Interjú: Heteira

A hold vonzása című novelláskötetbe vérfarkasokról szóló romantikus-erotikus novellák kerültek. Az egyes történetek a világ különböző országaiba repítik az olvasót, más-más szereplők, helyzetek kelnek életre a lapokon, amelyek részben a helyi vérfarkas-mondákra épülnek. Róbert Katalin évek óta bűvöli el az olvasókat Heteira néven, online publikált történeteivel, most újragondolt és kötetbe rendezett a novellái közült tizenegyet.

A szerzővel Sereg Gitta és Sztrinkó Réka beszélgetett

 

Miért éppen vérfarkasokról szólnak ezek a novellák?

Én személy szerint sok mitológiai lényhez vonzódom (pl. ott vannak a sárkányok… és írtam már vámpírral és tündérrel is…), viszont tény, hogy rengeteg vérfarkasos történetem van. Izgalmasnak tartom a farkas-ember határt a viselkedésben, azaz azt, hogy a farkas tudatos, vagy az embernek vannak más ösztönei is, mint az emberéké. Emellett a szereplők közötti (falkán belüli és emberekkel szembeni) dinamikát és az alakváltással járó lehetőségeket is szeretem.

A vérfarkas-mondák onnan indultak, hogy ez egy átok, kezelhetetlen őrjöngés, gyilkos vágy. De időközben sokat alakult a vérfarkasok „megítélése” a popkultúrában, és megzabolázható veszéllyé, a bennünk rejlő erővé alakult, amit ilyen-olyan okokból megtanulhat uralni az alakváltó. Viszont ebben rengeteg íróként a lehetőség. Hat-e a hold a történetem vérfarkasára? Van-e olyan, amikor nem tud magának parancsolni? Erősebb-e, könnyebben gyógyul-e, mint az emberek, és ezt a környezete inkább csodálatosnak, ijesztőnek vagy zavarónak tartja? Nagy a játéktér, és én íróként nagyon szeretek játszani.

Hogyan jött a kötet ötlete, és hogyan állt össze végül a novelláskötet?

Varga Bea, a Könyvmolyképző vezető szerkesztője volt az, aki bíztatott, hogy állítsak össze egy novelláskötetet a meglévő szövegeimből. Ő volt az is, aki a fő szervezőelvet meghatározta: legyenek misztikus-romantikus, ezen belül is vérfarkasos történetek. Felmerült, hogy egy háttérvilágot járjunk körbe több novellával, de végül az az irány nyert, hogy minden novellában más a háttérvilág és a helyszín is – amitől sokkal változatosabb lett A hold vonzása.

Én alapvetően Magyarországon és az USA-ban játszódó történeteket írok, most viszont a novellák válogatása során azt is végiggondoltam, melyiket milyen országba lehetne helyezni. Ez pedig maga után vont több dolgot is az átírásban: a helyi viszonyokhoz igazodás mellett a helyi vérfarkasmondákat is megnéztem.

Nagyon sok (több mint ezer oldalnyi) szövegből tudtam válogatni, amiket először úgy szűkítettem, hogy vérfarkasos legyen, ne mondjuk realista. Utána megnéztem, hogy milyen korcsoportnak szól az adott novella, mert akadnak gyereket nevelő vérfarkasaim is, viszont a New Adult korcsoportot választottuk a kötetnek, tehát inkább az egyetemista, vagy önálló élet elején álló karakterek játszhattak most. Az is nagyon fontos volt, hogy mennyire érthető, követhető egy olyan novella, ami fanfiction volt előtte, azaz épít-e az eredeti történet alapjaira, és ha igen, mennyire könnyen átírható módon. (Sokkal könnyebb egyébként a háttérvilágot módosítani, mint mondjuk a szereplők személyes, az eredeti történetben megélt élményeit. Erről a Téli Mondocon 2023-n tartok is egy előadást.)

Készítettem magamnak egy listát, és ezzel kezdtem dolgozni az átírások során. Új országot, hátteret, alapokat kaptak a szereplők, ami időnként a konfliktusaikon, vágyaikon is alakított. Minden novellát átírtam, a legtöbbnek a fele-kétharmada változott. Ez egy gyors és nagyon intenzív munka volt augusztus-szeptemberben.

A kötetben szerepelnek magyar, új-zélandi, amerikai vérfarkasok, de járunk Norvégiában, Németországban, stb. is. Mi alapján választottad ki ezeket az országokat?

Az egyes történetek fő konfliktusa, jellege alapján igyekeztem egyfelől passzoló mondát, másfelől passzoló nemzetiséget vagy országot találni. Nyilván általánosítás azt mondani, hogy minden norvég ilyen vagy olyan, de azért valamennyire a történet hangulata és helyzete megidézett bennem egy-egy országot. Hollandiában például a nagyon elterjedt, egyetemista lakóközösség volt ez a kapcsolódási pont, Németországhoz egy kicsit katonás, elég szigorúan szervezett rendszert passzítottam fejben, aminek célja az alakváltók számon- és rendbentartása, szükség esetén (kényszer)szelídítése.

De Új-Zélandnál pont a maori legendák voltak, amik megfogtak: olvastam egy regényt, ami ott játszódott, és szóba kerültek tündérek, sárkányok, akikben az őslakosok hittek, és ez alapján kezdtem utánajárni, mi lehetett itt a vérfarkas-vonallal. Vagy az egyik amerikai történet alapja a zöldkártya-házasság, azaz egy olyan egyezség a szereplők között, ahol valaki a kiutasítást kerülheti el a házasság révén. Hát, ez eléggé tipikus USA.

Hogyan kutattad az egyes novellákhoz a mitológiai hátteret?

Az a helyzet, hogy az internet korában már vannak jó módszerek arra, hogy elmélyedjünk egy-egy hiedelemben. Ráadásul sok ország örömmel gyűjti össze a néprajzi emlékeket, a folklór részét képező mondákat. Úgyhogy a kutakodás otthon történt, mindenféle nyelvű oldalakon, meg persze fordítási segédletekkel.

Bizonyos elemek, főként európai hiedelmek több országban is jellemőzek vagy több módon is megjelennek. Itt kiválasztottam, hogy mit hová kapcsoljak. A norvég és az új-zélandi történet épít a legerősebben a helyi mitológiára, az egyik magyar történet pedig a magyar folklórra, de ennek már korábban utánanéztem, mert az Érints meg! antológiába ugyanebben a világban játszódó történetet írtam.

Ezek a novellák eltérő világokat és szereplőket mutatnak, de van olyan téma, ami a kötetben több novellában is megjelenik?

Tagadhatatlan, hogy vannak „visszatérő” témáim, amik több történetemben előkerülnek. Ilyen például az előítéletek leküzdése és az (ön)elfogadás. Ha ismert egy novella világában a természetfeletti, akkor biztosan nem fog mindenki egyszemélyként tapsolni annak, hogy létezik. De akad olyan történet is, ahol a vérfarkasok fordulnak előítélettel az emberek felé, akár abban sem biztosak mindig, hogy jó ötlet (volt) előbújni.

Másfelől a másság mindig olyasmi, ami nehézségeket szül. Ha valaki mondjuk egyetlen alakváltó a családjában, vagy akár a közösségben, ahol él, akkor azzal is gondja lehet, hogy elfogadja saját magát. Vagy megtalálja az útját, rájöjjön, hogy mit kell tennie. Ezek olyan témák, amikkel szívesen foglalkozom íróként, akár csak emberekről, akár emberekről és mitikus lényekről írok.

Írni nehéz, sokat lehet hallani arról, hogy halogatnak az írók, rád ez jellemző volt a kötet írása közben?

A hold vonzása elkészülése egy vad vágta volt nagyon szoros határidővel. Az eredeti szövegeket az elmúlt évek során írtam, kényelmes tempóban, de mivel én úgy szeretek írni, hogy ha megfog a történet, akkor szinte csak ezzel foglalkozom, nekem a kényelmes tempó is elég gyors alkotást jelent. Ehhez képest most az átíráshoz szükséges kutatások (nemcsak a mitológia, de az adott ország egyetemi szokásai vagy éppen az, hogy mikor megy le ott a nap…), maga az átírás és a szerkesztés is nagyon gyorsan kellett, hogy elkészüljön. Ha halogatok, most nem foghatnák az olvasók a könyvet a kezükbe.

Viszont tény, hogy az írás meg az „ihlet” nem egy annyira egyszerű dolog. Én például nem szeretek magamat kényszerítve, szenvedve préselni ki mondatokat. Én azt élvezem, amikor úgy ömlenek a szavak, mintha megnyitottam volna egy csapot. Ennek a „kivárása” tűnhet halogatásnak néha, de összességében hiszek abban, hogy az írást élvezni kell, és én így élvezem.

Melyik novelládban lennél a legszívesebben vérfarkas, és miért?

Hú, ez izgalmas kérdés, mert két szempont merült fel bennem: hol mit jelent a vérfarkasság, azaz milyen képességeket vagy plusz erőt ad, illetve hol hogyan viszonyulnak a vérfarkasokhoz. Például van olyan, ahol emberként erős, valamint cuki farkassá tud változni, ami segít neki megnyugodni, az elméjét elcsendesíteni, az élményeket feldolgozni, de mondjuk a társadalom kiveti magából, és emiatt el kell hagynia az otthonát (ez a Hogy azok ott fent bekaphassák).

Vagy van, ahol végül is a fogadó fél, akinek a vérfarkas főhős elmondja, hogy ő alakváltó, elég jól viszonyul a hírhez, de maga a vérfarkas nem tud teliholdkor ellenállni az átalakulásnak, és még gyilkolási vágy is van benne (ez az Én nem félek) vagy pedig a volt falkája zaklatja őt és a párját a mai napig, mert nem tudják elfogadni, hogy az emberek között akar élni (ez a Vérfarkas a szomszédom).

Azt hiszem, teljesen ideális állapotok nincsenek sok helyen, de az Egyensúly világa nem rossz. Itt a társadalom elég elfogadó, és igyekeznek segíteni az alakváltókat, például az egyetemistáknál megállapítják, hogy alfa vagy béta adottságokkal rendelkeznek-e, és támogatják a falkaösztönt. Ha pedig ez nem lenne elég (mert a hősünknek nem elég), van külön vérfarkasokra specializálódott jógaoktató. És mivel én is szeretem a jógát, szerintem ez igen hasznos 😀 Ja, meg Hollandiában vannak: hát én szívesen élnék Hollandiában! 😀

A másik pedig az a világ, amelyik már az Érints meg! kötetben is megjelenik: itt a természetfeletti lények létezése ismert, a gazdaság, a szolgáltatóipar ehhez igazodott, de a falkában élés, a régi szokások megtartása teljesen elfogadott. A hold vonzásában a Született vezető című novella játszódik ebben a világban, és kiderül, hogy a városi lét és a természet is összeegyeztethető, meg az emberekkel (sőt, egyeseknek ugye vámpírokkal) való párkapcsolat és a farkasvérűség is.

Szóval, ha alakváltóvá kell lennem, azt hiszem, ezt a két világot választanám. Érdekesség: az egyikben a család, a másikban a választott család nagyon fontos. Úgy tűnik, én szeretem a farkasok falka-létét.

Maradtak még vérfarkas-történetek a számítógépeden? Esetleg más mitikus lények…?

Maradtak bizony! Valójában szerintem még egy kötetnyi vérfarkas biztosan van, és emellett amúgy alakváltó rókák vagy tündérek is imádnák, ha sokan olvashatnának róluk. Ennek ellenére nem biztos, hogy még egy novelláskötet lenne a következő lépésem, hanem esetleg valamilyen szexi, misztikus-romantikus regény…

De bármit tervez is Heteira, előtte még Róbert Katalinnak van egy tartozása: a Lélekfény folytatása.

 

Heteira: A hold vonzása

Mi a közös egy csendes norvég szigetben, egy nyüzsgő új-zélandi városban, a budai hegyekben és San Francisco utcáiban?
Hogy rejtélyes vérfarkasok járják őket…

Tizenegy vérpezsdítő, megható és izgalommal teli misztikus-romantikus történet vár az olvasóra.
A szerelem mindig elképesztő csoda. Néhol ősi harcosokkal néznek szembe, néhol a társadalom tiltásával vagy különös gyilkosságok elkövetőivel. Máskor csak egy elkóborolt macskát keresnek, esetleg választ a kérdésre, hogy ki mellett lehetnének igazán boldogok.
Kire számíthatsz, ha nem a szerelmedre?

Heteira lebilincselő történetei évek óta ejtik rabul az olvasók szívét. Ez a különleges novellaválogatás számtalan országba kalauzolja el az olvasót, mítoszokra és legendákra épít, de nagyon is emberi történeteket mesél a szerelem megannyi arcáról.

Kíváncsi lettél? Kattints ide, és olvass bele!
Szeretnél többet megtudni a keletkezéséről? Nézd meg ezt a videót!

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (3 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük