V. K. Bellone a VI. Aranymosás Irodalmi Válogatón tűnt fel Meridia című kéziratával. A sorozat egy távoli világba vezeti el az olvasót, ahol vallás, intrika és titkok uralkodnak, ahol az ősök csupán fémcsontvázú romokat, rejtélyes ereklyéket és egy szunnyadó háborút hagytak az utódokra. Meghatározó a tengerhez fűződő viszony, a karakterek szembeszegülnek a népük elvárásaival, és akár a legnagyobb áldozatokat is hajlandók vállalni céljaik érdekében.
A szerzővel Moskát Anita beszélgetett
A Felvont vitorlák az első megjelenő regényed. Milyen írói út előzte ezt meg?
Könyvmoly családba születtem, így hamar megpróbálkoztam az írással is, de „komolyabban” csak a középiskolában kezdtem foglalkozni vele. Ott már lelkes tagja voltam az iskolai írókörnek és a novelláimat még a karcolat.hu-ra is feltöltöttem. Az egyetemi évek alatt azonban egy betűt sem írtam. Ebből a némaságból az Aranymosás segített visszatérni – egy barátom nevezett, így ismerkedtem meg a válogatóval. A feltöltött részletek és a lehetőségek annyira motiváltak, hogy újra tollat ragadtam.
2015 augusztusában születtek a Felvont vitorlák első fejezetei, bár a történet magja már régóta élt bennem. Persze rengeteget változott, mire papírra került.
Közben neveztem a Preyer sci-fi novellapályázatára, ahol dicséretben részesültem, majd a Robotok munkában pályázattal is megjelenést nyertem. Ezek a novellák valamely következő Új Galaxis számban várhatóak.
A legnagyobb megmérettetésem a VI. Aranymosás volt, amely a lehető legjobb eredményt hozta, hiszen a regény hamarosan a könyvesboltok polcára kerül.
Szerepelnek benne klasszikus fantasy toposzok, mint a küldetésre induló hős, a sivatagi barbár, de ahogy halad előre a történet, csavarsz rajtuk egyet. Szándékos ez a játék az olvasóval? Mit gondolsz a klasszikus fantasy toposzokról?
Igen, szeretek ilyesmivel játszani.
A toposzoktól nem kell félni, azért maradtak fenn, mert mélyen gyökereznek az emberiség történetmesélési hagyományaiban. Pont ezért izgalmas őket újra átgondolni, modern szemlélettel megváltoztatni.
Amit igyekeztem megmutatni a történetben az, hogy a „barbár” vagy épp „hős” címke milyen felületes. Ugyanilyen címkéket sokszor alkalmazunk a való életben is: azt mondjuk, ez az ember „főnök típus”, amaz „művészlélek” stb. és máris azt hisszük, tudjuk, az illető milyen legbelül. Meridiában sincs ez másképp.
Csakhogy az emberi lélek sosem skatulyázható, és így a könyvszereplőim sem. Oldalról oldalra jobban megismerjük őket, ezáltal lassan kilépnek a toposzokból (vagy akár szembe is mennek velük). Esendők, vágyakoznak, hibáznak, még az önismerettel is gyakran meggyűlik a bajuk. Ettől válnak emberekké egyszerű sztorielemek helyett.
Mik a kedvenc fantasy regényeid, kik hatottak rád?
Ha emlékezetem nem csal, tizenegy éves voltam, amikor apám a kezembe adta A Gyűrűk Urát, mondván, ha a meséket már unom, mutat nekem egy „felnőtt mesét”. Ez volt az első olyan történet, amit éjszakába nyúlóan olvastam. Ki tudna aludni, ha nem ért a fejezet végére?
A Hard Selection köteteket Brent Weeks Éjangyal trilógiájával ismertem meg. Ezt követte Brett Démonciklusa, a karácsonyi szabadságomon pedig Abercrombie Az Első Törvény világával tervezek megismerkedni.
Jelenleg szerkesztőm, Moskát Anita regényét, a Horgonyhelyet olvasom. Anitától a közös munka során rengeteget tanultam, és most az írásából is.
A Felvont vitorlák egyik hangsúlyos része a sivatagi nép és a tenger népének ellentéte, találkozása, a folyamat, ahogy jobban megismerik egymást. Hogyan tervezted meg a világodat? Mennyi jegyzet és háttéranyag készült hozzá?
A két nép közti ellentét már a legelső terveknek is része volt, a világ a történethez igazodott.
A kutatást ugyanannyira élvezem, mint magát az írást. Számomra nagyon fontos, hogy a megalkotott világ hihető legyen – vázlatos térképet készítettem, átgondoltam az éghajlati viszonyokat stb. Ókori, középkori és modern technológiák egyaránt megihlettek, ezeket kizárólag akkor használtam fel, ha előbb alapszinten megértettem a működésüket. A saját fantáziám mellett igyekeztem minél több kultúrából meríteni. A sivatagi nép esetében például a legtöbben felismerik az arabos jegyeket, de arra ritkán jönnek rá, hogy valójában sok szempontból közelebb állnak a rádzsasztáni mintához.
Tehát sokat olvasok, viszont jegyzetelni ritkán szoktam. Azt öt perc alatt elfelejtem, hová raktam a kulcsomat, de ha a kéziratról van szó, hihetetlen apróságokra emlékszem.
A sok gondolkodás ellenére mégsem éreztem soha, hogy mérnökien tervezném a világomat. Inkább felfedeztem. Megesett, hogy a kézirat harmadánál jöttem rá „ja igen, ez a szokás azért alakulhatott ki, mert ez és ez történt a múltban”. Gyorsan visszaolvastam a szöveget, nehogy ellentmondás maradjon benne, és elhelyezzek pár utalást. Aztán meglepődtem, mert ellentétes információ nem akadt, ám a régmúltra utaló nyomok eleve ott voltak. Úgy tűnik, a tudatalattim előttem járt a munkában.
Milyen kutatómunkát végeztél? Gondolok például arra, hogy elég részletes tengeri csaták is szerepelnek benne.
A hajók szeretetét édesapámtól örököltem. Az egyik hobbija az, hogy kézzel, fából faragott elemekből készít hajómodellt, pár éve a HMS Bellonán dolgozik (a hajó és az írói nevem közti hasonlóság nem véletlen). Ez, és számtalan vitorláshajós kalandregény már a kezdetektől a segítségemre volt. Ezen felül ismerkedtem a hajózás történelmével, játszottam számítógépes hajós-játékokkal, és még egy vitorlázáshoz írt alaptechnikákat tanító könyv is a kezembe került.
A következő résznek hasonló érdeklődéssel látok neki. Újabb hadi találmányok jelennek majd meg földön, vízen, és immár a levegőben is.
A regényben fontos szerepet játszik a vallás és a hagyományok, minden szereplő kicsit másként viszonyul ezekhez a kérdésekhez. Hogyan vált ez fő motívummá?
Ez az egyik szenvedélyem. Reformátusnak neveltek, tinédzserkoromban egy ideig a helyi gyülekezetben próbáltam közösséget találni. Próbáltam hinni, nagyon akartam – és egyszerűen nem ment. Számomra ez nagy csalódás volt akkor.
Rájöttem, hogy az nem az én utam. De akkor mi? Rengeteg kérdés élt bennem, melyekre fáradhatatlanul kerestem a választ. Fórumokra jártam és beszélgettem keresztényekkel, buddhistákkal, harcos ateistákkal, egyszer még egy rabbival is. Pont a megannyi vallás összehasonlításában találtam meg a saját hitemet.
Arról, hogy egyes szent iratok honnan származnak, mindenkinek megvan a maga elgondolása. Az mindenesetre biztos, hogy ezeket a történeteket nemzedékek sora őrizte féltőn, akár évezredeken át. Nem szabad eldobnunk őket, beszélni kell róluk és arról, mit jelentenek nekünk.
A kiadó karácsonyra megjelenő Érints meg! című antológiájában is szerepel egy írásod. Kapcsolódik ez a történet Meridia világához?
Nem, a Tajték című novellám nem Meridia világában játszódik. Ami mégis kicsit összeköti a két írást, az a tenger kitüntetett szerepe. Míg a Felvont vitorlákban egy korallzátonyos tájon kalandozunk, addig a Tajték Írország fagyos vizeire repít el.
Min dolgozol jelenleg? Mikor várható a Felvont vitorlák folytatása?
A folytatás első pár fejezete már a gépemen lapul. Egy évbe biztosan beletelik, míg befejezem a kéziratot – három új sziget világa vár rám, és jó pár olyan fordulat, amelyet már a trilógia kezdete óta várok, hogy végre leírhassam. 2019-ben újra Meridia kerülhet majd a fa alá.
*
Küzdj vagy bukj el!
Meridiában vallás, intrika és titkok uralkodnak.
De minden trónra kell egy király.Anahita főpapnő Espadont szereti, és nem akar máshoz menni, így csak a saját eszére támaszkodhat, hogy elkerülje a kényszerházasságot Ramallal, a furcsa sivatagi barbárral.
Titkok földön és vízen.
Espadon kapitány szent küldetésen jár: a világot kettészelő zátony felé vitorlázik, hogy visszaszerezze a Vastorony Szívét. Vajon vallásuk kincse vagy ősi harci eszköz? A titok űzi, hajtja előre.
Harc baráttal és ellenséggel.
Ramal megszegte a sivatagi törzsek szokását, amikor Meridia lerohanása helyett nősülni próbált. Sokan árulónak tartják, ám van egy terve, melyért ölni is hajlandó – hiszen a lelke csekély ár a népe jövőjéért.
Izgalmas történet egy olyan világban, ahol az ősök csupán fémcsontvázú romokat, rejtélyes ereklyéket és egy szunnyadó háborút hagytak az utódokra.
Te mit áldoznál fel, hogy kiválasztott lehess?
*
*
1992-ben született, Veszprém megyében nőtt fel. A VI. Aranymosás nyertese, első regénye várhatóan 2017-ben jelenik meg. Főként fantasyt és sci-fit ír, gyakran foglalkozik lélektani és vallási témákkal, amelyeket nyitottan kezel, szeret több ellentétes nézőpontból is ábrázolni. Végzettsége szerint orvosi biotechnológus (némi vegyész beütéssel).
Facebook: https://www.facebook.com/pg/vkbellone
Blog: http://vkbellone.blogspot.hu/
*
*
*