Megkértük a pályázat előszűrőit, hogy írjanak pár szót a tapasztalatokról. Ma az első kolléga sorait olvashatjátok, reméljük, sok hasznos dolgot találtok benne. 🙂
*
Az előszűrés tapasztalatai
El tudom képzelni azt, hogy milyen érzés lehet, amikor az ember beleöli minden szabad idejét és energiáját a NAGY MŰ-be, lemond a szórakozásról, a pihenésről és minden erőfeszítésével azon van, hogy valami maradandót alkosson, majd a pályázatra beküldött kéziratára annyit kap válaszul, hogy: nem. Ez a három betű túl rövid ahhoz, hogy az ember magában tisztázni tudja az érzéseit, a munkája értelmét és úgy egyáltalán a hozzáállását az íráshoz. Ilyenkor felmerül a kérdés: de miért nem?
Nagyon jó lenne, ha több időnk lenne, nekünk, előolvasóknak és minden egyes művet úgy tudnánk visszaküldeni a szerzőknek, hogy egyesével néhány mondatban megindokoljuk, miben kellene még fejlődniük. Azt senkinek sem írnánk vissza, hogy felejtse el ezt a pályát, hiszen a beküldött munkák legtöbbjében megcsillant a tehetség. És bár neked, írópalánta – hadd tegezzelek, ha már ilyen személyes témát érintünk – nem tudok egyéni és személyre szabott választ adni arra, miért nem jutott tovább a műved, azt megkísérlem, hogy leírjak néhány típushibát, amiben talán a kéziratodra ismersz.
A leggyakoribb, majdnem minden második, harmadik pályázat hibája az eredeti ötletek hiánya volt. Az olvasás nagyon fontos ahhoz, hogy magunk is megtanuljunk írni, de az alapszituációk lemásolásával nem biztos, hogy meg tudjuk szólítani a képzeletbeli közönséget. Azt javasolnám, hogy olvassunk sokat és sokfélét, merítsünk ötletet az olvasmányainkból, de ne akarjunk átemelni komplett történeteket úgy, hogy csupán a vámpírok helyett boszorkányokat vagy a törpék helyett manókat írunk. A kreativitás nehezen tanulható dolog, de fejleszthető, ahogy a fantázia is. Mielőtt leírnánk az első mondatot, győződjünk meg arról, kellően egyedi és különleges ahhoz a történet vagy az alapkoncepció, hogy beleöljük azt a rengeteg munkát, ami az írással jár. Ha kell, olvastassuk el vagy mondjuk el ismerőseinknek, teszteljük, mielőtt kiadnánk a kezünkből.
Gyakori volt a megfelelő nyelvi szint hiánya is. Ez az egyik legfontosabb dolog, mert hiába jó a dramaturgia, a sztorink eredetisége, ha már az első oldalon elvérzik a történet, mert nem megfelelően használjuk a szavakat. Nem fogja továbbolvasni se a szerkesztő, se az olvasó. Erre megint azt tudnám tanácsolni, hogy olvassunk sokat, ha lehet, szépirodalmat is, mert általa fejleszthetjük a nyelvérzékünket. Azt pedig már meg sem említem, hogy mennyire lehangoló, ha a már az első oldal tele van helyesírási hibákkal. Amikor a neten is elérhető a Magyar Helyesírási Szabályzat és a legtöbb szövegszerkesztőben van automatikus javítás.
Az első néhány oldal amúgy is kiemelten fontos, nem csak a nyelvi szint miatt. Nem kell úgy kezdeni egy történetet, hogy mindent rögtön elmondunk a főhősről, de a környezetét egyáltalán nem mutatjuk be. Ez nem életrajz, a harmincadik oldal környékén is ráér az kiderülni, hogy mahagóni vörös haja és tizenkilenc éves. Nem árt, ha olyan szállal indítunk, ami azonnal beszippantja az olvasót a történetbe. Legyen jó cselekménye, és az első oldalakon kezdődjön el. (A lassabb sodrású műveknél az egyedi gondolatok szintén felkeltik a figyelmet.)
Ahol bizonytalan voltam a döntésben, megnéztem a szinopszist is. Ne fülszöveget írjunk szinopszis helyett, ráérünk majd erre, mielőtt megjelenik a könyvünk. Egyszerűen, sallangmentesen és érthetően írjuk le, akár fejezetekre bontva, mi történik a kézirat cselekményében. Nem kell titkolóznia ilyenkor, nyugodtan fedjük fel a legnagyobb megdöbbentő elemünket, ez nem az olvasónak szól. (Itt, az Aranymosás oldalon is volt cikk a szinopszis kapcsán.)
A helyes arány megtalálása nagyon fontos szempont, ha írunk. Ne túlozzunk el semmit, se a leírást, se a cselekményt, se a karaktereket. Sokszor láttam, hogy egy karaktert csak rossznak vagy tökéletesen jónak akart láttatni a szerzője. Sőt, már a szinopszisban is így írta le a karakterek bemutatásánál: Amarilla (kitalált név): hülye picsa. Hagyjuk, hogy az olvasó döntse el, milyenek a szereplők. Az életben is ritka a végletekig eltúlzott személyiségjegyekkel rendelkező ember, igyekezzünk árnyalt képet adni, mert akkor sokkal érdekesebbek, emberibbek lesznek a karaktereink. A másik, hogy a cselekmény mellé sokan nem iktattak be leírásokat. Az, ami a fejünkben létezik, nem fog az olvasó fejében is életre kelni, hacsak nem írjuk le. Ízek, illatok, látvány. Szánjunk erre is időt, de ahogy már mondtam, tartsuk a helyes arányokat.
A dramaturgia nehezen tanulható dolog, sok olvasással, filmnézéssel fejleszthető, de a legnagyobb segítségre talán az írással foglalkozó szakkönyvek lehetnek. Már az első oldalakon, az indításnál megérzi az olvasó, hogy biztos kézzel bánik-e a karakter a történettel. Fontos, hogy meglegyen az a bizonyos dramaturgiai ív, hogy tudjuk fokozni az izgalmakat, megfelelő helyen legyen a bonyodalom és az olvasó számára is elfogadható megoldás szülessen. A katarzis érzéséhez elengedhetetlen a jó dramaturgia. Gyakori hiba volt a kritikus pontok, mint például a bonyodalom vagy a megoldás rossz időzítése. Teljesen agyoncsapja – az amúgy lehet, hogy szuper – történetet.
Ezeken kívül még több hibát is felfedeztem a beküldött pályaművekben, de ezek voltak a leggyakoribbak, amelyekre mindenképpen érdemes odafigyelni. Soha nem lesz tökéletes a mű, évek alatt csiszolgatva sem, de igyekezzünk a legtöbbet kihozni belőle, ha már ilyen nagyszerű lehetőség létezik, mint az Aranymosás pályázat.
Tedd most félre egy kicsit, hagyd pihenni. Később vedd elő újra, dolgozd át teljesen vagy kezdj egy újba. Az írói pálya sokszor jár kudarcokkal még azoknak is, akik évek óta benne vannak. Ehhez hozzá kell szokni és edződni kell. A mostani nemleges válasz nem azt jelenti, hogy soha többé semmikor. Azt jelenti, most nem. Még többet kell dolgoznod, ennyi a titok. Tartozol ennyivel a leendő olvasóidnak. És tartozol magadnak is, hogy olyan művet adjál be, ami alá majd jó érzéssel oda mered írni a nevedet.
Köszönjük a véleményt 🙂 Azért… hmmmm…. az ember csak elgondolkodik ilyenkor, hogy a saját műve is beleesett-e a tipikus hibákba? Bár, közöm nem volt se törpékhez, se boszorkányokhoz, a helyesírási hibákhoz még kevésbé… a többit nehéz eldönteni 😉 Most kegyetlen dolognak érzem ezt a várakozást, tegnap már aludni sem tudtam 😀 😀 Nos, kíváncsian várom majd az eredményeket:)
Hát, sajnos ez egy hosszú pályázat. de legalább látjátok, mi történik menet közben, és nem csak bead az ember egy regényt és fél év múlva kap egy nemet.
Amúgy az írós élet is ilyen. Szegény szerzők sokat várnak a szerkesztőre, a megjelenésre, viszont amikor ők vannak soron, akkor meg nagy a pörgés, nem érnek rá a családra sem, és a kutya éhen halna, ha nem eteti a szomszéd. 🙂 Legalább edződtök most.
