E héten az Irodalmi Kávéház keretében szó esett az író fejlődésről, aki nem követte a beszélgetést, itt bele tud pillantani a cikkbe.
A Könyvmolyképző kiadó örömmel veszi, ha az olvasók is véleményt nyilvánítanak. Az a mű, mely a legnépszerűbb, megjelenhet e-bookban. A legtöbb lájkot kapó bejegyzést vesszük figyelembe.
*
Tart a kéziratok értékelése, lássuk, hogyan állnak a művek:
Korábbi pozitív vélemények:
Tavi Kata: Sulijegyzetek (két lektor)
Bökös Borbála: Szmirkó (1. lektor)
Patik László: Egy tücsök (1. lektor)
Marcus Lord: T, mint Testvériség (1. lektor)
Meiszner Krisztina: Más valaki problémája (1. lektor)
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán (1. lektor)
Az e heti bírálatok eredménye:
Ezeréves őrszolgálat – Riadó – negatív lektori vélemény
Visszatérő végzet – negatív lektori vélemény
Bekérve:
A Nyolcadik Amulett
Szin markában
Ezek szerint nem segített a hét napos hosszabbítás. Kár. Most már csak a kedvenceimért és a barátaimért drukkolhatok.
Nagyon sajnálom az Ezeréves őrszolgálat negatív lektoriját, nagyon drukkoltam neked Attila, sajnálom, hogy nem sikerült.
Az E-bookos kérdésnél köszönöm szépen, hogy figyelembe vettétek a felvetésem. Úgy érzem, így igazságosabbvá vált a pályázat.
Ahogy Attila mondja, maradt a szurkolás a kedvencekért és a barátokért.
Attila, Mason, együtt érzek veletek. Azért küldjétek be máshová is a kéziratot, hátha egy mésik lektor tetszését elnyeri majd (számomra mindkét írás ígéretesnek tűnt). Jól gondolom, hogy most egy ideje csak két lektor foglalkozik a pályázatokkal?
Nagyon bánom a két negatívot. De nem akarok sajnálkozni, azt nem szabad. Csak így tovább! Ha vége van, eleje is van.
sajnálom Attila.
a maradóknak szurkolok!
Nagyon-nagyon sajnálom Attila és Mason történetét is, és örülök, hogy ennyit azért láthattam belőlük.
A két bekért történet szerzőjének pedig sok sikert!
Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt a Visszatérő végzet sikeréért! Arról azért természetesen nem tettem le, hogy ez a szívemhez közel álló történet könyv formájában is megjelenjen.
Remélem, a még versenyben lévők több szerencsével járnak!
Bevallom, mikor megpillantottam az eredményeket, egy pillanatra megállt bennem az ütő…
Nagyon-nagyon meglepett a döntés, most először számítottam szinte száz százalékig mindkét bekértnél pozitívra.
Semmiképp ne adjátok fel, mert jól írtok! Én pedig várok tovább kitartóan, hogy olvashassam mindkét történetet teljes egészében, könyv formátumban.
Ó, afölött meg el is siklott a tekintetem, hogy mit kértek be!
Minna, nagyon sok sikert, egyik legkedvencebb történetem A nyolcadik amulett! Hajrá-hajrá! : )
Köszönöm szépen a biztatást és a bátorító szavakat mindenkinek! A versenyek ilyenek, nem győzhet mindenki. Amikor benyújtottam a munkámat a pályázatra, az ehhez szükséges önbizalom mellett is tisztában voltam azzal, hogy lesznek itt nálam jobbak, tehát kicsi az esélye annak, hogy a győztesek közé kerüljek. Megtiszteltetésnek tekintem, hogy ebben az évben már másodszor sikerült bekerülnöm abba a mezőnybe, amelyiknek a munkája felkerülhetett a honlapra.
Kedves Gergely és Hulló Kata!
Azt ajánljátok, hogy küldjük be máshová is a munkánkat. Én azt látom, hogy ez a kiadó a leginkább fogadókész az ismeretlen szerzők munkáival szemben. Őszintén szólva fogalmam sincs arról, hogy máshol miképpen jutnak be a lektorok ajtajai mögé a kezdő szerzők, hiszen sok helyről még arra sem kapok választ, vajon megérkezett-e a küldeményem, vagy a levelezőprogram automatikusan a spamek közé sorolta, és a kukába terelte a regényemet, novellámat.
Azoknak, akik még versenyben vannak, sok sikert kívánok! Különösképpen azoknak szurkolok, akiknek a munkáját menet közben megkedveltem. Nézzétek el, hogy nem sorolom fel a neveket, címeket, mert sértődést okoznék azoknak, akit kifelejtek!
Azt hiszem, hogy a továbbiakban is itt maradok, beszélgetek veletek, bár a partvonalról kritizálni kevésbé illő dolog, mint a pályán belül véleményt mondani, és közben együtt futni másokkal.
Attila, szerintem mindenki örömmel veszi, ha maradsz, partvonal ide vagy oda. : )
Attila, azért nem reménytelen a dolog: más kiadók is foglalkoznak kezdő szerzőkkel. E-mail helyett célszerű nyomtatott anyagot küldeni, vagy a kiadó honlapján tájékozódni, hogy milyen formában fogadnak kéziratokat. Az én regényem is enyhén szólva kalandos utat járt be, de végül megtalálta a kiadóját. A blogomban leírtam az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, ha van időd, pillants rá – ha egy kicsit is segít, már nem írtam hiába:
http://buglyogergely.blogspot.hu/2013/04/az-oni-szurke-ver-szuleteserol.html?m=1
Attila és Murray, több lehetőség áll azok előtt, akiknek itt nem sikerült. Pl. készíteni egy szinopszist a műről, kinyomtatni több példányban, és a legközelebbi könyvvásáron próbálkozni a kiadóknál. Idei tapasztalatom szerint novellákra kevésbé, de regényekre helyenként volt érdeklődés.
Másik az e-könyv, amivel érdemes megvárni az amazon.com magyar fiókjának megnyitását, állítólag ebben az évben várható. Oda bárki felrakhatja írásait, de minden járulékos munka, pl. szerkesztés, borító készítés az író feladata, vagyis kész regényt várnak. Természetesen a bevétel az íróé. Tudomásom szerint jelenleg is fel lehet rakni az anyahonlapra, de angol nyelvű, és én nem tudok angolul. Ha van valamennyi pénze az embernek érdemes angolra fordíttatni a könyvet, mert sokkal többen tudnák olvasni, venni.
Elnézést máris korrigálnom kell, most olvastam, hogy az Amazon nem fogad magyar nyelvű könyveket, de pl. az iTunes igen. Ugyanakkor, én ott sem találtam meg őket.
Kósza Látomás: Erről a típusról olvastam egy cikket, van is egy magyar kiadó, akinek az oldalára ezeket a regényeket e-bookként fel lehet tölteni, és a bookline-on is lehet értékesíteni. A cikk pedig javarészt Oravecz Nóra sikeréről szólt, aki önerőből került be a bookline top 10-be, és Facebookon már több, mint húsz ezren lájkolták a lányt. Nóráról azóta születtek blog bejegyzések is, a sikere pedig elképesztő. Az említett cikket az Index írta, akit érdekel itt elolvashatja: http://index.hu/kultur/2013/04/14/a_szerzoi_kiadas_szexi/
Persze ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy mennyire éri meg a saját kiadást választani, saját magad népszerűsíteni a regényt, tekintve, hogy még lektor sincs melletted, és még a borítót is magadnak kell megcsinálni, és így bármennyire is profi legyen egy író, rengeteg hibája lehet a regényének. Azt pedig saját tapasztalatból mondom, ha egyszer valakitől rosszat olvastam, nem adok újabb esélyt egy másik könyvének, pláne ha fizetni kell érte. Az olvasó bizalmát csak egyszer lehet eljátszani, kivéve ha nem alakult ki korábban valamilyen személyes kötődés ((Igen, a példaképemnek, Sohonyai Editnek is úgy-ahogy megbocsátottam egy-egy gyengébb regényét)). Persze, így meg lehet jelenni a könyvpiacon, méghozzá elektronikus formában, ami a jövőben még nagyobb teret nyerhet, de megvannak a hátrányai is.
Bocsánat, amiért Offoltam, de ezt annyira érdekes témának tartom, de persze tudom, nem feltétlenül ezen az oldalon kellene ezt megvitatni.
Tibor: Sohonyai Editet én is imádom, abszolút példakép számomra is, volt szerencsém személyesen is találkozni vele; bár az utóbbi könyvei valóban picit gyengébbek. Én is bocsi az offért, csak megörültem, hogy más is szereti őt:))
Rácz Tibor: több helyre lehet feltölteni e-könyvet valamennyi pénzért. Ennek a veszélyét én a másolásban látom, elvégre, amit le tudok tölteni, sokszorosítani is tudom, aztán szétszórom az ismerősöknek, ők is az ismerőseiknek, és így tovább.
Igen, probléma a reklám hiánya is, de itt Pesten utoljára Fejős Éva könyveit láttam komolyan reklámozni, pl. megállókban, plakátokon, médiában. Szerintem, nem a kiadó, hanem önreklám, úgy tudom elég pénzes volt a párja, ráadásul a hölgy ismert újságíró. Beleolvastam pár könyvébe átlagosak, nem tudom, most hogy fogynak, én egyet sem vettem.
Az internetes lájkolás félrevezető, azért nem kell fizetni, és ha jó helyen dolgozik az illető, pl. középiskolai tanár, gyorsan szaporodnak. Én a szememnek, és az agyamnak hiszek, vagyis beleolvasok a könyvekbe, és az alapján döntök.
Ami a saját gyártást illeti, lektor, szerkesztő, mindenképp kell. Ami a borítót illeti, az is csapatmunka, mert hiába van fantáziám, ha nem tudok rajzolni, vagy profi módon fotózni, szerkeszteni, ugyanakkor hiába tud valaki rajzolni, rendelkezik profi fotófelszereléssel, ha semmi fantáziája. Egy grafikus, fotós is lehet középszerű, és a legtöbb könyvet – szerintem – külalak, és a cím adja el. Ha nem kelti fel a figyelmet, nem veszi kezébe az olvasó. Vannak novelláim, amikhez olyan fotót tudnék készteni, hogy önmagában is megállnák a helyüket, vannak, amikhez semmilyent. Szerintem a jó címlapkép műalkotás. Van mondanivalója, ugyanakkor tükrözi a könyv tartalmát. Csak olyantól fogadnék el címlapképet aki elolvasta a könyvet, és hatással volt rá.
De én túl szubjektív vagyok. 🙂
Hajnalka: Most én is nagyon megörültem, sajnos én is ritkán találkozom Sohonyai Edit rajongókkal, pedig régen olyan jó könyvei voltak. A kedvencem a Jasmine, az alcímét inkább le se írom, de az valami zseniális volt 🙂 De sajnos az újabb könyvei tényleg nem voltak valami jók 🙁
Gergely, hogy egy föntebbi kérdésre válaszoljak: hol kettő, hol három lektor dolgozik, ez rugalmasan változik. Jelenleg a könyvheti szerkesztési hajrá miatt épp én nem vagyok aktív.
Már egy ideje figyelem, hogy mennyire bevonódtok egyes műveknél, de nem éreztem szükségét, hogy szóljak. Ahol törzstag írása van, ott rendszeresen pozitívabban reagáltok a műre. Ez tök normális pszichés folyamat, és ezért ért megdöbbenésként mindenkit ez a két negatív lektori. De az írás önmaga mindig független kell, hogy legyen az író személyétől. Az olvasó is csak a szöveg alapján alkot benyomást.
Nyilván vannak más kiadók, van net, magánkiadók, és mindenki eldönti megjelenni akar-e vagy fejlődni addig a szintig, hogy a kiadók harcoljanak érte.
Rácz Tibor: Elolvastam az ide linkelt cikket. Én kissé soknak tartom a kiadó által kért 30 százalékot, ha mindent a szerző csinál, ők csak publikálnak. Tavaly ősszel kaptam a novelláimra javaslatot, amelyben nem egész 10 százalékot kért a kiadó, és az iTunes-re kerültek volna fel, de hosszú töprengés után nem fogadtam el. A kiadó magyarul írt, de Bécsben él, az iTunes pedig angol nyelvű, és mint említettem, nem tudok angolul. Túlságosan ki lettem volna szolgáltatva.
Viszont jó javaslat a cikkben az ingyenes kiadvány. Én úgy képzelem el, hogy pl. ingyenesen letölthető pár novella, viszont a regényért fizetni kell. Fontos, hogy azonos kategória legyen, ne csalódjon az olvasó, pl. történelmi kaland a novella, de komoly dráma a regény.
Aranymosó: Igen, én is gondoltam rá, hogy a kiadói lektorálás egyfajta minőségbiztosítás, de már elküldtem a hozzászólást.
Ugyanakkor hozzá kell tennem nem feltétlenül jelent minőséget, mert minden kiadó eladható könyveket akar kiadni. Márpedig jobban fogyna valamelyik celeb szexuális élete, mint egy Dürrenmat dráma. Ugye, nem kell leírnom, melyik a minőségi irodalom? 🙂
Éppen ma gondoltam arra, megkérdezzem, Aranymosó, hogy a pályázat során mennyire játszik szerepet a marketing. Mármint arra gondoltam, hogy valószínű olyan könyvek, amelyekre célközönség van, és éppen fogy a téma, a műfaj, jobban eladódik inkább átmegy a pályázaton. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet joga és oka elfogadni egy kiadónak egy művet és a másikat visszautasítani ilyen meggondolásból is, de lehet, hogy amatőr szerzőként van naivitás is bennünk és abban a tévhitben írogatunk és teszünk nyilvános megmérettetésül sok hittel és hosszú munkával megírt kéziratainkat, hogy minden ami számít, az csak egy írás színvonala, nyelvezete, jó dramaturgiája, stb. stb. Végsősoron el is kell adni, minden kiadó gondol erre, nem? Azért is kérdem, mert azok az angol írástechnika könyvek, amelyeket olvasok mind kitérnek erre mind, és világossá teszik az amatőr írók számára, hogy mennyire fontos a marketing és hogy az író ilyen szemszögből is gondolkodjon és tisztába legyen ezzel.
Ha pl. beküldök egy nyilvános pályázatra egy kéziratomat és kiderül róla nyilvánosan, hogy nem kiadható, akkor utána mit kezdjek vele? Ha átdolgozom is, dobhatom a kukába. Nem olyan, mint amikor egy háttéri döntésből küldik vissza nekem egy kiadótól. Ezért lenne fontos tudni azt is, hogy mennyire kell figyelni arra, hogy amit írok rossz, vagy csak nem találta meg a helyét. Csiszolni persze mindig van mit minden íráson…
Zsuzsa, nem tudom, ennél a pályázatnál ez hogy működik (majd Aranymosó válaszol), de ez a probléma általában a kiadóvezetőre tartozik. A lektor nem veszi figyelembe a piaci szempontokat,de a pozitív lektorit kapott művek közül a kiadóvezető piaci szempontok alapján szokott választani.
A magánkiadást én sem javasolnám. Annak idején magánkiadásban jelentek meg verseim, ma pedig már borzasztóan szégyellem őket. 🙂 Szerintem érdemes addig fejlődni, amíg átmegyünk a rostán egy kiadónál. Az e-book viszont némileg más téme. Ha tényleg az e-booké a jövő, akkor is ijesztő számomra, hogy szerkesztés, korrektúra és profi tördelés nélküli művek árasztják majd el a piacot, mindenféle kiadói válogatás nélkül. Félek, hogy ha az olvasók ezeket olvassák, akkor még kevesebben szeretnek majd olvasni, mint jelenleg. Valahol olyan adatot olvastam, hogy ma világszerte a kiadóknak beküldött kéziratok nagyjából 1 százalékát fogadják el és adják ki, a többi megy a süllyesztőbe. (Ezért olyan nehéz kiadót találni, és amióta a Harry Potter története ismertté vált, azóta „nem ciki” a visszautasítás, amiben nekem is volt részem bőven). Természetes, hogy a többi 99 százalék között is akadnak gyöngyszemek – én is olvastam már e-bookos sikersztorit egy-egy visszautasított könyvvel kapcsolatban. De úgy tippelnék, hogy a szerzők 98,5 százaléka valóban nem érett arra, hogy az olvasók elé kerüljön, és talán nem is kellene (borzasztó, hogy pl. az ingyenes Wattpadon, ahol bárki publikálhat, milyen színvonalú művek jelennek meg). Még akkor is ezt mondom, ha nagyon csábító, hogy 70 százalék lehetne a hasznom eladott példányonként.
Zsuzsa!
Szerintem attól, hogy itt elbukik egy kézirat, attól még simán lehet belőle később egy sikeres, jól fogyó, könyvformátumú regény. : )
Már csak azért is, mert ha tényleg alaposan át van dolgozva, akkor gyakorlatilag szinte már egy új regényt kapunk, aminek a történetét kivéve köze sincs a régi verzióhoz. Plusz ha itt szerepel valaki több évben is, arra az évre, mikor mégis sikerrel jár, már lehet, hogy lesz egy csomó barátja, olvasója, akik talán régóta szurkolnak neki. Máris van közönsége, aki együtt örül a sikerének, és veszi a könyvét. : )
Egyébként itt is volt olyan lehetőség, hogy aki elvégezte a kiadó írókurzusait, majd a (feltételezhetően)bővült tudásával átírta az előzőleg elbukott regényét, ismét lehetőséget kapott a versenyre. Tehát egy elutasítás még nem a vég.
Értelek mondjuk, te marketing szempontjából hoztad ezt fel, hogy egy történet elutasítása rossz reklám. De tényleg olyan rossz marketing az, ha azt látják, hogy a szerző mennyi küzdött és harcolt a megjelenés előtt?
Nekem pl. szimpatikus lenne. : ) Mert látnám, hogy nem adta fel.
Gergely, nem hiszem, hogy a siker egyben minőséget is jelent. Erre korábban is kitértem. 🙂
Nem tudom már hol olvastam, hogy kevés kiadó engedheti meg magának azt a luxust, hogy valóban minőséget adjon ki. Ehhez, jó bevétel, nagy nyereség szükséges a sikerkönyvekből. Avagy szerinted Pl. Shakespeare drámái többen vásárolják, mint harry Potter történeteit? (Most felejtsük el, az iskolai kötelező olvasmányokat, írhattam volna Victor Hugo: A király mulat c. drámáját is.) 🙂
Kósza, abban természetesen igazad van, hogy a siker és a minőség nem egyező fogalmak, de szerintem azért egy bizonyos fokú átfedés mégiscsak van közöttük. Az általad említett Harry Potter pl. véleményem szerint igen magas minőséget képvisel a maga zsánerében (néhány országban kötelező irodalom lett a középiskolákban). Shakespeare műveivel persze nem lehet összehasonlítani, hiszen más célból, más közönség számára íródtak, továbbá a műfajuk sem egyezik.
Kedves Gergely, írhattam volna Dosztojevszkij: A félkegyelmű c. regényét is, de úgy vélem, kevesebben ismerik. 🙂
Ami Harry Pottert illeti, szerintem filmen jobb, nekem egy rész van meg, ami a házunk előtti szemetes tetején volt. Szóval, kukáztam, hogy belenézhessek a könyvbe. 😀
Zsuzsa, a kis kiadóknál nagyon számít, hogy eladható legyen a könyv, mert sok közülük vergődik. A nagyok közül van, amelyik ráállt a celebvonalra, valószínűleg a bevétel miatt.
Mi nem celebezünk, hanem van egy hatalmas ifjúsági olvasórétegünk, velük rendszeresen foglalkozik az egyik kolléga. A gondunk, hogy felnőttek hajdani tinilányok, megházasodtak, gyerekük van, ergo kellenek a felnőtt női és a férjeknek szóló művek is.
Bármilyen mű megjelenhet nálunk, ha dramaturgiailag jó. A lektorok nem könyvpiaci szempontból döntenek, hanem tartalom alapján. A kiadóvezető dolga a könyvpiaci tájolás, de egy jó könyvre ő sem fog nemet mondani, legföljebb ha nem egyértelmű a célközönség, akkor kisebb példányszámban engedi ki a könyvet.
Az íróiskolát azért tarjuk, hogy a megszerzett tudást lehetőleg nálunk kamatoztassa a szerző. Pont ezért van a negatív lektorit kapott kéziratoknál az írósulisoknak két kurzus után egy újbóli beadási lehetőség.
A pályázat azért nyilvános, hogy a szerzők itt is fejlődjenek, illetve reklámként is jó nekik.
Azt gondolom, vannak tehetséges magyar szerzők, akik annyira jól írnak, hogy eladható az írásuk.
Kósza, a Romeo és Júlia jól fogy nálunk, mióta betettük a Vörös pöttyös sorozatba egy új borítóval.
Érdekes dolog ez a bevonódás. Magamon kétféle verzióját vettem észre. Az első, amikor kedvelem a szerzőt, de tudom, hogy érzékeny, nem akarom megbántani, ezért óhatatlanul is finomabban fogalmazok. No, erről hamar leszokik az ember, mert rájön, hogy árt vele. Bár ha egy szerző csak buksisimit szeretne (és most amatőr közegről beszélek, nyilván nem fogok komplex rímeket számon kérni egy tizenhárom éves költőaspiráns legelső versén), akkor ez sem feltétlen az ördögtől való koncepció. A második variáns 🙂 az, amikor nem tehetek róla, elfogult vagyok. Ha ismerem, szeretem, barátomnak tekintem a szerzőt, akkor ez kihat a műre is. De úgy vettem észre, ugyanez működik puszta megszokás esetén. Ha sokat olvasok az adott személytől, egy idő után (feltéve, hogy egyikünk sem fejlődik) egyszerűen nem tudok neki mit mondani. Vagy hozzászokom a hibáihoz, fura szórendjeihez és a többihez, ami megszokható, vagy beletörődöm, hogy a falnak beszélek, és úgysem javít.
Bea mondta egyszer, hogy a kezdő szerkesztők a regény végére néha úgy megszokják a szerzőt, hogy azt is benne hagyják neki, amit az elején még kiszedtek. Tesztolvasókkal én is tapasztaltam hasonlót. Érdekes dolgok ezek.
Írósuliba meg ne azért gyertek, hogy újra beadhassatok valamit (bár pont ma reggel derültem azon karvalyaim átolvasása közben, hogy jó béna, de sebaj, két köre van az Aranymosáson :D) (csak poén szintjén, a legelején járok), hanem mert iszonyú szemléletformáló, a tárgyi tudás sem mellékes, a személyes visszajelzések meg egyenesen megfizethetetlenek.
Köszönöm a választ, az jó, ha szükség van ilyenre is, meg olyanra is, és hogy bármilyen könyv megjelenhet jó dramaturgiával. Sok angol nyelvű anyag amúgy nagyon fontosnak tartja a szerzőkkel tudatosítani, hogy ha írók akarnak lenni, sikert akarnak, akkor figyeljenek arra, hogy ma mennyire és kinek eladhatóak. De azért is merült fel bennem ez a célközönség és könyvpiaci faktor-kérdés a pályázat kapcsán, mert láttam, hogy a „Vörös Pöttyös? Szeretem” facebook oldalán egy-két mű, pl. a Sulijegyzetek is reklámot kapott még az első részlet felkerülésének napján, tehát amikor még sehol sem volt egyetlen lektori vélemény sem, míg a többi pályamű, (olyanok is, amelyek esetleg szintén lehetnének VP könyvek, hiszen potenciális kellene legyen minden mű, amíg egyszer nincs lektori vélemény) nem kapott ilyen figyelmet és reklámot. Nem veszek részt a pályázatban, nem érzelmi, sem nem kétkedési kérdés, hanem csak informálódás, mert kezdem hinni, hogy ma (sajnos vagy nem sajnos) egy szerzőnek is át kell látnia előbb-utóbb a könyvpiaci lehetőségeket, ha egyszer azért ír, hogy kiadják és vegyék őt. Tudnia kell irányt választani és abba az irányba mennie.
Kedves Aranymosó a Rómeó és Júlia persze, hogy megy, hiszen több film készült róla, és a tini lányok szívesen könnyeznek rajta. De próbáljátok meg Pl. Dürrenmatt: A vak c. drámáját kiadni. 🙂 Pedig azt is érdemes elolvasni.
Zsuzsa, a VP kollégának én küldöm át a linkeket. Van amúgy egy csomó más Fb oldalunk, oda is. A kikerülés mögött semmi extra nincs, ha van „üres” luk, átveszik az anyagot. Az Aranymosás Fb oldalára meg minden egyes mű híre kimegy.
Amúgy ha szerző nem tudja kinek ír, általában nem is jó az írás, hiszen más dolgot keres a könyvben egy ötvenes, történelmet kedvelő férfi olvasó, mint egy tizenöt körüli, misztikát kedvelő leányzó.
Attila, Mason, nagyon sajnálom a negatív lektorikat. 🙁 Bár az elmúlt napokban nem igazán tudtam részt venni az oldal életében, de azért szurkoltam nektek! És remélem, hogy mindezek ellenére még velünk tartotok, míg zajlik a verseny.
Ízlelgetem már ezt a bejegyzést a felkerülés óta, de akárhányszor nézek rá, a végeredmény nem változik. Sajnálom, srácok. 🙁
Szmirkónak nagyon örülök, bár a polc még nincs fent a gyerekszobában, de ha végre felkerül, ez a könyv biztosan rajta lesz!