Ashley Carrigan most megjelenő regénye a 20. század elejére repíti az olvasót a vidéki Angliába. A történet főhőse egy fiatal, özvegy asszony, aki békét és nyugalmat remél, amikor megveszi a Suttogó-völgyben lévő házat – de sok-sok bonyodalmat és nem várt érzelmeket kap. A regény egy olyan korszakba visz minket, amikor a 19. század szabályai és a 20. század újdonsága keveredik.
A szerzővel Róbert Katalin szerkesztő beszélgetett
*
A most megjelenő regényed egy történelmi regény. Kérlek, mesélj kicsit arról, hogy mire számíthatnak az olvasók: kik a főszereplők, mit érdemes tudni róluk? Hogyan született meg a történetük?
Ez egy klasszikus romantikus történet. Tényleg olyan igazi régimódi. A színfalakat a századfordulós vidéki Anglia biztosítja, a szereplőgárdában pedig felbukkan minden ilyen regényhez szükséges karakter. Van nekünk egy szép özvegyünk, aki ráadásul grófné, aztán van kotnyeles szomszédság, ártatlan, fiatal barátnő, lánglelkű fiatalember, törtető hajadon és a kétes hírű, ám veszélyesen jóképű agglegény. Lady Catherine Ashby a fiatal özvegyasszony a húgával és annak férjével beköltözik a Suttogó-völgy udvarházába. Semmi másra nem vágyik, csak háborítatlan nyugalomra. Csakhogy a kíváncsi szomszédság éppen ezt az egy óhaját figyelmen kívül hagyva azon igyekszik, hogy bevonják őt a társasági életbe. A lady udvariasan enged a meghívásnak és ezzel a lépésével máris magára zúdítja a kényelmetlen és félreérthető helyzetekből adódó pletykaáradatot. A szerencsétlen véletlenek folytán kínos szituációkba keverik a vonzó és pimasz Francis Grayjel, aki nagyon is élvezi a játékot. Csakhogy a felelőtlen szórakozása foltot ejt a grófné becsületén. Innen indulunk, aztán sorban jönnek a bonyodalmak, amik egymást generálják. Mivel senki sem hiba nélküli ember, ezért itt is előfordulnak rossz döntések, amiknek következményei lesznek. Tűzdeltem bele édes pillanatokat is, mert ez az esszenciája a romantikus lányregényeknek. A szerelem előmerészkedik ott is, ahol a legkevésbé számítanak rá.
A történet különös helyzetben született meg hét évvel korábban. Éppen két akcióregény között voltam, nyakig a bunyóban, vérszívásban, amikor egy jelenet rajzolódott ki a fejemben. A könyv közepére került ez a bizonyos jelenet és annyit elárulhatok, hogy egy viharban történik, egy kőhíd alatt. De annyira távol állt a korábbi írásaimtól ez a kor és a stílus, hogy tényleg csak szórakoztam a témával. Mi lenne, ha írnék egy ilyen könyvet? Egyáltalán menne ez nekem? Aztán nem hagyott nyugodni és szépen alakult köré egy teljes történet is. Őszintén bevallom, azért hevert a szekrényben évekig, mert nem gondoltam, hogy érdekelne valakit, hiszen tőlem nem ilyen témákhoz szoktak az olvasók. Aztán idén tettem vele egy próbát. Nagyon bízom benne, hogy megtalálja a maga közönségét és szeretni fogják.
A regény a 20. század elején játszódik Angliában, abban az izgalmas időszakban, amikor már lazulnak a társas élet szigorú szabályai, ugyanakkor még mindig meghatározók a viktoriánus kor erkölcsei. Hogyan hat ez a kettősség a történetre?
Valóban jelen van ebben a könyvben is a kettősség. Vannak szereplők, akik egy-egy lépéssel már merészelik áthágni a megcsontosodott szabályrendszert és a társadalom elvárásait. De ez még mindig a feszes vidéki Anglia, és ha az eszmével látszólag szimpatizálnak a társaság tagjai, azért mégis a gyakorlatban elvárják, hogy mindenki tartsa be a szokásokat. Akadnak haladó szellemű karakterek, ilyenek például a főszereplők is a maguk lehetőségei között. Az új szellemi irányzatok melletti kiállásnak, csak addig tapsikolnak az arisztokraták, amíg a saját bőrükön nem érzékelik, hogy bizony a világ változik és szabadabb/szabadosabb lesz.
Általában napjainkban játszódó történeteket írsz. Mi volt különösen izgalmas számodra egy történelmi regény megírásában? És mi okozott nehézséget?
Igen, ez a jó szó rá, hogy izgalmas volt. Noha korábban ilyen korhű nyelvezettel még nem írtam, gyorsan belelendültem és átálltam a fogalmazásra. Fiatal lány koromban rengeteg klasszikust olvastam, vannak művek, amiket sokszor, akár évente. Sőt, szívesen nézek ilyen korban játszódó, kosztümös filmeket is. Nem volt idegen számomra ez a beszéd és fogalmazás. Csak már elszoktam tőle. 🙂 Érdekes volt, hogy nem használhattam semmiféle eszközt az általam megszokott írásmódból. Néha voltak pillanatok, amikor eszembe jutott, hogy mennyivel könnyebben alakíthatnám a történetet, ha a mai kifejezésekkel mesélhetnék. Természetesen ott voltak még a szereplők reakciói is. Hozzászoktam, hogy a többi könyvemben a szereplők vagányak, céltudatosak, szabadszájúak és megteszik, amit csak akarnak. Itt ezt nem lehetett. Teljesen másként kellett formálni a történetet. Még az érzékiség megjelenítése is épphogy csak megmutat valamit. Lehet plasztikus, nyers ábrázolás nélkül is erotikus feszültséget kelteni. Az egész regényre jellemző a visszafogottság, egyfajta finomság.
A könyv szerkesztője, Póczek Csilla volt segítségemre és igyekezett kordában tartani, ahol túl mai és merész megoldásokat vetettem be. Ott ő szelíd, de határozott kézzel közbeavatkozott, tanácsokat adott.
A regényben megjelenik egy indiai szereplő is. Miért döntöttél úgy, hogy be szeretnéd mutatni, milyen lehetett 1906-ban egy indiai származású nő helyzete Angliában?
Talán mert az indiai kasztrendszer igazságtalansága és embertelen eszméje túlságosan irritál. Régóta volt bennem egy ilyen gondolat, hogy ezt a témát majd egyszer valamelyik könyvemben elhelyezem. Ennek a hölgynek a saját hazájában sanyarú sorsa lett volna. Itt felvillan a lehetősége, hogy különb élete lehet, mert szerencséjére a megfelelő emberekkel hozza össze a történet. Noha itt is szembe kell néznie a megkülönböztető viselkedéssel. Ez a mese szép és romantikus része. De a valóságban az angol arisztokrácia sem fogadta volna el, hiszen a gyarmatokról származott és nem volt közéjük való.
Az olvasók között megoszlik a vélemény a szerelmi háromszöggel kapcsolatban, és itt – ennyit talán elárulhatunk –, két férfi is felbukkan Catherine életében. Te általában szívesen olvasol szerelmi háromszögekről? És íróként kedveled az ilyen szerelmi szálat?
Ugyan felbukkan két férfi, de nincs szó klasszikus értelemben vett szerelmi háromszögről. Ráadásul inkább egy érzelmi sokszög alakul ki a szereplők között, mert mindenki valaki másra veti ki a hálóját. Lady Catherine iránt két férfi is érdeklődik, egyik ezért, másik azért, de ő csak azt szeretné, ha az urak békén hagynák. Ami persze nem így történik. Az egyik úr viselkedése pedig idővel át is fordul obszesszív ragaszkodásba és ez inkább kicsit ijesztővé válik.
Engem nem zavar a szerelmi háromszög, mint téma. Nem okoz gondot, hogy ezzel dolgozzam, vagy felhasználjam a könyveimben, ha úgy alakul a történetszál. Nekem az írásban egy eszköz, mint bármelyik másik. Akit zavar, talán a saját életéből szerzett rossz tapasztalatok miatt, és nem tud egy regénytől elvonatkoztatni, az ne olvasson ilyent. Lehet tagadni, de ez a jelenség nagyon is jelen van az életben és kevés szerencsés van, aki elkerüli. Így volt ez mindig és így lesz ezután is.
A 19-20. századi Angliában a társas élet egyszerre nyújtott szórakozást, de kiváló alapot az intrikára is. Szerinted te hogyan viselkednél, mennyire éreznéd jól magad egy ilyen közegben?
Hogyan viselkednék? Felháborodást keltenék, az biztos. Én ehhez túl öntörvényű és határozott vagyok. Két oldala van a témának. Egyrészről az intrikát, a kéretlen kotnyeleskedést és a szigorú szabályokat nem viselném el. Senkinek sem tűrném, hogy beleszóljon a dolgaimba, ahogy most sem. Az intrikától amúgy is viszket a tenyerem. Nem kívánnék abban a korban nőként élni. Mivel nem vagyok az a kényelmes, hímezgetős, önállótlan típus, aki egy férfitől függ, nem lenne nekem való. Másrészről mindig is tetszett, hogy bizonyos értékek még érvényben voltak, amik mára teljesen kivesztek a modern szabados világból. Olyan nagy szavakra gondolok, mint a becsület, a tisztesség, a kitartás, elkötelezettség és a hűség, meg még lehetne sorolni.
Biztosan ismered a Martin Scorsese rendezte Az ártatlanság kora című filmet. Tökéletesen mutatja be, miről beszélek.
A blogodon olvasható bejegyzésekből lehet tudni, hogy általában kézzel írod a kéziratokat, és később gépeled be. Hogy alakult ki ez az írós szokás? Miért vonzóbb számodra a kézzel írás?
A kezdetektől kézzel írtam. Lett aztán szuper írógépem, majd számítógép, aztán laptop, de mindhiába. A kéziratot mindig kézzel írom papírra ceruzával. Szabadságot ad. Én tartom el a Rotring hegy és a radírgyártó cégeket. A radírt azért, mert a macskám mindig elviszi játszani és sosem kerül elő. Valahol a lakásban hegyekben kell állniuk a radíroknak. Csak tudnám, hol?! Minden eredeti kéziratom megvan, szépen feldátumozva. Mondjuk, már nem is férünk el tőlük. Egyszerűen szeretek kézzel írni és nekem így kényelmesebb is. Jó látni, ahogy emelkedik a papírhalom és súlya van. A begépeléskor pedig már elkezdem csiszolgatni az anyagot. Nyilván van ennek árnyoldala is, mert egy évben háromszor-négyszer van ínhüvelygyulladásom, ami nem annyira kellemes.
Gyorsan írsz, és ha jól sejtem, több regényen is dolgozol egyszerre – van valamilyen rendszered, vagy inkább a hangulatodtól függ, hogy mikor mihez nyúlsz?
Általában ugyanaz a minta. Mindig két-három könyvvel előre gondolkodok, de sosem írom őket egyszerre, egy időben. A civil munkám meg minden más mellett erre már igazán nincs energiám, sem időm. Tudom előre, hogy a következő egy vagy két évben mit fogok megírni. Most is így van. Ebben az évben négy anyagon dolgoztam, és már most tudom, mi lesz a következő. Szeretek előre dolgozni. Ha egy könyv végéhez közeledek, elkezdem a soron következő jegyzeteit és kutatómunkáit.
Amikor olyan hangulati szakaszban vagyok a húzós mindennapokban, hogy valami sötét és vészjósló regény kívánkozik ki belőlem, akkor az lesz a következő. Mindig is úgy dolgoztam, hogy váltogattam a műfajokat. Nekem nem elég, hogy sokáig ugyanazt írjam. Egy idő után elfogy az inspiráció a témában és nagyon furakodik előre valami más. Nem működik, hogy egymás után csak romantikusokat írjak, vagy sorban több misztikust és urban fantasyt. Nekem ennél színesebb és pulzálóbb a világ. Ilyenkor valahogy ösztönösen váltok és jön az új ihlet. Például írom az éppen aktuális romantikus/erotikus regényemet és egyszer csak az árnyékból felegyenesedik egy figura, megfordul, rám néz és már hozza is magával a történetét. Olyankor alig várom, hogy beengedhessem és az új ötlettel foglalkozhassak. Egyébként ez nagyon izgalmas az írásban és szeretem is.
Hogyan tovább a Suttogó-völgy után? Milyen történetek foglalkoztatnak most, melyik kéziratod hogy áll?
Ennyi tartózkodó finomkodás után muszáj volt újból valami izgalmashoz, vérpezsdítőhöz nyúlnom. 🙂
Két megírt urban fantasy várja a sorsát. Egyik sem vidám, viszont nagyon pörgősek, nincs egy lélegzetvételnyi semmittevés sem bennük. Darkos, misztikus történetek, cseppnyi paranormális fűszerezéssel és különleges, nem hétköznapi szereplőgárdával. Ez az én világom, az én sötét birodalmam, ahonnan néha kiléphetek, de mindig vissza kell térnem oda töltekezni.
Jó volna, ha a KMK olvasói is megismerhetnék ezt a vonalat.
*
*
Mondd ki a néma vágyakat!
Glastonbury társasági életét felkavarja a Suttogó-völgy udvarház új lakója, Lady Catherine Ashby. A fiatal özvegy tartózkodó viselkedése ellenére akaratlanul kínos helyzetekbe bonyolódik, melyekből nem is olyan egyszerű sértetlen becsülettel kimenekülni. Mindezért nem mást lehet hibáztatni, mint a környék megrögzött, jóvágású kalandorát.
A sorozatosan félreérthető körülmények feltüzelik a pletykaéhes társaság kíváncsiságát és váratlan kihívások elé állítják Catherine-t.
Született rosszakarók, kacér hajadonok, erős akaratú anyák, hősszerelmes ifjak kereszttüzében áll a csinos grófné.
Mit kezdjen a vonzó férfival, aki alaposan feldúl mindent, de leginkább főhősünk nyugalmát?
Régi korok értékei szabják meg a szereplők életének mindennapjait. Az elegáns úri viselkedés páncélja alatt azonban érző szívek, lobbanó szenvedélyek, parázs gyűlöletek és körmönfont mesterkedések bújnak meg. A történet igazi főszereplője a szerelem, ami óvatosan becserkészi a gyanútlan áldozatait.
A történetet akár Jane Austen is írhatta volna…
Add át magad páratlan hangulatának!
Az írást titkos hobbiként kezdte a nyolcvanas évek elején. Olvasók és barátok biztatására egyre komolyabban kezdett foglalkozni vele, és 1999-től sorra készültek el a regényei. Az első komplett könyv a Bukott angyal volt, a Morwen sorozat első része. Először blogon tette közzé az írásait, ahol pozitív fogadtatást és rengeteg biztatást kapott. 14 regénye jelent meg a Publio Kiadóval együttműködésben, majd 2017-től lett a Könyvmolyképző Kiadó írója. Az Árnyjátékos majd az Ikrek hava is ebben az évben jelent meg.
Facebook: https://www.facebook.com/Ashley-Carrigan-szerz%C5%91i-oldal-125227547538241/
Szerzői blog: http://ashleycarrigan.blogspot.hu/
*