Interjú: Bódai-Soós Judit

Bódai-Soós Judit hamarosan megjelenő mesekönyve több mint mese: az ínycsiklandó sütik nemcsak a történetekben kapnak szerepet, hanem beköltözhetnek az olvasók konyhájába is. Ugyanis minden meséhez tartozik egy recept, amely alapján a család közösen elkészítheti a finomságokat.

Zserbógolyótól mézes-mákos finomságon át egészen habcsókig szó esik itt sokféle édességről – és sokféle kalandról. Most pedig a szerzőt kérdeztük a Sütimesék megjelenése kapcsán.

Az interjút Róbert Katalin készítette

 

A hamarosan megjelenő Sütimesék egy olyan kötet, amelyben minden történetben szerepet kap egy süti, és ezt az olvasók akár el is készíthetik a könyvbe került receptek alapján. Hogyan született meg a kötet ötlete?

Az ilyen ötletek jellemzően minden előrejelzés nélkül, teljesen váratlanul, meglepetésszerűen pattannak ki a fejemből. Így történt ez a Sütimesékkel is néhány évvel ezelőtt. Egészen pontosan nem is sütis mesék volt az alap ötlet, hanem általában kajamesék, vagy egy kicsit kulturáltabban fogalmazva: gasztro-mesék. Ráadásul nem is egy mesekönyv jutott eszembe, hanem rögtön egy sorozat. Arra gondoltam, hogy a sorozat egyes kötetei egy-egy szűkebb vagy tágabb gasztro-témához kapcsolódnának, és egymástól független történeteket tartalmaznának. (Sütimesék, Főzelék-, Sajtos-, Pogácsa-, Krumplis-, Tojásos-, Saláta-, Torta-, Gyümölcsös-, Tésztás-, Egészséges Kaja-, Egytál-, Lepény-, Muffin-, Palacsinta-, Túrós-, Minden mentes -, Vega-, Diétás-, Csokis-, Lekváros-, Diós-, Gombás-mesék… stb.)

A recepteket Kálmán Tündi készítette: hogyan dolgoztatok együtt? Te vitted neki a mesét, vagy ő állt elő egy jó kis édességgel, ami megihletett?

Amikor az ötlet kipattant a fejemből, Tündinek éppen volt egy gasztroblogja (azóta már leállt vele). Nagyon kedveltem a receptjeit, a stílusát. Gondoltam egyet és írtam neki, hogy lenne-e kedve együttműködni velem. Ő pedig örömmel vállalkozott rá. Addigra már eldöntöttem, hogy a sorozatot a sütikkel indítom, és meg is született az első sütimesém, a Hangyányi segítség. Receptem viszont nem volt hozzá.

Közösen ötleteltünk Tündivel, hogy milyen fajtájú sütikről írjak, ő küldött egy csomó receptet, én meg válogattam közülük. Igyekeztünk viszonylag egyszerű recepteket összegyűjteni. Az első meséhez pedig kértem tőle egy saját kreálmányt. Biztos, hogy nem volt könnyű dolga, hogy megalkossa a mesehű süteményt, de megoldotta ezt is. Mondjuk, ez a recept bonyolultabb is a könyvben szereplő társainál. A vándor-muffinhoz viszont saját receptet használtam, mert ott konkrétan a muffin-sütés közben jött az ihlet. Mondjuk kellett hozzá a kisfiam is, aki nem szereti a sütőtököt, de a muffin bejön neki.

A rajzok Imelda Green illusztrációi

Neked van gyerekkorodból közös, családi sütisütis emléked? Esetleg olyan recept, amit máig szívesen készítesz el?

Gyerekkoromban a kalács volt a fő sütemény. Nagy kedvencem máig a bogyiszlói tejfölös kalács. Apu édesszájú volt, ezért anyu minden hétvégén sütött valamit, néha hétköznap is. Viszont én máig hadilábon állok a kelt tészták készítésével, ezért a bevált receptjeim, amiket szívesen készítek, nem a gyerekkori klasszikusok. Az egyik ilyen pont a sütőtökös muffin.

Ami viszont a mesekönyvben is szerepel és anyukám repertoárjában is ott volt, sőt, a nagymamáméban is, az a linzerkarika. Ennek az elkészítésében már egészen kicsi koromban szívesen segítettem. Szaggattam a tésztát, aztán a kisült formákat én ragasztgattam össze házi baracklekvárral. Mindig ugyanannyi lyukas tészta ment a sütőbe, mint teli, mégis jellemző volt, hogy a végén páratlanul maradt néhány darab. Vagy a sütő tréfált meg bennünket, vagy apukám türelmetlensége, esetleg valami pákosztos mesebeli manócska. 🙂

A Könyvmolyképző Kiadónál most jelenik meg az első mesekönyved, de nem ez az első publikációd. Hol találkozhatnak meséiddel, verseiddel az olvasók?

Túl nagy nyilvánosságot nem kaptak az eddigi könyveim, lévén kisebb kiadóknál jelentek meg, de azért többnyire szépen el is fogytak. Nálam még akad néhány példány, illetve az Élő Irodalom – Élő Könyv és a Gyémántfelhő Kiadó kínálatában található még a korábbi könyveimből.

Ezeken kívül folyamatosan publikálok Romániában, a Corvin Kiadó gyermekirodalmi kiadványaiban, és nem utolsó sorban itthon, a Dörmögő Dömötör magazin alap Dörmi-meséit is én írom 2015 óta.

Alkalomszerűen más hazai és határon túli irodalmi lapok hasábjain olvasható még néhány írásom, mikor honnan érkezik éppen felkérés, illetve szülőfalum, Bogyiszló hírlapja is rendszeresen közöl az írásaimból.

A Dió Magazin és a Pinky Manó online folyóiratoknak állandó szerzője vagyok. Csak a lapzártákat tudjam folyton észben tartani…

Nemrégiben találtunk egymásra a friss HELMA Kiadóval, ahol e-book és hangoskönyv formában jelent meg sok írásom, így például a látásproblémákkal élőkhöz is eljuthatnak valamilyen módon a történeteim.

És mivel foglalkozol, amikor nem mesét írsz?

Család, gyerek. Éppen házat veszünk, ami eléggé dominánsan jellemezte a 2021-es évünket. Mielőtt a kisfiam megszületett, magántanárként oktattam a matematikát érettségire készülőknek. Előtte iskolában is tanítottam egy kicsit, aztán a szociális szféra világában merültem el, de most már főállású író vagyok. A nyomtatásban megjelenő írásokon kívül megrendelésre egyedi meséket, verseket írok és szakszöveg-írást is szoktam vállalni.

Milyen élmény volt a szerkesztés? Általában te mennyit javítgatod a meséidet, mielőtt a nagyözönség elé tárod őket?

Azt hiszem, hogy jól viseltem a szerkesztést. Hibák mindig vannak, azokat javítani kell. Amit én nem veszek észre, azt vegye észre a szerkesztő, hiszen ő más szemszögből tud rálátni. Így van ez rendjén. Ilyesmin én biztosan nem fogok megsértődni. Én magam is sokat javítgatom az írásaimat.

Mielőtt nyomdába került a könyv, megkaptam, hogy nézzem át, még az utolsó pillanatban is lehet benne javítani, de én csak végigsimogattam a tekintettemmel, mert tudom, hogy nekem ilyenkor már nem szabad elolvasni, tuti, hogy a felét átírnám. Így jártam egyébként a Visszafelé szaladó fákkal, az első megjelent regényemmel. Alaposan próbára tettem a kiadó türelmét, legalább tíz „végleges” változat született. Aztán a végén már nem volt hajlandó többet javítani. De én a nyomtatott könyv egyik példányát is telefirkáltam utólag a javításaimmal. Igazán végleges változat majd csak akkor lesz, ha már nem élek, és nem tudok belenyúlni. De ez nem jelenti azt, hogy esetleg örök elégedetlen lennék, egyszerűen csak fejlődöm, tanulok, változom, és amit egykor így írtam, azt később már másként írnám. Jó volt az úgy is, ahogy elsőre kijött.

A verseimmel kapcsolatban viszont kritikusabban fogadom a szerkesztők elképzeléseit. Főleg a gyermekverseknél nagyon fontosnak tartom a ritmust, amire különösen ügyelek íráskor, és ezt nem hagyom a szerkesztőnek megbolygatni azért, hogy egy-két szót kicserélhessen. Viszont hajlandó vagyok átírni, ha meg tud győzni annak fontosságáról.

Láttál már minden illusztrációt? Hogy tetszenek a képek? Neked mennyire élnek a fejedben a szereplők képszerűen, amikor írsz?

Igen, mielőtt nyomdába indult a könyv láttam az illusztrációkat. Szerintem szépek, elevenek, modernek. Biztosan tetszeni fog a gyerekeknek. Az én stílusom kicsit „retróbb” ennél, de hát én Füzesi Zsuzsa illusztrációin nőttem fel, és például Haui képi világát is nagyon szeretem. Imelda Green munkáit eddig nem ismertem, de örülök neki, hogy most erre is lehetőségem nyílt.

A szereplőket elég jól látom magam előtt, amikor írok (mint ahogyan akkor is, amikor bármilyen könyvet olvasok), de nem probléma számomra elfogadni azt, ha az illusztrátor másmilyennek jeleníti meg őket, mint amilyenként bennem élnek.

Neked melyik a kedvenc sütid a kötetből? Ehhez tartozik a kedvenc meséd is?

Talán a zserbógolyó. Nagyon egyszerű elkészíteni, ez tényleg gyerekjáték, és abszolút hozza a klasszikus zserbóízt. Rám egyébként jellemző, hogy mindig eltérek valamennyire a fix receptektől, szóval azokat leginkább csak irányadónak tartom, ezért én például a golyókat nem darált dióban forgatom meg, hanem olvasztott csokiban. Úgy még zserbósabb.

Szorosan ott van egyébként második helyen egy másik klasszikus, a linzerkarika.

A mesék közül a habcsókosat érzem legközelebb magamhoz. Valószínűleg azért, mert Huba álmodozó, fellegekbe vágyó természete áll hozzám a legközelebb. Sose jellemzett, hogy két lábbal állnék a realitás talaján.

Milyen történetekre számíthatunk még tőled? Dolgozol most valamin?

Természetesen. Sőt, egyszerre több könyvön is dolgozom. Az aktuális hangulatom határozza meg, hogy éppen melyiket írom, emiatt aztán mindegyik befejezése nyúlik, mint a rétestészta. A Könyvmolyképző Kiadónál viszont már várakozik egy mesekönyvem, amiben két cica járja az országot egy egészen különös és varázslatos járgánnyal. Tervezem majd ezt is folytatni. Illetve van ott parkolópályán egy másik történet is, amiben egy hosszú-hosszú létra kap fontos szerepet.

Folytatom a Kajameséket is, most a főzelékek vannak terítéken. Azt hiszem, hogy ezzel leszek készen leghamarabb. Írok egy időutazós ifjúsági regényt, és egy felnőtteknek szóló romantikus regényem is készül. Folyamatosan írom emellett a Babasimogató verseskötet verseit, amit kismamáknak (és nagymamáknak) szánok, nem zárva ki persze az apukákat és papákat sem. Ebben rímekbe szedem a csepp gyermekekkel kapcsolatos hétköznapi eseményeket, mert saját tapasztalatom, hogy mondókázva könnyebb és vígabb a pelenkázás, fürdetés, stb. Készül az Állatsimogató verseskötet is. Aztán van még két vicces készülőben lévő könyvem, de minden poént azért nem akarok előre lelőni.

Rengeteg ötlet és terv várakozik még egy-egy firkapapírra vázolva, csak legyen időm mindet megírni!

 

Bódai-Soós Judit: Sütimesék

Ide süss! Mese még soha nem volt ilyen finom…

Égre vágyó habcsók, kincset őrző zserbógolyó, óriáskeksz, vándorló muffin, hiú linzerek és mákhiányos mézes-mákos süti. Talán cukrászda nyílt meseországban? Az ám! De még milyen! Életre kelt sütemények, és mellettük izgalmas kalandok és finom sütireceptek. Mindez egy könyvben, hat önálló történetben, hat recepttel kiegészítve. Édesszájú mesefalók álma.

Bódai-Soós Judit könyve a közös mesélésen túl kiváló családi programot nyújt, amihez nem is kell messzire menni, csak a konyháig. A kötetnek köszönhetően a gyerekek megismerkedhetnek a konyha világával, a süteménykészítés örömeivel és azzal a mesebeli sikerélménnyel, hogy a jól végzett munka gyümölcsét meg is kóstolhatják és meg is oszthatják másokkal.

Kóstolj bele te is ezekbe a különleges mesékbe!

Kattints ide, és olvasd el az első mesét!

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 10.0/10 (2 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük