Meglepő nap a mai. Pályázatunk történetében még soha nem volt olyan pillanat, hogy egy lektor nem tudott dönteni. Most két lektor is azt mondta röviden: passz, hosszabban pedig azt, hogy a szerző tehetséges, az írásnak vannak nagyon-nagyon jó elemei, de elcsúszik. Igent nem tud, nemet nem akar mondani, és másodvéleményt kért.
Sokan gondolkoztunk ezen a dolgon, hiszen attól, hogy olvasgatunk egy kéziratot, még nem javul, vagyis a második lektor jó eséllyel nemet fog mondani így. Végül az a döntés született, hogy a két szerző, Quintus Moreno és Hollódombi kap egy hónapot és néhány támpontot az átírásra, és úgy megy a következő bírálóhoz a mű. Ez számunkra is érdekes megoldás, meglátjuk, hogy van-e értelme, reméljük, igen. A szerzőknek ma megírjuk a részleteket.
A harmadik műnél sajnos egyértelmű volt a döntés, Turcsányi Ervin: A lélek bestiái című írása negatív kapott.
Bekérve:
Sárközi Erika: Kékszeműek
Jutasi Adrienn: Nelli és a dackorszak
A jövő harcosai és az istenek alkonya
***
Friss hírek a kiadóból:
A Táskarádióban interjút hallhattok Lovranits Júliával, az egyik aranymosásos nyertesünkkel, akinek tavaly megjelent a Lea és a viharbanyák meseregénye.
Szó lesz mesemondásról, madarász foglalkozásokról, és persze regényírásról.
Hallható: ma este 7 órakor
Ismétlés: szombaton 9, vasárnap 13 órakor
A rádiót interneten keresztül is eléred, honlapja: http://www.taskaradio.com/
*
Idén is Libri Aranykönyv!
Március 17 és április 14 között szavazhattok kedvenceitekre a legjobb 10 közé jutásért: http://www.libri.hu/aranykonyv/
A Libri eladási adatai alapján a legjobb 50-be került könyveink:
Szépirodalom – Külföldi szerző:
Matthew Quick – Napos oldal
Gyermek és ifjúsági – Magyar szerző:
Benina – Bíborhajú 4. – Milan könyve
Csukás István – Berosált a rezesbanda
Szurovecz Kitti – Gyémántfiú 3. – Smaragdfény
Zakály Viktória – Szívritmuszavar 2. – Hanna örök
Gyermek és ifjúsági – Külföldi szerző:
Becca Fitzpatrick – Finale – Végjáték
Cassandra Clare – Csontváros
Cassandra Clare – A hercegnő
Cassandra Clare – Elveszett lelkek városa
Elisabetta Gnone – Ég veled, Fairy Oak!
Holly Webb – Csöpi, az elhagyott kiscica
Jeff Kinney – Egy ropi naplója 6. – Négy fal között
Jennifer Armentrout – Obszidián
Jennifer Armentrout – Ónix
Linda Sue Park – 39 kulcs 9. – Viharjelzés
Rachel Renée Russell – Egy Zizi naplója 2. – Buli van!
Ezúton is külön gratulálunk magyar szerzőinknek, hogy bekerültek a Top 50-be!
Hollódombi! Hajrá! Még mindig izgulunk érted!
Többieknek: gratulálok a bekéréshez! Sok sikert!
Köszönöm a lehetőséget! Természetesen élni fogok vele 🙂 Hollódombinak pedig ihletet és kitartást kívánok az elkövetkezendő 1 hónapra 🙂
Ki más lenne képes rajtam kívül kikattintani szegény lektor fogaskerekeit? 😀 High five Quintus, a munka következő része most kezdődik! 😉
Gitta, köszönöm a támogatást, a kiadónak pedig a mentési lehetőséget!
