Dorna Monika: Morzsa kutya és a manók – 2. részlet

Előző rész

3. Gógati gólya megérkezik

                Kitavaszodott. Melegen sütött a napocska, rügyeztek a fák, érkeztek a madarak. A gólyák viszont csak nem jöttek, pedig a a manók minden nap az eget kémlelték, s fülüket hegyezték, nem hallani-e még kelepülésüket. Gógati gólya, aki a párjával együtt a falu széli gólyafészekben lakott, jó barátjuk volt. A manók nagyon szerették hallgatni Gógati meséit a messzi tájakról, óriási vizekről, hajókról, különös állatokról, távoli falvakról.

                Egy szeles tavaszi napon aztán Morzsa kutya volt az, aki először megpillantotta Gógatit.

                – Szólok a manóknak! – gondolta, s nyomban elfutott a kertek alá.

                Szerencsére Kapunta manó épp ott sürgött-forgott a vonatja körül.

                – Szia Kapunta! Megérkeztek Gógatiék! – kiáltotta már messziről Morzsa.

                – Szia Morzsa! Ez aztán a jó hír! Menjünk, szóljunk a manóknak! A vonat készen áll!

                Felszálltak a mozdonyra, Morzsa befűtött, s Kapunta előkészítette a masinát. Hosszú füttyel jelezték, hogy elindultak. Elpöfögtek a kertek alatt, majd a kiserdőn át a tisztás szélére, Manófalvára.

                A manók meghallották a zakatolást, s mire Kapuntáék odaértek, a falu szélén várták őket. Mikor meghallották a hírt, hogy Gógati gólya s párja megérkeztek, örömükben még táncra is perdültek, s azonnal készülődni kezdtek, hogy meglátogassák őket.

                – De mit vigyünk nekik ajándékba? Mivel üdvözöljük őket? – tanakodtak.

                Aztán Szuszogi manónak támadt egy ötlete.

                – Vigyünk nekik egy csokor gólyahírt! – szuszogta lelkesen.

                – Ez nagyon jó ötlet, Szuszogi! – dicsérték őt a manók.

                – Mi pedig Prüszivel koszorút is fonhatunk nekik! – tette hozzá Bannusi.

                Nem kellett messzire menniük: az egész tisztás gólyahírtől sárgállott. Szedtek belőle egy takaros kis csokorra valót, s a két manólány egy-egy koszorút is font belőle.

                Aztán a manók s Morzsa kutya elindultak Gógatiékhoz. Vonattal mentek, hogy gyorsabban odaérjenek. Útközben pedig egy versikét is faragtak ajándékba Gógatiéknak.

                Nemsokára odaértek a gólyafészekhez. Gógati gólya s párja ott álltak peckesen a fészkükben. De mikor észrevették a manókat s Morzsa kutyát, leszálltak hozzájuk, s nagy örömmel üdvözölték őket.

                A manók és Morzsa kutya átadták Gógatiéknak az ajándékokat.

                – Fogadjátok szeretettel ezt a kis csokrot, s e két kis koszorút! Amióta csak kinyílott az első gólyahír, titeket vártunk!

                – Jaj, de kedves tőletek! Köszönjük szépen! – felelte meghatódva Gógati és párja. Lehajoltak a manókhoz, s Bannusi és Prüszi a fejükre illesztették a gólyahírkoszorúkat.

                – Egy tavaszi verset is költöttünk nektek, – mondták közben a manók, s szavalni kezdtek:

                Szellő suttog, rügy fakad,

                Lágy rét szárnyat bontogat:

                Méh száll s libben lepkehad.

                Madár, s manó dalt farag;

                Szirom borul fára s földre,

                Nap melege hívogat.

                Örömünnep reng a légben:

                Kelep! kelep! – szól szelíden

                Víg gólyapár fenn a fészken.

                Gógati gólya s párja elérzékenyültek a vers hallatán, s még jobban örültek, hogy végre hazaértek. Morzsa kutya s a manók aztán jól kifaggatták őket a hosszú útjukról, s Gógatiék meséltek, csak meséltek egész estig.

                Akkor aztán búcsút intettek egymásnak, s a manók hazaindultak a vonattal. Morzsa csak átszaladt a szomszéd utcába, s már otthon is volt a hátsó udvarban. Nagy örömére egy teli tál kutyaeledel várt rá. Vacsora után boldogan bújt be házikójába, s onnan hallgatta Gógatiék kelepelését, míg el nem nyomta őt az álom.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 4.5/10 (4 votes cast)
4 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Kedves Mónika!
    Tetszik a meséd, nagyon kedvesek a szerelők, a beépített versike pedig üdítő színfolt, hiszen dallamos, jó a ritmusa, színes, szagos, aranyos. Gazdag Erzsi „Mesebolt” c. verseskötet jutott eszembe róla. Amit hiányoltam viszont, az egy kis dráma. Nem kell nagy dráma, hiszen apróknak szól a történet, de pl. el tudnám képzelni, hogy szegény Gógati azzal kell, hogy szembesüljön az ideérkezése után, hogy egy nagy vihar elpuszította a fészküket, de a manók és Morzsa segítségével sikerül újjáépíteni azt… Csak egy ötlet volt, remélem nem veszed rossz néven.

  2. Egyetértek Cata Morganaval! 🙂
    A történet és a szereplők is aranyosak, de így túlsagosan is kisgyerekes. Nem tudom, hogy pontosan hány éveseknek szántad, de pl. az én 5 éves öcsikém is azt mondta hogy nem történt nagyon semmi. Tetszett neki, de kell bele – hát ha nem is dráma – de valami kis izgalom, ami után jobb a happy end. 🙂

  3. „A mocsári gólyahír a mérgező növények közé tartozik. Igaz, hogy csak gyengén mérgező de minden része az. Nem szerencsés egy mesében azt írni, hogy csokorba gyűjtötték és koszorút is fontak belőle.”
    Megvan a konfliktus. 🙂
    Hajrá!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük