Mindig is kíváncsi voltál, hogyan születik meg egy könyv? Hogyan álmodják papírra az írók a történeteket?
Tudni akartad, hogyan alkotnak mások, miből merítenek ihletet, és milyen megoldásaik vannak a nehézségek leküzdésére?
A szerzők műhelytitkai sorozat egy-egy új szemszögből nyújt bepillantást az írói munkafolyamatba.
Ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó szerzőit arról kérdeztük, hol írnak a legszívesebben.
On Sai
Van egy nagy íróasztalom, amit könyvespolcok vesznek körül, itt írok. Ha elfárad a derekam, egy kényelmes nyugágyba fekszek, és a mobilba pötyögöm be a szöveget. Ez a Jegyzettömbbe megy, majd átküldöm magamnak Facebookon az asztali gépemre. Figyelnem kell, mert van egy névrokonom, és párszor majdnem neki küldtem…
Olvass bele a szerző regényeibe itt.
Tavi Kata
Nagyon változó, hogy hol írok, és akkor volt utoljára írósarkom, amikor elkezdtem dolgozni a Sulijegyzeteken. Az első három részt még asztali gépnél írtam, ott a könyveim szó szerint körbevettek, mert úgy lett kialakítva a polcrendszer. Utána elköltöztem, és laptopra váltottam. A Szívkeringőt például egy nagyon kicsi garzonlakásban, jobb híján a kanapén írtam meg. Azóta háromszor költöztem, és szerencsére újra volt rendes íróasztalom, de ekkor már ritkán használtam. Mostanában ha emellett döntök, csak azért teszem, mert az asztalommal szemben áll a virágállványom, és szeretem a növények közelségét.
Ha otthon írok, a macskám általában öt percen belül ráfekszik a jegyzetfüzetemre vagy a billentyűzetre, hogy vele foglalkozzak. De ez jó, imádom, hogy ott van, csak néha harcolunk, hogy haladjak is. 
Egyébként a legkülönfélébb helyeken is képes vagyok a könyvemmel foglalkozni. A Tagadj mindent például a munkahelyemre ingázás közben íródott a Székesfehérvár-Budapest vasútvonalon, így minden reggel és délután láthattam a Velencei-tavat, ahol a regény játszódik.
Régen szerettem, ha szólt a háttérben zene, ha dolgoztam, de manapság csendben írok.
Olvass bele a szerző regényeibe itt.
Ashley Carrigan
A kanapé minden ihletett gondolat és új regényem első tanúja. Itt szoktam írni kézzel papírra a jegyzeteket és a sok száz oldalnyi kéziratot. A ceruzát és a radírt folyton ellopja a macskalányka, ha nem figyelek oda. Háttérben megy a tévé, mint alapzaj. Egy idő után már kreatívan botrányos testhelyzetek tudok produkálni a zsibbadó végtagok és ülőgumók tehermentesítése miatt. Írás közben bűnös nassolás zajlik, jellemzően csokoládé formájában. Szex jelenet írása során a csokoládé mennyisége emelkedhet, akciójelenetnél a pulzusom.
Az íróasztal és A GÉP, minden fontos információk őrzői, a kézirat begépelésének és szerkesztésének a terepe. Itt folyik a rabszolgamunka, amit nem lehet megúszni. Mindig zenei kísérettel (szigorúan fülessel és nagy hangerővel hallgatva) gépelek, úgy sokkal jobban tudok a szövegre koncentrálni. Eme szent helyen szokott beállni a nyakam és kiújulni az ínhüvelygyulladásom. De kemény vagyok, mert megéri.
Olvass bele a szerző regényeibe itt.
Bálint Erika
Az asztal, ahol írni szoktam, eredetileg családi ebédek és vacsorák elengedhetetlen kelléke volt. Ünnepi alkalmakkor szépen megterítettük nagy, kerek lapját, körbeültük, elfèrtünk körülötte mindannyian. Aztán a gyerekek elmentek saját életet élni, és mert a múló idő és a végzetes betegségek nem tesznek kivételt senkivel, elmentek mások is. Így aztán ott maradt az okafogyott, méretes asztal, már arra gondoltam, megválok tőle, de aztán írni kezdtem, és amikor helyet kerestem magamnak és a laptopnak, végül mellé telepedtem le. Valahogy ott volt minden tökéletes, a fények, a tágas hely, a kényelmes szék. Így az étkezőasztal maradt, sőt új életet kezdhetett: íróasztal lett belőle.
Eszes Rita
Bár nagyon szeretek az éppen aktuális írásomon ötletelni séta közben, lehetőleg erdőben vagy vízparton, írni képtelen vagyok a szabadban, sőt igazából bárhol a dolgozó szobámon kívül… kivéve a vonatot. Nem tudom, miért, talán mert olyan kellemesen monoton, de oda rendszeresen viszek jegyzetfüzetet és mindig sikerül leírnom pár jelenetet vagy csak párbeszédeket, amiket később egészítek ki narrációval. Egyébként ez az egyetlen helyszín, ahol kézzel írok, normális esetben mindig gépen.
Hercz Júlia
Az íróasztalon általában káosz uralkodik miközben írok, és csak akkor szoktam rendet rakni, amikor befejezem az épp aktuálisan írt regényt. Illetve, amikor szerkesztésre kerül a sor. Az íróasztal felett van egy polcom, amin írástechnikai és Régensséggel foglalkozó könyvek sorakoznak, illetve itt vannak a tollaim, színes ceruzáim és az írós dobozom, amiben a swageket (Arany és Ónix könyvjelző, levendulás illatzsákocskák, idézetes lapok, matricák) tartom.
Az írós sarkomhoz tartozik még egy parafatábla is, amire olyan fontos dolgok kerülnek ki, mint a gyerekek órarendje a különfoglalkozásokkal, illetve elmetérkép és papírfecnik a karakterekről. A férjem mindig mondja, hogy digitalizáljam őket, és akkor nem vesznek el, és rendezettebben lesznek meg az infók, de még úgy vagyok vele, hogy jó helyen vannak ott. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy excel táblázat kezdeményem, de az még rendezés/feltöltés alatt áll. Igen, itt az állon van a hangsúly.
Az írós bujom mindennap előkerül, mivel ebben tervezem meg havi bontásban az FB-s és az Instás posztjaimat. Ide jegyzem fel a haladásomat is az aktuális regényemmel kapcsolatban.
Bartos Zsuzsa
Az Alkonyőrzőket a konyhaasztalnál írtam, még nem volt saját sarkom. Az épp megjelenés előtt álló új regényem már írósarokban született. Ami itt változó: a rend, természetesen. A cserepes növény is alakváltó, ugyanis a növényekkel futó kalandjaim vannak.
A könyvkupac szintén képlékeny, könyvtárakból szoktam őket összekapkodni, mindegyikbe mohón belekezdek egyszerre, s aztán mindenik várakozik. Tőlük tanulnak sok türelmet a tasakolt virágmagok is, amelyek tavasz óta várják, nehogy elfelejtsem őket elültetni. Mi az, ami itt örök? A „szentkönyvek” minipolca. A pótbillentyűzet (mivel mintegy sorskönyvszerűen évek óta nem sikerül olyan laptopot birtokolni, amelyiknek működik is rendesen a billentyűzete, ez valahogyan már a harmadik analfabéta laptopom, s csak azért szólok, ha a könyveimben alulírok s szűkszavúan fogalmazok, vagy ti más szavakat használnátok, kegyelmesek legyetek…
)
A fali jegyzetek is változóak, bár mostanában örökzöldek, hiszen az eperdzsem-főzés s a bodzaszedés is még mindig kitűzve, akárcsak a novellaötletek. Ezúttal köszönöm meg a szomszédoknak, hogy a háttér csendje is változatlan, a szomszédos ajtón álló kiírás (There’s no war in Ba Sing Se) igaz, mögötte ugyanis tényleg béke van. Ugyancsak a lányomnak köszönhetem, hogy megmentette az írósarok botanikáját egy örökké virágzó cseresznyefa freskójával.
Milyen hát egy írósarok? Megtévesztő, csak látszat. Hiszen az író elsősorban nem egy sarokban, hanem a fejében él.
Istók Anna
Elég kínos, de tényleg nincs íróasztalom. Van ellenben egy minden igényt kielégítő másfélszemélyes kanapém, amit egyedül egy álomkóros tigrissel kell csak megosztanom. Itt szoktam írni, (most éppen a 3. regényem utolsó simításait végzem), olvasni (regényírás közben csak krimit!), és fésülni (mármint macskát).
A kanapé felett kedvenc festményem, kabai lóri alkotása lóg, a prímszámokat ábrázolja, anno egy versemhez adta illusztrációként a Műút portálján.
Tóth Eszter
Az elmúlt időszak elég húzós volt. A lakásfelújítás sosem könnyű, pláne egy 90 éves házban. De most elkészültünk és a napsütéses verandánkon megtaláltam a legjobb írós helyet. Íróasztalom ugyan nincs (illetve van, de ott vagy iratokat tárolok, vagy a macska alszik rajta, néha pedig a két funkciót egyszerre tölti be), de van helyette egy ebédlőasztal, amit a család az írós időszakra átenged nekem. És ha már táplálkozással kapcsolatos mesekönyveket írok miért is ne az ebédlőasztalunknál tegyem ezt? 
Fontos kiegészítő még a kényelmes karosszék és sok párna, meg persze a növények, amik szintén nagyon örülnek a napocskának.
Bódai-Soós Judit
Néhány éve nagy nehezen rászoktam arra, hogy számítógépen írjak, azóta létezik nálam „írósarok”. Előtte mobilabb voltam, csak a füzetkém, tollam és a cigim kellett.
Most laptopon dolgozom, pontosabban egy kis notebookon, mert nem szeretem a nagy képernyőt, meg úgy általában nem szeretek nagy gépet cipelni magammal, ha esetleg utaztatni kell az írósarkomat.
Szóval, normál állapotok között ez úgy néz ki, hogy van az asztalon egy notebook vezetékes egérrel, cigi, hamuzó, egy pohár hideg víz, néhány kis jegyzetfüzet (mindegyik A6-os vagy annál kisebb). Ezek valamelyike általában zsebben, táskában jön-megy velem, ötletek, vázlatok, töredékek vannak bennük, amiket menet közben jegyzek fel.
Van még az asztalon toll, ceruza, néhány színes ceruza asztali tolltartóban, üres papírfecni-tároló, tele üres papírfecnikkel – ezek arra szolgálnak, hogy mindenféle egyebet feljegyezhessek rájuk, amiknek az íráshoz semmi köze (pl. bevásárlólista, villanyszerelő telefonszáma, stb.). Aztán van egy kis kreatív eszköztár: színes papír, olló, ragasztó, vonalzó, horgolótű, varrótű. A közelben van rongyos és fonalas doboz. Ezek azért kellenek, mert az írás olyan alkotófolyamat, aminek a kézzelfogható eredményére (könyv, magazin) nagyon sokat kell várni, viszont, ha elkészítek például egy kis baglyos mágneses könyvjelzőt, vagy egy rongybabát, akkor hamar jutok sikerélményhez, ami doppingol.
Nem állandó de rendszeres vendége még az írósarkomnak Kokka, a hegyi papagájunk, mókás, ihletadó, minden lében kanál jószág – a róla szóló mesének is megvan már a terve az egyik füzetkémben.
Aux Eliza
Ha a gyógytornászom látná, hogy görbe háttal ülök az ágyban a laptoppal órákig, amikor írok, kiakadna. Mindenesetre a pihepuha ágy az én írósarkom, mellette pedig a komódon mindig tartok illatgyertyát, és a gyertya illatának szigorúan passzolnia kell a történet hangulatához. De a görbe testtartáson igyekszem változtatni. Ja, és sehol sincs rend körülöttem, erről a rendszerető barátaim sem tudtak még leszoktatni.
A szerző ifjúsági regénye karácsonyra várható.
Szabó Krisztina
Az írósarkom egyúttal az a hely is, ahol dolgozom, itt készülnek a fordításaim is, éppen ezért két monitorom van: az egyiken az eredeti szöveg és az a Word-dokumentum van, amibe a fordítás készül, a másikon a böngésző szótárakkal, helyesírás-ellenőrzővel és egyéb fordítási segédletekkel. Ez az elrendezés a saját történeteim írása közben is kényelmes, a plusz monitoron a cselekménnyel és a karakterekkel kapcsolatos dokumentumaimat szoktam megnyitni, és persze a Spotifyt, mert a zene nálam az alkotói folyamat elengedhetetlen része. Néha a Pinterestet is segítségül hívom, mindegyik regényemhez van inspiráló képgyűjteményem.
Bár szívesen tartanék mindenféle dekoratív apróságot magam körül, az asztalon osztoznom kell Léna cicával, aki nagy ritkán megkegyelmez, és ahelyett, hogy megpróbálna ráfeküdni a billentyűzetemre, kiül az ablakpárkányra az integető macska mellé.
A szerző regénye karácsonyra várható.
Boza Anita
Két hely van, ahol írni szoktam:
Ja, és eszembe jutott még egy hely, de ott nem szeretek: amikor merülőben a laptop, az étkezőasztalhoz telepedek vele, mert ide van bedugva a töltő (sosem húzom ki, mert ha átdugom máshová, mindig elfelejtem, hová dugtam…)
A szerző regénye karácsonyra várható.