Interjú: Greff Magdi

Greff Magdi az V. Aranymosás Irodalmi Pályázaton tűnt fel Helló, Belgium! című regényével, ami hamarosan Húzós szerelem címen kerül a boltokba. A sportról és szerelemről szóló ifjúsági regény különlegessége, hogy a rendszerváltás előtt játszódik, így egyszerre idéz meg egy előző korszakot, és mesél olyan általános érvényű érzésekről és vágyakról, amik megszólítják a mai fiatalokat. A Vörös Pöttyös sorozatban megjelenő kötet középpontjában egy mindent meghatározó kajakverseny, hatalmas és összekuszálódó érzelmek állnak.

A szerzővel Szaszkó Gabriella szerkesztő, író beszélgetett

Elsőkönyves íróként biztos hihetetlen élmény lesz a kezedben tartani a könyvedet. Mikor döntöttél úgy, hogy író leszel? Hogyan született meg benned a gondolat?

Annak ellenére, hogy az írás valamilyen formában mindig része volt az életemnek, nem előre tervezett, tudatos döntés volt, hogy író leszek. Már gimnazistaként is írtam, főleg azért, mert úgy éreztem, hogy az emlékeimet rögzítenem kell valahogy az utókor, de legalább saját magam számára. Nem naplót írtam, hanem a megtörtént eseményeket kicsit kiszínezve, átalakítva kitaláltam egy tökéletesebb kalandot magamnak. Ezek a történetek sok szempontból hasonlítottak egymásra, például abban, hogy egyiket sem fejeztem be, mert menet közben elveszítettem a lelkesedésemet vagy egy újabb rögzítendő kaland jött a képbe. Aztán a munkám miatt is kapcsolatban maradtam az írással, illetve sokszor segítettem a férjemnek, gyermekeinek is minden féle fogalmazási feladat kapcsán.

Végül ez lett a vesztem, mert a férjem bíztatására kezdtem el ismét írni, amikor néhány évvel ezelőtt lett egy kis szabadidőm. Rám jellemzően nem csak úgy nekiálltam, hanem úgy gondoltam, hogy ha már belekezdek, akkor most már nem csak magamnak írok, hanem publikálni is szeretnék. Elolvastam néhány írástechnikai könyvet, de éreztem, hogy ez így kevés lesz, mert továbbra sem értek az íráshoz, mert az olvasottakat nem tudtam átültetni a gyakorlatba. Így elkezdtem keresni, hogy hol lehetne az írást tanulni és rábukkantam a Könyvmolyképző íróiskolájára. Az alapozó kurzus éppen akkor indult és a felvételihez kellett egy már meglévő mű eleje, de a most megjelenő regény akkori elejével nem mertem pályázni, úgyhogy írtam gyorsan egy mesét. Sikerült a felvételi és légyegében ezzel hivatalosan is elindult az írói pályám. Azóta az életem meghatározó része lett az írás, és bár van civil szakmám, amit szintén szeretek és szívesen csinálok, de az írás nélkül már nem tudnám elképzelni az életemet.

Úgy tudom, a regényedet személyes élmény ihlette, és hosszú utat tett meg a kiadásig. Mesélnél nekünk a háttérről, hogy mi is indított el annak az útján, hogy elkezdd a személyes élményeidet papírra vetni és regényt formálni belőle?

Valóban hosszú utat tettünk meg, mire eljutottunk idáig a regénnyel. Kétszer pályáztam az Aranymosáson, másodikra sikerült bekerülnöm a Rakéta projektbe és most itt vagyunk. A történetet, pontosabban a háttérvilágot valóban személyes benyomások ihlették, hiszen a saját kamaszkorom időszakában játszódik és egy olyan sportág életébe enged bepillantást, amelyet én is éveken keresztül versenyszerűen űztem. Ennek ellenére nem mondhatnám, hogy a regény a személyes élményeim bemutatása, mert a kalandok, amiket a szereplők átélnek, azok nem történtek meg velem.

A regényen végigvonul a sport szeretete, a versenyzés életszerű élményei. Mesélnél nekünk kicsit a kajakos múltadról? Mennyi ideig sportoltál versenyszerűen? Milyen lenyomatot képzett ez az életeden?

A kajakozás ma is meghatározó része az életemnek, ahogy az volt kamasz koromban is. A sportolás, különösen a versenysport határozott kereteket ad az ember életének. Az iskolás éveim szigorú időbeosztás szerint teltek, mert össze kellett hangolni az edzéseket a tanulással, nyári szünetben egész nap a vízitelepen voltunk, a verseny szezonban pedig minden hétvégén versenyekre jártunk. A tanuláson és sportoláson kívül nem sok szabadidőnk maradt, ennek ellenére, ha újra élhetném a kamaszkoromat, akkor sem választanék mást. A sportolással szerzett élettapasztalat számtalanszor segített már különböző élethelyzetekben, főleg amikor kitartásra volt szükség.

A Húzós szerelem egyik legkülönlegesebb vonása, hogy a szocializmus idején játszódik, így a mai fiatalok kicsit betekintést nyerhetnek ebbe az időszakba, és egyfajta időutazást élhetnek át az olvasás közben. Mennyire munkált benned tudatosan írás közben, hogy „bemutasd” nekünk ezt a korszakot?

Eleinte egyáltalán nem volt tudatos. Egyszerűen csak így volt természetes, hogy mivel a szocializmus időszakában kajakoztam, ehhez a korhoz kötöttem a történetet. Csak bőven az írás közben tudatosult, hogy olyan kort és témát választottam, ami nagyon biztonságos, mert átéltem és az emlékeim alapján hitelesen be tudtam mutatni. És utána már be is akartam mutatni, tehát egy idő után már igyekeztem a lehető legtöbb jellegzetes, korhű részlettel színesíteni a regényt.

A Húzós szerelemben központi téma a szabadság korlátozásának megannyi formája. Mennyiben éltél át te is ehhez hasonló érzéseket?

Nyilván maga az akkori rendszer önmagában a szabadság korlátozása volt, de nekünk, akik benne éltünk, ez a mindennapokat jelentette. Persze ismertük, hogy Nyugaton, más országokban hogyan élnek, így jól tudtuk, hogy a rendszer korlátoz minket. De amúgy az életemben nem volt több korlát, mint amennyi az ember életében normálisan jelentkezik akár a családja, vagy munkahely, vagy egyéb kapcsolatai következtében.

A regényedben hatalmas élményként élik meg a szereplők az utazást, a világ megismerését. A te életedben is fontos az utazás, más kultúrák megismerése?

Szeretek utazni, de nem nélkülözhetetlen része az életemnek. Arra gondolok, hogy nem ez az elsődleges elképzelésem a szabadidőm eltöltéséről, nem érzem a vonzást, az ismeretlen felfedezésére. Ettől függetlenül elég sokat utazom és sok helyre eljutottam már. Gyakran visszajárok azokra a helyekre, ahol már jártam és jól éreztem magam korábban. A regényben az utazás azért óriási élmény a szereplőknek, mert akkor szinte lehetetlen volt Nyugatra jutni, és valóban azokban az években nekem is különleges dolog volt elmenni akár Bécsig is.

Ahogy a főszereplőt, Rékát megismerjük a regény során, igen kitartó, határozott elképzelésű, mégis érzékeny lány képe tárul elénk. Mivel tudjuk, hogy a saját élményeid ihlették a történetét, akkor a főszereplő, Réka mennyiben hasonlít rád, mennyire formáltad meg benne saját magadat?

Szerintem senki sem hinne nekem, ha azt állítanám, hogy nincs hasonlóság köztem és Réka között, főleg úgy, hogy a történet nézőpontja egyes szám első személy, tehát a legközelebbi írói nézőpont az adott karakterhez. Valóban azok a tulajdonságok, amiket említesz megvannak bennem is, de Réka mégsem „én”. Nem is akartam, hogy „én” legyen, és erre tudatosan figyeltem. Ettől függetlenül, akik jól ismernek, azok megtalálhatnak a történetben, ehhez csupán a többi karakter egy-egy tulajdonságát kell felismerniük. Szerintem valahol minden író így van ezzel, hogy egy-egy karakterében jelenik meg önmaga egy-egy tulajdonsága. És pont azért nagyszerű élmény az írás, mert nem kell önmagadat megírnod, bárki lehetsz.

Mesélj nekünk egy kicsit a két fiúról is, akik mind a ketten elbűvölő karakterek. Szőke és Ádám közül melyikük áll hozzád közelebb? Őket esetleg valós személyek ihlették?

Ahogy Réka sem valós személy, úgy sajnos a két fiú sem. Náluk még azt sem mondhatom, hogy valós személyek ihlették őket, inkább csak azt, hogy mind Szőke, mind Ádám karaktere több valós személyről szerzett benyomásaim alapján jött létre. Például Szőke különleges szemét egy kedvenc filmszínészem ihlette, míg a gunyoros félmosolyát egyik ismerősömtől, a flegmaságát meg egy másik ismerősömtől kapta. Ádám karaktere is hasonlóképpen alakult ki. A történet megírása során sokat változtak ők is, egyes tulajdonságaikat elvesztették, illetve színesedtek újabbakkal. Mindkét karaktert nagyon szeretem, így egyikük sem áll közelebb hozzám. Inkább azt mondanám, hogy Ádám sok fejtörést okozott és sajnálom, hogy végül ő lett az, akinek a rossz döntéseket kellett meghoznia. De hát ilyen a karakterek élete, ki vannak szolgáltatva az író kényének-kedvének.

Hamarosan az olvasók kezébe kerül a könyved, milyen érzések kavarognak benned azzal kapcsolatosan, hogy nemsokára értékelésekkel fognak bombázni az olvasók?

Valóban kavarognak az érzéseim. Izgulok, kíváncsi vagyok, szóval kicsit olyan ugrás az ismeretlenbe érzés.

Min dolgozol most? A továbbiakban is tervezel megmaradni a sportos, ifjúsági zsáner mellett, esetleg más témák felé is kitekintesz majd?

Dolgozom már az új regényemen, és ez is sportos témájú lesz. Egyelőre megmaradok emellett az zsáner mellett, mert otthonosan mozgok ezen a területen, sok tapasztalatom van és nagy élmény számomra ebben a témában írni. Viszont érdekelnek más zsánerek is, és több ötletem is van, olyanok is, amik inkább a felnőtt korosztály számára lehetnek majd érdekesek.

Húzós szerelem

Különleges regény a sportról és a szerelemről.

Réka kajakozik, és állatorvosi egyetemről álmodik, ám a szocializmus alatt egy dezertőr gyereke az utolsó, aki bejuthat egyetemre. Egyetlen esélye a sportösztöndíj, és egyetlen dobása egy verseny Belgiumban. A csapattal tart egy furcsa, örökké jegyzetelő fickó, és egy undok orosz versenyző. Képes lesz Réka megnyerni a versenyt, ahol a jövője a tét? Ha mindez még nem lenne elég, feltűnik a színen Szőke, egy vagány új sporttárs, de Ádám, a régi barát is másféle érdeklődést mutat.Melyikük a nagy szerelem?

Réka izgalmas utazásra indul, ahol nem csak a vízen kell helyt állnia, de a szívügyekben is, mert nem minden az, aminek látszik, egy olyan korban, ahol minden szóra vigyázni kell.

Greff Magdi

Író, adószakértő, az V. Aranymosás pályázat résztvevője. 1971-ben született Budapesten, jelenleg családjával a Szentendrei-szigeten él. A szakmai anyagok írása mellett szórakoztató ifjúsági és sport témájú történeteken dolgozik. Első regénye 2017. őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.