Hírek

Kedves Szerzők!

 

Az áttekintő oldalt a Pályázók menü alatt lehet megnézni. Az előszűrésről az értesítést március elsején kapják meg a szerzők.

Bátorítunk mindenkit, hogy vegyen részt az Aranymosás Irodalmi Magazin életében, ossza meg gondolatait a felkerült írásokról. A művek szerzőit is örömmel látjuk, nyugodtan reagáljatok a kritikákra, hiszen így alakul ki egy szakmai beszélgetés. Az írások nem tökéletesek, de mi láttunk bennük lehetőséget, és hiszünk abban is, hogy a fejlődés egyik lépcsőfoka ez az oldal is lehet.

A most értékelt két írás Szegő Melinda: Proliblues és Istók Anna: Da capo al fine című regénye volt. Sajnos mindkettő mű negatív lektorit kapott.

(Nem tartjuk magunkat tévedhetetlennek. Amennyiben egy írást a lektorok nem juttattak tovább, ám nagyon-nagyon szeretnétek elolvasni, úgy lájkokkal be lehet juttatni a kiadó e-bookjai közé. Éljetek a lehetőséggel, és ne feledjétek, a pályázat végén az első fejezetek tetszésindexét vesszük figyelembe.)

E héten bekérve:

Zima Szabolcs: A Midász Társaság

***

Más hír:

Ma 18 órakor Varga Bea (Aranymosó/On Sai) írástechnikai előadást tart a gödöllői könyvtárban (Dózsa út 8.) Mostani téma:

„Zsánerkoktél, avagy irodalmi bárpult ponyvaszerzőknek
A különböző tematikák eszköztára. Mitől jó egy sci-fi, fantasy, krimi, romantikus írás, misztikus-romantika? Melyik eszköz működik az egyik helyen, ami a másiknál nem? Leírás és karakterábrázolás. Mi az előnye, ha a szerző kilép a komfortzónából? Mi a hátránya?”

Szeretettel látunk mindenkit.

(További előadások)

 

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 9.0/10 (5 votes cast)
39 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Szabolcs: gratulálok a bekéréshez, remélem továbbjut, szívesen elolvasnám az regényt.

    Melinda és Anna: sajnálom, hogy most nem sikerült, de fel a fejjel! A tanácsok minden bizonnyal hasznosak voltak számotokra, és ki tudja, egy-két év múlva talán újra találkozunk a műveitekkel! 🙂

  2. Hú, most meglepődtem. Na nem azon, hogy Szabolcs írását bekérték, mert az nekem nagyon tetszett, és szorítok neki! A két negatív lektori azonban tényleg meglepett. Mindkettő írás ütősen indult. Igaz, hogy mi csak a művek elejét olvashatjuk, és ahogy Bea írta, a lektori döntésnél a dramaturgia is nagy szerepet kap.
    Fel a fejjel, én is átéltem ezt múlt héten, de úgy érzem, nem valaminek a végét jelenti, hanem valami újnak a kezdetét! Sok pozitív kritikát és véleményt kaptatok, és szerintem az e-bookra is nagy esélyetek van!
    Szabolcsnak pedig egy hatalmas kalappal!!! 🙂

  3. Egy gondolat úszott be a fejembe: Úrjézus, hogy bukhatott el ez a két történet? Szerencse, hogy végül nem tettem rá a nyakam. Mindkettőt sajnálom. Valójában nem találok szavakat…
    Hajrá Szabolcs, remélem meglesz az első pozitív lektori!

  4. Kedves Laura és Szonykó! Köszönöm a biztatást, de innen már minden Beán és a kiadón múlik. A regény kész, változtatni nem lehet benne. 🙂 A negatív lektorikon én is meglepődtem, de felesleges bárkinek elkenődnie, vagy feladnia, mert már a bekérés is nagy dolog. Sőt a kikerülés is. Az írás pedig olyan, hogy nem lehet örökre visszaszorítani. Akinél egyszer megjelent a késztetés, az továbbra is írni fog, és hiszem, hogy egyre jobban.

