Június közepén új helyszínen, a Duna-korzón került megrendezésre a 90. Ünnepi Könyvhét. Idén nagy hőség és természetesen némi eső is volt a Könyvhéten. Több beszélgetéssel, dedikálási lehetőséggel is készültünk. Kíváncsi vagy, milyen volt íróként részt venni az eseményen? Csokorba gyűjtöttük szerzőink beszámolóit.
Bessenyei Gábor hangulatos videóján szó szerint beleleshetsz abba, milyen volt a Könyvhét. „Állítom nektek, a Könyvhéten a legnagyobb slágertéma az időjárás. A legenda szerint nincs olyan Könyvhét, ahol ne szakadna le az ég legalább egyszer, és ne öntené el az összes standot”, árulja el a videóban. Vajon esett az eső az író dedikálása alatt? Kattints ide, és tudd meg!
Böszörményi Gyula színpadi beszélgetéséről és a dedikálás viszontagságairól is mesél: „Míg a Könyvfesztiválon fáztunk, a Könyvhéten a hőség és a nyakunkba szakadó eső próbálta szétzilálni a sorainkat. Mikor az asztalhoz ültem, még hosszú-hosszú sor állt, azután szinte azonnal esni kezdett, és a sor fele bizony szétszaladt”, írja Moly karcában. Kíváncsi vagy, milyen bejelentést tett a beszélgetésen? Kattints ide, és tudd meg!
Ecsédi Orsolya beismerte, hogy őt a kánikula nem rettentette el: „egész télen azt vártam, hogy meleg legyen végre, és most már bevallhatom, hogy csak udvariasságból mondtam mindenkinek, aki panaszkodott, hogy hát igen, rémes ez a hőség. Igazából nagyon élveztem”, írja blogbejegyzésében. És, hogy miért kedvelte a Duna-korzót, mint helyszínt? Kattints ide, és tudd meg!
Greff Magdi arra számított, hogy a dedikálási ideje alatt a Duna-korzón figyeli majd a tömeget, a vízen meg a hajókat. De persze nem így alakult! „Ahogy a tollal a kezemben kinyitottam az első könyvet, már el is felejtettem, hogy mit terveztem arra az egy órára. Az olvasóim sokkal jobb programot szerveztek nekem és minden elismerésem az övék, hogy kitartottak a pesti hőségben”, írja blogján. Kíváncsi vagy, hogy rejtőzött egy kalap alá a Húzós szerelem szerzője? Kattints ide és nézd meg!
Novák Vica beszámolójában mesél a dedikálásról és egy nagyon titkos projektről is. Azt is elárulja, vásárolt-e idén könyveket: „A vásárlás nekem most elmaradt, csak egy vászontáskát szereztem be a Libri standjánál, mert túl sok olvasatlan, vagy olvasás alatt álló könyvem van, és megfogadtam, hogy csak akkor szerzek be újabbakat, ha a jelenlegieknek a végére értem.” Kíváncsi vagy, hogy áll a kézirata, és kivel dolgozik titkos projekteken? Kattints ide, és tudd meg!
On Sai eredetileg nem készült dedikálásra, de egy különleges, hajós beszélgetésre felkérte a kiadó. „Nem voltunk sokan, talán húszan, hiszen én sem hirdettem időben a programot, meg az eső is száműzte az embereket. Viszont így egy nagyon jó, közbekérdezős, családias beszélgetés kerekedett”, mesél az élményről a blogján. Vajon hány íróval egyeztetett Könyvhét előtt (helyett) és után? Kattints ide, és tudd meg!
Palásthy Ágnesen megpróbált kifogni a GPS, amíg az új helyszín felé tartott, de nem hagyta magát: „Hát, először mondjuk bevezetett egy szállodába, aztán egy boltba, ahol kértem engedélyt áthúzni a légtéren. Innen már sima ügy volt, gond nélkül odaértem, és a standnál nagyon aranyosan fogadtak”, írja blogbejegyzésében. Vajon dedikálás után már rendben hazaért? Kattints ide, és tudd meg!
Rácz-Stefán Tibor képes élménybeszámolóval készült idén. „A kánikula ellenére jó buli volt, baromi jól éreztem magam, szuper volt a dedikálásom és jó volt találkozni az ismerősökkel. Sokat nevettünk, jókat beszélgettünk, mint mindig”, írja blogján. Kíváncsi vagy, mi mindent, ki mindenkit kapott lencsevégre? Kattints ide, és tudd meg!
Róbert Katalin szombaton és vasárnap is kint volt, úgyhogy kapott esőt-meleget. „Behúzódtam a napernyő alá – csak a hátam lógott ki, ami szépen le is égett, ahogy azt kell –, és belevágtunk. Ez most egy békés-kényelmes dedikálás volt, amikor nem egy emberrel picit hosszabban tudtunk beszélni, és minden alkalommal, amikor úgy tűnt, véget ér a dolog, felbukkant egy újabb ember”, ír a dedikálásáról. Vajon milyen beszélgetéseket vezetett, kikkel futott össze idén? Kattints ide, és tudd meg!
V. K. Bellone a legnagyobb hőségben dedikált, tartott is attól, hogy otthon maradnak az olvasók, de nem volt mitől félnie. „Volt, aki felkészülten érkezett, egy hosszú-hosszú listával, mert számos aláírást gyűjtött (remélem, sikerült mindet megszerezni!), volt, akinek legalább olyan menő kígyótetoválás tekergett a karján, mint a könyvborítón lévő…”, mesél a blogján. Kíváncsi vagy, ő milyen könyvet vett végül? Kattints ide, és tudd meg!
Ha te is ott voltál a Duna-korzón, reméljük, nagyon jól érezted magad. Ha kihagytad a Könyvhetet, akkor pedig reméljük, ez a kis ízelítő segített elképzelni a hangulatot 🙂
Tisztelt Magazin!
A fészbuk oldalon tegnap feltett kérdésemre nem kaptam választ, ezért vagyok olyan udvariatlan, hogy a témába nem vágóan itt is megkérdezem; Lezárjátok-e az Aranymosást ma, vagy holnap, ahogy elvárható, vagy épp a legjobbaknak minősített írások és írók várják hiába, hogy megtudják, rakétaként repülhetnek a hírnév felé, vagy pályázhatnak máshol? ( Itt most nem nyitnék vitát, hogy valóban így van-e, a kikerültek voltak a legjobb kéziratok.)
Megvágva és szerkesztve:
A hétvége egy másik, szintén jelentős pályázat leadási határideje. Remélem, szabadságok, könyvhét és minden más gubanc ellenére vagytok olyan korrektek, hogy aki szabad, azt szabadon is engeditek. Köszönöm!
Kedves Katherine,
örülök, hogy izgatottan várod az eredményt. Nyolc éve fut az irodalmi válogató, és a kiadóvezető döntését soha nem lehetett sürgetni, hiszen több milliós befektetésről beszélünk. Ha hosszabb átgondolást igényel a dolog, akkor ezt igényel, át kell néznie a kéziratokat.
Évi kétszáz könyv jelenik meg nálunk, a magyar elsőkönyvesek csak egy kisebb projekt. Ekkora kiadói aktivitás mellett azt hiszem, érthető, hogy nincs képben milyen kiadóknál milyen pályázatok, milyen határidőkkel mennek.
Természetesen ha nem nálunk szeretnél publikálni, akkor lehet küldeni e-mailt a pályázati címre, jelezve, hogy visszalépsz a pályázattól, és máshová beadod a művet.
Tisztelt Aranymosó!
Köszönöm szépen a választ. Megértettem, nem az Aranymosás csapatán múlik a végső zárás időpontja.
Izgatottan várom, igen, bár nem magamért izgulok, nem indulok a júniusban záródó pályázaton – van kiadott könyvem -, noha hallottam róla. Feltételeztem, hogy többeknek az a pályázat a következő lehetőség.