Itt a húsvét, játsszunk egyet!
Manapság már nem zöld erdőben, kék ibolya felett kérdezzük meg, hogy szabad-e locsolni, hanem…?
Segítsük ki mindazokat, akik már a hétfői locsolkodásra készülnek: írj egy locsolóverset!
Milyen verssel locsol napjainkban egy modern fiatalember? Vagy milyen verssel locsolhatnak egy fantasy világban? Esetleg a távoli jövőben? Elő a fantáziával, elő a rímekkel, várjuk a locsolóverseket 🙂
A nyertest ezúttal sorsolással választjuk ki, a nyeremény pedig egy szerkesztés lesz (ilyen szép, piros 😉 )
Határidő: március 31. (szombat) éjfél
Sorsolás: április 1. (vasárnap) napközben
***
Egyéb segítség a játékhoz:
– kerüld a sablonos megfogalmazásokat
– csak egyszer írhatsz, így egy kicsit gondolkozz, mielőtt begépeled
– figyelj a helyesírásra
Jó munkát! 🙂
*
Ah, de jó! 🙂
Megjött hát a nyuszi,
De túl lusta volt tojni,
Inkább ment el a boltba,
És hozott könyvet Húsvétra.
(Nekem ilyen lenne az ideális ünnep :D)
A virág és az eső,
Édes szép virágszálam, eljött hát a nagy nap,
Mikor a kék szirmaidról, végleg lerázhatod a havat,
A rút, konok és zord időjárással ne törődj,
Nem véletlen, hogy most küldöm én, terád az esőt,
Hisz te akartad, hogy valaki meglocsóljon tégedet,
Így hát, én most el is jöttem és meglocsolok ezreket.
(A virág és az eső)
Második versszak!
Sokan mások azt kívánják, hogy ne essen rájuk a locsolók serege,
Viszont nekik csak azt mondom, élvezzék a szerepet,
Itt is kicsit, ott is kicsit, mindenhova elmegyek,
Bejárom én északot, délt, nyugatot és keletet,
A hegyekben, völgyekben én mindenkit meglelek,
Ki ki bújt, ki ki nem, én senkit sem feledek,
Senki se szomorkodjon ezekben a naponban,
Megígérem mindenkit meglopolok alaposan.
Mikor még zöld volt a fű és tiszta, kék az ég,
Magyar ifjak jutalmat kértek a szagos kölniért.
Mára már kiszáradt a föld és tojás sincs a kézben,
Minden elveszett a sok-sok harcos évben.
Emlékezz most arra, ami régen szép volt:
A gyermekek nyulat vártak, a lányok fess locsolót.
Új ruhába bújva a természet is ébredt,
Maga mögött hagyta a téli, bús éjeket.
Annyit mondok én most, fájón elmerengve,
Régmúlt, vidám verseket újra megidézve:
Őrizd hát a csodát, mit őseink tettek,
Engedd, hogy tincseidre illatpárát hintsek!
És csókkal pecsételjük meg örök eskünket,
Ebben a zord világban, mi üldözi a meséket.
Eljött húsvét reggele,
de nem tudom, induljak-e.
Fantasyban mindent lehet,
ez a történet most mégse kerek…
Várna reám egy-két sárkány,
meg a világszép királylány,
tündéket kéne locsolnom,
de eltűnt a hű koboldom.
Pedig oly szép tervet szőttem,
hátha nem maradnék nőtlen:
a királylánytól tojást kérek,
és csókot is, ha lehet,
remélem, hogy a vámpírnő
nem szívja majd véremet,
tán a tündék se nyilaznak,
s túlélem az orkokat,
varázslónők, sárkánylányok
nem látják el bajomat.
Ejj, kobold nélkül nem mehetek,
elvitte a kölnivizem….
Nini, itt jön a tekergő,
világhíres bajkeverő.
Gyere, kobold, indulhatunk!
Felnyergelve Pegazusunk!
Míg repülünk felhők felett,
gyakorlom locsoló versemet:
„Én vagyok Szőr Lovag Jenő Pál,
meglocsollak, te kedves virágszál!”
Áldott húsvétot mindenkinek! 🙂 Anita
Locsolóvers
Elmúltak már a régi szép idők,
Húsvétkor hó és sár van,
Nem zöld rét és legelő,
Programokra megy mindenki,
Nincs már senki otthon,
Én csak kopogok és így maradok hoppon,
Nem, hogy tojást, mosolyt se kapok,
Ha nem hát nem erőszak máshol is szerencsét próbálok,
Délfelé, lendületet vesztve hazafordulok már,
Közben a finom ételre gondolok, ami otthon vár,
Tele hassal újra forognak a kerekek azon,
Ha ismerős nincs is otthon,
Idegennél is megpróbálhatom,
Úgyhogy mégiscsak jövök, meglocsollak téged,
Nyisd hát ki kapudat,
Hisz bezárni vétek,
Nem tudhatod előre, ki leszek én néked,
Tegyél hát szerencsét,
Itt leszek ma érted!
Itt a húsvét, felpattanok a
Seprűmre, felszállok vele a
Magasba, fel egészen az űrbe.
Elszáguldok vele, egészen a
Naprendszer pereméig, onnan
Hozok néked, illatos sarkifényt.
Miután szép üvegbe gyűjtöttem,
Rózsának levével kissé megspicceltem.
Haza felé tartva nagy bajba kerültem,
Piros tojás helyett, két sárkány
üldözőbe vett.
A semmiből kerültek elém,
Fújták teli torokból a tüzet,
Így a járgányom lángra kapott
Bőszen.
A járgányomat megsarkantyúztam,
De így is üldözött még a két sárkány,
De hiába vigyáztam, így beleestem a rózsabokorba,
Szerencsére a kölninek, nem esett baja.
Gyorsan felpattantam, körbe néztem
ízibe, a sárkányoknak nyoma veszett
Szerencsére.
Bekopogok hozzád, spriccelek egyet.
Így kívánok mindenkinek:
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Itt a húsvét,
a plüss nyuszi,
kölnit nem kapsz,
szívem, Mari!
Csokitojást tedd el inkább,
keressük az ágyat immár!
Locsolkodni jöttem, te rútak közt a legcsúnyább.
Ne merj átkot szórni rám, mert akkor megtudja a világ,
hogy egy vérfarkas tóba dobta a boszorkány legkisebb leányát.
Egy kis friss víztől, jobb lesz a kedved.
Ha tiszta leszel, húsvétra feleségül is veszlek.
Előre bocsájtom, hogy nem tudok verset írni, de egy próbálkozást megér 😉
Vizet hoztam a kútból
Nem többet, csak egy korsót.
Adsz-e nékem piros tojást?
Hisz te vagy itt a legszebb lány.
Azt mondod, hogy záp?
Akkor nyakon öntlek, megállj!
Nem vagyok egy Thomas Hardy,
Nincsen nálam parfüm, kölni
De jó lenne egy közös szelfi
Instagramra feltölteni
#széplány #nevet
Ne aggódj, csak anyám követ
Bolygótojás,
kozmosznyuszi,
fénysürgönyös csillagtúrán
jár neked egy morzepuszi!
Egy mai tini „locsolóverse”:
Lányok, a mesebeli herceget hiába várjátok,
Locsolkodni nem szokás már, remèlem vágjátok!
Virágszirmok helyett havat sodor felèm a szèl,
Ùgy tűnik, mèg nem bùcsùzik tőlünk a tèl.
Átfagyott kezemben nincs többè kölni,
Ezt a szokást most már illeni törölni.
Az öregek mèg nyafognak, hol van már az ünnep?
Nem èrtik, nekünk a piros tojás már nem üzlet.
Ósdi verset elszavalni? Minden házba bekopogni?
Hogy ezzel mi a gond? Nincs kedvem sorolni!
Anya, ne is erőltesd, hogy ezzel akarj büntetni!
Hát, nem èrted, hogy egyszerűbb a facebookon locsolós matricát küldeni?
Éj leple alatt érkeztem,
a hosszú úttól megéheztem.
Ezeréves vámpír vagyok,
szemfogaim irtó nagyok!
Nem kell félni, kicsit harapok,
a napfényben csak úgy csillogok!
Idejöttem hozzád immár,
nyiss ajtót, szép barna kislány!
De nem kell nekem csokinyuszi,
se sonka, se tojás, se puszi.
A véred akarom meginni,
szabad e locsolni?
Amikor az orvos locsolkodni megy
Gyógykészítményt hoztam,
A kölni túl büdös,
Az egészséged miatt,
Nem leszel most parfümös.
Hálapénzt nem kérek,
Jó nekem egy csók, meg a tojás,
Remélem, hogy jövőre is,
Megmarad ez a jó szokás. 😉
Az én 100 szavas modern locsolóversem:
Facebookomon kattintgattam, s elállt lélegzetem,
Budapest legszebb lányát dobta elém tabletem.
Húsvét napján összeszedtem minden bátorságom:
Egy randevút kérek tőled, ne tilts le kapásból!
Kirándulunk, s a moziban te választhatsz filmet,
Bár hintóm nincs, de trolibusszal nyargalok érted.
Kézen fogva libegőzünk, lógatjuk lábunkat,
Megóvlak bármi áron, s cipelem a táskádat.
Elbűvölő arcodon a két kicsi gödröcske,
Formás lábadról látszik, hogy nem jársz a mekibe.
Ha meccsemen szurkolsz, integetek, kacsintok rád,
Ezerszer meggyőzlek, hogy nem kövérít a ruhád.
Rendes gyerek vagyok, káros szenvedélyem nincsen,
A te kedvedért naponta letusolok, Kincsem.
Parfümöt spriccelek nyakadra, mint hű locsoló,
Csak a barátnőmnek ne szóljunk az egészről – jó?
Öregapám mesélte,
– a kétszáz évet megélte –
„Amikor még gyerek voltam,
szerintetek az őskorban,
más idők jártak akkor,
az űrsikló helyett traktor,
a Földön hatalmas tengerek,
és hajók, nem űrszekerek.
Ah, minek is magyarázok,
nincsenek már földi lányok,
kiket húsvétnak reggelén,
meglocsolhatna a legény.
Húsvéti nyúl, hímes tojás,
most meg csak a kvantumugrás…”
Talán lódított az öreg,
mert én nem hiszek el ilyet.
Locsolkodás? Piros tojás?
Ez aztán a furcsa szokás!
De tudod mit? Próbáljuk meg!
Izzítsd be az időgépet!
Pár perc alatt odaérünk,
hímes tojást mi is kérünk!
Viszünk kölnit, vödör vizet,
lányok, fussatok, mert hideg!
Locsolóvers 3018-ból
Édes, drága, Robit Rozi
Eljött hozzád Robot Robi.
Szívem nincsen, mégis verdes,
Üvegszemem pedig nedves.
Húsvét napján, úgy gondoltam,
Jövök hozzád, ahogy szoktam.
Szenzoraim azt jelezték,
Te is értem epekedtél.
Hoztam vizet nagy vödörrel,
Finom kölnit üvegcsével,
Ne félj ettől robotszépség,
Nem lesz rozsdás a tápegység.
Ezután csak azt kérdezem:
A locsolást elkezdhetem?
Így szokás ez nagyon régen,
Maradjon is így csak szépen!
A végén még várok arra,
Mi adsz érte, robotlányka.
A tojás már nem divatos,
De ha piros, elfogadom.
Jobb lenne egy szolárpanel,
Közepében egy nagy szívvel.
Akkor lenne energiám,
S elvennélek kis Rozikám!
Piros tojást festeni már nem menő,
Zárom az ajtót a locsolók előtt.
Nekem nem kell a sok parfüm, kölni,
Inkább elmegyek vámpírokat ölni.
(Nem a legjobb, de próbálkoztam)
Kellemes húsvéti ünnepeket!
Kocka-locsolóvers 🙂
Instagramon jártam,
sok szép leányt láttam.
Vajon melyik hajadon?
Vakargatom a farom…
Fanny „nyolcvanhárom”,
legyél Te a párom!
Készítem a kölnimet.
Jó ég! Egyre büdösebb…
Eljött húsvét napja,
vártam a szép lányra,
de a modem gallyra ment,
nincsen netem, annyi szent…
Mobilnetre váltok.
Az sem megy, ez átok!
Káromkodom egy nagyot.
Piros tojást sem kapok…
Locsolóvers
Éjjel különös álmom volt: zsenge fényre ébredtem,
ünneplőbe öltözve a vödrömet telemertem,
kezemben ott virított a pirostojásos zsák,
hétfő volt, és nőtt a fű, de hervadtak a rózsák.
Utam e házhoz vezetett, beköszöntem, fogadtak.
Most is szerencsét próbálok: hátha ismét fogadnak!
Jó szándékkal jöttem ide, hiszen álmom vezetett:
uralkodjon a családban boldog béke, szeretet,
az égiek szerencsét és egészséget adjanak!
Hogy a legszebb virágszálak el ne hervadhassanak,
eldobom a nehéz vödröt: szép szavakkal locsolok,
cserébe mázos süteményt s édes mosolyt akarok.
Fogadják hát a locsolást, készítsék a süteményt,
ne felejtsék illendően fogadni a jövevényt.
Szivárvány alatt szedtem ma friss harmatot.
Szép boszorkány, most csitítsd a varázslatod!
Engedd kegyesen, hogy megöntözhesselek,
Húsvétnak hajnalán így köszönthesselek!
Jutalmam azután sárkánytojás legyen,
Mit varázspálcád festet pirosra nekem!
Ha két kezed nyújtja eme díjat felém,
Nem lesz boldogabb férfiú e Földtekén!
Hajtsd le hát, kérlek, kis boszim, szép fejedet,
Holló hajadra harmatcseppet hinthessek!
Legyen élted hosszú, szépséged ragyogó,
Ezt kívánja neked hűséges hódolód!
Locsoló limerick
(sci-fi rajongóknak)
Kerestem kölnit, de hiába
A sarki űrdrogériába’.
Volt viszont Higgs bozon-
-parfüm, nézd, itt hozom!
Jöttem locsolni klottgatyába’.
Ha manapság egy fiatal fiút ki lehet küldeni locsolni, már az nagy szó, és ha még verset is mond, az maga a csoda!
De valahogy így nézhetne ki egy szívük szerint való költemény:
Megjöttem, tudom szveg vagyok,
A legjobb kölni, amit kaphatok,
Még az sem segíthet, sajnálom,
Így hát fürödj nagyot:ajánlom.
Amikor kosarat kapok nem csipázom,
Inkább add már ide a tojásom.
Hu, csak sikerült összehoznom pontosan 100 szót
Hát itt vagy végre kedvesem!
Úgy örülök, hogy veled vagyok
Nagyon jó látni téged végre
És azt, ahogy a szemed ragyog.
Univerzumokat jártam át,
Hogy téged meglocsoljalak
De azt mondták, hogy nem vagy itt,
Mégis megtaláltalak.
Őszintén szólva nem is bánom,
Hogy mégis megpillantottalak.
A sok utazástól sajnos
Lábam nagyon elfáradt.
Az univerzum kapuja
Bizony elveszi az erőmet.
Csak vízzel tudlak locsolni,
Mert ellopták a kölnimet.
Varázserő lejlett benne,
Fiatalító és gyógyító.
Amint megpillantottalak,
Rájöttem, nem épp neked való.
Hisz olyan szép virágszál vagy,
Még vízre sem lenne szükséged,
De ha már ennyit utaztam érte,
Kérlek hajtsd ide a fejedet!
Nem mai, nem modern, de vidéki. 😀
Kiskertemben találtam egy locsolót,
Gyere, babám, keressünk egy nyoszolyót.
Amíg ő a nyoszolyánkat megveti,
Locsolóm a hajzatodat kergeti.
Meghinteném szép nyakadat kölnivel,
De a cső csak vizet áraszt dögivel.
Mikor már a frizurád is elázott,
Tojásod a nyakam közé bevágod.
Hiába a híres neves hagyomány,
Elúszott a hőn áhított hozomány.
Hímes tojás záporozik kezedből,
Inalok a locsolómmal csövestől.
Tarkómon a záptojásod szétcsattan,
Locsolóm a túlnyomástól szétpattan.
Spriccel a víz, ahova csak elnézek,
Így áztunk el húsvét napján tevéled.
Minden megváltozott azóta,
Hogy a nap lezuhant a bolygónkra.
Igaz, felperzselt földet, s fát,
ám szokásaink nem váltak át.
Még ha földalatti útvesztőkben is bolyongunk,
a szép lányokra mindig akard egy-két jó szavunk.
A vízzel ugyan gyéren állunk,
de első, a húsvéti románcunk.
Szabad e locsolni? – 2150-ből.
Hamár távoli jövő…:)
Régen csak a tojás volt a menő,
aztán inkább a pénz lett a nyerő.
Én azt mondom tojás, nyuszi és money,
így lesz a fiú tutira happy.
Ha mond egy szép kis locsolóverset,
jutalmazd meg az igyekezetet!
Ezzel kívánok most mindenkinek
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Tudománytalanul fantasztikus locsolóvers
A robotfiú meglocsolja az androidlányt,
nem is tudom, mi ez a nagy marhaság.
Szonikus tojás suhan a légben,
na ezt tartsad valahogy észben.
Napelemes karámban ugrál a kék bárány,
ha lenne implantátumom biztosan látnám.
Féreg ízű a génmanipulált barka,
gondolom nem finom, de legalább tarka.
Viháncol a füvön az ergonómikus nyúl,
ledes a sonkája, de mégse búsul.
Hímes csibe rakétában csipogja, hogy Húsvét,
Nyugi, már nem sok kell, ahhoz, hogy túléld.
Kreált egy szignifikánsan menő verset a szoftver,
de ha lehet, a többit inkább mégse mondanám fel…
Azért, hogy ne hagyjalak teljesen letörni,
ideteleportált neked egy kölni.
Elfelejtettem írni, hogy a sorsoláson nem indulnék, mert nincs szerkeszteni valóm.
Kölni sincsen nálam,
Csak szódavizet találtam.
Elfelejtettem, hogyan kell verset mondani,
Csak pár sort tudok itt makogni.
Tojás helyett pénzt kérnék inkább
Annak jobban szeretem az illatát.
Nem is húznám tovább a szót,
Hiszen a locsolkodás már kiment a divatból.
Ezért csak a legszebb lányokhoz megyek házhoz,
Húsvétod legyen békés és áldott.
Köszönöm a lehetőséget, mindenkinek áldott húsvétot kívánok! 🙂
Én inkább mégse játszok, nem jó az a fejezet, bocsánat… :/ 🙂
Húsvétnak szép napja van ma, piros tojást várunk
Utunk közben, szépen, lassan, házról házra járunk.
Szép lányokat locsolunk, el ne hervadjanak,
Vendégségbe megyünk, csak pálinkát ne adjanak.
Édes kalács, sok főtt tojás az asztalon várnak
Tányérokon sorakoznak azok a finom májak.
Hamarosan vége az ünnepi lakomának,
Úgyhogy helyt kell adnunk a húsvéti babonának.
Szaladnak, szaladnak, de ezt nem ússzák meg
Végül a hidegben, mind vizesen remeg.
És mi, kik jól végeztük dolgunkat, tojást kérünk,
Tovább megyünk, nehogy másutt azt mondják, késtünk.
Köszöntelek-e hétfői nap,
Rohadt korán van, csak nem pirkad?!
Bocsi, ilyenkor jön a troli,
Jöttem vele locsolkodni.
Sajnálom, hogy kölnim nincsen,
De túl drága volt Ebayen.
Úgyse jó itt szagosodni,
Hiszen utálsz hajat mosni.
Azért, hogy örülj hoztam vizet,
Igaz poshadt, de ez már mindegy.
Most ezt a verset tovább húzom,
Hogy anyám otthon meg ne nyúzzon.
Meglocsollak, jutalmam kérem,
Máris küldöm a Facebook linkem.
Jelölj vissza, de ha nem, sebaj!
Majd megteszi a többi csaj.
Mondjuk, pénz se lenne rossz,
Akkor én lennék itt a boss!
De a tojás is megfelel,
Csak dobjál meg egy like jellel!
Szia, Feri! Én vagyok az, Teréz,
vártalak otthon, nem jártál felém.
Nem készültem, ezt gondoltad tán?
Sonka és kalács várt pedig terád.
A hímes tojást kilyuggattam,
a bolyhos barkára felaggattam.
Mi a gond hát, miért nem jöttél,
azt hittem már, bajba kerültél.
Látom, minden rendben veled,
locsold hát meg a fejemet.
Ha megteszed, majd meghálálom,
ajándékkal a kezedbe, szóval várom.
Kapsz majd egy tojást, hoztam én.
Csoki legyen? Tej vagy fehér?
Hogyhogy nincsen kölnid, Feri?
Tessék, fogjad – női táska rejtelmei.
Hoztam magamnak parfümöt,
ez legalább biztosan nem büdös.
Mire vársz még? Rajta, fújj a hajamra,
vagy meglocsollak én téged, szavamra!