November 29-én megjelenik Kae Westa: A démon és a papnő című regénye a Vörös pöttyös sorozatban. Ennek alkalmából beszélgettünk az írónővel.
Az interjút Varga Bea készítette.
*
Úgy tudom, már régóta írsz. Mikor kezdődött ez a szerelem? Hány éves korodban?
Az alsó tagozatos tanító nénim jegyezte meg először, hogy „ebből a kislányból író lesz”. Harmadikos vagy talán negyedikes lehettem, amikor saját vers kategóriában indultam egy versmondó versenyen. Tizenegy éves korom táján fordultam a próza felé, az első „regényemet” hamar meg is írtam – azóta is bánom, hogy már nincs meg, de a koncepcióra még emlékszem. És persze én is buzgón körmöltem mindenféle fanficet és crossovert, bár akkor még sejtelmem sem volt róla, hogy így hívják őket.
Egy amatőr irodalmi oldalnak is tagja vagy. Mióta vagy jelen abban a közösségben, és hogyan fogadták, hogy megjelenik a könyved?
Öt és fél éve lehet. Röviddel a fiam születése után bukkantam az Imagine-re, és a kedves fogadtatás maradásra bírt. Sokáig adminkodtam az oldalon, és a mai napig rengeteg barátom és olvasóm kerül ki az egykori vagy mostani tagok soraiból. Az utóbbi időben csökkent az aktivitásom arrafelé, hiszen már nem feltöltésre írok, de a tavaszi ajándékozós megmozduláson például örömmel vettem részt. Ennek eredménye, a Szönza című kisregény itt, az Aranymosás oldalon is olvasható.
A megjelenés kapcsán az hatott meg leginkább, amikor többen is jelezték, mennyire inspirálónak érzik a példámat, és hogy újult erővel vetették bele magukat az írásba. De gratulációt is rengeteget kaptam.
A Könyvmolyképző íróiskolájában is megfordultál. Mi az, amit hozzátett a fejlődésedhez?
Nem túlzás azt mondani, hogy évekkel felgyorsította. Rámutatott azokra a területekre, ahol erősödnöm kellett – olyan területekre, amiknek addig a létezését is csak sejtettem. A folyamatos bátorítás és a társaimtól jövő ösztönzés hatására kezdtem el kiegészítésképpen írástechnikát olvasni, de emellett a mai napig bele-belenézek az egyes kurzusok anyagába.
A démon és a papnő számodra inkább szerelmi történet vagy kalandregény?
Szerelmi történetnek indult, némi alibi jellegű kalandozással. Aztán – elsősorban a lelkes kritikák hatására – rádöbbentem, hogy a románcnál jóval több lehetőség rejtőzik ebben a világban, ezekben a karakterekben. A végeredmény, azt hiszem, egy olyan hősfantasy lett, ahol inkább a cselekményen van a hangsúly, de a romantika is végigvonul rajta.
Van olyan jelenet a könyvből, amit különösen szeretsz, vagy valamiért emlékezetes volt a megírása?
Igen, van egy a vége felé, ami számomra az egész történet csúcspontját jelentette. Rettentően megviselt a megírása, azóta is más szemmel olvasom, mint a könyv többi részét. Ezen kívül, azt hiszem, minden olyan jelenetet különösen szeretek, ahol felbukkan a kedvenc szereplőm, Loghor nagymester alakja.
A fantasy a kedvenc tereped? Vagy más zsánereket is szeretsz?
Olvasóként vegyes az ízlésem. Egy jó fantasy abszolút elsőbbséget élvez, ha új könyvet keresek, de a legutóbbi két olvasmányom egy szépirodalmi mű és egy ifjúsági regény volt, mindkettő magyar szerző tollából. Íróként egyelőre nem tervezek elrugaszkodni a fantasytől, inkább a zsáneren belül keresem azt a közeget, ahol frisset, a megszokott sablonokon túl mutatót lehet alkotni. Már vannak elképzeléseim, de időbe telik, amíg kikristályosodnak.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
A következő történetem három kötetet foglal magába – az elsővel már elkészültem, épp a másodikon dolgozom. Közben lassan, óvatosan alakítom azt a közeget, ahová a későbbi regényeimet szeretném helyezni. Sokat olvasok és képzem magam, mert hiszek a folyamatos fejlődésben, abban pedig biztos vagyok, hogy a megírandó történetek sosem fogynak el.
Kinek ajánlod A démon és a papnőt?
Elsősorban azoknak, akik szereplőközpontúan olvasnak – szeretnek olvasás közben kedvencet választani maguknak, aztán pedig izgulni érte –, illetve azoknak, akik keveslik, ha egy regényben minden a romantikus szál körül forog. Nyugodt szívvel ajánlom mindazoknak is, akik eddig nem vettek fantasyt a kezükbe, de nyitottak az újdonságra.
A családod hogyan fogadta, hogy írsz?
A szüleim alighanem boldogok voltak, hogy problémamentes gyerek vagyok, akinek elég egy füzet és egy toll, és máris jól elvan, de mára mindketten lelkes olvasóim lettek. A férjem első pillanattól támogat, nemcsak biztató szavakkal, de roppant gyakorlatiasan is, például leviszi a gyerekeket a játszótérre, ha írós időre van szükségem. Kétéves kislányom még nem igazán érti, miért nem engedem, hogy „segítsen”, kisfiam viszont amikor épp nem sárkányharcosnak készül, akkor írónak.
Vannak „írós szokásaid”?
Sok ismerősöm hallgat zenét írás közben – én inkább előtte teszem. Olyat választok, ami kellően felpörget, ha több munícióra van szükségem, esetleg iszom egy tejeskávét. Ötleteléshez szoktam felhasználni a telefonom hangrögzítőjét, séta vagy akár vasalás közben. Elsőre persze furcsa volt visszahallgatni, de úgy tapasztaltam, hangosan gondolkozni igen hatékony, sok gordiuszinak hitt csomót elvágtam már így.
Mit tanácsolnál a pályakezdő íróknak?
Talán azt tartom a legfontosabbnak, hogy ne féljenek tanulni. Az írástechnika nem egy merev szabályrendszer, ami megköt és szájba rág, inkább olyan, mint egy jól felszerelt játszótér. Persze, annak is megvan a maga szépsége, ha az ember kimegy a közeli betonplaccra egy labdával, de egy vidámparkban jóval több a lehetőség és az izgalom. Ha pedig szigorú és konstruktív kritikusra bukkanunk, az illetőt célszerű aranyba foglalni – jó vastagon, hogy ne menekülhessen.
Köszönjük a beszélgetést!
***
A démon és a papnő már előjegyezhető a Könyvmolyképző kiadó márkaboltjában.
Könyvbemutató: november 29. 12 óra, Trafó
Szeretettel várunk mindenkit!