanak meg. (metró aluljáró vs. facebook stb.)
Ha rosszul pozicionálunk, a fogyasztónak csalódást okozunk, nem ezt várta, nem ezért fizetett. Ha viszont jól végezzük a dolgunkat, sokkal célirányosabban csípjük el a tömegeket, ahhoz szólunk, akit valóban érdekel.
Egy kis érdekesség, hogyan lehet jól pozicionálni: talán egyedül Steve Jobsnak sikerült úgy pozicionálnia az Apple termékeket az elit márkák közé, hogy ugyanakkor hatalmas tömegek vásárolják. Apple terméket venni, használni még most is presztízsértékű, kifejezetten „menő”.
2. Történetmesélés
A történetmesélés évezredek óta az emberi kultúra szerves részét képezi. Mindenki szereti az érzelmekre ható történeteket, és kedvenceit akár többször is szívesen elolvassa. Amikor egy márkás terméket vásárolunk, története részeseivé válunk, a híres márkák biztosítanak minket arról, milyen fontos szerepet játszunk saját meséjükben. (Matthew Healey: Mi az a branding)
Szeretjük, ha valami megindít minket, ha tudunk azonosulni. Ha egy szerzőnek van valami érdekes, izgalmas története, például ami elindította a pályán, vagy bármi, amit érdemes kiemelni, tegyük hát meg. Az olvasó szeret azonosulni.
Példát is tudok, itt van nekünk J. K. Rowling. Titkárnőként dolgozott, majd angolt tanított. Nehéz körülmények, rossz anyagi helyzet, a semmiből indult és a kiadók sorra mondtak nemet a varázslófiú történetére. Amikor pedig végre beindult a siker, Rowling meg sem állt a világhírnévig. Az „amerikai álom”, a semmiből jött, a világhírig jutott.
Ez az ő története. Az arculatához tartozik, és szeretjük, hat az érzelmeinkre. Vagy vehetjük akár Susan Boyle-t is. Sokan énekelnek még legalább olyan lenyűgözően, mégis mitől érdekesebb ő, mint a többiek? A saját történetétől.
Ilyet persze nem érdemes szántszándékkal kreálni (lebukni is könnyű, ha hamisítjuk a legendánkat), és nem kell sem árvának sem szegénynek lennünk ahhoz, hogy olvasóink azonosulni tudjanak velünk. Az is elég, ha szépen lassan beengedjük az olvasókat a saját terünkbe. Csak annyira, amennyire nekünk is jól esik. Van, aki nem szeret az intim szférájába bárkit is beengedni, és van, akinek a világ legtermészetesebb dolga, hogy megossza olvasóival az életét. Természetesen pont ezért ez sem kötelező elem, csak egy lehetőség, ami adott.
3. Design
Mivel a látás és tapintás a két legfontosabb érzékünk, a design tekinthető a branding legfontosabb elemének. (Matthew Healey: Mi az a branding)
Egy könyv esetében persze nem ez a legfontosabb, hiszen végül mégiscsak a tartalom győz meg, de tény, sokan fektetnek nagy hangsúlyt a látványra. Ebben az esetben legfőképp a borítóra. Természetesen kell is, hiszen az első benyomást a borító adja meg.
Az Animus kiadónál például a Skandináv krimi sorozat borítóján visszatérő elem a fekete-piros kombináció, jellegzetes betűtípussal, vagy a Könyvmolyképző vörös pöttye. Azonnal látjuk, hova soroljuk a könyvet, pedig a címét még el sem olvastuk. Ez is egyfajta ígéret a vásárlónak, mit várhat majd a kötettől. (Ettől persze még érhetik meglepetések.)
Kiadófüggő, de ahol van rá lehetőség, ott próbáljunk mi is részesei lenni a borító megszületésének. Mi ismerjük a könyv „lelkét”, egy jó tervező, grafikus pedig meg tudja jeleníteni képben. Általában nekik is segítség, ha van némi elképzelésünk, és nem a nulláról kell indulni. (Persze láttam már olyan grafikust, aki sírva kérte, hogy ne engedjük szerző közelébe, ami időnként még érthető is volt.)
Érdekes – és érdemes utána olvasni –, mit jelent például egy-egy szín, miként reagál rá agyunk. Ismét Steve Jobsot kell említenem, hogy mennyire volt őrült a pasas, íme egy idézet tőle: „Olyan jól néznek ki az ikonjaink a képernyőn, hogy meg akarod nyalni őket.” (A Mac OS X, Fortune, 2000. január)
4. Ár
Az árképzés szerepéről olvastam ugyan több anyagot, tanulmányt is, de ezek mind külföldi, jobb gazdasági hátterű országok árképzéséről szóltak, így ez nálunk nem teljesen mértékadó. Ott, ahol a gazdasági helyet biztosabb, az emberek anyagi helyzete jobb, naná, hogy a drágább sajtot veszik le a polcról, ha választani kell kettő közül, hisz jó esetben ezzel a jobb minőséget veszik meg. Azt gondolom, nálunk is működik (fejben) az ár alapján való pozicionálás, de aztán sokszor mégis az olcsóbbat vesszük meg.
Viszont biztosan igaz ez: Sok cég saját kárán volt kénytelen megtanulni, hogy az ideiglenes árleszállítások hosszú távon igen súlyos károkat okoznak egy brand image-ében. (Jon Steel: Igazság, hazugság, reklám)
Hogy a számok milyen hatással vannak ránk, ugyancsak megérne egy hosszabb elemzést. Egy marketing konferencián nagyon érdekes kutatásokról hallottam: mit is jelent az árképzés pszichológiája, mi zajlik le az emberek agyában az árak különböző megjelenítése során.
De az árképzés nem a szerző feladata, a kiadó dönti el, sok-sok tényező függvényében, mi lesz az az ár, ami végül a hátlapra kerül.
5. Ügyfelekkel való kapcsolattartás/olvasókkal való kapcsolattartás
Az érzelmi kötődés fontosságáról nem kell sokat beszélnünk. Látjuk, mire képes egy-egy szerzői blog, a közösségi médiában való részvétel. Éreztetnünk kell a vásárlókkal/olvasókkal, hogy fontosak számunkra, érdekel a véleményük.
Ehhez kapcsolódik Jon Steel könyvének egy hosszabb elemzése, melyben kitér a stratégiai tervezésre. Az ilyen terv tartalmas kapcsolatot épít ki és ápol a fogyasztókkal, a célközönséget partnerként vonja be (ilyen pl. a közös borítótervezés a rajongókkal), sőt az utólagos értékelést is ide sorolja.
Hihetetlen mázli, hogy nekünk ezek a lehetőségeket már adottak. A ködös múltban, a szerzőknek csak a könyves programokon való részvétel jutott, az író-olvasó találkozók, vagy a különböző könyves rendezvények. Meg legfeljebb dedikálás a könyvhéten. Manapság viszont már bármikor kaphatunk visszajelzést arról, amit elkövettünk. (Persze ez sem feltétlenül jó mindig, a netes trollkodás a kellemetlenebbik része a dolognak, de ebbe hamar belejön az ember. Az internet adta lehetőségekről nem is kell többet írni, most pontosan ezt használjuk ki.
Ez hát az öt legfontosabb alapszabály a branding felépítésében és ápolásában, nem nagy dolgok, mégis óriásit lendíthet könyvünk és saját népszerűségünkön. Ha pedig az alapokon túl vagyunk, és esetleg honlapunk, blogunk is van már, elkezdhetünk egy erősebb fokozatra kapcsolni, mérni a látogatókat, összetételüket vagy a linkfejlesztéssel tovább hirdetni könyvünket, hogy gugli barátunk is könnyebben megtalálja. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, egyszerűen csak el kell döntenünk, mennyit vagyunk hajlandóak időben, energiában erre áldozni.
Vagy írunk. A lelkes családtagok vagy barátok pedig mindezt megteszik helyettünk.
