Spirit Bliss hetedik regénye egy izgalmas krimi. A Szem egy láthatatlan szervezet, amely olyan bűnözőkre csap le, akikre senki más nem tud, vagy nem mer. Most egy nyomtalanul eltűnt modell után kutatnak – versenyt futva az idővel.
Ana évek óta a Szem tagja, Ryland egy járőr, akinek üldöznie kellene a Szemet. De amikor az útjaik keresztezik egymást, mindketten megszegik hivatásuk legfőbb szabályait…
A szerzővel Róbert Katalin beszélgetett.
Két lezárt trilógia után egy új sorozatba kezdtél. Hogyan született meg A Szem ötlete? Nálad mi az első láncszem, amiből kiindul egy regény vagy regénysorozat?
Mindig más az a bizonyos első láncszem. Az Árnyékvilágot egy ismert színész, egy róla látott megrázó videó és egy éjszakai álom ihlette. A Démoni érintést a kihívás miatt kezdtem el írni, mert érdekelt, hogy a sok vámpíros történet után tudok-e valami újat alkotni a témában. A Szem alapötlete pedig filmnézés közben jött.
A filmben a főszereplőnőt és a párját este megtámadják az utcán. A férfit megölik, a nő súlyos állapotban kórházba kerül. Amikor jó néhány hónap után kiengedik, egyszerűen nem tudja feldolgozni a történteket, és nem képes továbblépni. A rendőrség semmit nem tesz azért, hogy a tetteseket elfogják, így a nő elkezdi járni éjszaka az utcákat, hogy bosszút álljon azokon, akik tönkretették az életét.
A film végig érezteti a nézőkkel, hogy az önbíráskodás nem helyes, mégis meg lehet érteni a nő cselekedeteit, és együtt lehet érezni velük.
Ez a film elgondolkoztatott a mi valóságunkon. Azon, hogy nap mint nap hallani a hírekben olyan bűncselekményekről, amiket követően a tettest vagy meg sem büntetik, vagy sokkal enyhébben, mint amit a tette után megérdemelne. Sokszor a rendőrök sem tudják megvédeni az ártatlanokat, mert kötik a kezeiket a törvények, melyek egy része jobban védi a tettest, mint az áldozatot.
A legjobban az szokott megviselni, amikor egy gyermeknek esik baja. Ha meg kiderül, hogy a gyermekvédelem, a rendőrség, a bíróság már rég tudott arról, hogy veszélyben van az adott gyerek, de nem tett az égvilágon semmit, az még elkeserítőbb.
Ha pedig nem segítenek a hatóságok, a törvények, a bíróság, akkor ki segíthetne?
Ennek a kérdésnek köszönhetően született meg a fejemben a Szem. Egy illegális szervezet, aminek a tagjai szörnyűségeket is tesznek azért, hogy megvédjék azokat az ártatlanokat, akiket senki más nem képes.
A valóságban természetesen egyáltalán nem vagyok az önbíráskodás híve, mert tartok tőle, a valóságban túl nagy az esély az emberi hibára, arra, hogy az önbíráskodás során ártatlanoknak is baja eshet. De egy regényben érdekes volt eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha létezne egy ilyen védelmező szervezet…
Már a Démoni érintés utolsó részének megjelenésekor is biztos voltál abban, hogy írni fogsz egy krimit. Mit tartasz különösen izgalmasnak ebben a műfajban?
Eléggé tekervényes az észjárásom, nagyon logikusan tudok gondolkozni, a korábbi szerkesztőm, Hegedűs Noémi mindig ezt emelte ki az előző regényeim során dicséretként. Ez pedig nagy előny akkor, ha az ember krimit ír, hiszen abban fontos, hogy minden egyes kirakós elem a helyén legyen. Az előző két trilógiámban már sok krimis elem volt, de ott még a romantika és a fantasy elvitte másfelé a történetek lényegét. A Szemben is van romantika, de itt valódi hangsúlyt kap a krimi szál is. Úgy gondoltam, ha krimit írok, abban ki tudom aknázni az erősségeimet, ezért döntöttem emellett.
Persze nem maradok örökre a kriminél, de az biztos, hogy minden regényemben lesznek izgalmas csavaros krimi szálak, akkor is, ha épp fantasyt, romantikus regényt vagy bármi mást írok, mert úgy érzem, ez igazán fekszik nekem.
Miben volt más krimit írni, mint mondjuk egy romantikus történetet?
Úgy gondolom, krimit írni veszélyes, mert sokkal több mindenen el lehet bukni, mint például egy romantikus regény esetében.
Jobban át kellett gondolni minden egyes apró részletet, mert fontos volt, hogy a történet logikus legyen. Az olvasó ki tudja találni a nagy titkokat, de ne túl egyszerűen. Megesik, hogy egy-egy szón is sok múlik. Én írás közben úgy érzem, hogy az a szó oké úgy, aztán szól a szerkesztő (ez esetben éppen te), aki külső szempontból nézi a szöveget, hogy az adott szó, név, kifejezés túl nyilvánvalóvá tesz valamit, aminek rejtélyesebbnek kéne még lennie.
És ilyenkor hallgatok a szerkesztőre, vagyis rád, és átírom a nyilvánvalót rejtélyesebbre. 🙂
A Szem történetében, hol rejtetten, hol kiemelt szerepben megjelenik több társadalmi probléma is – hatalmas szakadék a gazdagok és szegények között, az igazságszolgáltatást könnyen megkerülő bűnözők, a nők helyzete a párkapcsolatban –, fontos neked, hogy felhívd ezekre a figyelmet?
Nagyon fontos. Gyerekkorom óta bennem van a vágy, hogy valamilyen módon jobbá tegyem a világot, és a saját kis eszközeimmel segítsek azokon, akiket elnyomnak, bántalmaznak, kihasználnak. Nagyon érdekelnek az emberi jogok, elsősorban a gyermekek és a nők jogai. Minden regényemben van valami fontos társadalmi kérdés, ahogy te is írod, hol rejtetten, hol kiemelt szerepben. Úgy gondolom, nekem az írás az eszközöm, a történeteimmel tudom felnyitni az emberek szemét. Elgondolkoztathatom őket igazán fontos témákról, és talán jobban megértik a bajok lényegét. És arra is könnyebben rájönnek, mit tehetnek ők azért, hogy segítsenek másoknak.
Sokan csak azért nem tesznek semmit, mert nem hiszik el, hogy bármin is változtathatnak. De ez nem igaz. Mindenkinek van valamilyen eszköz a kezében, hogy segíthessen. Egy kedves szó, valaki gondjainak meghallgatása vagy akár az írás. Olyasmivel is változást hozhatunk és segíthetünk másoknak, amivel nem is gondoltuk volna, hogy lehetséges.
Mint a legtöbb magyar írónak, neked is van „polgári” foglalkozásod az írás mellett. Sokszor nehéz összeegyeztetni a napi nyolcóra munkát, és az írást, nem? Vannak erre bevált technikáid, hogy időt szakíts magadnak az alkotásra?
Az előző munkahelyemet nagyon nehéz volt összeegyeztetni az írással, főképp, amikor Pécsről áthelyeztek egy másik városba, és majd egy éven át mindennap órákat buszoztam. Mégsem adtam fel. Amikor csak lehetőségem volt rá, írtam. A Szem első könyvét egy év alatt írtam meg emellett a munkahely mellett, és nagyon büszke vagyok rá, hogy nem adtam fel, és süppedtem bele a hétköznapok mocsarába, ahogyan sokan, hanem kitartottam az álmom mellett.
Jelen pillanatban újabb szakmát tanulok, ami könnyebbé teszi majd remélhetőleg az életemet, mert ebben a szakmában jobb időbeosztással dolgozhatok majd, mint korábban. Emellett angoltanárhoz járok, hogy még több lehetőség legyen előttem. Igyekszem úgy alakítani a jövőmet, hogy ha nehéz is, mindenképpen beleférjen az írás, mert ez az életem egyik legfontosabb része, amit semmiért nem akarok feladni.
Egyébként a technikám az, hogy mindennap leülök írni. Sokszor megesett, hogy este hazaértem a munkából, és csak néhány mondatot tudtam kipréselni magamból, mert annyira fáradtnak éreztem magam, de úgy éreztem, muszáj mindennap foglalkoznom az írással valamennyit.
Valamint a buszozást arra használtam fel, hogy az éppen aktuális regényemen gondolkoztam. Utazás közben kitaláltam a következő fejezetet, a nagy csavarokat, és így már könnyebb volt utána leülni, és megírni.
Már bevett dolognak mondhatjuk, hogy Benina illusztrációt készít a műveidhez. Szoktatok előre egyeztetni, esetleg megmutatsz olyan arcokat – színészekét, modellekét vagy akár ismerősökét –, akik a fejedben egy-egy szereplőhöz hasonlítanak? Vagy ő a regények szövege alapján képzeli el a figurákat?
Igen, előre szoktunk egyeztetni Beninával. Mindig kér tőlem egy rövidke karakterleírást. Hogy néz ki külsőleg az adott karakter, milyen ruhát szokott viselni, milyen stílusú, személyiségű. Néha mutatok egy-egy fontosabb idézetet is neki, amiről úgy érzem, segít, hogy jobban megfogja az adott karakter lényegét rajzolás közben. És szoktam képeket is mutatni neki, amiket általában a Google-ból keresek ki színészekről, modellekről, de ezek csak ötletforrások Benina számára, végül a saját elképzelései szerint módosít a karaktereken. Egyetlen alkalommal alkotott egy kedves kis barátom fotója alapján, amikor a Démoni érintés Marcusát (egy kisfiút) rajzolta meg. Engedélyt kértem a kisfiútól és az apukájától is, hogy felhasználhassuk a fotóját a rajzhoz, és szerencsére mindketten rábólintottak.
Rólad lehet tudni, hogy rengeteg regényterved van. Azt elárulod nekünk, hogy mi lesz a következő, amit megvalósítasz? A Szem folytatása, vagy valami más?
