A VII. Aranymosás Irodalmi Válogató Pályázati anyaga
*
1. rész
1.
A hulla tekintete rezzenéstelen maradt. Saniiy látott már hullát eleget, ámbár ilyen szépet ritkán. A lány szeme kék, akár az ég, haja mint a búzamező, arca a halálba dermedve is gyönyörű, látványán azért rontott valamit az a tény, hogy deréktól lefelé teljesen elszenesedett. De a gurr fiút nem a rezzenéstelen tekintet zavarta, hanem más.
– A fémtok… vedd le a nyakamból – hallatszott a hulla szájából.
Saniiyt úgy nevelték, hogy ne álljon szóba halottakkal, de a váratlan fejleménytől annyira meglepődött, hogy önkéntelenül engedelmeskedett. Levette a lány nyakából a hosszúkás, aranyszínű fémtokot, amikor a tetem egyszerűen eltűnt. A fiú döbbenten leült a fűre.
Vigyázz rá! Nagyon értékes holmit rejt – hallotta újra a lány hangját, most egyenesen a fejében.
Elszunyókáltam és álmodom? Ez gyakorta megtörtént vele gonnurcsorda őrzése közben. Arra még emlékezett, hogy a lány megjelenése előtt azt figyelte, milyen egykedvűen tépkedik a füvet az erdőszélen legelő négylábú állatok félméteres nyelvükkel, és nem zavarja őket a tikkasztó meleg, sem a vastag bőrükön zsongó bogarak. Ekkor kiáltozás hallatszott a fák közül.
– Segíts! Segíts!
Behemót testéhez mérten Saniiy igen gyorsan felugrott. Bőrruhás emberlány rohant felé, olyan gyorsan, mint aki futóverseny hajrájához ért, és egyenesen az ő karjában kötött ki.
– Üldöznek, meg kell mentened! – lihegte elvörösödve, aztán felnézett, rémült kiáltás hagyta el szép vonalú ajkát.
Saniiy nem lepődött meg azon, hogy ismeretlenek megrémülnek randa ábrázatán, mindig is így történt, most azonban ő ijedt meg jobban. Félve fürkészte az említett üldözőket a fák között. Az erdőből a legkisebb nesz sem hallatszott, de a gonnurok lapátfüle gyanúsan megemelkedett, váratlanul ijesztő sercegéssel, ropogással kísérve megjelent egy csontváz. Kissé dülöngélve mozgott, mint aki részeg, koromfekete volt, tűz lobogott koponyája belsejében és teste felületén. Saniiy mindennapi tevékenységei között eddig nem szerepelt a másvilági kreatúrák elleni harc, sem az emberek menekítése lángoló csontvázak elől, ezért annyira megdöbbent, hogy elegáns mozdulattal ellökte magától a lányt, egyenesen a félelmetes jelenség felé.
A lány olyat visított, mint egy fejbe vert lidérc, fürgén oldalt ugrott, de a csontváz elkapta a lábát. Égett hús bűze csapott fel. A kevésbé lassú felfogású gonnurok közül néhány a levegőbe szimatolt, egyikük panaszosan elbődült, és lomhán futni kezdett a tisztáson túli kalyibák felé. Társai kis késéssel követték. Eközben Saniiy fejében megfordult, hogy mégis segíthetne; dühös lett magára gyávaságáért. Legyőzte ijedtségét, felkapott egy fadorongot, rávágott a lányt fogdosó csontváz fejére. Semmi eredmény. A csontváz lángolva kúszott szörnyen visítozó áldozata testére, de a második ütés után hirtelen kialudt minden tűz rajta. Csalódott testtartással felült, majd egyik pillanatról a másikra eltűnt.
Saniiy fejében különös forróság gyúlt. Soha nem érzett hasonlót, mintha égő fáklyát döfnének a homlokába, és a tűz egész testét belülről marcangolná. Becsukta szemét, éles villanást látott. Ijedtében megrázta a fejét, mire a forróság elmúlt.
Megtapogatta tagjait, mindene ép, de a mozdulatlan lányra pillantva, összeszorult a szíve. Hasonlóan, mint egyszer gyerekkorában, akkor is döbbenetesen erős lelkiismeret furdalás mardosta, jelentéktelen dolog miatt. Hálóval kapott el egy kis rágcsálót, élve akarta elfogni, sebet sem ejtett rajta, az mégis kinyiffant – valószínűleg ijedtében megállt a szíve.
A lány is tökéletes halott benyomását keltette; semmibe meredő szem, természetellenesen kicsavarodott végtagok. Saniiy elviselhetetlen feszültséget érzett, a szíve úgy vert, mint a pergődob. Mióta anyja meghalt, nem bírta elfogadni a halált. Ő nem akarta a lány vesztét, nem gondolta, hogy ez lesz a vége. Kétségbeesetten topogott egy helyben, fültőszőreit húzogatta.
Ekkor szólalt meg a halott rezzenéstelen tekintettel. A gurr fiú még most sem fogta fel igazán a történteket. Döbbenten nézte a feketére égett avart, körbekémlelt, hátha megjelenik még egy visítva menekülő valaki vagy néhány égő csontváz, hogy jóvátehesse hibáját. Közben járt az agya. Miféle démoni módon élhet a lány, miközben hulla?
– Ugye nem akarsz estig szobrot játszani – hallotta a saját hangját. Erre lúdbőrözni kezdett a háta, mivel ő nem akart mondani semmit, majd borzongása igen hamar reszketéssé erősödött.
– Nem hallasz? – szólalt meg újra. – Én beszélek a te hangodon. Kamélea a nevem.
– S… Saniiy volnék, Dögevő Saniiy – válaszolt saját magának –, de itten a többiek Sanyinak szólingatnak, a könnyebb kiejtés miatt. Te… benne volnál a fejemben?
– Aha. Én se értem, a te hangodon beszélek, és még tudok…
Hirtelen a fiú jobb karja felemelkedett.
– Solloth valagára! Ez nem igaz. – Leengedte karját, de az újra felemelkedett, akaratán kívül. Küzdött a láthatatlan erő ellen, végtagjától azonban csak idegbeteg rángatózásra futotta.
A szája ismét mozgott.
– Nahát, olyan, mintha a te tested az enyém lenne.
A fiú gyomra összerándult a félelemtől. Mi történik vele? Lelkiismeret furdalását mintha elfújták volna, dühös lett.
– Szálljál ki a testemből, vagy kiszorítom belőled a lelket! – fújtatott.
– Tehát magadat fogod fojtogatni?
Micsoda csapda!
– Hogyhogy nem haltál meg teljesen?
– Én sem értem, de nagyon jó!
– Jó neked a nagyanyád sírja. Micsoda förtelmetességet tettél velem?
– Mondtam már, halvány gőzöm sincs, mi történt. Talán Hilhor, a holtak istene nem figyelt oda egy pillanatra, ezért maradt itt a lelkem.
A fiú a fejét rázta.
– Elég a süketelgetésből. Nem eteted meg velem, hogy semmi közöd a dologhoz. Átkozott boszorka vagy!
– Micsoda? Alig néhány perce haltam meg, és máris sértegetsz? Ha boszorka lennék, elintéztem volna magam azt a csontvázat, és most nem lennék bezárva egy érzéketlen vadbarom testébe.
Ez logikusnak tűnt. Sanyi azon törte a fejét, hogy élete tizenhat tavasza alatt mikor hallott már hasonló boszorkányságról, és akkor elfogta a félelem. Drága Mamókája mesélt neki olyan varázslókról, akik lelke a halál után másik gazdatestbe bújik. Vele is ez történt? A szíve akkorát lódult, hogy azt képzelte, kirepül a mellkasából. Neki annyi! És soha többet nem látja az édes Tolvaj Ziyát.
– Halhatatlan boszorkával hozott össze a sors – nyögte.
– Neked boszorkamániád van, hogy minden csontváz elől menekülő lányban boszorkányt látsz?
– Én… én olyan testbebújós varázslóra gondolok.
– Ha testbebújós varázsló lennék, a te lelkedet már rég kiűztem volna a ronda testedből, és nem szoronganánk benne ketten.
Sanyi arcán váratlanul legördült egy könnycsepp.
– Most mit bőgöl? – kérdezte, de egyelőre nem kapott választ, illetve nem válaszolt magának. Akkorát sóhajtott, hogy a közeli levelek megzizzentek. Biztosra vette, ha valaki most hallaná, ahogy sírva beszélget önmagával, tökéletes idiótának nézné.
Kamélea a fiú vaskos hangján hirtelen kifakadt.
– Haltam volna meg teljesen, az is jobb lenne, mint ez a gyalázatos helyzet. Szentséges allírik! Gyönyörű testem helyett egy gurrban kell tovább élnem, aki még a fajtája mércéjével is ocsmány. Ormótlan fej, randán eltorzult arc, és olyan szőrös, mint egy gonnurbika. Van késed?
– M… miért?
– Jobb lesz, ha leszúrom magam.
– Nana, csak lassan azzal a testtel, nem is a tiéd! Solloth öreganyjára, semmi jogod, hogy megöngyilkoljál! Talán azt hiszed, én is úgy tudom váltogatni a testeket, mint az inget?
– A szagodról ítélve, nem sűrűn váltogatod az ingeket.
– Elég legyen! Ha nem tetszik a szagom, tűnj el a testemből!
– Erőltesd meg a kisméretű agyadat. Nemrég említettem, hogy azt sem tudom, miképpen kerültem beléd, ebből következik, hogy el sem tudlak hagy…
Vad kiáltozás vetett véget Kamélea eszmefuttatásának, a tisztáson túli kalyibák felől kardcsörgés hallatszott.
– Megtámadták a falum! – szörnyedt el Sanyi. – Nem maradhatok itt, segítek nekik.
– Úgy, mint nekem? Gyáva féreg, odalöktél a csontváz elé! Miattad égett el a testem. Nem mész sehová!
Sanyi nehézkesen felállt, de lábai nem engedelmeskedtek akaratának, körülbelül olyan mozgást végeztek, mintha újszülött gonnur próbálna táncolni, amikor még járni sem tud.
– Engedjél, hé!
– Persze, majd hagyom, hogy kardélre hányják a testemet.
– Nem a te tested. Az enyém! Különben is az előbb meg akartál halni.
– Meggondoltam magam.
Micsoda szeszélyes nő! Sanyi vonagló lába végleg felmondta a szolgálatot, a fiú elesett, majd kúszni kezdett az erdő belseje felé, de nem önszántából. Hiába küzdött, az agya mélyén lapuló akarat erősebbnek bizonyult. Tehetetlenségében kínlódva üvöltött.
– Gnnnuuuiijjj!
– Hallgass már! – szólt rá Kamélea. – Még észrevesznek a katonák.
– Mennem kéne! Talán Mamóka is veszélyben van.
– Ha odamész, megölnek. Azok Yorganmorzal emberei.
– Yorganmorzal? – A leghatalmasabb varázsló Aonán. A fiú úgy érezte, jeges tűk hatolnak a szívébe. – Te innen látod, hogy az ő emberei?
– Barom. Ugyanannyit látok, mint te, csak én használom az eszemet. Ti ostoba pusztavidékiek nem nagyon tolakodtatok előre adófizetéskor, nyilván megérkezett a büntető hadjárat.
– Eresszél már el!
– Nem és nem! Haragszom rád, amiért olyan gyáván viselkedtél. Ha elintézted volna a csontvázat, mielőtt engem megöl, most megengedném, hogy leszúrasd magad.
– Igazán rendes volna tőled…
– Különben meg ennyire fafejű vagy? Gondolkozz! Hisz még kardod sincs. Nemsokára köszönni fogod, hogy megmentettem az életedet. Most pedig fürödni megyünk, nem bírom tovább az elviselhetetlen gatyaszagodat.
Dögevő Sanyi fogcsikorgatva kapaszkodott az útjába kerülő gyökerekbe, de ujjait minduntalan szétfeszítette Kamélea ereje. Amint hernyóként araszolt a közeli patak felé, azon gondolkozott, mivel érdemelte ki ezt a csapást. Egy lányt, aki ráadásul ember és uralkodik felette. Talán azért sújtottak rá az istenek, mert eddig bunkósbottal cserkészte be a szüzeket? Vagy mert titokban gyűjti a kivert fogakat?
Szédítően kavargott az agya, hogyan mászhatna ki ebből a csávából, de hiába, nem maradt más választása, mint belemerülni a patak hideg vizébe. Sokáig azon fortyogott magában, milyen hülye emberi szokás, hogy egy évszakban kétszer is fürdenek, aztán csukott szemmel kellett lecsutakolnia magát, mert Kamélea közölte, visszajön a reggelije, ha látnia kell a szőrös testét. Sanyi már nem vitatkozott azon, hogy tulajdonképpen a saját reggelijéről beszélnek, ő sem akart viszontlátni semmiféle gyomortartalmat. Végül beletörődött a sorsába, engedelmeskedett.
*
Na! Tojni az elemzésre! Mi az hogy már vége? Kik ezek a gurrok, mi van az égő csontvázzal, és mi volt abban a fémvacakban??? Egyáltalában ki az a nő és hogy került akkor és ott elő? Meg minek? Nyaff! Kérem az egészet! 🙂
Az ilyen könyveket szoktam vehemens tempóban hazavinni, függetlenül a műfajtól. Első perctől történik valami cselekmény, vagy párbeszéd, vagy bármi, leíró részek amennyi muszáj a közvetlen megértéshez, és gondolom szépen, fokozatosan elmélkedés, párbeszédek és rövid leírások segítenek majd megismerni a helyet, a személyeket, stb. És aminek különösen örülök: A két személy egy testben leginkább a sziámi ikrekre hasonlít: Mindkét agy részt vesz az irányításban, de egymás gondolatait csak akkor ismerik meg, ha a másik kimondja. Így minden faxni nélkül a szavaikból megtudjuk mi is.
Ha kiadják, megveszem 🙂
Gratulàlok a kikikerüléshez!
Gördülékeny, humoros és fantáziadús. Biztos érdekes az egész törtènet.
Nem tudom összemérni a többi eddig kikerült irással, mert mind más miatt volt jò. De ennél most az az érzésem, hogy túl rövid részt raktak fel, olvasnám tovább…
Kedves szerző!
Gratulálok a kikerüléshez. Bár a zombis, krícsörös, élőhalottas vonal nem az én műfajom, összességében tetszett a szöveg. Jól megírt, könnyen olvasható, azt kapjuk, amit várunk.
Két apróság:
1. Azt írod Sanyit nem a hulla rezzenéstelen tekintete zavarta… Miért is zavarná? Főleg Dögevő Sanyit, aki ilyesmit feltehetően látott már. Egy hullánál ez nem meglepő.
2. És ha már Sanyi… Én megtartanám a gurr fiú eredeti nevét a szövegben, max a párbeszédben hívnám Sanyinak.
Egyébként tetszett a gonnurcsorda. Főleg a félméteres nyelv. Hajrá!
Gratulálok a szerzőnek a kikerüléshez! 🙂
Én az ilyen fantasyt szeretem. Legyen benne humor, teljesen független legyen a való világtól, rugaszkodjuk el.
