Hírek

Éreztem, hogy ez most pozitív lektoris hír lesz! Gratulálok, Szabolcs!

Gratulálok és sok sikert majd a második lektorhoz is!

Kedves kiadó, Bea, Aranymosók és minden gratuláló – köszönöm ismét a bizalmat, egy csoda, ami most velem történik. 🙂 Bízom a további kedvező folytatásban, és remélem, hogy még sok írótársam csatlakozik hozzám a sorban. Szép napot mindenkinek, az enyém már megvan. 🙂

Megvan az első pozitív! Hát mégsem lehetetlen! 😀 Hajrá Szabolcs!
Mellesleg durva, hogy csak 38 írás ment át. Drukkolok a többieknek is, akik holnap kapnak értesítőt!!

Gratulálok Szabolcsnak 😀 és sok sikert a továbbiakban!

Viszont lenne egy olyan kérdésem, mivel érdekelnének a lektori szempontok és teljesen érthető okoból erről konkrét pályaművel kapcsolatban nem kaphatunk további információkat – van-e arra lehetőség vagy tervben van-e, hogy a későbbi kávéházak egyikében ez legyen a téma?
Esetleg egy korábbi (nyertes?) pályamű kapcsán annak a véleményei (már ha vállalható formában vannak) megismerhetőek lehetnek?

Vagyis Móninak! Megzavart, hogy a cikkben Noémi szerepel. 🙂

Én is számítottam a pozitív hírre! Gratulálok, megérdemelte! 🙂

@Aranymosó: nincs mit. 🙂

Köszönöm újra a kedves és biztató szavakat, én is szurkolok magamnak. 🙂 Meg a többieknek, sokan megérdemelnétek a pozitív lektorit.

Kedves Mónika és Prücsök, köszönöm a gratulációkat, és én is jó hétvégét kívánok mindenkinek.

Kedves Zita! Még mindig hosszú procedúra vár a regényre, de nagy öröm, hogy vannak olyanok, akik várják. 🙂 Köszönöm a bizalmat!

Gratulálok a pozitívhoz, és a bekerüléshez is 🙂
Én is várom a holnapot, remélem, hogy lesz végre már valami jó hír 🙂

Zima Szabolcs:
Még nagy út áll a regényed előtt, de még egy nagy lépést megtettél! 🙂
Szívesen! Komolyan gondoltam… A legjobbakat kínom a Midász Társaságnak!

Autrix:
Bár én az első két pályázatot nem követtem nyomon, de utólag végig olvastam az egészet mikor ez elkezdődött és én úgy tudom, hogy régebben mindig sokkal többet engedtek tovább, majdnem az írások egyharmadát, de utána a lektori bekérések előtt volt még egy szórás. (Bátran javítsatok ki, ha tévedek!)
Szerintem összességében nem kerül kevesebb mű a lektorok elé, mint eddig bármikor.
A műveknek igen, csak a 15%-a kerül ki. Nem nevezném túl soknak, de a kikerült munkák már mind igazán minőségiek pont emiatt. Ezért mondja mindenki, hogy kikerülni hatalmas dolog. Ez így van, mint láthatod 🙂
Sok sikert kívánok Neked nem mellesleg! 🙂

Zita, igen, a „talánt” is felengedtük az oldalra bátorításként, de az első forduló után volt egy tölcsér.

Kedves Szabolcs, nehezen tudnék olyasmit írni, amit a többiek még nem tettek meg. Vagyis talán mégis: a regényrészleted akkor is izgalomban tartott, mikor olvastam, s lám, ez még marad is így.
Hajrá!:-)
Noémi (aki tényleg Noémi)

Nos, kissé összeszedettebben, szégyellheti magát az Aranymosó, amiért emlékeztetett minket a holnapi dátumra, ugyanis sok most a fordítási munkám és sürget a határidő, de NEM TUDOK koncentrálni, mindig visszakalandozok a pályázatra 😀 😀 Stresszes ez az írós élet 😀 😀

247 írásból mindössze 38 ment át a rostán? Ez elég érdekes. Ezek után kíváncsian várom a holnapi kiértesítést, bár sejteni lehet, hogy mi lesz az eredmény.
Nem irigységből mondom, de amik idáig felkerültek az oldalra, elég elvont írások voltak.
Ha ez kell a kiadónak, akkor sajnálom.
Lehetséges, hogy az enyém nem az a műfaj, amit itt keresnek.
Sebaj, még megvárom a kiértesítést, addig nem akartam más irányba mozdulni, de most ezt fogom tenni, másfelé teszem meg a kezdőlépéseket.

Csatlakozva Henihez: azt hittem, csak két stresszor vár holnap, de úgy tűnik, a három a magyar igazság örök érvényű 😀

Holnap hány óra körül várható az email? Lehet ezt tudni?

Gratulálok Szabolcsnak, remélem, az Útvesztőket látjuk még az oldalon!

Sziasztok!

Sajnos csalódtam, mert az írásom nem jutott tovább az előszűrésen! De! Mivel nem adom fel, ezért keresek olyan embereket, akik szívesen olvasnának egy jót, és véleményeznék a regényemet, hogy visszajelzéseket is kapjak, mi lehetett a gond! Főleg olyanok jelentkezését várom, akiknek a Harry Potter első része tetszett! (a regényem teljesen másról szól, csak a célközönség azonos mivolta miatt írtam támpontként)

Köszönettel:
P.Z.Miller

Sajnos nekem sem sikerült 🙁 Nem is tudom mit gondoljak. Nem tudom az előszűrő meddig jutott el a visszadobott pályaművekben, és nincs rálátásom a gondolataira sem, szóval… Én még most is úgy vagyok vele, hogy szerintem eredeti volt, amit kiadtam a kezeim közül. De már mindegy. Véleményt úgy sem kapok róla, hogy mi volt benne jó, mit kellett volna változtatni.
További sikert azoknak, akik bekerültek.
Gratulálok.

Zita: köszi az ajánlatot, küldöm.

Z. Zita, más is jelentkezhet nálad? Én is szeretném, ha valaki véleményt mondana a regényemről. Én is nemet kaptam, kicsit elkedvtelenedtem. Pár oldal végigrágásának is örülnék.

Nagyon sajnálom a nemet kapott pályaműveket 🙁 Biztos vagyok benne, hogy csak olyan bíztató szavakat tudnék írni, amik elcsépeltnek tűnnének, és nem nyújtanának vígaszt. A lényeg, hogy ne adjátok fel, és folytassátok az írást! Mert írni, világot teremteni, még ha csak párszáz oldalra nyúlnak is a határai, csodás dolog!