Szerintem egy egy nagyon jó ötlet és nagyon jó lehetőség, mert be kell látni, azért kis hazánkban nem szárnyal a könyvpiac, itt igenis keményen meg kell küzdeni azért, hogy az embernek – főleg, ha nem celeb vagy egyéb ismert személy – kiadják a könyvet. De egy elsőkönyes ugye tapasztalatlan, kiforratlan és ezért nyilván vannak olyan dolgok, amelyeket elront – viszont az én szememben kb. egy halálos bűnnel felérne, ha veszni hagynánk a tehetséges embereket emiatt. Szóval, le a kalappal a szerkesztők előtt, én nagyon szép gesztusnak tartom, hogy a tehetséges íróknak lehetőséget adnak a változásra és javításra, ahelyett, hogy odavetnék őket a piaci törvényeknek 😀 Bár, szerény véleményem szerint ennek mindenhol így kellene lennie, nem csak a könyvkiadás területén 🙂
Nahát, erre nem számítottam 🙂 Jó munkát 😉 a bekérteknek sok szerencsét!
Meglepő fordulat, erre szerintem senki sem számított.
További hajrá Quintusnak és Hollódombinak! 🙂
A bekérteknek egy kalappal! 🙂
Ez az átírás nagyon jó lehetőség, szóval hajrá 🙂
Most népszerűtlen leszek, de ez a lépés nem összeegyeztethető az esélyegyenlőségi elvekkel.
Senki màsnak nem volt lehetősége àtdolgolgozni a kéziratàt a szerkesztők szàja ìze szerint.
Azért a sràcoknak hajrà; de azért érzitek, hogy ez màr igy nem ugyanaz?
Jimbo: őszintén szólva nem tudom, és nem is fogok tudni pártot foglalni. Nem csak azért, mert rólam van szó a döntésben, hanem azért is, mert ha ezen gondolkodok, akkor értékes órákat vesztegetek el az egy hónapból, amit kaptam.
Én ezt kihívásnak látom, és szeretnék csak a kihívásra koncentrálni. És arra az érzésre, hogy megtisztelt a bizalmával a kiadó.
Hollódombi: nem vàrom el, hogy mentegetőzz, nincs is miért. Amit kifogàsoltam, az a döntés volt, amire nem volt ràhatàsod. Ugye nem?
Amit kifogàsolok, az az UNFAIR PLAY.
Nem volt. 🙂 Csak azt hittem, a srácok alatt, Quintusra és rám gondolsz.
Mmm, az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenkinek legyen egyenlő esélye az elbírálásra. A pályázók közül eddig kettőnél érezte úgy az elbíráló, hogy újraírást kér. Úgy gondolom, hogy ha lesz még ilyen, akkor azoknak az íróit ugyanúgy – egyenlő eséllyel – fel fogják kérni. Akiket eddig elutasítottak, azok valószínűleg nem voltak elég erősek ahhoz, hogy az újraírás segített volna rajtuk.
A magam részéről persze nem tartom jó ötletnek ezt a választást, egyszerűbb lett volna rábólintani, a kiadásra előkészítés során úgyis újra lehetett volna íratni a könyveket. Szóval, ez az újraíratás igazából a többi pályázónak kedvez, nem Hollódombinak és Quintusnak, mert így még mindig lehet, hogy görcsölnek a következő változattal, és aztán elutasítják őket. Bár, ismerve őket, nem tartom ezt valószínűnek. De legalább egy kicsivel kevesebb melója lesz a regényekkel a szerkesztőnek.
Hollódombi: a srácok alatt rátok is gondolt 🙂
Úgy hiszem Jimbo sokak hátsó gondolatát fogalmazta meg, mivel nem láthatunk bele a folyamatokba, így nem is érthetjük teljesen a döntéseket. (ideális terep összeesküvés elméletet gyártani :D)
Ám érdemes szem előtt tartani, hogy ez nem egy fairplay játék, hanem egy profitorientált kiadócég munkaerő toborzási rendszere, ami történetesen részben nyilvános. Ha nekik megéri valamibe energiát, időt és pénzt fektetni, azzal nem lehet vitatkozni – ahogy az egyértelmű pozitív vagy negatív lektorikat sem érdemes megkérdőjelezni.
Én a magam részéről kíváncsi lettem volna a részletekre, de sajnos teljesen reális, hogy nem láthatunk bele mélyebben a folyamatokba. Bár talán jövőre, majd felszerelnek ilyen esetekre webkamerát és a pályázatot realyti showá fejlesztik 😉 – a reklámértéke páratlan lenne…
Az 1 hónap pedig édeskevés ha egy elvérző kéziratról lenne szó – talán csak a második lehetőségük irigylésre méltó 🙂 – ami ha jól értem innentől kezdve rendszeresítve is lehet?
Erikának, Adriennek és Gábornak sok sikert, remélem ők nem szorulnak rá az ilyen extra hónapokra 🙂
Unfair play? Ez itt két pozitív lektori azzal a láthatóan pozitív szándékkal, hogy ez a két regény megálljon a lábán, és magyar könyv legyen belőlük. Nem gondolom inkorrektnek, és örülök, hogy a kiadó jó szándéka így is megnyilvánul, és egy negatív lektori helyett ezt a két regényt bevállalják inkább plusz munkaként, mankót adva a két kezdő szerzőnek. Ez is egy bizonyos szint, amit azért valamivel ki kellett érdemelniük, szerintem. Ezt elérni nem könnyű, valószínűleg van, ami nagyon működik bennük, meg lehet csinálni másnak is. Nem érzek benne extra kivételezettséget. A kiadónak tetszett a történet, volt már rá példa, hogy emiatt hatalmas szerkesztői munkát vállaltak be tavaly is. Azt is becsültem, ezt is becsülöm. Ezt a két történetet önmaguk miatt, mert működik bennük valami, a kiadó szeretné kiemelni, de van amit csiszolni kell rajtuk, hogy boldoguljanak tovább. Ez szerintem a kezdő szerzők szférájában inkább ad okot hatalmas örömre, mint fanyalgásra. Szerintem mindannyian örüljünk ennek a lehetőségnek, akkor is ha nem éppen mi kaptuk, hanem más. Jó munkát a szerzőknek, csak ügyesen. Én szorítok nekik.És ezúttal is megköszönöm a kiadónak, hogy elutasítás helyett, újfajta lehetőséget biztosít kezdő magyar szerzőknek, ami önmagában is maga a csoda. Hajrá! 🙂
Gergely, izé, nem stresszelni akarlak, vagy ilyenek, de nyomás írni! 😀 Most ez legyen a legfontosabb, de komolyan. Hajrá, ez egy remek nap! 🙂
Mindkét kérdéses regény a kedvenceim közt van az első részletek alapján. Szóval hajrá! Szerintem ez így fair play: bennük nagy a lehetőség a „javulásra”, míg más regényekben a lektorok ezt nem látták.
Nem rugózom ezen többet, csak leìrom a véleményem: innentől kezdve kicsit sàntìt a történet. Ha deklaràlnakegy pàlyàzati rendszert, majd drasztikusan vàltoztatnak rajta menetközben, ami pàr résztvevő szàmàra előnyös csak; az diszkriminatìv lépés.
Mert igazsàg az; amit nehéz letagadni.
Nyugi, nem dőlt össze bennem a vilàg, làttam én màr karón hollót.
A pályázati rendszer teljesen egyértelmű olyan esetben, ha valami pozitív vagy negatív lektorit kap, de a jelen helyzetet nem kezeli. Még nem fordult elő ilyen szituáció. Most megtörtént, és ezt a megoldást találtuk rá.
Minél több regényt szeretnénk begyűjteni, és minél több szerzőt házi szerzőnek tudni. Ennek pedig az az útja, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb megoldásokat. Ha beválik, akkor a „passzot” kapott szerzőknél jövőre is ilyen eljárás lesz, ha akad ilyen kézirat.
Attól, hogy valaki lehetőséget kap, még más szerző érdeke nem csorbul. A nemet kapott művek egyértelmű nemet kaptak.
A karón mellesleg varjút lát az ember.
Ott a pont: új helyzet, új megoldàst kívàn. Ezzel könnyű takarózni, a probléma azonban ott marad: döntésképtelenek a lektorok? Miért nem vàgott egy igent, majd dönt a kiadóvezető. Ha meg a nemre szavaz, akkor ott a remek kézirat szervíz szolgàltatàs, aztàn jövőre újra lehet próbàlkozni!
Kollegàk! Nem csak a regények oldalain kellene jókat moralizàlni; amikor itt az orrunk előtt zajlik a hétköznapi, valós, kézzelfogható CSALAFINTASÀG.
Értem. Tehát etikátlan a kiadó, konkrétan én és a kiadóvezető?
Nem lehetett könnyű helyzet, de nekem úgy tűnik, hogy végül salamoni döntés született. Quintus és Hollódombi, hajrá, ragadjátok meg a lehetőséget!!! 🙂
A bekért műveknek és íróiknak gratulálok 🙂
Jimbo, nem szükséges felelned. Ez olyan kérdés, amit magadban dönts el. Ha a válasz igen, akkor soha nem tudhatod, hogy kifizetjük-e a pénzed, meghamisítjuk-e az eladásokat stb. Nem tudom, mennyi idős vagy, de ha az életben egy üzleti partnernél etikátlanságot gyanítasz, ne szerződj le vele.
Amúgy meg péntek este 10 van, és finoman szólva is munkaidőn túl vagyok ahhoz, hogy értelmetlen köröket fussunk. Elmentem írni. Javaslom, tedd Te is.
Hollódombinak és Quintusnak hajrá, a bekérteknek sok sikert, Ervinnek pedig fel a fejjel!
Már bocsánat, de eléggé vak az, aki nem veszi észre, hogy a két szerző nagy lehetőséghez jutott. Ugyanis simán mondhatta volna a Kiadó, hogy nem foglalkozik a művekkel és elutasítja mindkettőt, mert pozitívat biztosan nem adott volna rá, különben megtette volna. Viszont mindkét műben van valami egyedi, amiért érdemes a szerzőknek még egy plusz kört futni.
Nincs itt csalás, csupán arról van szó, hogy a két írás túl jó a negatívhoz, de gyenge a pozitívhoz. A Kiadó meg úgy döntött, hogy bevállalja. Minden tiszteletem ezért, kevés kiadó tesz ilyet.
Aki negatívot kapott, annak regényéből plusz kör és húszoldalas lista után sem lehet(ett volna) jobbat varázsolni, mert vagy írástechnikailag, vagy sztori szempontjából megbukott.
Jimbo megjegyzése apropóján mindenkinek:
attól tartok, van itt egy alapvető félreértés,
amit tisztázni kell:
az Aranymosás nem verseny.
Világviszonylatban teljesen egyedi kategória a magyar szerzők segítésére és a kiadó kéziratkezelésének építő jellegű rendszerbe foglalására.
(Aki adott már be kéziratot kiadóhoz, és tudja, mi az, „a kupac aljára kerülni” és esetleg egyáltalán nem kapni választ,az tudja, miről beszélek.)
A pályázók nem egymással küzdenek, hanem egyrészt egy írástechnikai nívóval, másrészt az olvasók általunk vélt érdeklődésének minőségi/mennyiségi mutatóival (ne kérjétek, hogy megadjam a mértékegységeket).
Ez nem zéró kimenetű játszma, ahol az egyik szerző lehetősége csökkenti a másik esélyét. Nem egy győztese van, hanem annyi, ahányan ezeknek a mércéknek megfelelnek.
Ilyen módon a unfair play értelmezhetetlen, hiszen valaki lehetősége nem gátolja a többiek „győzelmi” esélyét.
Sőt. Sokkal inkább jelent ez a döntés mindenkinek több esélyt azzal, hogy egy újabb lépcsőfok került az elfogadás szintjei közé.
Bele lehetne persze még vinni a demokráciát – amihez éppúgy nincs köze, mint a versenyhez – de nem fogjuk.
Pedig érdekes lenne megtudni, ki akarná leszavazni ezt a döntést.:)
Elsőre lehet, hogy furcsán hangzik, viszont nézzük a jó oldalát. Ha mi kerülnénk ilyen helyzetbe, örülnénk neki, ha kapnánk egy újabb lehetőséget. Ildikónak teljes mértékben igaza van. Ez nem verseny. Egyenlő eséllyel indul mindenki. Nincs első és második helyezett. Azt gondolom, itt mindenki nyer, az is, akit a végén nem adnak ki. Neki lesz ideje javítani a kéziraton. A szövődő kapcsolatokról nem is beszélve. Plusz sokat kapnak azok is, akik most nem pályáztak, csak olvasnak, mert ők is rengeteget tanulhatnak a kommentekből.
Véleményem szerint meg kellene becsülni ezt a lehetőséget, mert nincs még egy ilyen kiadó, aki ennyit törődik az írópalántákkal. Ezért pedig ezer köszönet is kevés lenne! 🙂
A szerkesztés során is sokat kell dolgozni egy könyvön, nincs ebben semmi meglepő. Ha én kiadó lennék, és látnék valakiben fantáziát, akkor én sem engedném el egy nemmel, hanem esélyt adnék Neki, hogy jobb legyen. És, ha már a Kéziratszervíz szolgáltatást említették: gyakorlatilag a kiadó kockáztatta azt az összeget, amit esetleg kiadtak volna a Pályázók (Hollódombira és Quintusra gondolok), azért, hogy megtudják min is bukott el a kéziratuk. Hiszen, ha át is írják a regényt, akkor sem garantált, hogy kiadják a könyvet, lehet így sem lesz megfelelő, vagy a Főszerkesztő tetszését nem nyeri el. Abban az esetben egy csomó plusz munkát vállaltak magukra a lektorok. Tehát akárhonnan nézem ezt a dolgot, inkább látom lehetőségnek, mint kiszúrásnak másokkal szemben. Adott két tehetséges író, és nem elhajtották őket egy szimpla nemmel, hanem esélyt adtak Nekik. Én szurkolok, hogy sikerrel járjanak.
Kedves Ildikó!
Egy pàlyàzat: verseny. Az erőforràsok ( igen; még egy kedves, szimpatikus kiadónàl is, mint amilyenek Ti vagytok) korlàtozottak. Ilyenformàn a projekt zéró összegű jàték, tudom mit beszélek, mert tanultam jàtékelméletet. Inkàbb úgy írom, hogy jó vagyok benne, jobban fedi a valósàgot.
Ha belenyúltok a versenybe, az unfair. Kérlek, senki ne ìrja le többet, hogy a lehetőséget nézzem, hogy két tehetséges, MAGYAR ìrónak segìtetek.
Egyfelől nem csìpem a mókusvakìtàst, màsfelől nem akarom bàntani a sràcokat, akik örülnek a lehetőségnek, mint majom a farkànak.
Demokràcia? Az eljàràsra hatàrozott NEM a vàlaszom.
Jimbo, innen a majom farka mögül, játékelmélet ide vagy oda, csak egy nagyon egyszerű kérdés: ha a kiadó kivételezik velünk, miért nem adott egy sima pozitívot?
Jimbo, kedves: A vak mókusokra mondom, nagyon határozottan ítélsz (el).
De vajon biztos-e, hogy az erőforrások korlátozottabbak, mint az általunk kiadhatónak ítélt könyvek száma e pályázatban (amikor az ítélet független az erőforrásoktól)?
Attól tartok, ez csak a te feltételezésed.
Bátran állíthatom, most a megjelentethető kéziratok jelentik a szűkebb keresztmetszetet, és nem a kiadó erőforrásai.
Így a premissza hamis, ennél fogva a következtetés is hamis.
Vagy más szavakkal: egyetlen jó (általunk publikálhatónak gondolt) regény sem fog elesni a megjelenéstől. Sőt. Az a célunk, hogy lehetőség szerint mindet megtaláljuk, és gondozzuk.
Ezt hívom én fair hozzáállásnak.
Ugye, te sem láttál a pályázati kiírásban olyan kitételt, hogy max. hány könyv jelenhet meg?
Bár a mezőny erősebbnek tűnik, mit tavaly, nem tartok attól, hogy le kellene mondanunk jó könyvek kiadásáról.
A demokráciában egyetértünk, ez nem demokratikus döntés, nem is akart az lenni.:)
Üdv a Bologna Book Fairről:)
Úgy vélem, valamiről megfeledkeztek a hozzászólók, de az is lehet, hogy hiányosak az ismereteim.
Tavaly ez a verseny úgy folyt le, hogy az Aranymosó után két lektor véleményezte az írásokat, és ez még csak az első lektor. Vagyis a vitában szereplő két írásnak – a tanácsok által történt javítások után – át kell esniük ismét az első lektori, majd az után még egy lektori ellenőrzésen. Végül az utolsó döntést a kiadó vezetője hozza meg.
Tessék ezt is figyelembe venni!
Egyébként meg úgy vélem, ha az említett tanácsok publikusak lennének, sok kezdő írónak segítenének, vagyis kisebb lenne a sértődöttség. De még mielőtt valaki nekem esne, tudom, hogy a kiadónak nem kötelessége.
A javítások a szerzők magánügyei, és ha véletlenül megjelenne a könyvük akár nálunk, akár máshol, nem jó reklám egy hibalista a neten.
(Kósza, mellékszál, de én a pályázat végén nézem át a kéziratokat, nem az elején.)
Kísértetiesen emlékeztet ez a szitu arra, amikor két ingyenes íróiskolai helyet adtunk szerzőknek, és páran nemtetszésüket fejezték ki, hogy miért tesszük, és egyáltalán miért pont nekik. Azóta nem ajánlottunk fel ilyesmit. Érdekes, hogy míg a kiadó részéről megjelenik sok módon a segíteni akarás, addig a kezdő szerzők egymást marják. Ez nagyon fárasztó. Örüljetek inkább a mások lehetőségeinek, sikerének, és írjatok annyira jól, hogy ne akarjunk elengedni Titeket.
Hm. Egy pszichológus ne tudná, miért van ez?
A politikusok és a rendőrök tudják. Ha meg akarsz osztani egy társaságot, emelj ki pár embert és részesítsd olyan előnyben, amely okát a többiek nem látják tisztán. Pl. ősi rendőrfogás a bűnbandák szétverésére, hogy az egyik banda vezetőjét beviszik, letartóztatnak pár embert a másik bandából, majd kiengedik a korábban bevitt vezetőt. Senki nem hiszi el neki, hogy nem lett tégla, és a bandák kinyírják, vagy lebuktatják egymást.
Lehet jóindulatot gyakorolni, de vagy mindenkivel, vagy senkivel, vagy titokban kell tartani.
Mellesleg nem tudom, hogy jött ide a „demokrácia” szó. Az „esélyegyenlőség” jobban passzol, ugyanis a törvény szerint akkor jogszerű az előnyben részesítés, ha hátrányos helyzetet kompenzál, és csak addig jogszerű, amíg a hátrányos helyzet fennáll.
DE! (És ezt nem kiabálás végett írom csupa nagybetűvel) Mivel ebben a helyzetben nincs hátrányos megkülönböztetés, az esélyegyenlőségi törvény nem alkalmazható. Vagyis ezt, csupán az ismeretek bővítéseképp említettem.
Ami pedig a reklámot illeti, oké, hogy az említett íróknak nem akartok rossz reklámot, de az Aranymosó honlapnak, és a Könyvmoly kiadónak miért csináltok?
Nem lett volna jobb az elején átgondolni ezt az egészet?
Kósza: ez vezet valahová?
Én még nem hallottam tökéletesen minden eshetőséget leszabályozó rendszerről – lehet csak egyéni hiányosság, de kb olyan kérdést vetsz fel, mint az örökmozgó – az emberiség kezdete óta érdekes gondolat, mégsem sikerült feltalálnunk 🙂
A törvényi és szabályrendszerekkel is ez a helyzet – van egy pár évezredes elméleti vitája… hány kört fussunk itt belőle?
Valter, az, hogy minden lehetőségre nem lehet gondolni, nem jelenti azt, hogy nem kell rá törekedni. Elvégre minek eszel, ha úgyis megéhezel. Ami a törvényt illeti, leírtam, miért említettem. Itt nem alkalmazható, de attól még mutathat valamiféle irányt. Tessék cáfolni, nem pedig azt támadni, aki megpróbál valamiféle magyarázatot adni, megoldást keresni. Kíváncsian várom az ellenérveket, de ez már a második hasonló jellegű vita, és nincs rá biztosíték, hogy nem lesz több. El lehet siklani fölötte, le lehet rendezni hatalmi szóval, de akár meg is lehet oldani.
Kósza, már bocs, de nem vagyok hajlandó titokban írogatni szerzőknek. Ez tisztességtelen.
A döntést jónak tartom, a szerzők megérdemlik, hogy kapjanak átírási esélyt, hiszen Hollódombi az asztalra tette a pályázat történetének legjobb fél regényét, Moreno pedig az a Sümegi Attila, akinek tavaly is a nyelvi szintje, mesélőképessége a pályázat élmezőnyében volt, és fájt a szívünk érte.
Amennyiben más szerző ilyen teljesítményt nyújt és ilyen írói kvalitás fel tud mutatni, meg fogja kapni tőlünk a jövőben is a lehetőséget.
Ami a rossz marketinget illeti, az elmúlt 3 évben mindig minden döntést, előszűrést, lektorit megkérdőjelezett 3-4 ember, ez a dolgokkal együtt jár. Köszönöm a gondolataitokat, sokban színesítette az én gondolkozásomat, és örülök, hogy a szíveteken viselitek ezt a kultúrmissziót, amit folytatunk.
Én sem hagyom senkinek, hogy beleszóljon, hogyan nyìrjam a kertemben a füvet. Ha ebből az aspektusból tekintjük a vitàt, abszolúte igaza van a T. Kiadónak, fejet hajtok.
De a mismàsolàst ne adjàtok màr el kultúrmissziónak. Lécci.
Jimbo, ez már a van sapka vagy nincs sapka effektus, ahogy látom.
Gondolom, páran nem vagytok tisztába a könyvpiaccal. Egy külföldi szerző könyvét 3-4-szeres példányban el lehet adni, mint egy elsőkönyves magyart. Az Aranymosás erősen misszió jellegű a kiadó részéről, és nagyon örülök neki, hogy a vezetőség támogatja ezt a projektet.
Dehogyis. Engem hidegen hagy a téma; Hollódombi baràtom meg jó fej, és tehetséges iró. Egy célom volt, hogy ez a hìr kapja a legtöbb kommentet, de csúnyàn felsültem.
Legközelebb majd még provokatívabb leszek 🙂
Kedves Aranymosó, én írtam egy elméletet, miért lehetnek viták, fölvetettem egy megoldási lehetőséget, ezzel megtettem, ami rajtam múlt. Hogy mennyire vagytok fogékonyak a javaslatokra, nem az én dolgom, abba sem akarok belefolyni, hogy tisztességes ez az eljárás, vagy sem. Ha mindenki azonos véleményen volna, még mindig bunkóval járnánk mamutra vadászni, az emberiséget az eltérő vélemények, viták, küzdelmek, megoldáskeresések vitték előre, nem a feltétel nélküli behódolások, dorombolások.
Egy dolog biztos tudsz rólam, elég rég óta „ismerjük” egymást. (Ha jól emlékszem a Deltán olvastalak először, ott is írtam pár hozzászólást, de nem ezzel a nickkel.) Csak olyan árustól vásárolok, akit emberileg megfelelőnek tartok. Így van ez élelmiszerpiacon, a könyvpiacon és orvost is eszerint választok. Jó munkát csak emberséggel lehet végezni. Ha nem lennének ilyen elveim, a lányom már nem élne.
Nem véletlenül hanyagoltam az utóbbi hónapokban ezt a honlapot. Múltkor felajánlottad, ha kérem, leveszed innen: „A terror virága” c. írásomat, valamint a javítását. Most élek ezzel a lehetőséggel, nem azért, mert félek a rossz reklámtól, hanem mert igazad van. Sem az írás, sem az írója nem passzol e honlap szellemiségéhez.
De ezt a csontot tavaly lerágtuk, már akkor, abból lehetett volna tanulni.
Mindkettőnknek.
Kedves mindenki: ezennel a kiadó részéről lezárom ezt a vitát. Nincs több hozzászólásunk.
A döntésünk végleges, nyilvános.
A szempontjaink világosak.
A továbbiakban mindenkinek jogában áll eldönteni, részt vesz-e a pályázaton akkor is, ha nem csak az elutasít-elfogad verziók léteznek, hanem egy köztes állapot is (amely akár rá is vonatkozhat.)
A ránk vonatkozó jelzőket ki-ki majd kiosztja aszerint, ahogy kiérlelt véleménye alapján megérdemeljük.
Köszönöm a hozzászólásokat, holnap ismét a külföldi konkurenciát fogom vizsgálni.
Kedves Aranymosók,
hát, ahogy látom,ez a sztori már lezárult, itt már győztest is hirdettetek.
Granulálok.
Érdeklődnék, mikor írtok ki újabb 100 szavas játékot, mert írtam 46 perc alatt egy figyelemreméltó alkotást.(3 perc gondolkodás, a többi gépelés, az arányra büszke vagyok)
Nem baj, hogy 346 szóból állna? Vagy diszkvalifikáltok?