A szokásos hétfői áttekintőnk szerint aranymosás alatt álló művek:
Egérfogó, Zenés mesék, Vágyra járók, Sávok és csillagok között, Halálnász, Keriak Roún, Vámpírok márpedig, Dani és a szárnyas macska, Himnusz az élet, Rézszínű Hold, A varjasboszorka, Fogjunk griffet!, Sárkánylelkek, A démon és a papnő, Széllel szemben, Ítéletidő, Viharpárduc, A habvár, Mese re-habbal, Ékes lelkek, Robinson az őrhelyen, Árnyból az angyal, Faygates, Kristályszép
A ParaDies a papír alapú kiadásra negatív lektori véleményt kapott.
A Vámpírhoroszkóp egy pozitív lektori véleményt kapott.
Eddig két pozitív lektori véleményt kapott: Marcsi meséi, A napszemű Pippa Kenn, Mese a kis piros autóról (Mesék fiúknak)
Egy pozitív, egy negatív lektori véleményt kapott: Törtetők, Feledékeny János (Mesék fiúknak)
A lektorok alapvetően a papírkiadást mérlegelik, de a pályázat végén javaslatot tesznek arra is, mely műveket javasolják e-booknak. A megjelenésekről Katona Ildikó kiadóvezető dönt.
*
Egyes szerzőknek felajánljuk, hogy a pályázat befejeztével az oldalon részletekben leközöljük a művüket, és a végén szerkesztői véleményt adunk. Eddig kiválasztott művek: Bovaryné jelenti, Mai mesék Erdélyből.
Kedves Aranymosó, köszönjük a tájékoztatást. Még egy darabig izgulhatunk.
Remélem lesz még itt arany…
Kedves Aranymosó!
Én már „megkaptam a magamét” (negatív értékelés A Programozó Könyvére jan. 2-án), és akkor elmulasztottam köszönetet mondani, pedig komolyan hálás vagyok annak az ismeretlen lektornak, aki vette a fáradságot, és nyomon követte történetem szövevényes szálait, sőt minderről írásos anyagot készített. Köszönet a kiadónak is, aki mindezt anyagilag fedezte.
Bizonyára nem én vagyok az egyetlen szerző, akit érdekel, mi áll regénye értékelésében, sőt nem is tudok elképzelni olyat, aki ne olvasná el boldogan.
Most jön a „nem-e lehetne-e”.
Szóval, ha mi, szerzők megfogadnánk szent esküvéssel, hogy nem vitaindító iratnak tekintjük azt az elemzést, hanem csupán saját okulásunkra szeretnénk elolvasni, akkor „nem-e lehetne-e”, hogy megkapjuk, akár a lektor neve nélkül is, hiszen nem a megtorlás a cél, hanem az épülés.
Mondjátok már meg nekem! Milyen ötlet pontozni a szerkesztők tényközlését? Az elégedett pontozást még megértem. De lepontozni! Nyilván kapott két tízest, meg egy egyest a közlemény. Nem nagy matek kell ehhez. Ki érzi úgy, hogy rosszul fogalmazott a szerkesztő? Vagy a kiadvány íróját bünteti valaki lepontozással a lektor helyett, aki itt meg sem jelent? Hmmm……
Én is szeretnék csatlakozni Endre kéréséhez, nagyon jó lenne megkapni a negatív lektori értékeléseket, biztosan mindenki sokat tanulna belőle. Mi meg cserében megpróbálnánk civilizált ember módjára lenyelni csöndben a békát.
Az 1 csillag gondolom valamelyik negatív kritikának szól… Érdekes formája ez a „szólásszabadságnak”.
Attila: A két tízes megvan, én voltam a másik. Mindig nyomom ezekre a tízest, mert hálás vagyok, hogy a kiadó veszi a fáradságot, és tájékoztat bennünket a dolgok állásáról. Emellett nyilván csak egyes lehetett a harmadik, igen – magam sem értem.
Kedves Etelka!
Erre mondtam, hogy nem kell túl nagy matek hozzá. Régi számolgatója vagyok a pontozásos manipulációknak, tehát kapásból kitalálom, miből születik hét pont, amikor korábban egyszer tízet láttam feltüntetve. Azt is mondtam, hogy megértem, ha valaki tíz ponttal fejezi fejezi ki a háláját vagy örömét. Az egyest nem értem. Ha valaki egy versenytársa írását rontja le, mint ahogy pl. velem is történt, amikor két tízes után hirtelen hét ponton találtam magam, ezt fel tudom fogni, de mivel öreg motoros vagyok ezen a pályán, nem aggaszt különösebben. Azt nem tudom felfogni, hogy egy szilárd tényeket közlő szerkesztőségi cikket kinek jut eszébe egy ponttal honorálni. Sok ész kell hozz, mondhatom.
Bocsánat Erika! Átkereszteltelek. Nézd el nekem, és használd bátran az igazi nevedet!
Semmi gond, Attila, nem te vagy az első. 🙂
Ó, látom, elfelejtettem levenni a csillagozást. Mindegy, a lektorokat sajnos nulla pont esetén sem lehet lecserélni. 🙂
Kedves Aranymosó! Tegnap volt egy kérésem/javaslatom, amin átsiklottál. Kicsit följebb elolvasható. Szeretnék választ kapni rá. Köszönöm!
Kedves Endre!
Nem siklottam át rajta, pusztán minden héten megkérdezitek. Az elfogadott kéziratok szerzőivel a szerkesztők foglalkoznak, a többiekre pedig az íróiskola keretében lesz kapacitás korlátozott számban.
Azt hiszem, ha valaki a szabadalmi hivatalban benyújt egy találmányt elbírálásra, akkor ott megmondják, hogy miért nem adnak rá szabadalmi védelmet. Csakhogy! Ezért a kedves feltaláló e l ő r e f i z e t egy szép summát. Amikor elviszünk egy regényt a kiadóhoz, egy huncut kanyit nem adunk, csak a regényünket. Kósza Látomás írta valamelyik hozzászólásában: reklamálni csak azért lehet, amiért fizetünk. Szóval, tényleg nem értem, hogyan gondolhatja bárki, hogy a kölcsönös kockázat terhét már a kezdetben is felvállaló szerkesztők még valamiféle nyilatkozattételre is felkérhetők, miután a saját részükről vállalt feltételt teljesítették, és megmondták, hogy vállalják-e a kiadást vagy sem. Ezért adtuk át a munkát, és nem másért. Ha az én munkám nem érik könyvvé – amit persze sajnálni fogok – ennyi nekem és másoknak adott kritika után nem fogom megkérdezni miért. Ha nem jövök rá, akkor jobb, ha nem indulok újabb pályázaton, de alig várom, hogy meghirdessék a következőt, mert az eddigiekből is rájöttem egy-két titokra, amiket később igyekszem hasznosítani.
A szerkesztőkkel se mindig könnyű… 🙂 A kérdésem arra vonatkozott, hogy a regényünkről készített lektori jelentést megkaphatnánk-e mi, szerzők, mindenki a sajátját. Ez nem igényel semmilyen pluszmunkát néhány e-mail szétküldésén kívül, és bizonyára minden szerző sokat tanulhatna belőle. El tudok képzelni érveket a javaslatom ellen is, de hadd ne én adjak tippeket, tőled szeretném hallani. Bocsánat, ha ismételten fárasztalak, de ezzel a kérdéssel még nem találkoztam.
Igen, értettem a kérdést. A lektori jelentések belső céges anyagok, nem fognak kikerülni. Az értékelés és az oktatás is két külön terület, nem fogjuk összemosni.
Köszönöm, így már világos.