Dramaturgiai csevegő: Kristályszép

Az elmúlt hetekben Artair McKnight: Kristályszép című regényét publikáltuk. Az on-line művek megkapják ingyen a kéziratszerviz szolgáltatásunkat. Múlt pénteken a szerkesztést olvashattátok, most a lektori véleményt:

 

Nyelv:

Ügyes, színes az írás, a szerző megjeleníti az összes érzékszervet, és gördülékenyen mesél. A legtöbb helyen érzi a mesélés ütemét is.

Hosszabb távon azonban észrevehető, hogy a narráció az aprólékos mozzanatok leírásán alapul, nem a történet indokolja a szavak mennyiségét. Kisarkítva: nem azt írja „XY bement az ajtón”, hanem „megfogta a kilincset, kinyitotta az ajtót, belépett rajta, becsukta az ajtót, elengedte a kilincset.” Vagyis ezernyi teljesen felesleges és oda nem illő dolog duzzasztja föl a művet. Ezzel az a baj hogy helyet vesz el az igazán erős dramaturgiai elemektől.

 

Karakterek:

A leginkább élő szereplők a fiú szülei. Igazi egyéniségek, habár keveset szerepelnek. Blase hol sodródó, hol cselekvő karakter. Nála sokkal határozottabb jelenség Rose. Ez nem baj, sajnos a mai férfi-nő társadalmi felépítésben is hasonló jelenségek vannak. Pont ezért valószínűleg el tudja fogadni a művet a kamaszolvasók közül mindkét nem. Blase kidolgozott szereplő, teljesen koherens. Rose esetében az anyjával való viszonya, illetve maga az anya személye csiszolást igényel.

A mellékszereplők pl barátok megfelelően élők.

Az ellenség nincs kidolgozva, jelentéktelen, és ez visszahat a konfliktusra.

 

A háttérvilág:

Jól kidolgozott. Hangulatos a kelta mondavilág, és az angolszász környezet. Itt nem amerikai típusú giccs, hanem érződik a kultúra szeretete. Csak árnyalatnyi alig észrevehető hiba, hogy kívülről mutatja be az angolokat, keltákat, nem belülről. Vagyis az olvasó szemszögéből magyaráz.

A tépőzáras pólókat érdemes átgondolni (ott dugják ki a szárnyukat), mert inkább idétlen, mint humoros vagy praktikus.

Rengeteg korunkbeli zeneszám és egyéb utalás van az írásban, ez pillanatok alatt elavul majd.

A kristály bányászata kreatív, jó ötlet, örültem neki.

 

Dramaturgia

A fő probléma ezzel van.

A történet cselekménye nem létezik, romantikus ködben lebeg a mű, ami nem baj, és kedves dolog, imádom a holdfényes erdőben szaladgáló kamaszokat, de kevés. Nincs igazi konfliktus, és amiből lehetne, azokat sem viszi végig a szerző. Pl:

– A fiúnak tetszik egy lány, de az túl hamar elfogadja a közeledését.

– A szülők nem örülnek a lánynak, de ebből sincs igazi konfliktus.

– A fiú úgy érzi, nehezen illeszkedik be az osztályba, de ez sem fajsúlyos.

– Van egy démon osztálytárs, de ő sem lép föl igazi ellenfélként.

– Van a lánynak egy kijelölt udvarlója, de ő sem nehezíti meg az életüket.

– Van egy titok (a fiú féltündér léte), de ez sem válik központi cselekménnyé.

– Van egy másik titok, a démonok vámpírokat hoznak, hogy megszerezzék a kibányászott kristályokat, de a végső csatajelenethez vezető szálak nincsenek rendesen kidolgozva.

 

Ügyesen ír a szerző, és kezd kiforrni a stílus is, de nagyon látszik, hogy fiatal, és nem ismeri a saját témáját. Beleragad a mondvacsinált problémákba. Rendszeresen nem azt a jelenetet írja meg, amelyik kulcsfontosságú lenne, hanem minden izgalomról csak elmesélésből értesülünk. Ez egyben csökkenti is a hatást, az olvasó udvariasan unatkozni kezd.

A fejezetek eleje mindig álommal kezdődik, és ez is inkább színesítés, mint konkrét szerkezeti elem. Egy idő után rettentő zavaró, mert nem épül be szervesen a műbe, puszta hangulati elem. Össze kéne kötni logikailag is a történettel.

Álommal kezdeni önmagában sem jó ötlet, mert nagyon tévútra viheti az olvasót. Illetve egy álom sokkal elmosódottabb, mint kellene, ezért elriaszthat embereket. Az első mondatoknak mindig kiemelt szerepe van, beszippantja az olvasót a sztoriba. Egy álomnál ezt a hatást is nehezebb elérni.

A regényt alapjaitól érdemes újraírni, és eldönteni, hogy mi a fő konfliktus. A szereplők életét érdemes megnehezíteni, hiszen az igazi jellemük a küzdéssel mutatkozik meg, nem pedig a hétköznapokban. Az olvasó figyelmét is a feszültség köti le, nem a boldog romantika.

 

 

(varga bea)