Ferenczi Szilvia interjú

Ferenczi Szilvia a II. Aranymosás Irodalmi Válogatón tűnt fel pormanóról és Viliről szóló meséjével. A történet azonnal elnyerte az olvasók és a lektorok szeretetét, így a kiadó munkatársaival dolgozni kezdtek a Pormanó-sorozaton. A második részben pormanó és barátai újabb kalamajkába keverednek: a környékükön egy furcsa lény ijesztgeti a gyerekeket, és mindenki orra alá borsot tör. A manók úgy döntenek, maguk veszik kézbe az ügyet, és zseniális tervet eszelnek ki az elkapására.

A szerzővel Kozma Réka beszélgetett

A most megjelenő mesekönyved A pormanó felbukkan folytatása. Ebben a részben milyen slamasztikába kerül Vili és a manók?

A második rész csak abban a tekintetben folytatás, hogy az első kötetben megismert szereplőkkel találkozunk, de ez egy új történet, új helyszínekkel. A pormanó felbukkan-ban említésre kerülő szemétledobó lakója az egyik főszereplő, akit a manók – mivel rendszeresen ijesztgeti a panelházban élő gyerekeket – szeretnének elkapni és visszajuttatni a szeméttelepre. A valóság persze nem ilyen egyszerű, hiszen mire elfognák a manót, olyan információk derülnek ki róla, amik elbizonytalanítják a szereplőket a döntésük helyességét illetően.

A mesében a manók ismét bungee jumpingolnak, bár ezúttal nem a kéményben, hanem egy családi ház tetejéről, bemásznak egy tízemeletes szemétledobójába, lifteznek, sőt, azt is megtudjuk, hogy az ereszlakók milyen ejtőernyőt használnak.

Mennyiben volt kihívás számodra a második rész írása? Vagy leginkább örültél, hogy visszatérhetsz az ismerős helyszínekre, az immár összeszokott csapathoz?

Az ismerős helyszín és szereplők megléte valóban könnyebbséget jelent, hiszen a világ nagyrészt adott. Ugyanakkor ez jelenti a kihívást is, hiszen az előző részhez képest egy új és izgalmasabb történetet kellett megírni, amelynek elolvasása után az olvasók úgy érzik, érdemes volt belevágniuk. Az viszont fontos volt, hogy az ismerős világ miatt a mese megírása ne váljon rutinná.

Érdekes folyamat az új szereplők megalkotása, illetve annak a kitalálása, hogy hogyan illeszkedjenek bele a történetbe és milyen pluszt adjanak neki. Előfordul az is, hogy egy szereplő a semmiből bukkan elő, és felrúgja az addigi terveket.

Az első részben a pormanó mellett bemutattad a kéményseprűt és az ereszlakót, és ebben a részben pedig egy újabb manóval is közelebbről megismerkedhetnek az olvasóid. Hogyan találod ki, hogy az adott kötetben milyen új lény szerepeljen, és neki milyen ismertetőjegyei legyenek?

Mivel ebben a kötetben egy tízemeletes panel az egyik helyszín, ezért adott volt, hogy a szemétledobóba is tegyek egy manót: ő lett a szemétledobó lakója. Mivel ez a közeg eleve piszkos, ezért a külseje ezt az igénytelenséget tükrözi. Ahhoz, hogy a szemétledobó csövén közlekedni tudjon, speciális felszerelést kapott.  A mese végére az is kiderül, hogy milyen hatással volt a szeméttelep és  a ledobó a manó gyerekkorára és viselkedésére.

Rajta kívül felbukkan még egy csatornamanó is, aki – a nevéből adódóan – vizes közegben tölti a napjai jelentős részét. Az ő ruházatának kiválasztásakor ez a helyszín szintén fontos tényező volt.

Ugyan a meséidben a manók folyton valamiféle kalamajkába keverednek, amiből néha éppen Vilinek és barátainak kell kimentenie őket, de valójában ők fontos feladatokat látnak el a ház körül, például tisztán tartják az ereszt és a kéményt. Ha kérhetnél magadnak egy segítő manót, melyik lenne az?

A háztartás minden pontján jól jönne egy-egy manó, de igazából egy magánrepülőgéppel rendelkező pilótamanót szeretnék kérni. 🙂

Említetted, hogy kiterjedt kutatást végeztél a könyvhöz, többek között utánanéztél a szemétledobónak is, ami fontos szerepet játszik Viliék tervében, hogy elkapják a csínytevő manót. Bizonyára az is nehezítette a dolgodat, hogy a történet Szegeden játszódik, te pedig Afrikában élsz.
Fel tudod idézni a legérdekesebb vagy legviccesebb felfedezést, amit kutatás közben tettél? Volt olyan információ, amihez váratlan módon jutottál hozzá?

A második részben a manók többek között lifteznek, kijutnak az épület tetején lévő üvegfolyosóra, illetve a szemétledobó csövébe is. Az egyik legfontosabb feladat a történet megírásakor az volt, hogy a manók tudjanak ezeken a helyszíneken manőverezni, egyik helyről a másikra átjutni, lévén, hogy nincs varázserejük. Az, hogy külföldön élek, valóban nem könnyíti meg a helyzetet. Először is itt nincs fűtés, tehát nem tudtam megnézni a kéményt, máshogy néz ki az eresz és szemétledobó sem található. Íráskor egyrészt az emlékeimre, másrészt az internetre és az ismerősök beszámolóira tudtam hagyatkozni. Igen, elméletben megtanultam szemétledobókat takarítani. 🙂

Az első részben még éppen csak felbukkanó Gizi néni a folytatásban már fontos szereplővé növi ki magát. A nappalija berendezését és azt, hogy mit gyűjt nagy lelkesedéssel, egy lakberendezési könyvben találtam meg, egy nyugdíjas amerikai házaspár házának bemutatásakor.

Ebben a mesében egy polinéz tánc is helyet kapott, bár az ehhez szükséges ruházat kivitelezésekor pormanóék nem fűszoknyát kerestek maguknak, hanem szétnéztek a hűtőben. 🙂

Az pedig tényleg a véletlen műve – és ez csak a második rész megírása és leadása után derült ki –, hogy az egyik könyves blogger ugyanabban a panelházban él, ahol a történet játszódik.

Viliéknek rengeteg kalandos helyzettel kell megbirkózniuk, de az izgalmak mellett előkerülnek picit komolyabb témák is, mint például az, hogy mit jelent a barátság, és miért nem szabad valakit első látásra megítélni. Kíváncsi lennék, hogyan merülnek fel benned ezek a témák, a történet írása közben bukkansz rájuk, vagy ezek olyan dolgok, amik amúgy is foglalkoztatnak téged?

Nem kedvelem a látványosan tanító meséket. Amikor a mesék alapötletét kitalálom, a tanító jellegű témák, helyzetek nem igazán foglalkoztatnak. Ezek inkább a fejezetek pontosítása, kidolgozása közben jönnek elő, és ha bele tudnak simulni a történetbe, akkor belekerülnek.

Maga a történet a barátságon és egymás megsegítésén alapul. Ezekhez jött a második részben az „első látásra ne ítéljünk” témája, amely nem csak a szemétledobó lakójánál bukkan fel, hanem Gizi néni személyénél is. Ugyancsak hozzájuk kötődik a bocsánatkérés és megbocsátás gondolata, illetve az, hogy mindenkinek jár egy új esély az életben.

 A pormanónak nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is számos rajongója akad. Szerinted mi az a történeteidben, ami képes megszólítani több korosztályt is?

Valószínűleg nagy szerepet játszanak benne a kalandok, amelyek anélkül izgalmasak, hogy felbukkanna bennük az erőszak. Szerethetők a szereplők, akikből jónéhány olvasó szeretne otthonra is, bár nagyon remélem, hogy pormanók nem csak nálam élnek. 🙂 A felnőtt olvasók legnagyobb problémája általában az, hogy hogyan porszívózzák ki a lakásukat, hiszen a gyerekeik aggódnak a pormanókért. 🙂

A pormanó és Vili kalandjai ezzel a kötettel nem érnek véget, elárultad, hogy már dolgozol a sorozat következő részén. Megosztanál néhány műhelytitkot a harmadik kötetről? Milyen kalandokra számíthatnak az olvasóid a továbbiakban?

A sorozat harmadik, egyben befejező részében felbukkan az ereszlakó egy szeleburdi családtagja, aki kisebb-nagyobb kalamajkákba sodorja saját magát és a többieket. Megismerünk néhány ausztrál szokást, az iskola és a tízemeletes után pedig a manók végre kijutnak a városba, ahol betérnek egy nem mindennapi szellemházba.

Ferenczi Szilvia

A történetet úgy kezdtem el írni, hogy egymás után írtam, ami jött. 2012. szeptember elején hirtelen bevillant az a szó, hogy ,,pormanó”, semmi több. Leírtam, mert nem akartam elfelejteni, de körülbelül három hetet vártam arra, mire egy délután beugrott, hogy ki ő, hol él és mit csinál. Ekkor kezdtem el írni az első fejezetet. Később lett tudatosabb, hogy miről írjak, a folytatásnál pedig már nagyon figyeltem arra, hogy honnan hova akarok eljutni. Szerintem a folytatás még izgalmasabbra sikerült, mint az első rész. Jelenleg Afrikában élek. Három gyermekem van. A Pormanót a lányom olvasta, miután beküldtem a kéziratot az Aranymosásra. Nagyon tetszett neki, a kedvenc szereplője a pormanó lett. Az egyik legjobb érzés az volt, amikor olvasás közben hangosan nevetett rajta. Sokat. 🙂 Szándékom, hogy a mesém észrevétlenül tanítson, anélkül, hogy leereszkedő lenne vagy kioktatna. Ha egy gyerek többször is szeretné hallani vagy olvasni az adott mesét, az jó jel.

Ferenczi Szilvia: A pormanó újabb kalandjai

Ki a titokzatos új manó?
A pormanó és barátai újabb kalamajkába keverednek: a környékükön egy furcsa lény ijesztgeti a gyerekeket, és mindenki orra alá borsot tör. A manók úgy döntenek, maguk veszik kézbe az ügyet, és zseniális tervet eszelnek ki az elkapására.
Ezzel kezdetét veszi az izgalmas üldözés a sötét alagsortól egészen a panelház legtetejéig, a tetőfolyosóig. A kis csapat a veszélyekre fittyet hányva ered a bajkeverő nyomába, sőt, még a szemétledobó csövébe is bemerészkednek. Manórablás, ejtőernyőzés, csúzli és köpőcső párharca – ebben a könyvben mindent megtalálsz, ami egy lélegzetelállító kalandhoz kell.
Vajon sikerrel járnak apró barátaink? Végül megszabadulnak a bosszantó manótól, vagy inkább szert tesznek egy új barátra?
Kalandozz pormanóval Te is!

*