Rácz-Stefán Tibor új regénye egy érzelmes, romantikus-erotikus történet. Hunor már régóta ismeri Gergőt, aki kedves, figyelmes srác, csak egy gond van vele: elvágyódik Magyarországról. Mit tegyen Hunor? Elárulhatja a családjának, hogy mire vágyik valójában? És hol találja meg a boldogságot, Budapesten vagy Londonban?
A szerzőt hamarosan megjelenő művéről és első regénye újrakiadásáról kérdezte Róbert Katalin szerkesztő
Hamarosan megjelenik a Pokolba a jópasikkal! című köteted. Mesélj kicsit az alaphelyzetről és a két főhősről!
A nézőpontkarakterem Hunor, ő egy tizennyolc éves, félig roma származású srác. A családja nagyon erőlteti, hogy egyetemre menjen, de Hunor szívesebben lenne szakács. Ráadásul a srác évek óta szerelmes a bátyja legjobb barátjába, Gergőbe is. Az élete akkor lesz kissé bonyolultabb, amikor az anyukája vidéken tölti a nyarat, Gergő pedig beköltözik az üresen maradt szobába.
És mit mondhatnék Gergőről? Igazi jópasi, kívül-belül, de sajnos van vele egy gond: nem szívesen élne Magyarországon…
Ez a regényed ismét a kiadó Rubin Pöttyös sorozatába kerül. Milyen volt visszatérni több Vörös Pöttyös történet után ehhez a korcsoporthoz? Te mit szeretsz nagyon a New Adult könyvekben?
Baromi nehéz volt a váltás három Vörös Pöttyös könyv után. Teljesen más stílusban kell hozzáállni, sok esetben éreztem, hogy a YA-megoldásokat használom, ami ide nem passzol, így már a javításoknál is sok helyen kellett korrigálnom. Illetve, erotikus jelenetet sosem egyszerű írni, és míg egy Vörös Pöttyösben rácsukhatom az ajtót a párunkra pár csók után, itt bizony ezt nem teheti meg az ember.
A New Adult könyvekben sok mindent szeretek: szókimondóak, nagy a fókusz a karakterfejlődésen és persze a felnőtté váláson. Mert lehetünk akárhány évesen, a gyerekkorunkat sosem egyszerű lerázni magunkról. (Persze talán nem is kell megtennünk 🙂)
A fülszövegből is kiderül és te is elmondtad, hogy a regényben fontos kérdés a „menjek vagy maradjak?”, hiszen Gergő fontolgatja, hogy elhagyja Magyarországot. Te gondolkoztál már azon, hogy elköltözz? Mi vonzana és mi tartana itt?
A gimnázium utolsó évében meggyőződésem volt, hogy Londonba költözöm, ott akartam mindenképpen élni. Úgy egy évvel később egy újságíró-riporterrel beszélgettem, és ő azt mondta nekem, hogy lehet valaki bármennyire is jó egy idegennyelvből, a lehető legjobban, legszebben az anyanyelvén tudja kifejezni magát. Kivételek persze nyilván akadnak, de én úgy érzem, nem tudnék angolul írni, gondolkodni, élni.
És hát, bár Magyarországon nyilvánvalóan vannak problémák, de ez a hazám, szeretek itt élni. Ezzel együtt meg tudom érteni azt, hogy ki miért akar elmenni. És ki tudja, ha nem írással foglalkoznék, hanem szakács akarnék lenni, mint Hunor, lehet én is elgondolkodnék azon, érdemes-e itthon gürizni sokkal többet harmadannyi bérért…
Aki ismeri a regényeidet, tudja, hogy akár olyan szereplő is felbukkanhat egy-egy művedben, akit más történetből ismerünk. Ebben a kötetben is megjelenik valaki, akivel már találkoztunk?
Kifejezetten szeretem, ha pár régebbi karakterem visszatér, ha csak egy kicsit is. Most az Érints meg! c. antológiából megismert Boldi karaktere a visszatérő, akivel Hunor megy majd randizni a kötet elején. Tök jó volt újra Boldiról írni 🙂
Tudjuk, hogy nagyon sokszor hallgatsz zenét írás közben. Van olyan szám, ami számodra összekapcsolódik a Pokolba a jópasikkal!-lal?
Nem tudnék csak egy dalt kiemelni, sem soundtracket, bár az írás közben meglepően sokszor hallgattam a mexikói RBD zenekar dalait. Mostanában írás közben gyakran hallgatok francia vagy spanyol dalokat, mert az angol és a magyar dalszöveg el tudja vonni a figyelmem.
Írtál már többrészes könyvet, egykötetes művet és mind az oldaladon, mind antológiákban jelent meg tőled több novella is. Számodra melyik hossz a legkényelmesebb? Másképp állsz neki egy novellának, mint egy regénynek?
Imádok novellákat írni, de végső soron a regény áll hozzám közelebb. Novellának azokat a történeteket szánom, amik érdekelnek, megfognak, de nem annyira, hogy egy teljes regényt megtöltsek vele.
Igazából mindkettőnek ugyanúgy állok neki: tudom mi az eleje, a közepe és a vége, és tudom, hogy mit akarok elmondani a történettel. Utána hagyom, hadd vezessenek a karakterek.
Első köteted, a Fogadj el!, sokadik újranyomására kerül sor most ősszel, de ez most kicsit más lesz: a kötet a Vörös Pöttyös sorozatba kerül, és ennek keretében nemcsak új borítót kap a könyv, de extra tartalom is megjelenik benne. Milyen érzés volt újra ehhez a könyvhöz hirdetni borítótervező pályázatot? Mennyiben volt más, mint öt éve?
Őrületes érzés, hogy már harmadszor megy nyomdába a Fogadj el! öt éven belül. Amikor annak idején neveztem a történettel a II. Aranymosásra, álmomban se hittem volna, hogy ennyire megérinti majd az embereket a kötet. Jók az ilyen meglepetések 🙂
Két extra novella lesz benne, az egyik egy kibővített jelenet Áron és Dávid között. A másik pedig Áron és Dávid első csókját meséli el, de ezúttal Áron nézőpontjából. Utóbbit nagyon izgalmas volt megírni és szerkeszteni is, Kozma Réka nagyon sokat segített.
A borítótervező pályázat most teljesen más élmény volt, mert az eredeti borító közel áll a szívemhez, így talán akaratlanul is túl magasra került a léc. De úgy érzem, hogy a kiadó által is elfogadott terv méltó lesz Müller-Váczi Lívia munkájához.
Már dolgozol következő regényen, vagy még a mostani megjelenések kötnek le? Elárulod, hogy milyen téma vagy korcsoport az, amit tervezel?
Igen, már dolgozom egy új regényen, meg is próbálom a NaNót novemberben. A problémám az volt, hogy az ötletemet VP és RP korcsoportnak is meg tudtam volna írni, de nem tudtam melyik felé forduljak. Így mindkét stílusban megírtam kábé 4 ezer szót, és ez segített letisztázni, hogy itt a Rubin Pöttyös verzió lesz a nyerő.
Emellett szeretnék még írni pár novellát is, mert nagyon sok ötlet záporozik a fejemben.
Pokolba a jópasikkal!
A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?
Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék. Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.
Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…
Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül:
Menjen, vagy maradjon? Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat. London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.
Bármikor újrakezdheted az életed? Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…
„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog
Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.
Találj válaszokat a főhősökkel!
1988-ban született, marketing asszisztens és blogger.
Művei kortárs problémákat feszegetnek, olvasmányos, fiatalok számára is érthető formában. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép és a Szállj a dallal! nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon, az Élni akarok! pedig minden korábbit meghaladó intenzitással vette be az olvasók szívét.
Legújabb regénye, a Pokolba a jópasikkal! ugyanolyan társadalmi érzékenységgel nyúl a keményebb témák felé, mint az elődei, miközben végig szórakoztató, romantikus és könnyed marad.
Az író civilben népszerű könyves blogger, gondolatait havonta több ezren olvassák. Szabadidejében falja a könyveket, és nagy rajongója a minőségi sorozatoknak is.
Facebook: https://www.facebook.com/racz.stefan.tibor/
Blog: http://racz-stefan-tibor.hu/