Bessenyei Gábor negyedik regénye jelenik meg idén ősszel – ami az első ifjúsági regénye lesz. Az első csók és egyéb démonok főhőse, Eppel Patrik tizenhat éves, már nagyon szeretne közel kerülni egy lányhoz, és úgy tűnik, a suli legszebb lánya viszonozza az érdeklődését, amikor Patrik anyukája megbetegszik, és mivel ez a betegség nem evilági eredetű, Patrik hirtelen két nehézség között találja magát: egyszerre kell megküzdenie az első randikkal és a különös, családját érintő fenyegetéssel.
A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett
*
Hamarosan megjelenő Vörös Pöttyös regényed egy fiúról szól, aki az első randik és csókok útvesztőjében bolyong, és közben szembe kell néznie egy, a családját fenyegető túlvilági lénnyel is. Hogyan született meg a regény ötlete?
A történet nem egy konkrét ötletből nőtte ki magát, nem volt villanás, isteni szikra, inkább csak épülgettek egymásra a különböző helyzetek, megfigyelések és lassan megfogalmazódott bennem, hogy miről szeretnék írni. Akkoriban kezdtem belefáradni a Young Adult regények romantikájába, mert azt éreztem, hogy ezek a romantikus szálak általában túlidealizáltak, a szereplők majd minden téren tökéletesek, a szerelmek mindent elsöprőek és így tovább. Pedig a szerelem ritkán ilyen, sokkal esetlenebb, a próbálkozások ügyetlenek, és az a magabiztosság, ami ezekben a regényekben megjelenik, csak illúzió.
Úgy döntöttem, én kicsit máshonnan közelítem meg a romantikát, megmutatom, hogyan élik meg a kamasz fiúk igazából az ismerkedés nehézségeit. Olyan hiteles képet akartam festeni, amire kevés példát lehet találni, és ami akár a lány olvasókat is segíthet közelebb vinni a fiúk gondolataihoz.
De ez jó ideg csak a „majd valamikor lesz belőle valami” dobozban hevert, mert úgy éreztem ez kevés, kell még valami plusz, hogy történet legyen belőle.
Furcsamód ehhez a kutyám halála vitt közelebb. Harlekinnek hívták, és a család nagy kedvence volt, én pedig szerettem volna megőrizni valami emléket abból a játékosságból és sok bolondságból, ami a négy éve alatt jellemző volt rá. Arra gondoltam, milyen jó lenne beleírni az egyik történetembe, hogy tudjam, ott van a polcomon. Félreértés ne essék, ez a történet nem a kutyámról szól, még csak nem is emléket állítok neki, egyszerűen csak szerettem volna, ha felidézhetővé válik számomra, és ez a regényben kimerül annyiban, hogy amikor a történetbeli kutya tulajdonságait ecsetelem, akkor azt egy az egyben, a betegségeivel együtt, Harlekinről mintáztam.
Amint eldöntöttem, hogy erről így vagy úgy, de írni fogok, elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen szerepet játszhat egy halott kutya egy kamasz fiú életében, mi oka lenne szellemjelenségként visszatérni, milyen nagyobb dolog vette rá erre, hogyan reagálna rá a korábbi gazdája, stb. Amikor pedig beindul a folyamat, hogy fel tudom tenni a kérdéseket, akkor a fejemben már nagyon hamar letisztázódik egy történet.
Patrik az első csók, első szerelem nehézségeivel küzd, de a fentiekből is látszik, hogy történetnek van egy misztikus része is. Mire számíthat az olvasó? Mennyire lesz félelmetes ez a regény?
Jó kérdés, de sajnos rossz embert kérdezel, mert ha van valaki, akinek fogalma sincs, mennyire félelmetes ez a történet, az pont én vagyok. Írás közben nagyon hamar immunissá válsz az általad generált ijesztő helyzetekre, tucatszor elolvasol egy-egy szakaszt, fejezetet, amivel magad számára teljesen lenullázod a félelemfaktort.
Sokszor én is csak töprengtem, hogy vajon mennyire félelmetes a regény. Az biztos, amikor írni kezdtem, még azt hittem, hogy ifjúsági horror lesz belőle. De talán csak azért, mert a szokásomtól eltérően nem sorban haladtam a fejezetekkel, hanem először megírtam minden akciódúsabb cselekményt, mondhatni egyszerre végigvittem a misztikus szálát. Ezután kezdtem a főszereplő egyéb nehézségeivel, iskolai életével, a lányokhoz való viszonyával foglalkozni, és ezek szépen felpuhították a korábban megírt, súlyosnak tűnő misztikus szálat. A humor is előkerült, tovább oldva a feszültséget, és mire a regény végére értem, már egyáltalán nem hittem, hogy ifjúsági horrort írtam, inkább csak egy erős misztikus vonallal rendelkező történetet, ami persze néha produkál félelmetes helyzeteket is.
Amúgy a kérdésed abból a szempontból is jogos, hogy annak ellenére, hogy már hónapok óta beszélek a regényről, a misztikus szálról eddig elég keveset árultam el. Ennek legfőbb oka, hogy Az első csók és egyéb démonokban a misztikum nemcsak divatos háttér a szerelmi történet mögött, hanem egy nagyon erős, részletesen kidolgozott szál, ami akár önállóan is megállná a helyét. És erről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy ne fedjek fel semmi fontosat a cselekményből.
Amikor meghirdetted a borítótervező pályázatot, két lányról meséltél, akik felbukkannak Patrik életében: megjelenik Emma, a suli egyik legszebb lánya, és Lili, akiről azt pletykálják, egy igazi boszorkány. Készüljünk szerelmi háromszögre?
Lesz elég baja Patriknak, egy szerelmi háromszög pont nem hiányozna neki. 🙂 Amúgy igen, egy ilyen alaphelyzetből talán adná magát a szerelmi háromszög, de én kicsit más irányba indultam el. Vagy nem? Vagy igen? Nem is tudom…
Olyan szívesen elmesélném, milyen kapcsolat van a lányok között, de azzal túl sokat mondanék. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy Lili sokak kedvence lesz.
Előző három köteted egy Cool Selection sorozat volt, azaz 11-14 éveseknek szólt, most viszont valamivel idősebb korosztályt céloztál meg. Mire kellett odafigyelned, amikor ezt a regényt írtad, miben más egy YA kötetet megírni?
Számomra sokkal több szabadsággal járt. Az Olimposz legyőzése trilógia – hiába olvasták szép számmal idősebbek is – mégiscsak egy fiatalabb korosztályt célzott, és a korhatár karika végig bárdként lebegett felettem. Sokszor okozott dilemmát, hogy mit szabad, és mit nem, meddig mehetek el egy-egy szituációban, mit bír el a célközönség. Az első csók és egyéb démonokban jobban elengedhettem magam, és kikapcsolhattam az öncenzúrát is, ami óhatatlanul beindul, ha az ember fiatalabb olvasóközönségnek ír.
Viszont Az első csók és egyéb démonok, a misztikus szál ellenére sokkal földhöz ragadtabb történet, mint Az Olimposz legyőzése trilógia, ahol a főhősök állandó világmegmentésben vannak. Ezért fontos volt, hogy hitelesen adjam vissza a középiskolás és kollégista életet. Ezt nem lehetett elblöffölni, egyszerűen olyan világot kellett teremteni, hogy az olvasó azt mondhassa, „Hú, ez az én sulim is lehetne!”, ami nem feltétlenül könnyű feladat. Én úgy érzem, jól megoldottam, de ezt nyilván majd az olvasók döntik el.
Azt írtad a blogodon, hogy ebben a regényben kicsit beengeded a Vörös Pöttyös olvasókat a klubba, ahová nem nagyon juthatnak be, azaz megtudják, mi rejlik egy kamasz fiú fejében. Volt olyan regény akár mostanában, akár kamasz korodban, aminél úgy érezted, nagyon pontosan visszaadja a fiúk gondolkodását, problémáit? És olyan, ahol valami hiányzott?
