Hogyan írjunk szinopszist?

A regények mellé gyakran szinopszist, azaz áttekintőt kérnek a kiadók, és szegény szerző bajban van, vajon mit, mennyit és miről írjon. Idehaza kevés kiadó oldalán találunk erről információt.
Ha egy mű nem illik a kiadó profiljába, már szinopszis alapján kiszűrik. Mielőtt bármilyen írást beküldünk, érdemes tájékozódni, milyen könyveket jelentet meg az adott kiadó. Ha nem tettük meg, ne csodálkozzunk, hogy egy mesekiadót nem érdekli a korszakalkotó romantikus regényünk.
Ha a kiadó profiljába vág az írás, és van anyagi lehetőség új szerzőket megjelentetni, akkor alapvetően nem a szinopszis dönt, hanem beleolvasnak a műbe.

Minden kiadó kicsit más vár a szinopszistól. Ha a Könyvmolyképzőnek küldesz írást, akkor valószínűleg velem találkozol. Legyen egy adatlap, melyben megtalálható a szerző neve, írói álneve, e-mail címe, telefonszáma, mű címe, karakterszám (szóközökkel), tematikus besorolás (pl krimi, mese, misztikus-romantikus stb), célközönség.

A szinopszisban kérem feltüntetni a fő karaktereket, a történet vázát, és a háttérvilágot:

1. A karakterek:
Soroljuk fel a főszereplőket, a történet szempontjából lényeges információkkal. Ne írjuk le a külsejüket, ne húzzuk el a bemutatást, szigorúan csak a lényegre koncentráljunk. Sablonosnak fog tűnni, de ez nem baj.
Ha egyes fejezeteket más-más szereplők szemszögéből írtunk meg, akkor minden nézőpontkaraktert magyarázzunk el. Ha E/1-ben írtuk, akkor lehet, hogy az elbeszélő a főszereplőnk, de mellette kiemelkednek a jelentősebb mellékszereplők. A mellékszereplőket akkor kell bemutatni, ha a történetben kulcsfontosságú szerepük van, például rajtuk fordul meg a cselekmény, beléjük szerelmes a főhős, ők az ellenség stb.
A karakterek bemutatására fél oldal bőven elegendő. Történelmi regényeknél néha kell a családfa, így ott nem baj, ha több információt megosztunk. Mindenképp jelezzük, melyik szereplő kitalált személy. A valós személyeknél érdemes feltüntetni, mennyi kutatómunkát végeztünk, és hol kezdődik a képzelet.

2. A történet:
Minden regény cselekményét el lehet mondani legföljebb egy oldalban. Ha nehezen megy, írjuk le, hogy fejezetenként mi történik, majd húzzuk ki a fölösleges szavakat, főleg a jelzőket, töltelékszavakat.
A szinopszis minél színesebb megírása, és a végkifejlet sejtetése egyes kiadóknál beválhat, de a legtöbb szerkesztő utálja. A figyelem felkeltésére az e-mail szövege való, nem a szinopszis. Az összefoglalóban egy-két jól elhelyezett, egyedi jelző elég, nem kell a nyelvi szintet csillogtatni. Koncentráljunk a minél áttekinthetőbb történetvázra, melyben a fontosabb konfliktusok és azok végkifejlete is szerepel. A lebegtetés nem figyelemfelkeltő, hanem idegesítő. Nyugodtan írjuk le, ki a gyilkos, hogyan találnak egymásra a szerelmesek, hogyan menti meg a világot a főhős.
Ha nem tesszük, a szerkesztő levonja a következtetést, hogy a szerző nem tudja, miről szól a műve. A szerzők időnként tényleg nem tudják.
Főleg a szépirodalmi körökben mozgó amatőr írókra jellemző, hogy a cselekményt alárendelik a leírásoknak, lélektani ábrázolásnak, a lét mesterségesen kitágított pillanatainak. Ha ilyen művet írtunk, akkor se feledjük, hogy minden létező mozgásban van, legalább atomi szinten. Keressük meg, mi változik a regényben, külső események síkján és lélektani síkon, és megtaláltuk a történetet.
A szerzők másik csoportja a „túlírók”. A legtöbb regény elmesélhető 600 ezer karakterben, ami 1,2 – 1, 5 millió K, ott erősen valószínű, hogy az író elveszett a lényegtelen részletekben. Ha megfelelően eltévedt, akkor kezd trilógiát tervezni. Az ilyen szerzők hajlamosak az ötoldalas szinopszisra. Fókuszáljunk!

3. Háttérvilág:
Sci-fi, fantasy, történelmi regény esetén mindenképpen kell a háttérvilág leírása. Jó esetben egyedi a művünk, hiszen az új világ megteremtésének öröme miatt léptünk ki a saját korunkból. Ilyenkor nem okoz problémát a világ ismertetése, de ne vigyük túlzásba, fél oldal elég róla.
Ha fantasy szerzőként ehhez a ponthoz a „sima középkor”, „napjainkban élő vámpírtársadalom”, „varázslóiskola” az, amit oda tudunk írni, akkor ne fecséreljük a szerkesztő idejét. A kezdő szerzők gyakran nem veszik észre, hogy a történetük háttere teljesen lopott, és nullás vért iszogatnak a vámpírok.
Sci-fi regényeknél a szerkesztő a háttérvilágra különösen kíváncsi. Általában ez a szerzőréteg jól tájékozott, mivel a hard-sf komoly kutatómunkát igényel. Ha űroperát írnak, akkor előfordul, hogy az írás akaratlanul filmes, szerepjátékos, vagy számítógépes élményekből táplálkozik, ami szintén elcsépelt, és gyakran kiderül a szinopszisból.
A történelmi regényeknél a háttér a politikai helyzetet jelenti. Ha ismert korokról van szó (pl Károly Róbert uralkodása), akkor elég pár szó, és az évszámok, helyszínek megadása. Ha kevésbé ismert az időszak (pl a Quing-dinasztia bukása), akkor érdemes bővebben kifejteni.

Összességében a szinopszis akkor jó, ha egyszerű, áttekinthető, és gyakorlatias.

– varga bea –