Szombaton megjelenik Róbert Katalin Szívből, színből, igazán című regénye, ami hatalmas meglepetés volt a korábbi Aranymosás pályázaton. Ennek alkalmából beszélgettünk az írónővel.
Az interjút Varga Bea készítette.
***
Szinte berobbantál a pályázatra a nagyon igényes mondataiddal és az erős érzelmeket átadó szavaiddal. Mióta írsz? Mindig is írónak készültél?
Már egészen kicsi gyerekként is írtam; eleinte meséket, később pedig novellákat és regénykezdeményeket – vagy mai tudással azt mondanám, hogy kisregényeket, mert volt köztük befejezett is, habár egyik sem érte el a száz oldalt. Az nem fogalmazódott meg bennem, hogy író leszek, az viszont igen, hogy az írás része az életemnek, és álmodoztam arról is, hogy egyszer majd megjelennek a könyveim.
Középiskola végén kicsit háttérbe szorult az életemben az írás, de néhány évvel később újra nagyon fontossá vált. Az egyetem alatt rengeteg hosszabb-rövidebb történetet írtam, főleg Harry Potter fanficeket, így nagy gyakorlatra tettem szert a dramaturgia és a fogalmazás terén is. Az online publikálás pedig a visszajelzéseknek köszönhetően sok magabiztosságot adott, és azt a tudatot, hogy akár teljesen idegenek is érdekesnek találhatják a történeteimet.
Ezek után már szinte azt éreztem, hogy komoly múlt van mögöttem, amikor megírtam a Szívből, színből, igazán-t.
A Szívből, színből, igazán egy nagyon szép szerelmi történet, melynek az érdekessége, hogy egy testvérpár ugyanazt a fiút szereti. Hogyan merült fel ez a téma benned?
Az első, ami eszembe jutott, a két fiú kapcsolata volt. Ez egy szokatlan viszony, ahol a két fél kínzó játszmákba kezd, de közben nem tud elszakadni egymástól. Mindkettőnek nagyon fontos a másik, mégsem képesek egyszerűen csak szeretni egymást. A harmadik szereplő, Alex húga a történet részletes kidolgozásakor került a képbe, aminek köszönhetően összetettebb lett a viszony, amiről írtam, mert a testvérek a történet elején nagyon közel állnak egymáshoz, de Patrik miatt szembekerülnek egymással.
Általában az érzelmek foglalkoztatnak, amikor kitalálok egy történetet. Írtam már akcióval teli műveket is, de ott is nagyon fontos volt a szereplők érzelmi motivációja és a köztük lévő viszonyok. Itt is az érdekelt, hogy hogyan és miért keveredik három ember bele egy ilyen szerelmi háromszögbe, és ez hogyan hat az életükre.
Ki a kedvenc szereplőd a regényből?
Azt mondják, egy szülő nem tudna választani a gyerekei között, és kicsit talán ilyen íróként az a feladat, hogy az ember a szereplői közül válaszon – mindegyiküket nagyon szeretem, kit ezért, kit azért. Ráadásul nem mindegy, hogy íróként vagy olvasóként nézünk egy szereplőre: néha egy negatív karaktert igazán jó írni, mert izgalmas figura, jó a bőrébe bújni – miközben olvasóként nem biztos, hogy szeretném, sőt, íróként sem célom, hogy az olvasók szeressék.
Az viszont tény, hogy Alex minden szempontból közel áll hozzám, talán mondhatom, hogy az ő karaktere kiemelkedik a kötetből. De nagyon szeretem Patrikot és Lillát is, sőt, a mellékszereplők között is akad olyan, akit kifejezetten jó volt írni.
A magánéletben is ilyen erős érzelmek jellemeznek?
Fontosak az érzelmek. Fontos megfogalmazni, megérteni őket, odafigyelni rájuk. Sokat segít abban is, hogy megértsem más emberek reakcióit, gondolkodásmódját, ha igyekszem azt is megérteni, hogy milyen érzelmek állnak a hátterében.
Az a típus vagyok, aki erőteljesen megéli mindazt, ami vele történik – akár jó, akár rossz. Úgyhogy igen, azt hiszem, erős érzelmek jellemzőek rám is, nem csak a karaktereimre.
Mit szólt a környezeted, hogy megjelenik az írás?
Kicsit babonás vagyok, ezért az Aranymosásról, amíg tartott a pályázat, csak néhány nagyon közeli barátnak meséltem. Most viszont már egy év telt el azóta, hogy kiderült, meg fog jelenni a regény. Rengeteg izgatott és pozitív véleményt kaptam, a családtagjaim nagyon büszkék rám, és sokan mondják, hogy nagyon várják a regényt és kíváncsiak rá.
Akik közel álltak hozzám, eddig is tudták, hogy fontos nekem az írás, és sok időt szánok erre. Most viszont mintha hivatalosabbá vált volna a dolog így, hogy megjelenik a könyvem. Érthetőbb, ha az ember azt mondja, hogy szeretne arra szánni egy hétvégét vagy néhány szabadnapot, hogy írjon.
Nem olyan régen megjelent egy mesekönyved. Erről mit lehet tudni?
A Nalávia titka egy meseregény, amely egy felhőben megbújó, kitalált országban játszódik. A főszereplője, Lenocska, megismerkedik két furcsán öltözött fiúval, velük tart Naláviába, és ha már odamegy, némi kalandba is belekeveredik.
Néhány éve írtam a történetet. A felhők mindig is vonzottak, jó volt nézegetni őket repülőről is, de a földről is. A felhő mélyén megbújó ország így született. A két naláviai fiú neve – Kszí és Éta – és figurája az egyetemi matematika órák miatt pattant ki a fejemből: ezek a görög betűk olyanok voltak, mint egy ikerpár nevei. Ők születtek meg elsőként, később pedig „kaptak” egy történetet.
A Nalávia titkának meghatározó eleme a gyermeki fantázia, a játék, a barátság na és persze a bátorság.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Megtudhatunk erről egy kicsit?
Rengeteg ötletem van, sokat jegyzetelek, akár a buszon is felírok elcsípett párbeszédeket, érdekesnek tűnő szituációkat. Még mindig a felnőtté válás és az ennek során meghozott döntések, saját magunk megértése és elfogadása azok a témák, amik nagyon érdekelnek. Dolgozom egy új regényen, de mellette írok novellákat is, mert úgy gondolom, ez jó eszköz arra, hogy fejlődjek. Továbbra is az életem része az írás, és szeretnék még sok történetet elmesélni az olvasóknak.
Köszönjük az interjút!
***
A Szívből, színből igazán kedvezményesen előrendelhető a Könyvmolyképző kiadó webboltjából, országos terjesztésbe pedig nov. 29-től kerül.
Szeretettel várunk a könyvbemutatóra mindenkit!
(Hely: Trafó, Bp, Liliom u. 41. Időpont: nov. 29., szombat, 10.30.)
