Bálint Erika második regénye, A nap csókja, egy ötvenes nő, Léna története – a szerző rajta keresztül mesél arról, mennyire fontos, hogy megértsük és elfogadjuk önmagunkat, és milyen hatalmas az érintés, ölelés ereje. A regény őszinte és hiteles, nagy rádöbbenésekkel és fájdalmas felismerésekkel teli, izgalmas történet.
A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett
A nap csókja főhőse egy ötvenes nő, akinek meg kell tanulnia elfogadni és szeretni önmagát. Mesélj kicsit a főbb karakterekről, alaphelyzetről!
A főhős Léna, de tulajdonképpen három női sors bontakozik ki a történetben. Három karakter, aki a maga módján keresi a helyét a világban, próbál kialakítani egy önazonos életet. Mindhármuk mögött ott van a gyerekkor, a szülőkhöz való viszony, és persze a másik nemmel kapcsolatos tapasztalatok. Nusi, Léna nővére, maga után hagy mindent, külföldre megy dolgozni. Új életet kezd, amiből kizárja a férfiakat. Marinak, Léna barátnőjének szintén megvan a maga keresztje. Ő a szexben keres feloldozást. Léna pedig egy nap felteszi magának a kérdést, szabad-e hagyni, hogy ne szeressék az embert? Kimozdul az üvegbúra alól, ahol addig élt, elindul egy képzeletbeli úton, végigjárja a harag, a fájdalom, az elfogadás stációit. De vajon végül lesz-e bátorsága, hogy felszínre engedje énje örömre éhes részét? Gátak. Neveltetés, dogmák a női szerepekről. Tabuk. Meddig lehet elmenni? Szabadosság, vagy bennünk élő, természetes vágy az odaadó testi szerelem? Erről szól A nap csókja. Egy történet egy nőről, de nemcsak nőknek.
Hogyan született ez a regény, mi volt az alap, amiből végül kibontakozott Léna története?
Amikor, úgy három éve komolyan foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy írnom kéne, jelentkeztem egy online kreatív írás tanfolyamra. A tanfolyam végén „záró dolgozatot” kellett készíteni. Az volt a feladat, hogy írjak egy történetet, amiben szerepel a következő mondat. „Egy könnycsepp gördült le az arcán. Még sosem láttam az apámat sírni.” Ekkor született az első komplett novellám, a Könnycsepptörténet. (Később ez lett a „felvételim” az Aranymosás alapozó kurzusára, és az első nyomtatásban megjelent írásom is.) Három lány viszonya az apjához. Foglalkoztatott a sztori, így újra elővettem. Természetesen nem egyszerűen egy novella regénnyé dagasztásáról van szó. Új szereplők, új konfliktusok kerültek a történetbe. De annak a bizonyos könnycseppnek a regényben is megmaradt a jelentősége.
Könnyebb volt megírni ezt a kéziratot, mint az Adj esélyt! kéziratát? Segített, hogy túl voltál egy szerkesztésen, tudtad, a kiadó várja az új kéziratodat?
Őszintén szólva, amikor eljutottam odáig, hogy írni kezdjek, már egyik regény sem okozott nehézséget. A probléma, és a legidőigényesebb szakasz mindkettőnél az volt, amíg megtaláltam a megfelelő nézőpontot. Sokáig kellet ízlelgetni, hogy melyik az, amivel a legjobban el tudom mondani mindazt, amit akarok. De persze! A másodiknál sokat segített, hogy túl voltam egy szerkesztésen. Az Adj esélyt!-nél gyakran megesett, hogy elbűvöltek a saját csodálatos mondataim, aztán belebonyolódtam a barokkos szóképekbe 🙂 De ezt te is tudod, volt mit gyomlálni 🙂 És, hogy segített-e, hogy a kiadó várja az új kéziratot? Igen, jó volt tudni, hogy simán beküldhetem, mert már ott vagyok a kiadó írói között. De azért izgultam, mert tudtam, csak ezért nem lesz a kéziratból megjelenő regény. 🙂
Nagyon fontos szerepet kap ebben a történetben a szülő-gyerek kapcsolat. Lénát ambivalens érzelmek fűzik az apjához és nehezen találja a hangot a lányával. Szerinted mi kell ahhoz, hogy szülő és gyerek között akár felnőtt korban is jó viszony legyen?
Huhh, ezt jó lenne tudni. 🙂 Szerintem családja válogatja. A regényben van egyfajta válasz erre. De nyilván nem lehet általánosítani. Talán az kell ehhez a bizonyos szülő-gyerek viszonyhoz, ami az életben minden kapcsolathoz. Empátia, odafigyelés, adott esetben az ego megfékezése. És egyfajta egyensúly. Hogy sose legyél se szolgája, se uralkodója egy másik embernek.
A nap csókja egyik nagyon fontos gondolata az, hogy nem szabad csak másokhoz viszonyítva meghatározni magunkat. Viszont, ha egy nő nem valaki anyjaként, feleségeként, lányaként gondol magára, sokszor önzőnek nevezik. Lehet ebben valamilyen egyensúlyt találni? Egyszerre önmagunknak és a világnak megfelelni?
Biztos nehéz. De az is biztos, hogy összeszorított szájjal se jó anya, se jó feleség nem lehetsz. És igen, azt hiszem, itt a kulcsszó az egyensúly. Mindenkinek magának kell megtalálnia ezt. De ehhez kínosan őszintének kell lenni. Elsősorban önmagunkhoz, aztán meg a körülöttünk élőkhöz. De nem gondolom, hogy hangoskodással, hisztivel kell érvényt szerezni az önmegvalósításnak. Lehet csendes forradalmat is csinálni. 🙂
Mi az, ami téged segít vagy segített, hogy megtaláld önmagad?
Leginkább a múló idő. 🙂
Előző könyvedben az E/1-es és E/3-as narrációt vegyítetted, A nap csókjában pedig megjelennek E/2-ben írt szakaszok. Miért döntöttél emellett a szokatlan narrációs technika mellett? Mennyire volt nehéz így írni?
Nem akarok semmi lilát mondani, de tény, hogy a nézőpontot tulajdonképpen nem én választom, hanem maga a történet. A nap csókjában minden erőmmel azon voltam, hogy elkerüljem az egyes szám második személyű narrációt. Ritka, sokan fanyalognak miatta. Sokszor, nagyon sokszor nekiugrottam, hogy azok a bizonyos részek íródjanak inkább egyes szám első személyű elbeszélő módban. Nem hagyta magát a szöveg. Ezeknél a részeknél megpróbáltam az egyes szám harmadik személyűt is. Annak meg pláne ellenállt. 🙂 Észre se vettem és már megint az egyes szám második személyű narrációt használtam. Persze nem az egész történetben, csak bizonyos részek esetében. Azok valahogy így akartak megszólalni.
Dolgozol már következő regényen? Mesélsz a további terveidről?
Igen. Lassan befejezem a harmadik kéziratot. A munkacíme: Tested melege. A főhős egy harminchét éves férfi. Gyerekkori trauma miatt fél szeretni, üres az élete. Egy álomba kapaszkodik, író szeretne lenni. De romokon nem nő virág. Először az életét kell rendbe tennie. Egy történet a szeretetről, a felelősségvállalásról, az önmagunkkal való szembenézésről.
Meddig tűröd, hogy nem szeretnek?
Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat.
Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék?
Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától.
Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből?
Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát?
Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.
A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.
Bálint Erika Békéscsabán született, Gyöngyösön nőtt fel, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát.
Volt középiskolai tanár, népművelő, könyvtáros és vállalkozó.
Későn kezdett el írni, eddig elsősorban az Aranymosás Irodalmi Magazinban jelentek meg novellái. Elbeszélései középpontjában hétköznapi emberek állnak, férfiak és nők, akik önmagukat és saját helyüket keresik az emberi kapcsolatok bonyolult szövedékű hálójában. Mai történetek, mai hősökkel.
A Könyvmolyképző Kiadónál 2018-ban megjelent Ad esélyt! című regénye.
Facebook: https://www.facebook.com/erikabalint333/