Immár kéttrilógiás regényszerző Spirit Bliss, akinek november 15-én jelenik meg a Démoni érintés 3. A jelen árnyai című vámpíros fantasyja, ami azért jócskán hordoz magában romantikus és sci-fi elemeket is. Az írónővel a történet kulisszatitkairól, és az írással kapcsolatos, további terveiről beszélgettem.
Szurovecz Kitti interjúja
*
A Démoni érintés annak idején egy blogos történetnek indult, ám az olvasóid kikövetelték, hogy legyen belőle regény a polcaikon. Trilógia lett belőle. Mit érzel most?
Az utolsó részt nagyon jó volt írni. Talán ezt élveztem a legjobban. Elégedettséget érzek, mert úgy gondolom, nem egy átlagos történetet írtam sablonos megoldásokkal, hanem valami újat, valami izgalmasat. Remélem, hogy az olvasók is így látják majd, és akkor valóban teljesen elégedettnek érezhetem magam.
A második részben, amikor a főszereplő lány, Katie teherbe esett, iszonyatosan összezavartad az olvasókat a függővéggel. Gondolom, kaptál hideget-meleget, hogy viselted?
Szerencsére a többségtől meleget kaptam, és ha jött is hideg, az a megfelelő formában, amit gond nélkül el tudtam fogadni. Ha valaki építő jelleggel, rosszindulat nélkül mondja el a negatív véleményét, annak mindig legalább annyira örülök, mintha pozitív véleményt kapnék, hiszen az építő negatívból lehet a legtöbbet tanulni. Jobban félek attól, hogy most, a harmadik könyv végén kitől mit kapok majd. Ahogyan említettem, az olvasók nem a más könyvekben megszokott sablonokat kapják, és mivel két csoportra oszlottak, Team Casimirre és Team Paytonre, biztos, hogy lesznek, akik nem kapják meg 100%-osan, amit szeretnének. De remélem, hogy ennek ellenére is tetszeni fog mindenkinek a történet.
Két igen vonzó, ám nagyon különböző főszereplő férfiú van a történetedben. Casimir és Payton. Te nőként melyikükhöz vonzódsz jobban, és miért?
Magánemberként Team Payton vagyok, de ez írás közben egyáltalán nem befolyásolt. Úgy írtam meg Katie sorsát, ahogyan az megfelel az időutazási elméletemnek. Egyébként azért vagyok Team Payton, mert ő hús-vér férfi, rengeteg hibája van, mégis nagyon szerethető, vagyis ő igazi. Casimir is rendes férfi, de ő az a tökéletes álomférfi, akiről jó álmodozni, ám a valóságban sok mindent nem tudsz kezdeni vele. Kicsit olyanok ők számomra, mint gyerekkoromban a játék baba és a könyvek. Casimir a játék baba, aki szép, szép, de mit kezdjek vele azon kívül, hogy nézegetem… Payton pedig a könyvek, amikkel valóban tudok mit kezdeni, és képesek szellemileg is megmozgatni. Egyébként a való életben is így vagyok a férfiakkal, ha valaki túl tökéletes, az általában nem érdekel. Sokkal jobban izgatnak a külsőleg-belsőleg emberien tökéletlen, de mégis szerethető férfiak. 🙂
Mit remélhet, várhat az Olvasó a befejezőrésztől? Spirites bosszantóan elgondolkodtató véget, vagy végre méltóztatsz megnyugtatni a kedélyeket?
Nem tudok kibújni a bőrömből, úgyhogy azt kaphatják tőlem, amit eddig is. Én többek között azért írok, hogy megmozgassam az olvasóim érzelmeit és a gondolataikat is. Azt hiszem, A jelen árnyai végével mindkettőt elérem majd (legalább is remélem…). Biztos, hogy lesznek, akik bosszankodnak, meghökkennek majd, de remélem, hogy csakis a jó értelemben. Úgy, hogy a fantáziájuk beindul, az agyuk pedig a könyv befejezése után is tovább pörög majd a sztorin. Én ezt akarom elérni, nem azt, hogy a tökéletesen rózsaszín végtől mindenki megkönnyebbüljön, és másnapra elfelejtse a történetemet. 🙂
Mennyire volt számodra nehéz lezárni a történetet, milyen volt az írás és a szerkesztés folyamata a DÉ3 esetében?
Furcsa, de én a harmadik könyvre szerettem meg úgy igazán ezt a történetet és a karaktereket. Persze, eddig is szerettem őket, de ez valahogy mostanra teljesedett ki. Nagyon élveztem a harmadik könyv írását, mert élvezet volt kitalálni, hogyan álljon össze a végén minden egyes szál. És nagyon jó volt megírni a könyv végét pont azért, mert valami új, valami más lezárást adtam neki, mint amit más írók szoktak, és ez izgatottá tett.
A szerkesztést is élveztem, mint mindig, bár a könyv végével kapcsolatban nem igazán értettünk egyet a szerkesztőmmel. De szerencsére, ha valamiben tényleg hiszek, akkor hagyja, hogy én hozzam meg a végső döntést, és én most hiszem, hogy a történetnek úgy kellett zárulnia, ahogyan megírtam. Aztán majd az olvasók reakcióiból kiderül, hogy jól döntöttem-e vagy sem. 🙂
Az utolsó szó leírása furcsa érzés volt. Sikerült meglepnem magam, mert azt hittem, érzelmileg jobban ragaszkodom az Árnyékvilág trilógiámhoz, mégis a Démoni érintés trilógiát tudtam nehezebben elengedni. Tényleg nagyon megszerettem a karaktereket, és nehéz búcsút inteni nekik, de hát, ez az élet rendje, egyszer el kell engednünk a „gyermekeink” kezét, akkor is, ha nehéz.
Nemrégiben munkába álltál, főállásod van. Hogy érzed, mennyiben fogja ez befolyásolni az írást? Ugye, nem kell aggódnia az olvasóidnak?
Befolyásolni fogja, de Magyarországon ez már csak így megy sajnos. Szinte minden magyar írónak van főállása is, és ha ők meg tudják oldani az írást emellett, akkor nekem is menni fog. Mert meg akarom oldani. 🙂 Úgyhogy az olvasóknak nincs miért aggódniuk, még mindig úgy tervezem, hogy életem végéig írni fogok nekik. Hogy mikor milyen formában, melyik úton haladva, az más kérdés, de nem maradnak a regényeim nélkül. Rengeteg történetötlet van a fejemben, és mindegyiket meg akarom írni nekik szép sorban. 🙂
Most, hogy lezártál egy újabb trilógiát, hogyan tovább? Milyen ötleteid vannak a folytatásra nézve?
Ez egy jó kérdés. A bőség zavarában szenvedek éppen, és próbálom eldönteni, hogy melyik ötletemet írjam meg először, melyik útra lépjek most. Nehéz ez, mert sok szempontot figyelembe kell venni, de az elsődleges mindenképpen az, hogy mit esik a legjobban írni. Két dolog biztos egyelőre, az egyik, hogy dolgozom egy femslash (nő-nő szerelmet bemutató) regényen, mert úgy érzem, ez egy olyan aktuális téma, amiről írnom kell. Van bennem egyfajta világmegváltó ösztön, amely arra késztet, hogy kiálljak íróként is a jó ügyek mellett, és pozitív irányban hassak az olvasóim gondolkozására. A másik biztos dolog, hogy írni fogok egy krimit. Van egy külföldi környezetben játszódó krimi ötletem, A Szem, amelyről már hallhattak az olvasóim, és van egy magyar környezetben játszódó krimi ötletem, amelybe egyelőre még nem avattam be őket. Ezen kívül ott az Egy bohóc könnyei, az Érzéketlenek, a Vakon hinni és a Lelkek börtöne is, vagyis készülök egy családregényre, egy sci-fire, egy erotikus regényre és egy pszichológiai regényre is. Hogy milyen sorrendben írom meg őket, azt még nem tudom… Egyetlen dolog biztos, hogy továbbra is írni fogok, amíg csak élek.
Az, hogy megszületett a komplett, három regényből álló történet, sok-sok új olvasót is hozhat neked, hiszen vonzó számukra, hogy nem kell a folytatásra várni, hanem egyszerűen levehetik a polcról a következő részt. Az új olvasóidnak mit mondanál a trilógiáról figyelemfelkeltésként?
Azt, hogy sok olvasóm első gondolata az volt, hogy „Jaj, már megint egy vámpíros könyv!”. Aztán mégis elkezdték olvasni a könyvet, és következő reakcióként azt kaptam, hogy „Jé, ez teljesen más, mint a többi vámpíros könyv!”. Szóval, ha valaki már unja a vámpírokat, vagy egyáltalán nem is kedvelte őket, akkor is érdemes belekezdeni a Démoni érintésbe. Ebben a történetben a vámpírok nem misztikus lények, hanem egy vírusnak köszönhetik a létezésüket, vagyis sokkal hihetőbb, hogy valóban léteznek, mint más sztorikban. A történetet különlegessé teszi még az időutazós szál, és az, hogy ennek köszönhetően pontosan tudjuk, milyen jövő vár az emberiségre. A szerelmi szál is különleges, hiszen Katie abba a férfiba szeret bele, aki elhozza majd a világvégét az emberiség számára, és akit küldetése szerint meg kéne ölnie.
Úgy érzem, és szerencsére ezt az olvasóim is megerősítik, hogy ez a történet nem sablonsztori, hanem izgalmas, fordulatos, meghökkentő történet. Az olvasók sosem tudhatják, ki az, akiben bízhatnak, és ki az, akitől félniük kéne.
Közös szerkesztőnknek, Hegedűs Noéminek az a véleménye, született krimiíró vagy. Várhatunk tőled ilyesmit a közeljövőben?
Igen, Noémi már régóta mondogatja nekem, hogy annyira csavaros az eszem, hogy nekem a krimiírás állna igazán kézre. Sokáig emésztgettem a véleményét, végül jött két ötlet, egy külföldön és egy magyar környezetben játszódó krimi ötlete, és úgy döntöttem, igaza van, meg kell írnom ezeket.
A Szem főszereplői lényegében bűnözők, akik azzal foglalkoznak, hogy más bűnözőket kiiktassanak, és megvédjék az ártatlanokat. Ők maguk attól válnak bűnözőkké, hogy ehhez bármilyen eszközt felhasználnak, lopnak, csalnak, hazudnak, sőt, gyilkolnak is, ha szükséges. A regény nagy kérdése, hogy vajon elnézhető-e az önbíráskodás, ha az ártatlanok védelme a cél, vagy az ember ilyenkor mindenképpen átlép egy határt, amelyet nem lenne szabad. Érdekes dilemma, úgy gondolom.
A Magyarországon játszódó krimi pedig egy klasszikus krimi történet. Négy fiatalról szól, akik véletlenül belekeverednek egy gyilkosságba, és hogy megússzák a börtönt, nekiállnak kinyomozni, ki volt a valódi tettes. Ennek a sztorinak még nincsen címe, de úgy gondolom, fordulatos, izgalmas lesz.
És végezetül: mi a kedvenc idézeted a Démoni érintés befejező részéből?
„A gyermektelenek úgy vélik, szerelmükben találhatják meg lelkük másik felét, de egy igazi anya pontosan tudja, hogy azt csak a saját húsa és vére hordozhatja magában. Mi magunk adjuk át neki önként, abban a pillanatban, ahogy rádöbbenünk a létezésére. Ez a lélekdarabka pedig segít abban, hogy felnyissuk anyai hatalmunk szelencéjét, összekapcsolódjunk a másik felünkkel, és tudjuk, mit érez, mit gondol, mitől boldog és mikor kell megmentenünk. És azt is, hogy milyen nemű lesz, ha végre világra jön.”
*
Köszönjük az interjút!
Holnap részletet olvashattok a most megjelenő regényből.