A. P. Dale: Lovaghercegnő (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga

1.

– Nem akarok Galliába menni – bökte ki a herceg. Egy lapos szikla tetején ültek, apródtársa meg ő. A környéken rajtuk kívül senki sem járt ezen az órán, a tó fölött bíborszín párák úsztak. Ahogy kimondta, rájött, régóta gyülemlik már benne a dacos keserűség atyja újabb hadjárata miatt.

– Jó kis kaland lesz, meglátod! – felelte a társa. Eltökélten próbált beszélni, de a herceg jól hallotta, hogy a hangja felcsúszik, mint olyankor, amikor a gondolatai egy részét meg akarja tartani magának. – Szerzünk még egy kis dicsőséget a briton koronának.

A parton álló fűzfára bagoly szállt, és szorgos huhogásba fogott. A herceg lopva mert csak rápillantani barátjára. Az apródnak a szemébe lógtak sűrű, gesztenyebarna hajtincsei. A földet bámulta, és merengve rágcsált egy fűszálat. A herceg minél tovább nézte, annál erősebb késztetést érzett átkarolni a nyakát, közelebb húzni magához, a vállára hajtani a fejét. Már nem először jutott eszébe ilyesmi, de a legutóbbi hadjárat óta mindig becsülettel türtőztette magát.

– Hát, ha te mondod – válaszolta vállat vonva. – Nekem akkor is rossz előérzetem van.

Mélyet szippantott a búbos loncvirág esti illatából, melybe társa lovaglástól felhevült testének szaga keveredett. Miként mondhatná el neki, hogy ha rajta múlna, akkor…

– A múltkor is pompásan szórakoztunk, nem igaz? – Az apródfiú arcán cinkos félmosoly jelent meg. Sokatmondóan oldalba bökte őt. – Tudom én jól, barátom, ne is próbáld tagadni! Ott bujkál benned az eljövendő nagy király, aki igencsak élvezi a vérpezsdítő csatákat.

A herceg behunyta a szemét. Barátja könyökének rövid érintésétől dübörögni kezdett a mellkasa. E percben nem vágyott sem a koronára, sem a galliai csaták izgalmára. Egyedül azt kívánta, soha ne érjen véget ez a mai este, maradjanak együtt ők ketten, örökre, közel, a lehető legközelebb egymáshoz.

Lehetséges, hogy barátja is érzi ezt? Való igaz, hogy pompásan szórakoztak a múltkor… De vajon osztoznak-e ezen a képtelen vonzalmon, amire az ember szavakat se talál? Vagy csak ő az, egyedül, akinek azóta is ilyesféle késztetéseken jár az esze?

Keze önkéntelenül indult el társa lapockája felé. Eddig félve merte csak elképzelni, hogy csókot vált vele, de ha ő is akarja, akkor talán itt és most, a tópart magányában ezt a minden eddiginél meghittebb összekapcsolódást is megtapasztalhatnák…

A bagoly állhatatosan huhogott a víz mellett, és neki a lüktetett a halántéka. Miközben tenyere lassan közeledett barátja hátához, arra gondolt, bármi vár is rájuk Galliában, ha együtt maradnak, és vállvetve harcolnak, ahogy eddig mindig, akkor tényleg nincs mitől tartani odaát a tengerentúlon.

Mert velük kettőjükkel szemben a világ legvérmesebb ellenségének sem lehet semmi esélye.

*

 

Egy évvel később.

 

    – Menekülnek! Menekülnek a szász kutyák!

Sir Leodegrance örömkiáltása visszhangot vert a mező fölött. A walesi lovagok és harcosnők ujjongva adták a hírt szájról szájra. Ginevra szíve hevesen vert. Győztünk volna? Körbefordult, szétnézett. Hetek óta folyt már az ostrom, de az őket sanyargató szász hódítók most egymás után hagyták hátra a nagy nehezen idáig cipelt kőhajítógépet. Rohantak az erdők felé mind. Ginevra a lovasaikat sem látta már ott a csukaszürke sátrak között. Úgy tűnik, tényleg visszaverték őket! Edmunda megfutamodásra kényszerült!

Lionor királynő a csatatér közepén állva apródjának nyújtotta vértől mocskos husángját, és parancsot adott az ellenség üldözésére. Bedegraine várának barna terméskőből épült tornyai ott magasodtak a háta mögött, biztonságban.

– A parancsnokokat verjétek láncra, a többivel végezzetek! Ezt a nyavalyást pedig itt – köpött a lába előtt heverő tetemre, akiben Ginevra felismerte az ellenség főkapitányát – tűzzétek fel egy karóra!

Walesnek most egy időre nyugta lesz a szászoktól. Vezére elvesztésével Edmunda talán örökre el is hajózik, békét hagyva a szigeten élő keltáknak meg britonoknak. Lionor a győztes uralkodók büszkeségével intette maga köré legjobb lovagjait, és a katonák örömujjongása közepette végigvonult a mezőn.

– Hol a lányom? – kérdezgette. – Ginevra, lelkem, merre vagy?

A koromszín tekintet aggódva fürkészte mind a földön fekvők, mind a fel-alá járkálók arcát. Amikor végre megtalálta őt, méghozzá talpon, meleg szeretettel pihent meg rajta. Ő erőtlenül visszamosolygott. Az ezüsthajú királynő intett neki, és Ginevra indult is volna a menet után, de ahogy egyet lépett, a lapockájába éktelen fájdalom hasított. Megrepedhetett, talán bizony el is tört.

Halványan bírta csak felidézni a bozontos szász katona vicsorgását, aki eltalálta a vállát a nehéz husánggal. A sártól lucskos harcmező, az arcára fröccsenő vér fémes íze, a buzogányok és kardok életveszélyes lendülése mind egybefolyt az emlékeiben. De a fickó most betört koponyával hever a földön, többi hasonszőrű társával együtt. Ő pedig, ha moccanni alig bír is, legalább él.

– Idehívjuk neked a gyógyítót, hercegnő? – kérdezte az egyik mellette szolgáló lovag, Sir Lucan. Egy másik régi harcostárs, Dame Tarai is közelebb jött, és aggódva fürkészte görnyedező testtartását.

– Nem szükséges – válaszolta ő, elfojtva egy felszisszenést. – Menjünk a többiek után, barátaim! Anyám a legjobb hordó almabort veri ma csapra. Ne maradjunk ki az ünneplésből!

Utolsóként érkeztek, az életben maradt nemesek már a várudvar közepén gyülekeztek. A szénakazlak között sebesültek nyögtek, a levegőben korom és izzadság szaga terjengett. Ginevra oldalán egy vágott sebből csordogált a vér. Mindjárt elmúlik a szédülésem, csak néhány perc.

Ekkor valami éleset koppant a földön.

Egy fémkupa volt.

Végigpattogott az göcsörtös kövezeten, egészen Ginevra sáros csizmájáig, és gurulva beleütközött. Ő lebámult rá, értetlenül. A kupa kicsorbult pereméről sárga almabor fröccsent a lábfejére.

Kiáltás hasította át a csípős tavaszi levegőt.

– Felség!

Sir Ector rémült hangjára Ginevra összerezzent, és kimerültségével nem törődve a kút irányába pillantott. A késő délutáni nap sugara belevillant a szemébe, hunyorognia kellett.

– Felséges asszony, mi lelt téged?

Lionor királynő feje lebukott a véráztatta bőrmellényre. Tagjai erőtlenül csuklottak össze. Anyám? A rangidős lovag úrnője mellé ugrott, és a hóna alá nyúlva megtartotta egyensúlyát. Anyám, mi bajod? Hiszen az előbb még jól volt!

– Istenek, összeesik! – kiáltották többen is. – A gyógyítót! Hozzátok ide az udvari gyógyítót!

A szénakazlak árnyékából két lenfehér ruhás alak szaladt elő, egy férfi és egy nő. Arrébb hessegették a lábatlankodókat. A mi jó öreg Hennes mesterünk tudománya messze földön híres – biztatta magát Ginevra. És most még ez a délről jött asszony is a segítségére siet. Minden rendben lesz!

Sir Ector gyengéden lefektette az eszméletlen uralkodót a kútkáva mellé. Ginevra oda akart sietni, hogy Sir Ector helyett ő támogassa anyját, de a válla továbbra is kegyetlenül hasogatott, és ahogy előrelépett, csizmája belerúgott a királynő kezéből kihullott, üres boroskupába. Hogy pusztulna el az a szász némber a hadseregével együtt…

A mester Lionor mellé térdelt. Megtapogatta a vértelen arcot, megszemlélte a tagjait. Ginevra támolygó léptekkel indult a kút felé. Lapockájába minden mozdulatra belehasított a fájdalom. Szitkozódott. Egész biztos csonttörés.

Odaért a kúthoz. A katonák fejet hajtva félreálltak az útjából.

– Mi lelte anyámat? – kérdezte a gyógyítótól szorongva. Igyekezett magabiztosan viselkedni, bár a szédülés újra meg újra elfogta. Össze kell szednem magam! A királynő után ő volt a vár legmagasabb rangú úrnője. Harcosnak és uralkodónak nevelték. Erősnek kell mutatkoznia, akármi is történjék!

– Csak kimerült – jelentette ki Hennes mester, és higgadt mosollyal nézett fel a hercegnőre. – A csatában, úgy látom, nem szerzett semmilyen komoly sebet.

Ginevra mellkasáról súlyos kövek hullottak le.

– Valóban? Tehát nincs nagy baja?

– Nincs, nincs.

Körben a lovagok és harcosnők suttogva adták tovább egymás közt a jó hírt.

– A Nagy Földanyának legyen hála!

A gyógyító végigsimított kopaszodó fején, majd felállt, és a hercegnőhöz fordult.

– Ha javasolhatom, vitesd őt a szobájába, úrnőm. Lady Morgana bizonyára lesz olyan szíves, hogy leforráz őfelsége számára némi citromfüvet a saját készletéből. Borogatásnak.

– Nem hinném, hogy a citromfű… – vetette ellen a javasasszony a britonokra jellemző, sercegő kiejtéssel. Ruhájára vörösbarna foltokat festett a sérült katonák vére, de a haját nemes hölgyekre jellemző kontyban viselte. Miért is keresett fel minket? Ginevra törte a fejét, de csak annyit bírt felidézni a nőről, hogy követként jött, déli szomszédjuk nevében, és valami diplomáciai ügyben akart az uralkodóval beszélni.

