Hamarosan megjelenik Róbert Katalin új ifjúsági regénye, a 6 hét a világ. A történet egy színházba kalauzol el minket, ahová Nelli gyakornoknak érkezik – azzal a nagyon is határozott szándékkal, hogy megszerzi a színház legmenőbb , fiatal színészét, akiért közös középiskolás évük óta rajong. Csakhogy nem biztos, hogy minden színészfiú olyan közelről, amilyennek messziről látszik…
A szerzővel Kozma Réka szerkesztő beszélgetett
*
A 6 hét a világ már a negyedik regényed, ami megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál. Ennyi sikeres kézirattal a hátad mögött már egyszerűsödik az írás folyamata, vagy akadnak azért kihívások?
Hú, erős kezdés… Nyilván a kezdő írók számára most az lenne a megnyugtató, ha azt mondhatnám, hogy egyszerűsödik. De sajnos ez nem ennyire egyértelmű. Míg az első regényt az ember általában játszásból írja, főként magának, esetleg egy-két embernek a környezetében, addig a későbbieknél már ott a nyomás, hogy elég jó lesz-e ez is a kiadónak. Sőt. Elég jó lesz-e ez olvasóknak? Akik bizalmat szavaztak korábban, megszerették, amit írtam.
Szóval megjelenik egy nyomás. Saját magunk felől, mert egyre tudatosabban írunk, de akár lehet olvasói nyomás is. Persze nem arra gondolok, hogy valaki a nyakamba lihegve követelne egy ilyen vagy olyan figurát, de van egy összkép, egy érzés. Mindezek miatt pedig akár nehezebb is lehet megírni egy új könyvet.
Persze, vannak rutinok, az ember könnyebben észrevesz hibákat, könnyebben is javít akár, mert tudja, hogy ez is a folyamat része. Megismerhetjük a saját hibáinkat is, hogy mire figyeljünk, mit kerüljünk el. Biztos van olyan akadály, amit könnyebben veszünk.
De minden regény önálló út, és lehet akárhányadig, simán hozhat nehézséget. Itt például elég lassan sikerült megtalálni a narrációt és a hangot. Őszintén szólva egyik korábbi regényemről sem őrzök annyi kidobott fájlt, mint erről. Szóval határozottan akadtak kihívások.
Szerintem amint valaki meghallja a regény címét, rögtön felkapja a fejét, és azon kezd el morfondírozni, vajon milyen óriási jelentősége lehet ennek a 6 hétnek. Mit árulhatsz el ezzel kapcsolatban?
Maga a hat hét egy színházas időszámítás, ugyanis ennyi egy átlagos próbaidőszak az első olvasópróbától kezdve az premierig. Ez alatt kell színpadra kerülnie és megvalósulnia egy teljes előadásnak. Nagyon intenzív és izgalmas dolognak tűnik (kívülről nézve), és a legdurvább része, hogy amint véget ér, kezdődik a következő hat hetes ciklus. (Persze nem vesz minden színész részt minden premierben.)
Emellett viszont a regényben ez a hat hét lesz Nelli számára az egyetlen lehetőség. Az apja nem teljesen támogatja azt, hogy fizetés nélkül végezzen gyakornoki munkát egy színházban, és némi huzavona után arra jutnak, Nelli egy próbaidőszakot maradhat. Hat hetet.
Honnan jött az ötlet, hogy a színházat állítsd a történet középpontjába?
Néha azon gondolkozom, miért nem jött az ötlet korábban? Ugyanis én gyerekkorom óta aktív színházba járó vagyok. Az, amit felvillantok Nelli középiskolai éveiből – állójegyes előadásnézések, nagy rajongások – az én középiskolai éveimben is megjelent. De az egész család lelkesen ment, a nagypapám intézte mindenkinek a jegyeket, és vasárnapi ebédeken sokszor egy-egy előadás volt a téma.
