Kozári Dorkával, a Cicakalandok sorozat szerzőjével beszélgettünk írásról, olvasásról, Marcsi legújabb kalandjairól és még Scrapbookról is!
– Kérlek, mesélj el egy kedves történetet, egy jó élményt, ami a könyveiddel kapcsolatban ért téged.
Szeretettel köszöntöm az olvasókat.
A legújabb élményem osztanám meg, mert bevallom, nagyon büszkévé tett. Ez két hete történt, egy társasutazás során, mikor a harmadik napon a beszélgetés arra terelődött, hogy ki mivel foglalkozik, és mondtam, hogy én többek között meseíró is vagyok. A társaságban volt egy gyermekpszichiáter hölgy is, aki felkapta a fejét a nevemre. Kiderült, hogy volt már a kezében a Cicakalandok sorozatom első kötete, mikor a terápiás csoportjaihoz keresett meséket. Azt mondta Marcsi történeteiről, hogy alkalmasak nem csak egészséges önértékelésű gyerekek számára, de olyan körben is használható, ahol fontos témaként merül fel a barátság, a szeretet. A meséim segíthetnek feldolgozni azt a problémát egy gyereknek, hogy valaki miért vagy miért nem a barátja, szerethető-e, és ha igen, mitől.
– Gratulálok! Ez csodásan hangzik. Karácsonyra jelenik meg a Cicakalandok harmadik kötete. Mi történik most Marcsival?
Most éppen a szerkesztőm, Varga Bea számítógépében ül, várja, hogy ő kerüljön sorra. Eközben, mivel nagyon melege van, gyakran nyalogatja a bundáját. 🙂
Egyébként nem véletlenül időzítettük a megjelenést karácsonyra. A harmadik kötet a téli ünnepkört fogja körüljárni. Marcsi megismeri a havat, összebarátkozik egy hóemberrel, Borkával, a gazdijával együtt várja a Mikulást, átéli a Szenteste varázsát, és Szilveszterkor még egy hős tettet is végrehajt. Aztán persze jót mulatozik farsangkor a barátaival.
– Ez nagyon érdekesen hangzik 🙂 Meséken túl várhatunk tőled regényt is?
Igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt. 🙂
– Mennyire követed nyomon a magyar meseírók munkásságát? Volt olyan, aki inspirált?
Örömmel figyelem, hogy az utóbbi években nagyon sok új mese közül válogathatnak a szülők és a gyerekek. Amennyire lehetséges, igyekszem követni az új megjelenéseket.
Kiadónk szerzői közül Csukás Istvánt talán említenem sem kell, hiszen ő gyerekkori kedvenc és nagy inspiráló, de szívesen olvasom a velem együtt indult meseírókat is, Lovranits Júliát, Palásthy Ágnest, K. László Szilviát.
És természetesen más meseírók munkáit is figyelem. Nagy élmény volt találkoznom Marék Veronikával a Könyvfesztiválon. Varró Dani stílusát nagyon élvezem, Mészöly Ági és Gévai Csilla meséit elbűvölőnek találom.
– Íráson túl mivel töltöd a szabadidőd? A scrapbook szeretetedről már hallottam. 🙂
Igen, szerencsére jó pár hónapja belépett az életembe ez a hobbi. Régóta kerestem már azt a foglalatosságot, ami nem igényel ördöngös tehetséget, mégis kézzel tudok alkotni benne.
A jó scrapbook, ha őszintén és szívből jön, tulajdonképp olyan, mint a jó mese. Hiszen a fénykép köré szövünk egy oldalt, vagy akár egy egész albumot, ahogy a mesében is a valóság egy pillanata köré szövünk egy történetet. A mese attól lesz hiteles, ha ott van benne a valóság egy szikrája. Ez adja a talajt, a bázist, amire aztán egy egész világ felépíthető, amely által könnyebbé válik a valóság befogadása is. A scrapbookban ez a bázis a fénykép, és a díszítéstől, az egyéni elrendezéstől és a hozzá írt kommentektől válik a saját teremtett világunkká.
– Ha most tanácsolhatnál valamit a tíz, és a húsz éves énednek, mi lenne az?
Nem tanácsolnék nekik semmit, mert még ne adj’ Isten megfogadnák, és akkor talán egész máshogy alakítják az életük, és mára nem tarthatnék ott, ahol most tartok. Viszont szívesen visszamennék hozzájuk, egy kicsit csöndben figyelni az életüket, a mindennapjaikat.
– Bölcs meglátás. Az I. Aranymosás egyik győzteseként mit tudnál javasolni azoknak, akik most jelentkeznek a pályázatra?
Olvassanak sokat. Írástechnikát, szépirodalmat, és mindenféle zsánerirodalmat, még olyat is, ami távol áll az ízlésüktől. Olvassanak rossznak kikiáltott könyveket is, és tanuljanak meg véleményt alkotni. Írjanak, és legyenek türelmesek. Nem biztos, hogy az első, kamaszkori írás eléri az Aranymosás egyre erősebb követelményszintjét. Próbálják ki magukat mindenféle stílusban, és írjanak az írás öröméért is. Nem minden a megjelenés.
– Az interjút készítette: Rácz Tibor –