Szabó Krisztina első regénye, Az ellopott kívánság egy Aladdin-újragondolás, ahol a tolvaj egy fiatal lány, a szultánnak pedig fia van. Ők ketten kötnek alkut, Aliyának egy lámpást kell ellopnia, és ahogy együttműködik Asmar herceggel, úgy jön rá, hogy talán félreismerte a fiút… Ez a kalandos, arab világot megidőző fantasy a Vörös pöttyös sorozatunkban jelent meg.
A szerzővel Kiscsatári Zsófia szerkesztő beszélgetett
A történet eredeti címe Ardahan végzete volt, szerkesztés előtt-közben-környékén került sor a cserére, Az ellopott kívánságot te javasoltad. Nagyon sok szerző borzasztó nehezen ad címet a történeteinek, te pedig adtál kettőt is. Mesélsz az eredeti címről és arról, hogy hogyan választottál újat a történetednek?
Én is azok közé tartozom, akik nagyon nehezen adnak címet az írásaiknak. 🙂 Az első címmel szerettem volna érzékeltetni, hogy ez a történet egy távoli tájon játszódik, másrészt pedig hogy komoly dolgok forognak kockán, hiszen végül már egy egész birodalom sorsa a tét, és sok-sok gondolkozás után jutottam el az Ardahan végzete címig.
Épp ezért egy kicsit kétségbe is estem, amikor a vezető szerkesztő, Varga Bea szólt, hogy új címet szeretnének. Már az elsővel is megszenvedtem, gondoltam, hogyan fogok új címet adni a regénynek? Végül írtam egy listát azokról a dolgokról, amiket kifejezőnek és szimbolikusnak találok a történettel kapcsolatban, és a barátaimmal közösen ötletelni kezdtünk. Rengeteg tolvaj, árnyék és csillagfény volt különböző formában – és persze lopás, hiszen az egész történet úgy indul, hogy egy titokzatos idegen munkát ajánl a főszereplő Aliyának, el kell lopnia egy lámpást. Végül beugrott Az ellopott kívánság, és minél tovább ízlelgettem, annál inkább megtetszett. Több szempontból is kifejező, örülök, hogy végül ez lett a cím.
Ez nem az első befejezett történeted, a korábbi Aranymosás során a weboldalra is kikerült részlet tőled. Mennyi ideig tart megírnod egy regényt? Mennyi idő alatt írtad meg Az ellopott kívánságot?
Igen, régóta írok már, kétszer is megjártam az Aranymosást, egyszer egy young adult sci-fivel, egyszer pedig egy Csipkerózsika-feldolgozás young adult fantasyvel. Az előbbiről, ha minden jól megy, fognak még hallani az olvasók, a másodikat pedig olyan szempontból nem engedtem el, hogy a retellingek továbbra is a szívem csücskei. Bár a történeteim csak lazán kapcsolódnak az eredeti mesékhez, Az ellopott kívánságot az Aladdin ihlette, azt a regényt, amin most dolgozom, pedig a Piroska és a farkas, és van még jó néhány ötletem ebben a témakörben. 🙂
Hangulatember lévén elég hullámzó a munkatempóm. Amikor motivált vagyok, sokat és gyorsan írok, amikor pedig valami miatt megakadok, hetekre, sőt néha hónapokra félreteszem a történetet. Az ellopott kívánság ilyen szempontból azért izgalmas, mert viszonylag sokat érlelődött: novellaként kezdte, a kiadó egyik antológiájába pályáztam vele, de nem jutottam be. Kaptam egy tippet, miszerint talán a karakterlimit lehetett a ludas abban, hogy nem állt össze rendesen a történet, nem tudtam mindent kifejteni és beleírni, amit szerettem volna. És valóban volt még mit elmesélni… 2020 szeptemberében álltam neki, és a szokásos, szünetekkel tarkított tempómban 2021 áprilisára készültem el vele. A munka oroszlánrésze a 2021-es év elején zajlott.
Idézet a regényből (kép forrása: a szerző Facebook oldala)
Mi volt az írás során a legnagyobb élmény és a legnagyobb nehézség? Volt olyan rész, amit különösen élveztél írni, vagy olyan, ami úgy éreztél, sokszor kifogott rajtad mielőtt eltaláltad?
A romantikus részek mellett mindig azok a legizgalmasabbak, amiket nem tervezek el előre. Van, hogy egyszerűen adja magát írás közben a következő fordulat, talán erre szokták más írók azt mondani, hogy a szereplők önálló életre kelnek, és olyasmit tesznek, mondanak, amire még ők sem számítanak. Az egyik ilyen jelenet az ominózus zaidani sakkjátszma volt Asmar és az egyik bátyja között (pontosabban satrandzsot játszanak, ami a sakk perzsa/közel-keleti elődje). Nagyon szerettem, mert izgalmas képet fest a szereplőkről, érdekes volt azzal játszani, ki hogyan reagál a kialakuló helyzetre.
Nemcsak a kiadó szerzője, hanem az egyik legjobb fordítónk is vagy. Facebook-oldaladon rendszeresen írsz az általad fordított kötetekről és a munkád részleteiről. Ha a karaktereid ma élnének, melyik általad fordított kötet lenne a kedvencük? Mi lenne a moly-felhasználónevük?
Érdekes kérdés! Szerintem Aliyát megfogná A levegő népe trilógia Holly Blacktől, tetszene neki Jude szívóssága, az, hogy képes túlélni egy ellenséges világban, és hogy rengeteget elvisel és megtesz azokért, akiket szeret. Asmar pedig talán a Sötét képességek sorozatot olvasná szívesen, biztos érdekelné a Vic James által lefestett társadalmi berendezkedés és a hatalmi játszmák.
Hogy mi lenne a molyos felhasználónevük? Aliyánál kézenfekvő a válasz, ő Zil lenne, azaz árnyék, tolvajként is ez az álneve. Asmarnak szerintem nem lenne ideje a molyra, őt mindig lefoglalják az államügyek. 😀 De ha mégis regisztrálna, nem lenne túl kreatív, talán a lova, Sadiq nevét adná meg, ami igazat, hűségeset jelent.
Ha választanod kellene, hogy az egyik karaktered legyen a legjobb barátod, kit választanál? Miért?
Valószínűleg Asmart választanám, ő az a típus, akire mindig lehet számítani, figyelmes és kedves. És azt hiszem, neki is szüksége lenne egy-két jó barátra, akik mellette állnak.
A történetben két fontos városi helyszín is megjelenik: az egyik a színpompás és forró Ardahan, a másik a szökőkutak és vizek városa, Zaidani. Ha választanod kellene, te melyikben élnél inkább?
Mindenképpen Zaidaniban, nehezen bírom a meleget, ráadásul vonzanak a folyók, a tavak, a tengerek, és úszni is szeretek. Valószínűleg jól érezném magamat a tengerparton. De azért szívesen ellátogatnék Ardahan városába is, főleg, ha a palotát is megnézhetném!
Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság
A kívánságoknak ára van…
Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból.
Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget?
Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik.
Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát. Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének.
De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik.
Kíváncsi lettél? Kattints ide, és olvass bele a regénybe!
Érdekelnek kulisszatitkok? Kövesd a szerző blogját is 🙂