Dramaturgiai csevegő – Mai mesék Erdélyből

Az Aranymosás pályázat során rengeteg szerző kérte, hogy adjunk értékelést a művéről így megoldottuk a kéziratszervizt, illetve az oldalon leközölt regényekről dramaturgiai csevegőt tartunk.

Ma Bökös Borbála Mai mesék Erdélybőlnovelláskötete került górcső alá.

A kézirat két részből áll; az első öt történet a mesevilág és valóság keveredése, a következő négy az erdélyi emberi sorsokba, mindennapi drámákba enged betekintést.

Nyelvi szint: nagyon erős.

A szerző kiforrott stílussal rendelkezik, és ez annyira egyedi, hogy név nélkül is felismerhető. A szókincs nagy, a mondatoknak íze van, a leírások élnek. A mesélés belső ütemét is érzi a szerző, nagyon gördülékeny, nagyon olvastatja magát az írás. Egyes gondolatok, kifejezések annyira erősek, hogy megragadnak az olvasóban.

Karakterábrázolás: kevert.

A mesékben elfogadjuk, hogy azért olyanok a szereplők, mert „csak”. Nem személyek, hanem inkább embertípusok, vagy ennél még kevesebbek, pusztán a születés (király, legkisebb fiú, óriás) határozza meg a tetteiket. Nincsenek árnyalt jellemek, nincsen igazi motiváció, vagy ha van, akkor a szituációból származik.

Ahol a szerző tisztán csak mesét mond, ott nagyon jól „működnek” a szereplők. Ahol külön csak a valóságról ír, ott kicsit ugyan hiányos a karakterábrázolás, de van egy őszinte, átütő ereje, és ez elfedi az apróbb zökkenőket. Viszont, ahol a két világ keveredik, minden egyes esetben elcsúszik ez a határ is. Meseszereplőként kezeli az „élő” embereket, és így súlytalanná válik, nem hiteles a karakter. Hiányérzet marad utána, nincsenek megalapozva a tettek.

Világteremtés: jó

A hangulatteremtés kiváló, minden novellának egyedi belső miliője van. Hihető az adott helyzetet, látjuk magunk előtt a helyszíneket, embereket, és a kort.

A világteremtés konkrétabb része, azaz a háttérvilág logikus, koherens felépítése elsősorban a mesék kapcsán tárgyalható. Nagyon hullámzó: A toronyórásmester összeszedett, míg az Ezerjó gubacs teljesen széteső. Valószínűleg ösztönös szinten van, nem gondolja át tudatosan a szerző.

Párbeszéd: vegyes

A novellákban nincsenek hosszabb beszélgetések, így ezt nem lehet teljesen egyértelműen megnézni. Általában jó helyen szólalnak meg a szereplők, nincsenek üres csevegések, nem ismétlik fölöslegesen az információkat. A beszélőknek nincs egyedi hangja, de ez nem feltétlenül hiba. A meséknél nem szükséges, a valós világbeli írásoknál pedig nem beszéltek annyit, hogy ez kiugró legyen. Egy hosszabb belső monológ van, az erőltetett.

Dramaturgia: rossz

Általában az írói ígéret nem valósul meg. Van egy erős indítás, de a szálak szétfutnak, és így a befejezés sem üt a legtöbb esetben.

Leírom a tartalmakat, így könnyebben áttekinthető a cselekmény íve:

 

1. A toronyórásmester

Apó, a toronyórásmester és Szilke, a kislány együtt lakik. Nem emberi lények, de az emberi világ részei ők is. Apó szívórákat javít, és mikor Vince, egy vándorlegény megérkezik, nem eszik meg, hanem szállást adnak neki. A fiú munkát keres, nem tudja, hogy csak félig ember ő maga is. Végül órákat javíttatnak vele. Vince találkozik Katával, akinek beteg a szíve. A fiút megalázzák egy felvételi beszélgetésen (itt áthallás van a román-magyar viszonyra).

Apó fel akarja vinni a nagy toronyba, de a fiú nem bírja.

Vince Kata akaratlan segítségével rájön, hogy az Apó egy holló, Szilke meg macska. Összezavarodik, mert eddig embereknek látta őket. Attól fél, hogy bolond.

Apó éjfélre odahívja a toronyba. Három próbát kell kiállnia, Földanyó, Tűzanyó és Szélanyó ellen. Sikerül neki, és megtudja a titkot, hogy az öreg szívórákat javít. Végül átveszi a helyét, és az ő dolga lesz, hogy az emberi világ és a varázsvilág közti harmóniát fenntartsa.

Vélemény:

A szereplők élnek, megtestesül egy valódi mesevilág. Viszonylag jó a novella, nem feltűnő annyira, hogy gond van a szerkezettel, mert nyelvi elemek tűzijátéka elviszi a hátán a mesét.

Kata nem tér vissza a történetbe, pedig a személye kiemelt a főhős életében, Vince szeretne barátkozni a lánnyal, és ez erős motiváció, de a lány személye csak felvillan, mint egy külső, normális támpont, amihez viszonyíthatja magát a szereplő. Erre jó lett volna egy érzelmileg kevésbé erős kapcsolat. Így eltolódott az arány, és ez zavaró.

Nem tudunk meg miérteket, nem tudunk meg eleget a lényekről és világról. Miért állatok? Miért esznek embert? Hogyan élnek együtt az emberekkel és miért?

Önálló meseként túl sok kérdést nyitva hagy. Ez inkább egy meseregény eleje. (A fiú új életét le lehetne írni, a bontakozó kapcsolatot, a két világ találkozását, elmélyülést a szakmába.)

2. Amikor a garabonciás emberré lett

E/1 elbeszélés. A narrátor Kormos Pistáról, egy cigányemberről mesél, aki egy hatujjú garabonciás. Beteg a mesélő húga, ezért Kormost hívják gyógyítani, aki a szegények vajákosa. A mesélő lát nála egy fekete „varázskönyvet”, amivel úgy tűnik, a cigány vihart idéz. Megijednek tőle. Kormos meggyógyítja a húgukat jó fizetségért.

Közben múlik az idő, a mesélő felnő, kitör a háború.

Kormost elfogják a csendőrök és deportálásra vinnék, de a falusiak megszöktetik. Viszont így ők kerülnek bajba, és Kormos visszajön. Azt mondja, a deportáltaknak nagyobb szükségük van garabonciásra, mint a falusiaknak. Így elviszik.

Később a helyiek is elmenekülnek az oroszok elől, majd egy évvel rá visszaköltöznek. Meglepetésükre a garabonciás is hazamegy hat csavargó kisgyerekkel. Többé nem koldul, hanem munkából él, és ingyen gyógyít, „tartása lett”. A falu egyre büszkébb rá. Kormos kiiskoláztatja a gyerekeket, aztán öregkorában meghal.

Kisül, egy örmény Biblia volt az a fekete könyv. De úgy siratják őt, mint az utolsó garabonciást.

Vélemény:

A hangulat, melyet sugároz, kiemelkedő.

Hiba: A történetnek nem egyértelmű az íve. Ha arról szól, hogyan változott meg a garabonciás, akkor nyomatékosítani kellene a pozitív változást.

A valós és a varázsvilág itt szépen összefonódik. Viszont a mese célcsoportja nem tudom, ki. Ha fiatalabbaknak szól, akkor a realista utalások feleslegesek, a politikai társadalmi képek csak kizökkentik őket. Ha felnőtteknek szól, akkor meg több áthallás kellene bele. Egy igazán erős társadalomkritikát lehetne benne elbújtatni. Keverve nem jó.

 

3. Az ezerjó gubacs (A toronyórásmester társmeséje)

E/1. Nóra (a mesélő) szürkének érzi magát a hazalátogató, körülimádott Zsuzsa mellett. A nővére rendszeresen elviszi a család pénzét mindenféle „kreatív” ötleteire, vállalkozásaira. Zsuzsa el akar mondani valamit, mire Nóra mérges lesz, eltöri anyukája kedvenc képét, és elrohan.

Bolyong az utcákon, pillanatragasztót akar venni, de lát egy törpét, aki az ezerjó gubacsot javasolja és Könyvtároshoz küldi egy elhagyatott palotába. Oroszlánokon keresztül kell bejutnia, uzsonnáját odaadja. Egy tündér-törpe bált lát, és azt hiszik, embernek öltözött. Megtalálja a Könyvtárost, aki rákérdez, mikor írja meg a saját meséit. És elmondja, hol lel gubacsot: egy tölgyfa tetején a parkban. Illetve üdvözletét küldi az unokahúgának, Szilkének.

Találkozik a macskával (a toronyórásmester meséjéből ismert Szilkével), aki meg akarja enni. Közben Nóra észreveszi, hogy vénasszonnyá öregedett a tölgyfa keresése közben. Kiderül, a tölgy beszél, illetve Szilke is megbékél, mikor meghallja az üdvözletet, sőt felviszi a lányt a gubacsig, majd még a gubacsot is segít összetörni.

A tölgy azt javasolja, hogy Nóra kenje a szemére a gubacs masszáját, mert legfőbb hibája a vakság. Nóra megteszi, és emlékképek villannak be neki. Önzősége, és az, hogy nem vette észre a szeretet jeleit. Nem írt mesét a testvérének, pedig az szerette volna; a szülők megbeszélése, kit tanítsanak tovább és a tesó feláldozza magát. A gubacs elfogy, és az is kiderül, hogy Nóra 50 éve van a kertben.

Szilke elviszi Vincéhez, a toronyórásmesterhez, aki megjavítja Nóra karóráját (ez akkor állt, meg mikor a kép eltört). És megmutatja haza az utat.

Nóra visszakerül abba a pillanatba, melyből indult. De veszekedés helyett rögvest mondja, hogy odaadja a pénzét a tesónak.

Kiderül, Zsuzsa nem pénzt akart, hanem pont ő adna, méghozzá Nóra mesekönyves boltjához.

Vélemény:

Az írást sok helyen nyelvileg is javítani kell. A belső monológ az utcai bolyongáskor erőltetett. A Könyvtáros keresése nincs megalapozva; a karaktert rángatja a szerző, nem erős a motivációja, így hiteltelen a kaland. A varázsvilág és a mesevilág nem simul össze, különálló marad, és ez zavaró. Nóra saját meseírási vágya korábban nem jelent meg a történetben, és megtöri az ívet. Jóval erősebben bele kell tenni, mert így olyan, mintha írás közben jutott volna a szerző eszébe.

(Apróság: Nóra a parkban megeszi a szendvicsét, amit korábban szerintem az oroszlánoknak adott. J)

Kiemelkedően jó az emlékképes jelenet.

A mesét erősen meg kéne húzni, mert cselekmény szintjén is túlírt. Másik apróság: ez nem a Toronyórásmester társmeséje, mivel csak felvillan benne a Vince és Szilke karaktere, de ez kevés.

 

3. Púpos Erzsók

1. jelenet: Zsóka kirándul a kedvesével, Csabával Déva várához. A párkapcsolatról vitáznak, majd a fiú közli, hogy elege van, és leugrik. A lány valami furcsát hall, majd elájul.

2. jelenet: Fekete Jancsi nézi a Bem-korabeli várudvart, ahol Púpos Erzsók megjön és gyógyít. A katonák le akarják vetkőztetni a lányt, de ő megvédi. Majd a kapitány elküldi Erzsókot, aki hazaszalad. Utána Jancsiért eljönnek a cimborák, hogy megint lányokat láttak a nádba. Elmennek és elfognak pár lányt, akik táncolni kezdenek velük. A kapuőr a legényeket hajnalban véresen találja. Napokig csak alszanak. Jankó, mikor felkel, azt mondja, a szépasszonyok tették. A legények bolondul visszavágynak a nádasba, de a kapitány nem engedi, hanem elküldet Púpos Erzsókért. Közben kiderül, 1949 aug. 13 van, a sereg feléjük vonul vissza.

3. jelenet: Erzsók felébred és lebeg. Kisül, kocsmában lakik, de jó neki, mert csak a kocsmárost kell kielégítenie, mást nem. Engedi, hogy az emberek fogdossák a púpját, mert fél, hogy haragosokat szerez, és boszorkánynak tartják, ha nem tesz kedvükre. Itt van egy pár soros párbeszéd, nem derül ki, hogy kivel. Erzsók ebben azt magyarázza, azért nem ment más vidékre, mert itt kell beteljesítenie a sorsát.

Erzsóknak tetszik Fekete Jancsi, és elrepül, hogy megnézze. Meghallja, hogy mi történt, így a nádashoz repül, ahol találkozik a szépasszonyokkal. Szelet kavar, kimenti a három legényt, és a várnál leteszi őket (nem világos, hogy ezek új legények vagy a korábbiak és visszaugrottunk az időben).

Újabb párbeszéd (nem tudjuk, kivel): ettől kezdve haragban áll Erzsók a szépasszonyokkal. Azok csábítják a katonákat, ölnék a lovakat, de Erzsók mákot szór. Reménykedik, hogy Jancsi beleszeret, ha megtudja, mit tett érte.

Erzsókkal hálni akar a kocsmáros. Dulakodnak, a lány átharapja a torkát a férfinak, majd mágikus erő tölti el a vértől. Ekkor jön az üzenet a kapitánytól, hogy menjen a várba segíteni. (ez valszeg a 2. jelent közepéhez csatlakozna) A szobában hagyja a tetemet és megy a katonával. Amikor odaér a várba, látja a megvert sereget és jön a hír, Görgey letette a fegyvert. A kapitány nem akarja föladni a várat. (Párbeszéd valakivel.) Erzsók gyógyítja a sebesülteket, Jancsit meg varázslattal.

Jancsi felkel, de nem hálás a lánynak, hanem kineveti. Erzsók haragra lobban, vihart támaszt, lerombolja a várat.

Párbeszéd: kiderül, hogy Erzsók is szépasszony, de embersorsot akart, csak elfeledte, és így büntetésből Lélekőrző lett. Hét évente mehet ki a vár kövei közül. Most az a dolga, hogy a halál előtt megkönnyítse az elmenőket. Akivel beszélget, az 1. jelentből megismert szereplők egyike, és a következő szépasszony apja vagy anyja (nem egyértelmű).

4. jelenet: Zsóka ismét az első jelenetben, de most beleegyezik a házasságba. Rájön, a gyereke, az új szépasszony nem akart apa nélkül felnőni, azért látta mindezt.

Vélemény:

Szétesik a történet. Az első jelenetben nagyon rossz az öngyilkosság, egyáltalán nem hiteles. A többi jelenetnél is túl gyorsak a döntések, érzelmi váltások, pl Erzsók letámadja a fiút a szerelmével, az is túl hirtelen neveti ki stb.

Felesleges ennyi jelenet és nézőpont. Olyan, mintha a szerző sem tudta volna menet közben, hogy mit akar írni, és elveszett a népmesei elemekben. Ha Zsóka döntéséről és életéről ír, akkor fölösleges Jankó szempontja, csak Púpos Erzsóké kell. Görgey fegyverletétele indokolatlan a történetben. Mind-mind jók a felvillantott ötletek, de az összkép nem.

A párbeszédes keretnarráció ebben a formában működésképtelen.

4. A hazatérő

Egy öreg házba bemegy egy férfi, aki elmesélteti magának a kert végében, a kis házban lakó nő családtörténetét. A nő kislánya beteg, a férje elhagyta. Kiderül, a férfi a nagyapa, aki valaha eltűnt. Egy vagyont ad a nőnek, majd felgyújtja a régi házat. Hajdan meggyulladt az istálló, és ő beverte fejét. Vére keveredett a kút vizével, ő lenyelte, és ettől örökké ifjú maradt. De minél erősebbé vált a férfi, a családja annál betegebb lett. Nyugtalanná is vált, így elment. Boldog akart lenni valahol. Titkon látta a családját tudta, hogy az ő szerencséje nekik balsors.

A férfi benne ég a házban, a nő gyereke meggyógyul.

Vélemény:

Szépek a leírások, és összeszedettebb ez a novella, mint sok más, de még itt is van nézőpontváltás, amitől erőtlenné válik az írás. Vagy távolabbi E/3 narráció kéne, vagy ha ezt a közeli E/3-at akarja, akkor jobban el kell különíteni a jeleneteket (vagy csak az egyik fél érzéseiről mesélni), mert így nem elég erős a vége.

 

Szökés Nagyváradról

Gabi egy váradi házba megy Lupuhoz, a barátjához, és híreket visz az ottaniaknak. 1989 karácsonya előtt vagyunk, a szekusok harcolnak, magyarok jönnek át a határon. Hír jön, hogy Ceauşescut lefogták. A felnőttek a rádió mellé gyűlnek, közben Gabi és Lupu betörnek a szomszéd szekus lakásába, de a szomszéd rajtakapja őket. Leütik a férfit, de aztán nem ölik meg, noha Lupu apját ő vitette el. Az élet értékesebb.

A megszerzett dollárt Robihoz viszik, aki útlevelet szerez érte. Elindulnak Magyarországra. közben azt hiszik, helikoptert hallanak (még sose láttak), és a terroristáktól megijedve elrejtőznek, Kiderül, csak a vonat ment el mellettük.

A kocsi elromlik, ők tanakodnak, hogy 15 km a határ, menjenek vagy se. Félnek, hogy a határon lelövik őket, de attól is, hogy a szekusok visszaveszik a hatalmat.

Gabi megy tovább egyedül, egy magyar kamionos elviszi majdnem a határig. De a fiú meggondolja, mégse akar menni a barátai nélkül, így visszafordul egy másik kamionossal. Közben a rádióba bemondják, hogy Temesváron és Bukarestben győztek. Gabi megtalálja őket a lerobbant autónál, és rájön, itthon kell boldogulnia.

Vélemény:

Megragadó az egész helyzet, és életkép. Mi, az anyaországban nem ismerjük ezeket az érzéseket.

Mint novella azonban csiszolásra szorul. Nem elég erősek az érzelmek, a fiúk sodródnak, de ez a sodródás sem elég erőteljes. Nincsenek kibontva a kapcsolatok, nem válnak teljesen személlyé a szereplők. Rossz helyen van a visszaemlékezés, megtöri a lendületet.

Viszont kiváló korrajz. Alaposan átírva az ÉS hasábjain simán megjelenhetne.

Az oroszlán

A faluban félreverik a harangot, mert egy cirkusz jött a környékre, és az éjjel megszökött az oroszlán. Patics József felfegyverzi a férfiakat és elindulnak, hogy altatólövedékkel befogják.

Özvegy Sós Márton a fiával vitázik, mert nem akarja eladni a házat, amit nem bír munkával. Ádám (a fia) otthagyja. Márton fel akarja akasztani magát, de meglátja az oroszlánt. Rájön, az oroszlán is öreg, és meghalni jött a pajtába. Enni ad neki, de az nem eszik. Márton elmondja az oroszlánnak, mennyire magányos.

Az oroszlán meghal, Márton pedig el akarja temetni a temetőben. Talicskára teszi, letakarja, és elviszi. Találkozik Patics Jóskával, aki segít neki tolni, de aztán beszélgetnek, és kisül, az oroszlán van benne. Patics leveszi a leplet, de üres a talicska. Gondolja, az öreg zavarodott, és vele tart. Márton a saját sírhelyét kiássa, és odateszi a láthatatlan oroszlánt. Majd elbúcsúznak.

Visszafelé Patics észreveszi a döglött állatot az öreg udvarán és elviteti.

Márton a saját sírkövébe belekarcolja a mostani évet és napot. Ez felszabadítja, és utána örömmel és könnyedén megy haza.

Vélemény:

Szépek a képek, leírások, az egész nyelvezet. Érdekes maga a történet is. Az öreg magányossága hiteles, az oroszlános kaland szürreális, de jó, viszont öncélú, nem erősíti a mondandót, hanem a levegőben marad. A történet vége kidolgozatlan. Ha az öreg felszabadulása az írói gondolat, akkor azt elő kell készíteni a szövegben és Ádámnak és a ház eladatásának nagyobb hangsúlyt kell adni.

Piros

Múlt és jelen váltakozik az E/1-es elbeszélésben.

Jelen: Egy csapat katona halad, estére letáboroznak.

Ugrunk a múltba: a fiú anyja szomorú, mert a mesélő elhagyja őt és a falut, hogy egyetemre menjen. Jelen: a csapat romos városban jár, lát egy csuklyás alakot, úgy vélik, bombát visz, és lelövik. Kiderül, fiatal lány.

Múlt: Szerelmeskedik egy lánnyal, Pirossal, akit el is vesz feleségül, de még egyetemista.

Jelen: kiderül a lány nem bombát vitt, hanem babát. Le akarják lőni. A mesélő dühbe jön.

Múlt: Piros bátyja üti a mesélőt, mert Pirost és a fiát megölték, és ő az egyetemen volt, nem otthon. A mesélő megöli a sógort és elássa.

Jelen: a mesélő megölte a katonatársát, és elviszi a babát. Hallja, hogy kattan a závár mögötte, és reméli, nem lövik le őt, és az új fiát.

Vélemény:

Szép a nyelv, jók a leírások. Dramaturgiailag jobb a korábbi műveknél, sokkal összeszedettebb, de még mindig nem sikerül igazi feszültséget teremtenie, inkább csak kapkodja a fejét az olvasó. Az utolsó múltbeli visszaemlékezés rossz helyen van, így megmagyarázza és nem előkészíti a gyilkosságot, ezzel kinyírva a feszültséget is.

Üzenet a múltból:

Hazatér egy Amerikába dezertált férfi a saját városába. Maga sem tudja, mit akar, felkeresi a régi helyeket, emlékeket, de senkije nem él már, és nem is számított rá. Gyerekként látta, hogy a házmester zsidókat rejteget a pincében, és egyszer megleste, hogy a falba rejt egy dobozt. Megtalálja a dobozt, de nem kincsek, hanem levelek vannak benne. Egy zsidó férfi ír a fiának leveleket. A zsidó várandós feleségét elrejtik egy népes, nem zsidó családban, és ő soha nem mehet oda hozzá, de azt akarja, megismerje a fia az apját.

Az amerikai megkeresi a közben felnőtt gyermeket, aki szintén külföldön él. Felolvassa neki a leveleket, mivel a másik már csak ért, de nem ír és olvas magyarul.

Vélemény:

Az első igazán szépen, feszesen megírt novella. Nagyon jó. A nyelv és a szerkezet egybesimul, a karakterek élők, hitelesek, a vége is kidolgozott. Vannak benne helyesírási hibák, illetve a múlt-jelen narráció ugrál, de nem annyira feltűnő.

Összesítés:

Bökös Borbála nagyon tehetséges. Rendkívül színesen bánik a nyelvvel, ízesek a leírások, élnek a képek. Érezni az erdélyi származást, nem csak a témák, de a szóhasználat alapján is. A leírások mellett még az állandó érzelmek lefestése (öregember magánya, szerelmes vágyakozása, idegenbe szakadtak talajtalansága) is kiváló.

Amivel foglalkoznia kell, az a dramaturgia, illetve a karakterábrázolás. Dramaturgia: nem képes feszültséget teremteni, nincs íve a történeteknek. néha túl korán közöl egy infót, máskor meg túl későn. Nem jó helyre teszi be a visszaemlékezéseket. Mivel szétesik a kezében a szerkezet, ezért a novellák vége sem kelt olyan erős hatást, mint kellene.

A karakterek összetettek és élnek, azonban nem bír döntéseket ábrázolni. Könnyebbek számára a népmesei szereplők, mert ott más elvárás van, simábban elfogadjuk az indokolatlan változásokat. A valós világbeli döntések viszont a szereplők motivációin alapulnak; meg kell mutatni az előző állapotot, a behatást (amiért ez megváltozik), majd az új utat. Ez még nem megy.

A kötetről:

A novellásköteteket nem csak történetenként kell nézni, hanem olyan értelemben is, hogy van-e összerendező erő az írások között. Míg egy ismert szerző kötetét a nevéért veszik meg az olvasók, addig a kevésbé ismert írókét a téma miatt.

A kézirat inkább novellahalmaz, melyet a hangulat köt össze, Nincs koherencia, nincs koncepció. Valójában négy mű csírája:

– Egy mesegyűjteményé, ahol ízes szavakkal le tudna festeni egy erdélyi mesevilágot a 8 éves korosztálynak. Erre már készen áll, pusztán a terjedelemre kell figyelni.

– A toronyórásmester világából ki tudna dolgozni egy meseregényt a 10-12 éveseknek. Ezt érdemes előtte egy szerkesztővel átbeszélni, hogy jó legyen a dramaturgia, és lezárjon minden szálat a végére. Fontos, hogy a politikai áthallások ne csússzanak bele.

– Egy urban fantasy, ahol a valóság és a fikció összefonódik, és történelmi színezetet kap. Ehhez még gyakorolni kell a karakterábrázolást, és figyelni kell a cselekmények ívére.

– A valós életbeli történetek bővítésével egy romániai korrajzot a felnőtteknek. Érdemes lenne itt nem a fikcióról írni, hanem valós embereket, konkrét élethelyzeteket megörökíteni. Ha bátrabban nyúl a politikai, társadalmi gondolatokhoz, a szépirodalom gyönyörű szelete lehet belőle.

 

Bökös Borbálának köszönjük a szép írásokat, és mindenképpen várjuk kiadónkba egy új, egységesebb kézirattal.

 

(Varga Bea)