Bevallom, mindig is az élőhalottaktól féltem a legjobban. Így nekem komoly erőfeszítés kellett. De tetszett. 🙂 És remélem, sok sikerben lesz része a szerzőnek! 🙂
Kedves Szerző!
Először is gratulálok a kikerüléshez. Szívesen olvastam volna még tovább, és egészen biztos, hogyha most itt lenne előttem, falnám a sorokat, míg a végére nem érek. Egy kicsit a Káosz könyvekre emlékeztet (Skandar Graun, egy félork harcos-pap a főhőse, hátha így beugrik), azokat imádtam, és úgy érzem, ezt is nagyon imádnám. Egyes részeken az asztalt csapkodva röhögtem, főleg, mert nagyon vizuális alkat vagyok, és a párbeszédeknél is volt néhány jó beszólás. Emellett pedig végig fenntartotta az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok magára a világra, ahol égő csontvázak, beszélő hullák, gurrok, nagyhatalmú varázslók meg ilyesmik császkálnak. A stílus könnyed, a cselekmény érthető, az egy-testben két lélek (különösen két ennyire különböző lélek) kifejezetten érdekes, nagyon drukkolok a továbbjutáshoz. Simán megvenném. 😉
Először is Gratulálok az íráshoz és a kikerüléshez!
Engem nem fogott meg a történet, pedig szeretem a fantasyt. Zavaros volt az elején, hogy ott egy halott lány, azután elaludt Saniy és jön egy élő, akit nem ment meg és meghal. Végül persze kiderült, hogy ő volt az elején lévő halott, de furcsa volt elsőre. Ennek ellenére nem rossz. A fémtok, ami nagyon értékes dolgot rejt, biztos hogy köze van hozzá, hogy a lány lelke belekerült a srácéba és szerintem sejthető, hogy a lány tudja. Szerintem. Lehet tévedek. Számomra gyorsan átugrottuk mind a csontvázak támadását és a falu támadását is, pedig lehetett volna még írni, hogy érdekesebb legyen.
Nem nekem való, de gratulálok hozzá!
Érdekes, szórakoztató írás. Az épülgető világból is csillant valami, a szituáció pedig valóban nagyon vicces. Az elején egy kicsit eltévedtem, én is azt hittem, hogy egy másik lány szaladt ki az erdőből, de hát így jár, aki nem olvas figyelmesen. A történet elején volt pár fura mondat, amit szerintem át kellene gondolni.
Gratulálok az írónak, és számomra külön öröm, hogy végre a humor is megjelent a kitett részletek között. Remélem, a történet folytatása is hasonlóan szórakoztató lesz. Én nyomtam a tíz csillagot.
Számomra egy kicsit gyorsan történt minden, de gondolom minden meg lesz magyarázva idővel 🙂 Nekem is kevés volt a részlet, ez az első, ahol kértem volna még egy picit belőle 😀
Gratulálok a kikerüléshez, én Neked szurkolok 😉
Ha könyves boltban botlottam volna bele ebbe a könyvbe, akkor azonnal jönne velem haza. Nagyon erős kezdés, az ötlet nagyon jó és az információ adagolás is. Pont annyit tudunk meg, aminnyi itt az elején szükséges, és ami miatt most rögtön tovább akarom olvasni. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Remélem, olvashatom tovább is. Gratulálok a kikerüléshez!
A lángoló csontvázak és a beszélő halottak megint csak nem az én világom… Viszont a szöveg gördülékeny, könnyen olvasható. És ez az első részlet, amiben megjelenik a humor!!!! És ennyi elég is volt, hogy megszeressem ez a számomra teljesen idegen világot. Jót szórakoztam a párbeszédeken. Sőőőőt, – ezen magam is nagyon meglepődtem – alig várom a folytatást!!! Kamélea és Sanyi párosa újabb humoros helyzetek forrása lehet továbbiakban is. Legalábbis én erre számítok. Gratulálok a kikerüléshez!!! 🙂 🙂
Gratulàlok!Nagyon tetszik!Humoros,különleges,fantàzia dús!Ha kiadjàk én megveszem!
Szigorúan az írótárs szemével nézve azt tudom mondani, így kell kezdeni egy regényt. Olvasóként más a véleményem, de ez nem olvasópályázat, ezt íróknak találták ki.
A mondatok rendben vannak, akit a fantasy világa lenyűgöz, az tényleg lelheti örömét a történetben. Engem kevésbé vonzanak a minden határt átlépő, semmiféle lehetetlent nem ismerő ötletek, így félbehagytam az olvasást, de hát ízlések és pofonok néha nem vágnak egybe. Főleg a pofonok tudnak különbözni.
Az írónak sok sikert kívánok!
nagyon magával ragadó!! különleges
Az elején nekem is kicsit zavaró volt, hogy akkor hány lány van, de nagyon tetszett a részlet, olvasnám tovább.
Gratulálok a kikerüléshez 🙂
Az elején persze nekem sem volt érthető, hogy akkor most hány lány van? De a vicces párbeszédhez érve azonnal megbocsátottam ezt az apró hibát, amit a szerkesztés után nyilván korrigálnak majd. Kár, hogy nem volt hosszabb a részlet 🙂
Kedves Early Moon!
Visszamentem az elejére, mert nekem világos volt, hgoy egy lány van, és lehet, hogy rátaláltam egy részre, amivel talán egyértelműsíteni lehetne. Csak egy tipp, valami hasonlóra gondoltam:
„Arra még emlékezett, hogy a lány megjelenése előtt azt figyelte, milyen egykedvűen tépkedik a füvet az erdőszélen legelő négylábú állatok félméteres nyelvükkel, és nem zavarja őket a tikkasztó meleg, sem a vastag bőrükön zsongó bogarak. Ekkor kiáltozás hallatszott a fák közül.”
„Arra még emlékezett, hogy a lány megjelenése előtt azt figyelte, milyen egykedvűen tépkedik a füvet az erdőszélen legelő négylábú állatok félméteres nyelvükkel, és nem zavarja őket _sem_ a tikkasztó meleg, sem a vastag bőrükön zsongó bogarak. _Ekkor hallotta meg a lány kiáltozását a fák közül._”
Amibe belenyúltam, „_” jelek közé tettem. Olykor magyar nyelvben is számít a szórend, és nem árt az alanyt néven nevezni. Egy hónapig ilyenekkel vacakoltam a könyvemnél. Pocsék meló.
Ez az első részlet, ami igazán tetszett! A környezetet és szereplőket könnyedén el tudtam képzelni, anélkül, hogy elvesztem volna a leírásokban. Az előttem szólókhoz csatlakozom: hálás vagyok a humorért!
Gördülékeny, magával ragadó a történet.
Gratulálok a kikerüléshez!
Érdekes, humoros részlet. Az elején kicsit belegabalyodtam és nem jöttem rá azonnal, hogy egy visszaemlékezést látok és nem egy másik történést a titokzatos hulla megjelenése után. Ezen kívül érdekes történetnek ígérkezik. Az egy-test-két-lélek koncepcióból pedig sok mindent ki lehet hozni.
Kedves Szerző!
Korán reggel elkezdtem olvasni a részletet, de két-három bekezdés után abbahagytam; gondoltam a hullák, csontvázak, szőrös izék kávé előtt még megfekszik a gyomromat. 🙂 Azt már ekkor is láttam viszont, hogy szöveg szempontjából jó az írás.
Néhány órával később tértem vissza rá, és szokásomtól eltérően a kommenteket olvastam el először (és jól tettem, mert így már tudtam, mit lehetett félreérteni a többiek szerint, ezért tudtam jól olvasni a szöveget).
Nagyon tetszik! Humoros, ötletes, pörgős, minden tetszik benne igazából. Tíz pont. 🙂 A végén hiányérzetem volt: hol a következő fejezet??
ja, még annyi hogy Sanyit is visszaírnám az eredeti nevére
Nagyon vártam már egy jó kis ehhez hasonló fantasy-t, ma végre megkaptam! Na, az ilyesmit szeretem, olvasóként ha láttam volna ezt a könyvet egy könyvesboltban, már biztos a kosaramban landolt volna. Pörgős, egyedi, vicces, pont, ahogy kell. Biztos vannak hibái, de túlságosan beszippantott ahhoz, hogy észrevegyem őket. Szívesen olvasnám a folytatást, nagyon tetszett, szurkolok a sztorinak!
Tipikus „középkort” idéző fantazi, határok nélkül. A maga nemében szórakoztató. Az egy testben két lélek… mintha én ezt már olvastam volna egy másik könyvben… köhh stephenie meyer burok…de szórakoztatónak tűnik.
Látom rengeteg isten ven és rengeteg nép, remélem erre a továbbiakban kapunk némi útbaigazítást. A szöveg gördülékeny… habár (Yorganmorzal) sosem értettem egy gonoszt miért kell ilyen kimondhatatlan névvel iletni. /Zoltán nagyúr, ilyen még pl nem volt/
Engem nem szippantott be, de nyílván meg van a maga olvasóközönsége.
Haláli a humora, nagyon élveztem! 😀 Pedig alapvetően nem én vagyok a célközönség, de a humora és a lendülete miatt mégis megfogott, és szívesen olvastam volna tovább. Remélem, lesz is rá alkalmam. 🙂
A szöveg gördülékeny, a humora friss, a párbeszédek pattognak, a rövid leírások is tetszettek. Engem is egyedül a flashback rész bevezetése zavart össze egy pillanatra, de az könnyen javítható. Gratulálok az íráshoz!
Nem fogtok kedvelni, mert nem fogott meg. Mondattagolási difiket leltem benne. No meg kihúznivalókat. Sajnos a dialógusok sem jöttek le érzékletesen vagy hogy írjam…Ízesen. 5-öst adok a műre. Nálam az a legkevesebb pont.
Tetszik, tetszik, és tetszik! Már az első részletben ott a humor, ami kicsi morbid a körülmények miatt, de attól még jó. Nem döcögve olvastam, hanem gördülékenyen, és kicsit csalódott voltam, hogy máris vége. Gratulálok a kikerüléshez!
