Eredményhirdetés és hírek

Hétfőn 100 szavas játékot játszottunk, szerelmi vallomást kellett tenni az időjárásról beszélve. De miért is volt ez irodalmi játék?

Azért, mert a burkolt információ-átadásról szólt. Az írás mindig a gondolkozással kezdődik. A legfontosabb kérdést, vagyis MIÉRT beszél két ember az időről ilyen szituációban, azt hiszem, senki nem tette fel. Csak akkor hiteles egy ilyen csevegés, ha külső körülmény miatt nem lehet nyíltan beszélni. Milyen körülmények lehetnek ezek?

a, tudományos kutatás, ahol hallanak mások rádión (Nagyon ötletesek voltak az időjárást megfigyelő szakemberek, de sajnos ezek a beszélgetések nem voltak kibontva.)

b, maga a kor nem engedi a nyílt vallomást (erre többen ráéreztek, amikor magázásra váltottak, illetve az előző évszázadok hangulatát behozták)

c, állami vagy szülői diktatúra van, és semmiképp nem lehet kimondani az érzelmet (ilyen megoldás nem volt)

+ 1, amire mi sem gondoltunk: két isten cseveg, miközben villámot csinál 🙂

A 100 szavas játék legjobbjai ezek voltak:

Iringó:
− Azt a villámot! Mekkora volt már, mi? Szerintem tuti kettécsapta lent a trolit.
− Nem hiszem, tudod, azért a trolik nem olyan… hú, ez durva volt!
− Nem rossz villámocska, de nem szólt elég nagyot. Az enyém ütősebb volt.
− Oké, játszunk ilyet, ez tetszik. A következő legyen a tied.
− Nem-nem, az a tiéd lesz. Az első villám a hölgyet illeti meg.
− Fel kéne venni az illemszabályok közé: az igazi lovag… azt a rohadt!
− Hihetetlen, kettő egymás mellett. A tiéd és az enyém. Ha babonás lennék, azt mondanám…
− Hogy egy villám volt két ággal?
*
Sütő Fanni:
– Ó, drága Jolán! Hát magácskát is látni errefelé, már megijedtem, hogy felmondott. Nézze, hát a nap is előbújt, úgy örül Magának!
– Üdvözlöm, Béla.
– Mi ez a mogorvaság? Olyan csinos ebben a kis tavaszi ruhában, a szél is csak azért fúj, hogy a Maga szoknyáját lebegtesse.
– A tegnapi szélvihar lefújta Micikét, a macskámat a teraszról, azóta nem láttam az én kis drágám. Szóval ne jöjjön nekem a hülye széllel.
– Na, ne legyen már ilyen morc! Hiszen maga pont olyan csodálatos, mint a tavaszi napsütés!
– Remek. Akkor én eltűnök, és nem is jövök elő egész nap. Viszlát.

*

Thayet
– Süt a nap.
– Egy hónapja nem láttál. Komolyan ez az első…
– Ez nagy dolog. Augusztus van, pangás a bíróságon, nekem végre lenne időm valami szabadidősre. Erre hetekig zuhogott az eső.
– Hát…
– Nem az esőt hibáztatom, persze. Vagy a napot. Érted. Csak pocsék volt így, egyedül. Vagyis hogy egyedül, bezárva a lakásomba.
– Londonban is folyton esett.
– Szóval kölcsönös volt az érzés?
– Persze, butus! Nagyon-nagyon hiányzott… a napsütés.
– Én eddig nem is tudtam, mennyire hiányozhat. A sok eső miatt jöttem rá, meg most, ahogy így hirtelen belém vágott a felismerés.
– A felismerés, hogy süt a nap?
– A felismerés, hogy szeretem a napsütést.
*
Ancsi
– Csodálatra méltó, nem, hogy ez a fa még áll. Hiszen egyidős a házasságunkkal!
– Meglehet, de a közelmúltban láthatóan megsenyvedte a viharokat.
– Badarság! Megerősítették. Elég ránézni az új hajtásokra! Milyen üdék; biztosan a sok napsütéstől. Egy hete nem láttam felhőt az égen.
– Akkor sem szeretem, ha a szél így kínozza, és még az eső is veri!
– Vigasztaljon, hogy a növények túléléséhez napsütés és csapadék ugyanúgy szükséges. Az egyhangúság megölné szegényt.
– Én azért örülnék, ha ez a nyárias idő most jó soká’ elnyúlna.
– Úgyszintén. De bárhogy lesz… A fa elég szívós, hogy átvészelje, amondó vagyok.
*

Letisa

– Gyönyörű időnk van, kisasszony. Épp megfelelő a sétához.
– Igazán?
– Hiszen látja.
– De mégis. Azt hittem, ma borús lesz. Azt hittem, ma nem sétálhatok.
– Ugyan. Nézzen fel az égre! Kék, látja? Tiszta. Épp tökéletes.
– Nahát! Egy hete még azt mondta, gonosz. Egy hete még azt mondta, villámlik.
– Ha egyszer úgy volt. De most már csak mondja meg maga! Nézzen fel az égre! Mit lát?
– Én mondjam meg? Még mit nem!
– De hisz én már megmondtam, kisasszony. Kék. Nem hallotta? De ha maga mást mond, hát legyen! Csak nézze meg jól! Nézze meg nagyon jól! Mit lát?
– A napot.

A nyertes végül Tara lett, ezzel az írással:

– Mintha felmelegedett volna a levegő, érzi? Nem kell már a kendőm sem. Kimegyünk kicsit a kertjébe? Olyan szép és más illatú még a szél is, mint nálam.
– A növények miatt. Néhány hete, mintha több napfényt kapnának, vagy több esőt, nem is tudom, de a rózsák színe megélénkült, az illatuk édesebb, egész nap érzem magamon. Ha akarja szedek néhányat.
– Nem, köszönöm. Nem szeretem a vágott virágot. Inkább átjárok magához nézni őket, meg szagolgatni, úgyis a szomszédban lakom. Aztán ha éjjel áthozza a szél az illatukat hozzám, fekszem majd a szobámban, és olyan lesz, mintha a maga kertjében álmodnék.

Szeretettel gratulálok! 🙂 Kérlek, Tara, küldd el egy írásod első 10 ezer karakterét az aranymosas@gmail.com címre, és megszerkesztjük.

*

És most következzenek a hírek 🙂

Szombaton, azaz holnap a Könyvmolyképző íróinak könyvheti élményeit csokorba gyűjtjük. Utána hétfőtől csütörtökig regényrészletek és az ajánlós játék megoldásai kerülnek ki. Majd június 19-én, pénteken kiderül, a második lektor mit mond a kéziratokról.

Június 22-én, hétfőn elolvashatjátok a főszerkesztői cikket és az idei pályázat értékelését.

Utána átáll az oldal a szokott nyári üzemmódra, és novellák, játékok lesznek a weboldalon. Az ajánlós játék sorsolása vagyis hétfőn, szerdán és pénteken kerül ki írás. Szerdán a 100 szavas szerkesztése fog, pénteken ( jún. 26.) pedig sorsolunk az ajánlós játék kapcsán.