Novák Vica édes, kalandokkal teli meséje az V. Aranymosás Irodalmi Válogatón tűnt fel. Minka, a történet főhőse új szobát kap fent az emeleten, és attól tart, a szülei idefent már nem is figyelnek rá, nem is adnak jóéjt puszit, hiszen nagylány lett, mindjárt iskolába megy. Ezért hatalmas vihart kíván, hátha anya felbukkan – csakhogy a vihar hatására Szélvész, egy különleges fiú bukkan fel, és hihetetlen kalandba viszi Minkát.
A szerzővel Szilágyi Ildikó szerkesztő beszélgetett
*
Az Aranymosás pályázat új felfedezettjeként beszélnél egy kicsit magadról és az íráshoz fűződő viszonyodról? Ez volt az első történet, amit írtál?
Magamról mesélni mindig a legnehezebb feladat 🙂 Azt hiszem, a „civil munkám” nem is állhatna távolabb az irodalomtól, hiszen egy pénzintézetnél dolgozom back-office-os ügyintézőként, ami sok szabályt és kevés alkotó feladatot jelent. Kicsit talán ezt kompenzálom az írással. Annakidején az Aranymosás viszonylag hirtelen ötlet volt, és nem is hittem, hogy sikerülhet. Az esélytelenek nyugalmával vágtam bele, mert ugyan nem ez volt az első írásom, de egy réges-régi fanfictiont és egy-két kósza novellát leszámítva az első történet volt, amit befejeztem. Pedig gyerekkorom óta írónak készültem, csak hosszú ideig megakadályozott a bizonytalanság, hogy vajon elég jó vagyok-e hozzá. Azóta tudom, hogy igazából nem ez a kérdés, hanem az, hogy elég kitartó vagyok-e. Most már úgy érzem, igen.
Mi inspirált a Minka és a felhőfoltozók megírására? Kiről mintáztad Minkát és barátját, Szélvészt? Vannak körülötted gyerekek, akiknek vagy akikről írtad a történetet, vagy esetleg saját gyerekkori élményekre támaszkodtál?
Az, hogy éppen a mese műfaja mellett döntöttem, annak köszönhető, hogy ez hagyja a legnagyobb teret a képzeletnek és a kreativitásnak. Egyfajta jutalomjáték, és izgalmas gondolatébresztő. Ilyenkor megpróbálom másképp látni a dolgokat, más szemszögből, ahogyan gyerekként láthattam. Ebből eredően leginkább saját gyerekkori élmények inspiráltak, így Minkának és Szélvésznek nem igazán volt „modellje”. Emlékszem, gyerekként sokszor felmásztam az ablakba, és pózoltam, amikor villámlott, mondván, hogy fényképeznek. A szelet pedig utáltam, úgyhogy örültem volna, ha valaki megzabolázza és palackba zárja. Főként ilyen emlékfoszlányokból építkeztem.
A mese azzal indul, hogy egy kislány saját szobát kap a házuk emeletén, ahol egyedül lesz, és ez félelemmel tölti el, viszont erről nem mer beszélni a szüleinek. Az alapszituációhoz hasonló helyzetben sok kisgyerek találhatja magát. A meséd hogyan nyújthat segítséget egy kisgyerek számára az ilyen konfliktusok megoldásában? Mennyiben szól a történeted a szülőknek is?
A mesék funkciója a szórakoztatáson túl mindig az, hogy segítsen a gyerkőcöknek feldolgozni a nehézségeket, problémákat vagy új helyzeteket, amikkel szembesülniük kell. Épp ezért remélem, hogy lesz olyan, aki Minkát végigkísérve a kalandokon, megtalálja a saját nefelejcsét, és vele együtt a bátorságot ahhoz, hogy kimondja azt, ami megijeszti vagy elszomorítja. Szerintem ez a történet a szülőknek is segítség lehet, mert talán – ahogy Minka szülei – ők sem gondolnak arra, hogy egy-egy pozitívnak szánt változás frusztrációkat okozhat a gyermeknél.