Hennes mester egy kézmozdulattal elhessentette külhoni társa aggodalmát.

– Hamarosan jobban lesz, hidd el, Lady Morgana. Nehéz napok állnak felséges királynőnk mögött. Nem csoda, ha pihenésre van szüksége!

A bölcs férfi igazat beszélt. Az elmúlt hetekben szegény anyám már az alvásra sem szánhatott elég időt. Mióta a szászok megjelentek a határaikon, Lionor éjt nappallá téve igyekezett kiebrudalni őket az országból.

– Vizet… Levegőt… Megfulladok…

Az ezüsthajú királynő krákogva szólalt meg abban a pillanatban, hogy Sir Ector felnyalábolta, és a főlépcsők felé indult vele. Teste görcsösen összegörnyedt lovagja karjában, kezét a hasára szorította.

– Anyám… – ugrott melléje Ginevra. – Tarts ki, mindjárt jobban leszel! Gyorsabban, Sir Ector, mit ténferegsz?

A lovag megszaporázta a lépteit. Ginevra szorosan követte őket, lépéseik csattogva visszhangoztak a szűk folyosókon.

– Levegőt… Hrgg… Ginevra… Hol vagyok? Hrgg… A hasam…

A királynő szobájába érve a beteget az ágyra fektették. Lionor arcát lángvörösre festette az erőlködés és a kín. Összekucorodva szorongatta a gyomrát, sáros csizmáját a mellkasáig húzta.

– Végem van… Megfulladok… Ginevra, segíts!

Ő letérdelt mellé, egy kendővel törölgette az izzadságcseppeket a homlokáról.

– Itt vagyok, anyám! Ne add fel, harcolj! Hamarosan jobban leszel, a gyógyító is azt mondta… Hol az az átkozott?

Felnézett, az ajtóban meglátta a két fehér ruhás alakot. Keserű harag öntötte el.

– Felköttetlek, ha nem csinálsz valamit – üvöltötte az idős férfi felé. Lapockáját lüktetve járta át a fájdalom. – Most rögtön!

Hennes mester zavartan babrálta őszes tarkóját, majd utasításokat kezdett osztogatni:

– Hozzatok gyolcsokat! Borogatást készítünk neki. Az jót fog tenni. Le kell venni róla a bőrmellényt is. Túlságosan szorítja a mellkasát, igen, azért nem bír lélegezni…

A királynő öklendezni kezdett, majd hányt. A párnát sárga, nyúlós nedvek áztatták el. A szagtól Ginevrán újra eluralkodott az émelygés. Sir Ector elszalajtotta a cselédeket vízért meg gyolcsokért, Ginevra pedig nekilátott kicsomózni a királynő felsőruházatát. A déli asszony odaugrott az ágy másik oldalához, hogy segítsen neki a vetkőztetésben.

Percek teltek el. A beteg minden lélegzetvételnél hangosan hörgött, szeme kimeredve szegeződött az ég felé.

– A hányás jó jel! – csapta össze Hennes mester a kezét. Szinte büszkén hordozta körbe tekintetét a szobába gyűlt, aggodalmasan toporgó nemeseken. – Nyilvánvalóan mérgezéssel állunk szemben. De most, hogy a test végre megszabadult a méregtől, megkezdődhet a felépülés…

– A szíve még mindig túl hevesen ver! – kiáltotta a déli asszony, miközben egy mozdulattal letépte a mellényt rögzítő utolsó csomót is, felszabadítva a királynő mellkasát fedő, átizzadt inget. – A keze jéghideg… Nem fogja túlélni!

Amint ezt kimondta, a hörgés elcsitult. A beteg szeme vérben úszva felakadt, mellkasa küszködve behorpadt, száját egy utolsó, sípoló nyögés hagyta el. Ginevra kétségbeesve megrázta.

– Anyám… Istenek, ez nem lehet igaz…

Lionor királynő teste érzéketlenül hevert az ágyon. Görcsös görnyedése elernyedt, szeme sötét gyémántja a semmibe révedt. Keze, mely félórával korábban még az ünnepi boroskupát emelte a magasba, most élettelenül csuklott Ginevra vállára.

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 6.7/10 (41 votes cast)
28 hozzászólás Szólj hozzá
  1. A nyelvi szint szerintem jó, a lírai szóhasználat pedig jelen helyzetben passzol a témához.
    A mérgezés számomra elég klisés, bár nem tudom, mennyire alapul ez már létező mondákon (már ha jól gondolom, hogy az Artúr mondakör Ginevrájáról van szó).
    Viszont amin megakadt a szemem, az az, hogy a címkék között szerepel a fantasy, viszont a részletben a zsánernek semmi nyoma nincs. Abszolút valami történelmi (jellegű) kalandregényt képzelnék el egy ilyen írói ígéret alapján, így ha a fantasy szál erős lesz benne később, akkor az igencsak megtévesztheti az olvasót.

  2. Gratulálok a kikerüléshez!
    Érdekes történetnek ígérkezik az olvasott rész, ennek ellenére egyáltalán nem sikerült beszippantania. Érződik, hogy az írónak meglenne a kellő tehetsége, hogy igazán jót alkosson, ám ehhez még gyakorolnia kell(ene). Olvasás közben meg-megakasztott egy-egy rész, jelenet, néhol nehézkesnek éreztem a mondatokat, szóhasználatot. (az értelmetlen, félig befejezettnek ható mondatokról nem is beszélve: Amint ezt kimondta, a hörgés elcsitult. A beteg szeme vérben úszva felakadt (?), mellkasa küszködve behorpadt, száját egy utolsó, sípoló nyögés hagyta el. Ginevra kétségbeesve megrázta. – Mit rázott meg Ginevra? A haldoklót? A fejét?
    Ez az a történet, ami pihentetés, átolvasás (átírás) után még akár nagyon jó is lehetne.
    Az elejét érdemes lenne átgondolni, mert engem pl ott elvesztett az író. Nem csak a „szerelmi szál” miatt, hanem: párbeszéd, leírás, belső monológ, párbeszéd, leírás, belső monológ, tépelődés, leírás – nincs meg a kellő egyensúly, és igazából nem is tudom az adott részt sehogy a következőhöz kötni.

  3. Érdekes részlet. Jól felépített indítás, de a történelmi részek helyenként csorbát szenvednek, a szászok éltek a szigeten, és a kelták a kontinensen, valamint a korhoz képest sok a női vezető, akik mellett még említés szinten sincs egy régens vagy egyéb pártfogó.
    A nyelvi szint szerintem megfelelő, a szóhasználat is igazodik az adott korhoz.
    Gratulálok a kikerüléshez.

  4. Először is gratulálok! Remélem megnyugodtál
    Az elején lévő rész tetszett, de első olvasásra nem igazán értettem, majd jött a második fele. Kedvemre való a szóhasználatod, láttam magam előtt a csatát és a véres holttesteket szerteszét. Kíváncsivá tettél, olvasnám tovább

  5. @REESE

    Köszi, hogy elolvastad! Teljesen igazad van, hogy a zsáner a “történelmi fantasy” és az “alternatív történelem” között mozog. Mágia nem lesz benne egyáltalán, viszont maga a világ csak részben épül a valódi (kora-)középkorra, nagyrészt egyedi szabályok alapján van felépítve. A “mérgezésről” pedig… de inkább nem szpoilerezem el, ha később kikerül egy második részlet is, akkor abból majd kiderül! 😀

    @AC

    Neked is nagyon köszi az olvasást, és főleg az őszinte kritikát! Ebből lehet a legtöbbet tanulni. Sajnálom, hogy nem sikerült beszippantani, de szuper, hogy ezt elmondtad, mert nekem ez egy nagyon-nagyon hasznos visszajelzés! Igen, az első jelenet az amolyan prológus-szerűség, de azért került oda, mert alapvető fontosságú szerepe lesz a továbbiakban.

    @JÁNOS

    Köszi a megjegyzéseket! A történet a kora-középkorban játszódik (i.sz. 450 körül), még azelőtt, hogy a szászok odatelepedtek volna a Brit-szigetekre, vagyis épp a hódításaik idején. Tök igazad van abban, amit a korabeli női vezetőkről mondasz 🙂 viszont ez a regény inkább alternatív történelem vagy történelmi fantasy, így elég lazán használom benne a valós történelmi tényeket. Ez igaz arra is, hogy milyen szerepe van a nőknek ebben a társadalomban (ti. ez egyfajta matriarchátus, ezért nincs mellettük férfi pártfogó). Azt gondolom, hogy a fantasynak mint zsánernek pont az az egyik előnye, hogy el lehet képzelni benne “mi lett volna, ha” világokat, tehát például egy olyan középkori társadalmat, ahol (persze logikusan és körültekintően megalkotott világépítéssel, erre igyekeztem odafigyelni a regényben) nőközpontú királyságok (is) vannak. Remélem, így már meggyőzőbb! 🙂

    @Florina Wolf

    Igen, köszönöm! 🙂 Nagyon örülök a kikerülésnek. Reméljük, olvashatod majd tovább is! <3

  6. Hatalmas gratula!
    Én ezt a regényt még bétáztam is, a második és harmadik részével együtt, úgyhogy az író ismeri a véleményemet, de ide is leírom. Sajnos nem tudok elvonatkoztatni, csak a kiragadott részlet alapján nem tudok véleményt írni, úgyhogy rövid leszek.
    Egy nagyon színes és ízes-szagos világot ismertem meg a regény által, megragadó szereplőkkel, jól kiagyalt szerkezettel és izgalmas témákkal. A szöveget helyenként túlírtnak érzem, de ez egy sima lektorálással szerintem orvosolható.

  7. Kedves Allie!

    Nekem nem volt bajom a történelmi háttérrel, abban sem vagyok biztos, hogy kelták nem éltek volna a szigeten; éppen az ellenkezőjének vannak a kulturális emlékezetben nyomai; a Morgana/Artúr-szállal meg egész biztosan beszippantott volna a történet, ha….
    ….ha az elején nem keversz meg annyira a herceg meg az apród történetével. Hát, idegen nyelven simán eligazodtam volna a nemeket illetően. A régi, hispán irodalom olvasójaként tudom, hogy a keresztesháborúk alatt a lovagok és apródjaik közötti barátságok keretei mások voltak, mint ma. A középkori szexualitásról is vannak érdekes tanulmányok. Szóval, szerintem, ezzel nem is lenne baj, ha ezt tudom előre, ha így van. Ránéztem a Fb-oldaladra, és egy hivatkozás kapcsán megerősödtem abban, hogy ez nagy valószínűséggel egy meleg történet (is?) lesz. Persze simán lehet, hogy tévedek. Ha nem, nem bántam volna, ha erre utal valami erősebben, egy címke pl. az alján, bár ezt nem te kategorizáltad be.
    Én young adult irodalmat a lányom számára vásárolok/előolvasok. Így nálam ez a könyv nem játszana; ennyi dilemma után visszaraknám a boltban a polcra.
    Felnőtt irodalomként el tudom képzelni, de nem tudom, a klasszikus fantasy-olvasók olvasóközönsége lenyeli-e ezt. Persze lehet, hogy az egészet félreértettem. Újraolvastam kétszer, háromszor, hátha az apród beöltözött lány (erre is van sok példa), de persze nem lettem okosabb. Ez a fajta bizonytalanság engem vásárlóként inkább hárításra késztet, és nem a kíváncsiságomra hat.
    Ennek ellenére örülnék, ha még olvashatnék belőle részleteket. Gratulálok a kikerüléshez!

  8. Ilyen kevésből valóban nehéz másról beszélni, mint a nyelvi szintről és a horgokról. Itt két horog is van, lehet válogatni, az egyik a fiú/fiú szerelem, a másik egy hercegnő, aki hirtelen a számára túl nagy cipőben találja magát. Végül is mindkettővel találkoztam már, de YA-ban a korai felnőtté válás releváns probléma, ahogy az elfojtott vágy az azonos nemű barát iránt is. A kérdés, hogy beteljesül-e az írói ígéret, és mikor? Annak nagyon örülök, hogy fontos cselekménypontnál kezdtél, a hősnő nem a kardját élesíti a csata előtt, hanem máris benne vagyok olvasóként a sűrűjében.

  9. Szia/Sziasztok!
    Gratulálok a továbbjutáshoz!
    Ha tehetném tovább olvasnám, mivel nekem érdekes, hogy női vezetők szerepelnek benne. Viszont, több más is van, ami megakasztott.
    A részlet első felében nagyon keveset tudunk meg arról, kik beszélnek egymással. Igen egy herceg és egy apródja, akik háborúba mennek. Előbbi pedig vonzódik az utóbbihoz, aki vagy viszonozza vagy nem. Számomra nem tudott ez behúzó erővel birni, mivel még csak külsőleg sem képzelhettem el, mit tetszik a hercegnek. Jobban felvezetted a romantikus szálat, mint a karaktereket és így nem találtam kapcsolódási pontot hozzájuk.
    Másrészt megzavart, hogy a részlet másik felében a nők vannak középpontban. Nemigen találtam a két jelenet közt kapcsolatot. Nem sok sejtésem van, mi kötheti majd őket össze a jövőben. Szóval keveslem azokat a nyomokat, amik sejtetik a kettő szál összefüggését. Bár ennek az oka, lehet a részlet rövidsége is.
    Ami biztos, az az, hogy számomra túl sok név hangzik el és kevesebb leírás, amihez tudnám őket kötni. Az előző regény részlet (John és az Apokalipszis) pont ennek az ellenkezője, ott a szerző túl hosszant írt le egy-egy karakter, itt pedig, pont, hogy keveset tudunk meg.
    Mindezek ellenére kíváncsi lennék a folytatásra, és szurkolok!
    Legyen szép napotok! 😉

  10. Gratulálok a kikerüléshez.
    Én az első részt még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Picit a történelmi regényekkel hadilábon állok, de ez egyértelműen az én hiányosságom 🙂

  11. Gratulálok a továbbjutáshoz!
    A szóhasználat és a nyelvi szint tetszik, bár ebből a kis részletből nem derül ki, hogy merre fog elindulni a cselekmény. Az első kis részlet érdekes lett volna, aztán jött az éles váltás a csatával és Ginevrával. Végig a herceg felbukkanását vártam.
    Ha már Ginevra, nekem elsőre Merlin és Arthur ugrott be, viszont kommentben írtad, hogy nem lesz benne mágia. Sajnálom, mert az a mondakör tetszett volna, így viszont nem biztos, hogy levenném a polcról.

  12. A szöveg első része a kisebb bakik ellenére megfogott, kíváncsivá tett. A második részét viszont nem tudtam hová tenni, mintha egy jól kidolgozott vázlatot olvastam volna. Számomra túl sok volt a szereplő, a név, de nem éreztem a jelentőségüket, papírmaséknak tűntek, és Ginevra karaktere is távoli maradt. Fantasyről van szó, szóval a történelmi hűséget én nem firtatom. Mindenképpen olvastam volna még, érdekesnek tűnik a történet. Az írónak gratulálok, és sok sikert kívánok a lektorihoz!

  13. Hú, egy pillanatra nem néztem ide, és mennyien írtatok! Nagyon köszi mindenkinek, aki rászánta az időt <3 Megpróbálok egyenként is válaszolni, szóljatok, ha valaki esetleg kimaradna! 🙂

    @CsacskaMacska

    Köszönöm a részletes visszajelzést! Jó tudni, hogy a Morgana-szál beszippantana 🙂 róla még lesz szó a további fejezetekben (igaz, nem Artúrral összefüggésben; de mindkettőjüknek meglepő és újszerű sors jut majd)!

    @Orsi

    Neked csak ennyit írok: <3 <3 <3

    @ROSE

    Köszi az olvasásást és a véleményt! Örülök, hogy szerinted jó helyen kezdtem el a történetet. Rengeteg kezdést kipróbáltam, tologattam előre-hátra, hogy hol induljon… végül emelett maradtam, mert ahogy írod is, így azonnal benne vagyunk a sűrűjében. 🙂

    @Roxy

    Szia! Köszönöm a részletes visszajelzést neked is. Nagyon hasznos, hogy leírod, ha valami megzavart, ez nekem csomót segít! Azt már látom, hogy többen említitek, hogy a két jelenet között nem látszik (még) a kapcsolat. Később teljesen egyértelmű lesz, de elismerem, hogy ennyiből itt még nem lehet érteni.
    Az is nagyon hasznos visszajelzés, hogy túl sok a név, ami egyszerre elhangzik… Értem, hogy miről beszélsz, és nagyon jó, hogy ezt felhoztad. Gondolkodni fogok rajta, hogy hogyan lehetne ezen segíteni. Az információadagolás mindig egy nehéz kérdés, és főleg a legelső jelenetben az ember mindig bajban van, hogy mi az, amit feltétlen el kell mondani az olvasónak, és mit lehet esetleg későbbre halasztani… Szóval ezt feltétlen átgondolom majd. Még egyszer nagyon köszi!

    @Anikó

    Örülök, hogy olvasnád még tovább!
    Sok oka van, hogy ezt a prológus-szerű első jelenetet a két fiúról ideraktam az elejére. Az egyik, hogy a regényben (illetve igazából az egész sorozatban) fontos lesz a romantikus szál, ami persze szorosan összefonódik a harcos-intrikás-kalandos szállal. Úgy éreztem, hogy ha egyszerűen a csatajelenettel indítanék, akkor hiányozna a kezdésből az az írói ígéret, hogy itt bizony lesz romantika is. Márpedig lesz (és nemcsak a két fiú között) 😀

    @Tessa R. Lambrick

    Köszi, hogy elolvastad! Ne félj, a herceg hamarosan tényleg újra felbukkan. Egészen pontosan a 3. fejezetben, bár ha idén is csak két részlet kerül ki, mint a korábbi években, akkor lehet, hogy azt már nem fogod itt olvasni. Mindenesetre kövesd be a facebook-oldalamat, ott biztosan értesülni fogsz minden hírről a regény sorsával kapcsolatban:

    https://www.facebook.com/Allie-P-Dale-%C3%ADr%C3%B3i-oldal-105909921486308

  14. Gratulálok a kikerüléshez! 🙂
    Alapvetően tetszett a részlet, a nyelvhasználat is segít szerintem abban, hogy átérezzük a kor hangulatát. Nagyon izgalmasnak tartom a női vezetők ötletét, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen alternatív társadalmat ismerhetünk meg ebben a világban. Magához a történethez azonban még nem igazán tudtam kapcsolódni, nem éreztem a csata fontosságát vagy Lionor királynő halálának drámaiságát, de valószínűleg ez azért van, mert még a történet elején járunk.

  15. Gratulálok a kikerüléshez!
    Nagyon tetszett a részlet. Szerintem gördülékenyen fogalmazol, és be is tudtam lőni, hogy a zsáner alternatív történelem lehet majd. Izgalmas, jó kezdés. Jó horgokat fektet le.
    Csak egy a baj, hogy a részlet nagyon rövid 🙂
    Emlékeim szerint a legutóbbi versenyen, mintha hosszabbak lettek volna a részletek. Vagy csak nekem tűnik így?

  16. Bétáztam ezt a regényt, ezért nem tudok teljesen objektív véleményt alkotni, de szerintem Ginevránál ez a nyitás jobban működik, mint a régi verzió, a narrációt is közelebbinek éreztem, szerintem sokat fejlődött a szöveg, gratulálok hozzá. 🙂
    Sejtem, hogy a herceg jelenete miért került be (nem akarok spoilerezni). Én itt, kapásból a legelején, nevek nélkül, picit lebegtetésnek érzem, mert még nem ismerjük a karaktereket és a kontextust, és mielőtt elkezdhetnénk kötődni az első jelenet szereplőihez, már váltunk is Ginevrára. De ez csak technikai apróság, szerkesztésnél biztosan kapnál hozzá iránymutatást, hogy érdemes-e itt hagyni vagy sem, és simán lehet, hogy nincs is igazam.

    Gratulálok a kikerüléshez! 🙂

  17. Kedves Allie!

    Gratulálok a kikerüléshez! 🙂 Személy szerint imádom a középkort és a lovagokat, így izgatottan kezdtem el olvasni a részletedet.

    Érzékletesen mutattad be a herceg vágyódását. Keveset tudtam meg róla, de szívesen olvasnám tovább a történetét, és az apródfiú is szimpatikus lett. Úgy tűnt, hogy elbeszélnek egymás mellett, ami adott egyfajta bájt a jelenetüknek. Aranyosak, szerethetőek voltak! 🙂 Ginevra egyelőre személytelen nekem. Sajnálom, hogy rövid a részlet, és nem ismerhettem meg őt jobban.

    Pár dolog megfogalmazódott bennem olvasás közben:
    – A fickó szó számomra kilóg, a kiebrudalni viszont nagyon tetszett. 😀
    – Nehezen helyeztem el korban a történetet. Megjelent a husáng, amely egy kezdetleges fegyver, aztán a buzogány és a kard, néhány Sir és egy Dame, de az egyik válaszodból kiderült, hogy 450 körül játszódik a történeted. A középkor 476-tól kezdődött, és úgy tudom, hogy a klasszikus lovagság csak később alakult ki. Ha nem árulod el, hogy a 450-es években járunk, későbbre tippeltem volna. A “valós múlt” és az Artúr-mondakör efféle keveredését sajnos nem érzem hitelesnek.
    – A szereplők életkorát nem tudtam behatárolni. (A királynő “ezüsthajú”, emiatt Ginevrát is idősebbnek gondolom, holott lehet, hogy egészen fiatal.)
    – A Lady ebben a formában nemesi rang. Morgana nemes hölgyekre jellemző kontyot visel, ám emiatt egy egyszerű javasasszonyt nem fognak Ladynek szólítani. (Ezt azért jegyzem meg, mert anno jelezték nekem, hogy a szabó karakterem nem lehet Lord. Ha jól sejtem, te is csak udvariasságból használtad a Ladyt.)

    Kíváncsi lennék a folytatásra, mert érdekes a témád és a kirajzolódó világ, és: LOVAGOK! ♥ Várnám a herceg újbóli felbukkanását, és szeretném megismerni Ginevrát is. Sok sikert kívánok a lektorihoz! 🙂

    Sissy

  18. @AAndi

    Köszi a véleményt! Örülök, hogy megfogott a női vezetők koncepciója 🙂 Engem régóta zavar, hogy a legtöbb középkori fantasy-világ, bár ezerféle szempontból kilép a valódi történelem keretei közül, a nő-férfi szerepek “hitelességéhez” szinte mindig görcsösen ragaszkodik. Én szerettem volna kipróbálni (legalább fantázia-szinten), hogy vajon miként működhet egy olyan, “ál-középkori” társadalom, amiből kivesszük a patriarchátust (persze okos indoklással és körültekintő módon).

    @Swarna Pololanik

    Köszönöm szépen! 🙂 Igen, amit most már bánok (így olvasgatva a kommentjeiteket), hogy a 2. fejezetet külön bontottam az 1.-től. Eredetileg az 1. fejezet jóval hosszabb lett volna: konkrétan a következő jelenetben alakul ki a fő konfliktus és indul el rendesen Ginevra karakteríve is, ez itt csak a felvezetés. Azt gondolom (vagy legalábbis remélem), hogy onnantól kezdve jobban lehet majd kapcsolódni hozzá is, meg a történethez is. Csak hát az végül is a 2. fejezet eleje lett, így nem került ki ide. Ezt most már másképp csinálnám – máris valami, amit tanultam ebből a pályázatból! 😀

    @Rezeda Réka

    Nagyon örülök, hogy úgy érzed, fejlődött a szöveg!! Ez a legjobb, ami történhet egy íróval 😀
    BTW többek között a te szuper meglátásaid segítettek abban, hogy azt az első verziót, amit olvastál, komplettül A-Z-ig át tudjam írni, és most be tudjam küldeni. Szóval újfent nagyon köszi mindent! <3 Meg persze a többi bétának is az évek során, akiktől kimondhatatlan sok segítséget és támogatást kaptam. <3
    Aham, értem, hogy miért érzed "lebegtetésnek" az első jelenetet. Több verziót is kipróbáltam, az egyikben konkrétan nevekkel volt megírva a jelenet, de úgy se volt az igazi, mert úgy meg elviszi a fókuszt a jelen kötet fő száláról (vagyis Ginevráról, akinek az ívéhez ez a jelenet ugyan fontos háttérinformációt szolgáltat, de nem ebből adódik a kötet fő konfliktusa; [*szpoiler*: ebből a sorozat fő konfliktusa adódik]). Viszont teljesen igazad van, ezt egy szerkesztővel kellene átbeszélni, hogy miként érdemes csinálni… Reméljük, eljut a regény oda, hogy egy szerkesztő foglalkozzon vele, és akkor ezek a kérdések is megoldódhatnak! 😉

    @Sissy

    Köszi szépen a részletes visszajelzést! Egy kérdés: azt mondod, a "fickó" szó kilóg, esetleg az "ipse" jobban beleillene, vagy azt se érzed idevalónak? (Eredetileg azt használtam, csak aztán átírtam, de nem vagyok biztos benne, melyik a jobb.)
    Ginevra 20 éves, ez a következő jelenetben ki is derül (tényleg bánom már, hogy nem csaptam azt is az 1. fejezethez, főleg, mivel többen jeleztétek, hogy rövidnek találtátok a kikerült részt). Reméljük, a pályázat későbbi szakaszában kikerülhet egy második részlet is, ahol tovább követhetitek az eseményeket! 🙂

    Még egyszer nagyon köszi mindenkinek, aki elolvasta és kommentelt! Itt hagyom újra a facebook oldalamat, nyomjatok rá a "KÖVETÉS" vagy a "LÁJK" gombra, hogy értesülhessetek a regény sorsáról és a friss hírekről:

    https://www.facebook.com/Allie-P-Dale-%C3%ADr%C3%B3i-oldal-105909921486308

  19. Szívesen, Allie! 🙂 A “gazember” (vagy esetleg a régiesebb “lator”) szó használatát jobbnak érzem ide. A “fickó” és az “ipse” túl modern szavak, ezért szerintem más zsánernél/nézőpontkarakternél működnének igazán.

  20. Nem szoktam történelmi vagy történelmi fikciós történeteket olvasni, de a részleted után felmerült bennem a kérdés, hogy igazából miért is nem? 😀
    Gördülékeny volt, olvasmányos, és olyan gyorsan vége lett!
    Látom, hogy inkább a másik vélemény dominál, de nekem nagyon tetszett az eleje, a herceges jelenet, engem rögtön berántott és pont eleget mutatott ahhoz, hogy csak még többet akarjak 🙂 Az érzelmek szépen átjöttek, azonnal elkapott a hangulat, a többek által hiányolt részletek meg… hát, szerintem van egy teljes regény arra, hogy kiderüljenek, nem kell azonnal mindent lelőni az első oldalban. Persze, nehéz úgy értékelni, hogy ennyit látunk, de azért nem szabad elfelejteni, hogy még száz oldalak vannak ez a nyitány mögött, és ha minden kérdésre választ kapnánk, akkor meg az lenne a baj 😀 Amúgy én arra számítok ezek után, hogy ugyanannak a háborúnak a bemutatását fogjuk megkapni mindkét oldalról, a herceg és Ginevra szembenálló felek lesznek, és így egy komplex képet kaphatunk majd az eseményekről. De ne spoilerezz, hogy mennyire jók a megérzéseim! 😀
    A Ginevrás vonal engem kevésbé rántott be, de ez meg abszolút rajtam múlt, nehezebben kapcsolódok női hősökhöz valamiért. De mivel a stílus meg a szöveg lendülete simán vinne még tovább, biztos néhány oldallal később vele is meglenne a közös hullámhossz 🙂
    Úgyhogy hatalmas gratula, és további nagyon sok sikert kívánok!

  21. Én is olvastam már ezt a regényt, így nem tudok friss szemmel nézni rá, de érdekes volt látni, hogy a többi olvasó mit érez vele kapcsolatban. Az elejét több változatban is láttam, így én is azt tudom mondani, hogy ez a szöveg sokat fejlődött. A története, mondanivalója pedig nem éppen hétköznapi – szóval, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy a lektor mit fog mondani róla, és persze, drukkolok!! 🙂

  22. Kedves Allie!

    Nem igazi kritikának szántam, hogy rövid volt. Csak úgy magamban sajnálkoztam, hogy miért nem kerülhetett ki több 😀
    A fejezet felépítés lehet jó így is. Ezt így nem tudom. Ne aggódj, még ha a nyilvános olvasóknak ennyiből nem is derül ki sok, a lektorok olvassák tovább. Ők látják, mi lesz 🙂

  23. Gratulálok a kikerüléshez! Nagyon szépen, gördülékenyen fogalmazol, a történet is izgalmasnak ígérkezik. Bár a bevezetést nem tudom hová tenni, lehet, hogy el is lehetne hagyni, ha a benne lévő információkat később is be tudod építeni. Ginevra karakteréről eddig nem sokat tudtam meg, bár ennek talán a részlet rövidsége, és a cselekményre való fókusz az oka. Ennyi alapján azt mondom, szívesen olvasnám tovább, végig viszont csak akkor, ha a szereplők érzelmileg is jobban bevonnak. 🙂
    Még egyszer gratulálok a kikerüléshez! ☺️

  24. Szia! Sajnos nem tetszett. Az elejével nem tudok azonosulni és kb a feléig sem jutottam. Számomra unalmas volt.
    De hogy pozitívat is mondjak, a stílusod jó, jól írsz, csak a történet nem tetszik.

  25. Az ezüsthajú nekem is szemet szúrt. 🙂 Azért egy teljes hajas őszüléshez igencsak 50 fölött kell lenni, akkoriban meg igen korán szültek a nők, leginkább tizenéves korukban, tehát egy 20 éves nő anyja jó eséllyel a 30-as évei közepén/végén járhat, legfeljebb 40-es éveiben. Ezen a matriarchális társadalmi berendezkedés se nagyon változtat szerintem, mert ennek elsősorban egészségügyi okai voltak: az emberek korán haltak, és hát addig lehet csak szülni, amíg élsz, minél előbb, annál biztosabb a dolog. 😀

    Nekem nagyon zavaró és félrevezető volt a váltás. Végig azzal a tudattal olvastam a második szakaszt, hogy valamilyen formában megjelenik valamilyen infó ott is az elsőből, akár feltűnik az egyik szereplő, akár szóba kerül mások párbeszédében. Ez így nem figyelemfelkeltő volt számomra, hanem csalódást okozott. Attól még, hogy fontos egy szál, nem kell az első oldalon olvasni róla, ha amúgy csak lóg a levegőben jó ideig.

    A nyelvi szint jó, a néhány gubanc ellenére is, olvasmányos, gördülékeny. Nekem az alternatív történelem vonal is tetszik, sorozatokban amúgy is divatja van (lásd The Great vagy Bridgerton). 🙂 A sosemvolt társadalmi berendezkedés is jó felvetés, nem kell hozzá mágia, hogy érdekes legyen. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük