Ashley Carrigan új regénye Negin kalandjainak folytatása. A Tűzvarázslóban új ellenfél és új érzelmi kihívások várnak Neginre.
A szerzővel a regény megjelenése kapcsán beszélgettünk írói titkoktól, az elmúlt másfél év nehézségeiről és a sumér alvilágról is.
A szerzőt Róbert Katalin kérdezte
Hamarosan megjelenik a Negin-sorozatod új kötete, a Tűzvarázsló. Mire számíthatnak az olvasók, ugyanott folytatódik a történet, ahol az első rész véget ért?
Az első rész záró eseményei után néhány hónappal látjuk viszont Negint, ahogy az új társaival a különleges megbízatását végzi. Azonnal egy rázós helyzetbe csöppenünk, ami nekik mindennapos velejárója a munkájuknak. Negin mostanra már elfogadta a valós származását és tanulja, hogyan is kell élnie a változó hatalmával, amit az apjától örökölt. Az első kötet végén lezajlott tragikus fordulat megtépázta a szívét és még a sebeit nyalogatja, amikor éppen nem akciózik és senki sem látja.
Az kiderül a fülszövegből, hogy most egy új ellenféllel kell Neginnek szembenéznie. Mit kell tudnunk a Tűzvarázslóról?
Feltűnik egy titokzatos személy, aki a háttérben űzi a kis játszmáit és ezzel komoly feszültséget szül az Oroszlán Szövetségen belül, mert politikai érdekeket sért. Ravasz, ügyes és úgy tűnik, hogy minden belső információról tudomást szerez, így sikeresen képes rejtőzködni, mert az őt elkapni vágyó csapat előtt jár egy lépéssel. Csak annyit lehet sejteni róla, hogy a hatalma ősi és mestere a bajkeverésnek. Kivételes tudománya veszélyessé teszi. Senki nem tudja, milyen célok vezérlik, amikor a saját útját egyengeti, mindenki máson átgázolva.
Már az első kötet megjelenésekor elárultad, hogy készen van a második rész. Most mi a helyzet, lesz Negin történetének folytatása, vagy ebben a kötetben lezárul ez a sorozat?
Tényleg így volt. Amikor az első részt írtam, nagyjából a történet felénél járhattam, amikor tudtam, hogy ez a mese tovább fog kanyarogni és nem ér véget annyival, amit az első kötet végére szántam eredetileg. Minden, ami történt, a jövő felé terelte a szereplőket és előkészítette a folytatás eseményeit. Azóta nagyon messzire jutottunk attól, hogy Negin a paranormális képességeivel segíti a szellemeket. Sokkal nagyobb kihívások állnak előtte, a felelőssége is megnő, elvégre nem akárkinek kötelezte el magát és ebből a paktumból nincs kilépés.
Jelenleg úgy érzem, két kötetes marad, mivel a többrészes sorozat vállalása a magyar könyvpiacon, magyar szerzőként ebben a műfajban nem gazdaságos projekt. Azonban úgy zárul le a könyv vége, hogy ha igény adódna rá, bármikor kaphat folytatást, mert ezekkel a szereplőkkel, ebben a világban rengeteg potenciál rejlik még. A végtelenségig lehet szőni a szálakat újabb és újabb kalandokkal, bonyodalmakkal. Mindez nem jelenti, hogy Negin vagy Nergal ne bukkanhatna fel másik regényemben.
A világ, amiben Negin mozog, egy olyan világ, amiben több történetet is írtál már, sőt, néha a szereplőid cameóznak más történetekben. Ez azt jelenti, hogy te folyamatosan fejben tartod, merre járnak és mit csinálnak a karakterek, miután „véget ért” a regénybeli történetük? Vagy egyszer csak előugranak, téged is meglepve?
Ez így van. Az összes eddigi ilyen műfajú könyvemet összeköti a háttérvilág, ott van a kapcsolat közöttük, akár egy háttérszervezet formájában, vagy egy-egy karakter jóvoltából. Mindenkit észben tartok, pedig mostanra már jó sokan vannak, és egyre csak gyarapodik a létszám, mert újabb könyveim készülnek, amik csatlakoznak az előbbiekhez. Ez egyfajta biztonsági hálót jelent, mert megadja az alapot, csak az újabb eseményeket és az újabb belépő szereplőket kell beleillesztenem a már létező közegbe, a szabályokba és a hangulatba. Izgalmas kihívás hogyan lehet vezetni a szálakat, megtalálni a közös pontokat, összemosni a részleteket. Nagyon élvezetes játék és szívesen hagyom, hogy olykor a dolgok maguktól alakuljanak a történetekben, illetve a szereplők sorsa is menet közben változhat. Erre nem is egyszer akadt már példa. Nagyon szeretem a más-más könyveim szereplőit behozni és beleszőni az új történetfolyamokba, akkor is, ha az éppenséggel csak egy kis villanás erejéig tart. Sok olyan karakterem van, akiknek a felbukkanásával még a jövőben is tervezek, akár egész könyves témát is. Szerényen csak az én univerzumomnak szoktam nevezni ezt a háttérvilágot és a legnagyobb szeretettel terelgetem benne a szereplőimet és fogadok be újabbakat.
Mennyire kaptál olvasói visszajelzéseket az első kötet megjelenése után, és mennyire befolyásol ez téged íróként? Például, ha jól sejtem, te már az első kötet végén tudtad, hogy az Alvilág urát, Nergalt szeretnéd alaposabban is megismertetni Neginnel (és az olvasókkal), de vajon az olvasók mennyire előítéletesek vele szemben az első kötet alapján?
Érkeznek folyamatosan visszajelzések. Nagyon jó érzés, amikor magánúton keresnek meg és leírják a könyvekkel kapcsolatos élményeiket, amit mondjuk egy nyilvános felületen nem biztos, hogy meg szeretnének mutatni, de nekem örömmel átadják. Aki egy ilyen műfajú könyvet választ magának olvasásra, nagyjából tudja, mire számíthat, jó esetben, és nem vár el a romantikus, vagy más zsánerre jellemző vonásokat. Vagyis értik/érzik a ritmust és a történettel együtt sodródnak.
Konkrétan egyáltalán semennyire nem befolyásol. Azt írom, amit írnom kell, ahogy az megszületik és kialakul bennem. Nem teszem függővé mások elvárásaitól, mert ezek az én könyveim és meséim.
Valójában már nagyon régen tudtam, hogy Nergal jelentős szerepet fog kapni, mert a sumér mitológiai alak rég birizgálta már a fantáziámat. Onnantól fogva, hogy kiderül Negin származása, az egész folyamat Nergal felé kanyarog, ő van az út végén. Ő egy főisten, meghatározó személy, elvégre a holtak lelkei felett uralkodik és ennek okán a ’munkájuk’ összekapcsolódik Neginnel. Az első rész végén alig pár pillanatra láthatjuk őt az Alvilág uraként és nem éppen a legmegnyerőbb arcát mutatja, igaz, a helyzet is nagyon drámai, amikor ő jelen van a színen. Joggal lehet az olvasónak előítélete abból a nyúlfarknyi felbukkanásból kiindulva. A Tűzvarázslóban majd jobban megismerhetjük Nergalt és mindenki maga eldöntheti, hogy megkedveli-e az istent, vagy pökhendi, öntelt zsarnoknak, manipulátornak tarja, ahogyan Negin is az első találkozáskor a sötét fájdalmas pillanatokban.
És ha már jobban megismerünk egy sumér istent: fontosnak tartod, hogy akár az isteneknek is legyen jó és rossz oldala is a történetedben?
Igen, az sosem árt, ha egy karakter árnyaltabb és nem egysíkú. Még akkor is, ha negatív vagy kemény figura, kell lenni benne valaminek, ami megfogja az olvasót. Néha elég egy gesztus, ami megvillantja a gyengeségüket, az esendőséget, vagy utal arra, hogy nekik is van szívük. Nergal és a könyvben a többi isten is szeszélyesek, önzőek, a végtelen életük során hozzá vannak szokva, hogy minden úgy van, ahogy ők akarják és mindenki hódol előttük. Nem kell aggódniuk a halandó élet nyűgei miatt, elvégre ők istenek. Nergal és a kedves neje, Ereskigal is éppen ilyenek. Ennek ellenére nagyon is emberi érzelmek űzik őket és vezérlik a tetteiket. Azonban attól, hogy valamelyikük esetlegesen mutat egy szikrányi jóságot, még nem változik meg a jelleme, mert hiteltelenné válna. Ha megnézzük a különböző ókori kultúrák isteneit, hogy miket műveltek, láthatjuk, hogy voltak piszkos kis ügyeik. Elég, ha magára Zeuszra gondolunk. Botrányos pasi volt, ami az erkölcsöt és etikát illeti, de a többi istennek is megvoltak a maguk kis stiklijei.
Ennek tükrében nézve Nergal, Argadu, vagy Ereskigal teljesen beleillenek a sorba a cselekedeteikkel és azoknak a mozgatórugóival.
Ha jól sejtem, ebben a kötetben fontos szerepet kap a sumér alvilág. Hogyan dolgoztad ki, milyen helyszínre számítsunk?
Mivel igen csekély képi leírás van a sumér feljegyzésekben az Irkalláról, ezért én alkottam meg a hátteret. A helyszínek színfalakként szolgálnak a cselekmény mögött és megadják a sötét hangulatot, legfőképpen a fontos események alkalmával. Az Irkalla, sötét barlang az ősi írásokban, nem egy dekoratív és szívmelengető hely, ennek ellenére megpróbáltam elfogadható közegként ábrázolni, ahol a holt lelkek és Negin is biztonságban érzik magukat, leginkább Nergal miatt. A receptem a következő: Helyezz oda lobogó tüzeket, olajmécseseket, márványlépcsőket, szobrokat, aranytrónust, egy dögös istent és mindjárt jobb lesz a hangulat.
A karantén elején arról meséltél egy interjúban, hogy főként a személyes találkozások hiányoznak neked. Otthonról dolgozol most is? Sikerült kialakítani valamilyen rendszert, „új normális” életet az elmúlt másfél évben?
Azóta lényegesen nagyobb gondom is volt, minthogy elmaradtak a találkozások, mivel a Covid miatt elveszítettem az állásomat és munkanélküli lettem. Cudar időszak volt, alapjaiban rengette meg az egzisztenciámat, eléggé beledöngölt a földbe. Kemény év van mögöttem, de mostanra minden rendbe jött. Felálltam, itt vagyok.
A munkanélküliség ideje alatt volt időm írni, ez tartotta bennem a lelket. Érdekes tapasztalat volt, hogy mialatt megroggyant a hajóm fedélzete, maga az írás nagy magasságokban szárnyalt.
Azt tudom, hogy te mindig az olvasók előtt jársz több regénnyel. Milyen történetek foglalkoztatnak most?
A helyzet az, hogy amikor egy új könyvön kezdek dolgozni, közben már egy másik jár a fejemben és ahhoz is jegyzetelek, neveket, karakter- és hangulatképeket gyűjtök. Fogalmam sincs, miért működik ez így, de nem panaszkodom miatta. A Múzsa őnagysága valamiért bír engem és szívesen van velem.
Mivel kényszerűen több lett a szabadidőm, abban az időszakban rengeteget írtam, de tényleg brutálisan sokat. Neginéket már régen magam mögött hagytam és most a repesve várt könyvmegjelenés kapcsán jó újra elővenni őket. Fura belegondolni, hogy az olvasók még csak most járnak a Tűzvarázslónál, én pedig már öt anyaggal előrébb vagyok. Egy apró széljegyzet ide, hogy az új cicalányt, aki színesíti az életet a családban, Neginnek neveztem el. Így aztán igen gyakran hangzik el otthon a név változó hangnemben.
A Tűzvarázsló óta jelenleg sorban az ötödik könyvemet írom. Kettő meg már tervként a fejemben van. Amin most dolgozom, az is éppen a korábbi válaszban említett világhoz fog tartozni. Ezúttal táltosokról szól a történet és felbukkan benne az Oroszlán Szövetség, nem éppen a jóságos aranyvértes lovag szerepben. Utána pedig olyan történet következik, amiben már egy korábban megismert karakter tér vissza és teljes könyvet kap.
Ashley Carrigan: Tűzvarázsló (Negin 2.)
A legfélelmetesebb fenyegetés: a szerelem.
Negin Belford immár félisteni mivoltának tudatában teljesít megbízatásokat az új csapat tagjaként. Titokzatos gyilkos után nyomoznak, aki feszültséget kelt és veszélyt hoz a Szövetségre.
A Lemer elvesztése miatt érzett mélabúból Nergal, az Alvilág jóképű urának személyes felbukkanása zökkenti ki a lányt, és egyúttal alaposan felkavarja a lelkét. Az isten mindent latba vet, hogy elnyerje a kegyeit, és beteljesedjen az alku, amit a lány apjával kötött a múltban.
Neginnek egyszerre kell szembenéznie az alattomos gyilkossal, és egyensúlyoznia Nergal iránti vonzalma és saját félelmei között.
Vajon mi köze a Tűzvarázslónak a titkos szervezethez? És mi a célja?
A kedélyes szellemvadászatnak vége. Sokkal kockázatosabb kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőknek, és Negin többé már nem tud dacolni az elrendelt sorsával, sem forrongó érzelmeivel.
Még több kaland, még erősebb hatalom és szenvedély!
Az istenek akár köztünk is járhatnak…
Engedj a szenvedélynek!