  5. Őszintén szólva én sem értem, hogy bukott meg ez a két történet, szerintem igényesen és érdekesen indultak… persze, mi csak az elejét ismertük, de azért, ha lenne rá lehetőség, én szívesen elolvasnám az egészet 🙂 Nehéz így belőni, hogy ha ezek kiestek, akkor vajon mi megy tovább 😀

  6. Ez egy magasabb szint, itt már a dramaturgián csúsznak el a művek. Én is sajnálom a kiesett írásokat.

    Az e-book lehetőség azért jó, mert bekerül a szerző a kiadó belső körébe, vagyis írósulis kedvezmény, gyorsabb kézirat-elbírálás stb jár ezzel, és könnyebb a papírkiadás felé haladni utána, mint kívülről bekerülni. Szóval érdemes „lájkoltatni” az írásokat.

  7. PonPom, februárban csak az egyik lektor kolléga dolgozik, a többiek még szerkesztenek, oktatnak, de márciustól több fog, vagyis kissé felgyorsul a pályázat. (Velem majd a pályázat végén találkoznak a bekerült szerzők, és később szerkesztéskor.)

  8. Őszinte leszek: nagyon jólesik, hogy ennyien megdöbbentetek a híren. köszönöm a bizalmatokat, mindenkinek a dicséretet és ígérem nem adom fel. azt hiszem nincs lehetőség arra, hogy a lektor véleményét megtudjuk, így csak annyit tudok nektek mondani, amit én gondolok, hogy min múlott a dolog. véleményem szerint az én regényemben kevés az akció. alapvetően egy lélektani regény, ami eleve kizárja, hogy sok cselekmény legyen benne. (szerintem dramaturgiailag rendben volt, amennyire ezt belülről meg tudom állapítani.) persze én is rettentően kíváncsi lennék arra, mi volt az oka, hogy kiesett a kér írás: az enyém és Melindáé is. köszönöm még egyszer a sok biztatást!

  9. Anna elmondott mindent, amit én is mondhatnék: mindenkinek köszönöm a biztatást, és én is meglepődtem, hogy mennyien csalódottak, hogy nem jutott tovább se Anna, se az én regényem. De hát, ahogy mindenhez, ehhez is kell egy jó adag szerencse, és nyilván nem tetszhet mindenkinek amit csinálok, csinálunk. Biztos vagyok benne, hogy oka van a negatív lektorinak, de tényleg jó lenne tudni, mi volt kifogásolható benne, mert csak így lehet fejlődni, tanulni.

  10. Nos… azok táborát erősítem, akik nagyot csalódtak, hogy Melinda és Anna szövege is negatív lektorit kapott… kár… 🙁

  11. „Akinél egyszer megjelent a késztetés, az továbbra is írni fog, és hiszem, hogy egyre jobban.”
    Szabolcs, igazad van, és erről nekem erről a következő idézet jutott eszembe:
    „Aki ivott, inni fog, aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen.” Victor Hugo

    Azt hiszem, ez itt ránk mindannyiunkra igaz 🙂

  12. Gratulálok Szabolcsnak és sok sikert kívánok neki és nagy kitartást Melindának és Annának.

    Nekem tetszett mindkét történet, sajnálom, hogy a lektornak nem. De tudom, hogy ez nem a vég egyikőtök számára sem. Szerintem mindenkinek megmutattátok, hogy meg van bennetek az elszántság és a tehetség! 🙂

    Kíváncsian várom az újabb részleteket és híreket!