Ennek ellenére ez az ötlet szinte a „szokásos” módon jött: írós játék, ahol egy színházas novellát írtam. Teljesen mást amúgy. Mindenesetre rájöttem belőle, hogy kell nekem egy színházas regény. Azt tudtam, hogy olyan kell, ami a kulisszák mögé vezeti az olvasót, és egy darabig azt gondoltam, lehetne krimi egy olyan nyomozóval, aki nem érti, ki ez a sok ember, aki a helyszínen volt a gyilkosság alatt, de nem szerepelnek a darabban. Csak egy jó krimihez nem árt tudni, hogy ki ölt meg kit és miért. Én meg nem tudtam.
Szóval végül is ifjúsági regényem lett. Egyébként a nővérem szaklektorálta nekem – akire ez a családi háttér olyan erősen hatott, hogy dramaturg lett –, amiért külön hatalmas köszönet illeti őt.
A színház mellett a másik nagy téma, ami megjelenik a regényben, az a szerelem és a rajongás, hisz a főszereplőd abban reménykedik, hogy végre sikerül felkeltenie a tökéletes pasi figyelmét. Jól sejtem, hogy ez azért nem lesz olyan egyszerű?
Kezdjük azzal, hogy Nellinek „helyzetbe” kell kerülnie. Hiszen körülötte itt ez az új világ, K.M. azonban éli a mindennapjait, nem biztos, hogy a gyakornoklányokat figyelgeti. Szóval semmiképpen sem árt, ha Nelli megmutatja magát. És mivel erősebb az álmodozásban, mint az ideális pasi becserkészésében, a barátnőire hagyatkozik ebben.
Persze, ha csak ez lenne a nehézség, az még nem feltétlenül lenne gond, de sajnos abban sem lehetünk biztosak, hogy K.M. még mindig olyan, mint az a fiú volt a középiskolában, aki megtetszett Nellinek. Persze, lehet vele interjúkat olvasni, de megváltozott-e az elmúlt évek alatt? És ha igen, hogyan változott? Mit fog szólni Nellihez?
Szóval egyszerű semmiképpen sem lesz a feladat, de Nelli nagyon hinni akar magában és a küldetésben.
A fiú, akiért Nelli jelentkezik az állásra, egy népszerű, körberajongott és nagyon vonzó fiatal színész. Ezt a karaktert esetleg egy konkrét színészről mintáztad, vagy a fantáziád hívta életre?
Egyáltalán nem konkrét személy alapján született. Elég fontosnak tartom – ezért szerintem nem tudom túl sokszor elmondani –, hogy sem a színház, ahol járunk, sem a szereplők nem valóságosak. Szerencsére vannak ma Magyarországon népszerű, helyes és rajongott, fiatal színészek, de én egyiküket sem ismerem személyesen, nem tudom, kik ők és milyen emberek.
K.M. karakterét éppen úgy építettem fel, ahogy más regényben más szereplőnél tettem volna. Kitaláltam egy figurát. Ez lett ő.
Nemcsak a színészek és a rendező munkájával ismerkedhetünk meg a regényben, hanem bevezetsz minket a kulisszák mögé, és azt is megmutatod, mivel foglalkozik egy dramaturg, egy jelmeztervező, egy kellékes. Ha lehetőséges lenne rá, te melyik szakmát próbálnád ki?
Az egyszerű válasz bizonyára a dramaturg lenne, hiszen szövegekkel foglalkozom, és ha meg kellene találni a helyemet egy színházban, nem kizárt, hogy akkor is szövegekkel foglalkoznék. De, ha visszanézek a gyerekkori álmaimra, én bizony rendezni akartam. Shakespeare drámák rendezését terveztem meg, sőt, a teljes Faust I. kötetünket kipreparáltam rendezői ötletekkel, végiggondoltam a teljes előadást, még a díszletet is valamelyest, és végigvezettem az egészet. (Vajon mi lett vele? Így őrizgeti a család? Meg kellene nézni.)
Most, amikor írás közben egy ponton rájöttem, hogy nekem most meg kell rendeznem ebben a regényben egy színdarabot, eszembe is jutott ez az egykori énem, aki tanítás után a magyartanárának mesélte, hogyan rendezné meg a Faustot. Hát, tessék. Olvassátok el a könyvet, mert bár a sors útjai kiszámíthatatlanok, könnyen lehet, hogy ez egyben az én rendezői pályafutásom csúcsa.
A regényben egy teljes próbafolyamatot is végigkövethetünk, és a színdarab, amit a történetben előadnak, a főszereplőd életére nézve is nagy jelentőséget kap. A sok lehetséges dráma közül miért pont ezt választottad? Számodra miért volt érdekes?
Tudtam, hogy olyan drámára van szükségem, amiben meg lehet találni az áthallásokat. Valamint azt is tudtam, hogy olyan drámára van szükségem, amiben K.M. főszerepet játszhat majd. Úgyhogy fogtam az én dramaturg nővéremet, és felkértem, hogy keressünk drámát a regénybe. Egyébként ez a típusú feladat egy dramaturg számára nem ritka. Néha a rendező érkezik az ötlettel, hogy mit fog megrendezni, néha viszont témákkal érkezik, mint most én. (Ez még a hat hétnyi próbafolyamaton kívül esik, természetesen.)
Egyébként ismertem a Rosencrantz és Guildernstern halott-at korábbról, láttam a híres filmváltozatát és egy előadást is a Kamrában. Van egy nagyon komoly filozófiai oldala, az élet lényege és a halál súlya megjelenik benne, de ez kevesebb hangsúlyt kap a regényben. Nekem itt most az elveszettség-érzés és az útkeresés volt inkább érdekes. Az, hogy merünk-e önálló utakra lépni, vagy vélt vagy valós, előre eltervezett utakat követünk. Mondjuk-e, hogy „állj”. Vagy hogy „nem”.
Persze a darab elemzése – amikor a rendező a színészekkel beszél róla – és Nelli helyzete között elég sokszor találni átfedést, de ezt szándékosan alakítottam így. A próbák néha Nellinek is nagy megvilágosodást okoznak.
Aki követ téged a Facebookon és Instagramon, már biztos tudja, hogy az eddigi regényeidben szerepet kaptak a macskáid, legalábbis inspirációként. A 6 hét a világban viszont egy kutya sertepertél a szereplők körül, aki gyakran el is lopja a rivaldafényt. Hogy jött az ötlet, hogy ő is szerepeljen a történetben, és nem félsz, hogy a macskák féltékenyek lesznek? 🙂
A kutya úgy caplatott be a regénybe, ahogy a macskák szoktak besurranni. Azaz az életemből. Az egyik barátnőm kutyája, Bubi a mintaalany, ő már a harmadik háziállat, akit egy az egyben beleírok egy műbe. Burek néven lehet majd találkozni vele, és szerintem nagyon cuki jelenetek kapcsolódnak hozzá, különösen egy kutyasétáltatós, rakparton üldögélős.
A macskáknak amúgy az életben is el kell viselniük néha a társaságát, mert időnként felbukkan a gazdájával együtt a lakásomban. Naoko cicám ilyenkor elegánsan úgy tesz, mintha nem is léteznének, Kosztya pedig felül a kanapéra, jelezve, hogy az az ő tulajdona, nem a kutyáé…
Hamarosan boltokba kerül a 6 hét a világ, de nem ez az egyetlen idei megjelenésed…
Nem bizony, ráadásul két könyvet is várhatunk még: a kiadó gondozásában idén is megjelenik egy novelláskötet, és a Meghitt pillanatok című antológiában nekem is lesz egy novellám. Ezúttal egy macskás, cuki történet.
De ennél sokkal különlegesebb az, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál elsőként megjelent, annak idején Aranymosás-nyertes regényem, a Szívből, színből, igazán újra megjelenik Válassz engem! címmel, új borítóval és egy kis extrával. Ez egy elképesztően egyedi és izgalmas helyzet. Azt mutatja, hogy a kiadóvezető, Katona Ildikó hatalmas hitet és bizalmat szavazott meg ennek a történetnek, ami a Szivárvány Kör besorolással eddig picit elbújt.
A regény mostantól Vörös Pöttyös lesz, ami azt is mutatja, hogy nem kell címkéket akasztani egy érzelmes, romantikus történetre, és akkor sem kell külön ráírni, hogy meleg, ha egyébként egy fiú és egy lány harcol benne egy fiú szívéért. Nagyon izgulok az új kiadásért, várom és hálás is vagyok, hogy ez a regény ekkora lehetőséget kap.
Nagyon sokszínű szerző vagy, hisz írtál már kisebbeknek, felnőtteknek és legutóbb két ifjúsági történetet is. Mit várhatnak tőled az olvasók legközelebb? Van már ötleted a következő regényhez?
Van ötlet, sőt, el is kezdtem a novemberi NaNoWriMo keretében – majd hirtelen megbetegedtem, és azóta éppen csak lábadozom. Mindenesetre két határozott regényötlet van a fejemben, mindkettő YA korosztálynak szóló, az egyik fő témája az, hogy a szerelem, sőt, az igazi szerelem minden harcot megér, a másik viszont kimondottan egy barátságkötet lenne, két lány főszereplővel, akik nagyon jó barátok. (Szerintem még soha ennyit nem meséltem készülő művekről…)
*
*
Te mit tennél meg, hogy elnyerd a kamaszkori bálványod szerelmét?
Nelli évek óta álmodozik a nagy Őről, akit még a gimnáziumi színjátszókörben ismert meg. Az iskolában vonzalom ébred köztük, de K.M. leérettségizett és elballagott, a kapcsolatuknak vége szakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Az egykori tehetséges fiúból mostanra körberajongott színész lett, aki estéről estére a színházban kápráztatja el a közönséget.
Nelli csak távolról sóvároghat K.M. után, de a lelke mélyén biztos benne, hogy egyszer újra összehozza őket a sors. Amikor színház gyakornoki programot hirdet, a lány tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Belecsöppen a színészek, rendezők, ügyelők, súgók titokzatos világába. Megismeri az extravagáns, csupaszív Dittát, a gyönyörű és ravasz Biát, aki nemcsak az álompasit kész lenyúlni, de talán még az állását is. Na és még valakit, aki valahogy mindig ott van a közelében…
Ám az apja ultimátumot ad: Nelli csak hat hetet tölthet el a színházban, utána a cégénél kell elhelyezkednie.
Mire elég ez a néhány hét? Megtalálja a helyét a színházban?
Vajon lángot szíthat abból a szikrából, ami kamaszként olyan sokat jelentett?
Az egyetlen magyar színházas YA regény!
Less be a színfalak mögé, kövesd Nelli szívének útjait egy különös, csodálatos világban!
*
1986-ban született Budapesten. Iskolás kora óta ír, prózáival többször is részt vett Sárváron a Diákírók, Diákköltők Országos Középiskolai Pályázatán, ahol 2002-ben bronzminősítést ért el. 2009-ben az Aranyvackor meseíró pályázaton több száz nevező közül a legjobb harminc közé került, 2013-ban részt vett az Aranymosás irodalmi pályázaton, amelyben a nyertesek közé került.
Szerkesztő és íróiskolai oktató, imád szép pillanatokat lefotózni, van két macskája, gyakran dolgozik kávéházakban, rendszeresen sportol.
2014-ben jelent meg a II. Aranymosás Pályázat nyerteseként Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a Szívből, színből, igazán című regénye. Ezt követte 2015-ben a Kezdjetek el élni!, 2017-ben pedig a nagy sikerű Szelídíts meg!
2018-ban jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, a 6 hét a világ és a Válassz engem!
Blog: https://robertkatalin.blog.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/robert.katalin.iro/
Instagram: https://www.instagram.com/robert.katalin/
*