Okváth Anna: Más állapotok írásához érkezett gondolatok:
Jeremiah Mintgreen küldte:
Az ideális olvasó
Neve: Kedves Anna
Kora: max. 24 év
Foglalkozása: segítő szerep
Hogy néz ki, milyen a napja: kerüli a feltűnést, viszont lelkiismeretesen végzi munkáját, elvan azzal, hogy másoknak segít (halk szavú eladó, kiszolgáló személyzet része)
Kortárs irodalmi tájékozottsága: az iskolában közepes tanuló volt, pályaválasztását az önállósodás vágya vezérelte, első olvasmányai az Olcsó könyvtárból kerültek ki, amiket családtagjai már szamárfülesre olvastak, a tájékozódásban kolléganői segítenek, akikkel gyakran csereberél
Probléma, amin az olvasás tud segíteni: tartalmasabbá teszi a napját, kitölti az üresjáratokat, eltereli a figyelmét a monotonitásról
E probléma következményei: kedves személy, de belefásulhat, enerválttá válhat
Jellegzetes élethelyzet, mely potenciális olvasóvá teheti: meglehetősen monoton az élete, annak más aspektusait megismerni nem rendelkezik elég forrással (pl. anyagiak, hogy utazhasson), így a látókörét az olvasmányai tágítják, szélesítik
Alacsonyabb rendű vágyai, melyekhez az olvasmányai hozzásegíthetik: szinten tartja képzelőerejét, ezáltal azt a hitét, hogy a világ jó és neki ebben helye van
Magasabb rendű vágyai: a hétköznapoknak, a sokszor taposómalom-szerűen végzett munkának értelme van, mindig lehet új kötetek és ezáltal új világok felé vágyakozni
Fülszöveg
Amikor Isten megteremtette a nőt, nem egészen olyanra gondolt, mint a Más állapotok hősnője, Petrovics Ani. (Különben félő, hogy, mondjuk, agyonütötte volna. Vagy újratervezi.) Iványi professzor sem egy kiköpött Ádám, és ha ezek ketten találkoznak…
Okváth Anna fekete humorba mártott lúdtollal írta első kötetét. Szinte hallani, ahogy betűt betűbe öltve karcolja a papírt – időnként megáll, a homlokát ráncolja, s mindent megtesz azért, hogy a sztori még szarkasztikusabb legyen.
Petrovics Ani és Iványi professzor abban roppantul hasonlítanak egymásra, hogy végzetes találkozásukig mindketten a partjelző szerepét játszották. Nem vettek részt az életben, mint nő, és mint férfi. Aztán jön az ötlet – persze Ani fejéből pattant ki -, és ők ketten máris az Elvarázsolt kastély bejáratánál találják magukat, az útvonalat pedig végig kell járni…
***
A szerző küldte:
Ideális olvasó:
a. Mi a neve? (adj neki beszélő nevet)
Merő Szarkasztika
b. Hány éves?
18 fölött
c. Mivel foglalkozik?
Tanuló, esetleg dolgozó, vagy ezek tökéletlen kombinációja.
d. Hogy néz ki egy napja?
Reggel nehezen ébred, kávézik, még fel se öltözött, de már azon jár az esze, milyen ételt főzzön magának másnapra, amit nem tart sokáig elkészíteni, hogy legyen ideje még este, mókuskerekezés után olvasni egy picit az erkélyen, mielőtt lemegy a nap.
e. Mennyire tájékozott a magyar szerzők szórakoztató irodalmi műveivel kapcsolatban?
Épp annyira, hogy tudja/el tudja dönteni, kitől olvas szívesen, de néha valami újdonságra is vágyik.
f. Mi a problémája, amin az olvasás tud segíteni?
Nem akar a saját problémáival foglalkozni, ezért másokéról olvas, és örül, hogy ezeket a problémákat megoldja helyette az író. A saját problémái túl provinciálisak vagy rajta kívül álló dolgoktól függenek.
g. Mik a következményei ennek a problémának?
Néha kicsit hajlamos kimenekülni a saját életéből, fantáziálgat. Tehetetlenségében néha vitriolos megjegyzéseket tesz helyzetekre, másokra és persze saját magára.
h. Mi az a jellegzetes élethelyzet, amibe kerülve valaki potenciális olvasója lehet a műnek?
Bármilyen élethelyzetben lehet olvasni, én nem korlátozom senkinek a jogait.
i. Mik az “alacsonyabb rendű” vágyai, amihez a mű olvasása segítheti hozzá (ha van ilyen)? (Szex/erotika, félelem leküzdése, biztonságérzet, stb.)
Remélem, hogy szórakoztatja. Helyes kritikai érzékkel megállapítja, hogy ennek legalább a fele tréfa, ráadásul még valamennyi erotika is van benne.
j. Mik a “magasabb rendű” vágyai, amihez a mű olvasása segítheti hozzá (ha van ilyen? (Családba, közösségbe tartozás; mások általi elismerés; önbizalom; sikeresség; önmegvalósítás, tudásvágy, kíváncsiság, esztétika stb.)
Remélem, hogy valamennyi irodalmi értéket is nyújt neki, esetleg hozzájárul kicsit embertársainak társadalmi/pszichológiai elemzéséhez/megítéléséhez.
Fülszöveg
– – – Vigyázat, leány(anya)regény! – – –
Mi történik, ha egy nap szembesülsz a benned ketyegő biológiai vekker sürgetésével, ám reménytelenül szalma vagy? Te hogy oldanád meg?
Petrovics, a történet főszereplője, egyedülálló fiatal nő, aki a jelen családi állapotán mit sem változtatva kíván hallgatni a biológia hívó szavára. Tervéhez a véletlen egy partnert is a rendelkezésére bocsát, akivel különös megállapodás köttetik. A hölgy egy kissé bogaras, a férfi pedig tökéletes ellentéte, jóformán idegenek egymásnak, de a cél közös – vajon ennyi elég a gyermekvállaláshoz? Vajon mennyit ér a becsület, az adott szó, hol ér véget az értelem és kezdődik az érzelem, illetve fordítva, és valóban a véletlen vezérel-e döntéseinkben? Vajon mihez kezd az ember, ha mindenféle más állapotokban találja magát, ha azt veszi észre, hogy minden megváltozott körülötte, csak ő maradt látszólag egy helyben? Petrovics mellett mások titkairól is fellebbennek fátylak, és az is kiderül, hogy azok, akik egyszer már keresztezték egymás útját, továbbra is részesei a másik életének, még ha nem is tudnak róla…
***
Tetszett a fülszöveg? Érdekel a könyv?
A felkerült részletekbe itt tudsz beleolvasni.
Van egy olyan érzésem, hogy ebből egy csodaszép arany pöttyös könyv születik majd meg. Nagyon tetszettek a megoldások és a szerző fülszövege is figyelemfelkeltő.
Jeremiah Mintgreen fülszövegének az utolsó bekezdése fogna meg, ha a kezemben lenne a könyv. Okváth Anna fülszövege pedig nagyon jól nyit, az engem biztosan megragadna.
A két ideális olvasó most jól lefedte egymást. Ez jó. 🙂