Kedves Szerzők!
Karácsonyig felkerül a regénypályázatban szereplő összes mű első fejezete. Gondolom, mindannyian érzitek, hogy túl sok ez a kb ötven írás. Úgy döntöttünk, a második fejezet már nem kerül ki mindenkitől.
Jövő héten kiderül, mely művektől búcsúzunk el. Hétfőn még ünnep van, és ezt nem szeretnénk senkinél elrontani, így inkább Fekete Keddet tartunk.
Bekérve:
A Programozó Könyve
A lektorok értékelése:
Az egyszarvú vére: egy negatív lektori jelentés
Főnix: két negatív lektori jelentés
Bovaryné jelenti: két negatív lektori jelentés
Mai mesék Erdélyből: két negatív lektori jelentés (dicsérettel)
Törtetők: egy pozitív lektori jelentés
Marcsi meséi: két pozitív lektori jelentés (átírási javaslattal)
A napszemű Pippa Kenn: két pozitív lektori jelentés (átírási javaslattal)
Mesék fiúnak – A kis piros autó: két pozitív lektori jelentés
Mesék fiúknak – Feledékeny János: egy pozitív és egy negatív lektori jelentés
Gratulálok a bekért mű írójának, azoknak is, akiknek korábban sikerült ugyanez. Várom a keddet, jöjjön, aminek jönnie kell.
Boldog, mosolygós Karácsonyt kívánok Mindenkinek (Fórum és Szerkesztők) – azt hiszem, ránk fér egy kis pihenés.
A keddi hídon meg majd átmegyünk, ha odaérünk… 🙂
Ezt ide másolom, nem Fb választ írok, hogy egyértelmű legyen az info a később ide tévedőknek is.
A kérdés: miért nem kapnak egyedi véleményt az elutasított szerzők?
A válasz:
Értem az igényt, és helyes, hogy a szerző fejlődni akar.
A probléma, hogy én vagyok a weboldal egyszemélyes üzemeltetője. Töltöm fel az oldalt, írom nektek az írástechnikai cikkeket, korrektúrázom a Fb nyertesek részleteit, de van más munkám is, a háttérben még szerkesztenem kell a korábban elfogadott regényeket.
Amúgy a hétvégén a könyvvásáron dolgoztam, és elkaptam az egyik lektort pár szóra. Olyan hajtásban van, hogy még ideje sem volt az egyik kéziratra. Hogy kérhetnék tőle még többet? (A lektorok amúgy írásos véleményt adnak a bekért művekről a főnökség felé. Elég munka azt elkészíteniük. Nekik is van több, más feladatuk, nem csak ez a pályázat.)
A szerzőkkel is összefutottam. Páran megkérdezték, milyen írástechnikai hibájuk van az első fejezet alapján. Azon kaptam magam, hogy az első mondatomat fél órán át magyarázhatom, mert annyira hiányoznak az alapok.
Meg kell értenetek, hogy egyenként képtelenség minden szerzővel leülni. Ötvenen vagytok, plusz az a százötven, aki kiesett már első körben.
Az eddigi tapasztalatok, levelezések azt mutatják, hogy a szerzők nem tudják kezelni a véleményt. Illetve teljesen félreértik. Muszáj lenne kifejteni.
Tényleg nagy szeretettel és minden bántás nélkül mondom, hogy matekban is a négy alapművelet nélkül képtelenség elmagyarázni a függvényeket.
A fejlődésnek van egy útja. Az íróiskolában biztosítom a csoportos oktatást hozzá, ennyit tudok tenni. Illetve a pályázat után 2-3 regényt közösen megnézünk a neten.
(Varga Bea)
„Az eddigi tapasztalatok, levelezések azt mutatják, hogy a szerzők nem tudják kezelni a véleményt.” – Ahogy lentebb írták, ez megint csak az írók lenézése. Szóval, többek közt ezért is tart ott a hazai könyvipar, ahol. A pöcegödör mélyén. Ezért is van az, hogy magyar ember magyar regényt nem olvas. Pontosabban pár százan (esetleg) igen, de a többség inkább veszi a kezébe egy világhírű jenki könyvét, mint egy noname irodalmi pályázatos senkijét.
Nagyon helyesen, egyébként. A fentieket nézve egy magánkiadás ezért becsődölt pénzkidobás.
Arra hivatkozni pedig, hogy tyű, de a lektornak sok dolga van… nos, elég béna. 🙂 Elmondanám, hogy mindenkinek sok dolga van, és a sok munkáért cserébe a legtöbbeket még csak meg se fizetik. Csak nézzük meg a sok hajléktalant. Amerikában mondjuk, nemrég felkaptak egy ilyen embert, mert jó hangja volt. Bemondó is lett, azt hiszem. De annyi biztos, hogy felajánlották neki a lehetőséget.
Mo. ma a korrupció országa. Úgy tűnik, ez még egy ilyen kisvolumenű pályázatra is igaz. Ahogy figyeltem, három beküldött pályamű is megkapta a maga dupla negatív értékelését, míg mondjuk egy másik a saját pozitív mérlegével üldögél pár hónapja. Mit jelent ez? Azt, hogy utóbbit elolvasták, előbbieket pedig csuklóból visszahajították.
Bizonyítani persze nem tudom. De ahogy anno az RTL Klub is bevallotta egy sajtós rendezvényen, hogy manipulálják a különböző tehetségkutatók szavazatait, úgy Önök is bele fognak bukni, ha ilyennel próbálkoznak. Ez biztos.
Valahol korábban valaki az X-faktoros körképhez hasonlította ezt az Aranymosás pályázatot, egyet is értek. Van egy-két ember, akinek a műve mögé felépítették a pályázatot, őket ki is fogják adni. A többiek pedig csak a körítés. Ami max. a kutyák ebédje lesz. Szánalmas dolog ez.
Üdvözlettel és végtelen rajongással:
Egy Kívülálló
Kedves Loller!
A pályázat mögött szívós munka áll. Minden bekért művet elolvasnak, értékelnek. Az első részlet okt. 23-án került föl. A Pippa az első bekért művek között volt, azért van már róla értékelés. Lehetett volna negatív is.
A korrupció vádja kényelmes érv arra, hogy az író ne a művében keresse a hibát.
Nincs előre kiválasztott nyertes. Ha lenne, akkor már kiadtuk volna a könyvét, és nem futtatnánk egy időigényes pályázatot, amiből még talán jó, nyereséges könyvek se lesznek.
Mielőtt korrupcióval vádolsz, vagy lenézéssel az írók felé, egy percig gondolkozz.
loller!
„Mit jelent ez? Azt, hogy utóbbit elolvasták, előbbieket pedig csuklóból visszahajították.”
Ezek azért elég súlyos és bántó szavak! Úgy érzem az egész mögött iszonyatos meló van! Nem hiszem ha futtatni akarnának pár feltörekvőt, akkor ki kellene írni egy ilyen pályázatot, óriási energiával!
Megjegyzésed lényege pedig ez: „Bizonyítani persze nem tudom.”
A fenébe is, hogy az élet minden területén csak a marakodás van!!!
Elkéstem! 🙁
Igen. Ez még akár jó ellenérv is lehet. Azonban, mint ahogy írtam, nem védek senkit. Se kiadót, se írót. Abszolút objektív a véleményem. Hogy miért építették volna fel a pályázatot valaki mögé?
Nagyon egyszerű. Azért, mert az ilyen „rendezvényekre” kapnak bizony pénzt a résztvevők. El ne higgye már senki, hogy ingyen és bérmentve dolgoznak a mélyen tisztelt lektorok és szerkesztők. Semmi sincsen ingyen. Ezért kap a kiadótól a munkatárs X összeget. Ez magába foglalja Y pályamű átnézését.
Logikázzunk egyet. A szerkesztő azt mondja, hogy oké, kiválasztom ezt az Y pályaművet, viszont csak Z mennyiséget nézek meg belőle. A többit irreálisan rövid idő után visszadobom. Ennek ellenére elszámolja magának, mint elvégzett munkát. Így, annak ellenére, hogy kevesebbet dolgozott, ugyanúgy zsebre teszi a neki kiszabott összeget. A kiadó ugyanezt csinálja. Csak nagyban.
Lehet elgondolkozni. Paranoia? Ámítás? Naivitás? Vagy csak a valóság.
A pályázat a mai magyar kultúra hipokráciájának, belterjességének, és magába forduló – önpusztító mivoltának a kiváló példája.
A gond annyi, hogy én elgondolkozok azon, amit írok. Önök viszont képtelenek annyira, hogy ne protokoll szövegeket hajtogassanak, hanem tényleges választ adjanak.
Abból kiindulva ugyanis, hogy a szerkesztőknek nincs sok ideje, így akkor a pályázat beküldött műveire se juthatott túl sok. Az az arrogancia, amivel pedig magukat próbálják védeni, nevetséges. Ahogy az is, hogy úgy gondolják, felsőbb identitásként ítélkezhetnek bárki felett, anélkül, hogy visszanyalna az a bizonyos fagylalt.
Viszont azt belátom, hogy nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja. Az itteni szerzőjelöltek is kiskutyaként pitiztek a szerkesztőknek, ami számomra olyan visszatetsző volt, hogy a belem majd’ kifordult. Tiszta politika. A méltóság mára kihalt fogalom.
Nyugodtan keressétek vissza az előző Áttekintőket. Nem nehéz kiszámolni, heti hány véleményt adnak a lektorok. Nem sokat.
Amúgy nem darabra fizetik őket, mert főállású kollégák. És repülnek, ha csalni akarnának. Van főnökség is ám. 🙂 Ez a lógás, csalás gondolom még a rendszerváltás előtti munkamorál. Ma az ember, ha enni akar, nem engedheti meg magának.
Érdemes eljönni egy rendezvényre, beszélgetni a csapattal. Még az a vélemény is szubjektív lesz, de talán közelebb áll a valósághoz a mostaninál.
Az ítélkezés pedig – sajnos – minden pályázat magva.
Kezdem úgy érezni, hogy ez a beszélgetés nem is a pályázatról szól, hanem a máshol történt előzetes negatív tapasztalatokról. Sajnos ebben nem tudok segíteni.
Kedves Loller!
Még mindig nem tisztem megvédeni a szerkesztőket, de nagyon utálom a populáris és sommás ítéleteket.
A lektorokat a kiadók azért fizetik, hogy a bevételt biztosító könyveket véleményezzék. Ha valami nem biztosít bevételt, akkor milyen alapon várhatná el bármelyikünk is, hogy véleményezzék. Ennek ellenére megteszik néha. Gondolom nem kell hivatkoznom Krisztus koporsójára. Ha valaki nagyon vágyik egy lektori véleményre, bárhol megkaphatja, ha kifizeti a lektor óradíját. Ez a kiadó, amelyik rengeteg munkát áldoz arra, hogy néhányan, akik figyelnek rá, és állandó kommunikációs kapcsolatban vannak a szakemberekkel és egymással, fejlődni tudjanak. Aki vállalja a többiekkel való beszélgetést, és figyel a szerkesztőktől időnként érkező szakszerű véleményekre, az fejlődhet. Aki ebből kimarad, az magára vessen!
Egy kiadóról, akinek minden eladott könyvért meg kell küzdeni – nem szállítja a Való Világgal együtt házhoz a kábeltársaság – azt állítani, hogy lenézi az olvasót, és nem ad a véleményére: ostobaság. Ez nem az X faktor. A tévé társaságnak teljesen mindegy, hogy a verseny után megbukik-e a sztárolt akárki, a kiadónak pedig pénzt és munkát kell beleölni az író munkájába.
Kérlek, kicsivel nagyobb körültekintéssel járj a világban!
Itt írót még nem hallottam panaszkodni. A múltkor valaki megsértődött azon, hogy az olvasót nem szakszerű vélemény képviselőjének neveztem, de mégis: a regények előállítása az író és a kiadó közös munkája. Az olvasónak nem kell hozzá értenie!
Üdvözlettel egy amatőr író, aki megköszöni a kiadók munkáját!
Szerintem mindkét félnek igaza van. Ha a lektor elolvas egy művet, akkor 1-2 mondatban megfogalmazhatja, miért ítélte negatívra: („Unalmas, kiszámítható történet, nyakatekert mondatok, unintelligens és sablonkarakterek sokasága, kiadásra alkalmatlan”), amit akár meg is kaphatna a szerző privátban.
Viszont, itt a Varga Bea egyedül viszi az oldalt, ami hatalmas munka. Jómagam is blogolok, sok esetben az, hogy megírom a cikket, az tart a legkevesebb ideig. Míg bejelentkezel az adminba, megformázod, képet keresel hozzá, berakod a menürendszerbe, kiírod facebookra, elküldöd a hírlevelet, átfésülöd a korábbi posztokat és megnézed, van-e valahol valami, amire érdemes lenne válaszolni, mert az olvasók igénylik azt. Akkor pluszban elolvasni a kéziratokat, az FB nyerteseket szerkeszteni, emellett a pályázaton kívül kívüli feladatokat is maradéktalanul elvégezni, plusz a munkán kívüli tevékenységek, a család, a pihenés létrehozása, és akkor arról nem is beszéltünk még, hogy pár nap múlva itt a szenteste. És mindezt miért? Azért, hogy pár tehetséges magyar szerzőnek megjelenhessen a magyar nyelvű könyve, amit magyar emberek elolvashatnak majd.
Tudomásom szerint a Könyvmolyképző az egyetlen magyar kiadó, ami ennyire erősen és keményen támogatja a magyar szerzőket, a 21. századi magyar irodalom meglétét. Nézzétek meg a többi kiadót, alig vannak magyar szerzőik. És a könyvmolyképző? Már most milyen sokan vannak – és akkor még az itteni nyertesekről nem is beszéltünk. Ráadásul korántsincs ennek a versenynek akkora média visszhangja, hogy idővel reklámozni lehessen a megjelent könyveket, mint az Aranymosó pályázat nyertesének a vadiúj könyve. Nem, ez egy hatalmas lehetőség és egy nagy adomány a magyar szerzőknek, akikért kőkeményen dolgoznak a szerkesztők, a lektorok, a főnökség és maga a kiadó. Egyszerűbb lenne megvenni L.J. Smith vagy Sarah Shepard összes könyvét, lefordítani és keresni hozzá egy borítót, mint ekkora munkát csinálni egy pályázat kapcsán.
Igen, mindenki vágyik egy szerkesztői, lektori véleményre az elkészült művéről. De ahhoz ha valaki nagyon akar, akkor hozzá is juthat. Én pedig a nyakamat teszem rá, hogy az, ha valamelyik könyv eljutott abba a szakaszba, hogy megjelenhetett az oldalon, már egy hatalmas előny, hiszen a legtöbben véleményezzük egymás írását. Ha nem is vagyunk lektorok, akkor is sokat teszünk hozzá a másik fejlődéséhez.
Szerintem nagyon szomorú, hogy egyesek nem becsülik meg a Kiadó kemény munkáját, és nekiállnak rágalmazni, szidni a rendszert és egyáltalán mindent, ahelyett, hogy örülnének, amiért lesznek még magyar szerzőktől magyar könyvek magyar embereknek.
„Szerintem mindkét félnek igaza van.”
naná, hogy kimaradt egy fontos szó. A mondat helyesen:
„Szerintem valahol mélyen mindkét félnek igaza van” akart az lenni. Mert megtudom érteni, miért kíváncsi valaki egy lektori véleményre, de kevés az a könyv, amit el lehet intézni két mondattal. És úgy is gondolkodhat a lektor, vagy ad egy normális magyarázatot, vagy semmit. És a rossztól még a semmi is jobb.
Kedves Aranymosó és kedves Demeter Attila!
Olvasva a megjelent véleményeket, kérdéseket, válaszokat, arra a következtetésre jutottam, hogy itt többnyire lektorok + szerkesztők VS írók harc folyik.
Emellett úgy látom, a néhány hozzászóló olvasóhoz is úgy ír Aranymosó, mintha kioktatandó középiskolás kezdő író lenne.
Jelzem, Aranymosó az írókból és az olvasókból él. Mert bizony a szerkesztőség nem ad fizetést, ha nincs bevétele. Úgyhogy kicsit hátrébb az agarakkal, önfényezéssel és okítással. Köszi minden eltartótok nevében!
Kedves Szupper Krisztina!
Válaszolsz nekem, de nem olvasod el, amit írtam.
Azt a véleményt vezeted elő, hogy Kiadó VS Írók közötti meccset látsz. Fogalmam sincs miről beszélsz. Már írtam, és megismétlem: író itt még nem panaszkodott, csak néhány olvasó. Mi amatőr írók nem elégedetlenkedünk, mert jártunk már más kiadónál, ahol néha válaszra sem méltatnak minket.
Mi írók hálásak vagyunk! Az olvasók is azok lehetnek, mert jó könyveket kapnak majd kézbe. Ha valaki, bármelyikünk helyet veszekedni akar, az jobb lenne, ha nem tenné! Én is túlzásba esem, amikor a kiadót védem, de az olvasó, aki minket meg akar védeni a kiadótól, nagyon eltéveszti a házszámot, és olyasmibe beszél bele, ami ránk önjelölt írókra meg a lektorokra tartozik.
Üdvözöllek Demeter Attila
Én már egy kicsit elvesztettem a fonalat, de ez nem csatlakozik a korábbi vitához.
Szeretném, ha valaki segítene elmagyarázni, hogy működik a bekérés, értékelés rendszere. Saját feltevés: felkerültek/felkerülnek a művek első fejezetei. Ez alapján döntik el, kinek kérik be a teljes regényét és aztán a bekért műveket értékelik a lektorok? Így ezek az írók versenyben maradnak és a későbbiekben műveik második fejezetével is találkozunk?
Akinek meg be se kérték, nyilván értékelést sem fog kapni, az ő műveiket nem teszik fel folytatólagosan csak kedden elköszönnek tőlük?
Mikor dől el, mely alkotások lesznek azok, akik konkrét kiadási ajánlatot kapnak? Felteszem a bekértek közül kerülnek majd ki. És hogyan, mikor dől el, kik kerülnek be az írástechnikai tanfolyam ingyenes helyeire?
Veronika, gratulálok a Tilos rádiós különdíjadhoz, épp most mondták be a műsorban. 🙂
De a kérdésre felelve: az 1. fejezet felment (majd mind), a lektorok válogattak. Van, amit már most tudnak, hogy nem kérnek be, így abból nem kerül ki a 2. fejezet. Értékelést azoknak tudunk adni, akiket megjelentetünk, velük a szerkesztőjük foglalkozik. Folytatólagosan nem teszünk föl minden művet (szerintem nem is akarnák a szerzők), hanem csak 2-3 írást. Ezeket majd én elemzem a végén.
Kiadási ajánlatot a teljes pályázat lezárulta után kapnak a szerzők írásban a kiadótól. Remélem, márciusra kész leszünk. Az íróiskolába az ingyenes bekerülés pl Fb játékban gyakran kiemelt ember, a gyakori írástechnikai hozzászólás itt az oldalon, vagy elutasított, de nagyon tehetséges szerző, akinek csiszolás kell.
Köszönöm a választ és a gratulációt is 🙂