***
Források:
Matthew Healey: Mi az a branding? Scolar Kiadó, 2009
Jon Steel: Igazság, hazugság, reklám. Sanoma Budapest Kiadói Rt., 2002
Al Ries , Jack Trout: Pozicionálás – Harc a vevők fejében elfoglalt helyért. Bagolyvár Könyvkiadó, 1997
Kétségbe vonom, hogy elég annyi, valaki átfut egy ilyen gyorstalpalót, esetleg szakkönyvet vesz, átrágja magát rajta, és akkor mindent tud, menni fog neki. Ez egy szakma, a maga fortélyaival. A keresésoptimalizáció, hogy egy szerző előre tolja a net világában a honlapját/blogját szintén, és informatikai hozzáértést is igényel.
Sok itteni példa a kiadó megvalósításán múlik, kivéve, ha valaki magánkiadásban startol, mert akkor vállára veheti az egészet.
Ennek ellenére fontosak tartom az önmarketinget. Munkakeresésnél se árt, ha valaki el tudja adni magát. Párkeresésnél se mindegy, hogy hogyan, miért és kinek kívánja az ember felhívni magára a figyelmet. Az ahogy esik úgy puffan nem feltétlenül célravezető…
Az önmarketinggel napi szinten érdemes foglalkozni, és nem árt, ha van egy konkrét stratégia hozzá.
Sziasztok!
Gyorsan reagálnék pár dologra, hogy kicsit tisztább legyen a kép. 🙂
Egy cikk sajnos nem alkalmas arra, hogy mindenkinek konkrét segítség lehessen. Minden könyvnek, szerzőnek másra van szüksége, mert mások a feltételek, lehetőségek, és a személyiségetek is más.
Természetesen senkiből nem lehet egy-két „beszélgetés” alkalmával marketingest faragni, mert valóban, ahogy Veronika is említette, egy szakmát nem lehet gyorstalpalóval végigpörgetni.
A cikk tulajdonképpen csak egy kis vita/beszélgetés indító, arra nem alkalmas, hogy mindenki konkrét példákkal belevethesse magát az önmarketingbe.
Arra jó, hogy egy picit belelássunk, nagyjából melyek azok az irányok, amelyekkel érdemes foglalkozni.
Adri: a hogyan kommunikáljunk kérdéseid nagyon jók. Leírom, én mit szoktam javasolni, ez persze nem biztos, hogy a „tuti”, csak a saját tapasztalat alapján..
A lényeg, hogy hiteles legyél. Ha alapvetően közvetlen és nyitott vagy, ne akarj titokzatosabb és megközelíthetetlenebb lenni, mert hosszútávon úgyis érződik, hogy ez nem te vagy. Téged ezért és így szeretnek. Ne akarjatok más hangon megszólalni, mint ami jön, inkább azt kell elérni, hogy a hangotok messzebbre eljusson.
A hogyan kérdés következne. Ez viszont részemről is komoly munkát igényelne, amikor egy-egy termék kampányát vagy promóját tervezem, ki kell térnem minden olyan csatornára, amire az adott terméknek szüksége van. (a termék itt most nem személyt jelöl, ne értsétek félre, nem titeket „termékeztelek” le. 🙂 ) Erre itt most nincsen sajnos lehetőség, és ez nem is pár perc munkája.
Bejegyzések: A kulcs a címben van. Az elsődleges cél,hogy kattintsák. Viszont nem lehet becsapós, mert hosszútávon elveszíted vele a rajongókat. (mint például egy-egy pletyi oldalnál, ahol megtévesztő címeket adnak a kattintásért) Fontos, hogy a tartalommal szinkronban legyen. Rövid és figyelemfelkeltő címek, és az első bekezdés legyen nagyon tartalmas, hogy ott tartsd az olvasókat. Ott dől el ugyanis minden. Ha unalmas, számukra érdektelen, elmennek. Nagyjából pár másodperce van az embernek, hogy a figyelmét magára irányítsa (netes tartalomnál)
Most el kell szaladnom, de majd még benézek!
Köszi, hogy elolvastátok! 🙂
A cikk arra való, hogy elindítson egy beszélgetést.
Milyen jó marketingötletet láttatok más íróknál? Szedjük össze őket.
Judit:
Először is köszönöm a válaszodat! 🙂
Én úgy gondolom, hiteles vagyok a kezdetektől, mert amit csinálok, az mindig én vagyok, és mindig szívből csinálom, nem pusztán marketing-okokból. Azokat az olvasókat, akiket magam köré gyűjtöttem, sikeresen meg is tartottam, évek óta velem vannak. 🙂 Csak azt nem tudom, hogyan juthatnék el újabb emberekhez, újabb rétegekhez… Ezen töröm mostanában a fejemet. 🙂 Mi lenne az, amire egy engem még nem ismerő olvasó felkapná a fejét, és azt mondaná: „Hmmm… Bele szeretnék kukkantani ennek a lánynak a könyvébe.”?
A másik problémám a pozicionálással van. Mert írok ilyet is, írok olyat is. Vannak címkék, amik 90%-ban jellemzőek az írásaimra, de mindig van olyan írásom, ami kilóg a sorból. Sok minden érdekel, és egyszerűen nem tudok csak egyfelé indulni. Szeretek fordulatos és meghökkentő krimiket, fantasyket és sci-fiket is írni, viszont szeretek átlagos emberek életéről szóló, inkább az érzelmekre koncentráló történeteket is. És nem találom valahogy a kettőben a közös pontot.
A bejegyzésekkel kapcsolatosan, amiket írtál, azokkal egyetértek, csak megint azon töröm a fejem, mitől lesz pl. tartalmas és figyelemfelkeltő az első bekezdés. Vannak kulcsszavak, valami trükk arra, hogy az legyen? Én mindig megérzés alapján írom ezeket, de hogy jól csinálom-e, arról fogalmam sincs. Mert hát, ami számomra tartalmas és figyelemfelkeltő, az nem biztos, hogy másoknak is az. Főleg, hogy én általában különc vagyok a legtöbb dologban, és nem az szokott hatni rám, nem az szokott tetszeni, ami a többségnek. 🙂
Egyébként nagyon örülök most ennek a cikknek, és hogy van lehetőségem beszélgetni veled/veletek erről, mert máris beindult tőle az agyam, és van, ami már jobban körvonalazódott bennem. 🙂
Lehetek őszinte? Javarészt egyetértek azzal, amit Adri írt. A cikk nagy általánosságokról beszél, és leginkáb olyan dolgokról, amikbe nincs beleszólásunk. Mint te is írtad, a legtöbb helyen nem az író dönt a borítóról, az árról pedig aztán végképp nem – így az öt pontból kettő valamilyen szinten, használhatatlan. (Kivéve persze ha valaki magánkiadással kacérkodik, amiben amúgy sokakkal ellentétben személy szerint semmi kivetnivalót nem találok).
Az tényleg jó ötlet, hogy az írók meséljenek saját magukról, az életükről, ezzel közelebb lesz hozzá az olvasó, ezt magam is szorgalmazom. A hamis legenda keltése pedig tényleg hülyeség. Kell egy szint, amit megtart magának a szerző, de nem árt, ha mesél magáról.
Mindent összevetve jó ötletnek tartom ezt a cikket, csak egy kicsit semmilyen a számomra. Nem ad konkrétumot, és túlságosan a zavarosban halászik. Szóval, nekem ez kicsit közhelyesnek tűnik, és úgy érzem sokan a konkrét tanácsok megadásával többre mentek volna. Természetesen az is jó, ha van olyan szerző, írópalánta, aki ezekből úgy tud hasznosítani valamit, hogy saját maga találja meg a saját útját, de annak, aki nem tanult marketinget, vagy nincsenek meg az ösztönös dolgai, talán másképp csapódik le az egész.
Ha pedig valaki igazán kíváncsi a márkaépítésre, kezdje el figyelni Lakatos Leventét. Habár nem követem nyomon minden hazai író karrierjét, de azt bátran kijelenthetem, hogy az amit Levente csinál, követendő út lehet mindenkinek. Nem ismerek olyan írót, aki tőle profibban tolná a marketinget.
A témát egyébként jómagam is boncolgattam egy tíz részes cikksorozat keretein belül, de az leginkább a bloggereknek való, tehát nem feltétlenül tudnak belőle mindent hasznosítani azok, akik konkrétan írással akarnak foglalkozni.
