Interjú: Tavi Kata

Tavi Kata Könyvhétre megjelent regénye, a Tagadj minden! hősnője egyedül érzi magát a világban. Úgy érzi, nagynénje és nagybátyja csak megtűri otthon, így más családtagok után nyomoz – és közben belebotlik a jóképű, fiatal rendőrbe, Barabás Konrádba. A regény témája a felnőtté válás, komoly döntések meghozatala, a szerelem és a barátság.

A kötet a kiadó Vörös Pöttyös sorozatában jelent meg szeptember elején.

A szerzővel Róbert Katalin beszélgetett

 

Hogyan született meg ez a történet, miből indultál ki, és mennyire volt nehéz megírni?

A Tagadj mindent! egy fiókban lévő, régi kéziratomnak az átirata. Akkoriban gyakorlóregényként tartottam számon, hiszen örültem, hogy egyáltalán képes vagyok befejezni egy történetet. Egyedül azt éreztem problémásnak az átírás során, hogy az eredeti sztori külföldi környezetben játszódott, így át kellett emelni Magyarországra, de könnyebben boldogultam vele, mint gondoltam.

Egy négykötetes sorozat után írtál egykötetes történetet. Könnyebb vagy nehezebb „rövidebb” formában alkotni?

Inkább úgy mondanám, hogy más. A Sulijegyzetekben lassabban bontottam ki bizonyos szálakat, ráadásul elég sok karaktert mozgattam, elvégre négy kötetben volt erre lehetőség. Az egykötetes regényekben az a jó, hogy amint leütöm az utolsó betűt, új történetbe kezdhetek. Ez jelenleg is jobban vonz, mint „benne ragadni” egy világban több köteten keresztül. Valószínűleg egy ideig hanyagolom a sorozatokat, de nem zárom ki, hogy fogok újra ebben a formában írni.

Anélkül, hogy túl sokat árulnánk el a regény történetéről, azt elmesélhetjük, hogy Emma nem mindig megbízható narrátor, mindent az ő szemüvegén keresztül látunk, és néha az olvasó is később érti meg, hogy egy-egy szereplő tettei mögött milyen érzelmek állhatnak. Mennyire érezted kihívásnak, hogy így írj?

Először használtam ezt a technikát, és bevallom, nagyon élveztem. Az életben is sokszor félreértjük a másik által adott jeleket vagy akár a konkrét mondanivalóját is. Emma karaktere erre a fajta mesélési módra tökéletes alkalmas, hiszen a feldolgozatlan problémái miatt rosszul értelmezi, ahogyan viszonyulnak hozzá az emberek. Izgalmasnak találtam, hogy a történet elején főleg a többi szereplő által mutatom meg a valóságot, majd később Emmának is leesnek a dolgok. Azt hiszem, az olvasó is jobban bevonódik így, legalábbis ezt reméltem írás közben.

A történetben fontos szerepet kap Anna, aki korábban Emma legjobb barátnője volt, azonban megromlott a viszonyuk. Te hiszel abban, hogy vannak olyan barátságok, amik akár nagy összeveszéseket is túlélnek?

Én azt tapasztaltam, hogy az igazi, komoly barátságok kibírják az ilyen nagy veszekedéseket és töréseket. Amikor hasonló történt, a barátaimmal mindig túljutottunk rajta.

A regény helyszíne a Velencei-tó környéke. Miért éppen erre esett a választásod? Van személyes kötődésed is Velencéhez és Gárdonyhoz?

Amikor pár éve Székesfehérvárra költöztem, elkezdtünk mindenfelé kirándulni a környéken, többek közt a Velencei-tóhoz is sokat eljártunk télen és nyáron egyaránt. Fürödni nem szerettem, de a hattyúkkal például megismerkedtem, és meg is ihlettek. 🙂 A Konrádot lenyűgöző regénybeli hattyú tényleg létezik, és nagyon cukin viselkedett a valóságban is. Nagyon sok szép emlékem kötődik a Velencei-tóhoz, ezért amikor vízparti helyszínt kerestem a regénynek, akkor ideális választásnak bizonyult.

A regényben megjelennek a drogfogyasztás és az alkoholizmus negatív hatásai is. Szerinted mennyire fontos, hogy egy ifjúsági regény felhívja ezekre a figyelmet?

A mai fiatalok életének aktívan vagy passzívan már a részei a drogok és az alkohol, úgyhogy ennek megjelenítése szerintem kikerülhetetlen. Az író arról dönthet, hogy mekkora hangsúlyt kap a téma, és milyen üzenetet közvetít vele. Természetesen fontosnak tartom, hogy mindez figyelemfelkeltő módon történjen, és lehetőség szerint valamiféle állásfoglalás vagy megoldás is legyen mellé, bár ez utóbbi nehéz dolog.

Legközelebb sorozatra vagy egykötetes regényre számíthatnak tőled az olvasók? Mesélsz kicsit az írói terveidről?

Legközelebb is egykötetes ifjúsági regényre lehet tőlem számítani, ami a Nincs több titok címet viseli. A központi témái az igazság, a bátorság, a titkok és leginkább önmagunk felvállalásának kérdése.  Ha ennek szerkesztésén túl leszek, új regénybe kezdek, ami szintén egy régebbi ötletem újragondolása. Itt elszakadok a középiskolás évektől, mert két huszonévesről fog szólni a történet, akiknek különböző okokból újra kell kezdeni az életüket, és közben elhatározzák, hogy egymás idegeire mennek. 🙂

 

Tavi Kata: Tagadj mindent!

Váradi Emma tizenhét éves, és úgy érzi, nincs sem otthona, sem igazi családja. Rideg nagynénje és nagybátyja koloncként tekint rá, ráadásul az iskola mellett kénytelen dolgozni az éttermükben, nehogy kitegyék a házukból.

Bármit megtenne azért, hogy megtalálja távoli rokonait, akik végre szeretettel fordulnának felé. Egy kis lógás az iskolából és némi betörés cseppet sem tűnik nagy árnak. Csak éppen azzal nem számol, hogy Barabás Konrád, az eszméletlenül helyes, huszonkét éves rendőr tetten éri.

A fiú alkut ajánl Emmának: nem tartóztatja le, de más módszert kell választania, hogy rendbe tegye az életét.

Az út, amit Konrád javasol, sokkal ijesztőbb, mint betörni valahová, sőt, még Emma egykori legjobb barátnőjének bosszújánál is ijesztőbb. Ez az út elvezeti Emmát önmaga megismeréséhez. Ez az út randik és vonzalmak között vezet. Ez az út megmutatja, hogy a szeretetnek mennyi arca van. És ráébreszti Emmát, hogy ő sem tévedhetetlen. Ez az út segít Emmának megnyílni és felvállalni az érzéseit. Te mit tennél meg azért, hogy megtaláld a helyed a világban?

Tarts Emmával ezen a különleges úton a boldogság felé!

Kattints ide és olvass bele a regénybe

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (1 vote cast)
1 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Szerettem a könyveit, de nem vettem belőle, csak kiolvastam. Tetszettek. Örülök, hogy ezt olvashattam!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük