Hírek

Az áttekintő oldalt a Pályázók menü alatt tudjátok megnézni. Az előszűrésről holnap küldjük ki az értesítést, de ez csak egy adminisztratív dátum, a weboldalra továbbra is kerülnek ki művek.

A 247 pályázatból 38 írás ment át az előszűrésen.

Gratulálunk a szerzőknek!

Minden írót bátorítunk, akár bekerült a műve, akár nem, hogy vegyen részt az Aranymosás Irodalmi Magazin életében, hiszen azok, akik meg tudják fogalmazni az írástechnikai benyomásaikat, sokkal gyorsabban fejlődnek.

Szeretettel látjuk a „sima” olvasókat is, hiszen ők lesznek azok, akik később leveszik a polcról a könyveket. Drukkoljatok kedvenceiteknek, bátorítsátok a szerzőket!  Amennyiben egy írást a lektorok nem juttattak tovább, ám nektek tetszik, úgy lájkokkal be lehet juttatni a kiadó e-bookjai közé. Éljetek a lehetőséggel, és ne feledjétek, a pályázat végén az első fejezetek tetszésindexét vesszük figyelembe, és a legtöbb lájkot kapó mű megjelenhet.

E héten Zima Szabolcs: A Midász Társaság című könyve volt terítéken, és az írás pozitív lektorit kapott. Gratulálunk!

A ma bekért írás:

Hegedűs Mónika: Útvesztők

176 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Kedves kiadó, Bea, Aranymosók és minden gratuláló – köszönöm ismét a bizalmat, egy csoda, ami most velem történik. 🙂 Bízom a további kedvező folytatásban, és remélem, hogy még sok írótársam csatlakozik hozzám a sorban. Szép napot mindenkinek, az enyém már megvan. 🙂

  2. Gratulálok a pozitív lektorihoz, és a bekéréshez! Mindkettőtöknek nagy kalappal a továbbiakhoz! 🙂

  3. Megvan az első pozitív! Hát mégsem lehetetlen! 😀 Hajrá Szabolcs!
    Mellesleg durva, hogy csak 38 írás ment át. Drukkolok a többieknek is, akik holnap kapnak értesítőt!!

  4. Gratulálok Szabolcsnak 😀 és sok sikert a továbbiakban!

    Viszont lenne egy olyan kérdésem, mivel érdekelnének a lektori szempontok és teljesen érthető okoból erről konkrét pályaművel kapcsolatban nem kaphatunk további információkat – van-e arra lehetőség vagy tervben van-e, hogy a későbbi kávéházak egyikében ez legyen a téma?
    Esetleg egy korábbi (nyertes?) pályamű kapcsán annak a véleményei (már ha vállalható formában vannak) megismerhetőek lehetnek?

  5. A lektori dolgokról általános áttekintő van az írástechnikai könyvben, amit most írok, illetve tartottam előadást is pár hete.
    De azt gondolom, tanulni konkrét példák alapján lehet. Két műről írtam dramaturgiai elemzést itt az oldalon. A szöveg és az elemzés is fent van.
    Az egyik Bökös Bori mesekönyve, amit sokan nem értettek, hogy ilyen nyelvi szint mellett miért esett ki:
    http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/mesek/mai-mesek-erdelybol
    A másik pedig egy misztikus-romantikus regény:
    http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/kristalyszep
    Ezekből akkor lehet jól tanulni, ha elolvasod a kéziratot, és csak utána az elemzést. Az első pályázat után oktatási célból ilyenekről is beszélgettünk. Érdekesség, hogy Bökös Bori következő mesekönyve nyert a második pályázaton, és idén megjelenik.

  6. A pályázat végén a lektorok majd leírják a benyomásaikat, én is megteszem majd, de ehhez látni kell a könyveket. 🙂

  7. Emma, köszi. 🙂
    Javítottam a cikket. Valami fura oknál fogva az első perctől kezdve Noémizok, de már a regényrészletnél is meg a linkeknél is javítanom kellett.

  8. Köszönöm újra a kedves és biztató szavakat, én is szurkolok magamnak. 🙂 Meg a többieknek, sokan megérdemelnétek a pozitív lektorit.

  9. Gratulálok én is!!! Végre egy pozitív lektori, éljen. 🙂 Meg a bekéréshez is! Éljen mindenki! 🙂 És úgy általában szívdobogva várom a holnapot…

  10. Kedves Mónika és Prücsök, köszönöm a gratulációkat, és én is jó hétvégét kívánok mindenkinek.

  11. Először is nagyon gratulálok mind Szabolcsnak, mind Mónikának.

    Zima Szabolcs: Lehet, hogy nem kell majd elküldeni e-mailben a regény folytatását, anélkül is olvashatom majd! 🙂 Nagyon tetszett a történet eleje szóval sok-sok sikert a második lektorhoz!

    Az Útvesztők annyit, hogy bár csak az elejét olvashattunk eddig igazán egyedinek és kiforrottnak tartom. Nem szoktam szeretni általában az ilyen stílusú könyveket, de az Útvesztőket igenis érdekesnek találtam 🙂 Remélem jövő héten is szép dőlt betűkkel olvashatjuk, hogy ‘pozitív’.

    De izgalmas, gyakorlatilag olvashattuk már a kikerülő történetek egyharmadát. Szeretnék mindenkinek sok sikert kívánni a holnapi hírekhez, hiszen eléggé szomorú, hogy 209-en azt olvashatják, hogy ‘nem’. (Bár a maradék 26, aki még nem került ki valószínűleg elképesztően boldog lesz. :D)
    Nagy kitartást kívánok Nekik!

  12. Kedves Zita! Még mindig hosszú procedúra vár a regényre, de nagy öröm, hogy vannak olyanok, akik várják. 🙂 Köszönöm a bizalmat!

  13. Félelmetes… erős szívdobogással várom a holnapot, bár egyre inkább sejtem, hogy én nem vagyok benne abban a bizonyos kiváltságos 38-ban…
    Mindenesetre 14 éves fejjel millió időm van még próbálkozni és fejlődni.

    Szabolcs, őszintén gratulálok neked, nagyon drukkoltam érted 🙂

    Mónika, szorítok neked, eddig a te részleted keltette föl legjobban az érdeklődésemet, remélem, megszületik majd a második pozitív is.

    Aranymosó, azt megkérdezhetem, hogy az előző években hányan jutottak tovább? Csak én érzem ezt viszonylag kevésnek?

  14. Gratulálok a pozitívhoz, és a bekerüléshez is 🙂
    Én is várom a holnapot, remélem, hogy lesz végre már valami jó hír 🙂

  15. Autrix, nagyjából 15% szokott átmenni az előszűrésen, ez elég sok, ahhoz képest, hogy kb. 2-3 százalék lesz dramaturgiailag a kiadható szinten. Szerkesztőként már most van pár tippem, melyik mű hogyan fog szétcsúszni. Már az első részekben látszanak a karakterábrázolási gondok, vagy a logikai ugrások. Az írás olyan, mint az olló, ami az elején kicsit kinyílik, az a végén erősen széttart majd. De ne legyen igazam.

    Amúgy ma éjjel megkapjátok a méleket, mert holnap írósulis találkozót tartok, nem leszek net mellett.

  16. Zima Szabolcs:
    Még nagy út áll a regényed előtt, de még egy nagy lépést megtettél! 🙂
    Szívesen! Komolyan gondoltam… A legjobbakat kínom a Midász Társaságnak!

    Autrix:
    Bár én az első két pályázatot nem követtem nyomon, de utólag végig olvastam az egészet mikor ez elkezdődött és én úgy tudom, hogy régebben mindig sokkal többet engedtek tovább, majdnem az írások egyharmadát, de utána a lektori bekérések előtt volt még egy szórás. (Bátran javítsatok ki, ha tévedek!)
    Szerintem összességében nem kerül kevesebb mű a lektorok elé, mint eddig bármikor.
    A műveknek igen, csak a 15%-a kerül ki. Nem nevezném túl soknak, de a kikerült munkák már mind igazán minőségiek pont emiatt. Ezért mondja mindenki, hogy kikerülni hatalmas dolog. Ez így van, mint láthatod 🙂
    Sok sikert kívánok Neked nem mellesleg! 🙂

  17. Értesítést mindenki kap majd, akár bejutott, akár nem. Akihez nem érkezne meg, az nézze meg a spam mappát, hátha a linkek miatt kiszűrte. Ha így sincs meg, hétfőn az Aranymosás Fb-re írjatok.

  18. Zita, igen, a „talánt” is felengedtük az oldalra bátorításként, de az első forduló után volt egy tölcsér.

  19. Értem… köszönöm a választ 😀 én is szorítok mindenkinek. A pályázat során én már nyertem egy igaz barátságot, és nekem már ez is nagy dolog 🙂 azért kérdeztem, mert én is többre emlékeztem az előző évekből. Nem baj, próbálkozni ér.
    Éjjel megkapjuk? *.* de kár, hogy takarodó lesz….

  20. Kedves Szabolcs, nehezen tudnék olyasmit írni, amit a többiek még nem tettek meg. Vagyis talán mégis: a regényrészleted akkor is izgalomban tartott, mikor olvastam, s lám, ez még marad is így.
    Hajrá!:-)
    Noémi (aki tényleg Noémi)

  21. Nos, kissé összeszedettebben, szégyellheti magát az Aranymosó, amiért emlékeztetett minket a holnapi dátumra, ugyanis sok most a fordítási munkám és sürget a határidő, de NEM TUDOK koncentrálni, mindig visszakalandozok a pályázatra 😀 😀 Stresszes ez az írós élet 😀 😀

  22. Köszönöm újra a sok-sok biztató sort. És írjatok, ha megkaptátok a maileket, nagyon kíváncsi vagyok az eredményekre. Szorítok mindenkiért, de egy esetleges elutasítás sem a világ vége. 🙂

  23. 247 írásból mindössze 38 ment át a rostán? Ez elég érdekes. Ezek után kíváncsian várom a holnapi kiértesítést, bár sejteni lehet, hogy mi lesz az eredmény.
    Nem irigységből mondom, de amik idáig felkerültek az oldalra, elég elvont írások voltak.
    Ha ez kell a kiadónak, akkor sajnálom.
    Lehetséges, hogy az enyém nem az a műfaj, amit itt keresnek.
    Sebaj, még megvárom a kiértesítést, addig nem akartam más irányba mozdulni, de most ezt fogom tenni, másfelé teszem meg a kezdőlépéseket.

  24. 247-ből 38 írás tényleg kevés. Ki tudja miért. Nem hiszem hogy azért mert ennyi a rossz. Én az értékesítésre gondolok. Mert minek foglalkozna olyannal a kiadó, amiről úgy gondolja, nem fér bele neki? Mondjuk én nem tudom hogy ment ez a beválogatás, én nem pályáztam, gondolom a szinapszis alapján döntötték el érdekes-e vagy sem. Mindegy végülis. Amit nem értek, amit tényleg nem értek, az az, hogy a kiadó miért mondja azt, hogy az eredeti műveket keresik. Mikor amiket eddig kiraktak, nem mind eredeti. Sőt, egy csomó klisés, mint a bestsellerek. Ezért mondtam fentebb, hogy a kiadó az értékesítést nézi elsősorban, csak akkor minek azt mondani, hogy az eredetiséget keresik, mikor igazából az eladhatóságot.

  25. A legjobb írásokat kitesszük. Van, ami eredeti nyelvileg, vagy jó ötlet van benne, de van, ami simán csak kellemes szórakoztató regény. Nagyon tág a kiadó palettája, kb. 30 sorozatunk van, és évi 180 művet megjelentetünk, ebbe belefér pár magyar, ha megüti a külföldi könyvek színvonalát. A döntés amúgy a szöveg nyelvi szintje alapján ment, a szinopszis a „talán” kategóriánál került elő.

    Muffin, egy órán belül mindenki megkapja. Sokaknak már elküldtem.

  26. Misa, a kiadó tényleg az eredeti ötletek éhes várományosa. De sokszor amit egy író eredetinek gondol, nem az. Mind emberek vagyunk, lehet hogy holnap szembeszaladunk egy hasonló témával a tévében, amiről már eleve azt hittük mi már egyszer megírtuk. Itt az olvasottság is sokat számít. Ismerd a zsánert amiben írsz, olvass sokat, nézz körül, gondolkozz. Az irodalmi élet gyors. Mozog. Ideje van a témának, az ötletnek. Nagyon bonyolultan működik, nem csak az eladási piacot kell nézni, de a mellette mozgó új áramlatokat is. A jó írás időtálló. Nem kell félni, írni kell, gondolkozni, és aki megtalálja, mit akar írni, az írni fog.

  27. Sziasztok!

    Sajnos csalódtam, mert az írásom nem jutott tovább az előszűrésen! De! Mivel nem adom fel, ezért keresek olyan embereket, akik szívesen olvasnának egy jót, és véleményeznék a regényemet, hogy visszajelzéseket is kapjak, mi lehetett a gond! Főleg olyanok jelentkezését várom, akiknek a Harry Potter első része tetszett! (a regényem teljesen másról szól, csak a célközönség azonos mivolta miatt írtam támpontként)

    Köszönettel:
    P.Z.Miller

  28. P.Z.Miller

    Én szívesen végigolvasnám! 🙂
    Nem vagyok hatalmas szakértő (még, remélem egyszer az leszek), de a leírásod alapján a célközönséghez tartozom (lévén, hogy a Harry Potter könyveken nőttem fel).
    Nem biztos, hogy profi véleményt tudok adni, de őszintén elmondanám, hogy mit gondolok a regényedről. 🙂
    zitazajka@gmail.com

  29. Sajnos nekem sem sikerült 🙁 Nem is tudom mit gondoljak. Nem tudom az előszűrő meddig jutott el a visszadobott pályaművekben, és nincs rálátásom a gondolataira sem, szóval… Én még most is úgy vagyok vele, hogy szerintem eredeti volt, amit kiadtam a kezeim közül. De már mindegy. Véleményt úgy sem kapok róla, hogy mi volt benne jó, mit kellett volna változtatni.
    További sikert azoknak, akik bekerültek.
    Gratulálok.

  30. Illyana:

    Azon a címen, amit feljebb belinkeltem szívesen beszélgetnék veled a művedről, ha szeretnéd hallani egy külsős véleményét (akár az egészről, akár csak az elejéről, amennyit az előszűrő elolvashatott). 🙂
    Ne add fel mellesleg!

  31. Z. Zita, más is jelentkezhet nálad? Én is szeretném, ha valaki véleményt mondana a regényemről. Én is nemet kaptam, kicsit elkedvtelenedtem. Pár oldal végigrágásának is örülnék.

  32. Nagyon sajnálom a nemet kapott pályaműveket 🙁 Biztos vagyok benne, hogy csak olyan bíztató szavakat tudnék írni, amik elcsépeltnek tűnnének, és nem nyújtanának vígaszt. A lényeg, hogy ne adjátok fel, és folytassátok az írást! Mert írni, világot teremteni, még ha csak párszáz oldalra nyúlnak is a határai, csodás dolog!

    Az én hétvégém csodásan indult, mert bent maradt a „gyermekem” a második körben 🙂 Köszönöm szépen a bizalmat az előszűrőknek! Az izgalmam talán csak fokozódott, mert még nem került ki az első fejezet, így nem ismerem az „idegenek” véleményét, csak azokét, akik már olvasták a regényt. De ennek is eljön az ideje, bármit is hozzon 😀

    Szép hétvégét mindenkinek! 🙂

  33. Tamara gratulálok neked is, hogy bejutottál.
    Hollódombi, Szonykó: engedelmetekkel küldtem egy fb-s felkérést.

  34. Először is csatlakoznék Tamarához, együtt érzek mindenkivel, akinek nem jutott tovább a műve, mert ugyan nagy boldogságomra nekem sikerült tovább lépnem a 2. fordulóra, de tudom milyen érzés nagyon várni és reménykedni, aztán csalódni. Rossz, elkeserítő és ha könyvírásról van szó, akkor általában értetlenkedő is, hogy miért, mi ne jó, mi nem tetszett vele, mi a gond…

    Viszont, pont azért mert az Aranymosónak nincs lehetősége minden könyvet végigelemezni, ha gondoljátok és elkülditek nekem az első 8–10 oldalt, szívesen átfutom NYELVHELYESSÉGI szempontból, ami miatt elvileg kiesett. Azt nem vállalom, hogy vélemény alkossak, mert 1. valószínűleg dramaturgiai szempontból az enyém sem százas, 2. nincs túl sok lektori gyakorlatom, 3. bevallom időm sem lenne, viszont tanultam és dolgoztam is újságíró területen, szóval gondolom emiatt sikerült túllépnem az alapvető nyelvtani gondokon és ezért merem azt mondani, hogy esetleg nyelvtani-stilisztikai szempontból tudok segíteni 🙂

    Ha valakit érdekelne, nyugodtan küldje a henni.kov@gmail.com címre az első 1-2 fejezetét (sajna az egészre biztos nem lenne időm), összedugjuk a fejünket, mert kár lenne kárba veszni a történeteket stilisztikai apróságok miatt 🙂

  35. Heni, a nyelvi szint és a nyelvhelyesség különböző fogalom 🙂 Egyébként működik egy fb-s felület, ahol kölcsönös segítségnyújtás alapon sok ügyes előolvasó, béta tevékenykedik. Akár oda is felvételt kérhettek, aki gondolja.

  36. Igen, lehet hogy rosszul fogalmaztam, én nem igazán magára a nyelvi szintre gondoltam, inkább olyasmire, mint a helyesírás vagy szóismétlések, csupa tőmondat, esetleg összefüggéstelenség és társai, ami afféle típushibának számít 🙂

  37. Illyana: sajnálom, hogy nem jutottál be, és remélem, maradsz figyelni az eseményeket. 🙂 Nem kaptam tőled facebook felkérést. Biztos jó névre küldted? 🙂 Gyurics Gergely néven találsz meg, a kommentek között látszik a profilom.

  38. Heni: köszi a biztató szavakat, de nem hiszem, hogy én a nyelvi dolgokon buktam el. Végül is csak 26 év írás áll mögöttem. Én egészen másra gyanakszom, megbántás nélkül. Igaz, én sem vagyok tévedhetetlen, mert gyerekkorom óta is változott a helyesírási szabályzat, szóval…
    Mindenesetre, ha gondolod, elküldhetek neked 1-2 fejezetet belőle, mert azért vadidegentől én is szívesen fogadok véleményt.
    Hollódombi: ment még egyszer 🙂 Rád Piroska néven.

  39. Én nem is rád gondoltam Illyana, hanem csak úgy általánosságban, mert írták a szerkesztők az előszűrés összegzésekor, hogy voltak azért helyesírási és egyéb nyelvhelyességi hibák 🙂

  40. Heni: közben elküldtem a mailedre részletet.
    Nem tudom. Az előszűrésről szóló cikkek alapján, nem hiszem, hogy annyira nagy hibákat vétettem volna, de ki tudja.

  41. Én az előszűrők véleménye alapján arra következtettem, hogy nemcsak a nyelvhelyesség számított, de mivel ez viszonylag könnyen fejleszthető/javítható dolog és mivel maximum erről van merszem azt állítani, hogy tudok benne segíteni, ezért gondoltam, hogy szívesen átolvasom ilyen szempontból az első fejezeteket, ha valaki igényelné :))) Sajnos, másban nemigen tudok segíteni, mert nem is értek hozzá és nincs is tapasztalatom a kiadók/szerkesztők munkájában :/ De én azt szeretném, ha mindenki inkább írna ahelyett, hogy valóságshow-kat néz, megpróbálok ennyivel hozzájárulni ehhez az utópiához 😀

  42. Heni: én tv-t sem nézek, csak ha a családom bekapcsolja 😀
    Egész másokat nézek, akár még sorozatfüggőnek is lehetne nevezni, ha az ázsiai drámákat annak lehet nevezni 🙂
    Én abban is szívesen fogadom a segítséget, végül is, nem írhatok úgy, mint a Bronte nővérek 😛

  43. A nyelvi szint valóban összetettebb, mint a helyesírás vagy a központozás. Egy-két helyesírási hibáért senkit sem utasítanak el. A szöveg ritmusa, a tartalom logikája, a pontos fogalmazás, a sablonmentesség, az írói képek koherenciája, a szöveg olvasmányossága, a nem túlírt, túljelzősített, agyoncsavart mondatok, a stílus stb, ezek összessége adja a nyelvi szintet. Az erőltetett, dagályos, írói kiszólásoktól hemzsegő kézirat szintén ki szokott esni. Azért hasznos az előolvasó, mert a szerző a saját szövegét sosem „látja” igazán. Az elírások sem tűnnek fel sok esetben a saját írásunkban, mert azt látja a lapon, amit látni akar. Tudom, furán hangzik, de a tapasztalt írók pontosan tudják, miről beszélek.

  44. Az írói kiszólás pontosan mit jelent? Egyszer-kétszer észreveszem, de olyan mondatokra is rámondják, amit nem értek. Talán rossz helyen (és rosszkor) teszem fel a kérdést, de újra és újra előkerül a téma.

  45. Az írói kiszólás pontosan azt jelenti, amit a kifejezés maga is jelez:
    az író kiszól a szövegből, a narráció mögül. Mintha megszólítaná az olvasót, vagy pluszban meg akarná magyarázni a narrátor mondanivalóját(is). Régebben az írói kiszólás stíluselemként is használták, ma inkább zavaróan hat. Egyébként nagy a különbség a stíluselem, és aközött, amikor az író egyszerűen nem bízza rá a történetre a sztorit, hanem magyarázza is, hogy az olvasó tuti ne menjen el a szerinte fontosnak vélt elemek mellett.

  46. Kedves Mindenki!

    Én is gratulálok a továbbjutóknak!
    Hozzám is küldhettek írásokat, ha időm engedi elolvasom az első fejezetet/fejezeteket! Nem vagyok én se olyan nagy szakértő, de szeretek olvasni, és szívesen megosztom a tapasztalataimat.
    Nem tudom, hogy én bekerültem-e, mert még nem kaptam meg az értesítőt, de van egy olyan érzésem, hogy akik átmentek az előszűrésen, azokat már első körben értesítették 🙁
    E-mail címem: figi14@gmail.com

  47. Sziasztok!

    Olvasom az általatok leírt típus hibákat és problémákat! Őszintén megmondom, hogy én előolvastattam az írásomat 5-6 emberrel, és fél évig csak az egyeztetés, javítás, tökéletesítés tette ki a szabadidőmet! Biztos van az írásomban olyan, amit minden ember máshogy gondol, ezért talán hibaként jelentkezhet! Viszont nem hiszem azt, hogy olyan nagy baj lenne az írásommal, mert akkor az ismerőseim visszaadhatnák a diplomájukat! 🙂

    A sértődöttségen már túlléptem, tehát nem ez szól belőlem, inkább az értetlenség a történtek előtt, a „miért” kérdéssel! 😀

    Amúgy szívesen igénybe venném a kézirat szervizt, de nem működik a link, nem elérhető az oldal!

    (Még mindig szívesen fogadok felajánlásokat, akik átolvasnák az írásomat!:))

    Köszönettel: P.Z. Miller

  48. Kedves Szerkesztő!

    Örök hála… ezek a baglyok… csak nem Roxfort felé került vele? 😀 (Pedig nem is vagyok boszorkány)

  49. Köszönöm a választ, így már világosabb :-).
    Egyébként el is felejtettem gratulálni, a bejutóknak. Mindent bele mindenkinek, most még kíváncsibb lettem 🙂

  50. Gratulálok a továbbjutóknak! 🙂
    Sajnos én nem tartozom közéjük.
    De nagyon tetszik, amit itt csináltok, ez a címcserélgetés. Jó kis társaság alakult itt ki, úgy látom. 🙂 Szívesen csatlakoznék, ha lehet. Azt nem ígérem, hogy az egész műveket el fogom tudni olvasni, de amennyi ide kikerülhetett volna, vagyis az első fejezeteket igen, azt megígérhetem. Cserébe küldöm a magamét. 🙂 Segítsünk egymásnak!
    A címem: prucsok1980@gmail.com

  51. Én is szívesen elolvasok egy-egy fejezetet, ha úgy gondolja valaki, hogy megtisztel a bizalmával. Bár még nem tudhatom, hogy a regényem milyen szinten áll, mennyire állja meg a helyét a második szakaszban. De őszinte, idegenként objektívebb véleményt tudok formálni, és ezzel segíteni 🙂 A címem: tamara7495@gmail.com

  52. Tisztelt Szerkesztő!

    Sajnos én is abban a cipőben járok, mint Gitta Fischer, nem kaptam semmiféle értesítőt (spamban sem jelent meg semmi). Az írást Kata Morgana néven adtam be dec. 31-én, és az automatikus visszaigazolást is megkaptam az aranymosó e-mailről. Nagyon örülnék neki, hogyha tudnék valami bizonyosat az írásom sorsáról. Előre is köszönöm!

  53. Cathrin, mindenkinek ment mail, aki mégsem kapott, jelezze, még az éjszaka folyamán igyekszünk újraküldeni. Eltekeregtek 🙂

  54. Sziasztok!

    Először is gratulálok minden továbbjutónak és sok sikert nekik és a műveinek és még több kitartást azoknak, akiknek most nem sikerült.

    Nekem bárki elküldheti az írását, szívesen olvasom. Nem mondom, hogy profi, szerkesztői véleményt fog kapni, csak egy mezei írópalánta és könyvmoly vagyok, de szerintem mindig jó hallani egy külsőstől, valakitől, aki nem ismer véleményt. Nem ismerhet minden leendő olvasóját az ember! 😀

    Alvásra sem mindig jut időm nekem sem, de ígérem, hogy előbb-utóbb végigolvasnám az elküldött történeteket. 🙂

    zitazajka@gmail.com

  55. Én is gratulálok a továbbjutóknak 🙂 Minden elismerésem, és további sok sikert kívánok nekik 😀
    Azonban Cathrin Smith-hez hasonlóan én sem kaptam még semmilyen értesítőt, néztem a spamek között is… Nekem is erősen meg van az az érzésem, hogy most ez nem jött össze 🙁 De azért várom, hogy megérkezzen az elkallódott levelem. 🙂

  56. Gratulálok én is a továbbjutóknak, és mélyen együtt érzek azokkal, akiknek most nem sikerült. Én sem kaptam e-mailt, de gondolom, akik már tudják az eredményt, azokat nem kellett értesíteni 🙂
    Illyana, nagyon sajnálom! Köszönöm a felkérést, visszaigazoltalak 🙂 Ha szeretnéd, én is szívesen elolvasom a művedet. Bár én sem vagyok szakmabeli, csak lelkes olvasó, és a szabadidejében szívesen írogató amatőr, de hát több szem többet lát 🙂
    Én is leírom ide az e-mail címemet, ha valaki szeretné, hogy elolvassam a művét: szonyko@gmail.com. Nekem sincs sok szabadidőm gyerkőcök és munka mellett, de igyekszem 🙂
    Sokat tanultam tőletek, olyannyira, hogy kivettem a számomra legkedvesebb karaktert és szálat az Indigóból, és elkezdtem újraírni az egészet. Úgy gondolom, már eddig is teljesen más lett (az elején nincs leírás, csak in medias res kezdés :)), és ha valakit esetleg érdekel, hogy mi lesz belőle, szívesen elküldeném a már meglévő 1-2 fejezetet átolvasásra, hogy szerintetek nem lövök-e mellé ezzel az új iránnyal.

    Összefoglalva az eddigieket, nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, és az őszinte, segíteni akaró társaságra 🙂 Talán egymás segítségével jövőre ugyanitt sikerülhet 🙂

  57. Tavalyi versenyzőként csak annyit szeretnék hozzátenni (azon túl, hogy minden bekerülőnek gratulálok), hogy le a kalappal a kedves és korrekt reakcióitok előtt, és nagyon jó látni ezt a lelkes közösségépítést. Ezzel a hozzáállással előbb-utóbb biztosan el fog jönni a ti időtök is!

  58. Köszönöm Szonykó. Nem tudom, hogy küldhetem-e az egészet, mert igazából az egészről szeretnék véleményt.

  59. Kae: köszönöm a szavaidat én is 🙂
    Próbálok rájönni min siklottam el, de ha csak az első fejezetet nézem (úgy, hogy próbálok kilépni önmagamból), nem igazán találok túl nagy problémát. Amiket igen, arra Heni már figyelmeztetett, amiért hálás vagyok.

  60. Szonykó:

    Nekem nyugodtan elküldheted, ha szeretnéd. 🙂
    Érdekel, hogy hogyan írtad át!

    Kae:

    Szerintem abban mind egyetérthetünk, hogy az íróvá válás nem egy egyszerű folyamat. Legjobb pedig egymást segíteni, nem? 🙂
    Szerintem ezért vagyunk itt mind, hogy fejlődjünk, hogy segítsük egymást fejlődni. (Én legalábbis ezért vagyok itt! 😀 Remélem nem vagyok veled egyedül! De úgy látom szerencsére, hogy nem…)

  61. Azoknak, akiknek nem jött össze a top38 csak annyit tudok javasolni, hogy ne adják fel. Olvassanak sokat és sokfélét, írjanak novellát is, és folyamatosan gyakoroljanak. Kitartás srácok!

  62. Vállalva, hogy népszerűtlen leszek a véleményemmel, én hatalmasat csalódtam ebben az Aranymosásban. Először is ott van a két cikk, ami kiemeli, hogy milyen típushibák szerepeltek a pályázatokban, nálam azok közül egyik sincs (nem egyéni vélemény, és még csak nem is közeli ismerősöké. Olyanoktól kaptam abszolút pozitív visszajelzéseket a bétáztatás után, akikkel soha egy szót sem beszéltem azt megelőzően). Ott van, hogy mennyire sablonos címeket adtak, mennyire azonos témákat dolgoztak fel többen is, az én művemre ez sem áll. Ott van, hogy elsöprő többségben nőket célzó young adult írások érkeztek, az enyém egyértelműen férfiaknak szóló téma. És nem, még az sem lehetséges, hogy azért került kihajításra a regényem, mert ne tudnék hangulatot teremteni, karaktereket felépíteni, vagy mondatonként szórnám magamból a hibákat.
    Félreértés ne essék, én most nem azon buktam ki, hogy nem nyertem meg a pályázatot. Temérdek jó író, nagyszerű pályaműve került már ki eddig is az oldalra, így egy szót sem szóltam volna, ha tisztességes küzdelemben alul maradok velük szemben. Már akkor sem lettem volna dühös, ha nem kapok pozitív lektorit. C’est la vie. Az viszont személyes sértésként ért, hogy egy átgondolt, kiforrott és ebben a mezőnyben ritkaságnak számító témájú művel még arra sem méltattak, hogy átmenjek az előszűrőn.

  63. Kb. 15 mél visszapattant, azért nem kapott még mindenki értesítést. Ezeket majd egyenként kikeresem, és megírom a címeket.

  64. Ha sci-fi volt, akkor a logikai hibák, és a háttérvilág átgondolatlansága miatt is kieshetett. Több sf ezen vérzett el. Ahol már az elején látni az ilyen hibákat, ott hiába gördülékeny nyelvileg a mű.

  65. Válaszoltam az Fb-n, illetve a visszapattanó levelek közül még ezeket a műveket azonosítottam be. Sajnos, negatívat kaptak: Az ismeretlen fiú, Akarat, Eliza mosolya, Nightwalker, A jégmadár.

  66. Két napja gondolkodom, hogy szabad-e megosztanom a saját véleményemet a pályázatról, mert érintettként eddig minden kommenteléstől távol tartottam magam. A kiesettek egy részének azonban próbálok megnyugtatásként néhány gondolatot átadni, mert nem biztos, hogy bennük van a hiba… (Ezt amúgy húszéves újságírói, valamint könyv- és lapszerkesztői gyakorlattal, illetve bolti forgalomban lévő könyvvel a hátam mögött merem felhozni. És mert tettem egy kísérletet egy regénnyel, vajon mennyit ér egy ilyen pályázat.)
    Eddig jóformán az SF, a YA, HP, vagyis inkább a fantáziavilág jellemezte a kikerült művek stílusát, de szépirodalmat, szórakoztatónak szánt írásokat, krimiket, romantikus vagy akcióregényeket nem láttunk. Talán nem is nagyon voltak, sőt erre esetleg nem is volt igénye a kiadónak! Akár ez is lehet a magyarázata annak, ha többen is úgy gondolják, érdemtelenül kaptak nemleges választ. Nem biztos tehát, hogy az alacsony nyelvi szint, dramaturgiai problémák, vagy a félresikerült, közhelyes karakterek okozták az elutasítottak „vesztét”, csupán annyi, hogy ez a kiadó nem azt a stílust, műfajt preferálja, amelyikkel pályáztak. Lehet, hogy éppen a szokatlansága, a témaválasztása, az egyedisége miatt nem ragadta meg a figyelmet, tartva attól, hogy nem lesz elég piacképes a boltokban… Ezt tudomásul kell venni: a könyv is egy termék, áru, amit el kell adni, ehhez pedig kevés az írója (amúgy is ő részesül belőle a legkisebb arányban), a kiadó pénzt fektet a szerkesztésbe, a nyomtatásba, a terjesztésbe, a marketingbe, és nem azért, hogy elszórja a pénzét, nyilvánvaló, hogy keresni akar rajta.
    Csak még annyit: muszáj hinnetek magatokban, abban, hogy amit írtatok, az jó, egyedi, csak ehhez kellő kitartással azokat is meg kell győzni, akik nem ismernek. Sajnos Magyarországon nincsenek irodalmi ügynökök, akik felkarolnák a szerzőket és helyettük kutatnák fel a kiadókat, adnák el a jogokat, ezért bizony önmenedzselésre kell mindenkinek berendezkednie.
    U.i.: A magam kísérlete azért volt tanulságos ezzel a pályázattal, mert párhuzamosan más kiadóknál is járt a regényem, és az itteni elutasítás ellenére akadt olyan, amelyiknél nem volt hiábavaló a próbálkozásom…

  67. Lesznek más jellegű művek is az oldalon, ez csak egy szűk kép, a bekerült művek többsége még nem került ki. Érdemes figyelni az oldalt, és majd azt is, hogy melyik írás kap megjelenési lehetőséget.
    De menjetek, próbáljátok ki magatokat máshol is, ez így van jól. A következő pályázatra is várunk szeretettel mindenkit.

  68. Inf: nekem sem az a bajom, hogy nem nyertem meg. Nem is átlagos témához nyúltam(legalábbis azt hiszem-nem sűrűn találkoztam young adult könyvek között összehasonlító vallástörténettel, de még szépirodalmiban sem, pedig olvastam jó párat).
    Az az érzésem, hogy a férfi főszereplőmön buktam el -akit egyébként valóságos személy inspirált, és lehet, hogy túl valósághűen ábrázoltam-, mert nem a megszokott angolszász karakter. (Csak két olyan sztorit tudok mondani, amiben ázsiai karakter szerepel-Anita Blake sorozat és Naili Singh angyalai-de ott is CSAK nők szerepelnek, ráadásul mellékkarakterként).
    LB: igazat kell adnom neked sajnos ezzel az ügynök dologgal kapcsolatban. De nemcsak az írás területén van ez így itt nálunk. Mondhatnám a zeneipart, de akár a képzőművészetet, vagy más kreatívitással foglalkozó ágat is. Ha nem áll mögötted valaki, nem tudod eladni. De… igen, a fránya de… amikor először gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha novellagyűjtemény látná meg a napvilágot a tollam alól, megrettentem azokon az árakon, amiket hallottam. Önerőből sosem lennék képes rá, hogy beessek egy kiadó ajtaján és az asztalra csapva a kéziratot -és a nyomdai munkához szükséges pénzt- kiadassak egy könyvet. Számomra ez a pályázat ezért jelentett sokat. De…

  69. Az igazságtalanul elutasítottaknak azt ajánlom, hogy tegyétek fel az internetre a regény első fejezetét, linkeljétek be ide az elérhetőségét, hogy láthassák a többiek. Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy egy következő pályázatra már néhánnyal több véleménnyel indulhassatok. Ezzel talán sikerül elérni, hogy legközelebb ne sumákolhassák el az előszűrők azzal, hogy olyan „típushibákat” emlegetnek, amik valójában nem is érvényesek a ti műveitekre. Ráadásul, ha sikerül elég Like-ot összeszedni rá, talán érdemes lesz kiadni, legalább e-book-ként. Hátha.

    LB: A kitett 12 részletből a Da Capo al Fine és az Útvesztők egyértelműen szépirodalmi, és az Indigo is lehet, hogy az. Vagyis, a részletek egyhatoda, de talán egynegyede szépirodalmi alkotás.
    Sajnálom, hogy itt nem nyertél, de gratulálok, hogy máshol sikerrel jártál. Melyik kiadónál?

    Illyana: Miből gondolod, hogy a szereplőd túl valóságos volt ahhoz, hogy bekerülj a válogatásba? Ha már YA filozófiát említettél, a Starship Troopers is etikai/filozófiai mű, aminek fülöp-szigeteki a főszereplője. Szóval van esély a megjelenésre, csak elég kitartónak kell lenni. Amúgy miért nem mész be a kiadóhoz a novellásköteteddel, a nyomdás pénz nélkül, hogy kiadják? Nem hiszem, hogy bármelyik kiadó is elutasítaná a pénzt, ami befolyna a könyved eladásaiból.

  70. Kadmon: találkoztam olyan kiadóval, aki már a kézirat elolvasásáért is pénzt kér, pillanatnyilag a teljes havi fizetésemnek megfelelő összeget. És csak akkor kapnám vissza, ha kiadják. Ami ugye lutri. Volt olyannal is dolgom, aki hat számjegyű összegért vitte volna nyomdába.
    Hogy miből gondolom? Egyszerűen csak így érzem. Próbálok valami kapaszkodót találni a történetben, hogy mi az, amin elbuktam. Most Morning karaktere van soron.

  71. „legközelebb ne sumákolhassák el az előszűrők azzal, hogy olyan “típushibákat” emlegetnek, amik valójában nem is érvényesek a ti műveitekre.”
    Szeretném megnyugtatni a társaságot, hogy egyedi hibákkal is ki lehetett esni.
    A Világ Bétái Egyesüljetek Fb csoportomba belinkelhetitek a műveiteket, nyugodtan keressétek egymás társaságát, és fejlődjetek közösen.

  72. El kell fogadni, hogy mindegyik kiadónak megvan a saját profilja. Az előző évi „aranymosáson” is volt olyan mű, amelyik túljutott az előszűrésen, sokan semmi hibát nem láttak benne, ennek ellenére be sem kérték a lektorok. A könyvkiadó nem jótékonysági intézmény, ez is egy üzlet. Ha valakit kiszűrtek, de úgy gondolja, kiadásra érett a műve, az próbálkozhat más kiadóknál. Sajnos a magyar piacon nincs még egy kiadó, amelyik ilyen lehetőséget adna kezdő – ismétlem – kezdő íróknak. Nálunk az a jellemző, hogy külföldről nem feltétlenül regényeket vesznek, hanem jól csengő íróneveket, amit el lehet adni. A Könyvmolyképző kiadó így is messze a legjobb lehetőség a magyar írópalánták számára, talán épp ezért esett sok mindenkinek ilyen rosszul az elutasítás. Szerintem, ne csüggedjetek, írjatok, és próbálkozni kell tovább!

  73. Én is írnék pár sort! Nagyon el voltam keseredve, aztán iszonyatosan dühös lettem. Még az is eszembe jutott verset faragok a helyzetről és a túl sok karakteres, számomra lélektelennek ítélt „nem levélről”…de aztán rájöttem hogyha leírom a háborgásom azzal csak magamat emlékeztetem majd valamire, aminek semmi értelme. Nem-nem, ennyi. Bizonyára sokaknak ugyanolyan de lehet nehezebb volt olvasni az értesítőt, mint nekem. Sok dolog futott át az agyamon, tehetségtelen vagyok, rossz a sztori, nem leszek hivatalos író és a többi. Aztán rájöttem hogy teljesen felesleges ilyeneken rinyálni. Akinek az élete része az írás az ugyanúgy írni fog, mert élvezi, mert szereti, mert nem bírja abba hagyni. Az írás elsősorban művészet, vagyis érzelmeket kifejező, bemutató „valami”, ami embereknek szól emberektől. A szabályszerűségek amik miatt esetleg nem mehetett át a művünk pedig egy koholmány, amit sok „szakmabéli” ember kitalált. Olyan embereknek, akik benne vannak ebben a világban és elnevezik, szabályokat és elvárásokat adva mondatoknak, kifejezéseknek technikáknak stb… Csak magyarázata valaminek amit nem értünk, mert a művészet egy ilyen dolog. Mitől jó a sikeres bestseller és mitől nem, miből van pénz, ez számít nekik teljesen érthetően, mert sokat akar mindenki kaszálni, meg aztán valamiből enni is kell. Lehet szakmázni, lehet felsorolni dolgokat, de ne feledjük, hogy nem elsősorban ezeknek a szakmabéli embereknek írunk, hanem az (általában) mezei olvasóknak, akik nem látnak meg ilyen dolgokat és akik csak szórakozni akarnak egy jót.
    Ma már sokan írnak, nem adhatnak ki mindent, kemény a mező, sok az alkotni akaró ember és valljuk be sok a nagyravágyás is. Az internet miatt, és a gyors információ csere lehetőségei miatt sokan adják írásra a fejüket. Nem kell infóért rohangálni senkinek, nagyon kis kényelmes hobbi, avagy életcél hogy beüljünk a sarokba álmodozni és előszedni egy google lapon a megfelelő infót. Más idők járnak. A regények ömlenek, jönnek a téma hullámok, a bestsellerek, mert minden olyan könnyen elérhető és terjeszthető. Nincs régi kor, amiben fel kell keresnie egy írónak a könyvtárat vagy végig kell túrnia egy várost egy bizonyos emberért hogy valamit megkérdezzen, ami esetleg a művéhez szükséges. De van egy hatalmas mezőny ahol mindenki nyerni akar. A régi korban ez volt a nehézség, ma az hogy „sokan vagyunk” és „magasak az elvárások”. Megtehetik. Ők a górék. Még írhatnék körülbelül kétszáz sort arról, hogy milyen gondolatok bújnak elő belőlem, miközben ezt pötyögöm…de a lényeg: Ha hivatalos szórakoztató emberkék akarunk lenni (teszem azt írók) akkor bizony bele kell lesni azokba a szakkönyvekbe, meg kell felelnünk a szűrő szabályoknak, bárhol is próbálkozunk mert ez egy „kiforrott” művészet. Dolgozni kell nem rinyálni, de ne feledjük hogy ez csupán egy „cipő” amivel át tudjuk lépni a „cél vonalat”. Az olvasóknak nagyon kis százalékban számítanak a szabályok, és lényegében csak szórakozni akarnak egy jót. Ha jónak látod a sztorid ne dobd el, hanem dolgozz vele, hogy nekik is megfeleljen, ne csak a szórakozni vágyó próbaolvasóidnak. Szóval hajrá! 🙂

  74. Moon: első olvasásra még nem tudom eldönteni, hogy egyetértek-e veled vagy sem, de tény, hogy ez a pályázat tényleg egy esély volt, azon okokból, amiket leírtál.
    Volt már részem elutasításban két más kiadó által meghirdetett pályázaton is, de egyik helyről sem kaptam válasz e-mailt, ellentétben az Aranymosással. Bár mennyire is el vagyok a dolog miatt keseredve, akkor is korrektnek tartom ezt a fajta visszajelzést, még ha háromszor is kellett elolvasnom az első sort a nemleges válasszal, hogy egyáltalán felfogjam(pedig nem vagyok gyenge felfogású 🙂 ) a visszautasítást. Most hogy így belegondolok három volt az a kettő 😀
    Igaz azonban az is, hogy nő létemre nem olyan könyveken nőttem fel, ami a korosztályom lányaira volt jellemző. Sőt. Keményebb, férfiasabb történeteken rágtam át magam, Nemerén, Lawrence-n Tótiszon, vagy akár Wilbur Smithen. Kommandós, ninjás könyvekkel jártam iskolába, sci-fiket kreáltunk a bátyámmal. De mondhatnám azt is, hogy tinédzserként képregény függő voltam, ami szintén nem volt jellemző huszonévvel ezelőtt az itthoni viszonyokat tekintve.
    A szépirodalom sem maradt ki az életemből, olyan CSAK ajánlott irodalom fordult meg ujjaim között, mint Stendhal, vagy a Bronte nővérek.
    Szóval nem tartom magam gyakorlatlan olvasónak.
    És gyakorlatlan írónak sem (még akkor sem, ha csak amatőr): sokféle stílusban.
    H.Down: nálam a düh nem jelent meg, lehet, hogy majd csak később 🙂
    Én azon gondolkoztam, hogy Shakespeare-nek, Danténak, vagy épp Bram Stokernek volt-e bétája? 😛 Mert, mint már említettem, nekem nem.

  75. Mint kiderült, miattam kár volt szegény baglyot megizzasztani, de nem baj, legalább jövőre már edzett lesz, mire a pozitív elbírálásról hozza az értesítőt 😀
    Na, de komolyan… köszönöm a lehetőséget, sokat tanultam az oldalról így menet közben, és kíváncsian várom a többi írást!
    Remélem, egyszer felnövök a „nagyokhoz” 🙂

    Mindenkinek szép napot és sok teleírandó A/4-es lapot! 🙂

  76. Illyana: Passzolok, szerintem nem volt, bár nem éltem abba a korban. Ha vigasztal nekem sem volt konkrét „bétázóm”, csak a barátom segített és a pályázat beküldése után „rágta át magát rajta”. Mondjuk nekem elég hosszú. Több mint egy millió karakteres volt a pályaművem. Nagyjából egy hónap alatt újra írtam az egészet. December negyedikén döntöttem el hogy beadom. Valamit megváltoztattam benne és újra kellett írni az egészet. Zsong a hibáktól, a szóismétlésektől, szóval megértettem h miért nem, legalább is erre kenem. Így nyugodt tudok maradni 🙂 De még hosszabb lesz, ha neki állok kidolgozni…pedig azt hittem nem hosszú, csak amikor a végére értem, akkor tűnt fel hogy „nagy lett”…:S, pedig nem terveztem „Gyűrűk Urát” írni.

  77. Hoppá, elfelejtettem megköszönni a részvételt. Sokkal többet adott ez a pályázat, mint hittem volna, még úgy is hogy nem jutottam tovább az előszűrésen. Szóval nagyon szépen köszönöm! Tanulságos volt, sokat megtudtam az írásról és magamról is. Minden továbbjutónak pedig őszintén gratulálok! Sok sikert srácok! Biztosan találkozunk valamikor egy „szakmai” rendezvényen! Legalább is remélem. 🙂

  78. Illyana: Ha nekem mondtad akkor köszönöm, de úgy ítélem még nincs olvasható állapotban a drágám. Még sok munka van vele amit most inkább elkezdek és a saját ütememben csinálom tovább. Emellett nem tudnám viszonozni a segítséged és olvasni, véleményezni a tiédet mivel végzős vagyok a főiskolán és azzal kell foglalkoznom.

  79. Elöre sajnálom azokat, akiknek a fejezete csak ezután fog kikerülni, azt hiszem azèrt kapnak majd nèmi kritilkát a kiesettektöl, hogy „csakazèrtis” el lehessen mondani, hogy mârpedig a továbbjutott müvek sem jobbak, mint amik kiestek 😉 Ilyen az emberi termèszet 🙂

  80. Eleinte elég rossz kedvem volt a kiesés miatt, mostanra teljesen megnyugodtam. Eddig is az őszintén írtam (jót is rosszat is), nem érzem szükségét mások lezúzásának. Az miért lenne jó a kiesettnek? Éretlen viselkedés lenne. Ráadásul az indokolatlan vagdalkozást a többi kommentelő sem szokta díjazni (nem is hiszem, hogy volt ilyesmire példa).

  81. Eddig sem mondtam semmit, ezután sem fogok, pedig már nyomtatásban megjelent könyvet is felhozhatnék ellenpéldának, de minek tegyem? Mióta írok és mióta énekelek, azóta számtalanszor megkaptam már a negatívumot is és a pozitívumot is. El kell fogadnom, hogy ez nem az a hely(itt nem az oldalra gondolok 🙂 ), ami tolerálja azt a fajta gondolkodást és stílust, amit képviselek. Akár meg is lehet kövezni, de minek adjam fel a születésem óta engem foglalkoztató dolgokat? Legfeljebb más nem tapasztalja meg.
    Ha meg valaki emiatt morzsolódik le, hát na… személyes joga. Szerintem. Próbálkozom a bétázással, de lassan rá kell jönnöm, hogy az sem az én világom. Inkább fogom és belekezdek összegyűjteni a jegyzeteimet a nagyszabású tervemhez 😀 Abból már talán csak összejön valami.

  82. Lierin: Én is kiestem, és nem áll szándékomban sértettségből kritizálni másokat. Nem lenne fair. Sokan vannak az oldalon, akik aktív hozzászólók, pedig nem is pályáztak, vagy még nem pályáztak, vagy már pályáztak, de régebben. Szerintem kialakult már egy „kemény mag”. Bízom benne, hogy a kiesettek is megmaradnak a racionalitás talaján, és nem lesznek igazságtalan kommentelők.

    Most, hogy kiestem, több emberrel is felvettem a kapcsolatot és fordítva. Ha másért nem, már ezért megérte ehhez a pályázathoz csatlakozni. Én úgy vettem észre, hogy sokan igenis segítőkészek és nem irigységből adnak negatív kritikát. Persze mindig vannak kivételek, de Őket kilométerekről ki lehet szúrni a stílusuk alapján.

    Én is el voltam keseredve a kiesés miatt, kár lenne tagadni, de ez nem azt jelenti, hogy soha, sehol, senki nem fog igent mondani a könyvemre. Régebben sokkal nehezebben fogadtam volna ezt a hírt, de ahogy az ember egyre több tapasztalatot szerez, úgy rájön, hogy az életben a dolgok nem véletlenül történnek. Egy nagyon egyszerű mezei példával szemléltetném: elmentem vizsgázni, felkészültem, de felületesen. Éreztem már a vizsgán, hogy ez bizony elég gyengére sikeredett. Persze azért buzgón imádkoztam a Mindenhatóhoz és az összes védőszentemhez, hogy legalább egy ketteskét kapjak… Nem kaptam ketteskét. Szórtam is az átkot bőkezűen szegény tanár úrra, nem mintha ő tehetett volna az én hiányosságaimról! Aztán megmakacsoltam magam, fölfújtam az arcomat, mint egy kis hörcsög, és szépen nekiálltam alaposan megnézni, hogy mi hogy van, átrágtam magam a könyvön első oldaltól az utolsóig. AZ eredmény: ötös.
    Ha elsőre sikerül, csak egy gyenge ketteském lett volna és a tudásom mélységesen felszínes marad 🙂 Viszont így mindent tudok, ami benne van a követelményben. Ezzel azt akarom mondani, hogy a bukás így vagy úgy, de a mi javunkat szolgálja, ha ezáltal képesek vagyunk fejlődni.

    És a hosszas litániámat egy idézettel zárom, és nem fárasztalak tovább Benneteket:
    Gondolod, kerül életed útjába
    Egyetlen gátló kő is hiába?
    Lehet otromba, lehet kicsike,
    Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

    De nem azért, hogy visszatartson téged,
    S lohassza kedved, merészséged.
    Jóságos kéz utadba azért tette,
    Hogy te megállj mellette.

    Nézd meg a követ, aztán kezdj el
    Beszélgetni róla Isteneddel.
    Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
    Küld azzal az akadállyal neked.

    S ha lelked Istennel találkozott,
    Utadban minden kő áldást hozott.

  83. „Lehet szakmázni, lehet felsorolni dolgokat, de ne feledjük, hogy nem elsősorban ezeknek a szakmabéli embereknek írunk, hanem az (általában) mezei olvasóknak, akik nem látnak meg ilyen dolgokat és akik csak szórakozni akarnak egy jót.”

    Valójában az írástechnika nem – elsősorban – az eladhatóságról szól, hanem az érthetőségről. Egy mankó a szerzőnek, amivel a legjobban be tudja mutatni azt, ami a fejében van. Bár könnyű úgy látni kívülről, mintha csak indok lenne arra, hogy ne foglalkozzanak velünk a kiadók, de én úgy gondolom, hogy nem ez a helyzet.

    Nem gondolom, hogy a művészetet lila ködbe kellene csomagolni. A művészet sokkalta érthetőbb annál, mint amit hiszünk róla. Ahogy a festészetnek is megvannak az eszközei, a különböző típusú ecsetek, papírok/vásznak, különböző típusú festékek, és a festékek végtelen sok színe, úgy az írásnak is vannak eszközei. Olyan eszközök, amik bizonyos dolgokra alkalmasak, másokra abszolút alkalmatlanok – és hogy épp jól használod vagy csak egy hibát alkotsz, az nem tehetség kérdése, nem egy dolog, amivel együtt születsz és nem jön az alkotás vágyával, sem az érzékenységeddel. Ezt meg kell tanulni.

    Másképpen hiába van benned egy lenyűgöző érzés, nem fogod tudni úgy átadni, hogy az olvasó is átélje. És így szól az írástechnika legjobban az olvasóról.

  84. Illyana: a te gondolkodásodat meg kicsit furcsának tartom. Az én részletemből még csak azt sem lehet megállapítani, hogy ki a főszereplő. Egyértelműen nem kategorizálható be semmilyen angolszász klisébe. Nem gondolom, hogy a kiadónak ilyen elvárásai lennének. 🙂 Pszichológushallgatói vénám nagyon betalált a könyvbe, és nem egyszer mélylélektani problémák felé halad a történet. Mégis szereplek az oldalon. A túl élethű bemutatás sem lehet probléma.

  85. Együttérzek a kiesettekkel, de azzal, is, hogy ez nem világvége. Tanulni és javulni mindig lehet, sőt kell is. Da capo al fine, átírni, újraírni, újat írni, aztán elölről.
    fine 🙂
    Kadmon korábbi hozzászólásához szeretnék csatlakozni, aki úgy véli, igazságtalanul utasították el, ossze meg a világgal az írását a neten. Jó esetben rengeteg konstruktív hozzászólást fognak kapni, és kialakulhat egy előrevivő írós közösség. (Jó látni, hogy ez már el is indult valamennyire.)
    Remélem, azért a pályázat további részében is látjuk még egymást 🙂

  86. Én is a kiesettek közé tartozom, és nem vagyok meglepve. Gratulálok a továbbjutottaknak!
    Ha már többen éltetek itt ilyen kedves felajánlással, én is örülnék bármilyen kritikának, olvasóinak és íróinak egyaránt! A facebook nem az én terepem, és Kadmon javaslata ellenére sem vagyok biztos, hogy szabad ide közvetlenül linkelni(?), de az első néhány fejezet elérhető a neten, és az itteni nevem (Ms Littlewood) alapján az első három találat között rám lehet akadni. Nagyon megköszönöm előre is mindenkinek, aki szán rá időt, hogy véleményezze! Az oldalon a mailcímem is megtalálható, ha valaki kíváncsi az én véleményemre is, oda küldhettek linket vagy anyagot.

  87. Nézzük az előszűrésen kiesettek helyzetet abból a szempontból, ha valaki hozzám hasonlóan kezdő.
    A kiválasztott művek szerzőinek természetesen gratulálok, és sok sikert kívánok.

    Az írásom, úgy tűnik, nem a nyelvi szint miatt esett ki, de probléma van vele.
    Ha abból indulok ki, hogy jó könyvet szeretnék, akkor szinte ajándék megtudni hozzáértők véleményét: fejet a homokból ki, gyerünk dolgozni.
    Minél előbb, annál jobb.

    Jó írást szeretnék.
    Ezért az e-mailt követő első megsemmisítő perctől eltekintve, szinte ujjongok, hogy rögtön kieshettem.
    Esélyt kaptam, hogy további körömrágcsálás helyett továbbléphessek.
    Továbblendített, hogy új utakat keressek. Most nyert igazi értelmet, hogy a versenyt saját magával a minőségért futja az ember.

    Hozzáteszem, hogy és is továbbjutottam egy másik ismert kiadó korábbi pályázatán. Ezek után az Aranymosást a kieséssel együtt is többre értékelhetem.

    Annak, aki még nem próbálkozott, valóban a cserepek összesöprésével kell kezdenie. Sok-sok lelkierőt hozzá! Azt kívánom, hogy minden Szerzőtárs találja meg leggyorsabban a saját útját, a sikereitekhez pedig előre is szívből gratulálok.

  88. Hát eltelt ez a hétvége is. Pedig péntek este még úgy tűnt, hogy nem fog, mert belefulladok a kétségbeesés és az önmarcangolás mocsarába. Nem jutottam tovább az előszűrésen. (Aúú…)

    Aztán szombaton úgy döntöttem, inkább azonnal elkezdek újra írni. Most pedig itt vagyok és életemben először kommentelek az oldalra, amit eddig minden reggel ujjaimat tördelgetve, erős szívdobogással nyitottam meg. Úgy döntöttem nem vagyok hajlandó feladni. Azzal csak magammal szúrnék ki, és csak magamtól venném el az esélyt – meg a számtalan jövendőbeli rajongó olvasómtól… (khm…)

    Elolvastam a kommenteket – igen, az összeset – és amellett, hogy tényleg szívből sajnálok minden sorstárs kiesőt, azért meg is nyugtatott valamennyire azt látnom, hogy nem vagyok egyedül és hogy egy rakás olyan író/kommentelő is kiesett, akinek a továbbjutásában majdnem biztos voltam.

    Igazából nem is tudom mit szeretnék mondani, még mindig olyan zavaros minden gondolatom. Legszívesebben lélekerősítőt és biztatást szeretnék írni itt mindenkinek. De egyelőre még magamat is nehéz megnyugtatnom. Így most még csak azt tudom mondani, amit magamban is egyre biztosabban érzek: azt, hogy nem fogom abbahagyni. Írni akarok! Írni akarok, de nem azért, hogy egy pályázaton szerepeljek, vagy hogy egy kiadó rámtaláljon. Ezért is, de elsősorben nem ezért. Elsősorban azért, mert szeretek írni, mert boldoggá tesz, mert izgatja a fantáziámat, és mert írás közben úgy érzem, része vagyok egy titkos dimenziónak, van bennem valami amit mások nem látnak, ami a kívülállóknak felfoghatatlan, amit csak más írók érthetnek meg. Azt hogy a világ nem csak annyi, amennyinek tűnik, amennyit első pillantásra látni lehet belőle… Azt, hogy létezik a fejünkben ez a titkos, elvarázsolt világ, aminek a létezéséről csak mi, írók tudunk, és amit kizárólag mi, írók teremtünk, ahol bármi megtörténhet, sőt, ahol minden meg is történik, és ahol minden történet érdekes és értékes! Ahol minden történet csodás, ahol minden történetnek van értelme és – tudom, hogy ezt már mondtam – de minden történetnek van ÉRTÉKE! Én része akarok maradni ennek a világnak, és soha nem akarom feladni. Akarom, hogy mások is élvezzék amit írok, hogy elgondolkoztassam őket, hogy megnevettessem és megríkassam őket. Fejlődni akarok, hogy jobb író legyek. És úgy döntöttem, hogy időt és energiát nem kímélve fejlődni is fogok. Ennyi. Író leszek és kész!

    Ez az amire rájöttem a hétvégén hosszas lelki elmélyüléseim során. És ezt találtam érdemesnek megosztani veletek.

    A „csak-azért-is-író-leszek” mission első akciójaként pedig a következőt határoztam el:

    Készen állok hát bárkinek bármijét elolvasni, cserébe én is készen állok kritizálásra bocsájtani hőn szeretett kreálmányomat. Meg úgy egyáltalán magas- és/vagy alacsonyröptű eszmefuttatásokat végezni az írásról általában; éleslátásommal, beleélőkészségemmel bárki segítségére lenni, stb. stb.

    Írjatok, küldjetek, kérlek: lyrabellevilaga@gmail.com

    Kösz.

    Ps.: éljen a pozitív gondolkodás! Meg a jövő! Meg az írás! És minden író!

    Függöny le.

  89. @Moon: Kezdő – ismétlem kezdő – szerzőknek, mint Zima Szabolcs?
    http://www.libri.hu/szerzok/zima_szabolcs.html
    Egyébként fizikailag hihetetlennek tartom, hogy 247 írásból csak 38 felelne meg kiadásra a jelen állapotában. Én is úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség, de valójában nem több, mint amit szinte bármely kiadó nyújt az írópalánták számára. Be lehet küldeni az írásokat, aztán a nagyját anélkül hajítják ki a kukába, hogy legalább támpontot adnának, mi vele a baj. Nekem azt senki ne mondja, hogy 10 oldal elolvasása után annyira megterhelő lenne írni HÁROM sort a kedves szerzőnek, hogy „Figyelj, EZ a baj a te műveddel, ami miatt nem foglalkozunk vele a továbbiakban”
    Lehet itt jönni a bétázókkal, de egy bétázó olvasói szemmel nézi az írást (magyarán, ha jó, tetszik neki, ha hibák vannak, szól róla). Azoknak, akik már nem halmozzák az írói hibákat, nem tolják el a regényük koncepcióját böszmeségekkel (hozzátéve, hogy nem egy olyan mű jelenik meg, és válik sikerkönyvé, ami hemzseg az amatőr hibáktól, és totálisan átgondolatlan az első oldaltól kezdve) olyan meglátásra lenne szükségük, amit csak egy kiadó adhat: Miért nem alkalmas kiadásra a mű? Ennyi.
    Nevek nélkül, velem eddig mindössze egyetlen kiadó volt ennyire korrekt. Elküldtem a kéziratot, aztán egy idő elteltével válaszoltak, és egy rövid levélben megindokolták, hogy miért nem adják ki. A lényeg kábé ennyi volt: a regény nyelvezete tetszik nekik, a sztori lendületes, de a témája manapság túlságosan kis réteget érdekel, azt pedig ismert külföldi szerzők műveivel elégítik ki, nem kockáztatnak egy új, honi író bevezetésével.
    Nem mondom, hogy ugráltam örömömben, de az érveiket maximálisan tolerálni tudtam.
    És ezért is találom a kiesés után annyira álszentnek ezt a mostani pályázatot. Ha az a baj egy írással, hogy úgy gondolják, üzletileg nem érné meg foglalkozni vele, akkor mondják azt, és ne dobálózzanak olyasmivel, hogy BIZTOSAN volt benne valami hiba. Ne lovaljuk már bele szegény szerzőket olyan hibák keresésébe, amik esetleg ott sincsenek!

  90. Kedves Inf! Mivel az eddigi karrierem során elsősorban újságíróként és könyvszerkesztőként dolgoztam, így természetesen jelent már meg a nevem alatt könyv, de nem vagyok profi író, legfeljebb kissé gyakorlottabb. A megjelent könyvek többségén szerkesztőként munkálkodtam, vagyis nem írtam, csak válogattam a szövegeket. A Midász Társaság a második fikciós szövegem, és azt hiszem, a többség itt sokkal kiterjedtebb életművel rendelkezik nálam (a netes publikálásokat is ide számolom). Egyébként kiadói döntés, kinek a művével foglalkoznak, ebbe nem szólhatunk bele.

  91. „…nem kockáztatnak egy új, honi író bevezetésével.”
    Mi viszont kockáztatunk, sok pénzt fektetünk a nyomdaköltségbe, szerkesztői munkába, korrektorokba, fizetünk az írónak is, mert úgy véljük, a magyarok is vannak annyira jók, mint a külföldiek. Ehhez azonban ügyes írók kellenek, akiknek van dramaturgiai érzékük, szókincsük, és le is bírják írni a történetet.
    Idehaza az írás nem számít szakmának, és ez nagy gond. Ezért ilyen alacsony a jó művek száma Én is szívesen látnék egy irodalmi ügynökséget, akik megadják a szerzőnek az első visszajelzést, sőt oktatást, és szerkesztéskor nem néz rám értetlenül az elsőkönyves író, hogy a „kiléptél a közeli E/3-ból” mondat vajon mit jelent. 🙂

  92. @Zima Szabolcs: Félreértés ne essék, ez nem konkrétan a te személyed ellen szólt. Olvastam a regényedet korábban, és a most felkerült írásrészletedet is, és mindkettő nagyon tetszett. Abszolút nem meglepetés a pozitív lektori. De itt most nem ez volt a kérdés. Azt azért lássuk be, hogy ha valakinek már jelent meg regénye egy nagy kiadónál (tehát természetszerűleg nem magánkiadásban) akkor azt aligha lehet kezdő íróként aposztrofálni.
    Én – lehet naivan – azt feltételeztem, hogy ez a pályázat arról szól, hogy olyan tehetségeknek adjon lehetőséget, akik a komplett ismeretlenségből érkeznek. Ehhez képest elég visszás olyan ember írását is itt látni, akinek már megadatott egy nagy kiadó szerződése. (Hogy az anyagilag valószínűleg mennyire nem tett milliomossá, már más kérdés, én most magáról a megjelenés tényéről beszélek.)

  93. Hm, nem bölcs kitenni a mélcímet, mert a spamrobotok is lelkes látogatóink. (Ezért moderálom az első hsz-t az új kommentelőknél.) Szerintem a bétakereső csoportban ismerkedjetek inkább.

  94. Inf, tök mindegy, ki mennyit írt korábban. A mélcímemen minden pályázat után elküldenek a búsba azon többkötetes szerzők, akik még az előszűrésen se mentek át. Most is van, aki anyázik.
    A lektorikon Zima ugyanúgy ki fog esni, ha nem jó dramaturgiailag az írás, mint egy elsőkönyves. És szólok, hogy a nyertesek lelkileg készüljenek előre… a kiadóba bekerülve is van lektorálás. Vagyis ha rosszabb írást küldenek, nem jelenik meg.

    Ami meg a „de álszent a pályázatot” illeti… értem, hogy frusztrált vagy, de akkor sem tudunk kétszáz ember írását véleményezni, elég nagy munka önmaga a pályázat lebonyolítása is.

  95. Kedves Inf! Tudom, hogy nem a személyem ellen szóltál, ezért nem is bántott meg a dolog. Egyébként a „nagy kiadónál” is úgy tudtam publikálni, hogy pályázatot nyertem, egyszeri alkalomról volt tehát szó. Aztán elkészültem a második könyvvel (ez a Midász), és most itt próbáltam szerencsét. Úgy érzem, egy megjelent könyv még nem jelent befutott szerzőséget, sokkal közelebb áll a helyzetem a kezdőkéhez. Az Aranymosónak szerintem abban teljesen igaza van, hogy az ilyen pályázatokon nemcsak kezdőkre vadásznak, hanem olyan, egyszer-kétszer publikált szerzőkre is, akikbe szorult némi tehetség, és hosszú távon talán megéri beléjük fektetni. Biztos vagyok benne, hogy te is érted a dolgot, és elfogadod, hogy egy darab (mellesleg 1500-2000 példányban elfogyott) könyvtől – sajnos – még nem lettem professzionális író. Egy vagyok közületek. 🙂

  96. @Aranymosó: Értem. Tehát aki kihullott a rostán, az értelemszerűen nem ügyes író, nincs dramaturgiai érzéke, vagy nem tudja megfogalmazni a történetét, jól látom? Azért ezt ugye ti sem gondoljátok komolyan? Elhiszem, hogy voltak abszolút halva született kísérletek a pályaművek között, azt is elhiszem, hogy volt néhány mű tehetséges, ámde még éretlen írótól is, de komolyan el kellene azt hinnem, hogy a visszadobott művek egyike sem lett volna jelen állapotában alkalmas a kiadásra? Vagy inkább arról van szó, hogy ha valami nem esett bele a jelenleg nagyon futó, 16-30 éves lányoknak írt, női főszereplős, romantikus és/vagy természetfeletti kategóriába, akkor a hibák összeírásánál kétszer vastagabban fogott a ceruza? És mielőtt irigységgel lennék vádolva, elismerem, hogy vannak nagyon jó művek abban a kategóriában is. Még azt sem állítom, hogy nem volt közülük jobb induló, mint az enyém. Bár annyit azért megjegyeznék, hogy már az idei pályázaton is került fel nem egy olyan mű ide – igaz, lektori berendelés nélkül – amikről teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy én jobbat írtam (még ha kevésbé eladható műfajút is). A teljes igazsághoz azért hozzátartozik, hogy – nevek említése nélkül – már láttam olyan művet az eddigiek közt is, amiről azt mondanám, jobban megérdemli a sikert, mint az enyém, de engem csak a rostán kihullás, és a mellé fűzött „valamit biztos rosszul csináltál, de nem mondjuk meg mit” komment háborított fel.

  97. Egy kicsit a pályázat védelmében régebbi érintettként. 🙂

    Sokszor volt már erről szó: ha a szerző kap az elutasítás mellé egy pármondatos indoklást, azzal a legritkább esetben éri be. Vagy magyarázkodni kezd, vagy bizonygatni az ellenkezőjét (ez nem is igaz, csak tovább kellett volna olvasni), legjobb esetben tényleg kap az alkalmon, hogy tanulhat, fejlődhet, és további kérdésekkel bombázza az előszűrőt/magát Aranymosót. Ez egyetlen ember esetében is melós tud lenni (bétázok én is rendszeresen, még úgy is az), hát még kétszáznál.

    Már jóval a pályázat kiírása előtt olvasható volt fent a GYIK menüpontban, hogy: „A lektorok elküldik a művem értékelését? – Nem, erre nincs kapacitásunk. Viszont rengeteget lehet fejlődni a pályatársak véleményeiből, és az oldalon zajló irodalmi beszélgetésekből. (A kérések miatt létrehoztuk a kéziratszerviz szolgáltatást, ezt a pályázati időszakon kívül lehet megrendelni.)” Vagyis kezdettől benne volt a játékban, hogy nincs visszajelzés. Aki indult, ezt elvileg el is fogadta.

    Hozzáteszem, megértem és átérzem a csalódottságot. Ugyan átjutottam az első Aranymosás előszűrésén, de utána negatív lektorival ki is estem, mint a huzat. Aztán a tavalyin meg nyertem. Meg lehet csinálni, és én személy szerint mindenkinek drukkolok, hogy jövőre, egy ütősebb kézirattal a mostaninál tovább tudjon jutni. A lehetőség adott.

    A pályázatnak minden egyes szakasza megterhelő lelkileg – erről talán kevesebb szó esik, mint kellene. Ezért tesz nagyon jót az itteni vagy innen kiinduló, támogató közösség. Érdemes elgondolkodni rajta, hátha mégis az előszűrőnek van igaza – én annak a bizonyos első Aranymosásnak anno lényegesen nagyobb mellénnyel vágtam neki, mint a másodiknak, pedig az eredmények épp fordítva jöttek.

    Még egy gondolat: Az előszűrő is, a lektor is az elé kerülő művet minősíti – nem a szerzőt, és nem az ő általános tehetségét. A visszautasítás azt jelenti, hogy _ez a mű_ _ebben a formában_ nem felelt meg. Kár ebből túlzott következtetéseket levonni.

  98. Inf, á, értem. Azt hiszem, alapból félreértesz valamit. Mi nem a Könyvkiadás Dogmatikai Szentszéke vagyunk, hanem egy sima kiadó, és nagyon reménykedünk benne, hogy egy zsenit se szórtunk ki, de ezt soha nem lehet teljes bizonyossággal megmondani. Az előszűrők lelkiismeretesen dolgoztak, ezt tudom, mert engem szekáltak, ha elbizonytalanodtak.
    Itt senki nem tévedhetetlen, ellenben sok a jó szakember, és ugyan 100%-ra nem állítom, de 98-ra igen, hogy ha az írásod kiesett, akkor dolgozni kéne rajta.
    Lesz íróiskola, lesz Kéziratszerviz… ha mindenképpen tőlünk szeretnél szakmai tanácsot, ez megoldható.

  99. @Szabolcs, lesz más is, akinek már van megjelent regénye. Az is igazságtalan, ha egy pályázatról kizárják a kezdőket, de az is, ha a publikáló szerzőket.

  100. @Aranymosó: A világon nincs olyan írás, amit nem lehetne jobbá tenni még több beléfektetett munkával. A kérdés inkább arról szólt, hogy nem volt-e szigorúbb az előszűrői csapat az olyan művekkel, amikről messziről látszott, hogy kisebb bennük az üzleti potenciál, mint egy azonos minőségű. ám populárisabb témájú írásnál.

  101. @Aranymosó: Persze, és köszönöm is újra a lehetőséget. Amint Inf-nek is írtam, én még bőven az amatőr kategóriához tartozónak érzem magam. És az első siker nem garancia semmire – ha a szerző utána nem hozza legalább ugyanazt a színvonalat, azonnal kiesik a kiadó kegyeiből. De ez így van rendjén, a könyvkiadás piaci alapú tevékenység, senkinek sincs bérelt helye.

  102. Inf: ajánlom figyelmedbe az oldal honlapját. 🙂 Nem csak 16-30 éves nőknek adnak ki könyvet – valójában ez is három különböző korcsoport -, hanem férfiaknak is, hard selection, sötét örvény, stb. címszavakkal. Közel harminc kategória van, ami ugyan nem fedi le az egész piacot, de azért van miből választani.

    Ha ezek egyikében sem eladható a te könyved, az két különböző lehetséges magyarázatot hoz:
    1. Nem tartozol a kiadó palettájára. Érdemes a pályázat előtt tájékozódni a kiadóról, és akkor ilyen pofonba nem fut bele az ember.
    2. Tényleg van egy hibád, amit te magad belülről nem látsz át. Több, mint valószínű, hogy ez az igazság. Ha nem ismertél magadra a típushibákból, akkor valószínűleg egyéni hibáid vannak.

    Még egy személyes vélemény: ha én kiadóvezető lennék, nem dolgoznék olyan szerzőkkel, akik nyilvános pályázati oldalon a zsűri ellen vádaskodnak. (Még akkor sem, ha egyet értenék vele.) Egyszerűen azért nem, mert azt feltételezném, hogy a szerkesztőimmel is így fog beszélni. Nem vállalnék fel olyan munkaerőt, amely valójában hátráltatja a hatékony munkát. Ilyen munkaerővel nem lehet színvonalas, kulturálisan maradandó – és, igen, a gonosz igazság – üzletileg megtérülő alkotást létrehozni.

    Mellesleg nem értem az emberek üzlet fóbiáját. A kiadó egy olyan intézmény, aminek célja az embereknek nyomtatott könyvet, esetleg békeidőben az íróknak megjelenési lehetőséget biztosítani. Nem iskola, nem jótékonysági szervezet. Azért képes megjelenést biztosítani, mert van elég bevétele ahhoz, hogy új könyvekbe fektessen bele. Nyilvánvalóan egyetlen kiadó sem fog befektetni Juli – bocs Júliák – könyvébe, ha az nem hoz elég bevételt ahhoz, hogy utána Esztinek is segíthessen megjelenni.

  103. @Aranymosó: A felvetésem tagadása a: „Nem” lett volna. Ez viszont csak egy ténymegállapítás volt, ami nem válasz a kérdésre. Vagyis a maga módján mégis az…

  104. Hollódombi… 😀
    „ha én kiadóvezető lennék, nem dolgoznék olyan szerzőkkel, akik nyilvános pályázati oldalon a zsűri ellen vádaskodnak.2
    Bocs, ezen olyan jót nevettem. Még jó, hogy nem te vagy a kiadóvezető, mert akkor az első pályázat után becsuktuk volna a mosást.
    Minden évben lemegy ez a kör. Idén amúgy még senki nem írta nekem, hogy „szopogassam Stephenie Meyer vámpírbőrtől csillogó ejakulátumát”, szóval… 🙂

  105. @Hollódombi: Annyira nagy hiba nem lehet a pályaművemben, ha hat vadidegen bétázó adott rá pozitív visszajelzést. Nem állítottam, hogy nyernem kellett volna, de a rostán kiejtés barokkosan erős túlzás volt.
    Olyasmit pedig ne költs bele a szavaimba, ami ott sem volt. Nem mondtam olyat, hogy a regényem ne férne bele a kiadó egyik sorozatába sem (nem volt műfaji megkötés, így nem is értem, hogy honnan jött ez a nem néztem utána a kiadó profiljának dolog), csak azt, hogy mintha ezzel a stílussal szigorúbbak lennének az előszűrők.
    Az a hozzáállásod meg, hogy az ember tartsa csukva a száját, ha úgy érzi, hogy igazságtalanság érte… Ezért is tart az ország ott, ahol. Még meg is érteném, ha minősíthetetlen hangnemben nyilvánultam volna meg, de nem így volt. Nem személyeskedtem, és az egyedüli vád, amit megfogalmaztam, nem személyek ellen szólt, hanem általánosságban a könyvkiadói gépezet ellen (amire maximálisan igaz is volt) Az egyedüli hibám az volt, hogy azt gondoltam, egy kötetlen pályázatnál másképp állnak az emberhez, mint egy szürke hétköznap.

  106. Hollódombi: nekem viszont már az első fejezetben ha nem is tudható, de sejthető. Feketén-fehéren le van írva a származása(is :P).
    A hétvége folyamán nekem is pár béta segített, és nekem is ugyanazt mondták, mint inf-nek.
    Túléltem, nem vágtam fel az ereimet, csak tanácstalan vagyok, mert szeretem ezt a történetet és „őket” is. De, ha jól rémlik(javítsatok ki, ha nem, a következő pályázaton már nem jelentkezhetek vele, még akkor sem, ha a hibákat kijavítom/bővítem/stb. Minden pályázatnál ezt látom egyébként, hogy nem fogadnak el olyan pályaművet, amit egyszer már valahol máshol visszadobtak.

  107. Hát, erre azt tudom mondani, hogy a Bétakereső csoportban vannak írósulisok. Kérdezzetek rá, hogy öt oldalból meg tudjuk-e mondani egy mű minőségét, későbbi hibáit. Nekik már van ilyen tapasztalatuk.

    Újra ugyanazt nem lehet beadni, de más kéziratot igen.

  108. Inf,
    Megértelek, viszont
    azt hiszem, nem tesz jót, ha magadra veszed az elutasítást. Nem akarok közhelyeket mondani, így látom:
    ha elengeded el az írásod, nagyobb esélyt kapsz, hogy felfedezd a problémákat. Dolgozol rajta, a többi meg kialakul.

    Szerintem, ennek a helyzetnek nincs köze igazsághoz, igazságtalansághoz. Szakmai szűrő volt, bármi is volt az ok, a legcélravezetőbb az írásban a megoldást keresni.

  109. „nem fogadnak el olyan pályaművet, amit egyszer már valahol máshol visszadobtak”,
    Vigasz azoknak, akiket az előszűrők nem engedtek tovább. 😀

  110. inf:
    „Egyébként fizikailag hihetetlennek tartom, hogy 247 írásból csak 38 felelne meg kiadásra a jelen állapotában.”
    Bár én nem kötődöm semmilyen módon az előszűrőkhöz vagy a pályázat elbírálóihoz, de a jelenleg feltett részletek közül eddig csak egynél éreztem (Istók Annánál), hogy talán megfelelne kiadásra. Így azért nem olyan hihetetlen, hogy a maradék 200 még gyengébb volt.
    Tapasztalataim alapján ez amúgy megfelel az átlagnak, a beküldött írások kb. fele reménytelen borzalom, 20-30%-a ügyetlenül bénácska, 10-20% gyenge, de talán még lehet belőle valami néhány év múlva, és a maradék, maximum 5-15% szokott olyat beadni, amivel lehet is valamit kezdeni. Ennek az 5-15 %-nak a nagyja ki szokott peregni a szociális rostán, mert nem lehet velük együtt dolgozni.

    „Tehát aki kihullott a rostán, az értelemszerűen nem ügyes író, nincs dramaturgiai érzéke, vagy nem tudja megfogalmazni a történetét, jól látom?”
    Ez így talán túlzás. Inkább „nem elég ügyes író, nincs elég dramaturgiai érzéke, vagy nem tudja eléggé megfogalmazni a történetét, ahhoz, hogy kiadói szinten értékelni lehessen”.

    Ha valaki úgy érzi, hogy igazságtalanul nem publikálja egy nagy kiadó, próbálkozzon meg olyan kiadókkal, akik nem fizetnek az írásért. Azoknak nincs veszítenivalójuk, de mégis csak válogatnak. Ha azok se fogadják el, még mindig ott van a világháló, mint a legnyilvánosabb és legszerencsésebb publikálási felület.
    Szóval, aki azon nyavalyog, hogy „jajj, nem adják ki a regényem, így megfosztják a világot a remekművemtől”, az gyakorlatilag saját maga fosztja meg őket, azáltal, hogy nem hajlandó felvállalni a művét a nagyközönség előtt.

    Illyana:
    „Minden pályázatnál ezt látom egyébként, hogy nem fogadnak el olyan pályaművet, amit egyszer már valahol máshol visszadobtak.”
    Bár ilyen pályázatot még nem láttam, de nem tartom kizártnak, hogy előfordul. Az Aranymosás viszont nem ilyen pályázat, nem ellenőrzik, hogy korábban már beadtad-e máshova (miért is tennék?), sőt, amivel most pályáztál, a megadott feltételek mellett jövőre is pályázhatsz.

  111. A hozzászólásokból kezd úgy tűnni, mintha inf lenne itt a békétlen személyiség. Pedig szerintem az értetlenséget elsősorban a már felkerült írások okozzák, amik alapján úgy tűnt, hogy ha valaki nem nákol, vagy csak ritkán, és meg tud különböztetni egy jelzőt egy határozótól, az messze elég a nyelvi szint megugrásához.
    Az, hogy nem írja le mindenki a véleményét, nem jelenti azt, hogy nincs olyan rajta kívül, akinek fura élmény olvasni, hogyan dicséri itt egymást szembe eposzi szintig a „kemény mag”. Nekem pl. eddig nem adatott bepillantás a minden bajra megoldást jelentő íróiskola köreibe, de az a benyomásom alakult ki a hozzászólásokból és a szerkesztői visszajelzésekből, hogy ez itt egy fél-vanity alapon működő dolog, ahol nem kimondottan a megjelenésért kell fizetni, hanem előzetesen, az egyéb, fizetős szolgáltatásokért. Ez persze csak a nyilvános, mindenki számára hozzáférhető felület, elsősorban a kommentek és a reklám-kommentek alapján szerzett benyomás, belülről biztos máshogy fest ugyanez. De nem kizárt, hogy a többi „külsős” is ugyanezért nem osztja meg itt a véleményét.
    Mielőtt beindul a kemény mag, és biztosítja, hogy ezután se tegyék, szeretném jelezni, hogy nem puszta gonoszságból írtam le ezt, hanem mert a kiadónak talán nem mindegy az sem, mit sugall a kevésbé bennfenteseknek.

  112. Márton: Persze, igazad van, de úgy gondolom, hogy a „külsősök” (bárkiket is érts ezalatt) is nyugodtan leírhatnák a véleményüket, nem kell külön invitálásra várniuk.
    Én annyira külsős vagyok, hogy se a pályázathoz, se a kiadóhoz nincs semmi közöm azon túl, hogy néha szoktam könyveket venni tőlük. Egy kisebb részét magamnak, nagyobb részét a barátaimnak, akikről tudom, hogy szeretik a kiadó könyveit, én meg szülinapok és egyéb szeretetünnepek előtt napokat töltök a neten, hogy valami olyat találjak az előzetesként feltett fejezetek között, amik megütik a mércémet.
    Azért járok ide, és véleményezem az írásokat, hogy kevesebb macerával tudjak majd újabb regényeket válogatni a kiadványaikból. Mondjuk, nem is dicsérem őket, nem is célom, azt akarom, hogy tökéletesek legyenek a kiadott könyvek.
    Szóval azok, akik nálam kicsit érintettebbek az Aranymosásban, kössék fel a gatyájukat, és mondják meg a véleményüket, ne csak bosszankodjanak magukban. Ha nem tetszik egy részlet, írják meg, hogy a kiadó és a szerzők is lássák a hibákat. Így aztán nem lesz tévképzete senkinek a „kemény mag” dicséreteitől. Az előválogatókat sem tartom tévedhetetlennek, lehet, hogy tényleg ott vannak azok a hibák a feltett részletekben – ezekre érdemes lenne rámutatni, ha látjátok őket. A hallgatással senki sem jut előbbre.

  113. Milyen „kemény mag”? Nekem meg az a gondom, hogy nincsenek itt, nem véleményeznek. Az oldal régi látogatóiból kb. négy főt láttam itt az elmúlt hetekben. Pont azon gondolkodom, hogy szerintem a tudást át kell adni, és három éve teszem közvetve, közvetlenül, sokszor hétvégente, esténként, jóval munkaidőn túl, de nem biztos, hogy van értelme, hiszen olyan szinten önközpontú az amatőr szerző réteg, hogy ők maguk kapni szeretnek, átadni nem. Az oldalon nem a régiek vannak, hanem az újak dicsérik egymást.

    Halkan megjegyzem, hogy az írósuli és a kéziratszerviz huszadrangú projekt, nagyrészt egyedül viszem, és csak kevesekkel tudok foglalkozni, mindig túljelentkezés van. A kiadónak jobban megéri, ha szerkesztek, és nem írósulizunk. Én kértem anno, hogy legyen mód oktatásra.

    Azt látom, hogy pár itteni pályázó nagyon el van tájolva. A Könyvmolyképző egy nagy kiadó, és rengeteg külföldi sikerkönyvünk van, amit ötszörös példányban el lehet adni, mint egy kezdő magyart. Nincs szükség magyar szerzőkre, ez a projekt Katona Ildi kiadóvezetőtől egy szerelemgyerek, kaptunk pár évet, hogy beigazoljuk, igenis jók a magyarok.

    Azt hiszem, 150 hozzászóláson át türelmesen kezeltem az itteni értetlenkedőket, hiszen tudom, mekkora sokk egy kiesés, de most már a magam egyszerű, sallangmentes szerkesztői stíljében megjegyzem, hogy aki kételkedik a szakmai hozzáértésünkben, az fáradjon más kiadóhoz. Olyan emberekre van szükségünk, akik tehetségesek, fejlődőképesek, és az írásukkal nyűgöznek le, nem a körpanorámás egójukkal. Köszönöm.

  114. Kedves Aranymosó!

    Reménykedem benne, hogy nem nekem szólt az egész előző hozzászólásod. A régiekből kevesen látogatnak vissza, én is sokat olvastam Tőlük, és valóban nagyon szakmai szemmel nézték az írásokat. De Ők is voltak kezdő kommentelők, Ők is elkezdték valahol.
    Sajnálom, ha az én véleményem nem számít, pusztán azért, mert még kezdő vagyok, és teljesen érthető módon – mivel kiestem – gyakorlatilag értéktelenek a hozzászólásaim.

    És kemény mag ide, vagy oda, sok emberrel levelezem privátban – olyanokkal is, akik bekerültek, olyanokkal is, akiknek már van megjelent könyvük – és úgy érzem, hogy kialakult egy kisebb összetartó csapat, akik segítik egymást. És nem egymás körbenyalásáról beszélek, mert én is feketén-fehéren megkaptam a kritikákat, és cserébe én is próbálok a legjobb tudásom szerint – ami remélhetőleg folyamatosan gyarapodik – észrevételezni a hibákat.

    Nem vontam kétségbe a szakértelmeteket, és nem gondolom, hogy olyan nagy egóval rendelkeznék.

  115. Gitta, nem neked szólt.
    Amúgy az oldal körül kezd megint kialakulni egy lelkes réteg, és igen, idővel egyre több szakmai tudással rendelkeztek majd. Ez egy fejlődési folyamat, és így van jól.

  116. Bocsi, Aranymosó, azért gondoltam, hogy nekem címezted, mert jóval feljebb én is használtam a „kemény mag” kifejezést… csak most látom, hogy más is élt vele.

  117. Aranymosó: Az a kemény mag, amit te neveztél így. Amikor megköszönted nekik, hogy beugrottak helyetted leinteni az akadékoskodókat, míg a kutyaharapással kapcsolatos teendők elszólítottak.
    Én nem írok se regényt, se mesét. Mást írok. De a körpanorámás egót eltaláltad. Néha már egyenesen azt képzelem magamról, hogy lehet véleményem. Esetenként akár mással ellentétes is. Azt a kritika fogadásáról szóló cikket biztos nehezebb olvasni, mint írni, ezért nem linkelem be, pedig tényleg tetszett. Egyesek szerint, akik pedig ahhoz értenek, az üzletpolitika is olyan, mint az írás: ha magyarázni kell, már nem az igazi.
    A tudás átadását pedig igazán szép célnak találom. Más országokban nagy kultúrája van ennek, nekem pl. nagyon tetszik ez az oldal:
    http://www.hatrack.com/osc/reviews/everything/
    Aki először rájön, mi a különbség, nyugodtan ossza meg a többiekkel. Én nem zavarok tovább, bár egy véleményezhető, nyilvános pályázat esetében talán nem indokolt ennyire ellenségesen reagálni arra, ha tényleg jönnek vélemények. És nem mindig csak kellemesen akolmelegek.

  118. Márton: Szerintem senki sem vitatta a véleményedhez való jogodat, csak a véleményed igazságtartalmát. Mert ugye másoknak is van joga ahhoz, hogy veled ellentétes véleményen legyenek.
    A belinkelt oldalnál meg az a gyanúm, hogy nem a megfelelő oldalt adtad meg, de így ránézésre két különbséget is találtam, az egyik, hogy angol nyelvű, a másik, hogy OSC nem foglalkozik egyénileg írópalántákkal. Gyanítom, hogy erre akartál rámutatni, de ezt nyugodtan megírhattad volna rejtvény nélkül is.

  119. Kedves INF!

    Engem egyáltalán nem botránkoztattak meg a soraid, még népszerűtlenebb se lettél nálam.
    A vágyunk közös: popuáris írók lenni, akit mindenki szeret! (Én mondjunk egy szúkebb, pár ezres fiatal lánykorosztályos rajongótábornak is tudnék örülni, nemcsak financiális megfontolásból. Mer” a vén kecske is…)

    Mondjuk az igaz, hogy nekem is mindig olyan baromságok jutnak eszembe, amik kevésbé elaadhatóak, kb. az összes létező kiadó visszadobta már a kéziratomat, miszerint nem fér bele az üzletpolitikia elképzeléseikbe.
    (Tudnám, mi fér bele, írnék olyat!)
    Most a Magyar űrkutatásról, a holdraszállási projektről akarok írni, de tegnapelőtt még Csörsz-király legendáját tartottam megregényesítésre méltónak.

  120. Én már sokat kaptam az oldaltól. Kezdetektől jelen vagyok, az elején csak szimpla olvasóként, majd más néven kommenteltem is, de mióta elkészült a blogom, csak ezen. Szívesen írok véleményt egy-egy írásról, mikor mit, de sosem ugyanazt. A körbenyalás rám nem jellemző, ha tetszik, oké, ha látok benne hibát, megmondom, akár ismerős/barát írta, akár nem. Ez rám ebből a szempontból nem hat. Nem fogok csak azért pozitívat írni minden írásról, hogy netán a későbbiek folyamán visszakapjam. Igenis szükségem van a negatív kritikákra is. Aki ez utóbbit nem képes elfogadni, vagy azt, hogy most nem sikerült neki bejutni, az gondolja végig a kapott tanácsokat. Találkoztam olyan fiatallal (nem itt), aki foggal-körömmel ragaszkodott az igazához, pedig tévedett. Ők azok, akik nehezen, vagy egyáltalán nem látják be a hibáikat, és ezáltal megrekednek, nem fejlődnek.
    Ez a pályázat remek lehetőség, minden szempontból. Ha igazán jó vagy, kiadhatnak. Ha nem, akkor pedig fejlődhetsz, hiszen sokan vannak itt, akik segítik egymást. Ha másért nem, hát ezért érdemes véleményezni, de pusztán önérdekből nem éri meg.

  121. Van valami különös oka, hogy eltűnt a legutóbbi hozzászólásom? Nem mintha annyira fontos lenne, de szerintem nem írtam semmi moderálandót…

  122. Inf, hogyhogy eltűnt? O.o Mikor írtad, és mi állt benne? Nem lehet, hogy csak a későbbi hozzászólások miatt hátra szorult, és nem találod? Fb-ről időnként tűnnek el hozzászólások, de kommentsávból még nem fordult elő.

  123. Akárcsak Kae, én is részt vettem mindkettő Aranymosáson. Nem egyszerű lelkileg.
    Sajnálom ám azokat, akik nem jutottak át az előszűrésen, de adott a lehetőség. Fejlődni kell, írni, és gyakorolni.
    Ma már nem olyan nagy dolog megjelenni egy könyvvel: van olyan magánkiadó, ami 9 ezer forintért kiad, e-bookban pedig még egyszerűbb a nagyvilág elé állni. Ha úgy érzitek, hogy az előszűrésen nem átjutott művetek jobb sorsra érdemes, akkor ne adjátok fel. Vannak más kiadók is, amik igent mondhatnak. Példának ott van Lylia Bloom. Kiesett a II. Aranymosás előszűrésen, aztán feljavította a könyvét, tavaly megjelent és a Magyar Könyvek Viadalán megszerezte az első helyet Az év elsőkönyves debütálása kategóriában. Kommentek megfogalmazása helyett inkább írt, fejlődött, gyakorolt és célt ért.
    Azzal viszont nem értek el eredményt, ha hosszan veszekedtek egy olyan emberrel, aki időt és energiát nem kímélve azért dolgozik, hogy lebonyolítson egy Aranymosást. Vagy egyáltalán segítse az amatőr szerzők fejlődését az íróvá válás útján.
    Végezetül egy aprócska kiegészítés: ha valaki nem tudja elfogadni, hogy a hozzáértők szerint a műve_még_nem_elég_jó a kiadáshoz, akkor az ne is akarjon publikálni. Mert a könyvkiadáshoz kell egyfajta érettség, a szerkesztővel való együttműködéshez meg aztán különösen.

  124. Jimbo egy korábbi hozzászólására reagáltam volna.
    De – minthogy az is eltűnt – nem erőltetem….

    Legfeljebb nem értem…

  125. Ja, ne haragudj, én közben rájöttem, hogy mi a gond, csak elfelejtettem megírni 🙂 Azért nem találod itt a kommentedet, mert a másik bejegyzés alá írtál, és Jimbo is, a Hogyan fogadjunk kritikát – alá 🙂

  126. Tényleg nem értem. 38 emberrel akár direktben is lehetett volna kommunikálni. Mindenkivel, aki továbbjutott, akár egyesével is.

    De legfeljebb ez is eltűnik… (aki nem tudná, néhány kimoderált hsz okán írok)

    Mi baj volt Jimbo hozzászólásaival? Miért kellett kiírtani innen?

    Nyilván ez is eltűnik majd…

    Pedig szerintem…

    Tök normális, ha egy kiadó
    – üzleti alapon dönt, hogy az adott firkálmányt a saját kockázatán (!) nyomólemezre érdemesnek minősíti-e vagy nem
    – a kiszórtakat e-mailben értesíti (mellesleg ezzel többet tesz, mint a pályázatot kiírók többsége)
    – fenntartja magának a jogot, hogy szubjektív alapon döntsön. Lássuk be, egy könyv vagy tetszik valakinek, vagy – az adott kiadónál – kuka…
    – maga dönti el, az adott firkálmány megéri-e, hogy akármennyi munkát belefektessen az ESETLEGES megjelenés előtt…

    Szóval szvsz a pályázat tök pozitív.

    Ezért nem értem a moderálást. Ahol rátok nézve semmi gázos dolog nem került a hálóra

    Ha ezt is kivágjátok, kérlek, az amúgy második körbe jutott mesémet is vágjátok ki, mert nem hiszem, hogy élőben jobban kommunikálnánk, mint írásban És – ha így döntötök – kérlek, legalább erről küldjetek értesítést!

    zs

  127. fz! Ezt a hozzászólásodat kerested?

    fz / 2014. március 6. csütörtök

    Jimbo!

    Szívemből szólsz!
    (arra a korábbi hosszú írásodra gondolok, csak nem lehet direktben válaszolni)
    Viszont, ha a mű stílusa a hozzászólásaidhoz hasonlítható, szívesen elolvasnám. Feltéve persze, hogy megosztod velem!

    zs

    Mert ez nem tűnt el, csak rossz bejegyzés alatt kerested. Most másoltam ki. Ott van, látható, olvasható.

  128. Fz, előfordul néha, hogy egy-egy hozzászólás a spamek közé kerül, olyankor az oldal adminisztrátorának kell kimenekítenie onnan. Az Aranymosáson nem szokás hozzászólásokat törölni. Ezt bizonyítja a fenti csevegés is.

  129. Fz, ha más cikk alá írod a kommentedet, ott fog látszani, nem itt.

    Arról csevegtek, amiről szeretnétek. Az oldalon automatikus spamszűrés van, ami beteszi az angol szöveget, a linkeket, és a legelső hsz-t a függő sávba, és onnan engedem ki. A második hsz-tól minden kikerül az oldalra. (Kivéve, ha elírjátok a mélcímet, és első hsz-nek hisz a rendszer.)
    Semmit nem moderáltam, miért tenném? Ez egy kulturált beszélgetés, és mindenkinek joga van másképp gondolkozni. Mellesleg nekem is.

    A szerzők paranoiája különösebben nem zavar, ebben a szakmában senki nem épeszű. 🙂 Ha gondod van, máskor is kérdezz nyugodtan, jobb, mint ha fölösleges dolgokon rágódsz.

  130. Hú, csak most olvastam az itt kialakult vitát. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én is átéltem azt, amiről írtatok. Korábban azt gondoltam, hogy én valahogy különleges vagyok attól, hogy írok. Különbözök azoktól, akik csak élik a mindennapi életüket, mert nekem van egy másik életem is, amit a regényemben élek. Én is azt gondoltam, hogy ha elküldöm a művemet, az mennyire más lesz, mint a többieké. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok különleges ember van, aki ír, ráadásul nagyon jól. Nekem szívbemarkoló volt látni, hogy nálam sokkal jobbak is negatív lektorit kaptak.
    Úgy gondolom, a továbblépés két kulcsa az, amiket Aranymosó korábban írt:
    1. El kell választani az egót a művedtől. Igaz, hogy belőled származik, de nem te vagy! Hiszen – itt jön a 2 pont:
    2. Az írás egy szakma. Kell hozzá egy alap, de a technika fortélyai, a dramaturgia elsajátítható dolgok. Ez Magyarországon nem evidens, mert nem nagyon oktatják, papírt sem adnak róla, de azért így van.

    Szóval én vettem egy nagy levegőt, elhatároztam, hogy tanulok, és nem hagyom, hogy az egóm ennek útjába álljon. Nem akarok olyanná válni, mint az énekes tehetségkutatók elején kieső énekesek, akikről mindenki tudja, hogy nem jók, ők meg értetlenül állnak, és nem értik, csak megsértődnek. Jó, talán ez egy kicsit durva hasonlat, de akkor is szükség van egy kis alázatra, főleg látva, hogy ennyi tehetséges ember közül csak nagyon szívós munkával, kitartással lehet kiemelkedni.

  131. Ani, Aranymosó: köszönöm!

    Jobb így, hogy az én „gépemben” van a hiba. És bocs a füstölgés miatt, amúgy nem szokásom…

    De csakazértis… 🙂 Nem lehetne esetleg úgy megoldani a fórumozást, hogy adott hozzászólásra válaszolhasson az ember? Akkor a tegnapi csacskasághoz hasonlóak nem keletkezhetnének.

    És ez a világosszürke szín, ami a hozzászólás boxot uralja tulajdonképpen láthatatlanná teszi az épp írás alatt álló szöveget. Most is vakon gépelek, biztos tele lesz hibával 🙂

    És nagyon jó lenne egy hozzászólási lehetőség a lap alján is, mert mire visszaérek a tetejére, elfelejtem, mit akartam írni. Öregszem 🙁

  132. Fz, használj jegyzettömböt, én is úgy szoktam. Először oda írom a kommentet, aztán másolok 😀
    Az viszont tény, hogy ráférne az oldalra némi modernizálás, mobilos-tabletes felület, nagyobb betűtípus és így tovább :/

  133. Illyana: jómagam is kedvelője vagyok a keleti filmeknek/sorozatoknak, igazán kíváncsi lennék az írásodra. Szívesen elolvasnám ha elküldöd (tolvaykek@gmail.com)… 🙂

  134. Ha van jobb ötletetek a hozzászólási felületre, keressétek ki a WordPress kommentelő lehetőségek közül, és írjátok melyik, melyik az. Szerintem nincs akadálya az újításoknak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük