Gondolatok a lektori szakaszról

Hétfőn felkerültek az előszűrők gondolatai, a mai cikkben pedig megismerhetjük, hogy a lektorok hogyan látták a pályázatot.

Négy lektor olvasta az írásokat, ezekből a véleményekből idézünk. Ilyenkor minden történet az „igenről” indul, és a lektor addig olvass, ameddig koherens a történet, és szerkesztéssel kiadható. Voltak olyan írások, melyeknél az első negyed után látszott, hogy a kézirat sajnos elcsúszik, de volt, ami a teljes történet alapján kapott nemet, vagyis a figyelmet sikerült fenntartani az utolsó sorokig. (Rakéta projektbe csak olyan írás kerülhet, amit a lektor nem hagyott félbe, hanem végigolvasott.)

Mit láttak a 9. Aranymosás kapcsán a lektorok?

Nyelvi szint

A lektori szakaszba került kéziratok  kisebbik részénél „ígéretes volt a kezdés (általában akció, erős horgok voltak benne), de azután hamar szétesett a regény, és előjöttek olyan alapvető problémák, hogy nagyon túlírt a szöveg, vagy hiteltelen a karakterábrázolás. Idővel ezek is jó történetté válhatnak, de még látszott, hogy az íróknak az alapvető eszköztára hiányos, láthatóan kezdők és még pár év, mire kiforr a hang.”

A művek nagyobbik részénél viszont gördülékeny volt a szöveg, érződött az olvasottság és a bőséges szókincs, illetve kellő szinten működtek a párbeszédek, leírások, vagyis az írói tudás alapjaival nem akadt nagyobb technikai probléma.

Az olvasói elvárások tudatosabb ismerete:

„A szerzők egy része nem elég olvasott, vagy nem érti, miért olvasnak az emberek bizonyos típusú történeteket. Ha nem érti, mitől NA vagy YA egy regény, netán milyen eszközök, elemek fontosak a romantikus regényekben vagy a krimikben, akkor sokszor két szék között a földre kerül.
Például ha a történetben a romantikus szál meghatározó, de a szerző nem ábrázolja érzékletesen a vonzalmat, az gond lesz. Ha egy YA történetnél nem lehet egyetlen szereplővel sem azonosulni, vagy a fiú, akibe a lány beleszeret inkább felnőtt nők számára vonzó, nem kamaszok számára, az gond lesz.
Tudom, hogy nagyon divatos azt mondani, hogy ne hagyja a szerző, hogy a kiadók meg a zsánerelvárások keretek közé szorítsák, de vannak olyan elvárások, amiknek a nem ismerete már nem írói szabadság, hanem azért gond, mert az olvasó csalódott lesz.”

„Az általam lektorált műveknél előfordult, hogy a zsáner meg a célközönség nem ismerésével voltak gondok. Akadt olyan történet, ami mintha a 90-es évekből lett volna átmentve, a sztori, az ötletek, a hangulat retró volt, és nem jó értelemben, hanem egyszerűen poros, mintha az író nem olvasna kortárs műveket. Voltak olyan írások is, ahol látszott, hogy az író felszínesen ismeri a zsánert, amiben ír, vannak jó ötletei, a karaktereket eltalálja, a történet is működhetne. De közben mélyebben meg nyilvánvalóan nem érti, hogy tulajdonképpen mit szeretnek az ilyen típusú történeteken az olvasók, és mit várnak tőlük, pl. krimi, amiben nincs értelmes nyomozás, vagy new adult, aminek a stílusa nehézkes.”

Ötletek, leírások, háttérvilág:

„Fantasztikus YA és NA terén kevés volt az egyedi ötlet, mintha az írók nem mernének kísérletezni a háttérvilággal, vagy az új, eredetibb szituációkkal.”

„Főleg felnőtteknek szóló műveket olvastam, és itt sok jó ötlet, egyedi megoldás megjelent, amit örömmel láttam. Időnként a probléma pont az ötletek és zsánerek keveredéséből származott. Volt író, aki próbálta keverni a történelmit a fantasztikummal, de érződött, hogy igazából a történelem a szenvedélye, ám mellette a fantasztikum mintha csak kötelező kellék lenne, amit időnként előránt. Volt olyan író, aki sci-fi keretet teremtett a mondanivalójának, de mintha nem ismerné a sci-fi elemeket és eszköztárat, hanem mindez „kis színes” maradt.”

„Úgy láttam, az írók kísérleteztek a fantasztikummal, csakhogy érződik, hogy mi az, ami igazából foglalkoztatja őket. Sajnos nem tudták az eszközöket úgy összedolgozni, hogy ne elcsúszott történetet kapjunk, és a fantasztikum elemei tényleg beépüljenek, dramaturgiailag fontossá váljanak.”

„Az általam olvasott fantasztikus írásoknál nem volt kidolgozott, összeszedett háttérvilág.”

„A leírásokkal kevésbé volt problémám, sőt, akadt olyan regény, amiből ezek a részek kifejezetten emlékezetesek maradtak.”

„Sokszor látszott, hogy a szerző dolgozik a karakteren, azaz kitalál neki múltat, traumát, stb. Viszont annak nem megy a mélyére, hogy ezeket megmutassa, és hogy a figurát valóban ezek mozgassák. Hiányzott, hogy a megélt dolgok (történeten belül és előtte) igazi hatással legyenek a karakterre, ne csak könnyfakasztó háttérinfók maradjanak. Önmaga az, hogy az író dolgozik ezen a kérdésen, és nem tucatlányt és tucatfiút hoz, nagyon jó irány. A mélyítés és elmagyarázás mellett/helyett a megmutatásra is szükség lenne.”

Dramaturgia kapcsán:

„A nyitás, azaz valami újdonság, ami kimozdítja a főhőst a hétköznapokból, legtöbbször megvolt, nyilván kellett is, hogy figyelemfelkeltő legyen a szöveg, hogy átjusson az előszűrésen. Ám utána sokszor ellaposodott a történet első fele/harmada. Jellemző, hogy nem növekednek a tétek, nem sodorják egyre nehezebb helyzetbe a főhőst, hanem mindössze csak mutatják (vagy épp elmondják) a háttérinfókat. Nagyon sok regény itt veszett el, hogy nincs olyan erősség (karakter, stílus, erős érzelmek), ami miatt a történet dinamikája erős lesz, és az olvasó számára érdekes.”

„A hozzám került kéziratok alapötleteit jónak éreztem, a horgok működtek, ám itt-ott teljesen félrevittek abban, miről szól majd a történet.”

„Az egyik probléma, a leülő, ellaposodó történetív volt. Különösen jellemző volt a sorozatnyitó köteteknél. Mintha az „átívelő konfliktus” azt jelentené, hogy az egyregénnyi konfliktust el kell nyújtani kettő vagy három regénybe, amitől a teljes első fele a nyitókötetnek vontatott, és olyan információk átadására fókuszál, amelyeket két fejezetben alaphelyzetként fel lehetne vázolni.”

„A romantikus történetekbe mintha féltek volna igazi konfliktusokat írni és komolyabb kihívás elé állítani magát a kapcsolatot. Vagy olyan problémák adódtak, amik kívül estek a párkapcsolaton és a szerelmesek viszonyát nem (vagy alig) érintették, vagy nagyon sietősen és a csak a probléma felszínét érintve foglalkozott velük a regény.”

„A romantikus regényeknél volt jellemző a túlírtság: hosszú szakaszokra elvesztek a mindennapi cselekvések részletezésében (ráadásul sokszor ugyanazok, vagy nagyon hasonló mozzanatok ismétlődtek).”

„Szinte mindenhol gond volt az információadagolás. Tömbökben közöltek tudnivalókat és sokszor túl sokat egyszerre, köztük olyasmit is, ami igazából felesleges volt és csak lógott a levegőben. Sokszor jöttek rossz helyen, jellemzően túl későn információk, amik így utólagos magyarázgatásnak hatottak.”

A lektorok pozitívumként a az egyre jobb nyelvi szintet, és a sokféleséget emelték ki.

Köszönjük a beküldött írásokat!

***

Pénteken a vezető szerkesztői lektori következik, szó lesz benne Carrie Todd pozitív lektori véleményt kapott írásáról, a Rakéta projektre javasolt regényekről, a Public Starról, és az idei statisztikákról.

(Az irodalmi válogató véget ért mindazoknak, akiknek a műve nem jutott át az előszűrésen, ezek a kéziratok szabadok. Akiknek bekerült az írása a lektori szakaszba, azoknak a Rakéta projekt kihirdetésekor szabadul fel a kéziratuk.)

*

Kedves Olvasók!

Az idei Public Star írásra szerda estig szavazhattok az adott szövegrészlet alatt lájkokkal.

Támogassátok kedvenceiteket! 🙂