Ha valakit érdekel, itt megtekintheti őket: http://media-addict.hu/tag/igy-lehetsz-sikeres-blogger/
Na, látom konkrétum nélkül csak nem térhetek nyugovóra. :))
Elmondom, szerintem mi az, ami sokakból hiányzik, pedig ehhez elengedhetetlen. Rámenősség. (Ez viszont alkat kérdése)
Pölö: Fogjátok a könyveteket és menjetek el az összes laphoz, rádióhoz, bloggerhez,és nyomuljatok. Ha van bármi, amiben szerintetek mások vagytok, nagyítsátok föl és toljátok az orrok alá. 🙂 Adjatok cserébe megjelenést, írjátok ki, épp melyik lapnál vagytok, csináljatok fényképet róluk, linkeljétek őket, stb… (igen, sok munka.)
Saját példa: Naponta figyelem a google analytics statisztikáit, és amikor látom, hogy rendszeres látogatás jön valahonnan, megkeresem a forrást, és kitaláljuk, hogyan működhetnénk együtt. Ugyanúgy érdekelnek a kicsik, mint a nagy partnerek. Szerintem mások is így vannak ezzel, mindenki szereti a „barter” megjelenést. Szóval félre a kishitűséget, vegyétek a nyakatokba az országot, és bizniszeljetek. Megjelenésért, megjelenést. (Ehhez viszont az kell, hogy jól működő blogotok, fb oldalatok legyen, ahol viszonylag nagy az elérés, és vonzó lehet a partnernek is.)
Sajnos ez egy nagy smafu!!( Ahogy szokták mondani, anno…)Egy kezdő író, aki még azt sem tudja, hogy jót írt vagy nem,jelenleg még annyit sem kap meg – akárhova küldi el a regényét vagy amit írt – hogy őszinte véleményt kapjon róla!!!Barátok, ismerősök persze kivételek, mert ők általában elfogultak.
Ha beküldi több szerkesztőségbe, rosszabb esetben el sem olvassák, jó esetben 100-ból 2 reagál az írásra!! Ez egy nagy svindli, mert már tárt karokkal várják egy-egy ismeretlen szerző első(második stb.) művét, akit jól lehúznak kritikailag,( ha egyáltalán méltóztatnak kritikát írni róla) aztán kis átdolgozás után lenyúlják az ötletet és az eredeti szerző ki van a bizniszből pottyantva!!!
Kérdem én, hogy jelenleg hol van ma Mo-on egy olyan szerkesztőség aki kerek perec kimondja az első (vagy akárhányadik) mű elolvasása után, hogy te leendő író palánta: többet ne írj mert ez rossz, vagy írjál minél többet mert jó dolgokat és azt jól írod meg!!Ilyen itt ma Mo.-on NINCS!!!!!
Ehelyett biztatnak, lelkesedj, ne csüggedj, tarts ki stb.stb és a többi lózung!Aztán megkaptad a nesze semmi, kapd el jól csomagot és ugyanott vagy ahol voltál, csak addigra amit írtál, átment jó pár kézen és nem is tudod, hogy ki nyúlta le az kéziratodat, a regényedet vagy amit írtál, mert már annyi helyre elküldted véleményezésre!Szóval, én már ebben nem tudok hinni, mert beleláttam ebbe az egész piacba, és azt látom, hogy ide csak az jut be aki már eleve nyerő pozícióval rendelkezik( pl.Liptai Klaudia stb)akinek a könyvére biztosan nagy lesz az érdeklődés a személyisége miatt( írjon bármilyen salátát)
Szécsi Zoltán: Kicsit összemosod a dolgokat. A szerkesztőségeknek nem feladata kimondani,hogy jót vagy rosszat írtál. (Lehet ezt is, de ezt könyvkritikának hívják)
Nem kritikát kell velük íratni,hanem megjelentetni róla a hírt, hogy megjelent. : )
…”aztán kis átdolgozás után lenyúlják az ötletet és az eredeti szerző ki van a bizniszből pottyantva!!!” – itt pedig mintha már a kiadókról beszélnél, ennek sincs köze ahhoz, amiről beszélünk. Mit nyúlna le és ki? : )
„…Kérdem én, hogy jelenleg hol van ma Mo-on egy olyan szerkesztőség aki kerek perec kimondja az első (vagy akárhányadik) mű elolvasása után, hogy te leendő író palánta: többet ne írj mert ez rossz, vagy írjál minél többet mert jó dolgokat és azt jól írod meg!!Ilyen itt ma Mo.-on NINCS!!!!!” – ez sem a szerkesztőség dolga.
Most vagy valami másra reagáltál, vagy kevered a kiadói felkarolást a könyv marketingelésével.
Én is abban a szakaszban vagyok, amelyben igencsak jól jönne, ha több marketingérzék ill. rámenősség szorult volna belém. Egyet kell értenem azzal, amit Hujder Adri megjegyzett, ti. hogy a cikk kissé általánosan fogalmaz. Most épp azzal próbálkozom, hogy néhány iskolában szervezek dedikálást, hogy jobban elérjem a célközönséget. Ezzel kapcsolatban esetleg van valakinek tapasztalata, megosztandó ötlete?
Érdekes a példa, akit Tibor állított elénk: bevallom, idáig nem hallottam Lakatos Leventéről, ám most kicsit utánanéztem. Nem hiszem, hogy kézbe venném valamelyik könyvét (ez a celebes-erotikus vonal igazából hidegen hagy), de Tibornak igaza lehet abban, hogy sokat tudna tanítani a marketingről, hiszen a bulvárlapok, ahol dolgozott, nagyrészt abból élnek. Ezzel együtt remélem, sosem jön el az a világ, ahol csak azokból lehet sikeres író, akik már megjártak jó néhány bulvárlapot a karrierjük során. 🙂
Judit: Ezzel a rámenősséggel és bizniszeléssel két gondom van. Az egyik, hogy a legtöbb ember számára visszatetsző. Hallom az olvasóktól, hogy miket gondolnak azokról, akik túlságosan nyomulnak. A másik, hogy amikor mégis rávettem magam, hogy megkeressek újságokat, cégeket, könyvtárakat, iskolákat, akkor valójában le se tojtak.
Azt vettem észre, hogy ha az író nyomul, nem veszik komolyan. Volt olyan, aki konkrétan rá is kérdezett, hogy mi az, hogy én keresem őket reklámügyben, mikor van kiadóm? Miért nem ők írtak? Ebből nekem az jött le, hogy ha nem a kiadó mint komoly tárgyalópartner keresi meg az adott újságokat, cégeket, könyvtárakat, iskolákat stb., akkor az embert nem veszik komolyan. Ez valószínűleg azért is van, mert manapság már akárki kiadhatja a történeteit, nem kell hozzá minőség, elég, ha az embernek van némi pénze.
Persze, ettől függetlenül, tudom, hogy bennem is van egy nagy adag hiba, mert valóban nem vagyok túl nyomulós. De manapság tényleg csak az érvényesülhet, aki nyomulós típus? Annak, aki szelídebb, de van benne tehetség, esélye sincs? :-/
Gergely: Most jelenik meg az 5. könyvem, és eddig egy iskolába és két könyvtárba hívtak meg az évek során. Pedig ilyen ügyben még én is rengeteget tárgyaltam. Szóval, ezzel kapcsolatban is azt látom, hogy ha az adott iskola vagy könyvtár egyik tanára, vezetője nem az olvasód véletlenül, akkor nem nagyon foglalkoznak veled… Bár lehet, hogy ha az ember nem kér útiköltséget, akkor jobban megfontolják, viszont útiköltség nélkül nem jutnék el a szomszéd városba sem anyagi okok miatt, szóval, ez van… 🙂
Adri, ez csak egy variáns. Akinek ez nem esik jól, nem csinálja. 🙂
Van akinek ez zsigerből jön, van akinek borsózik tőle a háta.
Az, hogy mit tervezel tenni a megjelenésért, mindenképpen egyeztetned illik a kiadóddal, ez így korrekt. Természetesen nem a hátuk mögött kellene pörögni. 🙂 De ha a kiadód áment mondott, és esetleg egy partnternek ez furcsa, hogy te intézed, büszkén vágd rá, hogy ez vagy te. Agilis, talpraesett és mért ne intézhetnéd te? : )
Nincs benned hiba, és nem erény vagy hátrány, aki nyomulós. Alkat kérdése egyszerűen.
Judit: Na ezek a példák már sokkal jobbak, és biztos vagyok abban, akadnak olyanok, akik ezeket hasznosítani tudják majd. Még annyival egészíteném ki, hogy nagyon szimpatikus dolog az, ha összefognak az írók – legyenek egy kiadón belül, vagy más kiadónál.
Gergely: Ha az egészből annyit szűrtél le, hogy bulvár, akkor azt hiszem neked sokkal nagyobb segítségre lenne szükséged marketing terén, mint amilyet egy-egy cikk megadhatna a számodra.
A kiadóval egyeztetett dolgok ezek. 🙂 Valahogy mégis azt érzem sokszor, hogy akivel tárgyalok, azt várná, hogy ne én tárgyaljak, hanem a kiadó. Egyébként én szívesen tárgyalok, meg intézkedem ilyen ügyekben (nyomulásmentesen 😀 ), csak tényleg a másik félen érzem azt sokszor, hogy furcsállja ezt, akármit is mondok neki. 🙂 Pedig esküszöm, hogy nagyon komolyan veszem az ilyen tárgyalásokat, és határozottnak mutatom magam, mert alapból nem akarom, hogy csak egy kis irkáló lánykaként tekintsenek rám, hanem azt szeretném, hogy vegyenek komolyan. 🙂
Tibor, azért csak ennyit szűrtem le, mert első blikkre ennyit dobott fel a Google. Igazából tényleg nem látok bele a témába, de ha példát kellene mondanom működő írói marketingre, akkor Arthur Madsent hoznám. Neki két regénye jelent meg eddig; én ugyan egyiket sem olvastam, de a moly.hu oldal értékelése alapján határozottan rossz könyveknek tűnnek (nyilván nem véletlenül a saját költségén adatta ki őket). Ugyanakkor nagyon klasszak a borítói, az új könyvéhez zeneszámtól kezdve könyvtraileren át már minden készült, és az ember lényegében úton-útfélen belefut a regénybe, akár akarja, akár nem (és nagy meglepetésemre a toplistákon is előkelő helyen szerepel). El sem tudom képzelni, hogy mindez mennyibe került neki, de szerintem ő nagyon jó példa lehet arra, hogy a világon minden pénzkérdés: ismertség és akár tehetség nélkül is el lehet jutni a tömegekhez. A „jó marketing” kulcsa ezzel a módszerrel szemben talán az lehet, hogy sokkal kevesebb pénz ráfordításával eljutni valamivel kevesebb, de azért számottevő létszámú potenciális vásárlóhoz. Ebben nyilván sokat segíthet, ha jó a könyv. 🙂
Gergely: Egyáltalán nem minden pénz kérdés, pláne marketing esetében. Könyv trailert készíteni például nem nehéz, különösen akkor, ha ifjúsági regényt írsz, hiszen az olvasóid relatíve fiatalok, akik értenek a különféle programokhoz. Ha szeretik a könyvet, akár egy játék keretein belül neveznek is egy fanmade könyvtrailerrel, az egyiket pedig kinevezheted „hivatalosnak”. A borító alapjáraton nem a szerző pénztárcáján múlik, de akárhogy is, más zsebében, nyilvánosan turkálni illetlenség. Különösen akkor, ha nem is kell megtenned, hiszen az Álomgyár Kiadó oldalán szerepel az, mely szolgáltatásuk mennyiért vehető igénybe.
A google egyébként jó barát, pár percig én is használtam, így megláttam, hogy ez a bizonyos Madsen már a Scolar kiadó egyik szerzője. Tudtommal a Scolar nem magánkiadó, ergó ott ők fizetnek neki. A molyos értékelés sem szentírás, hallottam már olyan íróról, aki több névvel regisztrált, hogy felpontozza az értékelését. Sőt, megjegyzéseket is írt, saját magához. De nem nevesítek. Mellesleg, nem hiszem, hogy egy ennyire nyilvános oldalon, mint ez, jó fényt vet egy íróra az, ha nyilvánosan kritizál egy másikat, különösen egy olyan szerzőt, akitől nem olvasott semmit. Ez a rossz marketing. Tudod, mint amikor a politikai pártok nem azt hirdetik, hogy ők miben jók, hanem azt, a másik mit csinált rosszul. Az ilyennel például magad alatt ásod a fát. De ez abszolút csak saját vélemény.
Ami a magánkiadást illeti, sok író próbálkozott már meg vele, nem hiszem, hogy csak azok, akik ne tudnának írni. Az pedig ha lenézel másokat, olyan embereket, akiknek hasonló álmai vannak, mint neked, az szintén nem fest egy túl pozitív képet rólad. De ez is magánvélemény volt.
Tibor, itt szó sem volt lenézésről vagy kritizálásról, pusztán említettem egy példát olyan marketingre, ami elért hozzám, mint olvasóhoz. Azt sem mondtam, hogy a könyvei rosszak, pusztán azt, hogy a Molyos értékelésük alapján annak tűnnek. Ami a Scolart illeti, valahol azt olvastam, hogy Madsen náluk is fizetett a megjelenésért (fura is lenne, ha egy új szerzővel vágnának bele a fantasybe, ami új terep számukra), de ez szerintem nem különösebben lényeges. Csak annyit akartam mondani, hogy egy olyan marketing, ami sokakhoz elér, pénzkérdés is lehet. (Madsenről azt írják, a Vatera tulajdonosa, így feltehetőleg nincsenek anyagi gondjai.) Viszont nagyon érdekes ez a rajongói könyvtraileres dolog, amit írsz, szerintem mindenképp megfontolandó – ezúton is köszi a tippet. 🙂
Fekete Judit:Sajnos a gondolataid, amit üzentél számomra,eléggé homályosak, és egy picit sem jutottam vele előre.Miért?Mert hogyan lehet véghezvinni „Nem kritikát kell velük íratni,hanem megjelentetni róla a hírt, hogy megjelent. : )ha egyáltalán nem is vesznek tudomást arról amit küldtél nekik!Pont erre akartam rávilágítani, hogy még arra sem méltatnak, hogy egy pár sort írjanak a művedről!!Akkor pedig teljesen lehetetlen mint vasba szeget verni, hogy megjelentessék a hírt, hogy megjelent!! És mi jelent meg? Az amit el sem olvastak és még csak nem is méltattak egy pár soros válaszra?Ezek után mi jelenjen meg?
Ezért írtam, hogy ez a gondolat egy kissé homályos.Talán ha jobban kifejtenéd azt nagyon megköszönöm.
Továbbmegyek. Hogyan marketingezzen az aki azt sem tudja, hogy hogyan és merre induljon el? Csak forog egy helyben mint idegen egy sötét szobában.Próbálkozik, úgymond a saját esze után menni, jobb esetben kap innen-onnan egy egy tanácsot és tovább próbálkozik.Addig míg egyszer csak azt veszi majd észre, hogy a sokfelé elküldött első írásának témája kísértetiesen hasonlít egy már méltatott forgatókönyvre vagy egy általa ismeretlen valaki által átdolgozott és megjelent könyvre, stb.stb, a variációk száma végtelen. Innentől kezdve máris ki van a bizniszből pottyantva, ahogy korábban írtam.
Arra sem kaptam választ, hogy hogyan lehetséges egy első műves ” írónak” megtudni, hogy amit írt az jó-e vagy ellenkezőleg.Mert az lehet, hogy a véleményezés az nem a szerk.dolga de állításomat továbbra is fenntartom, hogy ilyen szerk – vagy hívhatjuk és nevezhessük bárminek- ma Mo.-on nincs!!
Tehát kedves Judit, arra kérnélek, hogy valami konkrét dologgal vagy tanáccsal ha tudsz segíteni abban, hogy megtudjam amire kíváncsi vagyok, szívesen venném de mint írtam az elején, ezzel a véleményeddel ahogy mondani szokás, sajnos nem vagyok kinn a vízből!
Azt viszont elismerem, hogy abban igazad lehet, hogy egy kissé összemostam a dolgokat.Ebből is látszik, hogy kezdő vagyok, és ezt nem szégyellem.Egyszer mindenki így kezdte, és ezért lenne szükségem arra a segítségre amit jeleztem, hogy nincs!
Köszönöm a válaszodat előre is és azt, hogy elolvastad amit Neked szántam.Minden jót!
Egyébként szerintem nem feltétlenül szerencsés túl sokat foglalkozni azzal, hogy mi milyen fényt vet az emberre. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan fórum, ahol nyíltan beszélhetünk bármiről a közösség épülésére, ha pedig mégsem, akkor majd Aranymosó moderál. 🙂
A most felkerülő cikkek alapozások, nem kell csodát várni tőlük.
A konkrét dolgok, hogy „Józsikám ezt és ezt csináld” azért nem hitelesek, mert adott zsáner és adott személy is teljesen más. A fent említett LL nagyon ügyesen propagálja a saját könyvét, de szerintem ha a mi VP szerzőinknek azt javasolnám, menjenek gyúrni és a az Fb-n posztolják a hasizmaikat, kiborulnának.
Kész megoldásokat nem fogtok kapni, legföljebb ötleteket.
Judit, Neked meg köszönöm a cikket!
Zoltán, nem tudom, melyik kiadónál jártál, látom, eléggé csalódott vagy.
Mi elolvassuk a kéziratokat, évente van regénypályázat.
Aki pedig kifejezetten lektori elemzést szeretne az igénybe veheti a kéziratszervizt, ha pedig tanulni akar, akkor az íróiskolát. Kicsi a kapacitás, de próbálunk a tehetségekkel foglalkozni.
Szerintem az egyik legfontosabb, hogy tudjam magam poziciálni. Tudjam bemérni, hogy ki(k) a célközönségem, mit tudok és akarok nyújtani nekik. Ha ezt illetően nincs meg a helyem, a célom, és csak szédelgek ide-oda, akkor a brandingem sincs ahogyan kialakuljon. Ötleteket is ebből tudok meríteni: ki a célközönségem. A pozicionálásra épül rá az arculat, a design. Épp nemrég néztem meg rengeteg író blogját, weboldalát, hú, majdnem százét biztosan. 🙂 Az arculatra, a designra voltam kíváncsi, arra, hogyan vannak jelen, mit tartanak fontosnak. Képet akartam kapni arról, hogy egy írónak mennyire csilivili az oldala, és ha nem az, akkor hogyan máshogyan hatásos. Sokfélét láttam, ilyent is, olyant is, viszont egy dolog mindenhol ott volt. A design tükrözte azt, hogy ő milyen témájú, hangulatú könyveket ír vagy milyen műfajban alkot. Ekkor jöttem rá, hogy nálam ez nincs meg. Olyan az oldalam, mint valami lírai szépírónak, miközben egészen másról szólok. Kb. a hatodik arculatot terveztem meg (az utóbbi másfél-két évben) de leaglább most már sínen vagyok és tudatosabb, hogy mit akarok.
Viszont a történetmesélést nem sorolnám ide a brandinghez. (pl. Rowling példája) meg a „szegény legény viszontagságai”-mítosz erejét. Egyrészt: mindenki felküzdi magát, és elég sok embernek megvan a maga hamupipőke-sztorija, nincs benne semmi extra. Akár visszatetszést is kiválthat. Másrészt ez is attól függ, hogy az intim szférájába ki mennyire tudja beengedni az olvasókat. Szerintem ha túlságosan, ezen el is bukhat. Én pl. nem szeretem, ha mindent megoszt a magánéletéről, a napjairól, valahogy nem marad elég távolságban, hogy professzionális személyként tekintsek rá. A nagy írók nem is csinálják ezt, csak a szakmájukkal, az írással, vagy könyvekkel kapcsolatos dolgokat osztanak meg az olvasóikkal, nem azt, hogy mit vacsoráztak. Persze azon is elbukhat az író, ha mondjuk kiscica képét teszi ki maga helyett. :))
Ami másoktól láttam ötleteket (a teljesség igénye nélkül, ami elsőre feltűnt):
Kae: interaktív beleavatkozási lehetőség a történet menetébe, minden fejezetnél szavazás, ami nagyon szorosra képes húzni a szálakat, és külön izgalommal tölti el a résztvevőket, hiszen beleszólásuk van a sztoriba. Folyamatos kommunikáció a rajongók és a szerző között, ami személyessé teszi a légkört. Rajongói illusztrációk készítésére való bátorítás és azok megosztása a blogon, ez a rajongók kreativitását is igénybe veszi, plusz visszaolvasásra késztet, ki vajon hogyan nézhet ki a történetben, mi jellemző rá, stb.
On Sai: első fejezetek megosztása kedvcsinálóként a szerzői blogon, ami nemcsak a várakozás idejét hivatott áthidalni, de ízelítőt nyújt, mi is várható a következő kötetben. Borítótervező játék/verseny, mely folyamatosan fenntartja a mű iránt az érdeklődést, plusz még kreatívan szórakoztat is. Aktív Fb részvétel. Az első kötetnél játékok szervezése, hogy mind szélesebb körben megismerjék a művet és kedvet csináljanak hozzá.
Kemese Fanni: folyamatos tájékoztatás a mű kiadásának státuszáról, a megjelenés után dedikálások szervezése és reklámozása, később pedig más szerzőkkel összefogva közös játék, közös cikksorozat szervezése. Egyrészt azért, hogy mindhárom szerző művet kölcsönösen megismerjék, másrészt élő bizonyíték ez arra, a szerzők rivalizálás helyett össze is tudnak fogni. Blogbejegyzések az alkotói folyamatról, nehézségekről, meglátásokról, ami egyrészt tájékoztatnak, tanácsot is rejtenek magukban, plusz a szerző személyét is közelebb hozza némileg az olvasóhoz.
És még sorolhatnám, hiszen vannak szerzők, akik magánkiadásba kezdtek, és ők is folyamatosan jelzik, hol tart a dolog, kikkel egyeztek meg és miben, plusz ők is szerveznek akciókat, játékokat
Zsuzsa, ezt nagyon jó meglátás! Tényleg minden szerzőnél egyértelmű, milyen jellegű írásokat ír eleve az oldal alapján.
Nem véletlen, ha egy regényíró mondjuk meseírásba kezd, gyakran indít egy másik blogot vagy oldalt is.
Vera, örültem az összefoglalónak. Azért indult el ez a beszélgetés, hogy összehozzuk, milyen példák vannak.
Pénteken jön a következő cikk, ez a pszichós vonatkozásokkal foglalkozik majd.
Zoltán:
A beszélgetés valszeg ott csúszott el, hogy én a megjelent könyvek promózásával kapcsolatban a szerkesztőségekről írtam (print, online lapok szerkesztőségei), te pedig azt hiszem a kiadókról. A kiadó oldaláról várható a visszajelzés, ha belefér nekik. A médiától nem várható, csakis akkor, ha kritikát beszéltek meg, mint megjelenési forma.
Így azt hiszem ezzel a kérdéseid nagy részét nem nekem kell megválaszolnom.
Marketing: Újra leírom, ahhoz, hogy célirányosan mondhassak valóban konkrét tanácsot, ismernem kell, miről mondom. A cikk csak egy vita, beszélgetés indító.
Most úgy érzem magam, mint a körzeti orvos, aki elviszi óvodába a gyermekét, és miközben zoknit és pólót ad a gyermekére, a teljes szülői gárda ott akarja meggyógyíttatni a gyerekét, családját, rokonát és telekszomszédait. 🙂
Sziasztok,bocsánat, hogy két részletben írok és úgy is hosszan, de az első etapban a cikk megállapításaira és a komemntekre szeretnék kicsit reagálni, a másodikban pedig konkrét ötleteket adni.
Felszaladt a szemöldököm azokra a hsz-ekre, amikben a hozzászóló minden feladatot és felelősséget a kiadóra hárítana. Nagyon észre kéne már venni, hogy ez édeskevés. A kiadó nem fogja azt mondani, a te könyved jó, vagy rossz, neki az a tiszte, dolga, üzletpolitikája, hogy megmondja, ki tudja-e adni, sikerre tudjátok-e közösen vinni, van-e ennek a könyvnek piaca. Jó szövegek esetében is előfordul, hogy köszi, nem lesz belőle könyv. mondok egy példát. Thomas Hardy Lidércfénye jó könyv? Elég jó. Kiadja ma valaki? Csak az öngyilkos. Oravecz Nóra írásai jók? Nem nagyon. Kiadja ma valaki? Naná!Mi az hogy!
Amikről Judit írt, azokat azért nem tudjátok magatokra érteni, mert nem akartok a mondatok mögé látni. Bocs, ez nem degradálás, de pár hsz esetében ezt éreztem mögöttes problémának. Itt van a Nem vagyok nyomulós tipus (Spirit :-). Szerintem a kezdők 80 százaléka ide tartozik,mert annyira tele van bizonytalanságokkal, hogy azt se tudja, hogy kezdjen neki a nyomulásnak. A többiek nagy része a gátlástalan nyomuló, ami ahogy nektek, úgy persze nekem sem szimpatikus. Vannak a határon ingadozó-majdnem nyomulósok és a legkisebb szeletet hasítják ki maguknak a nagy halmazból az intelligens önmenedzselők, akik mindezt viszont olyan elegánsan csinálják, hogy abból észre semmit nem veszel. Tőlük érdemes tanulgatni ezt-azt.
Nagy gondnak érzem, hogy ahogy az albérletben élést, úgy a magánkönyvkiadást is elutasítjuk, presztizs-alapon. Ki az, aki itt háromnál több kiadónál kuncsorgott és sehonnan sem kapott visszajelzést? Azért nem ez a többség. A legtöbben elbizonytalanodnak a második Nem-re, aztán megint éveket várnak, hogy a bolygók együtt álljanak, a Nap meginduljon végre a Föld körül és valaki felfedezze őket.
mekkora ennek az esélye? egy százalék? Kettő?
Nincs mese: a szerzőnek kezébe kell vennie saját sorsát. Nem mártírkodni és nem hőzöngeni, hogy milyen szemét XY kiadó, amiért nem adja ki a könyvét. Én 3 helyen próbálkoztam – mint tudjuk, az egyik a Könyvmolyképző Aranymosása -, a másik kettőről bizonyítottan tudom, hogy a kézirat elolvasásáig sem jutottak, azonnali „kuka általi halál” volt a sorsom. nem érdekel, nyilván megvolt annak is a maga oka. De emiatt a két kiadó miatt nem gondolnám, hogy a,kéziratom rossz, hiszen el sem olvasták.
Mégsem mondom, hogy szemét X., vagy szemét Y. kiadó, mert az idő ennél drágább. Ezt csak azért írom, mert tényleg hiszek benne, hogy ilyesmikkel nem érdemes tölteni a drága időt.
Írta valaki, hogy nincs ma Mao- on olyan szerkesztőség, ahol megmondják nekik a tutit. Dehogyis nincs! Libri, a szerkesztő neve: Dunajcsik Mátyás. Ha ő visszautasítja a kéziratodat, egyben rögtön egy olyan, életre eligazító írói kritikát is kapsz, hogy az X-faktor zsűrije ahhoz képest liliomos Márialányok szolíd kis gyülekezete. (nekem nem volt ebben részem, de író-olvasó talin elmesélte, akkor nagyon megjegyeztem.)
A köv. bejegyzésben írom az ötleteket. Kösz, hogy eddig elolvastátok.
1.ötlet.: Oravecz Coelho Nóra tipusú idézetíró ismerősöm fogta magát és elment egykori iskolájába a vékonyka, ámde annál több közhelyet tömörítő könyvecskéjével. Ide jártam kedves igazgató úr, tessen nézni, itt vagyok a tablón, teccik emlékezni, milyen jó voltam magyarból? Tessék képzelni, ma már író vagyok. Van nekem ez a kis könyvem. ugye milyen jó, hogy ennek a klassz sulinak vannak író végzőse is? Akkor mit szólna hozzá, ha a végzsök innentől minden tanév végén ezt az én kis könyvemet kapnák ballagási ajándékba? (Ma ott tart az illető, hogy vagy fél tucat suliba szállít ugyanígy a „könyvből”.) Szóval elevenítsd fel, hova jártál suliba, ahol emiatt büszkék lehetnek rád?
2. ötlet.: Ha elég érdekes a témád – történelmi fikciót írók előnyben! – akkor tarts felolvasóestet a kéziratból! Most biztos azt hiszed, megőrült ez a nő, író-olvasó tali, könyv nélkül? nem, nem vesztem meg. A dajkából 5 író-olvasó tali volt eddig, kettő Bp-n. Mivel úgy tálaltuk, hogy újszerű kezdeményezés és megfogalmazás, senkinek sem jutott eszébe kötözködni, sőt élénk érdeklődés volt, „és mikor jelenik meg?” kérdéshalmazokkal. A történelmi hátterekről nagyon jól lehet mesélni, pikk-pakk lezajlik egy-egy ilyen találka.
3. ötlet: Saját írói blog, írói Twitter account, és Facebooká-rajongói klub a könyvednek. Rajongói oldal összekötése a bloggal. Plusz tartalmak, érdekességek, téged foglalkoztató témák, a könyvedhez kapcsolódóan -rendszeresen!
4. ötlet: Írj arról, milyen benyomások, élmények értek a könyv írása közben. Érzelmek, érzelmek, érzelmek!
5. ötlet: Videócskák, ahol te magad beszélsz a könyvről. S.K. könyvtrailer.
6. ötlet: Nézd meg Üzletanyu (Vida ági) könyvkiadási ötleteit a honlapján, nyolc megjelent, nagy példányszámú könyve van és sosem volt kiadója. Bocs, Aranymosás, ez nem ellened van, csak egy ötlet.
7. ötlet: Ingyenes talik és online „teadélutánok” szervezése online, dumcsizás a könyvről, fotók, élménybeszáőmolás, kérdések megválaszolása.
8. ötlet: Bloggerek felkeresése, ingyenes példány felajánlása, cserébe kritikáért.
9. ötlet: Olyan klubot/szervezetet keresni, akiknek a tevékenységébe vág a könyved témája. Náluk elaődást tartani, vagy bekapcsolódni már meglévő programjukba vendégelőadóként. Ha ingyenesen, akkor úgy, amennyiben cserébe nagy hallgatóságra számíthatsz. (Táskádban eladható pélodányok a könyvből.)
10. ötlet: Markeginges és brandkönyvek olvasgatása, tanulás, önképzés. További ötletek folyamatos kurkászása.
Noémi: A 10 ötletedből 7 megvolt. 🙂 A volt iskolámba nem mentem vissza, de nem is fogok. Örülök, hogy megszabadultam onnan, és ha csak rajtuk múlna a karrierem, akkor sem kérnék tőlük segítséget. 😀 De másoknak ez jó ötlet lehet. 🙂 Vida Ági ötleteinek sem néztem utána, lévén, azt sem tudtam eddig, hogy létezik. 🙂 És videó trailert sem készítettem, mert nem értek hozzá és a megfelelő technikai hátterem sincsen meg hozzá. 🙂
A maradék 7 pontot évek óta csinálom. Valahogy mégis úgy érzem, hogy ez nem elég, ennél jóval több kell, ezeken az ötleteken túl szakember plusz ötleteire és tanácsaira lenne szükségem, mert a felsorolt ötletek csak addig vezettek el, ahol most pillanatnyilag állok épp. 🙂 A kezdőknek persze, jók ezek az ötletek, mert eljuthatnak oda, ahol én is vagyok jelenleg, de számomra nem mondanak újat. 🙂
Adri, akkor viszont meg kéne vizsgálni, miért nem megy az a hét…Valamiért valahol ott a porszem a gépezetben…
Megnéztem a Spirit Bliss FB-oldalt. Azt hiszem, kezdem kapisgálni a gondot, de nem tudom, hogy írjam le, hogy ne legyen bántó. nem annak szánom.
Unalmasak kicsit a bejegyzések. Nem érzem mögötte a pedig nyilvánvalóan igen vonzó és összetett személyiséget. Feltettél itt valahol egy jó kérdést, hogy hogyan tudnád megmutatni az új emberkéknek magadat, a személyiségedet? Pl. a bombariadós bejegyzésed erre alkalmas példa. Ilyen száraztésztán megírni egy bombariadót…:-( se íze, se bűze. Én egy ilyen izgi csajtól valahogy izgibb és gondolatébresztőbb hsz-eket várnék el. Olyan az oldal, mint egy tízéves házasság. Újakat már nem mondunk egymásnak, mert úgyis tudjuk, hogy a másik fél szavakból is ért bennünket.
Nem! Tekints a potenciális behozható olvasókra és fanokra úgy, mint a szeretőkre (bocs a hülye hasonlatért). Küzdj meg minden nap a meghódításukért, a figyelmükért. Félre a bevált panelekkel, sablonos bejegyzésmegfogalamzásokkal. Lássam ott is a lelked!
Noémi: Hmmm… Na, ez viszont elgondolkoztató. 🙂 A magánember Facebook oldalamra sokkal izgibben megírtam a bombariadó történetét, hogy mit éreztem, mit éltem át. Mert magánemberként panaszkodhatok, nem baj, ha elmondom a félelmeimet, senki nem néz hülyének miatta, mert hát, magánemberként miért néznének.
Íróként az írós oldalamra úgy gondoltam, hogy azt írom meg belőle, ami az írással is összefügg, vagyis, hogy az élmény ihletet adott. Azt gondoltam, hogy most komolyan íróként álljak neki itt panaszkodni amiatt, hogy átéltem egy bombariadót? Milyen rinyagépnek fognak gondolni, ha ezt teszem? 🙂
De lehet, hogy tévedtem. Lehet, hogy valóban többet kéne mutatni az emberi énemből is az írói oldalamon. 🙂 Ezt át fogom gondolni, mert ilyen szempontból korábban nem néztem a dolgokat, de lehet, hogy igazad van. 🙂 Csak olyan nehéz az embernek lényegében idegenek számára kitárnia a lelkét. Egy regényben könnyű, mert amit leírsz, nem vagy 100%-ban te magad, de emberként már sokkal nehezebb a való életben. 🙂
Noémi: Visszanéztem az utóbbi bejegyzéseimet, és be kell látnom, hogy totálisan igazad van. Mostantól oda fogok figyelni arra, hogy ne csak gyors sablon bejegyzéseket tegyek ki, hogy ez van kint, az van kint, olvassátok és hasonlók, mert ha kívülállóként, elfogulatlanul megnézem, akkor ez valóban nem túl figyelemfelkeltő az új emberkéknek, de lehet, hogy a régieknek sem. Szóval, köszönöm, hogy erre felhívtad a figyelmemet, mert magamtól, úgy, hogy eddig nem néztem más szemén át az oldalt és a bejegyzéseimet, ez nem tűnt fel. 🙂 Ha bármiféle hasonló hibát látsz vagy láttok, nyugodtan szóljatok, az építő véleményeken sosem sértődöm meg, sőt, hálás vagyok értük, mert sokat segítenek! 🙂
Noémi, ezek nagyon jó gondolatok voltak!
Szécsi Zoltánnak sok dologban igaza van, de a kiadóktól nem várható el semmi.
Kiadótól nem várható el a válasz, embertől viszont igen, mert illik. Legalább annyira, mint a nőt előre engedni az ajtóban, vagy köszönni, ha belépünk egy helyiségbe, elköszönni, ha kilépünk. Ez az udvariasság tesz bennünket humán központú, tiszteletre képes emberré.
A kiadónak nem kell észrevételeznie a kapott művet, akkor sem, ha elfogadja, akkor sem, ha nem, de az embernek illik jeleznie, hogy köszöni, de nem kéri. Nekem az a tapasztalatom, hogy minden ötödik, hatodik kiadó képviselője jelez vissza, ők kaptak odahaza jó nevelést, függetlenül attól, hogy elutasítanak, vagy sem. Akadt olyan intelligens is, aki – bár elutasított – tanácsot adott hova forduljak.
Lehet, hogy a kiadónál valaki elolvassa a beküldött művet, de ha az író nem kap visszajelzést, számára olyan, mintha el sem olvasná.
Az is igaz, hogy az író a beküldés után bizony szembetalálkozik némely a kiadó által el nem fogadott ötletével. Én úgy vagyok vele, hogy sebaj, majd találok ki másikat, hiszen én képes vagyok rá, de az, aki elcsente buta hozzá.
Ami a menedzselést illeti úgy vélem, nem az író dolga, de ha van ötlete, miért ne?
Valószínűleg, mindenkinek akad nekem is. Volt, amit publikáltam korábban, de szerencsémre nem valósították meg, és van, amit a majdani kiadómnak tartogatok. 🙂
Kocsis Noémi: tök jókat írtál 🙂 Ami még érdekelne, hogy nem YA könyvet íróknak, és férfi szerzőknek mit javasolnál? Valljuk be, nem minden technika alkalmazható minden stílusnál és szerzőnél. Férfiak például általában nem érzelmi oldalról állnak neki a dolgoknak, vagy jóval több idő kell nekik hozzá, hogy ezt is bevegyék az eszköztárukba.
Noémi, nagyon jókat írtál. 🙂
Adri, erre reagálva: „De lehet, hogy tévedtem. Lehet, hogy valóban többet kéne mutatni az emberi énemből is az írói oldalamon. 🙂 Ezt át fogom gondolni, mert ilyen szempontból korábban nem néztem a dolgokat, de lehet, hogy igazad van”
Pontosan ezt írtam valahol fent, hogy engedjétek be magatokat, a személyiségeteket a dologba. Így azonosulhatnak az olvasók, közelebb éreznek majd magukhoz. (Persze csak akkor, ha nem érzitek kellemetlennek.)
Judit: Igen, csak eddig ezt a mutasd meg magad az olvasóknak dolgot én úgy értelmeztem, hogy mutasd meg nekik a személyiségedet. Ezt meg lehet az írásaid által, azzal, hogy az írással kapcsolatban nyilatkozol erről vagy arról, esetleg életed nagyobb fontosságú eseményeibe avatod be őket. De úgy tűnik, hogy ez nem elég, nemcsak a személyiségünket kell megmutatnunk, nemcsak ezt várják el, hanem azt is, hogy a mindennapi apró-cseprő eseményeinket, gondolatainkat is megírjuk nekik. Én úgy gondoltam eddig, hogy elég az első ahhoz, hogy megmutassam önmagam és lássanak, a második pedig a magánember énemhez tartozik, nincs köze az írói énemhez. És lehet, hogy ebben tévedtem. 🙂
Bár még erre ráeszmélve is nehéz átlátni, hogy mi az, ami érdekes és kiírható, és mi az, ami másnak egyáltalán nem érdekes. Nekem pl. érdekes, hogy édesanyám néhány napja megdicsért, hogy legalább olyan jól főzök, mint ő, és ez annyira fellelkesített, hogy szívesen elmesélném másoknak, mert tök jó érzés, de… megint csak itt jön be az az érzés, hogy miért tartozna ez másokra, és miért érdekelné őket? Tudnék köré aranyos kis sztorit kerekíteni, valahogy mégis olyan… furi lenne. Végül is, író vagyok, és mi köze ennek ahhoz, hogy hogyan főzök?
Szóval, lehet, hogy ilyen témák felé is nyitnom kéne, mert ezeket is lehet izgalmasan tálalni, és értem is, hogy miért érdekelné az olvasókat egy-egy ilyen apró sztori, csak épp akkor is ott van bennem, hogy ennek köze nincs az íráshoz. 🙂 Nem idegenkedem ettől annyira, mint a nyomulástól, de valahogy mégis furcsa számomra. 🙂
Az érzéseimtől függetlenül viszont egyetértek Noémivel, és meg is próbálkozom azzal, amit tanácsolt, aztán lehet, hogy rájövök, hogy mégsem olyan furcsa, mint azt most gondolom. 🙂
Aranymosó:Köszönöm a jó tanácsokat.Ad 1: A pályázati köröket már kb. 2 éve egyszer megfutottam, küldtem be az aranymosóhoz pályamunkát, de mint azt korábban jeleztem, innen sem kaptam egy sor értékelést sem a művemről pedig nagyon vártam.Végeredmény az volt, ami azóta is mindig: egy árva sorra sem értékelték az irományomat.Ad 2: sajnos nem állok anyagilag olyan fokon, hogy több tízezer forintot a hobbimra és a kedvenc elfoglaltságom fejlesztésére fordíthassak mert a családom eltartása nekem mindennél előbbre való, így sajnos csak a magam örömére írogatok.AD 3:Jó lenne tanulni, hogy ha már érdekel ez a dolog, – már ami az írást illeti – de én csak azt szeretném megtudni, hogy érdemes-e az első könyvem alapján ezzel foglalkoznom.Most, hogy lassan megírom a második regényemet, természetesen nem ártana tudnom, hogy szemetet gyártok-e vagy csiszolatlan gyémántot.( távol állok a nagyképűségtől, csak a hasonlat kedvéért írtam a gyémántot).
Judít:Amit írtál számomra, abban csak egy konkrétumot vélek felfedezni:azt szeretnéd, hogy tudjad, mi az amiről véleményt kellene mondani.Legyen! Amennyiben megtisztelsz az email címeddel, elküldöm Neked az első regényemet véleményezésre és csak annyit kérek Tőled, hogy őszintén mond el a véleményed róla.Se többet, se kevesebbet.Szeretnék irányvonalat látni!Az se baj ha kerek-perc megírod, hogy ez egy nagy ….!Én abból is tanulok!( persze ha megíród, hogy miért?)Így legalább biztosan megérted, hogy miről beszéltem! ( írtam)
Zoltán: Félreértesz. Én marketinges vagyok, nem az én tisztem a véleményezés. Én kész könyvekkel dolgozom, hisz az a feladatom, hogy eladjam. A többieknek arról írtam, hogy amikor megkapjuk az új könyvet, meg kell vele ismerkednünk, hogy tudjam, merre induljunk el. A kéziratok elbírálása a kiadó területe, erről írt is neked Bea. (Aranymosó)
Ne haragudj,nem kibújni akarok, de az én véleményem nem szakértői vélemény. A munkám az, hogy segítsem az eladást, attól függetlenül, hogy a mű jó vagy rossz.
Kedves Zoltán, ha a mű kiesett a pályázat során, akkor valószínűleg még nem elég jó a megjelenéshez.
A szűrés eleve hatalmas munka, fél év legalább, mire átnézzük ezt a hatalmas mennyiségű kéziratot. Tudom, hogy minden szerző nagyon szeretne visszajelzést, de annyit tudtunk tenni hogy létrehoztuk a kéziratszervizt és az írósulit.
Javaslom, csatlakozz a különböző netes írókörökhöz, illetve csináltam egy bétakereső Fb csoportot, itt is tudjátok egymást véleményezni, ami nagy segítség lehet a fejlődésben.
https://www.facebook.com/groups/430065673713068/?bookmark_t=group
(Judit amúgy nem a mi kiadónknál dolgozik, pusztán felkértem cikkírásra. Vagyis ne sózzatok rá munkát. :))
Kedves Judit.Köszönöm őszinte válaszod, teljesen megértem és korrektnek tartom.
Kedves Aranymosó.Azt gondoltam, hogy a pályamunkám nem ugrotta meg a szintet ha kihullott a rostán, de még mindig nem tudom, hogy miért és mi volt benne a rossz. Ezért szeretném igénybe venni a kéziratszervizt, hogyan lehetséges és mi a menete?
Csatlakoztam a béta kereső csoportodhoz, majd meglátom, hogy mire is lesz jó.
Még szeretnék kérni valamit.Konkrét netes íróköröket – amihez a csatlakozást is javasoltad – szeretnék előzetesen megtekinteni, mielőtt csatlakoznék valamelyikhez, mert nem tartom magam alkalmasnak a tagságra, így csak eleinte betekintést szeretnék, mely során tapasztalatokat és – remélem – sok új információt fogok gyűjteni. Viszont nem tudom, hogy kit vagy kiket és hol és hogyan találhatok rájuk.Ha ebben segítenél, nagyon szépen köszönöm.
Vera, bocs, hogy csak most válaszolok.
Átnéztem a listámat, és azt találtam, hogy igazából a 6., 7. pont kivételével, ami extra sok verbalitást kíván, amit korunk hallgatag, de tettekben megnyilatkozó pasijaitól talán nem várhatunk el ennyire, a többi pontban megfogalmazottak nemtől függetlenek. Az egyes pontban leírt eset konkrétan férfival történt meg.
Én sem YA-t írok általában (kivétel a most, amikor de, azt írok),és alkalmazni fogom a lista pontjait, szép sorban. Most a minél érdekesebb, kvázi szakértői FB-bejegyzésekkel operálok, a történelmet kedvelőket támadva. A keresésoptimalizációhoz talán nem is kell akkora informatikai tudás, mint amennyire gondoltad, és érdemes elgondolkodni azon is, hogy ha kimeleten érdekes bejegyzésed van, nem veszel-e napi 1300 forintért egy FB-hirdetést? Csak egy PayPal-számla kell hozzá, amit még egy olyan hülye, mint én is meg tudott csinálni a neten. Természetesen nem a kiemelten érdekes bejegyzésedért fizetsz, ezzel az egész oldaladra irányíthatod a figyelmet.
Még lenne egy ötletem, amit – tapasztalatból mondom – occsóból meg tudsz valósítani, élj bárhol is. Ha azt gondolod, tök béna szervező vagy, akkor állj össze egy rátermettebb, elkötelezett barátnővel/Baráttal, vagy férkőzz be és ajánld fel a szolgálataidat egy ilyesmikkel foglalkozó társaságnak.
Jómagam az Olvasás éjszakáján ezt hoztam tető alá a városunkban, egy szintén írós barátnővel:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=667078469971595&set=p.667078469971595&type=1&theater
Aki nem akar bíbelődni vele, annak röviden: Olvasol-eszel, eszel-olvasol. Felszolgáljuk az irodalom kövérjét 2013. szeptember 13-án, az Olvasás éjszakáján az XY könyvesbolt előtt. A menü: Seafalcon saját levében – Nagyszékely István gasztroblogger. Félonline (www.felonline.hu) nyersen. Játék gasztrokérdésekkel (mi állítottunk össze egy 13+1 totót) Horváth Jucus egyedi lekvárjaiért (ügyeskezű, lekvárfőző barátnő, ingyen csinált nekünk 13 üveggel, egyedi címkékkel) és nyereménykönyvekért (a könyvesbolt, amely előtt megrendeztük a programot, gasztros könyveket adott).Helyszíni könyvjelzőhorgolás, a tűket forgatja a Sálkommandó (végül egyetlen tagjuk jött el, de az horgolt nagyon helyesen végig és a könyvjelzőket a végén szintén kisorsoltuk). További ajánlatunk Kocsis Noémi szakácskönyvi élete és Hegedűs Ágota halas lecsója. (A program legvégén egy színész barátunk felolvasta 1-1 novellánkat, így építettük a saját brandünket…:-)
Ezt csak azért írtam le, mert pl. így is bele lehet kerülni az irodalmi vérkeringésbe. Némi szervezésbe került, és összesen 6000 forintba. ebből 3000-et az önkormányzatnak kellett adnunk illetékbélyegben a két négyzetméternyi terület foglalási engedélyéért cserébe, 3000-et kapott a 40 km-ről jött blogger, benzinre (arany szíve, ennyit kért.) A könyvesbolt dolgozói csináltak szendvicseket.
Ahogy a Bridget Jones naplójában többször is elhangzik a márkaépítés trükkje: keringjél, sugározd az ikút.