Mondhatnám A Pál utcai fiúkat, de annyi ilyen jellegű könyves kérdésre adtam már válaszul, hogy lassan azt fogják hinni rólam, hogy ez az egyetlen regény, amit olvastam. De a viccet félretéve, A Pál utcai fiúk tényleg jól visszaadja az ártalmatlan, de bandába szerveződő fiúk életét, gondolatait, hogyan alakítanak ki maguk között hierarchiát, stb. Igaz, a történet pont olyan életkorban mutatja be a fiúkat, mielőtt még érdeklődni kezdenének a lányok iránt. Ha már foglalkoztatnák őket a lányok, a Grundért folytatott csata, érdeklődés hiányában, jó eséllyel elmaradt volna.
Viszont olyan típusú regényt, ami arra helyezi a hangsúlyt, hogy hogyan éli meg egy kamasz fiú az ismerkedés nehézségeit, milyen gondolatok járnak a fejében, miért nehéz odalépni egy lányhoz, főleg, hogy ez férfi író tollából származzon, nem igazán ismerek. Nem azt mondom, hogy nincs, de én nem tudok róla. Ezért kicsit unikumnak is gondolom a saját regényem, mert a fiú/férfi olvasók könnyen azonosulhatnak, míg a lány/női olvasók számára olyan lesz, mintha kulisszák mögé lesnének be.
Az első csók és egyéb démonok cím születését hosszú töprengés előzte meg. Vajon min múlik, hogy egy-egy regény címét nagyon biztosan érzed, máshol viszont hatalmas nehézségnek tűnik címet találni?
Amikor az ember címet választ, egy-két szóban próbál nagyon sokat visszaadni a történetéből, akár tartalmi, akár érzelmi, akár hangulati szempontból. Az, hogy ez nem mindig sikerül, talán nem is olyan meglepő, mert ezer helyen el lehet csúszni. Azt hiszem, most azért okozott nehézséget címet adni az új regénynek, mert több különböző témával foglalkozom benne, megjelenik a középiskolás fiúk bizonytalansága, lányokhoz való viszonya, iskolai erőszak, betegség, misztikum, szellemjelenségek, és ezeket nem sikerült összehangolni egyetlen frappáns címben. Még a két legfontosabb alkotóelemet sem, a misztikumot és azt, hogy fiúk érzelemvilágba leshetünk be. Talán azért sem, mert ezek a regényben sem szorosan fonódnak össze, a misztikum nem függ a szerelemtől, és fordítva. Végül a szerkesztőm, Kozma Réka került legközelebb ehhez az összehangoláshoz, a Lányok, szellemek és egyéb pokolbéli furcsaságok címmel, ami nagyon sokáig tartotta magát. Viszont ez sem volt tökéletes, egyrészt mert túl hosszú sikeredett, másrészt volt benne egy olyan könnyedség, ami nem minden esetben jellemző a regény hangulatára. A töprengés, a címkeresés végül már kiadói szinten zajlott, és így született meg Az első csók és egyéb démonok.
Nyár végén sulikezdő játékot játszottál a Facebook oldaladon, ahol a legutáltabb tantárgyat kerested. A válaszokból készített statisztika izgalmasan alakult. Te magad elárultad, hogy a matematika, fizika, kémia hármas neked sem volt a kedvenced, de vajon mit kerestek az olyan készségtárgyak a listán, mint a rajz, az ének vagy a tesi? Te szeretted ezeket?
Nem igazán. Vagyis elvoltam velük, az énekkel és rajzzal leginkább akkor, amikor zenetörténet vagy művészettörténet volt soron, de sem a rajz- sem az énektudásom (botfülem van és fahangom) nem volt olyan szinten, hogy ezt másoknak akarjam mutogatni. Konkrétan levert a víz, amikor félévente egyszer mindenkinek énekelni kellett, hogy a tanár értékelje. Az ember feláll, és azt reméli, hogy az osztály kibírja röhögés nélkül a kornyikálását, és soha többé nem lesz téma a bénázása.
Az a probléma ezekkel a tárgyakkal, hogy a fiataloknak abban a korban kell megmutatniuk magukból valamit, ráadásul olyat, amiben általában tehetségtelenek, amikor amúgy is tele vannak bizonytalansággal, és egy nevetségen előadott tornagyakorlattal, vagy egy fülsértő énekléssel könnyen célponttá, gúny tárgyává tehetik magukat. És amikor egy diák attól tart, hogy egy-egy tanórán megalázó helyzetbe kerülhet, az igencsak befeszítheti a napjait.
Mi Az első csók és egyéb démonok megjelenését várjuk, te viszont már további kéziratokat tervezel – mesélsz most arról, hogy min dolgozol vagy milyen írós terveid vannak?
Mind Az első csók és egyéb démonok, mind Az Olimposz legyőzése trilógia írása közben jól éreztem magam, úgyhogy mindenképp maradok a Middle Grade és a Young Adult történeteknél, a kettőt váltogatva egymással. Most épp egy Middle Grade történet befejezéséhez járok közel, ami egy furcsa kalandregény, hiszen a mágiával átitatott Nyíregyházán játszódik, és a központi eleme a foci, konkrétabban egy misztikus focibajnokság.
De szeretnék továbbmenni Az első csók és egyéb démonok által megkezdett úton, vagyis, hogy olyan szemszögből mutassam be a fiúk érzelemvilágát, amivel máshol nem igazán találkozni, mindezt persze egy nagy adag, sötét misztikummal leöntve. Más szavakkal: az új regény már elég erősen körvonalazódik a fejemben és a jegyzeteimben…
*
*
Vajon mi az ijesztőbb: egy szellem vagy életem első csókja?
Patrik tizenhat éves, és úgy érzi, már nagyon ideje lenne járni valakivel. Amikor észreveszi, hogy Emma, a suli egyik legszebb lánya egyre biztatóbb jeleket küld felé, alig hisz a szerencséjének.
Minden szuperül alakul, ám egy éjszaka megjelenik a kollégiumban Patrik halott kutyájának szelleme.
De mit akar tőle a frissen eltemetett házi kedvenc? És miért beteg Patrik édesanyja, ha az orvosok nem találnak semmi okot?
Patrik maga kezd nyomozni.
Felkeresi egyik régi iskolatársát, Lilit, akiről azt pletykálják, hogy igazi boszorkány.
Szellemek, átkok, éjszakai szeánszok — kiderül, hogy a lánynak mindez meg sem kottyan, de a sötét erő, ami Patrik családját fenyegeti, sokkal kegyetlenebb, mint bármelyikük sejtette volna.
Patrik úgy érzi, kettészakad az élete.
Odahaza egy ismeretlen misztikus fenyegetés telepszik rá, miközben a kollégiumban próbálja teljes szívvel belevetni magát első párkapcsolatába, túlélni az első ügyetlenkedéseket, a bizonytalanságot, és rosszindulatú szobatársa kötekedéseit.
Lehet esélye a szerelemre, ha közben egy alattomos túlvilági lény a családjára tör?
Nyerj bepillantást egy kamasz srác féltve őrzött titkaiba!
*
1985-ben született, a főiskolán újságírást tanult, a pályafutását is újságíróként kezdte.
A III. Aranymosás Irodalmi Válogató győztese. Novellákkal már több felületen bemutatkozott, mielőtt az első ifjúsági fantasy regénye, A jövő harcosai, a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent 2015-ben. Az első regényt egy évvel később követte a folytatás, A feledés folyója címen, tavaly pedig a trilógia lezárása, A Háború lelke.
A szerző első Vörös Pöttyös regénye 2018-ban jelenik meg Az első csók és egyéb démonok címmel.
Blog: https://bessenyeigabor.blogspot.com/
Facebook: https://www.facebook.com/bessenyei.gabor/
Instagram: https://www.instagram.com/bessenyei.gabor/
*
RIP Harlekin 🙁 🙁 🙁 de kis cuki macikutya lehetett 🙂
és persze gratula az újabb regényhez 🙂