Az jutott eszembe a hozzászólások kapcsán, milyen jó, hogy ennyire különbözőek vagyunk, mégis a humor összeköt minket. Köszönöm a véleményeket és a részlet olvasására szánt időtöket! Örülök az oldalon kialakult kellemes hangulatnak, segítőkészségnek és jóindulatnak. Tényleg dicséret illet mindenkit, aki a regényrészleteket véleményezi, minden észrevétel fontos.
Akik pályáztak, ismerik az adatlap kérdését: ki lelheti örömét az írásomban? Válaszom szerint olyan olvasó, aki szereti a mesés, fantáziadús történeteket, közben jól akar szórakozni, lakhat bármelyik galaxisban, imádja a csípős paprikát, és túlzottan nem érdekli az életkora.
Remek érzés, hogy ez megvalósulni látszik, csak egy bánatom van, az ufók hallgatnak. Kérem, ha valaki ismer földönkívülit, hívja fel a figyelmét az Aranymosás pályázatra!
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olvashattam az egész történetet. Számomra ez a nagybetűs szórakoztatás! Imádtam elejétől a végéig! A karakterek annyira szerethetők, hogy sajnáltam, amikor a végére értem. Fordulatos, kalandos, egyedi, a parádés humora miatt pedig vagy mosolyogtam, vagy hangosan nevetnem kellett.Remélem minél több emberhez eljut,mert ezt olvasni kell! Gratulálok az írónak!
Lehet, gáz vagyok, de Sanyi végül is miféle lény? Vagy benne van a szövegben, csak elkerülte a figyelmemet? Merthogy a fültőszőrét vakargatta, meg emberlányként tudta be Kaméleát.
Az alapötlet jó, de így hirtelen nekem nem jött át egyik karakter se – mondjuk én nem szeretem a csontvázas, zombis dolgokat, nem az én világom. Kicsit olyan volt, mint két különálló történet összemosása, mert az egyik pillanatban még az erdő felé tekintünk, ahol csontvázak mozgolódnak, meg hullalány fekszik, a részlet második felében pedig a falu felé nézünk, ahol varázslók büntetik a népet. Utóbbi sztori kicsit jobban érdekelt volna.
A párbeszédek kicsit furák voltak. Szeretem a humoros írásokat, de itt azt hiszem, a sok poén elmosta magát a történetet. Az idegen istenek (vagy uralkodók?) neve nekem úgy jött át, hogy nagyon érzékeltetni akarod, hogy ez egy kiépített fantasy világ saját kultúrával és vallással, szóval nekem sok volt ezeknek a neveknek a sorolása, mert túl direktnek éreztem. Viszont a stílusodból úgy érzem, nem most kezdted az írást. 🙂
Gratula a kikerüléshez!
Kedves Szerző!
Gratulálok a kikerüléshez, igazán kiérdemelted! Tetszett, hogy ilyen fantáziadús, és hogy ennyire elrugaszkodott a valóságtól. Szívesen olvasnám tovább, mert éppen csak egy mézesmadzag lett elhúzva az orrom előtt. 🙂 Érdekelnek a fajok, és hogy mitől volt ott az a csontváz. Mondjuk egy picit a Szellemlovasra emlékeztetett, de ettől el tudtam tekinteni. Az állatok fél méteres nyelve is tetszett! Várom a folytatást!
Hát erre nem lehet mást mondani, mint hogy csodálatos volt! Imádtam minden sorát, teljesen feldobta a napomat. Csak egy baj van vele: miért lett ilyen gyorsan vége?
A történetnek van humora – vagyis inkább az írónak -, ez szerintem mindig jó. Szeretem a hasonló történeteket, de úgy érzem, hogy itt túl gyors a tempó. Több név is elhangzik, de egy-két jelzőt leszámítva nem kapunk magyarázatot.
Pl.: Tolvaj Ziyát, Mamóka, stb. Olvasás közben ez engem bosszantani szokott. Továbbá nekem gyenge az a magyarázat, hogy a lány onnan tudja, hogy kik a katonák, hogy a falu késett az adóval. Egyáltalán honnan tudja? Továbbá mi van, ha mégsem ez az ok? Hiszen tényleg nem látják, hogy kik a támadók, ennyi erővel a szomszéd falu vérnyulai is lehetnek, hogy elkobozzák a havi répaadót.
Egy kis bővítés tehát szerintem nem árt, de ettől függetlenül tetszett. Fantáziadús írás.
Sok sikert az írónak! 🙂
Gratulákok a kikerülésgez!
Nekem maga a sztori annyira nem tetszett. Nagyon jól és humorosan van megírva, de szerintem nem volt rendesen elmagyarázva, bár biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban meg lesz. Túl gyorsan tette túl magát a csontváz támadásán, és hamar feladta a harcot, pedig ment volna megvédeni a faluját. Az eleje is zavaros volt nekem egy kicsit, amikor a fém tokot kell levennie a lány nyakáról. És az én véleményem is az, hogy a karakter igazi neve szerepeljen a Sanyi helyett
Maga a megfogalmazás és a szöveg környezet az tetszett, látszik, hogy tehetséges az író.
Érdeklődve olvasok minden kitett írást. Ennek kétszer futottam neki, mire végig olvastam. Fantázia egy különleges világról. Csak a szöveg értelmezésre szorítkozva mondok véleményt. Gördülékeny jó írás.A párbeszédek a környezet leírása elvisz gondolatban a helyszinre.Gratulálok a kikerüléshez!
Gratulálok a kikerüléshez. A szöveg jól meg van írva,olvastatja magát,bár azért annyira nem fogott meg a történet,nem kifejezetten az én stílusom, de mégis úgy gondolom, hogy jól sikerült.
Látom, máris rengeteg rajongója van Saniiy-nak, így nem félek leírni, nekem miért nem tetszett a részlet. Nagyon közel áll hozzám a fantasy, és könnyen lehet, éppen ezért hatalmas elvárásaim vannak a zsánerben alkotott művekkel szemben… Leírom hát, mit éreztem egy kósza olvasóként:
Míg sokakat „fárasztanak”, én igenis szeretem a terjengősebb leírásokat. Számomra kevés az, ha „csak” a cselekmény vonz be, tegye velem ugyanezt a kitalált világ is.
A cinikus humort inkább preferálom, mint azt, amelyik állandó jelleggel fennáll. Jobb szeretem, ha egy komolyabb hangvételű passzust követően kapok egy kis mosolyogni valót, ami némileg oldja az adott helyzet feszültségét. Itt a humort kicsit töménynek éreztem.
Alapvetően túl gyors nekem ez a tempó, ami nem hagyja, hogy a főhős igazán megélje a vele megesett bizarr történéseket.
Bizonyos jelek arra utalnak, hogy egy kvázi középkort idéző környezetben vagyunk, viszont néhol megjelennek 20-21. századi kifejezések, melyek kiszakítottak a szövegből.
A fentiek egyébként mind csak ízlés dolga!
🙂 Aki mond rosszat, mondjon jót is, ezért:
Maga az írás gördülékeny, jól olvasható, és az is kiderült a számomra, hogy a szerzőnek igencsak van képzelőereje. Az alapszituáció (egy testben két lélek) is rengeteg lehetőséget rejteget magában, és amennyiben az írónak a későbbiekben sikerült ezeket kiaknáznia, lehet ez egy sokak számára izgalmas, szórakoztató olvasmány.
Gratulálok a kikerüléshez, és sok sikert kívánok! 🙂
Kedves Helga Réen!
Itt a válasz:
„De a gurr fiút nem a rezzenéstelen tekintet zavarta, hanem más.” 4. mondat 🙂
Gondolom a gurr faj leírása nem az első percben történik, majd megismerjük őket.
Fura kezdet, de ennyi részletből nem is tudok sok mindenre következtetni. Mindenesetre érdekesnek tűnik, így adnék neki még egy esélyt. Gördülékeny a szöveg, nyelvtanilag is okés, az alapsztori is jónak tűnik.
Gratulálok a kikerüléshez és további sok sikert!
Tetszett. 🙂 Ennél többet nem is nagyon tudok mondani, a történetre és a világra is nagyon kíváncsi vagyok. Érdekes, hogy a humor nekem annyira nem jött át. Igaz, ettől függetlenül is jónak találtam az írást.
Gratulálok, és sok sikert a továbbiakban! Alig várom a folytatást! 🙂
Láttam, hogy „gurr fiú”, de ettől nem lettem okosabb. Lehet gurr faj is, meg gurr nemzetiségű is, meg ki tudja még, micsoda. 🙂
Ebbe egy kicsit belekavarodtam az elején, jól félreértettem 🙂
„Arra még emlékezett, hogy a lány megjelenése előtt azt figyelte, milyen egykedvűen tépkedik a füvet az erdőszélen legelő négylábú állatok félméteres nyelvükkel, és nem zavarja őket a tikkasztó meleg, sem a vastag bőrükön zsongó bogarak” – első olvasásra azt hittem, Sanyi emlékezését zavarta meg a kiáltozás, de így végig- és újraolvasva, ha jól értem, ez is az emlék volt, és Kamélea eredeti teste a szenes hulla az elején.
Az első mondat nekem kicsit furcsa volt, mert hát milyen másmilyen lehetne egy hulla tekintete, mint rezzenéstelen és üveges. Ezt leszámítva tetszett a fogalmazás, gördülékeny volt, jól haladtam az olvasásával.
Ez az egy testben több lélek téma A burokra emlékeztet, de itt teljesen más a háttérvilág, így lehet belőle újat kihozni. (Ennek a háttérvilágnak pedig most még csak a halvány körvonalai látszanak, kíváncsi vagyok, milyen lesz a más kész, teljes, színes kép).
Maga Sanyi, mint főhős most még nem lopta be annyira magát a szívembe, hogy mindenképpen tudni akarjak a kalandjairól (egy ormótlan dögevő fiúval nehéz is lenne azonosulni :P), de azért még olvasnám tovább, hogy lássam, hova fut ki a történet, fantáziadús írásnak tűnik így első ránézésre.
Judit
Nagyon jó, várom a folytatást. Tetszik, hogy nem egyszerre kapunk meg minden infót, hanem apró, elcsípett részletekből bontakozik ki a helyzet. Így olvastatja magát. Nagyon klassz a stílusa. Gratulálok!
Sajnos engem ez most nem fogott meg. Zavarosnak éreztem, a főszereplővel semmilyen szinten nem tudtam azonosulni és el is vesztettem az érdeklődésemet, pedig a FB-os ajánló alapján az alapfelvetés érdekesnek tűnt. Mindehhez persze az is hozzátartozik, hogy a humoros írások abszolút nem nekem valók, Rejtővel sem igazán tudtam mit kezdeni például. Ahogy Attila is mondta, ízlések és pofonok.
Számomra egyelőre egy kicsit csapongó, de persze rengeteg mindent látok még benne. Nem fogott meg különösebben, de kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet. A stílus gördülékeny és amennyiben ilyen az egész történeten át, akár még azt is el tudnám képzelni, hogy pár nap alatt elolvassam.
Kíváncsi vagyok mi sülhet ki ebből az egészből, gratulálok a kikerüléshez.
Bevallom, sohasem olvastam még fantasyt, legfeljebb sci-fit. A hozzászólásokat olvasva végre megvilágosodtam, hogy mennyire hálás dolog ebben a műfajban írni. Mivel itt nincsenek játékszabályok, senki sem foglalkozik a történet „hitelességével”. A történelmi témájú és a jelenben(főleg Magyarországon) játszódó történeteket ízekre szedik, a cselekmény szempontjából lényegtelen apróságokat is hiteltelennek, pontatlannak bélyegeznek egyesek. De egy fantasyban senkit sem zavarnak a biológiai és fizikai képtelenségek: élőhalott, mozgó csontváz (izmok és energiafelvétel nélkül mozog). egyszerre két tudat egy agyban, amelyek egyidőben ellentétes parancsokat adnak ki ugyanazoknak az izmoknak ugyanazon idegpályákon…stb. A szerzőnek tehát gratulálok, hálás témát választott! Én pedig továbbra sem olvasok fantasyt, de ez már az én „bajom” 🙂
(Függetlenül a jelen írástól, ugyanis még nem olvastam el a részletet). A fantasy és sci-fi világoknak is megvannak a saját törvényszerűségei, és sokszor nehezebb egy semmiből épített világot „működőképesként” ábrázolni, mint a való világból merített múltat, jelent. A reális világban játszódó történetekben igen fontos, hogy az olvasó támaszkodni tudjon a tényekre. Ha egy ténynek beállított állítás bezavar, akkor nyilván mindenki ugrik és igyekszik helyesbítésre bírni a szerzőt. Ez már csak így megy: különösen egy regénypályázat esetében.
Ami a fiktív világok élvezhetőségét illeti, logikai törvényszerűségeknek kell megfelelnie, amelyek lehetnek tudományos és társadalmi pontok, de egy biztos – egyetlen scifi/fantasy sem működik kellő részletességig kidolgozott háttérvilág nélkül.
Gratulálok a kikerüléshez! Remélem a történet a következő akadályt is sikerrel veszi. 🙂
Ahogy az elottem levok is irtak, kicsit felreertheto, hogy a hulla leirasaval kezdesz, es utana irod csak le a lany halalat. A masik, amit en meg szova tennek, hogy talan erdemes lenne Kamela mondatait egy kicsit mas nyelvi szintre emelni, mint Sanyiet. Mindkettojuknek nagyon hasonlo a beszedstilusa, viszont Sanyi nem olyan okos/muvelt, mint a lany, es elkepzelheto, hogy jo lenne, ha ez jobban ki lenne hangsulyozva.
Nagyon tetszett a szovegreszlet, ahogy belecsaptal a kozepebe, csak kapkodtam a fejem, de nem volt az az erzesem, hogy ki akarnek szallni ebbol a tortenetbol. A stilusod nagyon egyedi (es egyebkent folyamatosan azon porgok, hogy tavaly ota hogyan tudtal megirni egy teljesen uj regeny!!), es szivesen olvasnam meg tovabb. Gratulalok a kikeruleshez, es sok sikert a tovabbiakhoz!
Kedves Early! Gratulálok a kikerüléshez. Számomra így indul egy történet. Izgalmasan. Szeretem a fantasy-t, viszont ez mégsem kötött annyira le, mint amennyire vártam. A főszereplőket egyelőre nem tudtam megkedvelni, és ebben még a poénkodás sem segített. A vegyes érzelmeim ellenére… tovább olvasnám, mert a karakterek érdekesnek tűnnek. 🙂
Mókás, eredeti! Bár egy idő után sok lenne számomra ez a stílus.
„milyen hülye emberi szokás, hogy egy évszakban kétszer is fürdenek” Jajj! 🙂
Az ilyenek miatt megérte elolvasni.
Kedves Early Moon!
Ha egy regényrészlet végére érve azon gondolkozom, hogy mikor juthatok vajon a teljes történethez, akkor szerintem az jó 🙂 (ezért zseniális amúgy a KMK beleolvasó lehetősége, ha ott botlottam volna bele ebbe a regénybe, már rég rányomtam volna a rendelés gombra). Ez a fajta humor és történetvezetés nagyon-nagyon bejön nekem! Szóval nagyon drukkolok, hogy olvashassam az egészet, de addig is köszönöm az élményt!