Hétvégén lesz a könyvbemutató, és megjelenik az Ezüsthíd. Az első rész, az Enigma megjelenése hatalmas siker volt. Milyen érzés volt ez elsőkönyves íróként? Hogy fogadta a családod?
Meglepődött mindenki. Legfőképp én, azt hiszem. Nehezen képzeltem el, hogy mindezt az én könyvemnek sikerült elérni, de minden nap előttem volt a bizonyítéka. Elég racionális vagyok, hamar visszatértem a földre, de akárhányszor eszembe jutott később a dolog, mindig úgy éreztem, hogy egy buborékba kerültem, ami sosem pukkanhat ki. Hogy pár centivel a talaj felett lépkedek. Ezt éreztem újra ma délelőtt is, amikor láttam, hogy az Ezüsthíd egyetlen nap alatt tizennégy helyet ugrott előre a Libri előrendelési sikerlistáján. Remélem, hogy legalább annyira fogják szeretni, mint az Enigmát!
A családom mindig támogatott. A távolság miatt sajnos legtöbbször csak lélekben, de még ma is anyukámat és a nővéremet hívom minden apró örömhírrel, amelyet az Enigma megjelenése hozott magával.
A bemutató utáni hetekben naponta jöttek az olvasók levelei, és mind arról az élményről szóltak, amit én szereztem nekik az Enigmával. Azt hiszem, erre vágyik mindenki, aki „tollat ragad”. Hogy azzal, amit leír, hasson az emberekre.
Az első kötetben Lena még ismerkedik a képességeivel. Az Ezüsthídban mennyire bomlik ki az érző képesség?
Több rossz dolog is történik Lenával az Ezüsthíd elején, amik hatnak mind a személyiségére, mind a képességére. Ezután anélkül kezd el kibontakozni, hogy valójában felfogná, mi is történik. Hamar elkapja a gépszíj, és ezt az újra felfedezett, nagyobb erőt arra kezdi el használni, hogy minél több embernek segítsen. A történet során fokozatosan egyre több jel utal arra, hogy Lena ereje megnőtt, de az utolsó oldalon derül ki, hogy valójában mennyire.
Alex a második kötetben is szerepet kap?
Alex nélkül nem lenne történet. Ő egy olyan karakter, akit lehet utálni és imádni egyszerre. Akit minden lány meg akarna javítani egészen addig, míg megismeri, mert utána kiderül, hogy ő így jó, ahogy van. Arrogáns, türelmetlen, néha oltári nagy bunkó, ugyanakkor hűséges, jó a szíve, és meghalna azokért, akiket szeret. Sosem hajlandó feladni. A legmeghatározóbb jelenetek egyik főszereplője az Ezüsthídban, szóval igen, jókora szerepe van.
Milyen volt az Ezüsthíd megírása? Máshogy láttál neki, vagy ugyanazokkal a módszerekkel dolgoztál?
Az írást nehezebbnek éltem meg ezúttal. Rengeteg dolog avatkozott közbe, amelyek miatt sokszor nem tudtam haladni az elején, de szerencsére ez idővel megváltozott. Fejben sikerült „átállnom”. Már nem a való világ volt az elsődleges, hanem a történet formálása. Egyre több időt vettem el más tevékenységektől, hogy írhassak, és ettől meglepően jól éreztem magam.
Az elején kicsit megijedtem, mert az Enigmával végig lineárisan haladtam. A fejezetek szép sorjában készültek el, nem voltak kanyarok vagy törések. Ellenben az Ezüsthídnál leírtam mindent, ami eszembe jutott, és egy külön dokumentumként mentettem el. Pár hónap múlva már majdnem húsz ilyen fájlom volt, és ez tovább gyarapodott. Úgy éreztem magam, mintha egy puzzle-t próbálnék összerakni, amelynek hiányzik még pár darabja. Idővel ezek is meglettek, minden nagyobb és kisebb részt sikerült egymásba fűznöm, míg a történet végül kerekké vált.
Van valami személyes kötődésed ehhez a történethez?
Hosszú ideje a mindennapjaim része, szóval igen. Sosem álmodtam a szereplőimmel vagy ilyesmi, de amikor írtam, akkor tényleg velük voltam. A fejükben. Van ebben némi tudathasadásos feeling, de én nagyon bírtam. Izgalmassá vált az élet.
Van kedvenc jeleneted az Ezüsthídból?
Több is. Szerettem írni Sebastian karakterét, az ő jelenetei szinte kivétel nélkül a kedvenceimmé váltak a tartalmuk ellenére is. Igaz a mondás, hogy a sötétségben van valami vonzó. A romantikus részek közül a két kedvencem, amikor Lena és Alex börtönben vannak. Az első alkalom rosszul végződik mindkettejük számára, de a második már nagyon jól. Ezért köszönet illeti Moskát Anitát, a szerkesztőmet, ő vett rá arra, hogy elképzeljem, és megírjam azt a részt.
Ha jól tudom, ezt a történetet munka mellett írtad. Ez sokban nehezítette az írást?
Jóval lassabban ment, és munka után gyakran nehéz volt átállni. Az Enigmát alig négy hónap alatt írtam meg, míg az Ezüsthíd majdnem két évbe telt. De éreztem benne a folyamatot. Az egymást követő részek összekapcsolása után az események már toltak előre, egyre gördülékenyebben haladtam. Már nem számított, ha fáradt voltam, ha fájt a szemem a dupla hosszú ideig tartó monitorszuggerálástól, írtam. Amikor már éreztem, hogy közeledik a vége, kivettem egy hét szabadságot, beültem a könyvtárba, és reggeltől késő délutánig írtam, miközben tombolós zenét hallgattam. Ezután hazamentem, és folytattam. Imádtam azt a hetet. A bizonyosság hete volt. Egy pontosan hét napig tartó lépés, ami kijuttatott a fényre.
A fantasy a kedvenc tereped, vagy másféle regényt is tervezel?
Sosem gondolkodom regénytípusokban. Írom, ami eszembe jut, aztán később behatárolom, hogy hová tartozik. Persze gondolkodtam már rajta, hogy mi az én stílusom, melyik megy nekem a legjobban, de nem vagyok elég régi motoros, hogy ezt felismerjem. Addig is, próbálkozom, és ami nem megy, arról előbb-utóbb úgyis leesik, hogy nem nekem való. Most valami teljesen más típusú regényen kezdtem gondolkozni. Egyelőre gyártom hozzá a darabkákat, és drukkolok, hogy megtaláljam magamban ugyanazt a jó ösvényt, amire az Enigma és az Ezüsthíd is rálépett.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Szeretnék repülőre ülni, és egyedül elutazni egy jó messzi helyre. Új dolgokat kipróbálni, sorsfordító élményeket, tapasztalatokat szerezni. Szeretném, ha egyszer erre lenne bátorságom is. Szeretnék jó sok könyvet írni, de még nem tudom, hogy mit hoz a jövőm. Egyszerre egy lépéssel is célba lehet érni. Ez az új mottóm, amit nagy erővel próbálok alkalmazni az életem más területein is. De a jövőben sem felejtem el az olvasóimat. Az Enigma és az Ezüsthíd összes sikerét ők tették lehetővé, ők azok, akiknek a jövőben leginkább meg szeretnék felelni.
Köszönjük az interjút! 🙂
-vb-
***
Helena Silence könyvei kedvezményesen kaphatók a Könyvmolyképző kiadó márkaboltjában.
A könyvbemutató most szombaton (22-én) 15 órakor lesz a Trafóban. Szeretettel várunk mindenkit!
