Gratulálok a III. Aranymosás mese- és regénypályázat résztvevőinek. Az előszűrés alkalmával százhuszonegy kéziratot néztem át, ebből tizenöt mesét, kilenc ifjúsági, hat krimi, három szépirodalmi és nyolcvannál is több kaland, romantikus, fantasy, sci-fi szállal átszőtt, felnőtteknek szóló regényt. A beadott kéziratok túlnyomó része a 18-30 év közötti nőknek íródott, alig tíz százalékuk szól célirányosan a kamasz, illetve a felnőtt férfi közönséghez.
Közel húsz fiatalkorú jelentkezett pályamunkával, a legfiatalabb közülük tizenegy éves volt.
A kéziratok narrációi között továbbra is első helyen áll az E/1 mód. Leggyakoribb természetfölötti karakterek az angyalok, a démonok és a sárkányok, halandó főszereplők közül a 16-24 év közötti női hősök. Címadás terültén a legenda, jóslat, angyal, sárkány, vér szavak lettek a legnépszerűbbek.
Külön érdekesség, hogy a történetek több mint fele kezdődik hasonló, vagy azonos jelenettel. Az új városba költözés és iskolaváltás mellett rendkívül közkedvelt az álommal induló, vagy ébredéssel nyitó cselekménykezdés.
A nyelvi szint és tartalmi koherencia terén javulás tapasztalható az elmúlt évek pályázataival szemben, a kéziratok többsége azonban még mindig a magyartalan, értelmezhetetlen mondatok, a képzavaros és sablonos fogalmazásmód, vagy a világteremtés átgondolatlansága és logikátlansága miatt esett ki.
Néhány szó a leggyakoribb típushibákról, és pár tanács a jövőbeli pályázatokhoz:
Az Aranymosás során nem szerzőket, hanem történeteket értékelünk, de az író élettapasztalatának hiánya árulkodó jel és nem tesz jót a kéziratnak. Nagyon kell tudnotok, hogy miről írtok, és amiről írtok, azt ismerni kell. A tájékozottság hiánya gondot okozhat egy szakma, érzelem, élethelyzet, bonyodalom leírásakor, de ugyanígy érződik az is, amikor valaki úgy választ helyszínt a történetéhez, hogy nem ismeri az adott földrajzi területet, a helyi szokásokat, a szociális, kulturális közeget vagy az ország történelmét. Az információszerzés nem időpocsékolás, hanem pótolandó háttérmunka.
A nyers kézirat értékét növeli, ha a szöveg érthető, rendelkezik belső ritmussal, gördülékeny, figyelemfelkeltő, betartja a helyesírás szabályait. Az sem árt, ha van cselekmény, ha a történet tényleg szól valamiről, de főleg nem veri át az olvasót egy kiszámíthatatlannak ítélt húzással. Meglepetés és meglepetés között létezik különbség. Ha behajt egy buldózer a ház oldalán és kiugrik belőle egy bohóc „meglepetés” felkiáltással, azon kevés háztulajdonos fog nevetni. Az izgalmas történetvezetés és a hatásvadászat közötti határt eltalálni amúgy elég nehéz. Továbbá az olvasók ritkán tartják lélegzetelállítónak a narrátor fejében dúló, véget nem értő, sokszor önsajnálatban ringó eszmefuttatásokat. Ha emellett még a gondolati egységek is ugrálnak, az a kézirat rovására megy. Egy jó kéziratban minden gondolat építőkocka, és a jól megválasztott narráció a történet legjobb barátja, sosem helykitöltő vagy kényelmi eszköz. Mérlegelni kell. Az írás játékos mesterség, saját eszközrendszerrel rendelkezik, ami ráérzéssel és tanulással, gyakorlattal elsajátítható.
Az írott szó ereje akkor válik használható gondolattá, képpé, hanggá és történéssé, ha az író megtanulja kidolgozni és leírni, amit szeretne; ha megmutatja az olvasónak a szobából azt a fontos részletet, aminek segítségével az egész házat bejárhatja. Ez nagyon nehéz, de ma már számos lehetőség nyílik írástechnikai ismeretszerzésre. A ráfordított energia az eltökélt és önmagát komolyan vevő szerző számára nem lehet kérdéses. Még a zsenik is gyakorolnak, és a saját hang megtalálása időbe telik. A legtöbb amatőr legnagyobb hibája a türelmetlenség, és nemcsak az írói pálya területén. Egy biztos, nem tanácsos utolsó pillanatban befejezett történetet bedobni egy pályázatra.
Kerüljétek a kimondhatatlan, értelmezhetetlen vagy hasonló hangzású karakterneveket. Ha a történetben mindenkinek C-vel kezdődik a neve, az olvasó könnyedén belezavarodhat a szereplők kilétébe. (Ha Carly anyja Caroll, akinek a legjobb barátnője Courtney, és a kutyáját Corallnak hívják, az már sok).
A kézirathoz felesleges díszes betűtípust, színes betűket, megkülönböztető méretű kiemeléseket használni, mert az előszűrő első dolga lesz beállítani a kéziratot Times New Roman 12-re.
Tömören és összefoglalva: minden kéziratot örömmel olvastam, éreztem mögöttük a kifejtett munkát, igyekezetet, és minden kiesett történetért fáj a szívem. Sok lehetőséget rejtő írások közül válogattam ki azt a néhányat, amelyekben a fentebb említett hibákból a legkevesebb fordult elő. Ne feledjétek, a hiányosságokat, amiket másoknál könnyedén észrevesztek, a saját írásitokban is illik megkeresni, mielőtt útnak engednétek a történetet.
A legnehezebb rész ezután következik. Ami eddig kaland volt, már hétköznapinak tűnhet, és az ismeretlen-ismerkedés, a hősökkel tartó együttérzés nyelvtanná, stilisztikává, dramaturgiává és világteremtéssé válik. A kéziratot mindig nehéz megosztani a nagyközönséggel. A bátorság mellé sok bizalom szükségeltetik, ezért elsők között gratulálok mindenkinek, aki vett egy mély levegőt és beküldte írását a pályázatra. Veletek együtt várom a publikációs időszakot, hogy végigizgulhassam a kiválasztott kéziratok további sorsát.
Köszönjük szépen az összefoglalót! Jó volt pár számadatot olvasni, hogy mégis mi merre hány méter 🙂 A bennem lévő feszültséget ez a cikk sem oldotta, ahogy olvastam a tegnapit és a mait, egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy ez most nem jött össze. A magas szintű elvárásoknak nagyon nehéz megfelelni, és olvasgattam a régebbi regényrészleteket, amibe az olvasóközönség nagyon sok hibát talált, pedig nekem első olvasatra fel sem tűntek a pontatlanságok. Nehéz a saját könyvünket kritikus szemmel nézni, de a hibaszámok magas arányába beletartozik az is – az én esetemben -, hogy szinte kívülről tudom a jeleneteket, mondatokat, sorokat, és amikor olvasom átsiklom a tévesztések, nem megfelelő szóhasználat, vagy írásjel, esetleg stilisztikai hiba felett, mert annyira ismerem a szöveget, hogy felületesen olvasom csak.
Amit az Előszűrő a türelmetlenségről írt… hát igen, én is az utolsó pillanatban fejeztem be a könyvet, pedig bizony-bizony nem ártott volna még egy kicsit hagyni, hogy letisztuljon bennem a kép.
Mindenképpen hasznosak voltak a fent leírtak, még egyszer köszönöm!
Köszönjük szépen az új elemzést, ismét hasznos tanácsokat kaptunk, és nem mellesleg egy kevés kulisszatitkot is! 😀
Legjobban a krimiknek szurkolok, kíváncsi vagyok, hogy a hatból hány került tovább. Azokat hiányoltam eddig a legjobban, ezért is örülnék, ha olvashatnék közülük egyet-kettőt. 🙂
Gitta Fischer, hadd adjak egy tippet: átolvasáskor változtasd meg a betűtípust! Sokkal több hiba fel fog tűnni. 🙂
Az összefoglaló csakugyan nagyon érdekes, kétaranymosásos veteránként is, köszönjük!
„A kéziratok narrációi között továbbra is első helyen áll az E/1 mód. Leggyakoribb természetfölötti karakterek az angyalok, a démonok és a sárkányok, halandó főszereplők közül a 16-24 év közötti női hősök. Címadás terültén a legenda, jóslat, angyal, sárkány, vér szavak lettek a legnépszerűbbek.”
Hihetetlen, hogy még most is ugyanazok a panelek érvényesülnek! Ez, feltételezem az olvasmányélmények miatt van így, ez a korosztály egyszerűen ilyesmit olvas. Érdekes lenne megtudni az érintettektől, hogy miért nem szakadnak már le erről a nyelvi világról?
Nagyon érdekelne, hogy hány mai történetű pályamunka volt?
Kedves Kae!
Köszönöm a tanácsot, ki fogom próbálni, amint nekiállok ismét kijavítani a hibákat! 🙂
Én is csatlakozom Gittához, mert én is utolsó pillanatos vagyok 🙂 Igaz, mentségemre legyen mondja, hogy az utolsó egy hétben mindkét gép (asztali és laptop is) úgy játszott velem, mint macska az egérrel. Persze, tudom ez nem mentség 😀
Köszönöm ezt a véleményt is, én például kezdek tisztábban látni, bár a remény még mindig bennem van 😛
Hű, köszönjük a véleményt! Ahogy olvastam… 99%-ig biztos vagyok abban, hogy Nálad járt az én pályaművem! És ettől csak jobban izgulok 🙂
Hűha. Félelmetes a dolog, mert bár én három emberrel is elolvastattam, és így feltételezhetően minden értelmetlen dolgot sikerül kijavítani rajta, egy gyakoribb, sárkányos témát fogtam ki. Kicsit lehangoló, hogy ilyen sokan gondolkodnak sárkányban…nem baj, ha ez most nem sikerül, mert már készül egy másik regény, amivel a példaképem, Fekete István előtt igyekszek majd tisztelegni. Mivel én is a kiskorúak táborát erősítem, még bőven akad időm, ha nemleges választ kapok.
Sok sikert minden pályázónak,biztos vagyok benne, hogy idén is remek művek fogják árnyalni a magyar irodalmi palettát.
Noémi, régebben én is gondolkoztam a kérdésen, és arra jutottam, hogy az adott szerző egy „panel” területén addig marad, amíg létezik ott valami, bármilyen vonal, gondolat, apróság, amit még nem sikerült kiírnia magából. Amíg a téma mozgatja a fantáziáját, nem is hiszem, hogy hitelesen tovább tud lépni, szóval ez érdekes dolog. Sokszor megírt sémán belül is lehet újat mutatni, csak… csak… csak… hogy is mondta Bea az írósuliban? Csak csináld jól!
Nagyon tanulságos volt ez az írás. Szerintem egy mese attól mese, van cselekménye , mely egy, vagy több szálon fut s benne vannak az alapvető mesei elemek.
Ezek lehetnek olyan természetfeletti lények, mint a sárkány, tündér, három királyfi, aranyalma, királyfi, királylány, boszorkány, a hármas a hetes a kettes és a tizenkettes, szám megléte. A csodás elemek, megmagyarázhatatlan jelenetek érdekessé teszi a művet, s mindig úgy kell csűrni- csavarni a történetet, hogy az olvasó meglepődjön. Alapvetően a mesék a jó és a rossz örökös küzdelméről szól, s kell, hogy legyen valami tanulsága, hogy a gyerek aki olvassa példát találjon benne. Az írónak ezért is kell nagyon bölcsnek és fantáziadúsnak is lennie egyben.
Hisz Andersen is bármiről tudott mesét írni a kulcslyuktól, a vizes flakonon át mindenről, ez az a tehetség, amit nehéz manapság megtalálni. Külön öröm, hogy gyerek versenyző is van, aki lelkileg olyan érett, hogy már ilyeneket tud írni. Nagyon izgalmasnak találom a mostani mezőnyt! Reménykedem abban, hogy tényleg a legfantáziadúsabb művek nyerik el a könyvkiadás lehetőségét.Szép napot!
Egyszerűen imádom ezeket az apró „aranymorzsákat” olvasni, és csipegetni belőlük, hiszen minden egyes mondatból tanulok.
Nagyon szurkolok azoknak, akik beküldték a kéziratukat, jövőre én is megpróbálkozom a pályázattal, addig pedig izgulok az írókért, a történetekért, és nem utolsó sorban végig itt leszek, és véleményezem az írásokat!
Egyébként érdekes, hogy mennyien maradtak a mostanában népszerűnek kikiáltott témáknál! Bevallom arra számítottam, hogy a pályázók kihasználják az összes lehetőséget arra, hogy kitűnjenek a tömegből, ezáltal elvarázsolva az előszűrőket, a lektorokat, és persze az olvasókat!
Várjuk a további fejleményeket! 🙂
Nagyon élveztem a mai cikket is. Igazán érdekes volt olvasni a számadatokat.
Felettébb tanulságos volt számomra személy szerint például a címadásról írt megjegyzés, mert sokszor nem vagyok képes illő és érdekfeszítő címet adni.
Én nem küldtem be pályamunkát és még én is idegesen boncolgatom az írásaimat, el se tudom képzelni, hogy ezeket a sorokat olvasva milyen lehet azoknak az íróknak, akik beküldték a műveiket az idea pályázatra… Mindenkinek sok sikert kívánok ezúton is!
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon hasznos összefoglaló. Remélem, sokan megfogadják az itt leírtakat.
A versenyben maradt pályázóknak pedig sok sikert kívánok! ^-^
Hű, szívesen elolvasnám egy tizenegy éves kéziratát :O Vajon a legidősebb pályázó hány éves lehet? 😀 Minden esetre én is elmondom, hogy érdekes volt olvasni a másik előszűrő véleményét is, megkockáztatom, ütősebb volt, mint a tegnapi.
Mindenki a startvonalhoz, hajrá, hajrá pályázók! 🙂
Most már én is nagyon izgulok. 🙂 Örülök annak, hogy javuló tendenciát mutatunk. 🙂 Talán van esély a bekerülésre.
Sok sikert kívánok minden társamnak, remélem sok új érdekes leendő szerző fog bekerülni! 🙂
Azt nem tudom, hogy mennyi lehet a legidősebb, de én most lépek a 38-ba 😀
A kort nem kérdezzük, csak a kiskorúaknál (ott később szülői nyilatkozat kell, ha megjelenne a könyv), de az egyik pályázó tudom, hogy hetven körül járt.
Ezek nyilván hasznos információk számunkra, de azért felmerült bennem egy-két kérdés. Én pl. Angliát választottam helyszínül több okból kifolyólag. Olvastam ebben a cikkben, hogy sokszor nagy hiba az információ hiánya, az, hogy az író nem ismeri a környezetet. Biztos így van, de kérdem én, honnan tudja a lektor,vagy xy, aki értékeli, stb hogy én esetleg nem jártam-e ott? Vagy nem ott élek-e, akármi. Meg aki értékeli, az honnan tudja, hogy az a hely milyen?
Adir: Nem azt ellenőrzik, hogy az író volt-e ott, hanem arról van egy benyomás az olvasás során, hogy mennyire meggyőző a hely leírása.
A legtöbb embernek vannak benyomásai más helyekről, más korokról, akkor is, ha nem járt ott. Minél jobban egyezik ez az olvasottakkal, annál hitelesebbnek érzi.
Az írónak az a dolga, hogy minél több részlettel erősítse ezt a benyomást. Ezért célszerű olyan környezetről írni, amit valóban ismersz.
Ha nem ismered a helyet, akkor olyan részleteket is beletehetsz, ami miatt viszont eltávolodik az olvasó.
Példa: A főszereplő kergeti a célpontját New Yorkban, de amikor az a 13. és 27. utca sarkán lévő metrólejáróhoz ér, akkor ott elveszíti. Ez ránézésre jónak tűnhet, remélheted, hogy az olvasó nem ismeri az összes metrómegállót, viszont a páratlan számok találkozása miatt nem működik, ha valaki ismeri a várost.
Adir, könnyű értékelni egy helyszínt, ha az előszűrő veszi a fáradságot, és elgondolkodik azon, hogy egy Japánban játszódó cselekményben miért szólnak délben a templomi harangok (extrém példa). Ha jártál Angliában, és emlékeidhez hűen örökítetted meg a helyszínt, a kultúrát, a helyi emberek szokásait, nem adtál a karaktereid szájába olyan szlenget, gondolatot, ami nem lehet rá jellemző, mert mondjuk magyar, akkor senki sem fogja kétségbe vonni a helyszín hitelességét.:) Olyasmire gondolok, hogy pl, Dallasban nem ismerik a Túró Rudit, és a német srácok nem járnak napközibe. Ezeket illik tudni egy írópalántának, amikor külföldi helyszínt választ a történetéhez. A cikk ehhez hasonló esetekről tesz említést, és nem arról, hogy a Main Rd mentén bokrok, vagy inkább fák zöldellnek. 🙂 Az apróságok is lehetnek zavaróak, de az már egy következő lépcsőfok.