Interjú: Chiara

A VII. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve Chiara különleges, izgalmas hangon megírt, erotikus regénye. A Pillangólányban egy zárkózott, nehéz terheket cipelő, tizenkilenc éves lány és a tanára talál egymásra. A szerelem nyelve az erotika mellett a versek lesz közöttük. A regény egy lírai hangon elmesélt, mágikus realizmusba hajló, romantikus történet.

A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett

*

Egy nagyon izgalmas kézirattal tűntél fel a VII. Aranymosás Irodalmi Válogatón. Hogyan született meg a regény ötlete, miből indultál ki?

Konkrétan sajnos már nem emlékszem. A regény elején szerepel Adytól egy vers, azt hiszem, mikor ezt a verset olvastam, felébredt bennem egy érzés, egy hangulat, ennek nyomán született meg bennem Virág karaktere – egy lány, aki bármit megtenne a felejtésért. Amikor írni kezdtem, még nem tudtam, hova vezet majd a történet, abban sem voltam biztos, lesz-e belőle valami, utána viszont érdekelni kezdett a folytatás – vajon egy olyan lány, aki semmit nem vár és semmit nem remél, képes megváltozni? Jöhet-e bármi, ami visszavezeti az életbe, megtörténhet-e, hogy újra, tiszta szívből élni akarjon? Van-e remény akkor, amikor az ember már feladta? Azt hiszem, végül ezeknek a kérdéseknek a nyomán állt össze bennem a történet.

 

Ha jól tudom, nem ez volt az első regényed. Milyen írós múlt áll mögötted, milyen műfajokban próbáltad már ki magad?

Sok mindenben kipróbáltam magam: még gyerekként mesét és verses mesét is írtam, kicsit idősebbként néhány fanfictiont, egyperceseket, novellákat, néha kiszalad belőlem egy-egy vers, bár nem hiszem, hogy ebben túl jó lennék. Természetesen regényekkel is próbálkoztam, több befejezetlen történetem is lapul füzetekben és még régi írógéppel írt lapokon.

Felnőttként írtam – illetve manapság is írok – rövid egyfelvonásos színdarabokat vagy épp mesejátékokat, leginkább diákszínjátszó csoportoknak, ezek némelyike vidám, de akad köztük komorabb, komolyabb mű is, bár drámaírónak azért véletlenül sem nevezném magam. Az igazi szenvedélyem a regényírás, zsánert tekintve pedig jelenleg a romantikus-erotikus, nagyon szeretek ilyen történeteket írni, akár könnyedebbek, akár komolyabbak.

 

Ki az a Chiara, ki rejlik a név mögött? Mesélsz egy picit magadról?

A párommal élek együtt egy picike kertes házban a szülővárosomban, Nyíregyházán. Nyolc éven keresztül színházban dolgoztam, izgalmas és érdekes része volt ez az életemnek, sok különleges embert ismerhettem meg. Úgy három és fél éve mondtam fel, azóta csak alkalmi munkáim vannak. Nem nagyon járok el sehová, nem vagyok kifejezetten társasági ember, persze akadnak barátaim, akikkel bármikor örömmel találkozom, és ha nem vesznek körül túl sokan, olykor még a nyelvem is megered, ami igaz akkor is, ha a családommal vagyok.

Az olvasáson kívül nincs semmilyen hobbim, bár szeretek filmeket és sorozatokat nézni, de az életem java részét az írás – vagy éppen a történeteimen való agyalás – tölti ki, és ez nagyon boldoggá tesz, mert amióta megtanultam írni, nem akadt semmi más, amivel foglalkozni szerettem volna. Ha jobban belegondolok, néha kicsit olyan, mintha nem is annyira a valóságban, hanem inkább a történeteim világában élnék. Ahogy a bátyám szokta olykor mondani: „hugi, te nagyon fura vagy”.

 

Milyen élmény volt az Aranymosás pályázat? Végigkövetted, vagy inkább csak a végén kapcsolódtál be?

Követtem a pályázatot az első pillanattól fogva, tehát minden reggel, amikor részletre lehetett számítani, ültem a gép előtt, és heves szívdobogás közepette körülbelül másodpercenként frissítettem az oldalt. Magát az élményt leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy „hullámzó”. Minden reggel tele voltam bizakodással és reménnyel, aztán mikor kikerült egy-egy részlet, jött a kétségbeesés, néha szomorúság, olykor lemondás, a részleteket olvasva a kétség, hogy vajon az én történetem megüti-e a mércét, a véleményeket olvasva pedig a félelem, hogy vajon az én történetemet – ha ugyan kikerül – milyennek látnák mások. Aztán újra a bizakodás és így tovább.

Amikor kikerült a Pillangólány első fejezete, először csak hihetetlen boldogság volt, és egy kis büszkeség is, hogy sikerült, majd szinte rögtön azon izgultam, hogyan lesz tovább. A lektorira való várakozás mind az elsőnél, mind a másodiknál eléggé idegtépő volt. Folytonos bizonytalanság, reménykedés vagy épp beletörődő feladás, néha pedig „lesz, ami lesz” alapon nyugalom. Szóval nem volt egyszerű, de szerencsére megérte. Leírhatatlan, hogy mit éreztem akkor, amikor kiderült, hogy a kiadó igent mondott a kéziratomra – egy nagyon régi álmom vált valóra, és ezért azóta is minden pillanatban mérhetetlenül hálás vagyok.

 

Egy blogbejegyzésben írtál arról, milyen sokat jelentenek neked a versek, és hogy ennek köszönhetően Virág és Gábor is időnként idézetekkel beszélget a Pillangólányban. A regényben felbukkanó versek mind a fejedben vannak, vagy írás közben utána kellett nézned egy-egy idézetnek?

Nagyon szeretek verseket olvasni, sokszor és sokat szoktam, így mind a fejemben vannak, a történet pedig előcsalogatta őket, bár azért nem mindig emlékeztem pontosan, néha csak egy sor ugrott be, vagy épp maga a verscím, de az idézet csak töredékesen, illetve persze azért mindig ellenőriztem, hogy pontosan emlékszem-e a szavakra.

 

A regényben megjelenik egy tabuként kezelt téma: tanár és diák szerelme. Szívesen választasz íróként olyan témát, ami tabu vagy akár megbotránkoztató is lehet?

Nem törekszem kifejezetten erre, inkább néha „besikerül”. Ha egy történet lehetőséget ad olyan témára, amit egyébként tabunak tekintünk vagy épp megbotránkoztató lehet, nem állok ellen, inkább megpróbálom belőle kihozni a legtöbbet, másfajta nézőpontot keresni, túllendülni azon, hogy valami tabu vagy nem.

Szerintem a világban nagyon sok minden nézőpont kérdése, kívülről nehéz, talán lehetetlen mások helyzetét pontosan ismerni, így aztán még ha nem is szándékosan, de hajlamosak vagyunk arra, hogy tévesen vagy elhamarkodottan ítéljünk. Amikor egy történetben felmerül egy tabu, és azt a maga mélységében látjuk, esetleg meg is értjük, az talán figyelmeztet minket arra, hogy ne ítéljünk könnyelműen, hogy általában véve több megértéssel és elfogadással forduljunk egymás felé, és szerintem ez jó dolog.

Nem szeretnék spoilerezni, de annyit talán elárulhatunk, hogy a történet szerint sokszor egy-egy ember, találkozás vagy nagyon erős érzelem határozza meg a sorsunkat, megfordíthatja az egész életünket. Éltél már meg olyan pillanatot, amit te sorsfordítónak éreztél?

Igen, bár az adott pillanatban azt hiszem, még nem tudtam, inkább utóbb visszatekintve látom, hogy egy-egy pillanat, ami elindított egy változást, végül merre vezetett, és hogy az ott és akkor sorsfordító volt. De szerintem ez sokszor így van: amikor átéljük, még nem tudjuk, hogy akár egy találkozás vagy egy döntés milyen hatással lesz majd az életünkre, amikor azonban visszanézünk, látjuk, hogy ott és akkor a világ fordult velünk egyet.

 

Az elmúlt időszakban jó sok minden történt veled íróként: Kozma Rékával megszerkesztettétek a regényt, borítótervező pályázatot hirdettél és még az írói neved is megváltozott. Milyen volt ez a sok élmény?

Izgalmas, tanulságos, kicsit félelmetes, legtöbbször pedig még mindig hihetetlen. Kicsit olyan, mintha kinyílt volna a világ, minden tekintetben. Új embereket ismerek meg, új dolgokat tanulok magáról az írásról, felfedezhetem, mennyi munka húzódik meg egy könyv kiadása mögött. Ezek nagyon értékes és izgalmas tapasztalatok, hálás vagyok, hogy mindennek a részese lehetek.

A másik oldalról pedig meghatottan figyelem, hogy milyen sokan várják a könyvet, és persze folyamatosan izgulok a fogadtatás miatt. A Pillangólány már fent van a Molyon, és bevallom, előfordul, hogy csak nézem hitetlenül, hogy az oldalon, ahol évek óta böngészek olvasnivalók után, most ott van az én történetem is. Úgy gondolom, igazából még mindig nem fogtam fel, hogy mindez tényleg megtörténik, csak próbálom megélni, átélni, aztán egyszer talán majd eljön az a pillanat is, amikor visszanézek, és már elhiszem, hogy mindez nem csupán egy gyönyörű álom volt.

 

Nemcsak a Pillangólány jelenik meg tőled, hanem a kiadó karácsony, Meghitt pillanatok című antológiájába is írtál egy novellát. Mit kell tudnunk erről a történetről?

A történet nagyon röviden az álmainkról szól, és arról, hogy csak akkor érhetjük el őket, ha teszünk is értük. Kicsit bővebben egy különleges, furcsa bakancslistáról, bátorságról, hóesésről, első csókról, és még arról is, hogy a szerelem olykor a legváratlanabb pillanatban talál ránk. Ennél is bővebben – és konkrétabban – Flóráról, egy tizenhat éves lányról, aki nagyon szeret álmodozni, cselekedni azonban nem mer. A történet azzal indul, hogy életében először a cselekvés mellett dönt, aztán pedig kiderül, hogy mindez hova vezet.

 

Van már terved, hogy milyen lesz a következő regényed? Esetleg dolgozol is valamin?

Igen, van tervem, tulajdonképpen több is. Nehéz is volt dűlőre jutnom magammal, hogy melyik kerüljön először sorra, de végül sikerült, így már bele is vágtam az írásba, bár még nagyon az elején tartok. Ha minden jól megy, a következő történetem könnyedebb hangvételű lesz, mint a Pillangólány. Lesz benne egy csipetnyi varázslat, egy különleges művészkávézó, sok humor és persze szerelem, illetve reményeim szerint izgalmas és érdekes szereplők.

*

Pillangólány

Mennyit ér a szerelem?

Virágnak különös titka van, ami elszigeteli mindenkitől. Olyan, mint egy kecses, sötét árnyék, aki a homályban rejtőzik, és keresi a feledést.
Belé bárki hatolhat, de megközelíteni nem hagyja magát.
Vonzódik a tanárához, de mégis kerüli őt.
Ám egy véletlen találkozás meglepő helyzetbe fordul át.
Gábor, aki sötét, bűnös titkot cipel a szívében mintha lelátna a lány lelke mélyéig, és érezné minden rezdülését. Szokatlan módon találnak közös hangot: verseken keresztül üzennek.
Az érzések egyre forróbbak és felkavaróak, ám vallhatnak-e arról, amiről nem lenne szabad?
Kialakulhat-e szerelem tanár és tanítvány között?
Mi lesz, ha Gábor rájön Virág megdöbbentő titkára?
A sodró lendületű, szenvedélyes erotikus regény a magyar költészet útjain barangol, Chiara, a szerző könnyű kézzel vezeti az olvasót; a mágikus realizmusba hajló történet hatalmas élmény lesz a különleges romantikára vágyó női olvasóknak.

A regény a 7. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes kötete.

Veszélyes vágy és pusztító szenvedély – egy tiltott szerelem magával ragadó története.
Ismerd meg sorsukat!
Szeress az őrületig!

*

Chiara

1987-ben született Nyíregyházán. 2008-ban Érzések nélkül címmel novellaválogatása jelent meg a Pedagógiai műhely című folyóiratban, 2015-től pedig versei és rövidebb írásai a Kelet-Magyarország című napilapban. Rendszeresen ír egyfelvonásos darabokat és mesejátékokat amatőr társulatoknak, diákszínjátszó csoportoknak és iskoláknak.

2014-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház bemutatta Jonatán és a többiek című gyerekdarabját; a produkció meghívást kapott a budapesti Thália Színház 2014/2015-ös évad előadásai közé.

Regénye, a Pillangólány a VII. Aranymosás Irodalmi Pályázat nyertes műve.

Facebook: https://www.facebook.com/kia.iro/
Blog: https://papirsziv.wordpress.com/

*