Estell Ivy: oxiGen

Marcsi tizenéve berögzült mozdulattal veszi elő a cigit, pont ugyanúgy, ahogy eddig minden munkaszünetben csináltuk. A szájába teszi, sercen az öngyújtó, de mielőtt a láng elérné a dohányt, Marcsi keze megdermed, aztán a kórházi takaróra hanyatlik. – Hogy én milyen segghülye vagyok – nevet fel cinikusan. Hangja rekedt, még nem szokott hozzá, hogy erőltetnie kell…

Kiss Magdi – Oxigén

Az utolsó néhány óra idegtépő volt az oxigén számára. Pedig nagyon várta, hogy elindulhasson, imádott a Föld felé zuhanni. Mindig másik felhőből indult el, és közben varázslatos tájakat ismert meg. Most is az ismeretlen terült el alatta, a szürke felhők gomolygó csapata egészen közelre ereszkedett, szinte súrolták a zöldellő fák koronáját. O nem ismerte fel…

April Rose Scott: Emlékezz, mit ígértem (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Előhang Az iskolai lövöldözés előtt elpusztíthatatlannak éreztem magam. Olyas valakinek, aki nagy dolgokra hívatott, aki világot fog látni és jobbá tenni azt. Sosem gondoltam volna, hogy történhet olyasmi, ami az életvidám, mindig optimista énemet egy szempillantás alatt a depresszió legmélyebb bugyraiba sodorhatja. Miután a lövöldözésben elvesztettem a testvéremet,…

Eredményhirdetés

Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amiben a világteremtést és az információadagolást lehetett gyakorolni. Ezúttal megadtuk a zsánert – sci-fi vagy fantasy –, és azt kértük tőletek, hogy a reggeli rutin megmutatása révén adjatok át információkat. Sok szerző ezeknél a zsánereknél információs tömbökkel dolgozik, azaz megállítja a történetet, és elmesél minden szükséges dolgot a szereplő helyzetéről…

Vasváry Csilla: Madárka

Egyszer táncoltunk… Az esküvőnk napján. Tibor úgy fogott át, hogy tudtam: ő mindig vigyázni fog rám. – Nos, hogy ízlik? – mosolyog rám, szája sarkában megül egy darabka petrezselyem, ami egy óvatlan pillanatig kisfiússá teszi. Észreveszi, letörli, a szalvétát gondosan összehajtogatja. – Nagyon finom – ismerem el. Nem is értem, miért kételkedtem, hisz’ hozzászoktam már,…

Füzesi Dóra: Az eljövendő pillanatok elkerülhetetlensége

A dolgoknak nem kellene úgy lenniük, ahogy most vannak. Pál a fogvédőjén át fújtat, mert már nincs elég oxigén a csarnokban, zúzódásos mellkasában pedig valami izomgörcs szúr. Emberek állják körbe a négyszögben kikötött madzagot, ami szorítóként szolgál. Hátul, az ezredforduló előtti, díszletté rohadt teherautó mellett felhúztak egy söntést, és állott alkohol szaga vegyül a gyártelep…

Claire Devos: Előtted az élet

– Előtted az élet! Menj csak! Az apró rágcsáló riadtan szaladt ki a tenyeremből, amint két kezem elég rést nyitott, hogy felcsillanjon előtte a szabadságba vezető út. A szabadságba, és a hatalmas ismeretlenbe. Vajon feltűnt neki, hogy kilométerekre van onnan, ahol a csapdánkba esett? Sokáig néztem utána. A fűszálak, mint a néma őrkatonák hajoltak meg…

J.V. Conney: A roncs

Figyelmeztetés: szókimondó szöveg, 18-as korhatár   A tenyere végigsiklik az oldalamon, az ujjai a fenekemre tévednek, majd lecsúsznak a combomra. Ingerülten ellököm a kezét. Gyűlölöm, ha a combomhoz ér, és ezt ő is pontosan tudja. – Bocs – zihálja, és beletúr a hajamba, mintegy fogódzóként, nehogy még egyszer elszúrja, de késő. Rohadtul elment a kedvem…

Harka Sára: Visz a vonat, mennék utánad

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Aranka a legkopogósabb cipőjében sétál előttem, és az aluljáró kőpadlója minden lépését robbanás-hangerejűvé erősíti. Volt szerencsém pár durranáshoz a háborúban, és egyik sem okozott olyan halláskárosulást, mint ez a pár gyöngyös körömcipellő itt. Az idegeimen táncol vele, másrészről viszont összeteszem a két kezem még…

Kincses Nóra: Katabasis

Aranyrög pályázati novella, 348 pályázó között III. helyezést ért el   Liv megnyomta az entert, de semmi. Remélte, hogy még elcsíp egy kis internetet, nem jött össze. Azt akarta, hogy tudjanak róluk a világ másik végén, de ez a kint tomboló széllel egyre esélytelenebb lett. – Semmi? – Toshiro teljesen beöltözve lépett be az ajtón. –…

Kulcsár Kata: Az Antropocéna időkapszula

Él, mint hal a vízben? Ezt nem egy akváriumtulajdonos találta ki? A tenger mélyén az élet korántsem gondtalan. Tudom, miről beszélek. Mostanában sok időm van gondolkozni.    – Jelenleg 100 méteres mélységben vagyunk. Három órán belül elénk tárul az egykori Bangkok, az Angyalok városa. A mocsaras vidékre épülő megapoliszt hajdan Kelet Velencéjeként emlegették, és a…

Rezeda Réka: Feledés

Keserves gyereksírásra ébredek. Ne nézz hátra, temesd el a múltat! – visszhangzik a fejemben egy hang az álmomból, és az a szörnyű érzésem támad, hogy elfelejtettem valami nagyon fontosat, valamit, amire egy perce még emlékeztem. A kép elmosódik, és hiába kapaszkodom belé, elszivárog a tudatomból, mintha vizet akarnék megtartani a tenyeremben. Kábán körbepislogok a homályos…

Aux Eliza: Szín és jég

Halálszag árad a nővérem albérletéből. Sötét van, az ajtó tárva nyitva. Nincs fogas, ahová ledobhatnám a fekete szövetkabátomat, ezért inkább magamhoz szorítom, nehogy bármi összekoszolja, mint a falakon kúszó penészfoltok vagy a málló vakolat. Tűsarkúm kopogása fenyegetően visszhangzik a falatnyi folyosón. A hideg áthatol a ruhámon, mintha évek óta nem fűtöttek volna a lakásban. Hihetetlen,…

Fráter Zsuzsanna: Kutya egy helyzet

 – Dóri, én … én nem – próbáltam tiltakozni, de csak elfúló dadogásra futotta. A torkom kiszáradt, a mobilt tartó kezem remegett, a vérem a fülemben dobolt, miközben valami elfogadható indokon agyaltam, miért nem vállalhatom Fricit. Persze pánik közben sosem bírok gondolkodni, most sem ment. Az igazat nem mondhattam, már a magyarázkodás lehetőségétől is kivert…

Köcsky Rudolf: Oázis 9

Figyelmeztetés: erotikus tartalom * Tél van. Sötét hó esik. Furcsán idegen évszak ez. Hideg nincs, csak örökké tartó és élettelen szürkeség. Jó lenne, ha már vége lenne, de Botond, a telepvezető azt mondja, még néhány generáció eltűnik, mire a légkör kitisztul. Ha nem lennének a földalatti víztározók, a napfényizzók és a generátor, ami a telepet…