  13. Sajnálom a kiesetteket, mind a kettő olyan volt, hogy eljárt a kezem a csillagokkal miattuk. Remélem elég tanulságot visznek magukkal a szerzők, jönnek jövőre is, illetve maradnak kommentelni a többiek műveihez. 🙂

  14. Engem is meglepett a dolog. Mindkét kiesett mű ígéretesen kezdődött, szinte biztos voltam benne, hogy mindkettő, de legalább az egyik tovább fog jutni.
    De fel a fejjel, és sikeres munkát a továbbiakban! Bízom benne, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt már egy pozitív lektorinak fogunk együtt örülni!
    Szabolcsnak gratulálok, és sok sikert, valamint kitartást a következő héten! Hosszú lesz 🙂

    Sally

  15. Anna és Melinda sok kitartást kívánok nektek! Szerintem az is nagy lépés, hogyha egy szerző beküldi a kéziratát, mindent feltesz egy lapra. Én pl. attól tartok, hogyan állnék fel egy ilyen elutasításból, így behúzva a nyakamat szinte nem is fáj már, hogy húzom az időt. Riszpekt nektek! Meg hogyha ilyen szintű műveket képesek voltatok benyújtani, innen nektek csak előre vezet az út.
    (Ha lenne egy csiribí-csiribá jótündér, akitől az Aranymosás pályázat kapcsán kívánni lehetne valamit, akkor én azt kívánnám, hogy azok a szerzők, akik felkerülhettek az oldalra, de később kiesnek, kaphassanak egy indoklást, valamiféle elemzést, hogy miért esett ki a művük. Talán eljön a nap, amikor a pályázat keretében lesz erre kapacitás, vagy legalább egy olyan lehetőség, hogy a lektor kritikáját, érveit akár fizetség ellenében is, de valahogyan megkapni.) 🙂

  16. Szíven ütött az elutasított szerzők tanácstalansága, hogy a döntnököktől csupán egy „nem” szócskát kaptak. Hozzáteszem, nagyra becsülöm a kiadót, amiért felvállalja a tehetséges magyar szerzők felkutatását. Ezt más magyar kiadó nem teszi meg, az ilyen elutasításoknál mégis marad némi tüske a szememben.
    Azt értem, hogy kapacitás hiányában a lektorok nem írnak kimerítő kritikát, azt is, hogy sokan rosszul fogadnák a kíméletlen, bár segítő szándékú szavakat, de nem értem, miért ne lehetne pár mondat erejéig útmutatást adni a szerzőknek. Csak nekik. Úgy érzem, mindenki hálásan fogadná. A lektor megfogalmazta magában, miért döntött úgy, ahogy. Ha nem is nyilvánosan, de privátban közölhetné a véleményét, azért, hogy elérje az aranymosás a célját, miszerint a szerzőket fejlődésre sarkallja. Természetesen a regényrészletek így is sok hozzászólást kapnak, de ezek nagy részében elfogultság és hozzá nem értés érződik.
    Most ne vegye magára a szavaimat senki, ne kívánjon mindenki a pokolba, nagyon is jónak tartom a pályázatot és azt, hogy olvasók és írással foglalkozók véleményezhetnek részleteket. Rendkívül hasznos minden vélemény, de a kiadó és a szerkesztők álláspontja mégis homályban marad.
    Egyedül ezt hiányolom, egyébként további erőt kívánok a bent maradottaknak!

  17. Szintén sajnálom, hogy a regények negatívat kaptak, mégis szerintem már az is hatalmas dolog, hogy idáig eljutottak, hiszen ez azt jelenti, hogy a több, mint 200 regény közül, az övéik kiemelkedőek voltak. Ehhez gratulálok!

    Én is úgy gondolom, hogy ha valaki egyszer rákapott az írásra, az soha nem fogja tudni abbahagyni, legalábbis ez nálam időről-időre bebizonyosodott.

    Melindának és Annának sok sikert kívánok a továbbiakhoz, hiszen ennek a negatív lektorinak nem kell feltétlenül az út végét jelentenie! Szurkolok értük továbbra is, és a kíváncsian várom, hogy milyen meglepetéseket tartogatnak még a további írók! 🙂

  18. Én csak annyit tennék hozzá:) :

    „Az írás folyója: Ennek a folyónak az áldásos vizeivel művelem földjeimet, ezzel biztosítom megélhetésemet és időnként ez áraszt el engem, szinte megfullaszt túláradó áramlataival. Ez a folyó végtelen türelmet és mindennapos kemény munkát követel meg tőlem, évszakról évszakra, időről időre. Mennyire hasonlít egymáshoz az írás és a gazdálkodás! Mindig, minden pillanatban résen kell lenni a viharok és fagyok ellen. Miután ilyen hosszú ideig éberen őrködtem az írás folyója felett, és a végtelenségig erőlködtem a képzeletemmel és a költészettel, biztos lehetek-e valaha is a gazdag termésben? Amit írtam, az eltűnik, sohasem tölti ki a bennem lévő űrt, és nem lesz belőle más, csak egy könyörtelen korbács, ami lesújt rám. Hány küzdelmes éjszakát, mennyi elkeseredett órát kellett azokkal töltenem! Ha össze kellene számolnom és feljegyeznem az ilyen éjszakák emlékeit, biztosan megőrülnék. Még sincs más utam a túlélésre, mint írni, még egy sort, egy újabbat, és még egyet…”Misima Yukió: A Tóbu kiállítás katalógusából.

  19. A lektori indoklással kapcsolatban néhány gondolatot megemlítenék. 🙂

    Nem egy ideális állapot, de úgy gondolom, hogy komoly oka van annak, hogy a lektorok arctalanok és megkérdőjelezhetetlenek maradnak a háttérben.

    Szóval, kicsit fájdalmas nem kapni indoklást… Hát igen, ez sajnos így van. Ajánlanék azonban néhány szempontot figyelmetekbe. Először is, ha egy kiadóhoz küldöd be (nem pályázaton keresztül) a kéziratodat, jó eséllyel egyáltalán nem kapsz visszajelzést. Legtöbb esetben arról sem, hogy megkapták a levelet. Aki keresett mostanában állást, az tudhatja, hogy legtöbbször az önéletrajzára és motivációs levelére is pontosan ugyanez a reakció, még jó hírű diplomával a zsebében is.

    A másik, hogy kiejtett szerzőkkel levelezni pokoli egy dolog. Írtátok, hogy a lektor magának mindenképp megfogalmazza, hogy miért nem fogadja el a regényt. Talán a munkamenet során még le is írja az indoklást valahova. Mennyi idő lenne ezt egy levélbe illeszteni? Nyilván percek kérdése. A probléma nem ez, hanem az, hogy a munka itt nem ér véget.

    Olyan nincs, hogy egy elutasított szerző elsőre megért ÉS elfogad mindent. Ha nem ért valamit, el kell magyarázni, ha érti, nem fogadja el, követelőzik, faggat, vádaskodik, összehasonlítja magát másokkal, akiknél jobban gondolja magát, stb. Elképesztően erőforrás igényes elutasítást kommunikálni valaki felé. Ez pedig – visszakapcsolva Fodor Mária kommentjéhez – a lektornak lehet megalázó, hiszen óhatatlanul és elkerülhetetlenül megkérdőjelezik a szakmai hozzáértését, amivel a pályázatot képviseli.

    Mindezt abban a tudatban írom, hogy talán (illetve valószínűleg) én is kapok majd negatív lektorit a közeljövőben. Attól tartok, ez egy olyan szabály, amivel együtt kell élnünk, és ami a pályázat része.

    Mert ugye ez a pályázat nekünk nem egy jog, hanem egy lehetőség. Aranymosó és a kiadó rengeteg követ mozgattak meg ahhoz, hogy ez a lehetőség létre jöjjön. Aki régebb óta ír, az tudja, hogy regénypályázat alig van/volt valaha, és hogy novellapályázattal csak csirkeléptekkel haladhatunk regénypublikáció felé. Nincs igazán jogunk ilyesmit követelni, amit tehetünk, az az, hogy tanulunk egymástól, tanulunk a szituációtól, és kiélvezzük mindazt a lehetőséget, amit a pályázat ad nekünk, indulóknak.

  20. Kedves Hollódombi, én úgy vélem ahhoz, hogy egy kiadó kiír egy pályázatot és a művekből mit fogad el illetve mit nem, valamint indokol, vagy sem, nincs köze a jognak. A pályázat egy felkínált szerződési lehetőség, amelyben a kiadó kér és, ha a beküldött alkotás megfelel, szerződést kínál. Amíg nincs szándék a szerződésre, fölösleges jogokról beszélni.
    Viszont minden emberre, tehát a kiadókat képviselőkre is – és itt most nem konkrétan erre a kiadóra gondolok, hanem az összesre – vonatkozik az, hogy ha kérnek, és a kérésüket teljesítik, illik megköszönni. Ha nem kérnek semmit, főleg, ha ezt külön jelzik – pl. nem fogadnak kéziratot –, természetesen mentesítve vannak ezen illemszabály alól. Ellenben, ha a honlapukon fel van tüntetve, hogy pl. milyen címre, milyen formátumban, kiszerelésben várják a kéziratot, a jólneveltségi minimum, az, hogy megköszönik a beküldött művet.
    Írhatnám: az, hogy nem szokták megköszönni, nem mentség, hanem nevelési hiányosság, de ez se teljesen igaz. Elképzelhető, hogy a szülő nem tanítja meg a gyerekét a megköszönésre, ilyen előfordulhat. Ám, ha az ember, megfelelően rugalmas és az egoizmusa nincs a fellegekben, valamint körültekintve jár, megtanulja másoktól.
    „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.” Én olyan kiadóktól, akik kérik, de a képviselői nem köszönik meg a kapott alkotásokat, nem vásárolok semmit. Több könyv létezik a világon, mint amennyit képes vagyok elolvasni, vagyis nyugodtan válogathatok.

  21. Érdemes tudni, hogy a szerzők kérésére már az első pályázat után létrehozta a kiadó a Kéziratszervizt, ahova be lehet adni a műveket. Itt velem találkoznak az írók, 20 ezer karaktert megszerkesztek, elmagyarázom a stilisztikai hibákat, illetve több oldalas lektori elemzést adok a mű a egészéről. A pályázat után elérhető a lehetőség bárkinek.

    Az első pályázatnál az előszűrést még én végeztem, és automatikusan megírtam 1-2 sorban az okot a szerzőnek. Kb. ötven ember után abbahagytam, annyi balhé volt.

    A lektori véleményeket sosem adjuk ki, még pozitív elbíráslás esetén sem. Mi, lektorok, eleve nagy nyomás alatt dolgozunk, csak akkor tudunk tisztán, precízen, őszintén fogalmazni, ha nem az jár a fejünkben, hogy a szerző ezen sírni fog, és talán évekre lerakja a tollat. A pozitív értékelésekben is hibalisták vannak, a negatívokban meg pláne.

    Ahol szerkesztő is a lektor, ott előfordul, hogy később a megsértődött szerzővel kell együtt dolgoznia, és ez nagyban akadályozza a közös munkát.
    A lektorok közül csak az én vagyok nevesítve, nem véletlen, hogy a többiek nincsenek. Nekem is elég sok problémám van belőle.

    A lektorik kiadása tehát jóval árnyaltabb dolog, és nem a kényelmen múlik. A Kéziratszerviz, az Íróiskola és a weboldal az oktatás terepe, illetve lehet, hogy lesz írástechnikai gyakorlókönyvünk is.
    De maga a bírálat egy munkaerő felvétel, kitettük az „írót keresünk” táblát. Ahogy egy állásinterjún sem olvassák fel a jegyzeteket, úgy itt is csak a végeredményt látni.

  22. Az a kiadó, aki nem akarata kiadni az írásaimat, nem közölte miért nem. Aki ki akarta adni, behívott beszélgetésre és elmondta min kellene változtatnom. Előfordult, hogy később meggondolta magát – szépirodalommal foglalkozik és máshol olvastam, hogy nem kapott állami támogatást –, és olyan is akadt, akinek én nem fogadtam el a szerkesztőjét, inkább lemondtam a kiadásról. Egyszer egy közszereplő azt nyilatkozta a televízióban, hogy megérti az orvosi műhibákat elkövető orvosokat, mert ők is emberek, tehát tévedhetnek. Nem értek vele egyet, amire külön okom van, de ha egy olyan ember, aki emberi életekkel foglalkozik tévedhet, akkor miért volna tévedhetetlen az aki „csupán” írásokat néz át?
    Senki sem tévedhetetlen, ha valami nem sikerül az egyik kiadónál el kell menni másikhoz, harmadikhoz, negyedikhez, stb. De miközben az ember kiadókat keresgél, azon járjon egyfolytában a szürkeállománya, vajon valóban jól ír, vagy csak a haverok dicsérgetik? Én úgy vélem, aki azt százszázalékosan hiszi, hogy tökéleteset alkotott, jobb, ha mással próbálkozik.

  23. Kósza Látomás: 🙂
    „Tudom, hogy nincs tökéletesség a földön. És elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent, ami mindennek ellenére a tökéletesség felé visz minket – ez a maximum.”
    Pilinszky János

  24. Nem értem, mi ez az elégedetlenkedés hirtelen. Más kiadóknál több lehetőség van a fejlődésre, mint ennél a pályázatnál? Bőven több reakciót/véleményt kapnak az írók, mint bármikor máskor. Bétáztatni kell fűvel-fával, eddig sem volt más lehetőség.

  25. én nagyjából tudom, mik az írásom erősségei, gyengeségei. Azt hiszem, egyetlen mód van arra, hogy ezt ti, többiek, akik szerettétek az első fejezetemet is megtudjátok: lájknak hívják és egy kék gombot kell megnyomni hozzá. végső soron az olvasó véleménye is számít, nem csak a lektoré 🙂 Az Aranymosó is megírta, hogy ő is tévedhet. Itt minden nagyon korrekt módon történt, még egyszer köszönöm a lehetőséget a csapatnak, örülök, hogy itt voltam és sikerült ennyire felkeltenem az érdeklődést. Ígérem, nem adom fel és hallotok még rólam!

  26. Kósza, kifejtenéd, hogy miért mondtál le a kiadásról egy szerkesztő miatt? Egyszerűen csak a tapasztalatod érdekel, nem perlekedni szeretnék.

  27. Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni a témához, hogy én egyszerűen boldog vagyok, hogy olyan lehetőség, mint az Aranymosás létezik egyáltalán.

    Ma végignéztem gyakorlatilag az összes magyar kiadónak a honlapját és azt kell, hogy mondjam, hogy a legnagyobb lehetőség messze ezen a pályázaton, a Könyvmolyképző kiadónál adatik meg.

    Ezért (nem) mellesleg szeretném megköszönni minden munkatársának a kiadónak, akik ezen a projekten dolgoznak, legfőképpen Aranymosónak a kitartó munkát! 🙂

    Én még sohasem vettem részt a pályázaton, így nem tudhatom, hogy milyen is, ha szó nélkül utasítanak el és nem tudom meg, hogy mi az igazi, a legfőbb probléma a művemmel, de a többi kiadónál sokkal rosszabb a helyzet. Nem egy helyen olvastam, ahol egyáltalán elfogadnak kéziratot, hogy talán egyszer majd úgy 6-8 hónap múlva elolvassák és még értesítést se küldenek, ha nem tetszik nekik…

    Persze, sokat segítene mindenkinek, ha pontosan le lenne írva, hogy mi volt a regénnyel a probléma, de el kell fogadni talán, hogy ez a kiadónak túl nagy teher lenne. Az Aranymosás így is gyakorlatilag a legnagyobb lehetőség minden írópalántának Magyarországon (szerintem).

  28. Tyű, emberek, nem vagytok semmik! Azon kiakadni, hogy megköszönik vagy nem. Ez itt egy üzlet, van egy elvárás, aminek, ha tetszik ha nem, meg kell felelni. Az összes kiadónál ez van, külföldön is. Itt nem köszöngetnek, hanem kiadnak, ha jó az amit csinálunk, ez a köszönet. Én bétázok és nemhogy megköszönik, de sokszor szóra sem méltatnak, ha viszzaküldöm a végig szenvedett, sok órát rászánt bétázott anyagot. Ez van, de tovább csinálom, mert amióta bétázok rengeteget tanultam. És Aranymosónak is igaza van, ott van a kéziratszerviz, a legjobb dolog a világon, vegyétek igénybe, és ott őszintén megmondják mi van, tudom, mert már szervizeltettem. Ne legyetek hálátlanok, ez az egész igenis nagyszerű dolog mindennel együtt.

  29. Kósza, kissé keverednek a témák. Nálunk minden szerző automatikus üzenetet kapott a pályázat beérkezésekor, és megköszöntük az írást. Pompommal menjetek át magánba a más kiadók megvitatása kapcsán, kérlek.

    Zita, köszönjük a kedves szavakat.

  30. Hát, szép kis beszélgetés kerekedett ki ebből az elejtett „vajon miért”-ből. Nem kell ezen többet rágódni, mint amennyit érdemes, inkább a továbblépésen kell gondolkodni a kiesett szerzőknek (nekem is. Nyilván, ha van rá mód, meg kell találni azokat a lehetőségeket, ahol egy szakember átnézi a visszautasított írást, és elmondja a véleményét. Feltárja azokat a hibákat, amelyeket a szerző nem látott, nem vett észre. Részemről elfogadtam a negatív lektorit, és azon agyalok inkább, hogy merre lépjek tovább.

  31. Kedves Aranymosó, nem konkrétan rólatok írtam, hanem általában a kiadókról. Nem én említettem először más kiadókat, vagyis kissé elkéstél a kéréseddel, de tudomásul veszem. 🙂

    Kedves Molnár Beáta, én úgy vélem az udvariasság a népesedés miatt egyre fontosabbá válik, mert csökkenti az esetleges indulatokat, megkönnyíti a közös együttélést. Ha elmarad, ne sértődjön meg pl. a nyolc hónapos terhes kismama, ha egy húszéves fiú nem adja át neki az ülőhelyet.

    Pom Pom a Facebook-on megtalálsz, de csak egy szerkesztővel volt ilyen tapasztalatom. Tudni kell – ezt Bea is említette – hogy a szerkesztők nem csupán az írás minőségét figyelik, hanem azt is, hogy az adott mű mennyiben felel meg a kiadó imázsának. Vagyis ha valakit elutasítanak nem biztos, hogy máshol nem fogják elfogadni. Én mégis úgy vélem, ha a szerkesztő meg van győződve arról, hogy az adott mű siker lesz az eltérő imázs ellenére konzultál a munkatársaival, és van esély arra, hogy kiadják a könyvet. Vagyis akit elutasítanak, elsőként az írásában keresse a hibát, ne a szerkesztőben.

  32. Aranymosó: köszönöm, hogy röviden összefoglaltad az indokokat. Egy regény alapvető hibáit biztos össze lehetne foglalni pár sorban, de azok alapján,amikre rávilágítottál, érhető, hogy a kiadónak nincs kapacitása a következményekre, pl. ha a szerző nem ért valamit és további magyarázatot kér, vagy ha éretlenül kezeli a visszautasítást. Egyetértek Zitával: már az is nagy dolog, hogy 3. éve lebonyolítjátok a pályázatot, a visszautasított regények kapcsán egyedi véleményeket alkotni pedig valóban energiaigényes folyamat. Én már az oldalt böngészgetve és a hozzászólásokat olvasgatva is úgy érzem, sok mindent tanultam és ez is része a fejlődésnek 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük