Hétfőn az előszűrők meglátásait olvashattuk, szerdán a lektorok gondolatait, a mai nap pedig megnézzük a pályázat áttekintését.
Mielőtt a statisztikáról és az általános összefoglalásról szó esne, következzen a második lektori vélemény.
154 mű érkezett be, ebből egyetlen írást juttattak tovább a lektorok, Carrie Todd: Kimondatlan kívánságok című kéziratát.
A pszichothriller egy izgalmas alaphelyzetre épül, van egy menekülő, sebesült férfi (Aidan), aki egy nőt (Jodyt) rákényszerít arra, hogy sofőrként elvigye. A kézirat információadagolása kiváló. Nagyon szépen kirajzolódik az alaphelyzet (Aidan „átka”, és a gyilkosság), mindkét szereplő múltja (Aidan egy pszichopata öccse, Jody egy bántalmazó férjen van túl), és a két karakter közötti játszma is. A nyelvi szint jó, a karakterábrázolás jó, a történet izgalmas.
Ám a kézirat ebben a formában még nem küldhető szerkesztőhöz. Átgondolást igényel, hogy az egyik szereplő E/1 múlt időben meghal. Szintén átgondolandó, az átok mibenléte. Ha misztikus képesség, akkor a regény végére nem lehet elfeledkezni róla, hanem meg kellene írni a zárt (netán nyitott) véget. Ha nem misztikus képesség, hanem Aidan a pszichopata bátyja mellett szociopatává cseperedett, akkor egyes jelenetek logikailag inognak, és meg kell erősíteni őket. Bár apróbb problémák, de az üldözés és a sorozatgyilkos mellékszereplő kapcsán is vannak logikai hibák. Illetve Aidan egyik múltbeli jelenete karakterábrázolás szempontjából kérdéses. Összességében a regény nagyon jó, de hogy olvasók elé lehessen tárni, még írói munkát igényel, így az írás a Rakéta projektbe kerül.
Rakéra projektbe került írások:
Misz Anna: A hullák nem álmodoznak
Nemes Dalma: A boldogság bazsalikomillata
Public Star:
Szeretettel gratulálunk! 🙂
(Az írókkal a jövő héten felvesszük a kapcsolatot.)
***
Lássuk a 9. Aranymosás Irodalmi Válogató áttekintését:
Idén 154 művet kaptunk, ez kevesebb, mint tavaly, hiszen a meséket nem erre a pályázatra lehetett beküldeni, hanem az Olvasó szuperhősre. Míg itt, az Aranymosás Irodalmi Válogatón a middle grade (Kaméleon könyveink, Bíbor pöttyös és Narancs pöttyös könyvek), a young adult (Vörös pöttyös könyvek), a new adult (Rubin és Zafír pöttyös könyvek), illetve a felnőtteknek szóló (Sötét örvény, Kristály pöttyös, Arany pöttyös) sorozatainkba kerestünk új, magyar kéziratokat.
A leghosszabb pályázati anyag csaknem 1777000 leütés volt. Az idei válogatóra 110 nő és 44 férfi küldött be kéziratot. (Egy pályázó nem vagy hiányosan töltötte ki az adatlapot, így a statisztikából az ő személyes adatai kimaradtak, egyébként a statisztikát a pályázók adatlapon megadott adatai, önbesorolása alapján készítettük.)
A pályázók átlagéletkora idén is 32 év volt, és idén is a 20-29 év közöttiek voltak a legtöbben. Valamivel kevesebb 20 év alatti pályázóról kaptunk anyagot, mint tavaly. A legfiatalabb író 13, a legidősebb pedig 66 éves volt a 9. Aranymosás Irodalmi Válogatón.
A jelentkezési lapon az írók besorolják művüket valamilyen zsánerbe – a statisztikához ezt a
besorolást szűkítettük (pl. a YA kategórián belül sokan megkülönböztettek YA fantasyt és realistát),
hogy kialakuljanak az egyes csoportok. Idén is a Young Adult történetek száma volt a legmagasabb,
azt pedig a fantasy történetek követték (a Young Adult történeteknek is kb. a fele fantasy egyébként).
Romantikus kategóriába a felnőtt romantikus történetek kerültek, a történelmi romantikusokat a
történelmihez soroltuk.
A zsáner szerinti teljes megoszlás a diagrammon látható:
Tavaly felmerült a kérdés, hogy van-e összefüggés a szerző neme, életkora és a választott zsáner
között. Igen, van.
Young Adult történeteket alapvetően nőktől kaptunk és bár minden korcsoportból érkezett, mégis a
30 év alatti korosztály küldött szívesebben YA regényt a pályázatra (24 történet érkezett ettől a két
korcsoporttól együtt).
A fantasy esetében nemek szempontjából lényegében fele-fele a megoszlás, korcsoport
szempontjából a 20-39 évesek dominálnak (19 történet érkezett ettől a két korcsoporttól).
A romantikus történetek esetében egyértelműen a női szerzők domináltak, az életkor pedig közel
egyenletesen oszlott szét az öt korcsoport között (20 év alatti szerzők esetében érkezett a
legkevesebb romantikus zsánert kapott mű, vélhetően azért, mert az ő romantikus történeteik egy
része a Young Adult kategóriába került).
New Adult történeteket is elsősorban női szerzőktől kaptunk, főleg 20-39 évesektől.
A krimik esetében a nemek aránya 60-40% volt a nők javára. A legtöbb krimit a 20-29 évesektől
kaptuk, de a 30-49 évesek is küldtek a pályázatra krimiket.
A felnőtt realista történetet lényegében ugyanannyit kapatunk férfi és női íróktól is. Itt többségben
voltak a harminc feletti szerzők. (Persze fontos figyelembe venni, hogy a 30 év alatti szerzők realista
történetei sokszor YA vagy NA címkét is kaptak, így oda soroltuk be őket.)
A sci-fi esetében pontosan a szerzők fele férfi és fele nő, korcsoport szempontjából a 30-49 évesek
dominálnak.
Történelmi regényekből valamivel több érkezett női szerzőtől – sok közülük történelmi romantikus
volt –, és lényegében egyenlően oszlott el a szerzők életkora a középső (20-49 év) korcsoportok
között.
Érdekes lehet még, hogy a horror/thriller kategória összes szerzője nő. Kalandregényekből is többet kaptunk női szerzőtől. Itt annyira alacsony az esetszám, hogy életkor szerinti megoszlást nem érdemes vizsgálni.
Összességében jól látható, hogy statisztikai szempontból a 9. Aranymosás Irodalmi Válogató a
tavalyihoz hasonlóan sikerült: a férfi és női pályázók aránya hasonló (tavaly a pályázók 76% volt nő,
idén 71%), és az életkor szerinti megoszlás is nagyon hasonló. Idén is ugyanazok a zsánerek a
„vezetők”, mint tavaly – a mesék számának lecsökkenése szembetűnő, aminek oka a megváltozott
pályázati kiírás. A fiatalabb szerzők elsősorban YA és NA történeteket küldenek be (fantasy és realista
műveket egyaránt), az idősebbek sci-fit, történelmit, fantasyt. Sem a fantasy, sem a sci-fi írások
esetében nincs férfitöbbség, ugyanannyi regényt kaptunk férfi és női szerzőktől is.
***
Az idei irodalmi válogató kapcsán a karakterábrázolás fontosságát emelném ki.
A regényírás kapcsán gyakran szó esik az ütős párbeszédről, az erős konfliktusokról, a jó dramaturgiai ívről, ám nem szabad elfelejteni, hogy ezek alapja minden egyes esetben a karakterben rejlik. A jó történetek mindig emberekről szólnak, és mindig érzésekről, vagy azok fájó hiányáról.
Ha a szereplők „élnek”, akkor erős (és gyakran különböző) motivációik lesznek, márpedig ez vonja maga után a pergő, sőt, időnként keményen csattanó párbeszédeket. Ha motiváltak a karakterek, akkor erősebben ütköznek össze a világgal és egymással is, ez pedig nagyszerű kiindulóhelyzetekre ad lehetőséget. Ha utána nem engedjük őket a könnyebb úton menni, és nem „féltjük” a szereplőket, a hiteles karakterek képesek egyre nagyobb feszültséget vinni a történetbe, hiszen az is izgalmas lesz, ahogyan reagálnak a helyzetekre, és az is, ahogy az események visszahatnak rájuk. A jó szereplők nagy feszültséget generálnak, az olvasó pedig annyira bevonódik a regénybe, hogy nem tudja letenni.
Ahhoz, hogy egy szereplő élő legyen, valójában nem karakterábrázolási „lista” kell. Ez jó mankó, de ennél többet adhat egy gondolatjáték. Ha valakit nagyon szeretünk, vagy nagyon utálunk, és másnak mesélünk róla, vajon a szemszínét, más külsőséget, vagy a testvérei számát mondjuk el?
Nem valószínű. Megosztjuk magát a sztorit, ami érzelmileg felkavart, és kiegészítésül azokat a vonásokat, tetteket, információkat, melyek fontosak a megértéshez. De csak azokat. Ha valaki ellopja a joghurtunkat a céges közös hűtőből, kit érdekel, hogy barna a szeme, vagy az anyukája verte gyerekkorában? Csak akkor lesz érdekes, ha az a történethez tartozik. Akár azért, mert a főhős huszonéves lány, és gyengéi a kutyaszemű, kedves negyvenes fickók, akár mert a gyerekkori kegyetlenség a személyiség lehasadását okozta, és a kolléga nem is akarattal lopja a joghurtot, hanem ez a ritka márka egy kulcsinger, ami előhívja a másik alteregót. A karakter akkor él, ha a róla adott információk nemcsak felsorolások, hanem kihatnak a történetre.
A karakterábrázolás kapcsán gyakran felmerül a „mutasd, ne mondd” tanács. Az írókat ez sokszor félrevezeti, és hosszas kacskaringókat tesznek, kis színeseket iktatnak be. A főhősöket érdemes időnként jelenetek során megmutatni, de a mellékszereplőket elég mozzanatokban ábrázolni. Legjobb mód erre, amikor a mellékszereplő „oda sem figyel”, és ösztönösnek látszik a cselekvés, de fő értéket érint. Például a mi korunkban érték a kompetencia. Ha egy irodai környezetben az újonc főhős szerencsétlenkedik a nyomtatóval, mire jön egy középkorú részlegvezető, telefonálás közben rámosolyog, mellékesen megnyomja azt a két gombot, majd megy a dolgára – akkor máris kialakult egy kép róla. Ugyanígy egy középkori világban az étel vagy ruha nagy érték. Észreveszi-e a mellékszereplő a szükséget? Reagál-e a rá? Ha egy csapat katona együtt eszik, és az egyikük kettétöri a cipót, majd természetes mozdulattal a nagyobbik felét adja a főhősnek, szintén kaptunk egy képet a szereplőről, pedig meg sem szólalt.
A való életben elsőre a szavaknak hisznek az emberek, hiszen a tetteket hosszabb idő észrevenni, vagy annyira rejtettek, hogy észre sem lehet. Ám a könyvek lapjain a tettek egyszerre vannak jelen, és az olvasó mindig a tetteknek hisz. Ha az undokoskodó szereplő az, aki spontán és rendszeresen segít, egy pont után mindegy, miket mond, az olvasó kezdi megkedvelni. Viszont ennek ellentéte is igaz. Hiába mondjuk el ezerszer a narrációban, hogy milyen okos a szereplő, ha ez nem látszik az apró reakcióiban és tetteiben. Ugyanígy szintén lehet sorolni, hogy milyen szívdöglesztő valaki, de nem hihető, ha nem vált ki testérzeteket, vagy milyen félelmetes egy helyzet, ha épp viccelődnek a szereplők.
Köszönjük, hogy a kéziratokkal megtiszteltetek minket, és sok sikert kívánunk a további írói úton.
-varga bea-
***
Az Aranymosás oldalon hétfőtől novellákat lehet olvasni, illetve írói játékok lesznek.
A kiesett pályázók előolvasót találhatnak A világ bétái egyesüljetek Facebook csoportban. A regényekről profi elemzés kérhető a Kéziratszerviz keretében. Sikeres jövőben publikálásban sokat segíthet A siker tintája című könyv.
Szeretettel várjuk az Írástudó Íróiskolába a tanulni vágyókat:
- Ifjúsági kurzus jelentkezési határidő: június 20.
- Párbeszéd / Leírás kurzusok jelentkezési határidő: augusztus 21.
- Young adult-író / Szövegboncoló / Dramaturgia kurzusok jelentkezési határidő: szept. 20.
Gratulálok a Rakétásoknak és Berecz Ramónának is! Remélem, mindegyikőtöknek sikerül végül eljutni a könyvesboltokba (és nem csak vásárlóként:)
Kedves Anna, neked különösen örülök, mert te voltál az egyik nagy kedvencem. Az ajánlatom továbbra is áll, az orvosi, különösen a patológusi részletek javításában/áttekintésében örömmel segítek 🙂 (az írástechnikai részét természetesen meghagyom a profiknak)
Arra még kíváncsi lennék, hogy az a bizonyos leghosszabb anyag átjutott az előszűrőn? Ha igen, szabad tudni, hogy melyik regény volt? Ha nem, szabad tudni legalább a zsánert?
Köszönöm szépen ezt a hatalmas lehetőséget! Gratulálok a Rakéta projekbe került szerzőknek!
Nahát, most meglepődtem, de nagyon örülök, és köszönöm szépen a lehetőséget.
Erdélyi Anna, köszönöm az ajánlatot, nagyon szívesen élnék vele. Ha esetleg tudsz adni egy magán elérhetőséget, szívesen felvenném veled a kapcsolatot. 🙂
Kedves Anna,
sajnos nem tudom a választ.
Gratulálok minden Rakétásnak és a Public Staros regénynek is!
Kedves Aranymosó!
Nagyon érdekes dolgokat írtál a Kimondatlan kívánságokról. Az érdekelne, ezek hogyhogy nem jöttek elő a lektori szakaszban? Ha hiba van a karakterekben, és logikátlanság a történetben, akkor hogyan jutott tovább? Ennyire „húzóerő” volt a jó infóadagolás meg a nyelvi szint, vagy a hibák nem olyan súlyosak?
Szeretettel gratulálok mindenkinek! 🙂
Jó munkát a javításokhoz!
Kedves Marcsi,
ez nem sok hiba, és mind a javítható kategória, de kell hozzá az írói átgondolás. Amúgy nagyon jó a karakterábrázolás és az infoadagolás.
Az előszűrés és az első lektori mindig „befogadó” jellegű, vagyis, ha valami határon van, akkor inkább igent kap, mint nemet. Míg a vezető szerkesztői lektori, és a kiadóvezetői döntés már a konkrét kiadhatóságra vonatkozik.
Alig hittem a szememnek, amikor megláttam a nevemet az oldalon, nagyon boldog vagyok. Köszönöm szépen a lehetőséget.
Gratulálok a többi szerzőnek is, aki bekerült, és azoknak is, akiknek felkerült az oldalra a részlete. Ne adjátok fel, nekem sem ez az első próbálkozásom 🙂 Írni jó 🙂
Kedves Marcsi, én a „Berlin, tangó” óta már nem lepődök meg semmin… pontosabban most az Álomhajó elsüllyedése nagyon is meglepett, meg akad még feltűnő következetlenség dehát ez itt most nem az akadékoskodás pillanata. Nehéz is lenne korrekt véleményt mondani, hiszen csak a kiadó ismeri a kéziratok egészét. Igy összességében viszont még inkább azt érzem, hogy a lektori vélemények mintha csupán randomizált írástechnikai megállapítások lennének, amelyek mindent elmondanak, csak azt nem, hogy VÉGÜL IS az adott könyv jó vagy rossz, kiadható vagy nem, mert úgy tűnik hogy mindig van valami megfontolás ami mindent felülírhat. Nade ilyen ez a popszakma.
Gratulálok Annának, Dalmának és Ramónának!
Csikesz, most őszintén, ha tudod, hogy nem láttad a regényeket egészében, és nem tudod megítélni őket, akkor miért próbálkozol vele ilyen erősen?
Nem a kritika ellen van kifogásom, hanem az ellen, hogy magad is elismered, hogy alaptalanak a vádaskodásaid, és mégis tolod tovább. Értjük, mindenféle érzések meg benyomások alapján nem ismered el az itt folyó szakmai munkát. Szuper. Idén már nem kell többször elmondanod, mert mindenki tudja. Tényleg.
Én is gratulálok mindenkinek!
Különösen kellemes meglepetés ‘Misz Anna: A hullák nem álmodoznak’ Rakétás továbbjutása; Remek egy történet szerintem, további jó utat kívánok a könyvnek! 😀
1.777.000 leütés!? Hát, most azt kell mondjam, ennek árnyékában SOKKAL nyugodtabb vagyok így az én történetem hosszával 😀 Nahát!
@Aranymosó, arról van információ, hogy a Rakéta Projektes könyvekről legközelebb mikor fogunk hallani? Úgy, múltbeli átlagok alapján, esetleg. Kíváncsian várom a megjelenésüket! :3
„Ahhoz, hogy egy szereplő élő legyen, valójában nem karakterábrázolási “lista” kell. Ez jó mankó, de ennél többet adhat egy gondolatjáték. Ha valakit nagyon szeretünk, vagy nagyon utálunk, és másnak mesélünk róla, vajon a szemszínét, más külsőséget, vagy a testvérei számát mondjuk el?
Nem valószínű. Megosztjuk magát a sztorit, ami érzelmileg felkavart, és kiegészítésül azokat a vonásokat, tetteket, információkat, melyek fontosak a megértéshez. De csak azokat. Ha valaki ellopja a joghurtunkat a céges közös hűtőből, kit érdekel, hogy barna a szeme, vagy az anyukája verte gyerekkorában? Csak akkor lesz érdekes, ha az a történethez tartozik.”
Szerintem ez nem így van. Ha ilyenek miatt esnek ki művek, akkor persze, hogy 150-ből csak 3 kerül be. Ha az ember egy karakterről olvas, igenis tudnia kell, hogy kék a szeme, vagy piros, és olyannak képzeli el. És nyilván az író képzeletében is megjelenik az „élő” karakter, amit valahogy át kell adnia az olvasónak. Aztán persze a karakter tettei határozzák meg, hogy MILYEN ember – jó vagy rossz, hiteles vagy hiteltelen.
A másik dolog meg az, hogy ha egy regényben „felesleges” dolgok ismétlődnek, azon igen könnyen lehet segíteni: ki lehet belőle húzni. Még mindig jobb, ha van miből kihúzni, mintha jó az alaptörténet, de az egészet át kell írni, mert amúgy mégsem jó…
5-10 oldalból sem lehet eldönteni, hogy valami jó vagy nem. Ha az első 10 oldalon az olvasóra zúdítja a könyv a lényegi infókat, esetleg szereplőket, akkor meg az a baj, hogy túl sokat akar rövid idő alatt elmondani. És akkor hol marad a fokozatosan építkező regény???
És még nagyon sok kritikát meg tudnék fogalmazni a kiposztolt bírálatokkal kapcsolatban.
Tehát… abba lehet belekötni, amibe éppen akarnak… Most jöhet a sok csalódott író-jelölt által befizetett kéziratszerviz, íróiskola stb.
Gratulálok a továbbjutóknak!
Kedves Ildi, már tavaly is felmerült, mennyi értelme van a „gratulálok a kikerüléshez!!!” kopi-pésztelésén túl beszélgetni egy kikerült részletről, amikor sokszor még azt is csak találgatni lehet, hogy a műnek egyáltalán mi a zsánere. A lektoriknál mégis kiderül, hogy bizonyos, már az elején felmérhető tényezőkkel kapcsolatban – nyelvi szint, realizmus, írói stílus, ötlet eredetisége – a hozzászólók többé-kevésbé jól látták a pozitívumokat és negatívumokat is. Legalábbis ritkán fordul elő, hogy valami, amiről mi kibicek nagyjából azt gondoljuk, hogy zsiráf, a végén kiderül, hogy orrszarvú. Vagyis legkésőbb a lektorik ismeretében már előrébb vagyunk az egész mű megítélését illetően. Ha pedig a végén mégis meglepő döntés születik, az nem azért van mert a lektorok nem értik a dolgukat (soha nem is mondtam ilyet és sajnálom ha íigy ment volna át), hanem mert a KMK a kiadói döntésnél – mint minden kiadó – olyan tényezőket is figyelembe vehet amik nem tisztán a könyv minőségével kapcsolatosak. Például annak eldöntését, mely ötlet igazán eredeti, melyik téma trendibb, melyik nincs még lefedve a kínálatban, melyik az eladhatóbb… amitől a végén a külső szemlélőnek mégis olyannak tűnik a pályázat, mint a lottó. Legalábbis nekem ez az elméletem, de persze lehet hogy rosszul látom.
Kedves Norbert,
a Rakéta mindig az írón múlik, és azon, mikor készül el a javításokkal. Ha valamit beadnak az év első három hónapjáig, és jó, az az adott év végén ki tud jönni, ez az alapvető ütemterv.
Csikesz, a kiadó a saját profiljába vágó könyveket keres, amikbe szívesen beletolna milliókat, mert az olvasóknak tetszeni fog (nem csak annak a tíznek, aki még nem unja a sablonsztorikat). Ezt soha nem is titkolta. Ezen a pályázaton ez a mérce. Ha ezt nem érted, az nem baj, csak ne hangoztasd állandóan, hanem magyaráztasd el egyszer valakivel, például valamelyik élő rendezvényen, utána nem lesz belőle gond. Ha meg érted, csak nem értesz egyet vele, azt is lehet, de felesleges minden egyes poszt alatt elmondani, mert a kiadó nem fog tőle más szempontok szerint ítélni. De ha megtenné, az sem tudom, kinek lenne jó, kiadnának egy rakás írást, amit aztán a kutya nem olvasna, a cég meg csődbe menne. Ők így csinálják, nekik ez így jó. Ha neked nem jó, kövess más pályázatokat, ahol a pénznek nincs szerepe abban, hogy kiadják-e a regényt. De ez az állandó alaptalan és céltalan hangulatkeltés senkinek nem tesz jót.
Az pedig remélem, te is érzed, hogy döglött ötlet, hogy egy nyitásból meg lehessen ítélni egy egész regényt. Vagy ha nem az, akkor a lektoroknak is elég lenne a regények elejét megnézni, nem? Ezt az elvet követve te is tudnál érveket felhozni, nem csak benyomásokat. Hogy de pedig jó a dramaturgiai ív, mert János az első fejezetben ezt meg azt csinálta, és akkor a végén biztosan jókor fog jönni a csavar, meg a megoldás, és nem fog a főgonosz szívrohamban meghalni a végső csata előtt, csak hogy nyerhessenek a főhőseink. De ilyen nincs, te is tudod, azért nem érvelsz, csak nyomod, hogy mit képzeltél amögé az egy fejezet mögé. Ez alapján nem tudsz ítéletet mondani, és nem tudod megítélni mások döntéseit sem, akiknek sokkal több információjuk van.
Én olvasóként is számtalanszor csalódtam, mert valaminek az eleje érdekesnek tűnt, aztán egyszerűen halálosan unalmas és érdektelen lett. Örülök, ha te még nem futottál bele ilyenbe, de a jelenség létezik. Egy pályázaton, kezdő írókkal, szerkesztés nélküli regényekkel valószínűleg kicsit gyakrabban történik ez, mint a már polcon lévő könyvekkel és rutinos írókkal.
Gratulálok minden szerzőnek, de különösen a Hullák nem álmodnak című írás megjelenését várom, remélem eljut a kiadásig.
Csikesz, még egy gondolat.
„Például annak eldöntését, mely ötlet igazán eredeti, melyik téma trendibb, melyik nincs még lefedve a kínálatban, melyik az eladhatóbb… amitől a végén a külső szemlélőnek mégis olyannak tűnik a pályázat, mint a lottó. ”
Ennyi erővel az is lottó, amikor beveszel egy gyógyszert, amit az orvos írt fel. Vagy amikor beadod az autót a szerelőhöz. Vagy felépíttetsz egy házat. Fogalmad sincs, mit csinál a szaki és miért, de mivel nálad jobban tudja, ő csinálja meg, és nem te. Ez nem baj, azért vannak a szakemberek, hogy nekünk ne kelljen mindenhez érteni.
A könycpiachoz értsen csak a kiadó. Aki maga szeretné csinálni a szerkesztést, borítót, nyomdát, marketinget, terjesztést, stb., mert jobban tudja, annak ott a magánkiadás. Aki meg a kiadóval szeretné megcsináltatni, annak adott kiadóhoz kell passzolnia, mert együtt fognak dolgozni. Ha neki nem tetszik, amit a kiadó akar, mert mást meg máshogy akar írni, akkor elmegy keresni másik kiadót. Nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni, egyik oldalról sem.
Ildi, szerintem abban nincs köztünk vita, hogy egy kiadó döntésében a könyv minősége mellett más szempontok is közrejátszanak. Ez teljesen természetes. Azt pedig maga a KMK is mondja, hogy náluk minden zsáner belefér a horrortól a romantikusig. Azt is naivitás lenne feltételezni, hogy ezeket az egyéb üzleti és/vagy szubjektiv tényezőket majd nyilvánosan meg is osztják a közönséggel, hiszen ez sehol sem szokás és nem is lehet elvárás. Igy viszont, belefutva a pályázat amúgy példa nélküli átláthatóságának szükséges korlátaiba, sokunkban mégis kérdőjelek maradnak. Nade mindegy, a legvégső döntést majd úgyis az olvasók hozzák meg, és ehhez mindhárom sikeres pályázónak még egyszer sok sikert kívánok.
Csikesz, oké, de ha ezeket látod, akkor mi a célod a kommentjeiddel? Mert nagyon úgy tűnik, mintha nem értenéd, hogy mi folyik itt. Vagy csak simán passzív-agresszív módon próbálnád a kiadót lehúzni. Az egyiket megcáfoltuk, a másik meg hülyeség. Mi a harmadik opció?
A harmadik opció az, hogy csak a kötözködés kedvéért vitatkozol és meg sem próbálod értelmezni, amit írok.
Ha esetleg valakinek konkrét kérdése van, szívesen felelek.
Gratulálok a rakétásoknak. Nem kis dolog idáig eljutni, és irigykedek 🙂
Nem voltam nagyon szószátyár – a való életben sem vagyok az -, de már belátom, hogy kommentelhettem volna többet. Majd jövőre megpróbálok aktívabb lenni. Remélem jövőre is lesz Aranymosás. 🙂
A magam részéről köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak a lehetőséget. Ez tényleg egy páratlan lehetőség, és el sem tudom képzelni, mennyi munka fekszik benne. Örülök, hogy itt lehettem. Nagyon pozitív élmény volt számomra az egész. Sok hiányosságom tudatosodott bennem, és most már van elképzelésem min kell dolgozni.
Arra már rájöttem egy ideje, hogy az írói léthez sok türelem kell, és szerencsémre, azt hiszem, ez a tulajdonság megvan bennem. Az összes többin meg fejleszthetek 🙂
Gratulálok az összes többi kikerültnek és azoknak is, akik nem kerültek ki idén! Csak türelem és kitartás mindenkinek!
Aranymosó, egy konkrét kérdés. Küldtek be idén mágikus realista regényt? Elő szokott fordulni egyáltalán (a Pillangólányt leszámítva)?
Kedves Bea!
Nagyon jó volt olvasni a karakterépítésről szóló részt, különösen az érzékletes példákat.
Az írás egy korábbi részével kapcsolatban lenne viszont egy kérdésem. A Kimondatlan kívánságok véleményezésénél felkeltette a figyelmemet egy mondat: „Átgondolást igényel, hogy az egyik szereplő E/1 múlt időben meghal.” Ezt hogyan kell érteni?
Előre is köszönöm, ha válaszolsz!
Gratulálok mindhárom rakétásnak, sok sikert nektek az átírások, javítások során! Illetve persze gratula a Public Star nyertesének is!
Remélem, Carrie (akár olvasod ezt, akár nem x”D), te sem vagy elkeseredve a döntés miatt. Persze, csak a kezdésedből meg a lektorikból indulok ki, de szerintem nincs okod aggódni, menni fog az a javítás. Már körberajongtam a részletedet, de azért most is leírom, hogy alig várom, hogy olvashassam a regényedet. :))
Kedves Aranymosó!
Volt egyszer egy „elejtett” mondatod, hogy nem tudjátok azt sem, jövőre lesz – e pályázat.Ez továbbra sem tudható?
Gratulálok Anna , Dalma, Ramóna!
Anna, írj nekem Facebookon, és adok majd egy emailcímet
https://www.facebook.com/anna.erdelyi.9
Kedves Leona,
igen, szokott mágikus-realista is lenni.
Ha a Pillangólányt annak vesszük, akkor párhuzamba állítható a mostani mezőnyből Carrie Todd írásával is (attól függően, merre javít). A magreálokat nem szoktuk a statisztikában külön kiemelni, mert a szerzők általában nem ezt a címkét használják.
Kedves Sulphur,
a szórakoztató irodalom terén, ha egy szereplő E/1-ben és múlt időben meséli a sztorit, akkor letesz akaratlanul egy olyan írói ígéretet, hogy valaki ezt utólag meséli. Ha viszont meghal a szereplő, akkor inkább jelen idejű a narráció. Vagyis az „elmentem a boltba, megismerkedtem egy aranyos kutyával, de sajnos a torkomnak ugrott, és megölt” helyett „Elmegyek a boltba, nahát, ott egy cuki kutya…megsimo…áááááá!” És sokszor egy külső narráció megerősíti, hogy „Julcsival végzett a pincsi.” De a szerzővel majd átbeszéljük, milyen megoldások lehetnek. Nyilván a teljes szálat nem fogjuk jelenbe átrakni, mert az egyrészt hatalmas munka, másrészt a felnőtt korcsoportot gyakran zavarja.
Kedves Kristin,
a pályázatok nem automatikusok, hanem a kiadóvezető minden évben döntést hoz róluk. Még nem látszik pontosan, hogy a vírushelyzet milyen gazdasági károkat okozott, sem az, hogy őszre visszatér-e. Katona Ildikó elhivatott a magyar szerzők támogatása kapcsán, és számunkra is nagy öröm, és büszkeség, ha megéri az egy évtizedet a pályázat.
Csikesz, én is erre gondoltam, de örülök, hogy te mondtad ki 😀 (Bocs, de nagyon magas labda volt. Befejeztem, az utolsó szót átadom, többiektől bocsi az offért :D)
Értem, köszönöm a választ kedves Aranymosó.
De jó, nagyon örülök mindenkinek! 🙂 🙂 Carrie Todd, Misz Anna és Berecz Ramóna műveit biztosan meg is veszem majd, ha kiadják őket.
Abban viszont komolyan csalódtam, hogy az Álomjáró meg az Észak felől fúj a szél nem került be. Azt hittem, nekik van erre a legnagyobb esélyük:/
Úgy látom, nem érthető a Rakétás döntés 🙂
A lektorok Rakétába csak olyan könyvet ajánlhatnak, amit végigolvastak. Az Álomjárót mi is szerettük, de a második felére annyira szétcsúszott, hogy korábban megkapta a nemet, még a vége előtt. Ettől függetlenül rákérdeztem a lektornál, elolvassa-e utólag, mert hátha Rakétába jó. Újra megnézte, tovább olvasott, majd mondta, hogy annyira problémás a fókusz, és nagy a túlírás, hogy sajnos nem javasolja.
Az Észak felől fúj és még pár másik regény is nagyon jó potenciállal rendelkezik, és csak a kapacitás hiánya miatt marad ki. Idén ennyi regényt tudunk fejleszteni, sajnos nem többet.
Míg a pályázaton csak kéziratot választunk, és ez alapján megy a döntés, addig a Rakétában új szempontok is számítanak, pl hogy a téma mennyire érdekes a kiadó valamelyik nagyobb olvasórétegének /ha a szerző kezdő, mennyire erős a dramaturgiai érzéke /ha gyakorlottabb, mennyire képzett, hiszen akkor könnyű vele dolgozni. Én is szívből sajnálok pár írást. Remélem, az írók nem vesztik el a lelkesedést, és később még találkozhatunk a regényeikkel 🙂
Kedves Aranymosó!
Mit jelent az, hogy problémás szétcsúszott a fókusz? Hogy lehet ezen javítani?
Kedves Bonanza,
Egy kommentnyi helyen nem tudom kifejteni, de meg tudod nézni A siker tintájában, kb hatvan oldal a dramaturgiai és egyéb hibákról szól.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm a választ!
Halihó Mindenki!
Nem tudom, hogy jól gondolom-e, de ez szerintem ideillő lehet, mint cikk:
https://konyvesmagazin.hu/friss/konyvpiac_ekonyv_konyvkereskedelem_jarvany_valsag.html
Kár, hogy az Álomjáró nem került be, bár igaz lehet, amit a kiadó mondott (rég olvastam, akkor még csak két fejezetes volt, így nem ismerem az egészet), a többi mű, így a Rakétásokat is várom. Belbecsben és külcsínyben is szuper volt és remélem az is marad (a válság és a bizonytalanság miatt gondolom) a kiadó és kitartást! 🙂
„Puszilok” (virtuálisan) mindenkit és gratula a tobbieknek is!
Nikane-chan
Kedves Nikane,
jól gondolod, a könyves ágazat komoly bajban van, ahogy sok más szakma is.
Kedves Aranymosó! Alapjáraton, amikor nincs válság, mekkora példányszámmal indítják útjára egy első könyves művét? Nem a KMK-ra gondolok itt első sorban (tudom, hogy nem mondhattok példányszámot 🙂 ), csak egy átlag szám érdekelne. Köszi!
Bonanza, addig is, amíg kapsz hivatalos választ: én 3ezres példányszámokat tudok, nekem is igy jött ki mesekönyvem, nem tudom, hogy nagyobbaknak szóló könyveknél mi a módi. Gondolom az ismert írók könyveit és a tuti bestsellereket eleve nagyobb példányszámokban fogják kinyomni
Kedves Bonanza,
minden kiadónál belső dolog a példányszám, nincs semmilyen hivatalos statisztika, hogy kifejezetten az elsőkönyvesek milyen pld-ben jelennek meg. (De ha lenne egy átlagos szám, az sem lenne összehasonlítható, hiszen a különböző kiadóknak más és más az anyagi lehetősége, terjesztési köre. Plusz akár egy kiadón belül is más témák más példányszámban jelennek meg.)
Statisztika mindössze országosan van, a KSH adatai szerint 2018-ban tankönyvekkel együtt 12.877 könyv jelent meg, ebben minden az égvilágon benne van. Az átlagos példányszám 2.367 volt. A 2019-es adatot még nem láttam.
A könyves szakma bajban, érzem a bőrömön, jelenleg én sem kapok fordítást, pedig a cég, amelynek dolgozom, elégedett velem.
Jó lenne kilobbizni, hogy csökkentsék már az EU-s szintre az e-könyvek áfáját, mert szerintem ez a kitörés lehetősége. Talán a kiadók, szerzők, fordítók, szerkesztők, stb. indíthatnának valami petíciót. /Talán csak annyit érne, mint halottnak a csók, de ki tudja?/ Mivel én nem facebookozom, ez csak egy ötlet, amelynek az esetleges megvalósítása másokra vár.
A Magyar Könyvterjesztők Egyesülete már évek óta próbálja elérni az áfa csökkentését, de sajnos nem sikerül.
Kedves Aranymosó!
Köszönöm a választ! Egy KSH statisztikát találtam, évekre lebobtva, de az csak a 10 ezernél nagyobb példányszámban kiadott műveket tartalmazta és kb 4 kiadó szerepelt rajta: Magvető, Libri, Alexandra és az Álomgyár. Szóval, nem kerültem sokkal közelebb. Köszönöm a segítséget!
Gabriella – amíg nem lehet egyetlen helyről egyetlen gombnyomással rögtön az olvasóra telepítve megvenni az e-könyveket, szerintem akkor sem fognak jobban elterjedni ha ingyen adnák őket. Főleg amíg maguknak az e-olvasóknak az ára 30-45.000 Ft között van. A dolog másik része, hogy a magyar szépirodalmi kiadók és „nagy” íróik jó része szinte sportot csinálnak a kormányellenessegből, márpedig nehéz dolog olyanoknál szívességért lobbizni akiket látványosan gyűlölünk.
Bonanza,
konkrétan mire kell ez neked? Ha pontosabban kérdezel, lehet, tudok felelni.
Mindenkinek köszönöm a támogatást és a kritikát, nagyon sokat jelentett számomra, hogy megismerhettem a véleményeteket. Thayetnek külön köszönöm a bátorítást! 🙂
Kedves Csikesz, szívességért? Tudomásom szerint EU szerte alacsonyabb az e-könyvek áfája, mint nálunk. Ez csak egy gazdasági döntés lenne, most, néhány napig még akár rendeleti úton is meghozható, egy szakma megsegítésére, egy mentőöv, kiadóknak és szerzőknek, amelynél nem kellene – nem is lehet – figyelembe venni a politikai meggyőződést. A könyvszakma hanyatlása egyformán érinti a bal- és jobboldali gondolkodókat, a szakkönyvírókat, a gyerekkönyvek szerzőit, költőket, szerkesztőket, krimiírókat, stb.. Egyébként a magyar szerzők e-könyveit külföldön is veszik, még Kínában is fogy belőlük, szóval piaca, az lenne. Most pedig, a vírus miatt, szárnyalnak az e-book eladások, világszerte. Legalábbis én ezt olvastam, egy itt megnevezni nem kívánt amerikai-magyar startup hírlevelében. /Mert ez itt nem a reklám helye./
Ha ugyanarra a startupra gondolunk – nagyon szorítok nekik, szimpatikus társaság 😉 Amúgy egyetértek a könyváfával kapcsolatban, de attól tartok az csak a kisebbik baj. A nagyobbik a terjesztési rendszerrel van.
Kedves Aranymosó!
Semmi különös, csak puszta kíváncsiság: ha egy író van olyan szerencsés, hogy egy kiadó kiadja a művét, akkor ez kb. mekkora példányszámban történik. Az Álomgyár kiadó honlapján 1500-2000 példányt találtam, de ők magánkiadó, így gondolom, kiadják 10 ezer példányban is, ha az ember megfizeti. De azért egy mezei írónak nincsenek milliói. Ráadásul, elsőkönyvessel annyira talán nem is akarnak kockáztatni, így én is 2-3000 példányt tartanék reálisnak. Ez kb helytálló?
Nem igazán az. Nagyon a zsánertől és a témától függ, úgy tudom, más kiadóknál vannak ötszáz példányos kiadások is.
Azt hittem, benne vagy valami konkrét szituációban, és azért érdekel a téma, mert döntened kell. Szerintem előre nem érdemes ezen gondolkozni, ráérsz majd akkor, ha van valamilyen kiadói ajánlatod.
Köszönöm! 🙂 Én inkább olvasok, csak a folyamat és az állomások érdekelnek.:)
Kedves Aranymosó!
A „kéziratszerviz” szolgáltatásról szeretnék konkrét(abb) információt kapni. Minden beküldött anyag lektorálásra kerül a számla kiegyenlítését követően? Május elején küldtem nektek egy anyagot és készen állok a költségek megfizetésére, de még semmiféle visszajelzést nem kaptam. (Elutasítás esetén is örülnék egy rövid tájékoztatásnak.)
Ps: a „szerviz” szót is rövid i-vel írtam 🙂
Köszönöm!
Kedves Emma,
kérem, nézze meg az e-maileket. Az írás önéletrajzinak és ismeretterjesztőnek tűnik. Szívesen látjuk a művet, de nem tudunk a szokott módon elemezni, csak a benyomásokat leírni róla.