A könyvben felbukkannak még ezen kívül komolyabb témák, mint például, hogy Szélvészt, a kisfiút elhagyták a szülei. Szerinted mennyire fontos, hogy egy mese rázósabb kérdésekkel is foglalkozzon?
Fontosnak tartom, de szeretnék meghúzni egy határt. Csak olyan témát szeretnék érinteni, olyan nehézséget bemutatni, amit aztán valamilyen módon megnyugtatóan fel tudok oldani. Szélvészt valóban elhagyták a szülei, de új otthonra és barátokra talál Szeles-zugban. Szükség van a rázósabb témák érintésére, hogy kifejlődjön az empátiára való képesség, azonban arra is szükség van, hogy az utolsó oldalnál érezzék, minden jó, ha a vége jó.
A mesekönyvedben egészen eredeti ötletek, karakterek is szerepelnek, mint például a villámképész és a felhőfoltozók, de a kedvencem a Banya-derbi volt, ahol házhajtásban versengtek a boszorkák. Honnan jön az ihlet?
Mindenlében, a boszorkányom karakterét és a csirkelábakon álló kunyhóját Baba-Jaga, az orosz népmesék boszorkányának története ihlette, írás közben az ő témáját hallgattam Muszorgszkij remekművéből, az Egy kiállítás képeiből. Aztán elkezdtem agyalni rajta, vajon mi értelme lehet annak, hogy a boszorkák lábat növesztenek a házuknak? Ebből jött a Banya-derbi ötlete, hiszen ha a házaiknak van lába, akkor versenyezhetnének is velük. Reggelente, mielőtt munkába indulnék, órákat töltök azzal, hogy inspirációt keresek, olvasgatok, képeket és dalokat gyűjtök, ötleteket rakosgatok egymás mellé, mint egy kirakós darabjait. Néha illenek egymáshoz, néha nem.
Hogyan tetszenek az illusztrációk, ilyennek képzelted el a szereplőket?
Szimonidesz Hajni csodálatos munkát végzett! Eleinte nem tudtam, mire számíthatok majd, nem volt még részem ilyesmiben, hogy illusztráció készül arról, amit papírra vetettem. Szerencsére nem kellett csalódnom, az összes szereplő megelevenedik a rajzokon, és már néhány kedvencet is avattam. Fantasztikusak azok a képek, ahol Minka és Szélvész együtt szerepelnek, de a különféle lényeket is remekül megragadta.
Véleményed szerint milyen a jó mese? Van kedvenc meséd?
A jó mese nem direktben didaktikus, hiszen senki sem szereti, ha megmondják, mit gondoljon. A gyerekek sem. Mégis működnie kell segítőként, vigasztalóként és mókamesterként. Ismerősnek és biztonságosnak kell lennie, mint az elnyűtt plüssállat, amit az ovis mindenhová magával cipel, mert segít az érzelmi biztonság megteremtésében. Ezen kívül mindenképpen legyen benne kaland és rejtély! A szépség és a szörnyeteg meséje nagyon közel áll hozzám, minden formában és feldolgozásban. Gyerekként kedvenceim voltak az Égből pottyant mesék, a belőlük készült könyvet még ma is őrzöm. Nekem fontos volt, hogy legyen a történetekben valami különleges, valami újszerű, ami kíváncsivá tett. Az állatos meséket például sosem szerettem, ellenben az ismeretlen tájak, különös lényekkel benépesített világok nagyon vonzottak.
Az Érints meg! című antológiába, ami idén decemberben fog megjelenni a Könyvmolyképző Kiadónál, egy novellád is bekerült, rendkívül izgalmas, (Át)hangolókulcsok címmel. Elárulnál egy keveset a novelláról? Szemezel esetleg a romantikus műfajjal is, vagy ez csak egyszeri kaland volt?
Ahogy az a címből is sejthető, fontos szerepet kap a történetben egy gitár, és a fiú, aki megpendíti a húrokat – mind a gitáron, mind a hősnőnk szívében. Izgalmas tapasztalat volt ez a novella, és nagyon szeretnék még romantikus műfajban írni, de nagyon nehéz jól csinálni. Szerintem egy romantikus történet akkor működik igazán, ha a karakterek külön-külön is egyéniségek, ha egyénként fejlődnek, és ebből építkezik tovább a kapcsolatuk. Sajnos a novellába nem fért bele minden, amit kettejükről elmeséltem volna, az életük egy fordulópontján lépünk be a történetbe, ugyanakkor egy másik fordulópontnál hagyjuk őket magukra, izgalmas volna látni, hogyan tovább. Szóval, ki tudja, talán ha az olvasók megkedvelik az (Át)hangolókulcsok szereplőit, a jövőben írok róla, hogyan alakult a sorsuk.
Adnád-e regényírásra is a fejed? Ha igen, milyen zsánerben írnál?
Ó, abszolút! Pillanatnyilag három regényötlet foglalkoztat, kettő fantasy zsánerben, és egy, amit egyelőre nem igazán tudok kategorizálni. Leginkább steampunk díszletek között játszódó kalandregényként jellemezném.
A Minka és a felhőfoltozók története úgy végződik, hogy a folytatás lehetőségét is magában rejti. Vannak-e már terveid a jövőre nézve akár Minkáékkal, akár egy teljesen új mesekönyvvel, vagy esetleg felnőtteknek szóló regénnyel?
Minkáék következő kalandja már a laptopom egyik szupertitkos mappájában rejtőzik. Persze, ez még teljesen nyers, így nem árulnék el túl sokat róla, valószínűleg lesznek még változások benne. Ami biztos, hogy Minka és Szélvész együtt indulnak új küldetésre, amiben ezúttal a betűk sorsa a tét. Ezen felül foglalkozom az imént említett regényötletekkel is, most épp a három közül a legutóbbival, amiben egy tolvajlányból lett hercegnő egy herceget próbál elcsábítani, léghajócsaták és udvari intrikák közepette. Egészen jól halad, csak félelmetes ütemben fogy miatta a mangós kávé 🙂
*
Minka külön szobát kap, ami bizony megijeszti. Talán a szülei már nem is szeretik?
Azt kívánja, legyen hatalmas vihar, égzengős és villámlós, mert így anyukája mellé bújhat majd. A kívánságcsillag rákacsint, és a vágya beteljesül. Ám ekkor egy különös fiú állít be az ablakon át. Azt mondja, elszabadultak az elemek, és Minka az egyetlen, aki megállíthatja a véget nem érő égszakadást.
A szelek szárnyán útra kelnek, és különleges kalandokba keverednek, ahol csak a bátorság és az ügyesség segíthet abban, hogy helyrehozzák a galibát. És ki tudja, ha egyszer újra kisüt a nap, talán végül Minka azt is elmondhatja az anyukájának, ami a szívét nyomja…
„Hatalmas fantáziával megírt, szeretnivaló mese. Jó belekucorodni. Szerezzen örömet nektek is!” – Csukás István
A könyvet Szimonidesz Hajnalka illusztrálta
1989-ben született Várpalotán, és jelenleg is Veszprém megyében él. Közgazdaságtant és marketinget tanult, azonban gyermekkora óta írónak készül. Első komolyabb írásaként egy Jane Eyre utánzatot említ tizenhárom éves korából. Az interneten eleinte a Karcolat oldalon tette közzé novellakezdeményeit, majd a Merengőn tevékenykedett alkotóként és adminként. Később egy oktatási stúdióban szerkesztést és kiadói ismereteket tanult, 2011-ben a Pannon Lapok Társasága által megjelentetett mesekönyvben publikálták első meséjét. Az V. Aranymosáson a Rakéta Projektbe került, amelynek köszönhetően 2017-ben megjelenik a válogatón részt vett mesekönyve.
Facebook: https://www.facebook.com/novakvica/
Blog: https://tortenetekvagyunk.blogspot.hu/
Instagram: https://www.instagram.com/novak.vica/
*