Jövőre két kéziratot szeretnék leadni a Kiadónak. Az egyik A Szem második része lesz, aminek a középpontjába most Kaemon, Ana tevőtársa és legjobb barátja kerül majd.
A másik kézirat pedig egy izgalmas disztópia, amiről egyelőre igen kevés embernek beszéltem, nyilvánosan pedig még egyetlen apró információt sem mondtam róla. Úgyhogy ez most exkluzív infó lesz. 🙂
Úgy érzem, egy nagyon izgalmas, érdekes és fordulatos történetet sikerült kitalálnom összetett karakterekkel, amiben megint csak igen komoly társadalmi problémák kerülnek a középpontba. Ami a legérdekesebb benne számomra az a női főszereplő beszédstílusa, amely írásban is megmutatkozik majd. Önhibáján kívül elég tanulatlan lány, így helytelenül használja a saját anyanyelvét is. Érdekes logikusan és következetesen kitalálni, hogy milyen hibákat vét, és hogy mennyi nyelvi hibával írhatok meg teljes fejezeteket ahhoz, hogy az érdekes legyen az olvasók számára, ne pedig idegesítő. Izgalmas kihívásnak találom. 🙂
Egyelőre ezen kívül túl sok mindent nem szeretnék elárulni a történetről, de talán a címét megmondhatom még érdekességképpen: Rabszolgák kora 1. – Az istenhalló.
Csatlakozz, vagy meghalsz!
Különleges, láthatatlan szervezet rejtőzködik az éjszakában, és olyan bűnözőkre csap le, akikre senki más nem tud, vagy nem mer.
Ana a Szem tagja.
Első törvény: bármi áron védd meg az ártatlant!
Második törvény: légy láthatatlan a rendőrség előtt!
De mi történik, ha egy zsaru az áldozat?
Ana megmenti Ryland életét, hogy lerójon egy régi tartozást. Ez a váratlan tett láncreakciót indít el, megváltoztatva mindenki sorsát.
Macska-egér játék indul az FBI és a Szem között, ám Anára egy új küldetés is vár. Meg kell találni Tamarát, a fiatal modellt, akinek furcsa körülmények között nyoma veszett.
Vajon a bilincstetkós férfiak állnak a háttérben? Vagy más a felelős a lány eltűnéséért?
Nyomozz a Szemmel, ha nem félsz a veszélytől! De ne feledd:
Megszökhetsz a rendőrségtől,
kijátszhatod a törvényt,
elbújhatsz a felelősség elől,
de a Szem akkor is lát.
Szeress, akkor is, ha veszélyes!
Spirit Bliss
Az eredeti nevem Hujder Adrienn, de Spirit Bliss néven jelennek meg a könyveim. Elvileg Petőfi Sándor leszármazottja vagyok (édesanyám még a Petőfi nevet viseli), talán tőle örököltem az írás szenvedélyét, csak én versek helyett elsősorban novellákat és regényeket írok. 13 éves korom óta író akartam lenni, és bár rengetegen mondogatták nekem, hogy ez csak egy irreális vágyálom, én csak azért sem mondtam le az álmaimról, és bebizonyítottam a kétkedőknek, hogy valóra lehet váltani őket. Ahogy a magánéletben, úgy az írásban is a csavaros agyam az erősségem. Rengeteg társadalmi probléma van, ami nagyon fontos számomra, ezért bár az írásaim középpontjában nem mindig ezek állnak, valamilyen szinten mindig belecsempészem őket a történeteimbe. Hiszem, hogy két ok miatt éri meg igazán írni: az egyik, hogy önmagunknak örömet okozzunk vele, a másik, hogy más embereket elgondolkoztassunk vagy boldoggá tegyünk.
Petőfi Sándor egyetlen fia, Petőfi Zoltán utód nélkül halt meg 21 évesen. Se törvényes (aki továbbvihette volna a nevét), se törvénytelen utóda nem ismert az irodalomtudomány jelenlegi állása szerint. Akkor a kedves szerző hogy a leszármazottja? Ezt az egész kiadót égető részt sürgősen ki kéne venni a bemutatásból.
Viola: Úgy lehetséges, hogy mellékági leszármazott. 🙂 És állítólag. Azért állítólag, mert a nagypapámék anno készíttettek egy hivatalos családfát, ami levezette ezt a rokonságot, de a családfa pesti rokonokhoz került évtizedekkel ezelőtt, amikor a papám külföldre költözött, és ezek a rokonok azóta megöregedtek, meghaltak, mi pedig nem tudjuk hová lett a családfa. Én elhiszem a nagypapámnak, hogy elkészíttették és a saját szemével látta ezt a hivatalos családfát, lévén, tudom, milyen ember, és nem hazudna, de másnak nincs oka csak úgy elhinni. Ezért van ott az állítólag szó, és ezért nem tény a dolog, csak egy szimpla érdekesség. 🙂 Ehhez mérten kell kezelni. 🙂
Bocsi, eltévesztettem, nem az állítólag, hanem az elvileg szót használtam, de a lényeg így is ugyanaz. 🙂 Csak a pontosítás kedvéért… 🙂