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a véleményed! Igazán hasznos, megfontolandó tanácsok vannak benne, amiből érdemes, és kell is tanulni ahhoz, hogy jó könyvet adjunk ki a kezünk közül. Ha valaki időt és energiát szán ezekre a dolgokra, akkor a következő Aranymosásra remek írások érkeznek majd. 🙂
Személy szerint nem szeretem az egy kaptafára készült könyveket, mert egy idő után unalmasak. A filmekkel ugyanígy vagyok. Ha valahol írástechnikai feladatot találok, oda próbálok különc írást beadni, ami biztosan nem fog hasonlítani a többire. Igyekszem más nézőpont felől megközelíteni a témát. Sokan persze nem vevők rá, de az már legyen az ő bajuk, igaz? 😀
Kedves Bea, egyébként lehet egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON csúnya kérdésem? 🙂 Eddig nem mertem feltenni, de gondoltam mit veszítek? Szóval… az előszűrést befolyásolja valamennyiben az, hogy egy könyv mennyire „piacképes”?
Úgy értem, hogy azért ahogy én szétnézek a tizenéves ismerőseim körében – bár én ebből már kinőttem – tipikusan mindannyian ezeket a „vámpíros, megmentős és ooooly drámaian örökkétartó tiniszerelmes” könyveket olvasgatják. Na és, ugyebár egy kiadónak is meg kell gondolnia, hogy mit ad ki, mert a mai gazdasági helyzetben… nos, azért nem Amerikában vagyunk, hogy bármire piac legyen 😉 Tehát, az mennyire befolyásolta a döntéseket, hogy vajon lenne-e piac a könyvnek a mai fiatalság körében? 🙂 Mert ugye Jókaira azt mondjuk, hogy fantasztikus, de nem biztos, hogy manapság kiadnák.. 😉
Szerintem azért Jókait ma is kiadnák, nem csak a „húszéveseké a világ”, szerencsére más korosztály is olvas könyvet (amúgy engem tizennégy évesen is lekötött Az aranyember…) 🙂 De ez csak egyéni vélemény 🙂
Persze, lekötött az engem is, sőt én majdnem minden könyvét elolvastam, de rajtam kívül élőben még egy emberrel sem találkoztam, aki ugyanezt mondta volna…. de ismétlem, ez csak az én személyes tapasztalatom 🙂 Viszont, mivel ezt tapasztalom, és a „mocskos közgazdaságot” tanulom, akaratlanul is felmerült bennem a kérdés 🙂
Micsoda véletlen… az ember milyen lelki-társakra talál ezen az oldalon, én is szeretem Jókait, és én is közgazdaságtant tanulok 😀
Nagyon hasznos és elgondolkodtató cikk volt, főleg úgy, hogy a következő pályázaton már én is szeretnék indulni…
Bár önmagunkat a legtöbb esetben nem tudjuk hitelesen értékelni, azzal sajnos tisztában vagyok, hogy a leggyakoribb hibám ezek közül a dramaturgia…
Éppen ezért szeretném megkérdezni, hogy esetleg nem kaphatnánk-e egy listát arról, hogy milyen szakkönyveket érdemes elolvasni ebben a témában? 🙂 Kicsit utánanézve rengeteg ilyen könyv van, de gondolom nem mindegy, melyikből próbálunk meg tanulni.
Köszönöm a segítséget!
Igen, számít a könyv eladhatósága. A vámpíros műveknek jóval nehezebb dolguk van, mert telített a piac, és ha nullás vért iszogatnak a szereplők és vámpír meg vérfarkas srác a szerelmi háromszög két tagja, onnan már igen nehéz meggyőzni a lektort, hogy egyedi művel van dolga. Ha jól emlékszem, akkor az elmúlt két év során a kb. 450 kéziratból mindössze kettő vámpírosat fogadtunk el.
Természetesen lehet egyedit alkotni, de jó észbe tartani, hogy a lektor is tisztába van a hazai és külföldi trendekkel. Le kell nyűgözni.
Ami az elmúlt két pályázat során nehéz kérdés volt az a mese. Vagyis ha egy mesekönyv korosztályát nem tudjuk belőni, mert egyszerre akar megszólítani felnőtteket és gyerekeket, akkor hiába a szépirodalmi szintű szöveg, nem tudjuk kiadni a könyvet. De ez is csak pályázatonként egy-két művet érint. Sajnos, pont a nagyon tehetséges szerzőket.
Már készülőben az Írástechnikáról dióhéjban c. könyvem, amiben az írós kurzusok anyaga és pár összegyűjtött előadás lesz, főleg zsáneríróknak. Magyar nyelven kevés írással foglalkozó könyv van. (Mármint olyan, ami nem a szépirodalom felől közelít.)
Dramaturgia kapcsán érdemes megnézni A drámaírás művészetét Egri Lajostól.
Ami meg az egyéb témákat illeti:
Gesing: Kreatív írás
Steele: Kezdő írók kézikönyve
Braine: Hogyan írjunk regényt
MIA cikkek: Így írunk mi
(Jókait amúgy én is szeretem, de ez mellékszál. :))
Mesével már is buktam, de nem baj, tanulságnak jó volt mindenképpen.
Nahát! :O Ez tényleg egyre izgalmasabb! De lenne egy kérdésem. Dramaturgiáról, eredeti ötletek hiányáról és szinopszisról is esik szó. Ez azt jelenti, hogy nem csak az első tíz oldal és nyelvi szint szerint ment a szitálás, hanem „komolyabban” is foglalkoztak a művekkel? Így tényleg felgyorsulhat a munka. Már nagyon várom a pénteket! 🙂
Abból, hogy az első tapasztalatokról szóló nyilatkozás a hibákat írja le, és arra biztat, hogy ne búsuljunk, ha NEM jön össze, ugye nem kell arra következtetnünk,hogy biztosan nem kerül kiadásra a művünk, vagy hogy esetleg az idei pályázat alulmúlta az eddigieket? :O
Bea, ebben az évben is volt olyan problémátok, amit a mesék kapcsán írtál?
Raves, miből gondolod, hogy a mesével buktál?
Natos, köszi. Igen, King: Az írásról c. könyv kimaradt a felsorolásból. Az főleg önéletrajz, és a végén van pár írós tanács, de rengeteget lehet belőle tanulni.
Még akkor kiegészítem pár érdekességgel:
Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében (ez kicsit nehézkes, de érdekes)
Gyurgyák: Szerkesztők és szerzők kézikönyve (ebből a 6., 7., 8. fejezet a lényeges íróknak, és jól tágítja a látókört)
Egyéb könyvek, amik nem kreatív írást tanítanak:
Berne: Sorskönyv illetve Emberi játszmák (a karakterek háttere, családi összefüggéseihez érdekes)
Bettelheim:A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (érdekes gondolatok vannak benne, mondjuk én sok helyen nem értek vele egyet, de mindenképp érdemes belenézni)
Propp: A mese morfológiája (halál száraz, de nem árt ismerni, nagyon jók a meglátások)
Comer: A lélek betegségei (ez a könnyen olvasható, amcsi patológiai alapkönyv)
És aki netes írástechnikai cikkeket szeretne olvasni, annak ajánlom figyelmébe a Boncnokot. Ezt most az aranymosás körüli szerzőkkel csináljuk, engedélyt kérünk a külföldi írástechnikai oldalaktól, és áthozzuk a cikkeket:
https://www.facebook.com/pages/Irodalmi-Boncasztal-20/1425204847697599
Bea, még nem tudom, hogy idén milyen „mesés” bajaink vannak. Én most írósulisokat oktatok és szerkesztek. Még nem néztem bele a pályázatos anyagokba.
PomPom, az előszűrők annyit olvasnak, amennyi alapján döntést tudnak hozni.
Eszti, kb. kétszáz ember kiesik, ezért ilyen szemszögű a cikk, és számukra az a lényeges, milyen okok lehetnek mögötte. Később, a pályázat végén a lektorok is írnak a benyomásokról, én is, és ott már meg tudjuk mondani, hogy az előző pályázathoz képest milyen szinttel találkoztunk. De ehhez el kell olvasni a kéziratokat. 🙂
Bea, köszönöm a gyors választ:)
Molnár Beáta: A tavalyi pályázatra céloztam 🙂
Raves, már azt hittem tudsz valamit:) Én már nagyon izgulok és minden ilyen hír a frászt hozza rám:):)
Ez ismét egy igen tanulságos cikk volt.
Nekem jelenleg nincsen beadott regényem, amiért izgulhatok, szóval valószínűleg fogalmam sincs róla, milyen érzés lehet a nagybetűs VÁRAKOZÁS. De azért megpróbálom elképzelni.
Nos, idegörlő.
Megpróbáltam ezt a cikket rávetítetni a jelenlegi írásomra, mintha én is pályázó lennék, remélve, hogy ha külső szemmel nézem a saját regényem, kicsit (csak egy egészen icipicit) objektívebb képet kapok róla. Nos, fel tudnék sorolni legalább két kategóriát, ahol a dolgok jelenlegi állása szerint már az előszűrésen. buk(hat)na a mű.
És ezt látom én, belülről. Ez azért egy kicsit illúzióromboló.
De én legnagyobb szerencsére abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy nem kell azért imádkoznom, hogy a lektorok másképp gondolják a dolgot. Nekem a kézirat még itt pihen, félkészen a számítógépemen, és javíthatok rajta. Ezért nagyon hasznosak az ilyen cikkek.
No meg persze azért ott van az a tipikus írói optimizmus (amit szerintem csak a saját magam áltatása miatt nem nevezek rögtön egoizmusnak), miszerint nyilván az én művem lesz a következő bestseller. Ez azért nagyot dob a munkakedven (még ha nem is igaz). Remélem, a várakozóknak is segíteni fog átvészelni az elkövetkezendő hetek, hónapok izgalmát.
Sok sikert kívánok minden pályázónak!
Köszönöm, hogy betekinthettünk picit a kulisszák mögé. Most, gondolom, mindenkinél kezdetét veszi a matekolás, hogy vajon amit itt olvastunk, mennyire lehet igaz a mi pályaművünkre 🙂 Mit csináltunk jól, mit rontottunk el, elvéreztünk-e az előszűrésen, vagy kapunk még egy esélyt? Amiben biztos vagyok: sok tanulsággal szolgál ez a cikk mindenki számára, és vannak hibák, amiket, ha azonosítani tudunk, ki tudjuk küszöbölni, és tanulni tudunk belőle. HA be tudjuk azonosítani :)És igen, tényleg nagyon jó lenne, ha minden „nem” válasz mellé kaphatnánk pár rövid mondatot, mert nem biztos, hogy sikeresen azonosítottuk a saját hibánkat. De ne legyünk telhetetlenek, hiszen nagyon nehéz, fárasztó munka lehet a kéziratokat végignézni, átolvasni, és minden körülményre figyelemmel, felelősen dönteni. Köszönet az írástechnikai művek ajánlásáért is! És mindenkinek sok sikert 🙂
Nagyon érdekesnek tartottam a cikket, köszönöm szépen a véleményt.
Próbálok most objektíven vélekedni a saját írásaimról… Nem könnyű sajnos, de biztos vagyok benne, hogy ezek a cikkek igenis segítenek mindenkinek fejlődni.
Mélyen egyetértek a cikkel sok szempontból. Személy szerint számomra talán a legfontosabb a jó ötlet. Nagyon ki tud készíteni engem is még egy vámpíros szerelmi háromszög, de ugyanúgy például egy Harry Potter utánzat. Ahogy mondják, egyszer volt Budán kutyavásár…
Igazán idén vetettem magam bele az Aranymosásba és őszintén már nem tudok várni, hogy olvashassam a regényrészleteket. 🙂
Addig is remélem, hogy sok érdekes és tanító jellegű cikket olvashatok az oldalon!
Köszönöm szépen a lehetőséget a fejlődésre 🙂
Köszönöm, hogy felkerült az előszűrők véleménye. Sokat segítenek ezek, s azok a következő vélemények, amelyek a további alapvető hibákat fogják elemezni. Én különösen azoknak a könyveknek örülök, amik a regényírást oktatják 🙂
Ha már néhányan vámpíros történeteket emlegetnek, akkor nekem az lenne a megjegyzésem e téma kapcsán, hogy aki ilyet ír, az mindenképpen újat alkosson. Hogy „lelőjem a poént”, én is ilyen kéziratot adtam be, tehát joggal számíthatok arra, hogy könnyen visszaküldik. Viszont hozzá kell tennem: tudtam, hogy ez a téma „telített”, avagy „népszerű”, de megpróbáltam egy olyan művet alkotni, ami egyedi újításokat hoz, noha személyfüggő, hogy ki milyennek gondolja az újításokat, s hiába bír eredetiséggel a munka, ha az egyéb hibák miatt elcsúszik… Benne nemcsak emberek és vámpírok, hanem más misztikus lények is szerepelnek, de most nem a saját művemet fényezem, hanem csak azt szerettem volna szemlélteni, amiért megírtam ezt a munkát. Fájni fog, ám készséggel elismerem azt a döntést: ha nem megfelelő, akkor nem jut a lektorok elé. Kérdés: mennyiben lehet ebben a témában újat alkotni?
Mindazonáltal mindenkinek sok sikert kívánok, hogy minél kedvezőbb eredményt érjen el ezen a pályázaton, vagy a hibáiból tanuljon.
Köszönöm én is a véleményt 🙂 Már én is alig várom, hogy mi lesz a végeredmény. Én is igyekeztem nem a mostanában untig ismételt és olvasott sémákra építeni, amikor megírtam a történetet, bár tudom, hogy egy-két helyen (főleg a végén) elég kapkodóra sikerült, de attól még reménykedem 🙂
Nagyon szépen köszönöm a segítséget, máris elkezdek felkutatni ezekből a könyvekből párat! 🙂
Az utolsó napon találtam rá a pályázatra, szerencsére a regényem addigra már elküldhető állapotban volt. Örülök, hogy nem maradtam le a versenyről, sokat lehet tanulni. Mostanra elkészült a regény második része is, már akkor is csak néhány javítás hiányzott. A második regény is kb. 300 oldalasra sikerült. (szerkesztéstől függően) Izgalmas verseny, elolvasom az összes sikeresen bejutott regényrészletet.
Kicsit most megdöbbentem, bevallom, ahogy a szemem megakadt ezen a részleten: „Ami az elmúlt két pályázat során nehéz kérdés volt az a mese. Vagyis ha egy mesekönyv korosztályát nem tudjuk belőni, mert egyszerre akar megszólítani felnőtteket és gyerekeket, akkor hiába a szépirodalmi szintű szöveg, nem tudjuk kiadni a könyvet. De ez is csak pályázatonként egy-két művet érint. Sajnos, pont a nagyon tehetséges szerzőket.”
Én azt hittem, hogy a pályázatnak pontosan az a lényege, hogy a tehetséges szerzők megmutathassák magukat, aztán mások visszajelzései alapján a szerkesztők eldönthessék, érdemes-e kiadni a művet. Rendben, én nem sokat értek a mesékhez és nem is sok közöm van hozzájuk, de ha belegondolok, a világszinten ismert, mára már alapfantasyk mind olyan meseszerű könyvek, amelyek egyszerre szólnak a gyerekeknek és a felnőtteknek, pl. Harry Potter, Gyűrűk Ura, Narnia.
Ezek alapján aztán azt mondani a szerzőknek, hogy „nagyon tehetséges vagy, de nem kellesz, mert nincs rád igénye az embereknek”, ez nagyon kiábrándító. Vagy inkább elszomorító 🙁
Lierin, nem az ilyen jellegű könyvekről van szó, azok simán megjelenhetnek, hanem pl. ahol kiváló a nyelvi szint, ellenben a kisgyerek frászt kapna a mesétől.
Oh, értem, ez esetben bocsánat. Én azt hittem, olyan típusú művekre gondoltál, amelyeket felsoroltam, de ezek szerint félreértettem 🙂 Ez megnyugtató, mert én nagy pártolója vagyok annak, hogy Magyarországon is szülessenek könyvek, amelyek világviszonylatban is „kelendőnek” számítanak, de nem feltétlenül a divattrendet követik 🙂 És olyan-olyan-olyan sok tehetséges ember van köztünk 🙂
Bocsi még egyszer 🙂
Nincs gond, tudom, hogy nem ismered a konkrét helyzetet.:)
Tudom, hogy most épp nincs új pályázat kiírva, de lapul a fiókom/laptopom mélyén egy kézirat, amivel a cikkben olvasott infók alapján valószínűleg nem is pályázhatnék. Olvastam anno a pályázati kiírást, de nem biztos, hogy mindenre jól emlékszem. A kérdésem tehát az, hogy mindenképp csak olyan hagyományosan felépített szépirodalmi művekkel lehet pályázni, amik egy kerek történettel rendelkeznek? Az én írásom ugyanis nem ez a kategória, inkább sztorizgatós, gondolkodós, néhol blogra emlékeztető emlékiratszerű valami… Várjam a kiírást, vagy keressek más pályázatot? 🙂
Odwe4o,
ha kifejezetten emlékirat, akkor az nem a mi profilunk, de ha van egy ív, amire felfűzted a történetet, és érdekes a mesélés, akkor lehet, érdemes megpróbálkozni a pályázattal.