Az én hétvégém csodásan indult, mert bent maradt a „gyermekem” a második körben 🙂 Köszönöm szépen a bizalmat az előszűrőknek! Az izgalmam talán csak fokozódott, mert még nem került ki az első fejezet, így nem ismerem az „idegenek” véleményét, csak azokét, akik már olvasták a regényt. De ennek is eljön az ideje, bármit is hozzon 😀

Szép hétvégét mindenkinek! 🙂

Köszönöm, Illyana! 🙂

Heni, a nyelvi szint és a nyelvhelyesség különböző fogalom 🙂 Egyébként működik egy fb-s felület, ahol kölcsönös segítségnyújtás alapon sok ügyes előolvasó, béta tevékenykedik. Akár oda is felvételt kérhettek, aki gondolja.

Illyana: sajnálom, hogy nem jutottál be, és remélem, maradsz figyelni az eseményeket. 🙂 Nem kaptam tőled facebook felkérést. Biztos jó névre küldted? 🙂 Gyurics Gergely néven találsz meg, a kommentek között látszik a profilom.

Heni: köszi a biztató szavakat, de nem hiszem, hogy én a nyelvi dolgokon buktam el. Végül is csak 26 év írás áll mögöttem. Én egészen másra gyanakszom, megbántás nélkül. Igaz, én sem vagyok tévedhetetlen, mert gyerekkorom óta is változott a helyesírási szabályzat, szóval…
Mindenesetre, ha gondolod, elküldhetek neked 1-2 fejezetet belőle, mert azért vadidegentől én is szívesen fogadok véleményt.
Hollódombi: ment még egyszer 🙂 Rád Piroska néven.

Heni: közben elküldtem a mailedre részletet.
Nem tudom. Az előszűrésről szóló cikkek alapján, nem hiszem, hogy annyira nagy hibákat vétettem volna, de ki tudja.

Huhhh… Az enyém biztosan borzasztó lehet, ha még e-mailt sem küldtek… 😀

A nyelvi szint valóban összetettebb, mint a helyesírás vagy a központozás. Egy-két helyesírási hibáért senkit sem utasítanak el. A szöveg ritmusa, a tartalom logikája, a pontos fogalmazás, a sablonmentesség, az írói képek koherenciája, a szöveg olvasmányossága, a nem túlírt, túljelzősített, agyoncsavart mondatok, a stílus stb, ezek összessége adja a nyelvi szintet. Az erőltetett, dagályos, írói kiszólásoktól hemzsegő kézirat szintén ki szokott esni. Azért hasznos az előolvasó, mert a szerző a saját szövegét sosem „látja” igazán. Az elírások sem tűnnek fel sok esetben a saját írásunkban, mert azt látja a lapon, amit látni akar. Tudom, furán hangzik, de a tapasztalt írók pontosan tudják, miről beszélek.

Az írói kiszólás pontosan azt jelenti, amit a kifejezés maga is jelez:
az író kiszól a szövegből, a narráció mögül. Mintha megszólítaná az olvasót, vagy pluszban meg akarná magyarázni a narrátor mondanivalóját(is). Régebben az írói kiszólás stíluselemként is használták, ma inkább zavaróan hat. Egyébként nagy a különbség a stíluselem, és aközött, amikor az író egyszerűen nem bízza rá a történetre a sztorit, hanem magyarázza is, hogy az olvasó tuti ne menjen el a szerinte fontosnak vélt elemek mellett.

Gitta, nézd meg a spamek között. Mindenkinek megküldtük az értesítőt.

Sziasztok!

Olvasom az általatok leírt típus hibákat és problémákat! Őszintén megmondom, hogy én előolvastattam az írásomat 5-6 emberrel, és fél évig csak az egyeztetés, javítás, tökéletesítés tette ki a szabadidőmet! Biztos van az írásomban olyan, amit minden ember máshogy gondol, ezért talán hibaként jelentkezhet! Viszont nem hiszem azt, hogy olyan nagy baj lenne az írásommal, mert akkor az ismerőseim visszaadhatnák a diplomájukat! 🙂

A sértődöttségen már túlléptem, tehát nem ez szól belőlem, inkább az értetlenség a történtek előtt, a „miért” kérdéssel! 😀

Amúgy szívesen igénybe venném a kézirat szervizt, de nem működik a link, nem elérhető az oldal!

(Még mindig szívesen fogadok felajánlásokat, akik átolvasnák az írásomat!:))

Köszönettel: P.Z. Miller

Kedves Szerkesztő!

Örök hála… ezek a baglyok… csak nem Roxfort felé került vele? 😀 (Pedig nem is vagyok boszorkány)

Gratulálok a továbbjutóknak! 🙂
Sajnos én nem tartozom közéjük.
De nagyon tetszik, amit itt csináltok, ez a címcserélgetés. Jó kis társaság alakult itt ki, úgy látom. 🙂 Szívesen csatlakoznék, ha lehet. Azt nem ígérem, hogy az egész műveket el fogom tudni olvasni, de amennyi ide kikerülhetett volna, vagyis az első fejezeteket igen, azt megígérhetem. Cserébe küldöm a magamét. 🙂 Segítsünk egymásnak!
A címem: prucsok1980@gmail.com

P.Z.Miller, kéziratszerviz ügyében írj bátran az aranymosas@gmail.com címre. 🙂

Kedves Szerkesztő!

Nyithatom az ablakot a baglyocskámnak? 🙂

Cathrin, mindenkinek ment mail, aki mégsem kapott, jelezze, még az éjszaka folyamán igyekszünk újraküldeni. Eltekeregtek 🙂

Sziasztok!

Először is gratulálok minden továbbjutónak és sok sikert nekik és a műveinek és még több kitartást azoknak, akiknek most nem sikerült.

Nekem bárki elküldheti az írását, szívesen olvasom. Nem mondom, hogy profi, szerkesztői véleményt fog kapni, csak egy mezei írópalánta és könyvmoly vagyok, de szerintem mindig jó hallani egy külsőstől, valakitől, aki nem ismer véleményt. Nem ismerhet minden leendő olvasóját az ember! 😀

Alvásra sem mindig jut időm nekem sem, de ígérem, hogy előbb-utóbb végigolvasnám az elküldött történeteket. 🙂

zitazajka@gmail.com

Gratulálok én is a továbbjutóknak, és mélyen együtt érzek azokkal, akiknek most nem sikerült. Én sem kaptam e-mailt, de gondolom, akik már tudják az eredményt, azokat nem kellett értesíteni 🙂
Illyana, nagyon sajnálom! Köszönöm a felkérést, visszaigazoltalak 🙂 Ha szeretnéd, én is szívesen elolvasom a művedet. Bár én sem vagyok szakmabeli, csak lelkes olvasó, és a szabadidejében szívesen írogató amatőr, de hát több szem többet lát 🙂
Én is leírom ide az e-mail címemet, ha valaki szeretné, hogy elolvassam a művét: szonyko@gmail.com. Nekem sincs sok szabadidőm gyerkőcök és munka mellett, de igyekszem 🙂
Sokat tanultam tőletek, olyannyira, hogy kivettem a számomra legkedvesebb karaktert és szálat az Indigóból, és elkezdtem újraírni az egészet. Úgy gondolom, már eddig is teljesen más lett (az elején nincs leírás, csak in medias res kezdés :)), és ha valakit esetleg érdekel, hogy mi lesz belőle, szívesen elküldeném a már meglévő 1-2 fejezetet átolvasásra, hogy szerintetek nem lövök-e mellé ezzel az új iránnyal.

Összefoglalva az eddigieket, nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, és az őszinte, segíteni akaró társaságra 🙂 Talán egymás segítségével jövőre ugyanitt sikerülhet 🙂

Köszönöm Szonykó. Nem tudom, hogy küldhetem-e az egészet, mert igazából az egészről szeretnék véleményt.

Szonykó:

Nekem nyugodtan elküldheted, ha szeretnéd. 🙂
Érdekel, hogy hogyan írtad át!

Kae:

Szerintem abban mind egyetérthetünk, hogy az íróvá válás nem egy egyszerű folyamat. Legjobb pedig egymást segíteni, nem? 🙂
Szerintem ezért vagyunk itt mind, hogy fejlődjünk, hogy segítsük egymást fejlődni. (Én legalábbis ezért vagyok itt! 😀 Remélem nem vagyok veled egyedül! De úgy látom szerencsére, hogy nem…)

Kedves Szerkesztő!

Sajnos hozzám sem érkezett meg az értesítés…

Vállalva, hogy népszerűtlen leszek a véleményemmel, én hatalmasat csalódtam ebben az Aranymosásban. Először is ott van a két cikk, ami kiemeli, hogy milyen típushibák szerepeltek a pályázatokban, nálam azok közül egyik sincs (nem egyéni vélemény, és még csak nem is közeli ismerősöké. Olyanoktól kaptam abszolút pozitív visszajelzéseket a bétáztatás után, akikkel soha egy szót sem beszéltem azt megelőzően). Ott van, hogy mennyire sablonos címeket adtak, mennyire azonos témákat dolgoztak fel többen is, az én művemre ez sem áll. Ott van, hogy elsöprő többségben nőket célzó young adult írások érkeztek, az enyém egyértelműen férfiaknak szóló téma. És nem, még az sem lehetséges, hogy azért került kihajításra a regényem, mert ne tudnék hangulatot teremteni, karaktereket felépíteni, vagy mondatonként szórnám magamból a hibákat.
Félreértés ne essék, én most nem azon buktam ki, hogy nem nyertem meg a pályázatot. Temérdek jó író, nagyszerű pályaműve került már ki eddig is az oldalra, így egy szót sem szóltam volna, ha tisztességes küzdelemben alul maradok velük szemben. Már akkor sem lettem volna dühös, ha nem kapok pozitív lektorit. C’est la vie. Az viszont személyes sértésként ért, hogy egy átgondolt, kiforrott és ebben a mezőnyben ritkaságnak számító témájú művel még arra sem méltattak, hogy átmenjek az előszűrőn.

Két napja gondolkodom, hogy szabad-e megosztanom a saját véleményemet a pályázatról, mert érintettként eddig minden kommenteléstől távol tartottam magam. A kiesettek egy részének azonban próbálok megnyugtatásként néhány gondolatot átadni, mert nem biztos, hogy bennük van a hiba… (Ezt amúgy húszéves újságírói, valamint könyv- és lapszerkesztői gyakorlattal, illetve bolti forgalomban lévő könyvvel a hátam mögött merem felhozni. És mert tettem egy kísérletet egy regénnyel, vajon mennyit ér egy ilyen pályázat.)
Eddig jóformán az SF, a YA, HP, vagyis inkább a fantáziavilág jellemezte a kikerült művek stílusát, de szépirodalmat, szórakoztatónak szánt írásokat, krimiket, romantikus vagy akcióregényeket nem láttunk. Talán nem is nagyon voltak, sőt erre esetleg nem is volt igénye a kiadónak! Akár ez is lehet a magyarázata annak, ha többen is úgy gondolják, érdemtelenül kaptak nemleges választ. Nem biztos tehát, hogy az alacsony nyelvi szint, dramaturgiai problémák, vagy a félresikerült, közhelyes karakterek okozták az elutasítottak „vesztét”, csupán annyi, hogy ez a kiadó nem azt a stílust, műfajt preferálja, amelyikkel pályáztak. Lehet, hogy éppen a szokatlansága, a témaválasztása, az egyedisége miatt nem ragadta meg a figyelmet, tartva attól, hogy nem lesz elég piacképes a boltokban… Ezt tudomásul kell venni: a könyv is egy termék, áru, amit el kell adni, ehhez pedig kevés az írója (amúgy is ő részesül belőle a legkisebb arányban), a kiadó pénzt fektet a szerkesztésbe, a nyomtatásba, a terjesztésbe, a marketingbe, és nem azért, hogy elszórja a pénzét, nyilvánvaló, hogy keresni akar rajta.
Csak még annyit: muszáj hinnetek magatokban, abban, hogy amit írtatok, az jó, egyedi, csak ehhez kellő kitartással azokat is meg kell győzni, akik nem ismernek. Sajnos Magyarországon nincsenek irodalmi ügynökök, akik felkarolnák a szerzőket és helyettük kutatnák fel a kiadókat, adnák el a jogokat, ezért bizony önmenedzselésre kell mindenkinek berendezkednie.
U.i.: A magam kísérlete azért volt tanulságos ezzel a pályázattal, mert párhuzamosan más kiadóknál is járt a regényem, és az itteni elutasítás ellenére akadt olyan, amelyiknél nem volt hiábavaló a próbálkozásom…

Inf: nekem sem az a bajom, hogy nem nyertem meg. Nem is átlagos témához nyúltam(legalábbis azt hiszem-nem sűrűn találkoztam young adult könyvek között összehasonlító vallástörténettel, de még szépirodalmiban sem, pedig olvastam jó párat).
Az az érzésem, hogy a férfi főszereplőmön buktam el -akit egyébként valóságos személy inspirált, és lehet, hogy túl valósághűen ábrázoltam-, mert nem a megszokott angolszász karakter. (Csak két olyan sztorit tudok mondani, amiben ázsiai karakter szerepel-Anita Blake sorozat és Naili Singh angyalai-de ott is CSAK nők szerepelnek, ráadásul mellékkarakterként).
LB: igazat kell adnom neked sajnos ezzel az ügynök dologgal kapcsolatban. De nemcsak az írás területén van ez így itt nálunk. Mondhatnám a zeneipart, de akár a képzőművészetet, vagy más kreatívitással foglalkozó ágat is. Ha nem áll mögötted valaki, nem tudod eladni. De… igen, a fránya de… amikor először gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha novellagyűjtemény látná meg a napvilágot a tollam alól, megrettentem azokon az árakon, amiket hallottam. Önerőből sosem lennék képes rá, hogy beessek egy kiadó ajtaján és az asztalra csapva a kéziratot -és a nyomdai munkához szükséges pénzt- kiadassak egy könyvet. Számomra ez a pályázat ezért jelentett sokat. De…

Kadmon: találkoztam olyan kiadóval, aki már a kézirat elolvasásáért is pénzt kér, pillanatnyilag a teljes havi fizetésemnek megfelelő összeget. És csak akkor kapnám vissza, ha kiadják. Ami ugye lutri. Volt olyannal is dolgom, aki hat számjegyű összegért vitte volna nyomdába.
Hogy miből gondolom? Egyszerűen csak így érzem. Próbálok valami kapaszkodót találni a történetben, hogy mi az, amin elbuktam. Most Morning karaktere van soron.

El kell fogadni, hogy mindegyik kiadónak megvan a saját profilja. Az előző évi „aranymosáson” is volt olyan mű, amelyik túljutott az előszűrésen, sokan semmi hibát nem láttak benne, ennek ellenére be sem kérték a lektorok. A könyvkiadó nem jótékonysági intézmény, ez is egy üzlet. Ha valakit kiszűrtek, de úgy gondolja, kiadásra érett a műve, az próbálkozhat más kiadóknál. Sajnos a magyar piacon nincs még egy kiadó, amelyik ilyen lehetőséget adna kezdő – ismétlem – kezdő íróknak. Nálunk az a jellemző, hogy külföldről nem feltétlenül regényeket vesznek, hanem jól csengő íróneveket, amit el lehet adni. A Könyvmolyképző kiadó így is messze a legjobb lehetőség a magyar írópalánták számára, talán épp ezért esett sok mindenkinek ilyen rosszul az elutasítás. Szerintem, ne csüggedjetek, írjatok, és próbálkozni kell tovább!

Moon: első olvasásra még nem tudom eldönteni, hogy egyetértek-e veled vagy sem, de tény, hogy ez a pályázat tényleg egy esély volt, azon okokból, amiket leírtál.
Volt már részem elutasításban két más kiadó által meghirdetett pályázaton is, de egyik helyről sem kaptam válasz e-mailt, ellentétben az Aranymosással. Bár mennyire is el vagyok a dolog miatt keseredve, akkor is korrektnek tartom ezt a fajta visszajelzést, még ha háromszor is kellett elolvasnom az első sort a nemleges válasszal, hogy egyáltalán felfogjam(pedig nem vagyok gyenge felfogású 🙂 ) a visszautasítást. Most hogy így belegondolok három volt az a kettő 😀
Igaz azonban az is, hogy nő létemre nem olyan könyveken nőttem fel, ami a korosztályom lányaira volt jellemző. Sőt. Keményebb, férfiasabb történeteken rágtam át magam, Nemerén, Lawrence-n Tótiszon, vagy akár Wilbur Smithen. Kommandós, ninjás könyvekkel jártam iskolába, sci-fiket kreáltunk a bátyámmal. De mondhatnám azt is, hogy tinédzserként képregény függő voltam, ami szintén nem volt jellemző huszonévvel ezelőtt az itthoni viszonyokat tekintve.
A szépirodalom sem maradt ki az életemből, olyan CSAK ajánlott irodalom fordult meg ujjaim között, mint Stendhal, vagy a Bronte nővérek.
Szóval nem tartom magam gyakorlatlan olvasónak.
És gyakorlatlan írónak sem (még akkor sem, ha csak amatőr): sokféle stílusban.
H.Down: nálam a düh nem jelent meg, lehet, hogy majd csak később 🙂
Én azon gondolkoztam, hogy Shakespeare-nek, Danténak, vagy épp Bram Stokernek volt-e bétája? 😛 Mert, mint már említettem, nekem nem.

Illyana: Passzolok, szerintem nem volt, bár nem éltem abba a korban. Ha vigasztal nekem sem volt konkrét „bétázóm”, csak a barátom segített és a pályázat beküldése után „rágta át magát rajta”. Mondjuk nekem elég hosszú. Több mint egy millió karakteres volt a pályaművem. Nagyjából egy hónap alatt újra írtam az egészet. December negyedikén döntöttem el hogy beadom. Valamit megváltoztattam benne és újra kellett írni az egészet. Zsong a hibáktól, a szóismétlésektől, szóval megértettem h miért nem, legalább is erre kenem. Így nyugodt tudok maradni 🙂 De még hosszabb lesz, ha neki állok kidolgozni…pedig azt hittem nem hosszú, csak amikor a végére értem, akkor tűnt fel hogy „nagy lett”…:S, pedig nem terveztem „Gyűrűk Urát” írni.

H. o: amúgy engem érdekelne a te történeted is 🙂

Illyana: Ha nekem mondtad akkor köszönöm, de úgy ítélem még nincs olvasható állapotban a drágám. Még sok munka van vele amit most inkább elkezdek és a saját ütememben csinálom tovább. Emellett nem tudnám viszonozni a segítséged és olvasni, véleményezni a tiédet mivel végzős vagyok a főiskolán és azzal kell foglalkoznom.

Elöre sajnálom azokat, akiknek a fejezete csak ezután fog kikerülni, azt hiszem azèrt kapnak majd nèmi kritilkát a kiesettektöl, hogy „csakazèrtis” el lehessen mondani, hogy mârpedig a továbbjutott müvek sem jobbak, mint amik kiestek 😉 Ilyen az emberi termèszet 🙂

Lierin: Elvétve megesik, de inkább a lemorzsolódás a jellemző. 🙂

Lierin: Én is kiestem, és nem áll szándékomban sértettségből kritizálni másokat. Nem lenne fair. Sokan vannak az oldalon, akik aktív hozzászólók, pedig nem is pályáztak, vagy még nem pályáztak, vagy már pályáztak, de régebben. Szerintem kialakult már egy „kemény mag”. Bízom benne, hogy a kiesettek is megmaradnak a racionalitás talaján, és nem lesznek igazságtalan kommentelők.

Most, hogy kiestem, több emberrel is felvettem a kapcsolatot és fordítva. Ha másért nem, már ezért megérte ehhez a pályázathoz csatlakozni. Én úgy vettem észre, hogy sokan igenis segítőkészek és nem irigységből adnak negatív kritikát. Persze mindig vannak kivételek, de Őket kilométerekről ki lehet szúrni a stílusuk alapján.

Én is el voltam keseredve a kiesés miatt, kár lenne tagadni, de ez nem azt jelenti, hogy soha, sehol, senki nem fog igent mondani a könyvemre. Régebben sokkal nehezebben fogadtam volna ezt a hírt, de ahogy az ember egyre több tapasztalatot szerez, úgy rájön, hogy az életben a dolgok nem véletlenül történnek. Egy nagyon egyszerű mezei példával szemléltetném: elmentem vizsgázni, felkészültem, de felületesen. Éreztem már a vizsgán, hogy ez bizony elég gyengére sikeredett. Persze azért buzgón imádkoztam a Mindenhatóhoz és az összes védőszentemhez, hogy legalább egy ketteskét kapjak… Nem kaptam ketteskét. Szórtam is az átkot bőkezűen szegény tanár úrra, nem mintha ő tehetett volna az én hiányosságaimról! Aztán megmakacsoltam magam, fölfújtam az arcomat, mint egy kis hörcsög, és szépen nekiálltam alaposan megnézni, hogy mi hogy van, átrágtam magam a könyvön első oldaltól az utolsóig. AZ eredmény: ötös.
Ha elsőre sikerül, csak egy gyenge ketteském lett volna és a tudásom mélységesen felszínes marad 🙂 Viszont így mindent tudok, ami benne van a követelményben. Ezzel azt akarom mondani, hogy a bukás így vagy úgy, de a mi javunkat szolgálja, ha ezáltal képesek vagyunk fejlődni.

És a hosszas litániámat egy idézettel zárom, és nem fárasztalak tovább Benneteket:
Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

„Lehet szakmázni, lehet felsorolni dolgokat, de ne feledjük, hogy nem elsősorban ezeknek a szakmabéli embereknek írunk, hanem az (általában) mezei olvasóknak, akik nem látnak meg ilyen dolgokat és akik csak szórakozni akarnak egy jót.”

Valójában az írástechnika nem – elsősorban – az eladhatóságról szól, hanem az érthetőségről. Egy mankó a szerzőnek, amivel a legjobban be tudja mutatni azt, ami a fejében van. Bár könnyű úgy látni kívülről, mintha csak indok lenne arra, hogy ne foglalkozzanak velünk a kiadók, de én úgy gondolom, hogy nem ez a helyzet.

Nem gondolom, hogy a művészetet lila ködbe kellene csomagolni. A művészet sokkalta érthetőbb annál, mint amit hiszünk róla. Ahogy a festészetnek is megvannak az eszközei, a különböző típusú ecsetek, papírok/vásznak, különböző típusú festékek, és a festékek végtelen sok színe, úgy az írásnak is vannak eszközei. Olyan eszközök, amik bizonyos dolgokra alkalmasak, másokra abszolút alkalmatlanok – és hogy épp jól használod vagy csak egy hibát alkotsz, az nem tehetség kérdése, nem egy dolog, amivel együtt születsz és nem jön az alkotás vágyával, sem az érzékenységeddel. Ezt meg kell tanulni.

Másképpen hiába van benned egy lenyűgöző érzés, nem fogod tudni úgy átadni, hogy az olvasó is átélje. És így szól az írástechnika legjobban az olvasóról.

Együttérzek a kiesettekkel, de azzal, is, hogy ez nem világvége. Tanulni és javulni mindig lehet, sőt kell is. Da capo al fine, átírni, újraírni, újat írni, aztán elölről.
fine 🙂
Kadmon korábbi hozzászólásához szeretnék csatlakozni, aki úgy véli, igazságtalanul utasították el, ossze meg a világgal az írását a neten. Jó esetben rengeteg konstruktív hozzászólást fognak kapni, és kialakulhat egy előrevivő írós közösség. (Jó látni, hogy ez már el is indult valamennyire.)
Remélem, azért a pályázat további részében is látjuk még egymást 🙂

Nézzük az előszűrésen kiesettek helyzetet abból a szempontból, ha valaki hozzám hasonlóan kezdő.
A kiválasztott művek szerzőinek természetesen gratulálok, és sok sikert kívánok.

Az írásom, úgy tűnik, nem a nyelvi szint miatt esett ki, de probléma van vele.
Ha abból indulok ki, hogy jó könyvet szeretnék, akkor szinte ajándék megtudni hozzáértők véleményét: fejet a homokból ki, gyerünk dolgozni.
Minél előbb, annál jobb.

Jó írást szeretnék.
Ezért az e-mailt követő első megsemmisítő perctől eltekintve, szinte ujjongok, hogy rögtön kieshettem.
Esélyt kaptam, hogy további körömrágcsálás helyett továbbléphessek.
Továbblendített, hogy új utakat keressek. Most nyert igazi értelmet, hogy a versenyt saját magával a minőségért futja az ember.

Hozzáteszem, hogy és is továbbjutottam egy másik ismert kiadó korábbi pályázatán. Ezek után az Aranymosást a kieséssel együtt is többre értékelhetem.

Annak, aki még nem próbálkozott, valóban a cserepek összesöprésével kell kezdenie. Sok-sok lelkierőt hozzá! Azt kívánom, hogy minden Szerzőtárs találja meg leggyorsabban a saját útját, a sikereitekhez pedig előre is szívből gratulálok.

@Moon: Kezdő – ismétlem kezdő – szerzőknek, mint Zima Szabolcs?
http://www.libri.hu/szerzok/zima_szabolcs.html
Egyébként fizikailag hihetetlennek tartom, hogy 247 írásból csak 38 felelne meg kiadásra a jelen állapotában. Én is úgy gondoltam, hogy ez egy jó lehetőség, de valójában nem több, mint amit szinte bármely kiadó nyújt az írópalánták számára. Be lehet küldeni az írásokat, aztán a nagyját anélkül hajítják ki a kukába, hogy legalább támpontot adnának, mi vele a baj. Nekem azt senki ne mondja, hogy 10 oldal elolvasása után annyira megterhelő lenne írni HÁROM sort a kedves szerzőnek, hogy „Figyelj, EZ a baj a te műveddel, ami miatt nem foglalkozunk vele a továbbiakban”
Lehet itt jönni a bétázókkal, de egy bétázó olvasói szemmel nézi az írást (magyarán, ha jó, tetszik neki, ha hibák vannak, szól róla). Azoknak, akik már nem halmozzák az írói hibákat, nem tolják el a regényük koncepcióját böszmeségekkel (hozzátéve, hogy nem egy olyan mű jelenik meg, és válik sikerkönyvé, ami hemzseg az amatőr hibáktól, és totálisan átgondolatlan az első oldaltól kezdve) olyan meglátásra lenne szükségük, amit csak egy kiadó adhat: Miért nem alkalmas kiadásra a mű? Ennyi.
Nevek nélkül, velem eddig mindössze egyetlen kiadó volt ennyire korrekt. Elküldtem a kéziratot, aztán egy idő elteltével válaszoltak, és egy rövid levélben megindokolták, hogy miért nem adják ki. A lényeg kábé ennyi volt: a regény nyelvezete tetszik nekik, a sztori lendületes, de a témája manapság túlságosan kis réteget érdekel, azt pedig ismert külföldi szerzők műveivel elégítik ki, nem kockáztatnak egy új, honi író bevezetésével.
Nem mondom, hogy ugráltam örömömben, de az érveiket maximálisan tolerálni tudtam.
És ezért is találom a kiesés után annyira álszentnek ezt a mostani pályázatot. Ha az a baj egy írással, hogy úgy gondolják, üzletileg nem érné meg foglalkozni vele, akkor mondják azt, és ne dobálózzanak olyasmivel, hogy BIZTOSAN volt benne valami hiba. Ne lovaljuk már bele szegény szerzőket olyan hibák keresésébe, amik esetleg ott sincsenek!

Kedves Inf! Tudom, hogy nem a személyem ellen szóltál, ezért nem is bántott meg a dolog. Egyébként a „nagy kiadónál” is úgy tudtam publikálni, hogy pályázatot nyertem, egyszeri alkalomról volt tehát szó. Aztán elkészültem a második könyvvel (ez a Midász), és most itt próbáltam szerencsét. Úgy érzem, egy megjelent könyv még nem jelent befutott szerzőséget, sokkal közelebb áll a helyzetem a kezdőkéhez. Az Aranymosónak szerintem abban teljesen igaza van, hogy az ilyen pályázatokon nemcsak kezdőkre vadásznak, hanem olyan, egyszer-kétszer publikált szerzőkre is, akikbe szorult némi tehetség, és hosszú távon talán megéri beléjük fektetni. Biztos vagyok benne, hogy te is érted a dolgot, és elfogadod, hogy egy darab (mellesleg 1500-2000 példányban elfogyott) könyvtől – sajnos – még nem lettem professzionális író. Egy vagyok közületek. 🙂

Egy kicsit a pályázat védelmében régebbi érintettként. 🙂

Sokszor volt már erről szó: ha a szerző kap az elutasítás mellé egy pármondatos indoklást, azzal a legritkább esetben éri be. Vagy magyarázkodni kezd, vagy bizonygatni az ellenkezőjét (ez nem is igaz, csak tovább kellett volna olvasni), legjobb esetben tényleg kap az alkalmon, hogy tanulhat, fejlődhet, és további kérdésekkel bombázza az előszűrőt/magát Aranymosót. Ez egyetlen ember esetében is melós tud lenni (bétázok én is rendszeresen, még úgy is az), hát még kétszáznál.

Már jóval a pályázat kiírása előtt olvasható volt fent a GYIK menüpontban, hogy: „A lektorok elküldik a művem értékelését? – Nem, erre nincs kapacitásunk. Viszont rengeteget lehet fejlődni a pályatársak véleményeiből, és az oldalon zajló irodalmi beszélgetésekből. (A kérések miatt létrehoztuk a kéziratszerviz szolgáltatást, ezt a pályázati időszakon kívül lehet megrendelni.)” Vagyis kezdettől benne volt a játékban, hogy nincs visszajelzés. Aki indult, ezt elvileg el is fogadta.

Hozzáteszem, megértem és átérzem a csalódottságot. Ugyan átjutottam az első Aranymosás előszűrésén, de utána negatív lektorival ki is estem, mint a huzat. Aztán a tavalyin meg nyertem. Meg lehet csinálni, és én személy szerint mindenkinek drukkolok, hogy jövőre, egy ütősebb kézirattal a mostaninál tovább tudjon jutni. A lehetőség adott.

A pályázatnak minden egyes szakasza megterhelő lelkileg – erről talán kevesebb szó esik, mint kellene. Ezért tesz nagyon jót az itteni vagy innen kiinduló, támogató közösség. Érdemes elgondolkodni rajta, hátha mégis az előszűrőnek van igaza – én annak a bizonyos első Aranymosásnak anno lényegesen nagyobb mellénnyel vágtam neki, mint a másodiknak, pedig az eredmények épp fordítva jöttek.

Még egy gondolat: Az előszűrő is, a lektor is az elé kerülő művet minősíti – nem a szerzőt, és nem az ő általános tehetségét. A visszautasítás azt jelenti, hogy _ez a mű_ _ebben a formában_ nem felelt meg. Kár ebből túlzott következtetéseket levonni.

@Aranymosó: Persze, és köszönöm is újra a lehetőséget. Amint Inf-nek is írtam, én még bőven az amatőr kategóriához tartozónak érzem magam. És az első siker nem garancia semmire – ha a szerző utána nem hozza legalább ugyanazt a színvonalat, azonnal kiesik a kiadó kegyeiből. De ez így van rendjén, a könyvkiadás piaci alapú tevékenység, senkinek sincs bérelt helye.

Inf: ajánlom figyelmedbe az oldal honlapját. 🙂 Nem csak 16-30 éves nőknek adnak ki könyvet – valójában ez is három különböző korcsoport -, hanem férfiaknak is, hard selection, sötét örvény, stb. címszavakkal. Közel harminc kategória van, ami ugyan nem fedi le az egész piacot, de azért van miből választani.

Ha ezek egyikében sem eladható a te könyved, az két különböző lehetséges magyarázatot hoz:
1. Nem tartozol a kiadó palettájára. Érdemes a pályázat előtt tájékozódni a kiadóról, és akkor ilyen pofonba nem fut bele az ember.
2. Tényleg van egy hibád, amit te magad belülről nem látsz át. Több, mint valószínű, hogy ez az igazság. Ha nem ismertél magadra a típushibákból, akkor valószínűleg egyéni hibáid vannak.

Még egy személyes vélemény: ha én kiadóvezető lennék, nem dolgoznék olyan szerzőkkel, akik nyilvános pályázati oldalon a zsűri ellen vádaskodnak. (Még akkor sem, ha egyet értenék vele.) Egyszerűen azért nem, mert azt feltételezném, hogy a szerkesztőimmel is így fog beszélni. Nem vállalnék fel olyan munkaerőt, amely valójában hátráltatja a hatékony munkát. Ilyen munkaerővel nem lehet színvonalas, kulturálisan maradandó – és, igen, a gonosz igazság – üzletileg megtérülő alkotást létrehozni.

Mellesleg nem értem az emberek üzlet fóbiáját. A kiadó egy olyan intézmény, aminek célja az embereknek nyomtatott könyvet, esetleg békeidőben az íróknak megjelenési lehetőséget biztosítani. Nem iskola, nem jótékonysági szervezet. Azért képes megjelenést biztosítani, mert van elég bevétele ahhoz, hogy új könyvekbe fektessen bele. Nyilvánvalóan egyetlen kiadó sem fog befektetni Juli – bocs Júliák – könyvébe, ha az nem hoz elég bevételt ahhoz, hogy utána Esztinek is segíthessen megjelenni.

Bea, ebből is látszik, hogy az Alkonyat alkonyatához ért 😀

Hollódombi: nekem viszont már az első fejezetben ha nem is tudható, de sejthető. Feketén-fehéren le van írva a származása(is :P).
A hétvége folyamán nekem is pár béta segített, és nekem is ugyanazt mondták, mint inf-nek.
Túléltem, nem vágtam fel az ereimet, csak tanácstalan vagyok, mert szeretem ezt a történetet és „őket” is. De, ha jól rémlik(javítsatok ki, ha nem, a következő pályázaton már nem jelentkezhetek vele, még akkor sem, ha a hibákat kijavítom/bővítem/stb. Minden pályázatnál ezt látom egyébként, hogy nem fogadnak el olyan pályaművet, amit egyszer már valahol máshol visszadobtak.

Inf,
Megértelek, viszont
azt hiszem, nem tesz jót, ha magadra veszed az elutasítást. Nem akarok közhelyeket mondani, így látom:
ha elengeded el az írásod, nagyobb esélyt kapsz, hogy felfedezd a problémákat. Dolgozol rajta, a többi meg kialakul.

Szerintem, ennek a helyzetnek nincs köze igazsághoz, igazságtalansághoz. Szakmai szűrő volt, bármi is volt az ok, a legcélravezetőbb az írásban a megoldást keresni.

inf:
„Egyébként fizikailag hihetetlennek tartom, hogy 247 írásból csak 38 felelne meg kiadásra a jelen állapotában.”
Bár én nem kötődöm semmilyen módon az előszűrőkhöz vagy a pályázat elbírálóihoz, de a jelenleg feltett részletek közül eddig csak egynél éreztem (Istók Annánál), hogy talán megfelelne kiadásra. Így azért nem olyan hihetetlen, hogy a maradék 200 még gyengébb volt.
Tapasztalataim alapján ez amúgy megfelel az átlagnak, a beküldött írások kb. fele reménytelen borzalom, 20-30%-a ügyetlenül bénácska, 10-20% gyenge, de talán még lehet belőle valami néhány év múlva, és a maradék, maximum 5-15% szokott olyat beadni, amivel lehet is valamit kezdeni. Ennek az 5-15 %-nak a nagyja ki szokott peregni a szociális rostán, mert nem lehet velük együtt dolgozni.

„Tehát aki kihullott a rostán, az értelemszerűen nem ügyes író, nincs dramaturgiai érzéke, vagy nem tudja megfogalmazni a történetét, jól látom?”
Ez így talán túlzás. Inkább „nem elég ügyes író, nincs elég dramaturgiai érzéke, vagy nem tudja eléggé megfogalmazni a történetét, ahhoz, hogy kiadói szinten értékelni lehessen”.

Ha valaki úgy érzi, hogy igazságtalanul nem publikálja egy nagy kiadó, próbálkozzon meg olyan kiadókkal, akik nem fizetnek az írásért. Azoknak nincs veszítenivalójuk, de mégis csak válogatnak. Ha azok se fogadják el, még mindig ott van a világháló, mint a legnyilvánosabb és legszerencsésebb publikálási felület.
Szóval, aki azon nyavalyog, hogy „jajj, nem adják ki a regényem, így megfosztják a világot a remekművemtől”, az gyakorlatilag saját maga fosztja meg őket, azáltal, hogy nem hajlandó felvállalni a művét a nagyközönség előtt.

Illyana:
„Minden pályázatnál ezt látom egyébként, hogy nem fogadnak el olyan pályaművet, amit egyszer már valahol máshol visszadobtak.”
Bár ilyen pályázatot még nem láttam, de nem tartom kizártnak, hogy előfordul. Az Aranymosás viszont nem ilyen pályázat, nem ellenőrzik, hogy korábban már beadtad-e máshova (miért is tennék?), sőt, amivel most pályáztál, a megadott feltételek mellett jövőre is pályázhatsz.

Márton: Persze, igazad van, de úgy gondolom, hogy a „külsősök” (bárkiket is érts ezalatt) is nyugodtan leírhatnák a véleményüket, nem kell külön invitálásra várniuk.
Én annyira külsős vagyok, hogy se a pályázathoz, se a kiadóhoz nincs semmi közöm azon túl, hogy néha szoktam könyveket venni tőlük. Egy kisebb részét magamnak, nagyobb részét a barátaimnak, akikről tudom, hogy szeretik a kiadó könyveit, én meg szülinapok és egyéb szeretetünnepek előtt napokat töltök a neten, hogy valami olyat találjak az előzetesként feltett fejezetek között, amik megütik a mércémet.
Azért járok ide, és véleményezem az írásokat, hogy kevesebb macerával tudjak majd újabb regényeket válogatni a kiadványaikból. Mondjuk, nem is dicsérem őket, nem is célom, azt akarom, hogy tökéletesek legyenek a kiadott könyvek.
Szóval azok, akik nálam kicsit érintettebbek az Aranymosásban, kössék fel a gatyájukat, és mondják meg a véleményüket, ne csak bosszankodjanak magukban. Ha nem tetszik egy részlet, írják meg, hogy a kiadó és a szerzők is lássák a hibákat. Így aztán nem lesz tévképzete senkinek a „kemény mag” dicséreteitől. Az előválogatókat sem tartom tévedhetetlennek, lehet, hogy tényleg ott vannak azok a hibák a feltett részletekben – ezekre érdemes lenne rámutatni, ha látjátok őket. A hallgatással senki sem jut előbbre.

Kedves Aranymosó!

Reménykedem benne, hogy nem nekem szólt az egész előző hozzászólásod. A régiekből kevesen látogatnak vissza, én is sokat olvastam Tőlük, és valóban nagyon szakmai szemmel nézték az írásokat. De Ők is voltak kezdő kommentelők, Ők is elkezdték valahol.
Sajnálom, ha az én véleményem nem számít, pusztán azért, mert még kezdő vagyok, és teljesen érthető módon – mivel kiestem – gyakorlatilag értéktelenek a hozzászólásaim.

És kemény mag ide, vagy oda, sok emberrel levelezem privátban – olyanokkal is, akik bekerültek, olyanokkal is, akiknek már van megjelent könyvük – és úgy érzem, hogy kialakult egy kisebb összetartó csapat, akik segítik egymást. És nem egymás körbenyalásáról beszélek, mert én is feketén-fehéren megkaptam a kritikákat, és cserébe én is próbálok a legjobb tudásom szerint – ami remélhetőleg folyamatosan gyarapodik – észrevételezni a hibákat.

Nem vontam kétségbe a szakértelmeteket, és nem gondolom, hogy olyan nagy egóval rendelkeznék.

Bocsi, Aranymosó, azért gondoltam, hogy nekem címezted, mert jóval feljebb én is használtam a „kemény mag” kifejezést… csak most látom, hogy más is élt vele.

Aranymosó: Az a kemény mag, amit te neveztél így. Amikor megköszönted nekik, hogy beugrottak helyetted leinteni az akadékoskodókat, míg a kutyaharapással kapcsolatos teendők elszólítottak.
Én nem írok se regényt, se mesét. Mást írok. De a körpanorámás egót eltaláltad. Néha már egyenesen azt képzelem magamról, hogy lehet véleményem. Esetenként akár mással ellentétes is. Azt a kritika fogadásáról szóló cikket biztos nehezebb olvasni, mint írni, ezért nem linkelem be, pedig tényleg tetszett. Egyesek szerint, akik pedig ahhoz értenek, az üzletpolitika is olyan, mint az írás: ha magyarázni kell, már nem az igazi.
A tudás átadását pedig igazán szép célnak találom. Más országokban nagy kultúrája van ennek, nekem pl. nagyon tetszik ez az oldal:
http://www.hatrack.com/osc/reviews/everything/
Aki először rájön, mi a különbség, nyugodtan ossza meg a többiekkel. Én nem zavarok tovább, bár egy véleményezhető, nyilvános pályázat esetében talán nem indokolt ennyire ellenségesen reagálni arra, ha tényleg jönnek vélemények. És nem mindig csak kellemesen akolmelegek.

Kedves INF!

Engem egyáltalán nem botránkoztattak meg a soraid, még népszerűtlenebb se lettél nálam.
A vágyunk közös: popuáris írók lenni, akit mindenki szeret! (Én mondjunk egy szúkebb, pár ezres fiatal lánykorosztályos rajongótábornak is tudnék örülni, nemcsak financiális megfontolásból. Mer” a vén kecske is…)

Mondjuk az igaz, hogy nekem is mindig olyan baromságok jutnak eszembe, amik kevésbé elaadhatóak, kb. az összes létező kiadó visszadobta már a kéziratomat, miszerint nem fér bele az üzletpolitikia elképzeléseikbe.
(Tudnám, mi fér bele, írnék olyat!)
Most a Magyar űrkutatásról, a holdraszállási projektről akarok írni, de tegnapelőtt még Csörsz-király legendáját tartottam megregényesítésre méltónak.

Van valami különös oka, hogy eltűnt a legutóbbi hozzászólásom? Nem mintha annyira fontos lenne, de szerintem nem írtam semmi moderálandót…

Akárcsak Kae, én is részt vettem mindkettő Aranymosáson. Nem egyszerű lelkileg.
Sajnálom ám azokat, akik nem jutottak át az előszűrésen, de adott a lehetőség. Fejlődni kell, írni, és gyakorolni.
Ma már nem olyan nagy dolog megjelenni egy könyvvel: van olyan magánkiadó, ami 9 ezer forintért kiad, e-bookban pedig még egyszerűbb a nagyvilág elé állni. Ha úgy érzitek, hogy az előszűrésen nem átjutott művetek jobb sorsra érdemes, akkor ne adjátok fel. Vannak más kiadók is, amik igent mondhatnak. Példának ott van Lylia Bloom. Kiesett a II. Aranymosás előszűrésen, aztán feljavította a könyvét, tavaly megjelent és a Magyar Könyvek Viadalán megszerezte az első helyet Az év elsőkönyves debütálása kategóriában. Kommentek megfogalmazása helyett inkább írt, fejlődött, gyakorolt és célt ért.
Azzal viszont nem értek el eredményt, ha hosszan veszekedtek egy olyan emberrel, aki időt és energiát nem kímélve azért dolgozik, hogy lebonyolítson egy Aranymosást. Vagy egyáltalán segítse az amatőr szerzők fejlődését az íróvá válás útján.
Végezetül egy aprócska kiegészítés: ha valaki nem tudja elfogadni, hogy a hozzáértők szerint a műve_még_nem_elég_jó a kiadáshoz, akkor az ne is akarjon publikálni. Mert a könyvkiadáshoz kell egyfajta érettség, a szerkesztővel való együttműködéshez meg aztán különösen.

Ja, ne haragudj, én közben rájöttem, hogy mi a gond, csak elfelejtettem megírni 🙂 Azért nem találod itt a kommentedet, mert a másik bejegyzés alá írtál, és Jimbo is, a Hogyan fogadjunk kritikát – alá 🙂

fz! Ezt a hozzászólásodat kerested?

fz / 2014. március 6. csütörtök

Jimbo!

Szívemből szólsz!
(arra a korábbi hosszú írásodra gondolok, csak nem lehet direktben válaszolni)
Viszont, ha a mű stílusa a hozzászólásaidhoz hasonlítható, szívesen elolvasnám. Feltéve persze, hogy megosztod velem!

zs

Mert ez nem tűnt el, csak rossz bejegyzés alatt kerested. Most másoltam ki. Ott van, látható, olvasható.

Ani, Aranymosó: köszönöm!

Jobb így, hogy az én „gépemben” van a hiba. És bocs a füstölgés miatt, amúgy nem szokásom…

De csakazértis… 🙂 Nem lehetne esetleg úgy megoldani a fórumozást, hogy adott hozzászólásra válaszolhasson az ember? Akkor a tegnapi csacskasághoz hasonlóak nem keletkezhetnének.

És ez a világosszürke szín, ami a hozzászólás boxot uralja tulajdonképpen láthatatlanná teszi az épp írás alatt álló szöveget. Most is vakon gépelek, biztos tele lesz hibával 🙂

És nagyon jó lenne egy hozzászólási lehetőség a lap alján is, mert mire visszaérek a tetejére, elfelejtem, mit akartam írni. Öregszem 🙁

Illyana: jómagam is kedvelője vagyok a keleti filmeknek/sorozatoknak, igazán kíváncsi lennék az írásodra. Szívesen elolvasnám ha elküldöd (tolvaykek@gmail.com)… 🙂